WP

A cforms II. plugin magyar nyelvű fájljai

admin — Tue, 26 Feb 2008 17:01:07 +0000

Kiemelt téma (mindig legfelül)

Legutóbbi kész cformsII magyar nyelvű fájl:
cformsII-v11.4-hu_hu.zip (a cforms v11.5 nyelvi fájl ua.)

A magyar nyelvű grafikus fejléc-felíratok fájljai a cforms adminhoz:
(Csak a cformsII v.9.4-ig kell, utána már szövegesek a feliratok)
magyar-fejlec-feliratok.zip

A .zip fájlokban az install.txt szövege a v.9.4-ig:

Nyelvi fájlok:
A cforms-hu_HU.mo-t kell a WordPress wpcontent/plugins könyvtárába másolni (nem a contactforms-ba (v.7.53-ig) cforms (v.8.0-tól), hanem csak a plugins-ba).
A .po csak az új szövegek készítéséhez kell, ezt nem kell bemásolni.

Magyar nyelvű cforms fejléc-feliratok az adminban:
Az 5 db .jpg fájlt a contactforms/images könyvtárba kell másolni, felülírva ezekkel az angol nyelvű fájlokat.

Egyéb tudnivalók:
Ez a cformsII v.8.4.x-től kezdve vonatkozik:
A cformsII. v.8.4.0-tól a cforms/js/langs/en.js (TinyMCE cformsII ikon) nyelvi fájl, és fordításai (mint pl. a hu.js) megváltoztak, a WP 2.5.x pluginokhoz használt nyelvi fájlok struktúraváltozása miatt.
Ha a WordPress <= 2.3x verziókban nem jelenik meg az ikonhoz tartozó súgó szöveg, amikor fölé kerül az egérmutató, hanem csak ez látható helyette: $ lang_cforms_desc (kapcsos zárójelek között), akkor a hu.js-ből kell egy másolat ugyanabba a könyvtárba hu_hu.js néven, és látszani fog a magyar szöveg az ikonhoz.

Ez a cformsII. v.7.53-ig vonatkozik csak, a v.8.x-re már nem:
Ha a WP program nem a webhely gyökérkönyvtárában van, hanem beljebb egy másikban, akkor a cforms bekapcsolt AJAX-szal történő működéséhez valószínűleg a
contactforms/js/cforms.js
fájlt módosítani kell, egy egyszerű szövegszerkesztővel, mint pl. a Notepad, vagy méginkább a Notepad++, úgy, hogy az első sor elé be kell tenni a kommentet (a két perjelet), az alkalmazott sor elől pedig kivenni, pl.
a cforms.js eleje
// Abban az esetben, ha az AJAX NEM működik, és / vagy a WP IIS szerveren fut,
// akkor próbáld meg valamelyik alternatív URI-t alább:// var sajax_uri = ‘/’;// e.g. try instead:
// var sajax_uri = ”;
var sajax_uri = ‘/aWPkonyvtaradneve/’; // –> URIprefix = your Blog’s prefix!
// var sajax_uri = document.location.pathname;// Likewise, if you run on IIS, try:
// var sajax_uri = ‘/index.php/’;
// var sajax_uri = ‘/URIprefix/index.php/’;// ..or a last resort attempt with:
// var sajax_uri = ‘YOUR-ABSOLUTE-PATH-TO-THE-PAGE’;

A cformsII v.8.1-ben már kijavított hiba (ez a WordPress 2.3.3-mal is működik), hogy ha az AJAX be van kapcsolva, akkor a Date változó csak angolul írja ki a dátumot, akkor is, ha nem az angol az alapértelmezett nyelv.
Ha ez gond, akkor az AJAX-ot ki kell kapcsolni a cformsII / Űrlap beállításoknál: az Űrlap neve: … Az AJAX engedélyezett-től ki kell venni a pipát. Ezután a cforms csak a felhasználói nyitóoldal újratöltésével fog frissülni.

cforms II demó súgó (v.7.52)

Segítség teljesen kezdőknek a cforms II-höz

A Jobbik is megy a levesbe

admin — Sat, 28 Aug 2010 12:21:51 +0000

…sőt, már benne is van; és nem én küldöm őket, hanem önként teszik.
Aug. 26-án csütörtökön elmentem a „Jobbik XIII. kerületi Iroda” kopogtatócédula-leadóhelyre, és ott voltam 15:15 körül, arra gondolva, hogy ez az időpont bőven benne van a Jobbik honlapján közzétett H-V 7-től 20-igban. Aztán a helyszínen szembesültem a 17-20-ig felirattal, és hogy sehol egy lélek belül. Bedobtam az ajtón lévő postaládába a félig kitöltött 3 cetlimet – bár eredetileg arra gondoltam, hogy megkérdezem tőlük, mi a helyes megfejtés a kitöltendő neveket illetően, a főpolgármester-jelöltön kívül. De mert nem volt kitől megkérdezni, így viszont majd ők kitöltik a saját kézírásukkal – vagy azt csinálnak a cetlikkel, amit akarnak… Ha ugyan ki nem bányászta valaki más közben a postaládából (mert pl. az LMP-seknek minden darabra szükségük van, és fizetnek is érte, törvényszegően).
Rászántam fél órát, odavonszoltam a testem a kedvem ellenére, abban a dzsuvás környezetben, azért hogy nekik legyen kopogtatócédulájuk, aztán nesze neked, zárt ajtó. Ugye hogy az állampolgárok vannak a politikusokért, és nem fordítva… Aztán csodálkoznak, ha egyre többen hátat fordítanak nekik, akár úgy is, hogy a seggüket mutatják, „szavazz fasszal tavasszal” kampányt hirdetnek, lábbal szavaznak…
Bár ez még mindig egy vélemény-blog, de már kezdek az egyszerű tényleírás felé hajlani… aztán majd az Olvasók levonják a következtetést.
Tehát közlöm, hogy az Internetről tájékozódók át lettek verve a nyitva tartási időt illetően.
Hogy mi az oka a 10 órányi eltérésnek – sok oka lehet; viszont innen nézve mindegy, hogy mi az ok, mert a végeredmény számít.
Hiba van, megint. Nekem pedig két lehetőségem van, vagy megmondom, ahogy van – vagy mentegetem őket, hogy „vannak még hibák”, meg „kicsi, savanyú, de a miénk”.
Csakhogy, aki eleget tud a másik átkosról, az tudja, hogy a büdöskomcsik is pont ezt csinálták.
Annyi legyen a változás, hogy ugyanaz most nem balról van, hanem jobbról?
Na nem. A változás az, hogy megmondom, ahogy van, és nem vagyok tekintettel „a mi kutyánk kölykére”, nem leplezek és nem mentegetek.
Lehetett volna úgy is, hogy küldök egy emailt „felhívom a szíves figyelmüket arra, hogy… és szíveskedjenek…” Ehelyett, vegye észre, akit érdekel, hogy van itt egy blogbejegyzés. Segít a (zsidó) Google…
Aztán arra gondoltam, hogy a Jobbiknak van egy fontos betöltendő szerepe: a szélsőbalnak való ellentartás, hogy valamennyire azért középen maradjanak a dolgok, és „fel ne boruljon a hajó”. Viszont az általam elvárt emberi színvonalat és működési szintet nem érik el.
Lehet azt mondani, hogy az LMP az SZDSZ 2.0; viszont azt is lehet mondani, hogy a Jobbik pedig a MIÉP 2.0. Tetszetősebb, gyorsabb turbó-MIÉP, ami által az alapmodell technikailag elavulttá vált. Ennyi a fejlődés – és a keresztények által tagadott evolúció –, de nem több.
Utána arra gondoltam, hogy mit várhatok tőlük? Annyit se, hogy nyitva legyenek a meghirdetett időben? Akkor kerekítve semmit sem várhatok el tőlük… Ugyanolyan öncélúak, mint a szélsőbalosok, és nem a választókat, hanem saját magukat képviselik, és a szavazók mindkét oldalon csak felhasznált eszközök a céljaik eléréséhez.
Persze könnyű kívülről kritizálni azokat, akik tesznek valamit. De ezt inkább ne tették volna… vagy ha teszik, mert, akkor ne így.
Egyébként maga a kampányolás – avagy kampányalás – sem tetszik. Látszik az a gusztustalan célirányosság, hogy a választás megnyerésére hajtanak, és nem a választók képviselésére; pont úgy, ahogy a büdöskomcsik. Most naponta jönnek a kampány-emailek – aztán 4 évig következik a részükről a havi „sorban állás a pénztárnál”, és a hosszú méla csend.
Közben rájöttem a Jobbik munkamódszerére, és a mézes-mázas maszatolást le is tudom fordítani egyszerű és világos nyelvezetre, íme: Állatfarmi állatpolgárok! Mi, egyszerű parasztból politikus-parasztokká – sőt, politikus-disznókká – előlépettek, a céljaink érdekében kopogatócédula- és szavazatbetakarítási kampányt tartunk. Adjátok ide, amire szükségünk van, aztán 4 évig le se szarunk benneteket. Utána pedig jövünk megint, ugyanúgy, ugyanazért.
A tavaszi és nyári kampány közötti szünetben tudomásul vettem, sőt, megszoktam, hogy a Jobbik ugyanúgy le se szarja a választókat, ahogy a többi párt teszi; és tőlem már „zenélhetnek” ahogy akarnak, én már nem „táncolok” nekik.
Amíg nincs olyan társaság, amelyik a paraszti munkamódszer helyett egész évben folyamatosan képviseli a választóit, addig… legyint.
Mert unom. Nem kicsit, nagyon.
A Jobbik is beilleszkedett – vagy belefulladt – az MSZP-Fidesz-LMP posvány-világába, és nem látszik az erkölcsi kiemelkedés.
Süllyednek, együtt.
Én pedig, mindezt látva és tapasztalva, lemondtam a Jobbikról. Nincs már hitem bennük sem, mert apránként eljátszották, elfogyasztották, azokkal az esetekkel, amikor mást, jobbat vártam tőlük, aztán nem az lett, hanem az, amit az MSZP és a többiek is produkálnak.
Összesen két olyan ismert ember van ott, aki nekem még mindig szimpatikus – nem utolsó sorban azért, mert a kampány-virítás és utána eltűnés helyett az egész éves egyenletes teljesítmény látszik náluk. Nem politikus-parasztok, és teszik ami tőlük telik; ez az egyik elvárásom, és teljesült is.
Jut eszembe, SoDI, „a nemzeti oldal krónikása”, aki tolta a Jobbik szekerét ezerrel, úgy eltűnt a netről, mintha sosem lett volna ott. Mint aki valamit megértett… arról, hogy mit nem érdemes, pláne ha még valami hála-félét is várna érte, mert az nincs; nagyon nincs. Csak a farkastörvények vannak az agyar-magyar farkasfalkában. Aki azt hitte, hogy ez nem így van, most már tudhatja, hogy de igen; abban a csapatban ez a játékszabály, és aki nem aszerint játszik, az vesztes lesz. Egy ragadozó társaságnak (szélsőbal) ki lenne a megfelelő ellenfele, ha nem egy másik ragadozó társaság (szélsőjobb)? Marnak ők mindenkit, falkán belül is, pénzért és pozícióért, és nem véletlenül van az, ami. Bár az úgy jó, ha megvan a szimmetria a szélsőségben, de aki szerint nem ez a legjobb életforma, az hagyja ki őket.
Aztán arra gondoltam, hogy kell egy csapat, amelyik nemcsak van, nemcsak valamilyen feladatot és funkciót tölt be, hanem jó is, kollektivista, és emberi színvonal értelemben. Ez a legnehezebb, és van már róla fogalmam, hogy mennyire – és mégis úgy látom, hogy még a roncstársadalom-Magyarországon is elérhető-megvalósítható ez, mert kb. 99-ből 1 ember eléri az említett hármas követelményhez szükséges erkölcsi és szellemi szintet. Talán nem becsültem se túl, se alá a számukat…
Most hogy így megvilágosodtam, szerintem a politikus-paraszt kifejezést és a magyarázatát fel kellene venni az értelmező szótárba.
Ígéreteket vet, kopogtatócédulákat és szavazatokat arat, aztán 4 évig éli a maga világát, lóg és döglik – csak az a baj, hogy az utóbbi kettőt nem teljesen.

(Ha minden jól megy, hétfőn megint megyek arra, és megnézem, hogy van-e valami változás.)

A terveimnek megfelelően, ott voltam 15:30 előtt pár perccel. Arra számítottam, hogy megint zárt ajtót találok; de nem, az ajtó nyitva volt, és egy mosolygós ember fogadott. A kopogtatócédulámat megkapták, és hozhatok többet is. (Ha lenne…)
Javuló tendencia, bár az ajtón még mindig a 17-20-igos papír van, a Jobbik honlapján pedig még mindig a „H-V 7-20 óráig”.
Látszik, hogy kevés az ember, és a meglévők le vannak terhelve. Még az is lehet, hogy besegítek…
Kipróbálhattam az új esernyőmet is, mert az eget már régóta beborító szürke felhőkből elkezdett esni. Általában visszafelé, vagy azon belül is az utolsó métereknél kezd el esni: itt ez így van kitalálva.
Aztán rájöttem arra is, hogy a Jobbik 13. kerületi oldalán viszont egyezik a feltüntetett nyitvatartási idő a papíron lévővel. Miért nem ott néztem meg egyből… Mert eszembe se jutott, hogy máshol is le kellene csekkolnom.

Csütörtöki frissítés:
Hétfőn írtam egy emailt a XIII. ker. Jobbik címére, hogy a megadott linken vagy át kellene írni a 7-20 órát 17-20-ra, vagy ott kellene lenni 7-20-ig. Felajánlottam napi max. 4 órát is az életemből az ott levést illetően, amíg nem rendeződnek a dolgok. Azóta sem kaptam választ, és a nyitvatartási idő azóta is ugyanúgy két verziósan van írva. Ezek szerint feleslegesen írtam.
Az eltelt pár napban megfogalmazódott bennem még egy dolog, ami nem tetszik a Jobbikban; az hogy autista klubbá vált, Vona Gábor vezetésével – tisztelet a kevésszámú kivételnek.
Ahogy annó Vona mondta, a Jobbik nem igazodik (vagy alkalmazkodik) senkihez. Tényleg nem, még a Jobbikra szavazókhoz sem. Nincs még egy párt Magyarországon, amelyik ennyire… autista. Ez pedig elég súlyos elmebetegség. A visszajelzések teljes figyelmen kívül hagyása van náluk, viszont azt szeretnék, hogy mindenki úgy ugráljon, ahogy ők dirigálnak. Ezt el lehet játszani néhányszor, kétszer-háromszor; aztán kölcsönös lesz a nem törődés, mert azt mondja az ember, hogy neki ez nem kell; és hogy az autistákkal a továbbiakban foglalkozzanak az orvosok, orvosi esetekről lévén szó.
Úgyhogy, utoljára kapják meg a szavazatomat. Aztán úgyis eltűnnek 4 évre a bal(jobb)fenéken, mert véget ér a kampány. A céljukat valamennyire elérték, és slussz – a politikus-parasztok levonulnak a „földről”, és eltűnnek a közéletből.
Ne így legyen, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy így lesz, mert ez náluk a rendszer.
Úgyhogy a kampány végeztével az következik, hogy tényleg kell egy jó csapat, mert a Jobbik nem az.

(A szegfű tetves, a narancs rohadt, a Jobbik pedig autisták klubja. Kész a Kárpát-medencei elmegyógyintézet, ahol teljes az elmebeteg-autonómia…
Nem csodálom, hogy sokan nem szeretik, és inkább kívül szeretnek lenni, mint belül. Ennél fejlettebb változata a nagy Lipótmezőnek már csak Észak-Korea…)

Frissítés:
Itt a válasz az egyik felvetett problémára – és Dúró Dóra alighanem belülről tapasztalta azt, ami már kívülről is látszik.
A megoldás erre csak az, hogy ha nem mindenkinél van meg a szükséges belső morál – márpedig nincs meg – akkor párt-alapszabályban kell lefektetni, hogy mi a rendszer, és aki megszegi, az nem maradhat. Persze a legjobb lett volna ezt már eleve így csinálni…
Falusi lányból politológus Jobbik-szóvivő: a szebb jövő elkezdődött
(kuruc.info)
– A parlamentben kikkel szeretnének együttműködni?
– Elsősorban a választóinkkal. Nem szeretnénk folytatni azt a húsz éve tartó gyakorlatot, miszerint négyévente egyszer fordulunk az emberek felé, majd aztán elfelejtjük őket, és lubickolunk a langyos semmittevésben. Azért készülünk a nemzet templomába, hogy az idegen érdekek helyett végre a magyar embereket állítsuk a politika fókuszába, és az ő akaratuk legyen az elsődleges szempont. Eddig ugyanis, a parlamenti garnitúra számára fontosabb volt az EU véleménye, a Világbank elvárása, a szomszédos országok érzékenysége, vagy épp itthon a különböző kisebbségek körbeudvarlása. Ezt a feje tetején álló világot végre talpára kell állítanunk!

Nekem pedig az a megoldás, hogy akik megfelelnek az elvárásaimnak, azokkal tartom a kapcsolatot, akik pedig nem felelnek meg, azokkal nem. Bár ez nem azonnal szokott kiderülni, és a próbálkozás és tévedés módszere helyett az azonnali és biztos változatot még nem sikerült meglelnem. A tapasztalat viszont lejjebb viszi a próbálkozás és tévedés időtartamát és gyakoriságát. Minél több a tapasztalat, annál kevesebb a tévedés. Nálam legalábbis így van.

Zsidók és keresztények magyar történelmet hamisítanak

admin — Tue, 24 Aug 2010 21:59:26 +0000

…és írnak helyette rossz valódit. Nem annyira a tényekben hamisítanak, mint az értékítéletben, azzal, hogy a rosszat jónak állítják be, és fogadtatják el a gondolkodásra nem hajlamos tömegekkel.
Az is elég baj, hogy a zsákmányszerző rablóhadjáratot kalandozásnak eufemizálják (viszont ha a tatárok csinálják ugyanazt, akkor az már más).
Ennél is sokkal nagyobb baj az, hogy Vajk-István megítélésében teljesen fordított az értékrend – mármint a jelenlegi főáramlati értékrend.
Nézzük, milyen elvek és tettek fűződnek hozzá:
1. névváltoztatás;
2. az első polgárháború;
3. idegen érdekek kiszolgálása;
4. a turáni átok gyakorlati kezdete, az erővel összetartás után a széthúzás, széthullás, atomizálódás.
Ebben mi a pozitív a magyarok szempontjából? Semmi.
A keresztények viszont István-kultuszt teremtettek, és olyat, amelyben pl. beállítják Vajk-Istvánt államalapítónak – mintha Árpád fejedelem idejében valami nagy káosz lett volna, de aztán jött Vajk-István, és megteremtette az államot, mint Isten a világot. Miért nem állam az, ahol a törzseknek van egy megválasztott fejedelme, és megvan az egység? I. István a magyar törzsek szövetsége helyett megteremtette a központosított és keresztény magyar államot – és ebből az következik, hogy pl. Svájc (kantonok szövetsége) nem állam? Ne már.
A jogi csűrcsavartól függetlenül, az a tanulság vonható le ebből is, hogy a keresztények gyakran adnak mítoszokat a világnak – és ami még szomorúbb, hogy vannak, akik el is hiszik nekik, hogy az bizony úgy volt.
Maradjunk annyiban, hogy legyőzték a magyarokat Augsburgnál a megtámadottak – és később is – úgyhogy logikus volt a letelepedés, mert a vándorló és zsákmányszerző életmód már nem volt tovább fenntartható.
Az alábbi álláspontot is el lehet fogadni, némi fenntartással: „Egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a magyarság előtt két út áll: vagy felmorzsolódnak és eltűnnek, mint a hunok, gepidák, avarok és annyi más vándornép, vagy megszerveznek egy, a későbbiekben európai típusúnak hívott államot.”
A fenntartás az, hogy akkor pl. a zsidók, mint vándornép, miért nem tűntek el? A válasz az, hogy azért nem tűntek el, mert a vallásuk fenntartotta őket, mint elkülönülőket, és saját irányvonalat követőket. Ezt a magyarok is megtehették volna, ha elég jó a vallásuk, és elég intelligensek hozzá. Ez is egy működő alternatíva lett volna, ha a hozzá szükséges „ha” feltételek teljesülnek.
Egy meglepően korrekt nézet ezzel kapcsolatban a wikipédiáról: „István és Koppány harcában nemcsak az forgott kockán, hogy ki lesz a magyar nép uralkodója, hanem a keleti és nyugati orientáció kérdése. Koppánnyal – aki egyes források szerint bizánci rítus szerint megkeresztelkedett – a bizánci politikai befolyás erősödött volna, míg István győzelmével a német irányvonal erősödött. A Kárpát-medence geopolitikai helyzete folytán a kor két nagyhatalma közé ékelődve irányt kellett válasszon. Közkeletű téves magyarázat szerint az állam léte, vagy a magyarság léte forgott kockán ezen, azonban ez a kérdés a történelmi mi lett volna, ha… kategóriája. Koppány esetleges győzelmével éppolyan státuszú és helyzetű magyar fejedelemség alakult volna ki, vélhetően bizánci irányvonallal, mint az erdőelvei fejedelemség, jövendő sorsa azonban nem meghatározható. A Koppány által vezetett magyar fejedelemség éppúgy az ő további személyes bel- és külpolitikájának sikerétől függött volna, ahogyan azt az István vezette állam esetében is látjuk, amely azonban a környező országokhoz hasonlóan keresztény álammá vált.”
Mindennek a tetejébe a keresztények Vajk-Istvánt szentté is avatták (1083. augusztus 20-án). Akkora „szent” volt, hogy a saját emberei is meg akarták ölni, csak nem sikerült… Ez valami olyan, mintha Darth Vadert („…az egyik legmarkánsabb, legikonikusabb és legkarizmatikusabb gonosztevő a filmtörténelemben”, „…ő a hősöket, de a saját oldalán állókat is folyamatosan fenyegető könyörtelen gonosz nagyúr”) szentté avatták volna – mert oly brutálisan és szadista módon elbánt a saját népével, és úgy általában mindenkivel, hogy az már szent. Fordított világ.
A film sem „piskóta”, de az élet, az élőben megtörténtek felülmúlták a képzeletet… George Lucasnak nem jutott eszébe ez a csavar, de a keresztényeknek igen, és sok száz évvel megelőzték.
Hódítók csináltak szentet egy véreskezű gyilkosból, mert ez szolgálta az érdekeiket; és akkor még nem plecsniket, és francia becsületrendet osztogattak, mint manapság, hanem szentté avatást.
Miért kapott pl. Medgyessy Péter francia becsületrendet? Államtitok. Az viszont eléggé nyilvánvaló, hogy azért, mert nagy szívességet tett a franciáknak. Miért államtitok? Nyilván azért, mert a dolog magyarok kárára történt. Medgyessy és a franciák jól jártak… és hivatkozhat történelmi elődökre is, Kádártól I. Istvánig, akik szintén kiszolgálták az idegeneket, és kizsákmányolták a magyarokat.
Ez a probléma.
Itt következik az a fontos megjegyzésem, hogy ez itt nem történelemtanulmány – ahhoz máshol vannak precízebb források is – hanem logikai tanulmány. Nem történészkedni akarok, hanem különbséget tenni jó és rossz döntések, és a legjobb döntés között. Mi lett volna a helyes? Mi lett volna a legjobb?
A határozott véleményem az, hogy kettős hiba volt, hogy Vajk és Koppány belementek a polgárháborúba.
Ehelyett az egészet tárgyalásos alapon kellett volna megoldani, Koppány kezdeményezésével, mert ő volt az elégedetlen azzal a helyzettel, amit Vajk-és hívei teremtettek.
Koppánynak eleve megvolt az „országa”: „Somogyország”. A hatalmi rivalizálás helyett inkább választotta volna le Somogyot, külön országként. Vajk ebbe valószínűleg beleegyezett volna, mert ő is azon volt, hogy elválassza magát és a birtokait Koppánytól.
Hiba volt Koppánynak Veszprém ellen támadni, és még nagyobb hiba volt Vajk seregei ellen támadni. Ennyi hiba után Koppánynak el kellett veszni. Vajk győzött, ő viszont más hibákat követett el, bár akkor és ott kisebbeket, mint Koppány.
A polgárháború helyett Koppánynak vagy külön államot kellett volna alakítana a Kárpát-medencében, vagy ha ebbe Vajk netán nem ment volna bele, akkor elmenni a társaival, és új hazát keresni.
De hogyan mehettek volna nyugatra és délre, amikor egyrészt előzőleg már a magyarok azt a területet végigrabolták, másrészt pedig I. Istvánnak nyugaton voltak a szövetségesei?
Nehéz ügy lett volna, az biztos, de nem lett volna reménytelen; előzőleg követeket kellett volna küldeni az adott területeket uralók vezetőihez; aztán ha van megegyezés, akkor jó, ha nincs megegyezés, akkor pedig nem kell odamenni. Ha se nyugaton se délen nem tudott volna megegyezni senkivel, akkor mehetett volna északra, ahogy a finnek – amely ország a XXI. századra a Föld egyik legjobb, legélhetőbb országává vált.
A lehetőség adott volt a sikertörténethez, de nem ezt választották. Pedig a honfoglalási történet is úgy kezdődött, hogy el kellett menni Etelközből, mert élhetetlenné vált, kevés lett a legelő, sok lett támadás, stb. Koppánynak is a polgárháború helyett ugyanígy tovább kellett volna mennie, amíg befogadó helyet, megfelelő közösséget talál, legyen az a vándorlás bármilyen nehéz is.
Vajk-Istán behódolt a keresztényeknek – és ezzel úgy rányomta az országra a bélyeget – Krisztussal, Antikrisztussal, zsidókkal, meg az összes velejáró többivel –, hogy azóta is rajta van, és hanyatlik és pusztul. Ha több esze lett volna… de nem volt.
A be nem hódoló, eltávozó, és a saját vallást megőrző és továbbfejlesztő Koppány és társai lehettek volna az igazi sikertörténet; de nem ezt az utat választották, hanem a maradást és a harcot – néhány értelemben véve a könnyebbet, nyilván azon az alapon, hogy ha vesztünk, végünk lesz, és megszűnik a szenvedés, ha meg nyerünk, akkor nyertünk, és mi diktálunk. Nem akartak már tovább küzdeni az életben, hanem az utolsó harccal mindent egy lapra tettek fel, és veszítettek. A döntésével, a polgárháborúval meggyengült az ország, Koppány és serege pedig veszített és elveszett – bár nyilván voltak egyéni túlélők.
Akár az ezer évvel előbbi, akár az ezer évvel későbbi történelmet nézem, oda-vissza, a fő probléma ugyanaz. rosszak a döntések, és rossz az értékrend.
Küzdelmes, nyomorúságos, és veszteséges történelem (beleértve az ország kétharmadát is) az eredménye – és elrettentő történelmi, és élő példa arról, hogy hogyan ne csináljuk a politikát, az ország dolgait.
Vajk-István 38 évnyi uralkodása talán még többet ártott, mint Csermanek-Kádár 40 éve; a közös vonások pedig ugyanúgy megvannak: idegen érdekek kiszolgálása, a magyarok kizsákmányolása és irtása, a betelepülők, az idegenek ajnározása, stb.
Egy példa: 1945 után Ausztriánál megállt a vörös birodalom. Miért pont ott? Azért, mert az osztrákok ügyesebben csinálták, és meg tudtak maradni semlegesnek, a II. vh.-ban játszott szerepük ellenére is. Többet tanultak a történelemből, mint a magyarok, és jobban is jártak; nagyságrendekkel. Aztán persze hogy most zöldebb a rétjük, akár szó szerint is…
Vajk is és Kádár is a többségi társadalom első embere volt, és nem lehet azt mondani, hogy mindez X. Y. vezető hibája, és a többségnek ehhez az egészhez semmi köze… mert ha nincs meg valami módon a többségi támogatás, akkor ők nem lehettek volna ott, ahol voltak. Hogy a többségi támogatás I. István és Kádár esetében is inkább külföldről volt meg – ez az a közös vonás, hogy kiszolgálták a külföldi érdekeket, mint helytartók. A világ nagykutyái irányítják I. Istvánt, Kádárt, Orbánt, ők pedig a náluk kisebbeket irányítják: ez falka-hierarchia.
Leginkább csak technikai eszközökben fejlődött a világ az eltelt ezer év alatt, társadalmilag nem igazán. Bár végig lett zongorázva sok társadalmi címke, de az alapfelállás maradt ugyanaz. Egy mondatban: „erősebb, ügyesebb, okosabb kutya baszik”. A többiek meg ugathatnak, hiába. Valamint „betelt” közben a bolygó; túlnépesedett – ami egy okkal több a (világ)háborúra.
Mindezek után, mi a helyes magatartás a jelenben?
Úgy látom, hogy alapvetően az, ami a múltban is az lett volna.
Koppány kivételes, különleges helyzetben volt, mert nem lehetett akárki a lázadók vezére; István pedig a behódoló többség közül volt a legjobb.
Most épp Orbán Viktornak hívják – a bár mérsékelten, de behódoló – „királyt”, és persze nem véletlenül van ott, ahol, reprezentálva az aktuális szervezett, és szavazni hajlandó többséget.
Ma is ugyanúgy két nagy tábor van Magyarországon, a behódolók, és a lázadók tábora, és a behódolók vannak többen.
Ma is három dolgot lehet tenni: a) demokratikus úton megszerezni a többség támogatását a 4 évenkénti választásokon; b) győzzön az erősebb: erővel megoldani a fennálló konfliktust; c) elmenni és keresni egy normálisnak mondható helyet a világban.
A b-eset már Koppánynak sem jött be; az a-esetre sem sok sansza volt; a c-esetet kellett volna megpróbálnia, és akkor még nem volt túlnépesedve a bolygó, jobbak voltak a letelepedési esélyei, mint manapság.
A másik nagy probléma, hogy olyan hagyománya van Magyarországon a hazudozásnak – „hazudtunk reggel, éjjel, meg este”, „hazudtunk minden hullámhosszon”, „végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet”; sőt, évezredet – hogy ez a főáramlat. Aki ezen változtatni akar, az ellen fellázadnának a pártapparátcsikok, a keresztények, a zsidók… tehát a többség.
Megfordítva viszont a dolgot, addig itt normális ország nem lesz, amíg a hazudozás a főáramlat.
„…a kendét akkor kell feláldozni, ha döntő háborút veszít, mert ekkor bizonyossá válik, hogy meggyengült ítélőképessége.”
Hány millió „kende” (vezér) van itt, akiknek meggyengült az ítélőképessége?
Mindebből az a következtetés vonható le, hogy magyarok többsége a turáni átkot a gyakorlatban kivitelező, és fennmaradásilag reménytelen eset: nekik még ez az egyharmad ország is sok, ezt sem képesek megtartani, inkább kiárusítják, és felszámolják az országot, mint a csődbe ment, sőt csődre játszó kereskedő a boltot.
Megvolt a tetves szegfűék többségi támogatottsága? Meg.
Megvan a rothadt narancsék többségi támogatottsága? Meg.
Van valami lassú eszmélés, és változás – de ilyen „tempó” (úm. csigatempó) mellett még sok rosszban lesz része az országnak és lakóinak.
Akiknek viszont jó az ítélőképessége, és nem is hazudnak, mit tehetnek, ilyen körülmények között, és kisebbségben? Azt, hogy hozzanak létre önálló társaságot, közösséget. Aztán persze elmondhatják, hogy mi nem hazudunk – és nem is vagyunk népszerűek ott, ahol az igazság nem népszerű.
Közben pedig jönnek az olyan állítások, mint pl.: „…Istvánnak köszönhetjük, hogy vagyunk még egyáltalán, s létezünk! Abban az időben nem volt választásunk! A nyugat és a kereszténység fenyegetett, s egy nagyobb összefogással eltörölhettek volna bennünket a térképről, és szép lassacskán beolvasztottak volna a környező birodalmakba!”
Érdekes módon, nekünk „nem volt választásunk”, se abban az időben, se a mostaniban… mert a nyugat fenyegetett – valamint a kelet, az észak és a dél – és „egy nagyobb összefogással eltörölhettek volna bennünket a térképről”… Ehhez képest mégsem az önállóság, hanem osztrákokkal való kiegyezés, „lefekvés” eredménye, hogy Magyarország kétharmada eltűnt a térképről. Ha az nincs, akkor Magyarország kimaradhatott volna az I. vh.-ból. De nem maradt, mert „kellett” a „lefekvés”.
Ömlik a hitető duma – Dunát lehet vele rekeszteni –, arról, hogy miért kell „lefeküdni”, behódolni a zsidóknak, a cigányoknak, a keresztényeknek, tatárnak, töröknek, osztráknak, orosznak… és mindenkinek, akik épp „tiszteletüket teszik” errefelé.
Tényleg jó sora van a prostituált nemzetnek, és ez a megmaradás alfája és omegája? Én nem úgy látom, és nem ezt látom.
Már megint, és még mindig azzal jönnek, hogy a megmaradáshoz „le kell feküdni”. De kik jönnek? Egyrészt a megszállók, akiknek az az érdeke, hogy a magyarok ezt tegyék, másrészt az ostobák, akik el is hiszik nekik, hogy csak így maradhatnak meg, idegen érdekeknek alávetve, és azok kiszolgálásával.
Az uralkodásra vágyóknak kell a szolganép, nyilván, és igyekeznek is, hogy meglegyen. És kikből lesz az elhasznált és fogyatkozó szolganép? A megvezethetőkből, ostobákból, gyávákból.
Egy kérdés: kisebb lett-e Afganisztán területe attól, hogy nem hódolnak be a megszállóknak? Nem. Mínuszban van-e a népszaporulatuk? Nem.
Hosszú távon melyik az életképesebb, fennmaradó állam? Csak nem az afgánoké?
A „lefekvő” állam persze kényelmesebb életforma; csakhogy az élet erőfeszítés, és aki ezt nem érti meg, vagy érti, de nem hajlandó rá, az fog eltűnni a térképről, és az életből.
Ennyit a „lefekvés” „szükségességéről”.
Azon sem kell csodálkozni, hogy ezzel nem értenek egyet azok, akik a fordított értékrend gonosz varázslatával uralkodnak ezen az országon még mindig – és fosztják ki, és teszik tönkre. Az érdekük szerint cselekszenek, ugyanúgy, mint pl. amikor a törökök csellel elfoglalták Budát. A magyarok pedig voltak olyan jó buta naivak, hogy bevették a cselt.
Tehát, nem átértékelni kell a dolgokat – a jövő kiszámítható, csak a múlt változik folyton – hanem az erkölcsnek és a józan észnek megfelelően kell értékelni, akár a múltban történtek, akár a jelenben történnek, vagy a jövőben fognak történni.
Az erkölcs és józan ész egyben egyetemes – és ezáltal minden korban érvényes – értékrendet is jelent.
Gondoljátok meg proletárok és nem proletárok.
Kezdjetek már el gondolkodni, az átverőkre hallgatás helyett, lenézett népek mögött kullogó magyarok!

Előzőleg:
Kis magyar történelmi áttekintés
(life-univ.com)

Hunok és magyarok
(life-univ.com)

Miért ostobák a keresztények?
(life-univ.com)

A keresztényeket nem zavarja
(life-univ.com)

Kapcsolódó:
Szent Istvántól az új kenyérig
(www.mult-kor.hu)

1114 éves Magyarország
(vilagnezet.blog.hu)

Szent Isván 1693-as szentté avatási mutyija
(vilagnezet.blog.hu)

Magyarország jó oldalon harcol
(index.hu)
Hát persze, hogyne(m).
Magyarország már több mint 100 éve, az I. vh. óta a „jó oldalon” harcol – és meg is látszik az eredménye.
A Darth Vaderek megmagyarázzák, hogy a megszálló oldal a jó oldal, és „még egy ilyen kicsi országnak is kell némi felelősséget vállalnia azért, ami a határain túl zajlik”. Úgyhogy irány a Don-kanyaron is túl lévő afganisztáni embervágóhíd, a jó marha adóalanyoktól beszedett pénzért, és a zsidó érdekek szolgálatáért, mint a NATO-csőbe behúzott egyik csatlósállam állampolgára állatfarmi állatpolgára.
Ki akarok szállni a bolondok ringlispíljéből… hogy kitehessék a táblát, hogy csak a hülyék maradnak itt.

Az afganisztáni szovjet megszállásban (1979-’89) hány magyar katona vett részt? Egy sem? Pedig akkor igencsak integráns része volt Magyarország a Varsói Szerződésnek, az országban folyamatos szovjet katonai jelenléttel, hadgyakorlatokkal, stb. De akkor még, érdekes módon, nem kellett „felelősséget vállalni” azért, hogy mi történik a bolygó másik felén… de azóta már változott a helyzet. Miben, és miért is?
Tehát van a valódi indokokat elfedő frázis, magyarázatként, ami tipikus zsidó dolog, az aljas szándékok pozitív színben való feltűntetésére.
Magyarország pedig megint a megszállók utolsó csatlósa… Micsoda változás, nahát.
„»A tálibok célja egyszerű és világos: kitakarítani az összes külföldit az országból, és azt kell mondjam, rohadtul jó úton haladnak« – fakadt ki az [origo]-nak egy kiküldetése végére ért nyugati diplomata, aki májusban még harciasan azt mondta, az ellenállóknak nincs esélyük.”

Előrelátás, és a múlt idő jele…
(Afganisztánt) „A jelenkorban sikertelenül próbálták meg leigázni a britek és a szovjetek, legújabban az amerikaiak és szövetségeseik.”

Egy kis történelem: a szovjet megszállás alatt az amerikaiak támogatták a kormányellenes mudzsahedeket (pl. Stinger rakétákkal, amelyekkel olyan jól le lehetett szedni a szovjet helikoptereket).
Azután… „Káosz és korrupció uralkodott a szovjetek utáni Afganisztánban, míg végül kiemelkedett belőle a Talibán.”
Azután jött az USA és a NATO, hogy leverje azt a Talibánt, amely előzőleg az ő segítségük által jött létre. Bravó. Mire volt jó a beavatkozás? Mit ért el? Elérte a háború folyamatosságát, és az orwelli államot, ahol a háború béke. Az egyértelműen a sötét oldal, úgyhogy nem is érdemes tovább ragozni. A nagy kérdés az, hogyan szabaduljunk meg az orwelli államtól, és a működtetőitől és fenntartóitól.

Ezt a kérdést akár mérsékelt és nyugodt hangnemben tárgyalja valaki, akár keményben és korrektben, a mondanivaló lényege akkor is ugyanaz: hogy a zsidók irányította USA és a csatlósaik O. B. L. és társai üldözése címén, titkosszolgálati módszerek alkalmazása helyett katonailag megtámadtak és megszálltak egy országot, és hogy nem magyar érdekű háborúban vesznek részt a zsidóbérenc kormány által küldött magyar zsoldosok.
A szájtépésnek és a tüntetéseknek persze nincs eredménye, legfeljebb az odavetett két szó: tisztelettel visszautasítva.
Hány hadosztálya van a tüntetőknek? (Sztálin vs. pápa, aktualizálva.) Ha egy sem, akkor nem az van, amit ők akarnak. Mert még mindig az erősebb kutya… Az alaptétel ilyen egyszerű.
A tálibok viszont a kollaboráns afgánokat is nagyjából ugyanúgy pusztítják, mint a megszállókat. Ha a magyarok sem lennének megbocsátók az idegen érdekeket szolgáló zsoldosokkal szemben, akkor az áttételes hazaáruló – a zsidó érdek szerint másik helyre átdobott – zsoldos-jelentkezők csak kénytelenek lennének komolyabban elgondolkozni, hogy megéri-e nekik a júdáspénz. (Ha Magyarországot akarnák megtámadni, akkor pedig Urundi-burundiból dobnának ide zsoldosokat, a módszer ugyanez lenne, nyilván.)
Mit tehet ilyen helyzetben az egyén, amikor amit tehet, az nem ér semmit, hatástalan, és már bőven ki van tapasztalva, hogy mennyire az…
Csak az ér valamit, ha valaki hatásos formában ellenáll; pl. a Gandhi-féle passzív rezisztencia már hatásos. Viszont mit jelent ez a gyakorlatban?
Például azt, hogy nem vállalok szolidaritást a zsidóbérenc zsoldosokkal, sőt, elítélem amit tesznek; és még inkább elítélem azokat, akik lehetővé tették számukra ezt a lehetőséget.
Másrészt pedig igyekszem semmilyen adóval sem támogatni a zsidóbérenceket, hiszen a beszedett adóból vannak fizetve a zsidóbérencek is, és az általuk irányított zsoldosok is. Mintha én egyetértenék azzal, amit csinálnak. Pedig erről szó sincs.
Semennyit sem adózni nekik leginkább úgy lehet, hogy az ember átköltözik egy olyan országba, amelynek egyetért a politikájával (leginkább a semleges országok jöhetnek szóba, nem a megszálló háborút kezdeményezők, és csatlósaik, értelemszerűen). Ez nehéz, de értelmes és helyes feladat; és amikor az ember már tudja hogy mit és miért tesz, akkor már csak tennie kell a lépéseket a kitűzött cél felé.

Katonai tiszteletadással fogadták a cionisták háborújában elesett magyar zsoldost
(kuruc.info)
Hende Csaba honvédelmi miniszter beszédében kiemelte: “A honvéd élete a szolgálat. Szolgálat a hazáért, ha kell mindhalálig. Ez nem csak szó, hanem maga a valóság”. “Koporsódat a nemzet zászlaja borítja. Annak a nemzetnek a zászlaja, melynek végül mindent odaadtál” – tette hozzá (a félreértések elkerülése végett: nem izraeli vagy amerikai zászló volt a koporsón – a szerk.).

Lovas István: Drága Afganisztán
(kuruc.info)
„A tálibok afgánok, még akkor is, ha szarvval és patával ábrázoljuk őket. Az afganisztániak jó része érzi úgy, hogy hazájukat védik egyrészt az idegen megszállók, másrészt a megszállók által a nyakukra ültetett korrupt afgán kormánnyal szemben. A tálibok – melegítsük fel a régi szót, hogy megértsük az új helyzetet – partizánharcot folytatnak. Talán emlékszünk a szovjet partizánokra, akik a Szovjetuniót a II. világháborúban megtámadó német csapatok ellen harcoltak, olykor az elfogott katonákat élve megskalpolva. Amikor orvul támadtak – ez tették szinte mindig, hogy ellensúlyozzák a szemben álló fegyverek mennyisége és minősége közötti különbséget –, nem volt újsághír, sem elítélt harcmodor. Honvédelemnek nevezték a szovjetek. Ugyanennek a kifejezésnek használata miért tilos akkor, ha az amerikai és NATO-megszállók ellen folyik az eszközökben szintén nem válogatós harc?
Afganisztánban a magyar részvétel döntés eredménye. E részvétel – minden ellenkező állítással szemben – nem kötelező. Legutóbb a hollandok mondtak búcsút a reménytelen háborúnak. Továbbá, az ott harcoló magyar katonák nem sorkatonák, hanem anyagi ellenszolgáltatás jegyében vállalták és vállalják a veszélyt. A költségeket az adófizetők állják.”

Hende Csaba: morális mélyrepülés volt az elmúlt nyolc év
(www.mr1-kossuth.hu)
„A honvédelmi miniszter szerint hazánknak érdeke, hogy részt vegyen a NATO külföldi katonai akcióiban. Hende Csaba az MR1-Kossuth Rádiónak ezt azzal indokolta, hogy kötelességünk részt venni például az afganisztáni misszióban, de ez nagyságrendekkel olcsóbb, mintha nem lennénk a szövetség tagjai és önállóan kellene fenntartani hazánk védelmét.”
Olcsóbb a sátánt szolgálni, mint önállónak lenni. Olcsóbb, ha meghal néhány magyar katona a sátán szolgálatában, mint önállónak lenni. Ezek szerint sajnálnom kellene a semleges országokat, mert nem tudják a Hende-féle „alapigazságot”?
Nem épp lényegtelen kiegészítés tőlem: nem csak az elmúlt nyolc év, hanem a jelenleg zajló nyolc év is morális mélyrepülés, beleértve a zsidóbérenc hentes Hende Csaba hadügyminiszter tevékenységét is.
Kiszolgálni a világpusztító zsidókat, az nem morál, hanem a sötét oldal, a sátán szolgáinak „olcsó” szolgálata.
Madeleine Albright zsidó amerikai külügyminiszter -> Hende Csaba magyar(?) hadügyminiszter: „Úgy gondoljuk, megérte az ár.” (Irak, Afganisztán).

Hazaszállították az Afganisztánban elesett katonanő holttestét
(www.mr1-kossuth.hu)
„A honvéd élete a szolgálat, Szolgálat a hazáért, ha kell mindhalálig – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter. »Egy magyar honvéd elesett, helyére lép a másik. Az úton továbbmegyünk, mert a katonaélet örök törvénye szerint az a feladatunk, az a küldetésünk, hogy továbbmenjünk, hogy tovább szolgáljunk. Továbbmegyünk, de nem felejtünk. Találkozunk, az út végén bizonyosan találkozunk.«”
Szerintem is: a pokollá tett Föld után találkoztok a másik pokolban is. Azt már nem kell pokollá tenni, mert eleve az, és el van választva a mennyországtól. Ott már nem ilyen alacsony a kerítés, mint itt, a vegyes Földön.
Sohasedm felejt, és sohasem tanul; tipikus zsidó (mentalitás), és legfeljebb csak az atomvillanás világoítja meg az elméjét…

A várható reagálások megelőzésére, vagy legalábbis tompítására már elkezdődtek azok az agymosó műsorok, amelyekből kiderül, hogy ez egy misszió, meg kihívás, és ez az élet rendje, szolgálni kell (a zsidókat), és törődj bele.
Gondolkodnak a zsidók helyetted is, te csak legyél jó rabszolga…
Ez a legrosszabb, és a bajok forrása: amikor a zsidók a gójok helyett is gondolkodnak, a gójok pedig hagyják.
Ha az ördög földi helytartója, a zsidó mondja meg, hogy mi a helyes, abból pokoli dolgok lesznek.

A megszálló és háborús bűnös utolsó csatlósa…
Miközben minden ország csapatai kivonásán fáradozik, “mi” újabb céltáblákat küldünk Afganisztánba
(kuruc.info)

A katona nem gondolkodik eredménye: nem értjük a helyzetet… Segítek: a harcoló alakulatok 20-25 ezer afgánt öltek meg, reggeliző afgán családot, esküvői menetet… Az afgánok pedig igyekeznek törleszteni, és a hadtáp, a kiszolgálók is a megszállók része, nem csak a ténylegesen harcolók.
Magyar katonai szakértelem: “bizalommal közeledtünk az afgánokhoz, de valamiért ellenünk fordultak”
(kuruc.info)

Az aktuális konkrétról az általánosra térve, ok és okozati láncolatról van szó – avagy a körforgalomról –, mert ez nem egy nyílt végű láncolat.
Ez a láncolat úgy kezdődött, hogy a zsidók belerúgtak valakikbe, jó nagyot (pl. libanoni bombázás), kimondatlanul is azzal, hogy add tovább. Aztán a rugdalózó láncolatban megtörtént a visszacsatolás, valaki az első ok, a zsidó fenekét találta el, jó alaposan, és onnantól már az erőszakspirál az ábra, mert a zsidók ennek hatására megint belerúgtak valakibe, jó nagyot, és folyt. köv. A zsidók most az afgánokba és irakiakba rúgtak bele, következő célpontnak az irániakat akarják… Utána pedig mindenkit sorban – legalábbis ezt szeretnék.
Mihelyt a bűnöző zsidók hatástalanítva vannak, teljesen és végleg, akkor nagyjából és nagyrészt béke lesz a Földön. Lehet, hogy az afrikaiak és a csecsenek akkor is egymásnak esnek, de az már csak lokális háború lesz, nem pedig globális.
Ami Magyarországot illeti, ami van, az az ország lakóinak többségi, a bányászbéka feneke alatt levő erkölcsi és szellemi szintjéből következik.
Ahogy lent, úgy fent, és oda-vissza.
Szombaton volt egy beszélgetésem valakivel, és az került szóba, hogy az illető elment többedmagával kőművesmunkát végezni, átöltöztek, és amíg ő dolgozott, addig valaki ellopta tőle a nála lévő néhány ezer forintját meg a szótárgépét, amit az utcai ruhájában hagyott. Tolvajokra dolgozik, nem is keveset… Nem csak politikus-tolvajokra, hanem az egyszerű köztörvényesekre is.
Én is elég hosszú listát tudnék prezentálni, hogy tőlem mit loptak el, magyarok és cigányok vegyesen, plusz a zsidók a nem közvetlen módú lopásaikkal…
Erősen lop-csen-csór ország ez. Ez a modern Spárta, vagy valami ilyesmi… A lopás és a korrupció művelése és elfogadottsága vastagon benne van itt a köztudatban.
Ilyen alacsony erkölcsi és szellemi szint mellett ne lehetne találni Afganisztánba menő zsoldost? De még mennyit… Ezért van az, ami. A zsidó pedig megtalálja a rothadásra hajlamosakat, és korrumpál, és néphülyít, hogy a rossz jó, a jó rossz… Afganisztánba menni helyes, megpróbálni leigázni az afgánokat jó.
Bár az afgánok leigázása nem sikerül – ez egy fix pont –, de a zsidók addig is időt nyertek, mert meg lettek gyengítve az afgánok és az irakiak, és nincs idejük a zsidókkal foglalkozni; és addig is gójok halnak meg zsidó érdekekért.
Társadalommérnöki (social engineer) alaptétel a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből: „Meg kell állapítani, hogy több az olyan ember, akinek rosszak az ösztönei, mint az olyan, akinek jók az ösztönei.” Az „ösztön”-t be lehet helyettesíteni az erkölcsi érzékkel… és ahol a megállapításuk valós, ott a meg- és lerothasztó zsidók fognak uralkodni, akár szocializmus, vagy bármi más fedőcímke alatt, mert erre van meg az évszázadok óta kifejlesztett technikájuk, a megvesztegetés, korrumpálás általi beférkőzés a legfelsőbb hatalmi körökbe, és az irányítás átvétele, lehetőleg úgy, hogy a front-szerepekben az általuk irányított díszgójok virítsanak, mint színészek a zsidó színházigazgatók, rendezők, szövegírók stb. által irányított politikai színházban.
A zsidók által terjesztett társadalmi rothadást nevezhetjük akár liberalizmusnak is, csak hogy rövidebb legyen a meghatározás-címkéje.
A liberalizmus pedig olyan, mint a kábítószer, és a kábítószer-terjesztők.
„A profik nem használnak drogot. Ők árulják.” (mondás)
A terjesztők nem élnek vele, hanem meggazdagodnak belőle. Aki pedig beveszi, az emberileg, lelkileg és testileg tönkremegy, erkölcsileg lezüllik, és a pénz lesz a számára legfontosabb a világon, ez lesz az istene, ahogy a kábítószereseknél, az alkoholistáknál, stb. is van ez.
A liberálissá vált, a káros hatásoknak ellenállni nem tudó, és lelkileg megromlott egyént az előzetesen már beleültetett vágyak mozgatják, és persze nem az értelmes élet irányába…
A liberális életforma arról szól, hogy a kéjközpont kapja meg az ingerlését, aztán jöhet az enyészet, a halálút. Gyermek nincs – talán jobb is, hiszen milyen lenne ő is, még halmozottabban hátrányos helyzetű… és csak a kihalás van.
Amikor a zsidó nem áll ellen a saját maga által terjesztett kábítószernek, akkor az olyan életutat eredményez, mint pl. Albert Gyöngyié, aki valameddig eljutott a zsidó piramisban, élt 44 évet, mint ismert televíziós személyiség – csak épp az életének nem igazán volt értelme… ahogy a többi liberális életűnek sem.
Szingapúrban halállal büntetik a kábítószer-terjesztést, ami szerintem jogos, mert a kábítószer-terjesztő több ember életét teszi tönkre, emberroncsokká válnak, és a környezetükre kifejtett káros hatás is ott van… Ehhez képest viszont a liberalizmus nagyobb bűn, mint a kábítószer-terjesztés, mert magában foglalja a kábítószer-terjesztést is.
A liberalizmus bűn, aminek a büntetési tétele értelemszerűen nem lehet kisebb, mint azé a bűné, amit részként magában foglal.
Hány embernek világos ez? Mert akkor lesz valóban rend, ha ilyen lesz a törvény.

Meglátjuk, hogy eddig volt-e a gödör alja, és a javulás következik-e…
Tolvajok tízezrei mehetnek rács mögé évente
(kuruc.info)
Nem egészen úgy néz ki…
Az alább a címből pedig kimaradt egy fontos dolog: az, hogy liberális.
Rásegített valami szerrel, vagy már józanon is ilyen?
Nagykés és csuklya: rabolni ment a tizennégy éves lány
(kuruc.info)
„Felfegyverkezve ment kirabolni egy vas-műszaki boltot Hosszúhetényben egy tizennégy éves lány kedden. Csuklyával a fején, és egy nagy konyhakéssel a kezében lépett be a boltba, majd az egyetlen női alkalmazottat halálosan megfenyegette, és pénzt követelt tőle.
A lány hadonászott a késsel, de az eladó nem adta át a bevételt, erre a lány azt mondta, hogy ez csak figyelmeztetés volt, legközelebb már gyilkolni fog, majd elment. A boltos egyből szólt a helyi körzeti megbízottnak, aki még az utcában fülön csípte a lányt.
A kihallgatáson mindent beismert, azt is elmondta, hogy előző este egy bankrablós filmet látott, abból merítette az ötletet, és a bátorságot. Pénzre nem volt szüksége, mert rendezett körülmények között él, azt mondta, megbánta, amit tett. A rendőrség ellene felfegyverkezve elkövetett rablás bűntett kísérlet miatt folytat büntetőeljárást.”

A belföldi helyzet fokozódik: vannak, akik a(z olasz mintájú) gettó helyett a (nyirkai jóslat mintáju) polgárháborút részesítik előnyben.
Beárulnák a szocionisták az EU-nál a Fideszt, ha nem határolódik el a Jobbik ötletétől
(kuruc.info)
„A Jobbik ismét megerősítette rémületes elképzelését a “cigánykérdés” ügyében, melyet az MSZP határozottan elutasít és korábban felszólította a Fideszt is, hogy határolódjon el a Jobbik elképzelésétől, ezt azonban a mai napig hiába várják – reagált Teleki László, az MSZP elnökségének tagja a Jobbik szerdai bejelentésére.
Teleki László szerdai közleményében felszólítja az Orbán-kormányt, hogy sürgősen és határozottan határolódjon el a Jobbik elképzelésétől, miszerint hermetikusan lezárt közrendvédelmi telepekbe zárná a cigányokat.
Amennyiben a Fidesz-KDNP nem lép, úgy kénytelenek lesznek jelezni az EU illetékes szerveinek, hogy a demokráciát súlyosan veszélyeztető ügyben az Orbán-kormány cinkosan hallgat – zárul a közlemény.”

Másik aktuális mondás: „nem barna eső az, ami hullik, hanem a rájuk visszahulló szar”. Mert elkúrátok elftársak, de nagyon. Hol lenne nélkületek a Jobbik? 2-3 százalékon, mint 2002-ben, és 2006 tavaszán. Hol lenne nélkületek a Fidesz kétharmada? Ötven százalék alatt.
Az nem úgy van ám, ahogy a magyargyűlölő zsidó Regős Péter elképzelte: „Mi diktáljuk a menüt, s ti eszitek meg!” – hanem úgy, hogy ki mit főz, azt eszi.
Jóétvágyat.

Témazáróként, egy kis visszaemlékezés: 2001. 11. 11., az afganisztáni háború elleni tüntetés, „52 fő a csúcsponton”, ahogy Csapody Tamás megjegyezte. Alapvetően a Humanisták, a Bokor katolikus bázisközösség, és az akkor még meglévő Alba kör tagjai voltak ott, és egy-két szervezeten kívüli civil. A „virtuális létszám” valamivel nagyobb volt, az akkor még FM 98MHz-n is adó Fiksz rádió (kb. Bp. és Pest megye adáskörzet) élőben közvetítette, benne volt az m1 híradóban, stb.
Ez idáig ez volt az első és egyetlen tüntetés, amit én szerveztem.
Az ok az volt, hogy már akkor éreztem, tudtam, hogy az elkezdett háborúból még nagyobb baj lesz… és az álláspontom már akkor is az volt, hogy egyaránt elítéltem G. W. Busht a „keresztes hadjáratért”, és O. B. Ladent a „dzsihádért”; ők még nagyobb háborút csináltak volna annó, mint amekkora végül is lett.
Ez a semleges álláspont akkor új volt a politikai palettán és a médiában. Nem azért, mert nem volt senki rajtam kívül, aki ezen az állásponton lett volna, hanem mert nem volt, aki megjelenítse – és ez nagyjából most is így van… ami elég nagy baj.
A másik, hogy ha azt mondtam volna akkor, hogy Afganisztán nincs ám olyan messze, mint ahogyan azt sokan hiszik, és hogy lesz még ennek magyar következménye és áldozatai is, akkor először is sztereóban körberöhögtek volna, utána pedig bolondnak néztek volna – egy darabig legalábbis…
Akkor hihetetlennek tűnt – csakhogy az eltelt 9 évben a zsidó-keresztény világot irányító zsidóknak sikerült „megfőzniük a békát”, úgy, hogy „a langyos vizet” fokozatosan melegítették fel, és országos szinten senki „nem ugrott ki” belőle. Nagy hiba, de a békák (főleg a bányászbékák) IQ-ja ilyen.
Három nagy tapasztalatom volt a demőval kapcsolatban; az első, hogy még a háború ellen is nagyrészt zsidók tüntetnek, nahát. A másik, hogy mennyi buta, és politikailag zéró gój van ebben az országban. A „gazda” feni rájuk a kést, de azért ők békésen kapirgálnak tovább az udvarban, nahát. A harmadik a hazaáruló Demszkyvel (mi itt mindannyian amerikaiak vagyunk – mondta a Hősök terén, a zsidó amerikai Nancy Goodman Brinker által tartott demón) és a társaival kapcsolatos; ezt majd valamikor máskor, és teljes terjedelemben.
Eltelt 9 év, és elvileg mindenki mindent tud – azt is, hogy zsidók, és a zsidó érdekeket kiszolgáló gójok osztják a zsetont, és hogy megvehető gój katonák mennek Afganisztánba a zsidó érdekeket szolgálni, és halni érte, ha úgy jön ki nekik az afgán rulett.
Sansza most az autista Jobbiknak van, hogy háborúellenes tüntetést szervezzen, ha ilyen módon is nyomatékosítani akarja azt az álláspontját, hogy Afganisztánból azonnali csapatkivonást követel.
Én még mindig sok mindennel foglalkozom, de orvosi esetekkel már nem… úgyhogy ezt majd ők eldöntik. Hogy én hogyan döntenék az ő helyükben, az meg ugye mindegy, mert egyrészt nem vagyok a helyükben, másrészt autista másra nem hallgat.

Utóirat:
Ezt is megértük: Gergényi szelektív amnéziás lett… Mi a bűnözők utolsó menedéke? Nememlékszem.
Gergényi futólépésben menekült a jogvédők elől
(index.hu)
A(z askeNÁZI) zsidó megfutamodott. Mindig ez a történet vége, és a véges számú történelemismétlés után az utolsóé is ez lesz.

Rasszista zsidó gyilkolta a négereket

admin — Tue, 17 Aug 2010 20:50:02 +0000

Rasszista késelő tart rettegésben három amerikai államot
(index.hu)

Feketéket késelhetett meg egy izraeli férfi
(index.hu)

Hogy rasszista, azon nem csodálkozom. A Talmud maga az ős-rasszizmus – és akkor a követői milyenek legyenek, ha nem olyanok, mint maga a tan? Most épp azt követelik (a demokrácia, a tolerancia, vagy más hangzatos fedőszólam nevében), hogy „arabok kifelé a Knesszetből”.
Az elkerítő fal, a ház-ledózerolás, a blokád, a foszforbomba már megvolt, most ez van soron.
Már a zsidók is elismerik, hogy állatként bánnak a gojokkal
(kuruc.info)
Nincs béke az olajfák alatt; és amíg a talmudista zsidók ott vannak – meg a Földön, meg a Naprendszerben, meg az Univerzumban –, addig nem is lesz.
Mitől lenne béke a talmudista ragadozó, rabló és kettősmércés világban?

Hogy gyilkos, azon sem csodálkozom, mert ez már régi hagyomány náluk.
Biblia, Újszövetség, Csel 7,52 „A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek;”

Hogy nem ez a hír Szváziföltől Kamcsatkáig, azon sem csodálkozom, mert ez csak akkor hír széltében-hosszában és keresztbe-kasul, ha gój teszi. Ha zsidók, az más, és az nem elítélendő.

Azon sem csodálkozom, hogy megírták hogy rasszista, mert először azt írták meg, hogy egy rasszistáról van szó, és csak azután tudták meg, hogy zsidó, és az „izé ember” helyett valami személy-jelölő melléknevet csak oda kellett tenni.

Azon sem csodálkozom, hogy a zsidók le akarják tagadni ezt az egészet; és azon sem csodálkozom, hogy nem sikerül nekik.

Az pedig már a levont következtetés, hogy a zsidók rosszabbak, mint a nácik.
A szocikommunista embervágóhíd is zsidó ideológia alapján született meg; zsidók voltak az értelmi szerzők, és nagyrészt a gyakorlati kivitelezők is. (mint pl. Rákosi-Rosenfeld, a Péter Gábor-Eisenberger Benjámin által vezetett ÁVH, és az elődök és az utódok bel- és külföldön).
Mennyi idejük volt a náciknak, és mennyi idejük van a zsidóknak? Annyival nagyobb a kifejtett károkozásuk is.
A kártékonyságuk bizonyítékainak hosszú sorát 1945-től kezdve összegyűjthetné már valaki a második nürnbergi perhez…

Egyébként pedig, gyilkosság-történet dióhéjban:
Ha 1-től (rasszista zsidó) 4 főig (cigányirtók) történik, az bűncselekmény;
Ha negyvenezres létszámban, az polgárháború;
Ha négyszázezren teszik, az forradalom;
Ha ennél is többen, az világháború.
Ez az a kategória, ahol a mennyiség számít… minél többen mennek az embervágóhídra, annál inkább elfogadottabb, trendibb és fősodratú a dolog.
Nem csodálkozom, ha így lesz.

Valamint: „A boldogság az, amikor amit gondolsz, amit mondasz, és amit cselekszel, harmóniában van.” – Mahatma Gandhi
(Happiness is when what you think, what you say, and what you do are in harmony. – Mahatma Gandhi)
Ezek szerint pl. a cigányölők boldogok voltak, mert a gondolat, a szöveg és a tett harmóniában volt náluk. A boldoggá avatásuk mikor lesz?

Van itt egy érdekes oldal:
Gandhi and the Jews (Gandhi és a zsidók)
(www.sepiamutiny.com)
A második világháború ideje alatt Gandhi írt egy nyílt levelet a britekhez, sürgetve őket, hogy adják meg magukat a náciknak. Később, amikor a holokauszt kiterjedése ismert lett, kritizálta azokat a zsidókat, akik meg akartak szökni, vagy harcolni akartak az életükért, ahogy ezt Varsóban és Treblinkában tették. „A zsidóknak fel kellene ajánlani magukat a hentes késének” – mondta. „A tengerbe kellene vetniük magukat a sziklákról”.
Az angol eredeti:
During World War II, Gandhi penned an open letter to the British people, urging them to surrender to the Nazis. Later, when the extent of the holocaust was known, he criticized Jews who had tried to escape or fight for their lives as they did in Warsaw and Treblinka. “The Jews should have offered themselves to the butcher’s knife,” he said. “They should have thrown themselves into the sea from cliffs.”

Louis Fisher, Gandhi életrajzírója megkérdezte őt: „Úgy érti, hogy a zsidóknak kollektív öngyilkosságot kellett volna elkövetniük?”
Gandhi válasza: „Igen, az hősiesség lett volna.”
Az angol eredeti:
Louis Fisher, Gandhi’s biographer asked him: “You mean that the Jews should have committed collective suicide?”
Gandhi responded, “Yes, that would have been heroism.”

Ezek után a zsidók hogyan viszonyulnak Maszadához? Ugyanilyen ellentmondásosan?
(kitekinto.hu)

”Vitéz bajtársaim! Már régóta szilárd elhatározásunk, hogy sem a rómaiaknak, sem másnak nem hódolunk meg, csak az Istennek, mert ő az igazi és törvényes ura az embernek. Bizonyosan tudjuk, hogy holnap az ellenség kezére kerülünk. De most még kedveseinkkel együtt szabadon választhatjuk a nemes halált. Amíg szabad a kezünk és markunkban a kard, tegyük meg a legszebb szolgálatot, amit megtehetünk. Haljunk meg úgy, hogy nem hajtjuk fejünket az ellenség igájába, feleségeinkkel és gyermekeinkkel szabad emberek módjára hagyjuk itt az életet! Kötelességünk volna már nevelésünk alapján példát adni másoknak, hogy szívesen vállaljuk az önkéntes halált. Ezt parancsolják törvényeink, ezért rimánkodnak feleségeink és gyermekeink; Isten rótta ránk ezt a kényszerűséget, a rómaiak épp az ellenkezőjét akarják: hogy egyikünk se haljon meg a vár eleste előtt. Siessünk tehát, keserítsük meg győzelmük remélt ízeit, hadd fogadja őket itt hősiességünk csodája és a megdöbbentő halál!”
Josephus Flavius: A zsidó háború, Talentum kiadó, Budapest, 1999.,
Révay József fordítása

„Maszada az izraeli hadsereg kultikus helyévé vált: itt teszik le az esküt a Cáhál tisztiiskolásai és újoncai, s az általuk skandált jelszó üzenetértékű: Maszada nem eshet el soha többé!”
Ez is egy álláspont; de mi van akkor, ha Maszada mégis elesik?
Akkor valószínűleg történelemismétlés van, volt, és lesz. Semmit sem felejtenek, és semmit sem tanulnak a történelemből… Garantált katasztrófa.

Egy rejtély mindenesetre megoldva: ezért nem kapott Gandhi zsidó díjat (ismertebb néven Nobel békedíjat); ellentétben az Irakban és Afganisztánban tovább háborúzó, és létszámnövelő Barack Obamával (2009), valamint Elie Wiesellel (1986), Menachem Beginnel (1970)…
Háborús bűnösök, és névről és tettről ismeretlen emberek a sorban – akiknek az a közös vonása, hogy ha nem zsidók voltak, akkor jóban voltak a zsidókkal, és nem mondták meg róluk az igazat.
A 2008-as Nobel-békedíjas Martti Ahtisaari másik fő ismérve vajon mi? Az, hogy 2009-ben a (zsidó) CEU Nyílt Társadalom Díjával tüntették ki.
Nem is lóg ám ki a lóláb…

Ennyi erővel goto első bekezdés, és Nobel-békedíjat a rasszista zsidó négerölőnek is; azért mert zsidó, és mert sokkal kevesebbek halálát okozta, mint néhány Nobel-békedíjas a sorban.
Másrészt, aki talmudista zsidóknak erkölcsről prédikál, az olyan, mintha patkányoknak prédikálna az erkölcsről; hatástalan, mert csak az erőből, a fizikai hatásokból értenek, és abból sem sokat.
A világot uralni akaró – és részben uraló – zsidó „übermensch” ilyen; a pusztítás szellemének hű szolgája, és nem számít, hogy mindez a világnak és neki mennyibe kerül.
Egy példa Madeleine Albright (előző nevén Marie Jana Korbelová) zsidó amerikai külügyminiszter: „úgy gondoljuk, hogy megéri az ár” (félmillió iraki gyermek halála az Irak elleni embargó miatt). Utána: „őrült voltam…”, „a válaszom borzasztó hiba volt, meggondolatlan, ügyetlen és téves”.
Ezt pl. Hitler is mondhatta volna a kétfrontos háború vonatkozásában.
Elkúrók jobbról és balról; és ők irányítják a világot… Meg is látszik rajta.

Kapcsolódó:
Gazdag István: Obama és a birodalmi háború ára
(kuruc.info)
Tessék, az orwelli figura élőben, a Nobel-békedíjas Obama, aki által – és a gazdái által – megvalósult „a háború béke (war is peace)” orwelliánus állami alaptétel.
Igen durva hadi-költségvetési számokról is hírt ad a cikk, és lehet, hogy ebbe fog belebukni az USA, mint a gazdaságilag nem bírt fegyverkezési versenybe a Szovjetunió – és szintén meg is érdemli. Nem annyira az amerikai átlagember fog ebbe belebukni, mint az irányító zsidó bűnszövetkezet, úgyhogy jól van ez így; bukjanak meg, nem kár értük, ettől csak jobb lesz a világ.
A Római Birodalom bukása inkább veszteség volt, mégis megtörtént, de a zsidók irányította USA ezt meg is érdemli; jobb nélküle, mint vele.
Az USA addig volt jó és szimpatikus, amíg nem dominált benne a zsidó érdek; és nem a külső szemlélővel van a baj ezügyben, hanem arról van szó, hogy a zsidók megrothasztották az eredetileg szép almát, és ez persze hogy nem tetszik, sem az alma még mindig egészséges alkotórészeinek, sem pedig kívülről.
Mi a rothadt alma sorsa? Az, hogy elpusztul teljesen, és elenyészik. Akik egészségesek a rothadt almában, azoknak pedig nehéz dolguk van, mert teljesen el kell különülniük a rothadt részektől – legalább lélekben mindenképpen, ha fizikailag netán nem is megy, mert különben nekik is csak az lesz a sorsuk, mint a többi rothadt résznek, és magával viszi őket a megromlott többség a pusztulásba.
A jelenlegi helyzet az, hogy a megromlottak már nem is annyira többség, mert „Tízből hat amerikai ellenzi az afganisztáni háborút” (kuruc.info)
Mindez a rendelkezésre álló propaganda-gépezet, és minden hatalom ellenére; úgyhogy nem csak az iraki, hanem az afganisztáni háború is vesztes ügy, úgy a hazai pályán támogatottságban, mint külföldön katonailag. Mi következik ezután Irakban és Afganisztánban? Visszarendeződés. Persze nem úgy, hogy Szaddam feltámad holtából, hanem az országok általános állapotát tekintve.
És végső soron mit értek el a „felsőbbrendű” zsidók a két háborúval? Azt, hogy nem is olyan keveseknek felnyitotta a szemét mindez, és már sokkal többen, és sokkal jobban utálják őket, mint a két háború előtt; tehát nem volt hiábavaló a zsidók „favágása” – saját maguk alatt. Alapból jogtalan volt mind a két háború, de a lényeg a zsidó érdek ugyebár. Három öngyilkos, részben zsidó célpontú repülős merénylet miatt megtámadtattak egy egész országot, mert ott bujkál Bin Laden. Persze ezt sem tudták bizonyítani – a világot fenyegető iraki tömegpusztító fegyverekről már nem is szólva… Ezután Irán lett a fő prioritás a zsidók számára, és nahát-nahát, „ki hitte volna”, most már Irán van a célkeresztben, mint a világbékét, a demokráciát, és az összes többi, a zsidó érdekre kitalált fedőnevet fenyegető aktuális főgonosz. Úgy rémlik, Irán évszázadok óta nem támadott meg senkit, csak őket támadták meg a latrok, legutóbb Szaddam Irakja; most pedig a zsidók készülődnek… Ha netán megint, és mégis bele tudják vinni az USA-t a háborúba, akkor remélem, hogy Iránba még jobban beletörik a bicskájuk, mint Afganisztán és Irak esetében. Kezdve azzal, hogy egy Irán elleni háborúnak ugyan mekkora támogatottsága lesz… vagy pedig eleve kisebbségi támogatással kezdenek neki; és hogy annak a tábornoknak, aki ezt bevállalja, eleve őrültnek kell lennie – ami viszont jó alap a harmadik világháborúhoz.
Magyar vonatkozásban a helyzet a tojásos Demszky-féle „mi vagyunk a többség” kijelentésre emlékeztet; mondta volna azt, hogy „mi vagyunk a fogyatkozó többség”, és így kifejtette volna az igazság minden részletét.
Magyarországon – a Jew York, Judapest, Tel-Aviv tengely részeként – persze ugyanígy itt vannak a rothasztók, és ugyanígy folyik a rothadás, csak világpolitikai-világbirodalmi szerep nélkül, ami Magyarországnak és a világnak is szerencséje, mert így a kisebb a kár és a bukás.
Egy apró megjegyzés: bár a zsidók nem Führer-alapon, hanem háttérhatalom-alapon irányítanak, azért szívesen látnám már a Bukás című filmből a zsidóbirodalom bukásáról az aktualizált változatot. Annyi kis tégla megbukott-kihullott már a birodalom építményéből, de a nagy összeomlás még mindig várat magára… és persze minden jobb sorsra való ember vigyázzon magára, nehogy maguk alá temessék a romok. Távolságtartás, elkülönülés, nem ott tartózkodás a legjobb; és a szemben álló felek közül az egyikhez sem tartozás; bár ez csak kevesek kiváltsága, mert mindkét tábor igyekszik mindenkit a maga oldalára állítani szóval és erővel, és aki nem hajlandó, az mindkét részről „minden lesz, csak jó ember nem”, aki nincs velünk, az ellenünk van, gyáva, áruló, meg amit még ki tudnak találni.
Hitler is lefejeztette a katonaság-megtagadókat, és a mostani diktátorok sem különbek…
Ahogy „Guszti2004” az afganisztáni hírek kapcsán megállapította: „A globalizáció megöli a kultúrák sokszínűségét. Tömeges mészárlást csak háborúban és ámokfutás közben lehet elkövetni civilizáltan.”
A zsidó-keresztény kultúrkör pedig már a civilizációnak ezen a fokán áll, bizony.

A posztkommunisták megvalósították a szocializmus két útját

admin — Sat, 31 Jul 2010 12:55:07 +0000

…az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.
Az alkoholizmusban az etalon Horn Gyula elvtársúr, a nyomában Szekeres Imre elvtársúrral – valamint vannak a kevésbé ismert, de nagyszámú követőik, Magyarország lakosságának kb. 10%-a.
Ennyi alkoholista nem jöhetett volna létre a szocializmus nélkül, bizony.
A járhatatlan út pedig azért járhatatlan, mert zsákutca. Ennek a része pl. a Gyurcsány-Szanyi vonal is, amely által a Bp. XIII. ker. élősködők, hajléktalanok, intellektuális és erőszakos bűnözők halmazának tartózkodási helyévé vált, mint (az egyik) koncentrálódási pont.
Pár napja megyek egy nő mögött, visszafordul, csúnyán néz, aztán mondja is, hogy már megnézi, ki jön mögötte. Kiderült, hogy úgy leütötték a Csata utcában az arany nyakláncáért, hogy emiatt kórházba került, és nem is tudja, hogy ki ütötte le, mert nem látta. A térfigyelő kamera felvételén látszik az esemény, csak éppen a tettes beazonosításához ez kevés. Át kell térni a jobb minőségű kamerára…
A szocializmust jelképező, és most már végképp ronccsá lett – abban az értelemben, hogy ronccsá tett – Skodába pedig beköltözött egy hajléktalan „házas”pár… „A kereslet és a kínálat egymásra talált”, kész.
Két hajléktalan egy roncs Skodában; ez a megvalósult szoci(kapit)alizmus.

2007-2010: a változás
Már 2007-ben is a szocializmus helyi jelképének tekintettem azt a Skodát…

Visszaemlékezve az elmúlt évtizedre, „nagy a jólét; dübörög a gazdaság; hazudtunk reggel, éjjel meg este, lófaszt, mama; el lehet menni, kéremszépen”: a kúrmányfői definíciók, röviden.
„Lenézett népek mögött kullog a magyar” – még rövidebben, a nyirkai jóslatból.
Ez mind el lett érve a zsidóuralom által, és alatt, és úgy néz ki, a zsidójárás a tatárjárással van egy kategóriában az okozott károkat illetően.
Mindeközben egyre többen mondják, hogy már csak egy szikra hiányzik a polgárháborúhoz.
Lángra lobban az ország (idézet a nyirkai jóslatból ismét) – és a legkritikusabb, leggyúlékonyabb helyeken fog ez elkezdődni, aztán szétterjed.
Mi történik, ha egy egészséges erdőben belecsap egy fába a villám?
A fa vagy túléli, vagy nem, viszont az erdőnek nem lesz semmi baja. Ellenben, ha elszáradt, korhadt, rothadt fákból álló erdőbe csap bele a villám… akkor leég az egész erdő, illetve az a része, amelyik ilyen.
Magyarország pedig minden eltelt perccel, nappal és évvel a társadalmi erdőtűzhöz kerül közelebb, mert valóban nagy változás, megújulás itt nincs – és a narancsos „forradalom” a szavazófülkékben is csak egy rossz vicc, mert csak annyi történt, hogy a posztkommunista B-csapat átvette a hatalmat a politikai forgószínpadon, és az egyik ex-KISZ-titkárt felváltotta a másik ex-KISZ-titkár.
Ezek szerint a megújulás valódi módjának csak a társadalmi tűzvész marad; aztán a felgyúlt és leégett helyekre majd jönnek az újak, mert hely nem marad üresen.
Nekem viszont az életnek, és a hanyatlásnak és halálnak ezen darabjára nincs szükségem; ez egy előre látott, és előre ismert forgatókönyv, ami nem járul hozzá a további szellemi fejlődésemhez. Ami hozzájárul, az az előre látott káros hatások kivédése.
Két fő célom van már csak, az egyik az élet-univerzalizmus minél jobb szintje, a másik a legmegfelelőbb hely, és a legmegfelelőbb személyek megtalálása. Ez a három. Különböző célokhoz más és más az optimum, és az én esetemben, itt és most ez.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy agybeteg Magyarországot szálltak meg a cigányok és a zsidók. Az élősködők a legbetegebb, a leginkább ellenállásra képtelen gazdaállatra szállnak rá… és az nyilvánvaló, hogy nehezítik Magyarország sorsát, viszont nem vagyok biztos abban, hogy a zsidók és cigányok nélküli, tehát a tisztán magyar Magyarország már életképes lenne.
Bár nincs kipróbálva, de igencsak úgy néz ki, hogy önállóan is képesek alkoholisták, agyhalottak, erkölcstelenek, korrumpálhatók, bűnözők lenni… A legbetegebb nemzetekre szállnak rá a paraziták, hogy minél gyorsabban bevégezzék azt, ami eredetileg már nélkülük is elkezdődött: a szellemi fogyatékosság, a hanyatlás és pusztulás.
A megoldás az, hogy szét kell, hogy váljon a máj a szartól; a rothadásnak ellenállók a rothadásnak nem ellenállóktól, és mindkét embertípus járja a maga útját: a káros hatásoknak ellenállni tudók a fennmaradásét, az ellenállni nem tudók pedig a hanyatlásét, és kihalásét.
Ennek okán nem vagyok biztos abban, hogy Magyarország, mint államalakulat sokáig fennmarad. Ilyen többséggel, akik a hanyatlás útját járják? Ilyen körülmények között arra kell koncentrálnom, hogy az élet-univerzalisták fennmaradjanak, bárhol legyenek is a világban – és igen, fontosabb számomra egy vallási közösség fennmaradása, mint egy romlásnak, bomlásnak, rothadásnak indult, és rossz nemzeti közösség fennmaradása. Ami rossz, az hadd enyésszen el. Ami valóban jó, az fog fennmaradni. Így van ez, és így van rendjén.
Valamint, van, ami a hatáskörömben van, és van, ami nincs; ami nincs, azzal nem fogok erőlködni, mert az hiábavaló, és csak a kudarcélmények számát gyarapítaná.

2010. július 31-én, szombaton, 9 óra 10 perckor kórusban történő harsány gajdolásra ébredtem; „eladták szép hazánkat”, vagy valami ilyesmi. Aztán zárásként egy fiatal hang elordította magát: „Kapjátok be a faszomat, rohadt tizenharmadik kerületi köcsögök!”
Az ébresztő után 9ó 30p-kor elmentem szarni egy jó nagyot a klozeton, és 9ó 50p-kor nekiláttam megírni ezt a részt.
Ez a nap is csak úgy kezdődik, hogy itt soha nem történik semmi jó – mármint olyan, ami kívülről, a körülvevő környezetből jön.
Nem foglalkozva behatóan azzal, hogy mi vezérelte, és ki küldte őket – ez az előzmények, a háttér ismerete nélkül nehéz is lenne – a lényeg a megfelelő következtetés levonása.
Volt már itt cigány gajdolás is… Van lényegi különbség? Nincs lényegi különbség.
Én pedig ismét, és mindig ugyanarra a következtetésre jutottam: hogy a rohadt zsidó, szemét cigány, szarmagyar háromszög összeillik; egymást érdemlik; és mivel ők itt a többség – nem csak szűken véve itt, hanem a 93000 négyzetkilométeren – nekem kell innen elmennem, ha valami nem tetszik; és sok minden nem tetszik, bizony.
Egyrészt, végleg eldöntöttem, hogy végleg befejezem a kapcsolatot az alkoholista, láncdohányos, és kétszínű magyar barátnőmmel (az előzménye: …akkor elmegyek. – Menj el. Én el, ő: gyere vissza. Én már nem jövök, itt a vége.), másrészt pedig most már azt is eldöntöttem, hogy szarmagyarországon sem maradok, mert az én esetemben a maradás a rossz döntés. Nem vagyunk egyformák, és helyben maradó nacionalistának is kell lenni – de nem nekem, mert nem ilyen a felvállalt feladat.
Már csak azért sem érdemes maradnom, mert majd a III. vh. és az aktuális atombomba megoldja itt a problémát – az a tömegpusztítás, amit Magyarország a II. vh.-ban épphogy megúszott – és a nép fele elpusztul, mert a szellemi fogyatékos többségnek a szavak nem elegendők, nekik a gyakorlati tapasztalat és bizonyíték kell, abból értenek.
Elvileg lehet ezen a tapasztalati úton változtatni, csak gyakorlatilag nem, mert a szavak hatására nem változnak az emberek nagy tömegben és gyorsan – ellentétben azzal, amit látnak, és átélnek. A gyakorlati szenvedés és tömeghalál még mindig a leghatásosabb nevelőerő; és még ez is kevés azoknak, akik nem tanulnak a történelemből, úgyhogy e helyett ismételnek a jelenben, hatásosabb technikai pusztító erő mellett.
Miért is ne lenne elegendő száz magyar élet-univerzalista a III. vh. kezdetéig? Amire majd’ mindenki azt mondja, hogy jelentéktelen. Mennyiségileg az; viszont könnyebben mobilizálható… A minőség legyen meg, a mennyiség ráér, és úgyis meglesz, szinte magától, csak tenni kell a lépéseket a lehető legjobban megválasztott úton.
Rákoncentrálni kell, erőn felül erőlködni nem kell.
Az erőltetés kudarca, és a lazsálás és szétszórtság, mint a haladás hiánya –ezen két szélsőség között van a működő megoldás.
Tehát, haladás a már meghatározott úton, jó, végig bírható tempóban, nem erőltetve.

Kapcsolódó:
A magyarság a 24. órában van – Van még remény?
(kuruc.info)

Megjegyzés 1.: Ami képillesztést eddig meg tudtam csinálni a WordPress 2.x-szel a Flexible Upload bővítménnyel, azt a WordPress 3.x-szel már nem tudom megcsinálni, úgyhogy csinálhattam manuálisan, forráskódból.

Megjegyzés 2.: Ami képeket eddig meg tudtam csinálni a Fujifilm Finepix A310-essel, azt már nem tudom megcsinálni, mert a csíkozáson kívül mást már nem csinál; megszakadt az összeköttetés a CCD és a DSP között, valószínűleg eltört a panel, 7 év után. Ez a japán technika. A Vaterán meg ott vannak százszámra a rossz digitális fényképezőgépek. Úgyhogy a 2010 júliusi képek egy kölcsönkért, ezer forintos kínai Vivitar ViviCam 3705-össel készültek.

Kis összefoglaló a kleptokratikus bűnszövetkezet (kúrmány) 8 évéről

admin — Sun, 18 Jul 2010 15:23:57 +0000

Az MSZP-SZDSZ, Gyurcsány-kúrmány károkozása, dióhéjban.
Milyen lesz a Fideszes elszámoltatás? Elkövetett bűnök, és bűnlajstrom van hozzá bőven…
Mindenesetre, egy lépés történt az ország normalizálódása felé; csakhogy a valóban normálissá váláshoz még sokkal több kell, és még mindig nem lehet összetéveszteni valamelyik jól működő országgal, Szingapúrral, Japánnal…

Mr1-Kossuth Rádió (ex-zsidórádió?)
2010. július 18, 07:15 – 08:00
Vasárnapi újság

„Ebül szerzett vagyon ebül vész el; Papcsák Ferenc elszámoltatási kormánybiztos arról, hogy vége a boldogságnak – a gyanús úton magánzsebbe vándorolt közpénzeken nem ülhetnek nyugodtan az ügyeskedők.”
(07:45 – 08:00)
„Pár hét múlva ismertek lesznek az elmúlt 8 év elszámoltatásának első eredményei. A Fideszes Papcsák Ferenc kormánybiztosként kapta azt a feladatot, hogy tárja fel a 2002. óta megfigyelhető korrupciós ügyleteket, és derítse ki, kinek a zsebébe vándoroltak a költségvetésből távozó milliók. A munka egy hónapja tart, de Papcsák szerint annyi már kiderült, hogy a BKV-tól külföldön bejegyzett vállalkozásokhoz kerültek a közpénzek. Továbbá olyan összehangolt akciókról beszélt, amelyek a közérdek helyett csak és kizárólag a magánérdekeket helyezték előtérbe. A legtöbb gyanús ügylet Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején bukkant felszínre, és szerinte az ő tudta nélkül ilyen szerződések nem köttethettek volna. Így pedig, mondja a kormánybiztos, a volt miniszterelnöknek politikai felelőssége mindenképpen van; büntetőjogiról egyelőre még nem beszélhetünk.
Papcsák Ferenc kormánybiztossal Molnár Pál beszélget:
M. P.: – Kormánybiztos úr, lelkileg fölkészült ön arra, hogy emiatt a feladat miatt a nyilvánosság egy része önre a gúny nyilait fogja lövöldözni?
P. F.: – Én nem érzem egyébként ezt, hogy bárki is bármilyen gúny tárgyává tett volna; egy ilyen ember volt egyébként, Lendvai Ildikó, aki egy TV-műsorban a személyemet, mondjuk úgy, hogy megtalálta. De hát ez, általában azt az embert, vagy azokat a személyeket, azokat a csoportokat minősítheti a későbbiekben, akik ezt teszik. Az ember végzi a feladatát, és a közvéleménynek, a társadalom elvárásának szeretnék, és a kormánynak szeretnék megfelelni.
M. P.: – Én olvastam a sajtóban, hogy az ön munkája koncepciós, és hogy szakmailag is megkérdőjelezhető a 85 pontos vállalati lista.
P. F.: – Nem ez a lényege a munkánknak; én azt gondolom, hogy a választási győzelmünkben, tehát a Fidesz-KDNP választási győzelmében, nagy mértékben benne volt az az ígéretünk, hogy mi az elmúlt 8 év gazdasági történéseit, és részben politikai történéseit – itt gondolok az október 23-i rendőrattakra, illetőleg az augusztus 20-i vihar áldozataival összefüggő kártérítési kérdésekre – tehát vannak olyan társadalmi problémák, amelyeket meg kell oldani, de alapvetően a gazdasági kérdések elszámoltatásával foglalkozni kell. Bárhol a világban, ha egy kormányváltás történik, vagy bármely szervezetnél hogyha vezetőváltás történik, akkor az elsődleges feladat áttekinteni, hogy az előző vezetés mit és hogyan tett. Mi semmi mást nem teszünk egyébként, csak azt, amit tőlünk az emberek egyrészt elvártak-elvárnak, ugye hogy elszámoltatjuk az elmúlt 8 év gazdasági történései miatt az előző politikai ciklus vezetőit, és kedvezményezettjeit, másrészről pedig áttekintjük ezeket a gazdasági történéseket – és mindenki jellemzően büntetőjogra gondol az elszámoltatás kapcsán, de ez félreviszi a gondolkodást, mert hiszen az elszámoltatás, az elszámolás, az átadás-átvételhez kapcsolódó, nevezzük így, átvilágítás, az egy nagyon fontos dolog, mert hiszen már most látható egyébként, hogy a felbontott polgárjogi megállapodások, előnytelen gazdasági szerződések már most az állam számára bevételeket eredményeznek – gondolok itt akár jelentős összegű munkaszerződésekre…
M. P.: – Például?
P. F.: – Például az egyik fejlesztési bankhoz tartozó vállalatnál több mint 6 millió forintot keresett havonta a vezérigazgató, teljesen indokolatlanul, több havi prémiummal, és 25 milliós gépjárművel; de máshol is lehet ezeket látni. Ezeket a kontraktusokat, munkaszerződéseket meg kell szüntetni, és már ebben az évben érzékeltük, gondoljon bele, hogy meghatároztuk a Parlamentben a 2 millió forintos vezetői plafonnak a mértékét, tehát hogyha már ezt összeadja, és ha mondjuk az új vezető kettőmilliót fog kapni, vagy kapna – nem kap annyit egyébként, sokkal kevesebbet kap az új vezető – akkor havonta 4-5 milliót fogunk megspórolni. Tehát ez erről is szól, ezt is szolgálja, hogy spóroljunk az államnak, és az előnytelen szerződéseket bontsuk fel. Ehhez – és itt jön be a 85 vállalkozás – és nem csak ez a lista van, hanem az adott tárcáknál, ágazatoknál, főhatóságoknál, cégeknél vannak cégeknek listája, amiket ők maguk tekintenek át, de az én érdeklődésem homlokterében pedig ez a 85, vagy nem’tom hány cég áll, és nézzük meg, hogy ezek gazdaságilag értékelhető teljesítményt nyújtottak vagy sem, ha igen, jó, elfogadjuk, ha nem, akkor meg nyilván reparációt kell alkalmazni.
M. P.: – Eszerint ön, mint ügyvéd, nem is gondolja, hogy részben az ügyészségnek a feladatát vette át?
P. F.: – Nem, szó nincs erről, igazából én nem veszem át senkinek sem a feladatát; minden alkalommal mindig elmondtam, hogy semmiféle feljelentési, vizsgálódási, akármilyen kormánybiztosi szerepről itt nincs szó, vagy feljelentésügyi – ugye, valamikori rossz emlékű Keller László-féle államtitkárságra lehet itt gondolni – hanem itt arról van szó, hogy a kormány pontos és precíz képet kíván folyamatában kapni az átvilágításról. Ehhez kijelölt egy kormánybiztost, aki erről mindig tájékoztatja a miniszterelnök urat, másrészről pedig folyamatosan kapcsolatot tart az adott tárcával, hogy ez egy mindenhol egységes arculatú, egységes ellenőrzési mechanizmus szerint működő dolog legyen, és természetesen kapcsolatban állok a Kormányzati Ellenőrzési Hivatallal is, amelynek az új elnökével megállapodtunk ennek az év második félévének a vizsgálatairól.
M. P.: – A magyar történelemben eléggé érdekes dátum 2004. augusztus 17-e, az akkor hivatalban lévő miniszterelnök, Medgyessy Péter a Népszabadságban tette közzé, hogy a koalíciós párt tele van korrupciós ügyekkel. Ez a különleges mozzanat szöget ütött-e az ön fejében? (sic!)
P. F.: – Hogyne, hiszen én magam is azt követően folyamatosan sajtóztam, és számtalanszor rá is kérdeztünk Medgyessy Péternél, mind a Parlamentben, mind az orgánumok, a sajtó útján. Máig nem kaptunk egyébként választ tőle, hogy mire gondolt. Azért azt ne felejtse el, hogy mi 8 évig ellenzékben voltunk, és ők azt tettek föl az Internetre üvegzseb programként, amit akartak, és ugye rész-információink vannak-voltak ezekben az ügyekben. Tehát ha csak a moszkvai ingatlan, ha csak a kakaóbiztos számítógépekre, ha csak az elektronikus táblákra gondol, tehát számtalan olyan ügy vette körül az SZDSZ-t, de a főváros ügyeit is ide lehet hozni, hiszen a főváros működésében is állami források mutatkoznak meg, bármely szegmensét nézzük a beruházásoknak, tehát az SZDSZ, bár ugyan már nem létező, – de facto lényegében nem létező – politikai szervezet, de az ő szerepüket nyilván ugyanúgy különös gonddal kell vizsgálni majd, amikor összeállítódik egy bizonyos fokú átvilágítás, egy bizonyos fokú lista, amikor az áttekintés a minisztériumban megtörténik.
M. P.: – Azt érdemes-e tisztázni, hogy hogyan lehetséges, hogy Medgyessy Péter néhány nappal ezután a bejelentés után megbukott?
P. F.: – Ez egy nagyon-nagyon érdekes dolog, mert hiszen ugye az SZDSZ akkor betámadta az akkor regnáló miniszterelnököt, és egy olyan, mondjuk úgy, hogy politikai alku született meg, amely hatalomra juttatta egyébként azt a személyt, aki azóta is, mondjuk úgy, hogy az álláspontom szerint fogságban tartja a Magyar Szocialista Pártot, és az SZDSZ-szel, Kókával, az akkori vezetésével, ha jól emlékszem Kóka Jánossal…
M. P.: – Akkor még…
P. F.: – Kuncze Gábor volt, de valójában ugye ott a források, illetőleg a gazdasági hátteret Kóka János vitte. Igazából egy alkut kötöttek, emlékezetem szerint, illetőleg a feltételezésem szerint is, és hát lényegében újraosztották a politikai szerepeket, illetőleg a gazdasági szerepeket, és a sajtótájékoztatóimon sosem rejtettem véka alá az ezzel kapcsolatos észrevételemet, miszerint a Gyurcsány-féle gazdasági érdekkör, lobby ezt követően minden egyes fontos pozícióra rátenyerelt, elfoglalta – amit már korábban is egyébként jórészt birtokolt, hozzáteszem.
M. P.: – Mindezeket ön, mint ügyvéd jogbiztosan mondja?
P. F.: – Ezt… Látható… Akkor beszéljünk, mert hiszen a 2002 és 2006 közötti országgyűlési ciklusban én parlamenti képviselő voltam, és ott a Gyurcsány gazdasági érdekkör meggazdagodását vizsgáló bizottság tagjaként én magam a Gyurcsányhoz közel álló személyeknek magam is föltettem kérdéseket, amelyekre egyértelmű választ adtak, hogy ők baráti kapcsolatban vannak úgymond egymással, tehát ezt például mondjuk önmagában nem is tagadták soha, hogy a Gyurcsány mellett feltűnő személyek – Szilvásy György, és sorolhatnám –, ugye ezek baráti viszonyban is voltak, hiszen jegyzőkönyvek tartalmazzák ezt. Ezek a személyek mindig fontos pozíciót töltöttek be, sőt a hozzátartozóik is fontos pozíciókat töltöttek be, és igazából soha nem tudtak megbukni. Tehát ha ifjúsági miniszter volt a Gyurcsány, akkor láthattuk, közigazgatási államtitkárként tűnt fel Szilvásy, majd utána feltűnt Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterként, és amikor már ténylegesen megbukott, és a Bajnai sem számolt vele, akkor pedig a Nemzeti Vagyonkezelő humánpolitikáért felelős főigazgatója volt – mondjuk, ha csak a Szilvásy karrierjét nézzük. De ha megnézi, a kormányzati negyed – az soha meg nem épülő, de egyébként az országnak több milliárdba kerülő projekt – előkészítését, ott is azok a személyek tűnnek fel, akik a valamikor KISZ Központi Bizottság titkárai és tagjai voltak.
M. P.: – Van még egy érdekes név, Retkes Attila. Amikor pártelnökké választották, bocsánatot kért elődeinek korrupciós cselekményeiért. Ön fölvette-e a kapcsolatot Retkes Attilával?
P. F.: – Még nem, nem vettem föl vele a kapcsolatot, illetőleg hát ő maga sem keresett igazából. Ez a 30 nap mindenre nem volt elég. Én érzem egyébként a közvéleménynek a nyomását, hogy minél hamarabb eredményeket szeretnének, úgymond, látni; de én azt látom, hogy már vannak eredmények, csak ugye a koordinátori munkának az átvilágítási munkának igazából az emberek nem úgy látják az eredményét, ahogy mi, mondjuk, belülről. Tehát látható, hogy a személycserék megtörténtek, látható, hogy azok, akik az elmúlt években a politikai pozíciókat elfoglalták, illetőleg az állami cégek vezetését ugye visszahívtuk jórészt, tehát igazából ezek mind-mind eredmény. Azokat a szerződéseket, amelyek abszolút mértékben előnytelenek voltak, ezek vizsgálatát megkezdtük, illetőleg amit lehetett, már fölbontottunk; ez mind ehhez a munkához, ehhez a kormánybiztosi koordinációhoz is kapcsolódik, tehát ebből a szempontból ez a munka úgymond folyamatban van. Harminc nap alatt mindenkivel sajnos nem tudtam találkozni, de hát két éves megbízatást kaptam a miniszterelnök úrtól; én egyébként a terveim szerint hamarabb szeretném ezt a munkát befejezni.
M. P.: – Amikor jelentős értelmiségi kör fölveti, hogy nem a múlttal kell foglalkozni, hanem irányítsuk figyelmünket a jövőbe, akkor ez önt elbizonytalanítja-e?
P. F.: – Engem nem bizonytalanít el. Nagyon örülök egyébként, hogy minél több ember megszólal ezekben a kérdésekben, annál is inkább, mert akkor mégiscsak fontos, és mégiscsak szükséges tevékenységről van szó. Anélkül egy új országot, egy új rendszert – és ugye mi egy új együttműködési rendszert, nemzeti együttműködési rendszert hirdettünk meg, és ennek a gazdasági lábát, ugye 29 akciópontnak a meghirdetésével, az új gazdasági rendszer bázisa egy pontos, valós képen kell, hogy nyugodjék. Tehát ha nem látunk tisztán az elmúlt évek gazdasági történéseiben, és nem látjuk azt, hogy az államkasszában mennyi pénz van, vagy mire költötték el, vissza lehet-e szerezni ezekből a forrásokból, vagy át lehet-e csoportosítani, lásd a még meglévő uniós forrásokat, akkor nehéz lesz ezt az új rendszert szépen, nyugodtan és átláthatóan kiépíteni.
M. P.: – Ha a jogállamiság helyreállítását egyes személyek esetében nemzetközi erők is akadályozzák, akkor önben megvan-e az elszántság arra, hogy mégiscsak helyreálljon a jogállam a Magyar Köztársaságban?
P. F.: – Az európai és a magyarországi alapnormák, jogi normák között olyan nagy különbség nincs. Maga a jogrendszerünk ugye kontinentális jogrendszer, és lényegében azonos alapokon nyugszunk. Magyarország egy demokratikus jogállam, amelyben megvannak a demokratikus jogi normák, amely mindenkire nézve kötelező, tehát az, hogy politikailag ki kiért szólal meg, vagy szólal fel, nyilván meg kell hallgatni minden érvet, de szerintem itt a tiszta jog, a tiszta jogállami működési modell a lényeges; ha valaki esetleg bűnt követett el, akkor nyilván a magyar jog szabályai szerint kell őt megítélni, és a magyar jog hatóságai kell, hogy az eljárást lefolytassák, azzal a meghagyással, hogy az érintett számára pedig minden jogot biztosítani kell, hogy megfelelően tudjon védekezni minden egyes ilyen vád, vagy felszólalással szemben.”

„Szükség volt-e a kőröshegyi völgyhídra? Milyen munkát végzett sajtófigyelés címén a volt szociális miniszter havi kilencszázezer forintért korábbi munkahelyén? Miért hagyott az egykori oktatási miniszter az új kormányra százmilliós kötelezettségeket? Miért került milliárdokba a meg nem épült kormányzati negyed? Kinek az érdekei miatt akart kaszinót építtetni a Velencei tónál Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc? És miért kellett az áfát visszatartani Draskovics Tibornak, ami miatt a kis- és közepes vállalkozások milliárdos károkat szenvedtek el. Néhány kérdés a sok közül, amelyre a válasz nemsokára megszületik. A kimentett közpénzeken nem ülhetnek nyugodtan az ügyeskedők. Ezt ígéri az elszámoltatási kormánybiztos, Papcsák Ferenc, akivel Molnár Pál beszélgetett.”

További disznóság-gyűjtemény a Vastagbőrön:
„Ha egyszer lesz egy rendszerváltás, ez a blog lesz a vádirat.”
(vastagbor.blog.hu)

A keresztények között arat a halál

admin — Tue, 13 Jul 2010 18:45:17 +0000

Nem próbálták eloltani a Szabadság hídon lángoló férfit
(index.hu)

A pünkösdi öngyilkos
(www.virtus.hu)

“Én vagyok a király!” – A Szabadság hídi öngyilkos utolsó szavai
(www.stop.hu)

A pünkösdi öngyilkos története
(individuum.freeblog.hu)

Halálában is maradt magyar – A Bar!kád hetilapnak megszólalt a Szabadság hídi öngyilkos férfi családja
(barikad.hu)

Eltűnt két magyar a Delaware folyóban
(index.hu)

Megtalálták a magyar diákok holttestét
(index.hu)

Dóra megérezte, hogy mi vár rájuk
(www.kisalfold.hu)

Kiderült, kik tűntek el a Delaware-folyóban
(www.hir24.hu)
„A diákcsapat túráját egy holland keresztény szervezet az Atlantic Bridge International szervezte, amely évek óta kapcsolatban áll a mosonmagyaróvári iskolával.”
„Az egyik amerikai utas szerint alig egy perccel a baleset előtt vették észre a közeledő uszályt, s mindössze 45 másodpercük volt, hogy a kétfős személyzet utasítására magukra kapják és gyerekeikre is feladják a mentőmellényeket.”

At service, Chesco church members struggle with loss of two students on duck tour
(www.philly.com)

Két esetből még nem kéne általánosítani… Nem is, viszont ott van a tendencia, sőt, a trend, és észreveszem.
Beteg, az élettől elrugaszkodott dolog a kereszténység, és a hívei a legkevésbé életképesek a vallások közül.
A pünkösdi öngyilkos alapból beteg volt, ezek szerint súlyosbítva a kereszténységgel is.
Az uszály által maga alá gyűrt vízibusznál, ami nem előtte, nem utána, hanem pont az uszály útjában robbant le… pedig az uszály eleje a széles folyóhoz képest nem egy nagy felület. A másik, ha 35-en meg tudtak menekülni, ketten miért nem? Ráadásul 16 és 20 évesen, erejük teljében… Az uszály alá kerülni, vagy beszorulni a lenyomott vízibuszba, az persze halálos lehet; viszont 10 méter idejében végzett úszás által megmenekülhettek volna.
Tanulták volna meg azt, amire valóban szükség van az életben, aztán a Bibliát ráértek volna 40 évesen, vagy a nyugdíj előtt tanulmányozni…
Vagy úgy lehetett volna a bajt kivédeni, hogy az élethez valóban fontos dolgokat tanulják meg – vagy lettek volna ahhoz elég tapasztaltak és bölcsek, hogy eleve azt mondják, „nem megyek a zsidók uralma alatt álló Nagysátánba, mert a zsidók uralma alatt álló Középsátánban is bőven elég gond és baj van, és nem akarom tetézni”.
A kereszténység lerontotta az életösztönüket, az életképességüket…
Keresték a spirituális választ, hogy mi miért történt – nálam az a válasz jön ki, hogy rossz időben rossz helyen, rossz döntések sorozata által, elrontott életösztönnel, ez történt.
A zsidó vallások hatása és uralma alá kerülni életrontó, amit az is mutat, hogy tömeges öngyilkosságban a keresztények a rekorderek.
Népek Temploma: több mint 900 öngyilkos
Isten Tízparancsolata Helyreállítása: kb. 500 öngyilkos
Menny Kapuja: 39 öngyilkos

Tömeges öngyilkosság Ugandában
(index.hu)

A történelem 3 legfélelmetesebb szektája
(www.femina.hu)

Gyilkos szekták
(www.harmonet.hu)

Emberek, szabaduljatok meg ti is a zsidó vallásoktól, és a zsidó uralomtól, és akkor sokkal normálisabban, jobban fog működni az emberi világ, mert így kevesebb szellemi fogyatékosság és elmebaj lesz, és kevesebb kár.

9 nappal később:
Hajóbaleset a Níluson, hat halott
„Egy egyiptomi keresztény iskola tanulói az áldozatok.”
(index.hu)

Magyarország sorsa a következő 1-2 évtizedben

admin — Mon, 12 Jul 2010 17:10:05 +0000

Az ebben a témában levont következtetésem: Magyarország sorsát még mindig a rohadt zsidókból, szemét cigányokból, és szarmagyarokból álló többség határozza meg, az évtizedes középtávon is.
A normális kisebbség persze megválaszthatja a normálisnak – úgy, ahogy – talált képviselőit, de attól még ugyanúgy kisebbség marad, és ugyanúgy marad ellenzékben, és ugyanúgy kaphat agyvérzést – hacsak el nem megy innen –, tekintve, hogy az ország-lerohasztás, az ellehetetlenítés tovább folytatódik, mert van mire: gyakorlatilag minden kellék megvan hozzá, a vezetői szándék, a tömeg…
Emiatt a többségi támogatás miatt lehet a Fidesz hatalmon akár 2018-ig, amikor pedig már a III. vh.-közeli állapotok következnek a világpolitikában, a magyarországi erkölcsi- értelem- és erőviszonyoktól függetlenül is, és akkor meg ezért lesz rossz.
Ezért nincs Magyarországon gyors változás – nincs mire – és ezért teljesül be a nostradamusi, és a nyirkai jóslat-pálya – szar, még szarabb, legszarabb – aztán majd a III. vh. után, amikor már mindenki számára világos lesz, hogy a szar az bizony szar, hiába fényezik, és hogy mi a rossz és mi a jó, valamint a kettő közötti különbség mibenléte, akkor következik a javulás.
Persze javuló szellemi erecske addig is lehet, de az itt nem a főáramlat még sokáig, mert ilyen közegben nem tud gyorsan az lenni.
Én pedig most jutottam el odáig, hogy már van róla fogalmam, mit nem lehet, és mit lehet kihozni a már nem egészen tízmilliós halmazból, és mennyi idő alatt – és hogy a normálisaknak, nem mazochistáknak itt maradni nem érdemes; viszont érdemes normális rendszert elkezdeni a bolygó minden pontján, tehát itt is.
Így a kettősség esete áll fenn: tudom, hogy mi van, és hogy minek kellene lennie, és hogy az utóbbi könnyen és gyorsan itt nem érhető el, mert annak nincsenek meg a feltételei, viszont el lehet kezdeni, mert annak, ha nagyon szűkösen is, de megvannak a feltételei.
Nem mindenki ostoba ebben az országban – csak a többség, akik aztán megválasztják az aljas politikusokat – és ugrás a szöveg elejére… A többség ebben a ciklusban van benne, viszont egyre többen kerülnek ki belőle.
Másrészt, aki lehülyézi a többséget, azt aligha fogja megválasztani a hülye többség, tehát… azokat az aljasokat és hazugokat fogja megválasztani, akik azt mondják, amit a hülye többség hallani akar, hogy ők szépek, okosak, és jók, és igen-igen, hajrá, és más efféle agymosó, és néphülyítő lózungokat.
Orbánéktól meg is kapják a parasztvakítást, és az émelyítő demagógiát, ahogy eddig is, úgyhogy a hülye többségnek kellően nagy taslira van szüksége az élettől, hogy belássák, tényleg hülyék – és persze meg is fogják kapni, mert az a pálya. Nekem viszont nincs szükségem erre – úgyhogy mehetek, minél távolabb Abszurdisztántól, ahol már tudom a történetet – úgyhogy miért abban vennék részt, ami rossz, és amire nincs szükségem?
Tehát, itt lehet maradni – vö. maradni a pokolban –, de nem annak van értelme.
Kik és miért tették pokollá az országot, és mit érdemelnek? Ez a maradóknak lehet fő kérdés; a távozók pedig foglalkozhatnak nagyobb léptékű dolgokkal, a saját sorsuk alakulása mellett…

Oppsz, megőrült a nagysátán

admin — Thu, 08 Jul 2010 21:17:22 +0000

Nem in medias res (a dolgok közepébe vágva), hanem elölről kezdve: vala a Notepad++ nevű népszerű forráskód-szerkesztő (vagy egyszerűen csak általános célú szövegszerkesztő). Erre ma azt látom, hogy az Origón van már belőle újabb változat; a programban a „Notepad++ frissítése” beépített menüpont szerint viszont nincs. Ha van, akkor miért nincs?
Azért nincs, mert innentől kezdődik a zsidó elmebaj: a program eddigi letöltőhelyét, a sourceforge.net-et amerikai törvényileg exportkorlátozás alá helyezték, amely szerint amerikai termék nem exportálható a következő országokba (jelenleg): Kuba, Irán, Észak-Korea, Szudán, Szíria.
Alapból elég nagy gáz az exportkorlátozás is; az elmebaj viszont az, hogy a szerte a világból a sourceforge.net-re feltöltött programok hogyan, és mire föl lettek amerikai termékek?
A kérdés bővebben:
nawwark, 2010 január 25-én:
„Sajnálom, még mindig nem értem ezt a döntést. Azt értem, hogy az amerikai törvény tiltja az amerikai társaságoknak az exportot a »gonosz tengelye« országokba. Amit nem értek, az az, hogy az sf.net hogyan tekinti a tárolt projekteket amerikai terméknek? Ennek nincs értelme.
Az sf.net nem hozza létre ezeket a projekteket, csak tárolja. A hozzájárulói ezeknek a projekteknek zömében az egész világból vannak, beleértve a tiltólistán lévő országokat is – és egyszercsak nem férnek hozzá a saját munkájukhoz, mert az sf.net amerikai termékeknek tekinti ezeket? Ez botrányos. Valamint direkt megsértése a Szabad Szoftver és a nyílt forráskód meghatározása 5 fejezetének: »5. Nincs megkülönböztetés személyek vagy csoportok ellen. «”

Az idézet forrása:
Clarifying SourceForge.net’s denial of site access for certain persons in accordance with US law
(sourceforge.net)

Emiatt kellett létrehozni egy külön webhelyet az USA-n kívül a notepad++nak:
http://notepad-plus-plus.org
„Ez a kiadás (megj.: a v5.7) az USA területén kívül van, hogy biztosítsa a hozzáférést mindenki számára.”

Kínai nagy tűzfal, vs. amerikai nagy elmebaj: ki korlátozza jobban a világhálót?
A saját vermükbe esnek bele az elmebeteg zsidók és a gój csicskásaik, de meg is érdemlik.

Magyarországon a helyzet változatlan

admin — Thu, 08 Jul 2010 17:40:47 +0000

…abban a vonatkozásban, hogy nem csak hogy nem történt csoda, hanem a rothadás tovább folytatódik.
Narancséktól nem is vártam mást – hozzák a formájukat. De egyébként is hatalmas tehetetlenségi nyomaték van a fejekben, úgyhogy lehet arra várni, amíg egy komplett büdöskomcsi generáció kihal – vagy a polgárháború. Micsoda perspektíva…
Jobbikék időközben észrevették a népszerűségvesztésüket – miután közvélemény-kutatásilag is ki lett mutatva –, és ismét elkezdtek a választók felé is fordulni; helyes.
Tőlük pedig eleve azért nem várható csoda, mert ellenzékben lenni, az még mindig csak egyfajta lobbizást jelent.
Én viszont nem annak a figyelésével akarom tölteni az életem, ahogy a szar apad, árad, és lötyög.
Nekem innen el kell mennem, legalább egy időre, mert a maradás lenne a hiba – és addig is, a legfontosabb dolgokra kell koncentrálnom.
Akinek megfelel az, ami itt van, az persze továbbra is lötyöghet a szarban. De hogy minek…? Én speciel utálom, és szerintem nem ezt érdemlem, úgyhogy mehetek keresni-kutatni, eredni-haladni, a jobb, és a jobbak után. Magyarországon talán úgy 100 az 1-hez az arány – meg a fekete-afrikai életérzés; és normális embernek nem hiányzik ez – nem ez hiányzik.

Vona: Nem történt érdemi javulás Észak-Magyarország közbiztonságában
(kuruc.info)