Kiemelt téma (mindig legfelül)

Legutóbbi kész cformsII magyar nyelvű fájl:
cformsII-v11.3-hu_hu.zip

A magyar nyelvű grafikus fejléc-felíratok fájljai a cforms adminhoz:
(Csak a cformsII v.9.4-ig kell, utána már szövegesek a feliratok)
magyar-fejlec-feliratok.zip

Nyelvi fájlok:
A cforms-hu_HU.mo-t kell a WordPress wpcontent/plugins könyvtárába másolni (nem a contactforms-ba (v.7.53-ig) cforms (v.8.0-tól), hanem csak a plugins-ba).
A .po csak az új szövegek készítéséhez kell, ezt nem kell bemásolni.

Magyar nyelvű cforms fejléc-feliratok az adminban:
Az 5 db .jpg fájlt a contactforms/images könyvtárba kell másolni, felülírva ezekkel az angol nyelvű fájlokat. 

1 élet-univerzalista vallási és társadalmi rendszer; 2010 májusára már használható állapotban, de 2012-ig a világhálón tartva, virtuális államként.
1 könyv angolról magyarra fordítása hinduizmus témában.
1 könyv sci-fi meseregény.
1 alkoholista-láncdohányos-ragadozó-élősködő-önző nő felhozatala a szellemi „gödörből”, a félállati szintről az emberi szintre: nem alkoholista, nem dohányzó, nem ragadozó, nem élősködő, nem önző; az élősködést végleg meg kell szűntetni, és nem a beteget, hanem a betegséget kell megszűntetni projekt, erőfeszítés, feladat.

Fontossági sorrend, és időbeosztás: mi a fontos, és mihez mennyi idő kell; azt az időt megadni, amennyi kell a fontos dolgokhoz, és elvenni onnan, amik nem igazán fontosak, és ezeket kihagyni.

Élősködés-mentesség, úgy a saját részről, mint a környezetemben is; és ideje volt ennek a bekeményítésnek, mert már régebben is mondtam, hogy kényelmes az életformám, de nem jó; és ha nem jó, akkor az hatálytalanít mindent, amit (esetleg) pozitívnak lehetne tekinteni.

Fizetős közlekedési eszközök esetében, vagy kezelem a jegyet, lyukasztok, vagy nem utazok. Tudom, hogy a jegyben benne van xx (jelenleg 20%) Áfa, amennyit az államot képviselő tolvajok nem szégyellnek ellopni; és legalább ennyi korrupciós díj is, amennyit az állami céget képviselő vezetők nem szégyellnek lopni; valamint a tényleges közlekedési dolgozók bére, és a járműfenntartás költsége is benne van.
A bliccelést manapság bocsánatos bűnnek szokás tekinteni; viszont az is igaz, hogy megfelelően jó, erős, tartós, és megingathatatlan erkölcsi szint szükséges a jó társadalomhoz, és jó államhoz – de még a jó kis közösséghez is. Tehát mindenki gyűjtsön erkölcsi tőkét, aki ilyen társaságra és társadalomra vágyik – és ezt ilyen módon lehet.
Természetesen az is megfelelő, ha visszatérek az indiai alternatívára (bicikli). Azt meg ellopják, mert Judapest-Butapest-Demszkyland élhetetlen város. Erre egy megoldás lehet A. Tamás bölcsessége: amit ő használ, az egy annyira rozoga, de még működő bicikli, hogy gyakorlatilag nincs forgalmi értéke; tehát ellopni nem érdemes; de ha netán mégis ellopnák, nem egy nagy anyagi veszteség.
Frissítés:
Mivel 2010. január 11-én – a BKV-sztrájk előtti napon – 3 óra, fél 4 körül a metró, amivel jöttem, a Deák téren állt kb. 10 percet, aztán az Arany János utcai megállónál kb. 20 percet, a Nyugati előtt pedig kétszer is megállt az alagútban, (meg nem határozott) műszaki okra hivatkozva, és sűrűn megértést, és elnézést kérve, ezért – és mert már addig is „ki volt bélelve” a kocsi, és látva a metróra váró összegyűlt tömeget, 2 megállóval a célom előtt leszálltam, és közben levontam azt a nyilvánvaló következtetést, hogy gyalog gyorsabb vagyok, mint metróval – és hogy a BKV nem teljesítette a legalapvetőbb funkcióját, ami az, hogy gyorsabban oda lehet érni vele valahová, mintha gyalog mennék.
Ezért pedig nem fizetek.
A fogadalmamat betartom, viszont igyekszem olyan közlekedési eszközt választani, ahol nincs szükség sztrájkra, se munkalassításra, se semmi ilyesmire. Tehát a BKV-használatot igyekszem a nullára csökkenteni, mert már ennyire problémás, és már ennyire kevéssé működik. És a Szodoma-használatot is igyekszem nullára csökkenteni, aminek a BKV is egy része…
Frissítés 2:
Jól sejtettem, hogy a sztrájk nem a probléma, hanem a megoldás…
A veszteséges bolt tulajdonosa pedig abból él, hogy hétvégén zárva tart… Abszurdisztánban.
Ilyen ország nincs is – A nyereséges sztrájk

2011-re – tehát 1 év múlva – már csak jogtiszta programok és szövegek lehetnek a számítógépe(i)men.
Az illegális másolás meg a másik bocsánatos bűn jelenleg – de nem élet-univerzalista szinten, ahol az erkölcsi szint a kiválaszt(ód)ás legfontosabb mércéje.
Tehát a bájthalmaz vagy kifizetett, és jogtiszta, vagy ingyenes, vagy ha nem kifizetett, és nem jogtiszta, akkor le kell mondani róla, vállalva az ezzel járó minden nehézséget, kényelmetlenséget, időbeli- és technikai hátrányt.

Köszönöm a honlap-látogatást mindenkinek, aki „erre járt”, és a szavazást mindazoknak, akik szavaztak.

Zéró -> új év kezdődik

Ilyen sem volt még (de ne is legyen többet); 22 oldalnyi feljegyzés-szöveget kellene blogbejegyzéssé alakítanom, de ez már biztos hogy nem fér bele a mai napba – tehát ez itt egy „helytartó”; és holnap, nyugodtabb körülmények között megírom a többit.

Nos, eljött a „holnap”; két héttel később, és még mindig „in medias res”; ilyen rossz születésnapom még nem volt a 48 év alatt mint a 2010-es; a drágalátos barátnőm (most már csak ex) elfelejtette, hogy mikor van a születésnapom – de én persze nehogy elfelejtsem a december 12-őt, az övét, mert akkor fúj, milyen rossz vagyok – és kutyasétáltatás- és bevásárlás-napot talált ki nekem, miközben ő megint jól beszívott, elérve a nyanya-szintet (úm. anya – józan; nyanya – már nem teljesen beszámítható; banya – K. O.).
Nem azt hoztam a boltból, amire ő gondolt, „száraz eledel” címszó alatt: az összes többi kaja a kutyáké volt, kivéve ezt, csak nem írta oda, hogy ez speciel nem kutya, hanem macska száraz eledel. 3x boltlátogatásom közben volt egy kutyasétáltatás is – és persze az a fajta száraz macskaeledel, amire ő gondolt épp nem volt kapható, pedig bejártam érte a fél kerületet; és végül vittem neki egy másik fajtát, valamivel drágábbat, 260 helyett 360-ért, hogy ne menjek üres kézzel. Felmentem hozzá, épp nem volt otthon, úgyhogy ott hagytam neki a cuccot az ajtó előtt: szerencsére a környezetében lakók nem viszik el… Ennyit a születésnapomról (vö. születésnapi buli – áááá).
Kutyasétáltatás, bevásárlás, háztartási javítások; ezek, ha nem kölcsönös alapon történnek, tipikusan fizetős szolgáltatások, és nem véletlenül.
Végül eljutottam oda, hogy ekkora undorral még egy munkahelyre sem jártam be; a lelkesedés teljes hiánya lett a meghatározó állapot.
Eljutottam odáig, hogy jobb nélküle, mint vele, és már csak egy kívánságom van vele kapcsolatban, a fizikai távolság, ami minél nagyobb köztünk, annál jobb.
A kapcsolatunk tényleges tartalma eddig is az volt, hogy ki- és felhasznált a céljaihoz. Aztán amikor nagy ritkán nekem kellett volna az ő segítsége, mert pl. két emberes dologról volt szó, mint pl. számítógép-monitorok szállítása, amit a súly-terjedelem-darabszám miatt egyedül nem bírtam, akkor neki mindig más, fontosabb dolga volt, pl. főznie kellett, vagy egész nap várta a szintén alkoholista és dohányzó barátnőjét, aki tartozott neki kétezer forinttal, hogy hátha hozza a pénzt; tehát ő nem jön nekem 10 percre segíteni, mert mi van, ha pont akkor jön az illető…
Időközben már más alkoholista-hozzátartozók elbeszéléséből is megtudhattam, hogy mi az az alkoholista önzés, mert elmentem az Anonim Alkoholistákhoz (AA), és az Alkoholisták Hozzátartozóihoz (Al-Anon), én, egyedül, mert az exem azt mondta, hogy neki ehhez mi köze… Ezek szerint én vagyok az alkoholista, és az alkoholista-hozzátartozó is, egyszerre – és aki semmi felelősséget el nem ismer, és mindig hárít…
Egyébként azt sem semmi látni, hogy a szomszédja, akik cigányok, józan életűek, négy gyerekkel, visszavonultan élnek, és azt a PII-es, IBM monitoros számítógépes konfigot, amit az exemnek szántam, ők vették meg (jelképes 2 eFt-ért) a 7 éves lányuknak, mert az exem nem tartott ott, hogy egyáltalán érdekelje a számítógép.
Elit cigányokat miért hasonlítok össze lecsúszott magyarokkal? Mert ezt, és így hozta az élet, és ami így van, azt írom, és mondom.

Másrészt viszont, még senki által sem tanultam annyit, mint az exem által. Benne gyakorlatilag az összes nő jó és rossz tulajdonsága megvan – és vannak azok a nők is, akiket előtte ismertem meg… tehát nő már nem igazán tud olyan tulajdonságot, viselkedésmódot mutatni, amire azt mondom, hogy nahát, ilyet most látok először.
A dolgok másik fontos része „Occam borotvája”, amely tétel lényege, hogy a természetben az ugyanarra vonatkozó egyszerű és bonyolult (nehéz, komplikált, stb.) megoldás közül az egyszerű megoldás valósul meg – kivéve a kivételeket, amikor nem így van, de ilyenből van a sokkal kevesebb.
Rövid-könnyű-egyszerű: akinek az alkoholista-dohányzó személy nem felel meg, akkor őt ott kell hagyni; vagy eleve ki kell hagyni, nem pedig rááldozni horribilis mennyiségű időt-energiát-pénzt, hátha sikerül megváltoztatni, ami általában nem sikerül, pláne nem úgy, hogy kívülről jön a változtatás igénye.
Egy természeti gyakorlati példa: mit csinál a vak kistigris az erdőben? Fiatalon meghal, mert nem tudja követni az anyját, annak pedig más dolga is van, minthogy a vak kistigrissel törődjön, aki felnőtt korában úgysem tudna vadászni… Tehát megy a vak kistigris veszteséglistára, vagy kivételes és szerencsés esetben az állatkertbe; az anyatigris pedig jobb esetben szülhet egy másikat, egészségeset, nem fogyatékost.
Ez a természet valósága, és igazsága. Ez ellen lehet lázadni, és óriási energiákkal szembeszegülni, de az alapeset akkor is az, amit fentebb írtam, és az egyensúly az erőlködés elmúltával ugyanide áll be.
Ettől persze még erőlködni lehet. Hogy érdemes-e, az már egy másik kérdés.

A dolgok elejére térve, először a „Reménytelenfalva” címet adtam ennek a blogbejegyzésnek; de a remény hal meg utoljára; és én is itt lakok – még –, és mégsem tartom magam reménytelennek. A „Reménytelenfalva” kvázi igaz, a szodomita többséget illetően pedig minden vonatkozásban.
Tavalyelőtt Svájcban voltam, tavaly pedig Kerepesen, és Reménytelenfalván; szociotrip, és „ismerd meg hazádat” program.
Ennek kapcsán megemlítem, hogy ha valaki dokumentumfilmet akar forgatni „emberi paraziták” címmel, akkor Judapest-Butapest legvörösebb (a legtöbb MSZP szavazós) kerületében bőven talál ilyeneket.
És azt is hozzátehetem, hogy az élősködés, mások lehúzása, kihasználása politikai oldaltól független; és nem csodálkozom azon, hogy pl. a baloldalisággal nem igazán vádolható P. Tamás is aprópénzre, a többiek kihasználására váltotta a kezdeti erkölcsi tőkéjét. Ilyen többségi példát láthatott itt maga körül kezdettől fogva; és talán el sem gondolkodott ezen az egészen, hanem a többségi példát követte – ha a többségnek bevált, neki is beválik – és járta azt a csúcspont és hanyatlás típusú utat, és élte a hozzá tartozó sorsot.

Nekem 2008-ban a turistaútjaim véget értek, és ha megyek valahová, akár közel, akár távol, annak már nem a turistáskodás az oka.
A szociotripem úgy kezdődött – úgy kommentálta egy fiatal lány a másik két társának –, hogy én beültem a helyi parkban a hajléktalanok közé. Bár ez technikailag nem így történt – az, hogy aktuálisan ki kihez ment oda –, viszont a lényeg kétségkívül az egy körben levés.
Az érdekes az, hogy van egy szabadtéri park, benne egy kör, utcabútor-székekkel, ami akár helyi közösségi fórum is lehetne… De nem az, hanem hajléktalanok, és a hajléktalan-formák pihenőhelye; és gyakorlatilag vagy üres a placc, vagy pedig a fent említettek vannak ott.
Miért van ez így?
Azért, mert egyrészt, akik zömében az utcán töltik a napjaikat, azoknak jól jön, ha van egy pad, ahová leülhetnek, és nyáron még víz is van, folyik a csapból; nekik ez már egy magasabb komfortfokozat az átlagos utcai sivárság-betonsivataghoz képest, tehát használják.
Másrészt, akik nem használják, azok azért nem használják a helyet, mert az nem elmélet, hanem a gyakorlat, hogy a judeorezsim kihasznált és kizsákmányolt biorobotjai ledolgozzák a 8 órát – és végzik ezt a munkát 60-80%-ban az adószedő uraiknak –, utána pedig mindegyikük a saját lakában-betonkblokkjában-odújában hallgatja és nézi az uraik által irányított és üzemeletetett központi információs és szórakoztató agymosodát, aztán alszanak, aztán pedig csinálják tovább ugyanezt a mókuskereket. Hétvégén leginkább a hobbijuknak élnek, vagy esetleg elmennek kirándulni, egyedül, a társukkal, vagy a családjukkal – és ez a legnagyobb társasági kör, ahol még van információcsere, és valamilyen fokú összetartás.
Megvalósult szabadtéri fórum azért nincs a nem hajléktalan-formák között, mert a spontán fórum-összejövetelnek a judeorezsim-mókuskerék életformában nincs helye; és olyan mértékben nincs helye, hogy igény sincs rá.
Ha pedig összejövetel apropóján megjelennek a paraziták, az eltérő világnézetek és életformák, és a konfliktusok, akkor borul az atomizált-monomán komfort-bili, és gyorsan visszamenekülnek az atomizált monománok az atomizált-monomán állapotukba, mert abban kevesebb a konfliktus.
Minden törvényszerűen működik, egyfajta rendszer szerint; és az a rendszer az, amit a rendszer hatalmon lévő urai kialakítottak.
Az atomizált egyének halmaza pedig a legjobban irányítható, és kihasználható halmaz, mert minden egyes tagja egyénként találja magát szemben a rendszert irányító törvénykező-fegyveres csoporttal – tehát ezen a helyzeten a rendszer urai nem fognak változtatni, mert ez nekik így a legkedvezőbb. Van egy irányító csoport, az összes többi egyén pedig, legalább a család szintjére atomizált életformában él, mert itt ez a legális és a komfortos. Ezen kívül csoportként vannak még a falkában vadászó ragadozók, vagyis a bűnszövetkezetben bűncselekményeket elkövetők, akik szintén ugyanúgy kihasználják a többségi atomizált állapotot, mint most az államot képviselő legnagyobb rablók.
Az államot képviselő csoport (Magyarországon jelenleg a politikai bűnöző „elit”) által központilag irányított rendszerben az alapszükségletek kielégítése a kialakított mókuskeréken belül megvalósul az egyének számára; ehhez nem szükséges a többiek társasága, és a velük való együttműködés a mókuskeréken kívül – és ezzel teljes is a biológiai létük.
Bár láttam a Margitszigeten „spontán helyi nyugdíjasklubot”, ahol nem hajléktalan-formák jöttek össze, de ez a különlegesség, a ritkaság, a többségitől eltérő viselkedés – úgyhogy az sem lenne meglepő, ha mennyiségi alapon ezt tekintenék devianciának a többiek…
„Káosz van az emberek fejében”, ahogy Gede Tibor mondta. De ugyan mi legyen ott, amikor nincs „forgalomban” valóban jó ideológia, világnézet, és ezért gyakorlatilag mindenki a saját útján próbál járni, és csak nagyon keveseknek sikerül valóban jó utat találni – és abból sem lesz elterjesztett ideológia, és rendszer, hanem csak egyéni út, és sors.
Ez pedig eddig, és így, társadalmi zsákutca, ahol jobb esetben van néhány szerencsés túlélő, a többség pedig megy a kihalóágra, merthogy azon van.
Szerte egész Európában ott van ugyanez az atomizált-hedonista probléma. Pl. Svájcban, Bernben a padon mellettem ülő lány az egyik kezével cigarettázott, a másikkal itta a dobozos sört, a „harmadik kezével” pedig mobiltelefonált; és mindeközben sikeresen leöntötte magát a sörrel, lányos zavarában. Halmozza az élvezeteket, mondhatni; de valójában halmozza a liberális szemetet, bele az életébe, anélkül, hogy tudatosulna benne, hogy valójában mit csinál – pótcselekszik, kitölti az űrt az életében, ahol a valóban fontos és jó dolgok helyett ilyen pótlékok vannak – és ebből lesznek az elrontott természetű nők, és férfiak; gyerek nincs, van viszont az ilyen gagyi-pótlék-töltelék dolgokra elpazarolt idő-pénz-energia.
Ezzel szemben kell a valódi értékrendet megadni, és minél fiatalabb korban, tizenévesen, még mielőtt megcsontosodna bennük a rossz, és mielőtt még túl sok időt veszítenének.

Akkor most az alkoholistákról. Az alkohol butít, nyomorba dönt, és öl. Ez nem csak szlogen, hanem ez a valóság. Akik nem képesek megszabadulni „Miszter Alkohol” uralma alól, azok ezt az utat járják végig; a hozzátartozói kör pedig ettől szenved. És nagyjából ugyanez igaz minden szenvedélybetegségre, viszont az alkohol különösen alattomos kártevő; lassan, apránként, feltűnés nélkül pusztít és öl…
Én persze könnyen voltam, és vagyok ezügyben, mert se genetikus hajlamom nincs a szenvedélybetegségekre, sem a környezetem nem volt olyan, hogy erős befolyásoló tényezőként hatott volna abba az irányba.
Ezzel szemben az ex-barátnőm apja alkoholista és dohányzó volt, ő pedig titkárnő volt, és szép nő volt; tehát minden külső tényező adott volt, hogy alkoholista és dohányzó legyen belőle – és így is lett, mert nem volt elég nagy az ellenálló képessége, hogy ne ez történjen. Kódolt rossz, és tragikus életpálya…
Ha én nőként ugyanilyen adottságokkal lettem volna a helyében – lehet, hogy én lennék az az alkoholista és láncdohányos, aki már eléggé elitta az agysejtjeit, és valaki más írná rólam, hogy ezt nem szabad, és hogy ezt nem vállalja…
De az adott tényeken ez nem változtat; sem azon, hogy a jelen a fontos, és az, hogy a jövőben mi várható…
A jövő pedig úgy néz ki – sőt, már ez a jelen – hogy nem illünk egymáshoz vele, mert más az életformánk, más az értékrendünk, és mások a céljaink.
Abban reménykedtem, egy darabig, hogy az ex-barátnőm, ha nehezen is, de megérti, hogy mi a problémám vele, és mi az elvárásom, és változtat. De ez nem ilyen egyszerű – még ez sem. Mert pl. képes minden látható ok nélkül visszaesni az addigi alkoholizálási szintjére. Feltettem magamban a kérdést: a saját életformáját nem képes józanul elviselni? Aztán rájöttem, hogy sokkal inkább arról van szó, hogy:
1. A szervezete már olyan mértékben telítve van alkohollal, hogy negyed óra alatt képes eljutni a józan állapottól a banya – K. O. szintre. Akkor pedig kibírhatatlan, minden jelentéktelen dologért kiabál, a feszültségtűrése a nullával egyenlő – és ronda házisárkánnyá változik, úgy belsőleg, mint külsőleg. Bármilyen hihetetlen, objektíve külsőleg is megváltozik.
2. Azért periodikus ivó, mert a józan egy hét, vagy néhány nap után már következnek az elvonási tünetek – amely probléma legegyszerűbb megoldása az, hogy ismét rátölt – és kiüti magát –, de így megint megvan a töltésszint; aztán amikor az alkoholszint ismét lecsökken, következik ez a kvázivégtelen periódus – csakhogy közben az agysejtek mindig fogynak, valamint az alkoholista egy év alatt kb. hármat öregszik, és ugyanilyen ütemben csökkenti a saját várható élettartamát, és ráncos is lesz. Ha valaki elég masszívan alkoholista, csupán a ráncossága alapján meg lehet mondani, hogy szeszesital-függő.
Az exem alkoholtól erősen befolyásolt állapotban azt is kijelentette, hogy ő engem leépít. Jó, akkor segítek neki betartani a szavát. Miután előzőleg már teljesen felidegesített az alkoholista házisárkány mivoltával, megfejelte ezt azzal, hogy leépít. Jó, tegye, egyetértek. Béke, nyugalom; te nem tudod, hogy milyen jó nélküled…
Egyébként fél éven át azt tapasztalhattam, hogy egy valakit tud igazán leépíteni: saját magát.
Persze engem nem épített le, mert akkor kin élősködjön? Olyan még nem volt, hogy amíg valami hasznot lehet szerezni belőle, a parazita önként megváljon a gazdaállatától; és most sem lett ilyen.
Azt is mondta, hogy neki megalázó kérni. Nekem pedig megalázó adni; és nem csak hogy megalázó, hanem erősen a hátráltatója is a terveimnek…
Az a kérésem… Na, ez a kéregetés; és ebből már a két számjegyű széria is nagyon unalmas tud lenni.
Ha teljesen rajta múlna, 100%-ban a maga céljaira használná fel az időm-energiám-pénzem; és ha én rábízom-ráhagyom a dolgokat, annak az az eredménye, hogy teljes mértékben lefáraszt, lehúz, és kihasznál.
Ő semmi perc alatt bevezetné a rabszolgatartó rendszert, ha nem lenne semmi ellenállás; de szerencsére van.
Tehát, van egy nő, aki iszik, dohányzik, állatokat tart, és a nyugdíjának a kétszereséből már ki is tudna jönni; 58 eFt a nyugdíja, és 100 eFt-ból ki tudna jönni; ezt ő mondta. Ebből a „mindig egy nagyságrenddel több pénz kellene, mint amennyi van” hozzáállásból pedig már eleve következik egyrészt a kéregetés, másrészt pedig a kölcsönkéregetés, és a „ki kinek tartozik éppen” helyzetek. Nekem pedig ez nem hiányzik.
Az elvárásaimat is leírtam neki, és volt rá fél éve, hogy azonosuljon a „hétparancsolattal”; az alkoholról, cigarettáról való lemondás, és a többiek… Aztán következett a reakció a rákérdezésnél, hogy én őt ne „regnáljam”. Jó, nem „regnálom”; ő győzött, és a vesztére; és ha van pirruszi győzelem, akkor ez az.
Jellemző epizód, a megismerkedésünk, ami úgy történt, hogy odaadtam neki a mobiltelefonomat, hogy fel tudja hívni az anyját, mert az ő mobilja kontakthibás volt, és megszakadt a vonal. Ahogy odaadtam neki a mobilomat, felcsillant a szeme; és ezt látva egyből mondtam neki, hogy a kölcsönösség fontos, mert az egyoldalúság kihasználás, és élősködés. Bólogatott, és mondta, hogy ő is visz paprikát valakinek, akitől kapott valami szívességet – és ugye segítek neki vinni a paprikás szatyrot?
Ezért nem számít, hogy ki mit mond; az számít, amit tesz.
Az élősködő álcázza a tevékenyégét, azért, hogy minél kevésbé tűnjön fel annak, akin élősködik, hogy valójában miről van szó.
Egyébként meglehetősen beteg nőről van szó; és az sem véltetlen, hogy le tudta rokkantnyugdíjasítani magát.
A WHO pedig már több mint fél évszázada betegséggé nyilvánította az alkoholizmust; Magyarországon viszont az az álláspont (a liberális), hogy amire nem írnak fel gyógyszert, az nem betegség, tehát az alkoholizmus nem betegség, és ne is beszéljünk róla; vagy ha netán mégis beszélünk róla, akkor ne tegyünk semmi hatásosat ellene…
Ennek „örömére”, egy alkoholizmus tárgyú kérdés, amit nem „szokás” feltenni, és ami nagyon totem-tabuvá lett téve: miért pont a Honvéd Kórházba került H. Gyula fehérgalléros politikai bűnöző, ex-miniszterelnök, aki már csak a vodkásüveget ismeri meg?
Azért, mert ennek a kórháznak van a legnagyobb tapasztalata az alkoholizmus terén. A több hektoliter szeszesital ellátmány lemegy a tisztikar és a holdudvar torkán, és „nem vész kárba”, pusztulnak az agysejtek, és növekszik az alkoholisták száma… vö. Szekeres Imre honvédelmi miniszter példát mutat a Gripen-avatáson (részegségből, és nem mond le, hanem marad, mert… a judeorendszer (judaista zsidóknak: jujdejórendszer) ilyen rendszer, és Szodoma ilyen hely. Persze, nagyon vicces; de hogy mennyire szánalmas, és hogy mit jelent, azt még nem sokan fogták fel).
A másik: amikor az alkoholizmus és dohányzás szóba kerül, ott lehetne az a kérdés is, hogy kiszámolta-e valaki, mennyi időbe, energiába és pénzbe volt a rászokás?! Ez a kérdés persze szintén nem szokott szóba kerülni… pedig rámutat arra, hogy a leszokás sem egyszerű eset.
Egy idézet „A kis herceg”-ből, az alkoholista ördögi körről, amelyből ki kell tudni szabadulni:
„– Hát te mit csinálsz itt?
– Iszom.
– Miért iszol?
– Hogy felejtsek.
– Mit?
– Azt, hogy szégyellem magam.
– Miért szégyelled magad?
– Mert iszom.”
Az ördögi körön túl, az alkoholisták többségének viselkedéséből úgy látom, hogy az önző gén, mint alaptétel, bizony igaz. Az alkoholista az egyszerűség és szellemi leépülés irányába regresszál, mert a magasabb szintű tudati rétegek, amelyek a gondolkodáshoz, és a kollektivista, vagyis a kölcsönösen és arányosan adok-kapok, és így együttműködök a többiekkel életformához kellenek, már kikapcsoltak, és pusztulnak. Kiindulópontként, első rétegként pedig ott van az önző gén, „akinek” nincs erkölcse, csak életösztöne, mert életre van programozva; és a legprimitívebb, bunkó, önző módon él, ahol ő a világ közepe, és a többiek nem számítanak, és kihasználandók, stb. Hogy ez ne így legyen, ahhoz tudatosan oda kellene erre figyelni az alkoholistának – de hát hol van ő attól, hogy erre önerőből képes legyen… esetleg csoportban, ha van egy határozott és józan vezető, ilyen játékszabályokkal, amit betart, és betartat, és a többség is ilyen.
Mindebből következik az alkoholista állandó rászorultsága is, mint életforma, a végtelen kívánságlistával, és a szánalomkeltéssel – és az egyoldalúsággal, ha netán az adó személyeknek is szüksége lenne valamire – vagyis az emberi parazita életforma.
És következik az az ismétlődő, és mindig ugyanolyan történet, hogy ha a kisujjadat adod, akkor a karod is kell, utána pedig minél több, az egész.
Másként mondva, ha egyszer segítettél egy Para Zitán, akkor legyél konzekvens, és ne hagyd ezt abba, és add oda az utolsó pénzedet is a pénzszívónak, az utolsó energiádat az energiavámpírnak; és ha ezt nem teszed, akkor te vagy a rossz, és az elítélésedre biztosan számíthatsz az összes Para Zita részéről.
A szúnyogok pedig erkölcsi kötelességgé tennék az önkéntes véradást… hiszen ők rászorulók, nekik jogaik vannak, stb.
Egyrészt ez van – az önzés és élősködés –, másrészt pedig az, hogy az individuum, az egó-érvényesítésével, és az önzésével általában nem versenyképes a kollektivizmusra képesekkel szemben az életben – vö. egysejtűek, és egysejtűek halmaza vs. rendszerben együttműködő több sejt halmaza, vagyis a többsejtűek. Melyik a sikeresebb? Az alkoholisták többsége pedig a többsejtűséghez szükséges szint alatt van, és kipusztulnak. Aztán jönnek az új alkoholisták, és azok is kipusztulnak.
Szelektál a természet.
A legrátermettebb túlélése, a gyengék elpusztulnak – lehetne mondani. De emberi szinten már az a jellemző, hogy nem a fizikailag gyengék pusztulnak el, hanem a szellemileg gyengék, a buták, a fennálló egyéni és társadalmi problémák megoldásához nem elég intelligensek.

Az exem másik káros szenvedélye a dohányzás: kértem, hogy zárt térben ne gyújtson rá, ha én is ott vagyok – a kevés kérésem közül ez volt az egyik. Amikor be volt szívva, soha nem volt tekintettel rám, és meg is ideologizálta, hogy miért nem: az az ő lakása, és ott azt csinál, amit akar. Ez meg az én tüdőm, mondtam; és persze ilyen hozzáállás mellett a probléma használható megoldásának már csak az ő elkerülése maradt…
Házisárkány barlangja, embereknek tilos a bemenet – vagy legalábbis nem ajánlott.
Ha az orvosi váróteremben kibírja, hogy ne gyújtson rá, viszont én nem érek meg neki ennyit – akkor arivödörcsi.
El kellett gondolkodnom azon is, hogy jobb lett volna-e, ha eleve kihagyom őt az életemből… Nos, nem lett volna jobb, hanem csak könnyebb. De nekem kellett ez a tapasztalat, és kellett ez a tanulókör, mert ez még nem volt meg. Most hogy megvan, ezek után persze már kihagyom az ilyen tanulóköröket, és az összes változatát, mert már tudom, hogy hova jutok vele, tehát nem ismétlek.
Egyébként kettős természetű nőről van szó: az egyik természete az alkoholista, láncdohányos, önző, és kiabáló házisárkány, viszont ez soha nem volt elfogadva a részemről, hanem csak a jobbik énje, amikor nem alkoholista, nem dohányzó, nem házisárkány, nem kiabál és nem önző; mert tud ő kedves, aranyos is lenni, és ez a másik, a jobbik természete – amit alaposan le tud nullázni, és mínuszba vinni a rosszabbikkal – de annyira, hogy már eljutottam oda, hogy nekem már józanon és nemdohányzón sem kell, mert kifacsart belőlem már minden pozitív érzelem- cseppet az irányába, és eljutottam a közömbösségnek, vagy nemtörődömségnek arra a fokára, amit a hindu guruk elérendő célnak tartottak: ne azzal foglalkozz, hogy mi lesz a szegény őzikével az erdőben; az éli az életét, és ha netán bajba kerül, akkor több mint valószínű, hogy nem leszel abban a helyzetben, hogy segíteni tudj rajta, viszont magadat könnyen bajba sodorhatod a nagy odaadásoddal… Tehát ha így pártfogásodba veszed az alapvetően önálló életre teremtett őzikét, akkor rossz útra tévedtél.
Úgyszintén ilyenkor derül ki, hogy a szeretetnek a prioritáslista első helyére tevése mekkora ostobaság (vö. Pál apostol). Elmondta az exem naponta többször is, hogy szeretlek, babuci; és lehet, hogy ezt valóban így gondolta, és így érzi, csakhogy két perc múlva következett az öt-tíz-tizenöt perces kiabálós, hisztérikus, kötözködő házisárkány. Így ne szeressen, mert elhányom magam tőle; és így máris megelőzi a szeretetet a prioritáslistán a jó természet…

Kiegészítés a Pál apostoli „a prioritáslista első helyén a szeretet” témájához. Egyéni élősködés, a keresztényeken élősködés, az államot nem képviselőkön (vö. alattvalókon) élősködés – maga a módszer ugyanaz, lásd Chuck Smith: „Karizma vagy karizmánia” című e-könyve, 16-17. oldal:
„Péter így figyelmeztet 2 Péter 2:1-3 szerint: »De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni.
Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra. Sokan fogják követni kicsapongásaikat, akik miatt káromolni fogják az igazság útját. Benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat.«

Az álpróféták felismerése
Figyeld meg, ez a hamis próféták egyik jellemvonása: »szép szavakkal fognak kifosztani«. Rendszeresen érkezik hozzám komputerel írt levél neves evangélizátoroktól, akik tökéletesen beleillenek Péter leírásába.
Ezek a levelek ilyeneket tartalmaznak: »Benny, Isten ma reggel a szívemre helyezett és imádkoztam érted. Egyszerűen nem tudok tőled szabadulni. Benny, minden rendben van veled? Nincs valami különleges hiányod, amiért imádkozhatnék? Kérlek, írj azonnal, mert szeretlek, Benny, és segíteni akarok rajtad! Történetesen éppen most éli át szolgálatom a legnagyobb eddigi pénzügyi krízisét. Kénytelenek leszünk bezárni az Istenért végzett egyik legnagyobb szabású munkánkat, hacsak azonnal nem segítesz. Ha nincs 50 dollárod, hogy elküldd a címemre, esetleg kölcsön veheted és segítesz abban, hogy Isten hittel végzett munkája továbbfolyjék. Még ma vesd el hitből a magot. Isten segít visszafizetni a kölcsönt. Társad a hitben …«
Nevem nem Benny, csak a címjegyzékükön lettem az valahogy. Az ilyen típusú megtévesztő levelek csak az emberek kihasználására szolgálnak, és Isten Igéjének a hatalma alapján nem tétovázom szerzőiket hamis prófétáknak nevezni.
Ez a karizmánia egyik legorcátlanabb formája, pedig a legtöbb karizmatikus evangélizátor ezt gyakorolja, különösen aki az isteni gyógyítást hangoztatják. Azon csodálkozom, hogy olyan nagy hitük van a gyógyulásommal kapcsolatban, de olyan kevés saját anyagi szükségletük területén.
Örömmel tapasztalod, hogy a Lélek miként figyelmeztet, amikor valaki be akar hálózni tanításával. Nagyon gyakran nem tudod azonnal kimutatni a tévedést, de tudod, hogy valami nincs egészen rendben. A Lelket azért kapja a hívő, hogy elvezesse őt minden igazságra.”

A felhomályosult keresztény persze úgyis megmagyarázza, hogy a görögben (és az arámban, és a héberben?) a „szeretet”-re három szó van, erosz (testi, fizikai), fileó (kb. kölcsönös rokonszemv, szimpátia, a hasonlatosságok alapján), és agapé (feltétel nélküli lelki szeretet).
Erre azt tudom mondani, hogy az alapműben (Újszövetség) kellően ki kellett volna fejteni, hogy a szerző a lehetőségek közül mire gondolt szeretet címszó alatt… máskülönben hogy jönne át egzaktan és korrekten az, ami nincs benne?
Túl sokat várnék el? Csak a teljes gondolat-átadáshoz szükséges minimumot.
És akkor arról még nem is volt szó, hogy Pál apostol szerint a legjobb állapot a nőtlenség; ezért halnak ki a keresztények – az egy zsákutca –; és béke poraikra.
Ha Európában annyira hülyék az emberek, hogy nem fogják fel, hogy a természet első számú parancsolata a szaporodás, és ezt csak a cigányok tudják – akkor az van, ami…
A következő fontos téma: amikor az az álláspont, hogy „a nő minden pénzt megér, és korlátlan erőforrásokat érdemel”, akkor arról van szó, hogy az illető (jelen esetben Blogin) elrontja a nőket, és azok is elrontják őt, és elrontott életűek lesznek mind a ketten. Blogin kvázi megveszi a nőket, és ezzel pénzéhessé teszi őket; az előző pasim havi százezret költött rám; te is költs rám legalább ugyanannyit, ez lesz az elvárás. Kész az elrontott nő, és gyerek persze nincs, mert az útjában van a karriernek, és a szodomita élvezkedésnek…
Tehát az eredmény a megvett, pénzéhes nő, akinek a végtelen felé tartó anyagi elvárásai vannak, és ezt viszi tovább az életében, míg végül senki sem lesz, aki ki tudná, vagy ki akarná elégíteni ezt az igényét, és gyermeke sem lesz, mert az nem fér bele a képbe, az nem olyan fontos… és van a gagyi dolgokra elherdált idő-pénz-energia, amelyből, és amely által fel lehetett volna nevelni a gyermekeket… aztán amikor már mindez az idő-pénz-energia nincs, akkor jön a felismerés, hogy hű, elbasztam, mert… pl. ott volt a hozzá tartozó, és mindezt a rosszat megideologizáló-megmagyarázó filozófia – amely aztán szépen elenyészik, a gazdájával együtt.
A kancigány mindeközben nem ír, és nem mond olyanokat, hogy a nő korlátlan erőforrásokat érdemel, hanem elveri, ha nem hozza oda neki a papucsát, és csinál a nőnek 3-4 gyereket, és megnyerik a számháborút – a népesedési háborút –, az egyszerű, és helytálló logikájukkal. A túlkomplikáltak, és tévedésbe, zsákutcába kerültek pedig kihalnak.
Igen, ilyen egyszerű a kiút a végtelenségig bonyolítható szellemi labirintusból.

Így már át is tértünk az egyediről az általánosra – jelen esetben arra, hogy Magyarország eljutott a roncstársadalom szintjére, ahol a korrupció minden társadalmi hierarchia-szinten jelen van, és mindent áthat a szodomita rothadás, és ahol második vonalbeli vezetők is, pl. a Budapest Airport és a BKV jogi igazgatói, veszegetnek, csalnak, és hűtlen kezelnek – és mindezt úgy, hogy a lebukásveszély már eleve adott volt, az első vonalbeli vezetők kiderült disznóságai alapján. Zsigerből bűnöznek: ez már igazi szodomita szint.
Persze a kis igényűek mondhatják erre, hogy de legalább mindez kiderült, és valami büntetés-szerűség is kilátásban van… Csakhogy ez kevés ahhoz, hogy Szodoma már ne legyen Szodoma, hanem ehelyett korrekt, becsületes, és jól működő társadalom legyen. Azért kevés ez, mert néhányan ugyan lebuktak, de a jelenség, és a hozzá tartozó mentalitás még mindig, és változatlanul megvan.
Amíg igaz az a zsidó mondás, hogy a magyar halni gyáva, élni pedig ostoba, addig itt az ország-lerothasztó szodomita zsidók és csicskásaik fognak uralkodni. Igaz, hogy volt 1848, és 1956, de az már régen volt, és ráadásul bukott volt mind a kettő – hogy a két világháborút már ne is említsem… Ez több mint bűn, hiba, és ezek által adott a kihaláshoz vezető út. Én ezért tértem le róla.
Miért az van, ami? Mert itt ilyenek az emberek, ilyen a többség; és akinek ez nem tetszik – mint pl. nekem – az előbb-utóbb úgyis elmegy, és ezáltal még inkább ilyen lesz itt a többég, egyre jobban közelítve a 100%-ot, ami egyfajta tökéletesség – mint a mennyország és a pokol szétválasztása – a rossz keveredés helyett.
Szodomát azért nem lehet megmenteni, mert a saját többségi lakóitól kellene megmenteni; nekik pedig jó így, ahogy van.
A megmentés-megmenekülés módja az, hogy soha, semmilyen körülmények között se legyél szodomita, és állj ellen az ilyen irányú kísértésnek, csábításnak, média-agymosásnak – és menj el Szodomából, még időben.
Amilyen törvényszerűen létrejött ez az „egzotikus” szodomita emberi niche, ugyanilyen törvényszerűen ki is pusztul; másként mondva, Szodomának életciklusa van. Hogy ez a ciklus kinek rövid, és kinek hosszú, az nézőpont kérdése: aki nem szereti, annak hosszú.
A lényeg, hogy a puszta föld marad utánuk – és következnek az újabb betelepülők. Természettörvény-szintű helycsere van, igen; és néha fájdalmas lehet ezzel a ténnyel szembesülni.

Frissítés:
Kérdés: mennyire fogják törni magukat az államot képviselők az alkoholizmus és dohányzás felszámolásáért, akkor, amikor horribilis bevételeik vannak a szeszesitalok és a dohányáruk megadóztatásából, és kb. 600 ezer – 1 millió embernek vannak alkoholproblémái Magyarországon (vö. kocsmatöltelékek)? Ehhez képest az alkoholizmus ellen tett állami lépések… igencsak kicsik, mert van ott „némi” ellenérdekeltség. Az alkoholisták közül pedig nagyon kevesen vannak olyanok, akik önerőből, saját belátás alapján képesek elmenni alkoholelvonóra – és előjegyzés-sorbanállás után sorra is kerülnek – és utána ahhoz is van akaraterejük, hogy ne essenek vissza…
Megállapítható, hogy Magyarország az állami rendszere szerint egy nagy alkoholista- és bűnözőképző, ahol ha valaki alkoholista, vagy bűnöző akar lenni, akkor az is lesz, mert gyakorlatilag akadálymentesek ezek a pályák, és nincs ehhez sem komoly külső visszatartó erő, sem megfelelő belső értékrend Szodomagyarországon.
Az is világos, hogy az állam nem az adózó alattvaló állampolgár, aki „minden rendszerek legjobbikában” 4 évente egyszer választhat a rossz, és még rosszabb politikacsináló társaságok közül, és akinek a tényleges döntéshozási és végrehajtási lehetőségei a valóban fontos ügyekben minimálisak – még akkor is, ha félmilliós tömeg van valami mögött, mert az aláírásgyűjtéses-népszavazós heroikus dolgok is könnyen kijátszhatók államilag, valamely jelentéktelen részlet megváltoztatásával – és akkor már nem is arról szól a népszavazás. Ez is így van kitalálva…
Ezért pusztul ez az ország, és csak a legjobbak-legszerencsésebbek maradnak hosszú távon is életben, akik ténylegesen a helyes úton járnak, és ők is csak mint kis csoport… Ebből kell kihozni értelmes dolgot, növekedést, fejlődést, miközben nem ez a főáramlat.
Hanem pl. ez:
A tököli börtön belülről – ma és 1985-ben
„Az egyik srác 19 éves, de már harmadjára szabadul. Cellán belüli erőszak, gyilkosság, hierarchia, csicska, cellapincér, aki nem üt, az köcsög lesz. Egész nap gyúrnak, kártyáznak, cigiznek. Láthatólag nem nagyon vannak összetörve.
Talán át kellene gondolni, hogy ez így büntetés nekik?”

Ez így büntetés, de nem nekik, hanem a kint lévőknek; a bent lévőknek nem annyira büntetés, mint inkább bűnöző-továbbképző, terminátorképző, ahol kihullik a gyenge, de a legártalmasabb (a judeovilágban: a legkiválóbb) bűnözők még profibbak lesznek, és a szabadulásuk – az elvégzett továbbképzésük – után még magasabb szinten művelik ugyanazt a tevékenységet, foglalkozást…
Ez itt direkt így van kitalálva, ahol az intézet ténylegesen nem büntetés-végrehajtó, hanem bűnöző-továbbképző; és persze a tényleges tevékenység álcázáshoz fedőnevet használnak, ahogy az a háborúban szokásos.
Akkor, mit is akarunk? Miért NEM lesz polgárháború, és III. világháború? Miért is nem vagyunk az első, előkészületi szakaszában?
Közben folytatódik a hazugság a végjátékig, amikor a hazugság már tarthatatlanná válik, és minden kiderül, és következik a társadalmi összeomlás, a társadalmi tömegkatasztrófa.
És ha már így van, a levonható tanulságokon kívül az is fontos, hogy az okozói ne éljék túl; az okozó megkapja az okozatot.

Egymondatos börtön-összefoglaló, mások megállapítása szerint: a börtön rossz és drága intézmény, amely rossz emberekből még rosszabbakat csinál.
Ettől a szodomita alapesettől kell eljutni az életbarát célig, a szodomita eset fordítottjáig: a jó és olcsó intézményig, amely rossz emberekből jó embereket csinál.

Frissítés 2:
Na jó, nem ex., mármint a barátnőm. Ő az a típus, aki a megfelelő párkapcsolat nélkül lezüllik, és tönkremegy. Az én szándékom pedig az, hogy ez ne így legyen, tehát maradok vele, amíg bírok; és úgy néz ki, hogy ő kezd vigyázni a kapcsolatunkra, és az alkoholmentes és dohányzásmentes jobbik énjét mutatja felém, és javul – úgy érzem, hogy kb. 2 cm-t feljött a kb. 2 méteres gödörből. Javul és fejlődik, csak lassú a tempó… De ahhoz képest, hogy van, aki olyan szintű alkoholistával él együtt, aki már nevét sem tudja leírni… Vársz három napot, és meglesz az aláírás – ez az alkoholista ügyintézés. A májzsugor, és egy halom másik betegség közben már megvan… Van, akinek Alzheimer kórja van, fehérvérűsége, és satöbbi; igen, csak ezeket nem ők választották, és nem járultak hozzá a cselekedeteikkel – ellentétben az alkoholistákkal, akik az önsorsrontás útját választották; a „kéjközpont” kapja meg a magáét, ha az egész rendszer belepusztul, akkor is…
Ettől betegség ez; a megbolondított jutalmazórendszer zsákutcája, mint a felkészületlen embert érő károsító körülmény, mert a természetben a szeszesital nem fordul elő, azt emberi közreműködéssel elő kell állítani, ugyanúgy, mint a többi tudatmódosító-kábítószert. Aki pedig nem tudja kivédeni az újonnan keletkezett károsító hatásokat, az kihal…
Márpedig a szellemi és fizikai károsító hatásokból rengeteg van.
A szellemi és technikai fejlődés ára az, hogy egyre kihalásveszélyesebb az út – amely fejlődés pedig elvileg éppen a jobb fajfennmaradás érdekében történt… Mert tele vagyunk hibákkal, a 90%-os fajkihalás minden szinten igaz lehet. A nagyobb tudás ellene hat a kihalásnak, viszont a tudás kétélű, pusztítani is lehet vele; és mert a nagyobb tudás nagyobb pusztítási hatásfokot is jelent, ezáltal növekszik a fajkihalás esélye.
„Visszabombázzuk őket a középkorba” – hányan nem érzik, hogy mennyire sátáni ez a nézet, és hozzáállás?!

Frissítés 3:
Mi miért történik, és hogy van ez a gyakorlatban… pl. így: előző nap este: gyere át holnap reggel 9-re, és vidd le a kutyákat, mert azzal tudsz segíteni. Ugye megteszed?
Meg.
A kutyaséta végeztével: gyere át ma délután negyed 3-ra is, és vidd le a kutyákat, mert… a szokásos.
A kutyaséta végeztével: ugye elmész az orvosomhoz, mert én most nem vagyok jól; csak a gyógyszereket kell felíratni, és kiváltani.
Nem.
És még ő van megsértődve.
Most menj el – mondta. Megmentett egy veszekedéstől. Én pedig megmentem magunkat az összes többitől.
Neki három nagy hibája van, alkoholizmus, dohányzás, önzés. Ha ezeken tud változtatni, hogy ezek ne legyenek, akkor még kellhet valakinek.
Én összesen 2x kértem tőle segítséget az egész kapcsolatunk alatt, és mind a kétszer visszautasította, lásd fentebb.
Ennyit erről, a parazitákról, és hogy hol ér véget az ő végtelenségük.
A lényeg, az alapdolgok egyszerűek: a produktum, jelen esetben a személy, nem éri meg a javításának költségeit, és úgy néz ki, egyszerűbb újat csinálni, nem selejteset, és a továbbiakban odafigyelni rá, hogy ne váljon selejtessé – illetve valóban egymáshoz illőt találni.
Másrészt, elpusztítani valakit, mint a spártaiak Tajgetoszon, vagy pedig mindenáron életben tartani, ugyanúgy hiba, mert így egy másik egyén, vagy egyének külső ereje akarja irányítani az egyént, és meghatározni, hogy azon egyén számára mi a „jó”; de ez valójában másokra vonatkoztatott sajátdöntés-érvényesítés.
Aztán amikor két egyén párban van, és sok a nézetbeli különbség, és konfliktus közöttük – akkor jobb, ha szétválnak.
Végül is, 3 dolgot értem el:
1. A saját dolgaimra nem jutott időm. (Persze, mert….)
2. Kevesebb lett a pénzem. (Persze, mert….)
3. Most már tényleg elegendő gyakorlati tapasztalatot szereztem (magyar) ragadozó, élősködő, szakadt csöves témában, úgyhogy ez slussz. (Persze, mert…)
Az AA és Al-Anon irodalmat olvasva pedig az jön le belőle kimondatlan végkövetkeztetésként, hogy aki ragaszkodik az alkoholizmusához, vagy nem képes megszabadulni tőle, azt már a sorsára lehet hagyni, mert reménytelen. Kényszerelvonó nincs, és az illető csak életfogytiglan tartó börtönbüntetés alatt józanodhatna kényszerből… Rossz a rendszer, mert akik tudnának tenni az alkoholizmus ellen, azok nem tesznek ellene; az egyszerű hozzátartozónak pedig igen gyorsan elfogynak a lehetőségei: el kellene menned az AA-ba; menj el elvonóra: Nem megyek. Kész. Tehát lehet elválni, ami megoldja az elváló problémáját; vagy tűrni, ami nem oldja meg senkinek a problémáját, csak valamiért kialakult ott egy olyan kompromisszum, hogy nem válok el, mert… mazochista vagyok, lakásproblémáim lennének, stb.
A demokráciában mindenkinek joga van az öngyilkosságnak ezen lassú módjához, előtte jó alaposan megkínozva ezzel a móddal a szűkebb környezetét, akik apránként veszítik el a hozzátartozójukat, aki egyre leépültebb állapotba kerül, és a normális biológiai élettartama előtt meghal.

Miért szodomita a többség?
Mert vannak a betegséget terjesztők, és a betegséget elkapók – avagy a rothasztók, és a rothasztottak, és az a betegség, a lelki romlás, ami a roncstársadalmat eredményezi, Magyarországon már többségileg elterjedt.
Egy példa a folyamatra: 2010. január 17. vasárnap, 12:22, MR1 Kossuth rádió, 30 perc alatt a Föld körül című nemzetközi magazin (38 percnyi időtartamban), amikor 12:36:45 körül (0-tól számolva 14:45 körül) ez volt hallható:
Nyárádi Péter: …politikai megfigyelők sajátos jelenséget észlelnek egy idő óta az amerikai fővárosban. Egyre több nőt látni diplomáciai rendszámú autókban, és ugyanez a jelenség figyelhető meg fogadásokon, tárgyalásokon. Már nevet is kapott, Hillary-hatásnak becézik – és hogy mi a lényege? Hát azt Fehérvári Petrától tudjuk meg.
Fehérvári Petra: Nőiesedik Washington. Az amerikai fővárosban Hillary-effektusnak nevezik a jelenséget – vagyis azt, hogy egyre több női nagykövet érkezik az Egyesült Államokba. Az Ománi Szultánság például az első arab ország, amely női nagykövetet küldött Washingtonba. Néhány sarokkal odébb az indiai nagykövetségnek szintén női vezetője van. Latin-Amerikából pedig Kolumbia küldött nagykövetasszonyt az amerikai fővárosba. Összesen 25 női nagykövet egyengeti országa kapcsolatait az Egyesült Államokkal. Közülük 11-en afrikai, 4-en pedig karibi államokból érkeztek. Női nagykövete van Washingtonban a többi között Hollandiának, Horvátországnak, Liechtensteinnek, és Szingapúrnak is. Az amerikai külügyminisztérium adatai szerint soha még ennyi nagykövetasszony nem tartózkodott egyszerre a világpolitika fővárosában. Persze azért még így is sokkal több, összesen 182 férfi dolgozik nagykövetként Amerikában, de a nők száma 1990 óta, amikor csupán öten voltak, ötszörösére emelkedett. Egyesek szerint ez a folyamat gyanúsan egybeesik azzal, hogy az elmúlt években a diplomáciáról inkább a nemzetvédelemre helyeződött át a hangsúly. Ám sokan inkább úgy vélik, hogy Hillary Clinton személyisége ösztönzi az elnököket és a miniszterelnököket arra, hogy nőt válasszanak országuk képviseletére. Hillary Clinton már First Lady-ként is nagy népszerűségre tett szert világszerte, főleg férje, Bill Clinton botránya után. De az elnöki székért folytatott harc, és a külügyminiszteri cím megszerzése után komoly elismertséget vívott ki magának. Ezzel a női egyenjogúsági mozgalmak vezéralakja lett. Az amerikai diplomaták szerint, ha egy ország női nagykövetet küld Washingtonba, azt jelzi, hogy halad a korral, és megpróbál lépést tartani az Egyesült Államokkal. A nők egészen más megvilágításban vizsgálnak bizonyos kérdéseket, és mások a prioritások is. Nagyobb hangsúlyt fektetnek például a kirekesztés, a szegénység, az egészségügy, a tiszta ivóvíz, vagy az oktatás kérdésére. Madeleine Albright, Condolezza Rice, és most Hillary Clinton külügyminisztersége alatt az amerikai nagykövetségek többet foglalkoznak azzal, hogy információt gyűjtsenek a nők helyzetéről világszerte. Annak ellenére, hogy Washingtont még mindig egyfajta férfiklubként emlegetik, nőnek lenni az amerikai főváros diplomáciai köreiben sok előnnyel jár. Például azzal, hogy az emberre hamarabb fölfigyelnek. Ám hátrányai is vannak; míg a férfi nagyköveteknél természetes, hogy magukkal hozzák a feleségüket, a nőknek sokszor egyedül kell megbirkózniuk a kiküldetéssel, mivel a férjeik igazán nem hagyhatnak ott mindent csak azért, mert a feleségük történetesen az ország fő diplomáciai képviselője. Márpedig a nagykövetnék legfőbb feladata a szórakoztatás, és a társasági események megszervezése. Ám mit csinál a nő, ha nagykövet, és a férje nem tart vele? Vagy napi tizenhét órát dolgozik, vagy ő is beszerez egy feleséget.
-
A nagykövetnő beszerez egy feleséget .mp3 (1,65 MB)
-
A nő is beszerez egy feleséget; és ezt kapják vasárnap délben szellemi tápláléknak a jobb sorsra érdemes hallgatók (vö. balsors akit régen tép…) – és ez volt a szórakoztató külpolitikai magazin. Egészen áttételes módon szórakoztató…
A judeovírus nő szórja a szellemi fertőzést az addig még egészséges sejtekre, akik utána a vírus klónjai lesznek. Washington a világ politikai fővárosa – ez evidencia, és „mindenki” tudja; te még nem? Meg van említve a kirekesztés is – a judeovírus retorika egyik kedvenc szava, és persze mindig elítélő értelemben – és a szöveg végén az a logikailag hibás, viszont nem céltudatosság nélküli mondat, a záró gondolat, ami tudatosan, vagy tudat alatt a leginkább megmarad a hallgatóság emlékezetében, miszerint a nagykövetnő keres magának egy feleséget.
Nyelvbotlás, freudi elszólás? Pardon – ez egy felolvasott szöveg volt egy konzerv-műsorban, ahol bőven lett volna alkalma korrigálni a szöveg gazdájának, ha nem ezt akarta volna mondani; meg az összes további „szűrő”-nek is, ha nem ért egyet a leadott szöveggel.
De ezek mind „magától értetődő dolgok, evidenciák”, amelyeket az „önkéntes kiváló mérvadó” oly nyugodtan mond a „nemzeti” főadón, főműsoridőben; és ezt nyilván a műsort hallgató fiatal lányok közül, és az apukáik, anyukáik közül sokan el is fogadják. Onnantól pedig már nem is kérdés, hogy legyél-e homoszexuális; persze, mert ez a trendi, ez a média-főáramlat, és útmutatás, és ne lógj ki a sorból, mert az a furcsa, a gyanús, és végső soron az az elítélendő, aki kilóg.
Aztán következik abban a sorban pl. az, hogy te még nem fogyasztottál kábítószert? Nahát, milyen ember vagy te… a társadalom legbénább alakja, az alja, és nincs benned semmi menő.
Azok a menők 30-40 év múlva már a temetőbe menők lesznek, de akkor már késő lesz nekik a felismerés, hogy elrontották az életüket – amiben „segítettek” nekik a „mérvadó vezérfonalak”, a judeovírusok, az életrontó paraziták.
A szodomita dolgok pedig manapság már nem tiltottak, és nem is egyszerűen tűrtek, elfogadottak, hanem támogatottak. Nem igazán burkolt felhívás homoszexualitásra; ez Szodomagyarországon már a média-támogatott kategória, és már csak az utolsó lépés van hátra a teljességhez, a kötelezővé tétel; és mihelyt mindenki homoszexuális lesz, akkor teljesen kipusztulnak azok, akik nem tudtak az életrontó-kártevő szellemi fertőzésnek ellenállni; vagyis a tapasztalatlan, naiv, felkészületlen, buta, és ezáltal beetethető, kifosztható, tönkretehető, és kipusztítható többség.
A kiinduló judeovírusok a szodomita-liberális életformával elpusztítanak mindenkit, aki benne van a láncolatban; és ez a láncolat a lakosságnak kb. 80-90%-a. Csakhogy a 10-20% túlélő azokból áll, akik rezisztensek arra a mentális betegségre, és ők fognak tovább szaporodni. A következő probléma az, hogy akik a leginkább rezisztensek arra a mentális betegségre, azok a szintén parazita cigányok… Tehát van még egy kör szellemi defektes kiszelektálódás, és a második kör a nehezebb.
Visszatérve a judeovírus-problémára, azt kell megnézni, hogy mi a betegség első forrása, ahonnan kiindul, mert a többiek a láncolatban már megbetegítettek, és nem egészen maguktól lettek olyanok, amilyenek.
Ahogyan a járványos betegségeknél van, a megbetegedett a továbbiakban megbetegítővé lesz.
A kiindulópont az, hogy a talmudista zsidók szavai, tanai, életformája, „erkölcse”, az egy szellemi betegség, amely leginkább a zsidó média, és a mémek által terjed; és ezt a betegséget az erre a betegségre rezisztensek, a betegségnek ellenállók élik túl.
Az általánosról a konkrét egyedire térve, ott van pl. az Albert Györgyi-féle zsidó sors: kifejlődött nála a rossz természet, volt három rossz házassága (ami rossz, az rossz), depressziója (betegség), alkoholizmusa (betegség), és végül a szívinfarktus (betegség, és az előzők következménye). Ez egy elrontott élet, és ez a nő szenvedett a saját életétől – és a környezete is, tőle.
Ő nem annyira betegség-terjesztő volt, mint inkább olyan, akin megmutatkoznak a mentális betegség tünetei; és ő is egy példa a sikeres zsidó karrier zsákutcájára – úgyhogy mindenkinek ajánlott átgondolni, mit jelent ténylegesen a sikeres, értelmes, és boldog élet.
Ő egy zsidó nő volt, és celebesített médiaszolga, akinek a becsvágyát nyilván kielégítette, hogy a sátáni társadalmi piramisban olyan magasra jutott, ahonnan már „látszik” – és ezáltal megkapta a „valakiség” érzését. Az pedig nagy csapda, amikor ez fontossá válik: kisebbrendűségi érzés, kompenzálás, diszharmonikus lélek van mögötte… és élt 44 évet, közben pedig belülről tönkrement.
Jobb lett volna-e, ha nem 44 évesen, hanem 66, vagy 88 évesen hal meg? Mivel felívelés, csúcspont, és hanyatlás típusú életpályát járt be, ennek alapján a hátralévő években csak tovább halmozta volna a szenvedést, lett volna még egy elvált férje, írt volna még egy könyvet arról, hogy milyen rossz az élet (az az élet, amihez a zsidóknak köze van, tényleg rossz, csak ő nem ezt, nem a lényeget tálalta volna). A lefelé ívelés közben egy viszonylag jó szakaszban halt meg, fájdalom nélkül… Lehetett volna ez rosszabb is, ha később hal meg.
Nincs kétségem afelől sem, hogy a három férje egy kibírhatatlan nőt ismert meg a személyében, és hogy nem igazán tudtak vele mit kezdeni. A szodomita-alkoholista nő tipikusan ilyen, mint volt „szerencsém” tapasztalni…
Milyen a pokol? Élj együtt egy alkoholista, házisárkány, önző, pénzéhes nővel, és megtudod – mi az, hogy lelki szenvedés; és azt, hogy a szenvedéshez még csak test, illetve testi fájdalom sem kell, mert létezik a lelki kín, és kínzás.
Hogyan lehet kikerülni a globális méretű judeovírus-csapdából? Fel kell ismerni, észlelni kell a betegséget, és rezisztensnek lenni rá; nem befogadni, nem olyanná változni, hanem a megbetegítő külső szellemi hatásoktól függetlennek, egészségesnek lenni, és maradni.
Az első lépés a felismerés, a második az ellenálló képesség, a harmadik az ellenálló közösség, a negyedik az ellenszérum, a gyógyszer, az ötödik a betegség teljes leküzdése. Azután nyilván lesz helyette más megoldandó probléma, mert az élet küzdelmes… küzdeni kell az elérendő célokért, állapotért, szintért.
Mindezt már a dühből írás helyett inkább úgy írtam, mint amikor az orvos kielemzi a betegséget – mert a probléma megoldása nem indulat, hanem értelem kérdése.

Mi legyen M.-mel?
M. rövidítés alatt most a nőmről van szó…
November közepe táján leírtam neki a „hétparancsolatot”, hogy mi az, ami a részemről nincs elfogadva, és mi az elvárásom. Január vége felé mennyivel került közelebb ezekhez? Nem sokkal, viszont közben engem nagyon lehúzott. Nagy ára volt annak a kevés javulásnak; és én a továbbiakban már nem fizetem meg azt a nagy árat.
Ehelyett élem az életem, és segítek neki abban, és annyit, amennyit jónak látok, amennyi még nem húz le, és nem tesz keresztbe a saját céljaimnak… Ez pedig laza kapcsolatot jelent vele. Hogy mennyi időm-energiám-pénzem van rá, azt már én határozom meg, és nem az ő elvárásai, amely szerint egyrészt én legyek a szolgája, másrészt pedig adjak neki pénzt is. Ezek szerint számára az a tökéletes ember, aki fizet a rabszolgasorsért… és remélem, hogy ilyen ember nincs. Az is elég baj, hogy van olyan lelkivilágú ember, mint ő…
Az ő elvárása velem szemben az, amit a parazita vár el a gazdaállattól, leíratlanul, de kismillió célzással előadva. Röviden összefoglalva, minden idődet, energiádat, pénzedet add nekem. És ha netán beledöglesz, akkor nincs szerencséd, és az már a te bajod.
Az pedig csak „természetes”, hogy ő nem tett értem semmit. Beteg vagyok? Az őt nem érdekli. Az viszont igen, hogy én eközben nem álltam a szolgálatára. Hát milyen dolog ez?!
Fél év alatt bőven kiderült, hogy a pénz a fontos a számára, nem a személy; és hogy csak annyiban vagyok neki fontos, amennyiben általam hozzá tud jutni Mr. Pénz, Mr. Alkohol, Mr. Dohány, és Mr. Rabszolga „férjeihez”. Az önzés, és az elrontott élet etalonja lehetne… de gyanítom, hogy erős a mezőny azon a téren.
A legerősebb motivációm az volt vele kapcsolatban, hogy egy szép magyar nő ne vesszen el, mert minden módon érzékelhető, hogy nem tesz jót neki az állatai között töltött magány, mert fokozatosan, minden téren egyre lejjebb csúszik, erkölcsileg, szellemileg, külsőleg és belsőleg. Csakhogy ez kinek a hibája? Az ő hibája. És ha nem tud az alkoholista, dohányzó, élősködő, házisárkány, önző, pénzéhes természetén önként változtatni, akkor minden külső igyekezet ellenére is, hanyatlik és elpusztul.
És hogy mennyire önző – maximálisan. Őt nem érdekli, hogy beteg vagyok, és nincs pénzem, hanem határozottan érezteti, hogy mindig álljak a rendelkezésére, és mindig legyen pénzem – mert ha nem, akkor olyan sértődős, és bűntudat-gerjesztő szövegeket ereszt meg, hogy ihaj – tehát hogy én vagyok a rossz. Nem ő a parazita, áh, nem. Tisztára, mint a zsidók. Tehát a parazitizmus nem származási címke, és nem vallás, hanem mentalitás kérdése: az, hogy ki mit fogad el jónak vagy rossznak, és hogy milyen életpályára áll.
Mivel M. önként, önerőből ilyen parazitává vált – energiavámpír, pénzszívó – megérdemli a sorsát; és ne csodálkozzon azon senki, hogy csak annyiban törődök vele, amennyiben azáltal távolabb kerül az alkoholizmustól, dohányzástól, élősködéstől, önzéstől, pénzéhségtől.
Hogy milyen egy szodomita nő, amikor banya, és K.O.? Például ilyen: január 26-án este telefonon úgy hallottam a hangján, és abból, amit mond, hogy megint be van szívva, kb. másfél hét józanság (pontosabban, száraz részegség) után.
Én: Úgy veszem észre, megint ittál. Ő: Nem ittam semmit. Nincs is rá pénzem.
Én pedig nem mentem bele az olyan vitába, ahol nem tudok bizonyítani (pl. alkoholszonda hiányában). Megkérdezhettem volna, hogy akkor miért ilyen recsegős a hangod, miért kiabálsz, és miért úgy beszélsz, ahogy beszívott állapotban szoktál… De ha már eleve tagadott, akkor úgyis csak azt folytatta volna, még nagyobb hangerővel (a hisztérikus kiabálás, mint a „meggyőzés” eszköze).
Csak közben mondta, hogy volt nála a barátnője, és hogy az egyik rokona adott neki pénzt – vagyis megvoltak az ital- és pénzforrások.
Úgy sejtem, hogy a piás barátnője által megvolt az ital, aztán amikor már minden mindegy állapotba került, nekiállt pénzt kéregetni…
Aztán következett az az epizód is, aminek az előzménye az volt, hogy én pár nappal ezelőtt, minden hangsúly, és él nélkül megkérdeztem tőle, hogy elhozta-e a krumplit (az MSZP által osztogatott választási ingyenkrumplit, mint lajstromba vett rászoruló), csak hogy érezze, hogy törődök vele, mert nekem kvázi mindegy, hogy mi van a krumplival, nekem nem kell, nem eszek belőle, stb. Ő pedig nem minden él és hangsúly nélkül mondta, hogy igen, elcipelte, és hogy 5 kg krumpli volt, és 2 kg hagyma. Mondom, jó.
Január 26-án este ez már „úgy jött le” nála, hogy én gúnyolódva kérdeztem, hogy elhozta-e a krumplit.
Ha viszont nem kérdeztem volna meg tőle annó, akkor most vádlón azt mondta volna, hogy meg sem kérdezted, hogy elhoztam-e a krumplit – vagyis hogy nem törődök vele.
Tehát tökmindegy, hogy mit mondok (vagy mit nem mondok), mert az neki úgysem jó. Vagyis magyar nő létére olyan, mint a talmudista zsidók.
Megoldás? Nem kell azzal foglalkozni, hogy részegen mit mond. Ez viszont azt is jelenti, hogy nem kell vele foglalkozni, mert a személyét a mondandójától meglehetősen nehéz elválasztani. És akkor arról még nem is volt szó, hogy ha tényleg nem ivott (amit kétlek), akkor mégis mitől lett megint olyan flúgos? Ha viszont ivott, és letagadja…
Akárhogy is van ez, nem éri el azt a szintet, akivel együtt érdemes élni.
Együttlét helyett az egyedüllét jelenti az örömet… Annak örülök, ha nincs jelen az életemben; a jelenléte az egy fárasztó állapot.
Törődni vele annyit, mint egy beteggel – valamennyire, számomra még nem lehúzó mértékben hozzájárulni a gyógyulásához, és ennyi.
Hol van ez az egyenrangú, kölcsönös, és kölcsönösen jó párkapcsolattól? Messze.
Ennél az erőlködésnél-kínlódásnál sokkal egyszerűbb, és jobb, ha az ember megkeresi a valóban hozzá való párját.
Mert mindenki megérdemli azt a sorsát, ami a lelkivilágából, az aktuális szintjéből következik. Ezt érdemli, nem pedig valami mást.
Mit jelent ez?
Például azt, hogy a csöves, és hajléktalan-forma kapcsolatai (vö. parazita-halmaz) közül én lógtam ki a sorból.
Ha ő kitakarítja a parazitákat az életéből, és ő sem lesz parazita (alkoholista, dohányzó, pénzéhes, stb.), akkor már más lesz ábra.
Mindenki megérdemli azt a sorsot, amit kikovácsolt magának.
Ez a természet rendje, és igazsága.
Kár volt őt megcsinálni? („Anyám, aki a világra szart” – szokta mondani, amikor épp rosszban van vele.)
Kár volt belemennem ebbe a kapcsolatba?
Látszólag igen; valójában nem. Nekem ezt az utat végig kellett járnom, mert ez a tudás, tapasztalat még hiányzott az életemből; és ha nem most jártam volna végig az élet iskolájának ezt a részét, akkor valamikor máskor került volna rá a sor, tehát ez a tananyag nem lett volna kihagyható.
Aki olyat leír (aminek szintén megvoltak az előzményei), hogy a parazitizmust meg kell szűntetni, annak ez nem kihagyható, hanem szükséges rész. Tessék, és lássuk, mire mész vele, és milyen következtetéseket vonsz le belőle…
Azt a következtetést vontam le belőle, hogy egy parazita személlyel való foglalkozás, együttélés, irdatlan nagyságú időt-pénzt-energiát fogyaszt el, és hogy ez így nem éri meg (és hogy emiatt valamilyen fokú távolságtartás lesz belőle); hanem csak célirányosan, és rendszerbe illesztve, idézőjelesen, vagy idézőjel nélkül intézményesítetten érdemes ezzel foglalkozni, mert az elért eredmény, és az ára közötti arány így elfogadható.
Lehet egy parazitát szeretni? Ha valaki szereti, hogy egy parazita rajta csüng, és kizsigereli… az valami nagyon beteg, és károsító dolog.
Normális ember soha nem fogja szeretni a parazitákat, kártevőket, hanem a parazitizmus ellen hat, ahogy tud, az életet tisztelő, nem fájdalmas, vagy az életet nem tisztelő, fájdalmas módon; és persze hogy az előző a jobb, viszont az a nehezebb.
Van egy olyan arányosság, hogy a legjobb megoldás a legnehezebb, és legeredményesebb, a legrosszabb a legkönnyebb, és a legkevésbé eredményes.

Az AA és az Al-Anon imája illik ide:

Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok,
bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok,
és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.

A melankólikus, depressziós, szociális fóbiás természetemre púpnak van még egy élősködő alkoholista láncdohányos is, aki túlterhel, és lelkileg agyonnyom, miközben lassanként meggyilkolja magát az alkohollal és a dohányzással.
„Jól” beválasztottam.
Ha belehalok, nincs szerencsém.
Már nem csak saját magát teszi tönkre, hanem engem is…
Muszáj változtatnom, a kisebb terhelés irányába.
Leírtam neki a „hétparancsolatban”, hogy mit ne tegyen – és azóta is a tilalomlistán lévőket teszi.
Ha az élősködésre van akaratereje, de az alkoholról és a dohányzásról való leszokásra nincs, akkor ennek megfelelően pusztul, és meghal, mert ezt a sorsot kovácsolta ki magának. Ez a rossz irányba fordított akaraterő eredménye.
Kényszerelvonó nincs, van viszont szabad akarat, szabad öngyilkosság…
Ez a csőd.

Ahogy olvasom az A.A. és Al-Anon irodalmat, és gondolkodok M.-en, egyre jobban kezdem megérteni a viselkedését. Megérteni, de nem elfogadni. Soha nem fogom elfogadni azt, ami rossz, amin neki kell változtatni.
Szerinte persze én vagyok a rossz, mert elegem van abból, hogy másból sem áll a kapcsolatunk, mint hogy kihasznál. Ő pedig „jól megmond anyunak” ezért. Ez a „hála” nála.
Innen nézve, ő szép karosszéria, jó genetika, és teljesen rossz vezérlés; agyat kellene cserélni benne.
Én néhány rossz lelki tulajdonsága miatt vagyok rá dühös. Azokon a részeken nagyon nem illünk össze.
Elsősorban az élősködéséről van szó – és mivel az élősködő alapból nem vonzó, hanem taszító, valamivel vonzóvá kell tennie magát: ő olyan, mint egy csokoládéval bevont élősködő.
Szereted a csokoládét? Nagy ára van ám annak, csak te még nem tudod…
Ami a parazitizmust illeti, mit ad ő a ráfordított időért, pénzért, energiáért cserébe? Leginkább semmit, illetve alkoholista hőbörgést, fikázást… Jótett helyébe rosszat várj.
Én leírtam az elvárásaimat, amelyeket nem teljesített; ő nem írta le, és nem mondta el az elvárásait, viszont megpróbálta azokat minden módon kikényszeríteni belőlem. Le is gombolt rólam 80-valahányezer forintot, és sok órát a szolgálatában…
Ezért parazitizmus a parazitizmus.
Az előttem lévő hapsija M. szava szerint őt „agyonverte”. Az sem volt ok nélkül… Persze nem használt neki; nem ok nélkül való volt, de nem érte el a célját.
A Németországban élő milliomos (forintban biztosan az) húga sem segít rajta semmit.
Nem szép dolog ez, viszont biztos vagyok abban is, hogy a nővér élősködő mentalitásának, és az alkoholhoz és dohányzáshoz való ragaszkodásának van ebben némi szerepe…
Minél közelebb áll M.-hez valaki, annál jobban élősködik rajta – és így veszíti el őket, és megérdemelten.
M. pedig közben semmit nem változik, és makacsul ragaszkodik a rossz természetéhez.
Nem tehetek róla, ilyen a természetem… Na, ha ilyen a természeted, akkor bizony magadnak maradsz, mert rajtad kívül nem lesz senki ember, aki elviselje a rossz természetedet – és beszerezhetsz magadnak kutyát, macskát társnak, mielőtt végleg kihalnál, mert neked ilyen a természeted…
Másrészt, ez a helyzet M.-mel valami olyan, mint Bruce Lee első nője esetében; ha nincs pénz, eltűnik a nő.
Amikor elfogy a pénz, akkor mi lesz? Eltűnik a nő? Nem baj, tűnjön el. Ezután következett az, hogy Bruce Lee egy kevésbé szép, viszont együttélésre alkalmas nőt vett feleségül.
Nehogy azt higgye valaki, hogy a rossz természetnek, a rossz gondolatoknak és tetteknek nincs visszaható következménye.
Naná, hogy van.
Mint ahogy a jó természetnek, a jó gondolatoknak és tetteknek is megvan a visszaható következménye, pl. a jó házasság.

M. tényleges elvárása az, hogy aki a párjaként vele él, az vigye le a kutyákat naponta legalább kétszer, vásároljon be élelmiszert neki és az állatainak, szerezzen be ezt-azt, amire éppen szüksége van, menjen el helyette az orvoshoz(!), végezze el a háztartási javításokat, vagy fizesse ki a szerelőt, és legalább fele részben, kb. havi 50 eFt értékben tartsa fenn a háztartását, akkor is, ha nem ott lakik.
Ezek nem is látszanak nagy elvárásoknak, ha megvan hozzá a megfelelő személy, akinek van havi elkölthető fixe, sok szabadideje, állatbarát, és nincsenek különösebb életcéljai…
Csakhogy ez a személy nem én vagyok.
Nincs havi fixem, nincs sok szabadidőm, és bár állatbarát vagyok, vannak más életcéljaim.
Nem tudom kielégíteni ezen igényeit – márpedig úgy néz ki, hogy ezek számára a legfontosabbak.
Ő eltévesztette a személyt, én pedig tévedtem abban, hogy meg tudom őt menteni saját magától.
Kettős hiba.
Az igényeink és elvárásaink nem egyeznek meg a másik által nyújtott kínálattal.
Mivel a lényeg felismerése ezáltal megvolt, lehet a hibákat kijavítani.
Veszekedni, dühösködni, utálkozni felesleges, a lényeg az, hogy mindenki érje el a célját, és jobb legyen az élete, mintha egyedül lenne.
Nálam ez ebben a felállásban nem valósul meg, és nála sem igazán.
Tehát mindkettőnknek tovább kell keresnünk a párként megfelelő személyt.
Bármilyen meglepő, nekem fontos az ő boldogsága is, és ha ő ezt egy másik férfi oldalán jobban megtalálja, mint velem, akkor legyen így.
Másként mondva ugyanezt, nekem fontosabb a boldogsága, a jó közérzete, a vágyott élete, minthogy birtokoljam, és elmondhassam, hogy ő a nőm, satöbbi.
Ha kettőnk között a laza baráti kapcsolat jelenti az optimumot, akkor ez lesz, erre fog beállni a kapcsolatunk, hiszen minden más, eredőként, csak rosszabb lenne ennél.
Mások ezt „mindent, vagy semmit” felállásban oldják meg; ha a minden nem jött össze, akkor marad a semmi; ha nem szerethető, akkor gyűlölve lesz. De szerintem ez nem az optimum, hanem ugrálás a végletek között – és ez kevésbé boldogító, mint az optimális kompromisszum.

M. érdekében tevékenykedve / szolgálatában / rabigájában elvesztettem az egyik pár kesztyűmet. Kihullott az oldalzsebemből, ahová betömködtem; és persze nem lett meg, hiába jártam le azt az útvonalat, ahol kieshetett. Már a kesztyűm is páratlan… Követem a kesztyűmet; legyen páratlan az is, aki benne van.
Másként mondva, elválok.
Ez volt kedden; aztán szerdán mentem az Al-Anonra, a Dózsa György út 150-152. alagsori helyiségébe… és egészen a pincelejáróig jutottam, de közben utánam jött, és megállított egy fekete ruhás izé – noname biztonsági szolgálat, vagy valami ilyesmi –, és közölte, hogy jöjjek vissza a portához, ahol a baszogatásommal szórakoztak – volna. Miért nem jelentkeztem be a portán, hogy hova megyek, ilyesmi. Mire közöltem, hogy tudom, hogy hova akartam volna menni, és ki van-e írva, hogy nekem ott le kell jelentkezni (nincs kiírva), és akkor nekem mégis honnan kellene tudnom az ő igényeiket, a gondolataikat… Amit én gondolok róluk, azt kapják meg.
Az általuk történt egzecíroztatás kb. 17:58-tól 18:00-ig tartott, és tartott volna tovább is, de otthagytam őket, és távoztam. (Fel is tartanak, baszogatnak, és el is késsek – na nem.)
A rohadt zsidók, szemét cigányok mellett a szarmagyarok a harmadik csoport, akik miatt ilyen ez az 1/3 ország is.
A kötözködésükkel akadályozzák az Al-Anon csoport működését, és konkrétan ez az oka, hogy én oda többet nem megyek.
A fekete ruhásnak megemlítettem: „Akarok én többet ide jönni? Az az érzésem, hogy nem.” amire azt válaszolta: „Nagyon helyes.”
Akkor ezt megbeszéltük, és téma lezárva.

Kapcsolódó: Siralmas tények

Időközben arra is rájöttem, hogy amikor M. azt mondja, szeretlek, az csak a dolgok egyik fele. A teljes verzió így hangzik: Szeretlek kihasználni. Vagyis nem fejtette ki az igazság minden részletét. Ebből az következik, hogy az ő lelki párja Gyurcs(ót)ány.
Kész pszichodráma, amiben eddig részem volt…
Amikor megemlítettem neki, hogy ő minden módon igyekszik bevonni engem a saját dolgaiba, és hogy az ő szolgálata helyett a saját életemet szeretném élni, erre már ideges lett… Talált, süllyedt. A végletekig (még jó, hogy nem végzetekig) önző alkoholista megtalálta a jó marha ko-dependensét (társfüggőjét), és ez most véget ér… Ezt hallani sem akarja.
Mentségemre mondom, én úgy mentem bele a kodependenciába, hogy megsajnáltam; ne menjen tönkre egy szép magyar nő, aki párkapcsolat nélkül nem áll meg a lejtőn. Tehát két választásom volt, vagy kihagyom őt teljesen, vagy felvállalom teljesen – mindazt, ami vele jár. Persze akkor még halvány segédfogalmam sem volt arról, hogy ténylegesen mit vállaltam fel…
Most pedig már (vagy még) ott tartok, hogy én kigyógyulok a kodependenciából – amiről egy pszichológiai „svédcsavarral” kiderült, hogy az egy másik fajta önzés – ő pedig remélhetőleg kigyógyul az alkoholizmusából, és akkor már ő sem lesz önző. Amilyen akkor lesz a kapcsolatunk, az lesz a reális; és ha a párkapcsolati elvárásai nem változnak, akkor a lelki fájdalmaktól mentes, harmonikus kapcsolat a laza baráti kapcsolat lesz közöttünk – és mindkettőnknek meg kell találnia a jobban hozzáillő párját.

Szodomagyarországon érdekes módon vannak pozitív tendenciák is – pl. az, hogy egyre többen kerülnek a meleg helyzetekből a megnyugtató hűvösre, hűtlen kezelésért, vesztegetésért – és a többi…(?).
Jut eszembe, hány éve mondta D209 Medgyessy, hogy az SZDSZ tele van korrupcióval? És hány éve nem szólt rá az ügyészség, hogy mondja a konkrétumokat?
Mikor is mondta Demszky, hogy „mi vagyunk a többség”?
Egy megállapítás (tőlem): amikor a börtönben ők lesznek a többség, akkor lesz rend.
Adalék, hogy milyen rohadék a kirekesztés ellen küzdő kirekesztő (mármint, a kiket nem kirekesztő, és kiket kirekesztő) Demszky:
Visszatért a Demszky szemét bántó Lada

A szodomita többség kezd átkerülni a megérdemelt helyére – de sajnos nincs annyi börtön, hogy mindegyikük beférne.
Közben pedig érdekes alkuk folyhatnak a háttérben a „menedzserek” között a börtöncsapatok játékosairól…
A zuhanyhíradó szerdai hírei

Magyarország társadalmi pocsolyává lett, ahol tenyésznek a nagyra nőtt baktériumok, és mindenféle élősködők. Ha a zsidók lecsapolják a mocsarat, akkor pedig sivataggá lesz. Úgy látszik, végig kell menni a lepusztulás összes fázisán, és csak ez után következik a felemelkedés – bár már van ellenerő.
Én pedig itt vagyok Judapest-Butapest legvörösebb kerületében, rothadt lelkűek halmazával körülvéve, és nem csodálkozom – azon, hogy mi miért nem működik, és mi miért működik. A paraziták fordított világában, aminek működnie kellene, az nem működik, aminek nem kellene működni, az működik – és ebből-ettől lesz az irány a pusztulás.

Tényleg csak ennyit tud a magyar sajtó?
„Magyarország aranybánya, aki nem lop, majd megbánja.”
A judapesti trágyadomb egy kicsi, de jellemző darabja; ezt kell még megszorozni nagyon sokkal a teljes ábrához, és alapvetően ennyi.
Aki nem lop, az viszont jól teszi, ha lép, mert az azt bánja meg, hogy még mindig itt van, Szodomában. És itt holnap is csak a szodoholnap jön; a vörös vödörből bele a narancsvörös csöbörbe…

1…

A kumráni tekercsekről:
HOLT – TENGERI TEKERCSEK
„A legelfogadottabb álláspont szerint – amelyet gazdag régészeti anyag támaszt alá – a tekercsek szerzői és egyben elrejtői is az esszénusok lehettek. Ők feladva a világ hívságait, önkéntes száműzetésbe vonultak a sivatagi Kumránba, hogy tanulmányozzák a Törvényeket, és várják a világ végét. Szigorúan szervezett közösségi életet éltek, s megvetették a nem közéjük tartozókat. Felkészülve várták a Messiást és a háborút, amelyben ők, „a világosság fiai” győzedelmeskednek „a sötétség fiai”, a gonosz serege felett. Plinius közvetlenül a Holt-tenger partjára helyezte őket. „Az Asphaltites-tótól nyugatra, de ennek ártalmas kigőzölgéseitől mégis távolabb lakik az esseniek nemzetsége, kik a földkerekség összes népeitől eltérően csodával határos módon, magánosan, pénztelenül, feleségek nélkül, és lemondva a szerelem gyönyöreiről, csupán a pálmafák társaságában élnek.”
„János evangéliumának fénymisztikája is közel áll a kumráni iratok egyes tanításaihoz. „Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek” (János evangéliuma 12,36). Ezenkívül számos terminológiai egyezést tártak föl az újszövetségi és a kumráni iratokat tanulmányozva. Maga az Újszövetség szó is előfordul a Damaszkuszi Tekercsben, amely leírja, hogyan vonult damaszkuszi száműzetésbe „az új szövetség” közössége.”

A tekercsek titkai
„De itt van David Flusser példája, aki az ötvenes években nagyon befolyásos személy volt a Héber Egyetemen, és főleg Újszövetséggel foglalkozott. Számos, nagy port kavart cikket jelentetett meg arról, hogy Jézus és a korai kereszténység is a kumráni közösség világából szakadt ki. Többek között a Boldogmondásokról, a Hegyi beszédről is kimutatta, hogy gyökerei az esszénus mozgalomból táplálkoztak.”
„Jézus biztosan nem azonosítható az Igazság Tanítójával, aki a kumráni közösséget alapította, de lehetséges, hogy valamilyen mértékben őrá is hatottak ennek a csoportnak a tanításai. De a legfontosabb kapcsolódás Keresztelő Jánossal lehetett, és elképzelhető, hogy a Jeruzsálemben megalakult ősegyház is az esszénusokról vette a mintát, például a vagyonközösség és a közös étkezések tekintetében. De azt fontos kiemelnünk, hogy Kumrán igazi zsidó jelenség, és sem Jézus neve nem szerepel egyetlen szövegben sem, sem Újszövetség-részleteket nem találtak a töredékek között.”

Van-e Kumrán-rejtély?
„Közismert tény, hogy a kumrániak nem ismerték a hagyományos értelemben vett „történetírás” műfaját: szövegeikben kronológiailag azonosítható adatok (nevek, dátumok) alig-alig fordulnak elő; a tekercsek között nincsenek kortörténeti dokumentumok; és a felekezet tagjai saját történetüket is kriptikus nyelven, a bibliamagyarázat köntösébe öltöztetve örökítették meg. Íme, a közösség eredetéről szóló, a Damaszkuszi iratban olvasható, „rejtjelezett” szöveg: „A harag idejében – háromszáz és kilencven évvel az után, hogy Nabúkadneccárnak, Bábel királyának kezébe adta őket, gondoskodott róluk, és kisarjasztotta Izraelből és Áronból a sarj gyökerét (nécer), hogy országa ennek az öröksége legyen, és [a gyökér] a jó talajon dúsan növekedjék. Ők pedig felismerték bűneiket, és belátták, hogy vétkesek, ámde húsz éven át olyanok voltak, mint a vakok, mint akik tapogatóznak az úton. Isten azonban megértette a tetteiket, azt, hogy teljes szív(ükk)el keresték Őt, és igaz tanítót (more cedeq) támasztott nekik, hogy az Ő szíve szerint való útra térítse őket. És tudtukra adta a későbbi nemzedékek felől mindazt, amit majd megtesz az utolsó nemzedékekben, az elpártolók társadalmában – ők azok, akik letértek az útról.” (Komoróczy Géza fordítása)
A „harag ideje” minden bizonnyal a IV. Antiokhosz Epiphanész-féle zsidóüldözésre vonatkozik, a „sarj gyökere” pedig Ézsaiás próféciájára vezethető vissza: „És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők (nécer mattaav), kezeim munkája dicsőségemre.” A közösség alapítója, akit másutt Igazság Tanítójának neveznek, cádókita származású pap volt, ami már önmagában is szembeállította őt és követőit a lévita származású Hasmóneus uralkodókkal, akik törvénytelen módon egyesítették a világi és vallási hatalmat. Valószínűleg a sajátosan kumráni bibliakommentár-műfaj (peser) kezdeményezőjének is az Igazság Tanítóját tekinthetjük, mivel ő volt az, akivel „Isten tudatta szolgái, a próféták szavainak minden titkát”. (Habakuk-kommentár) A Tanítót maga Isten választotta ki arra, hogy a közösséget (jahad) megszervezze. Hallatlan tekintélye ellenére mégsem kerülhették el a szakadást. Hitehagyók, árulók, kishitűek jelentek meg soraikban, élükön a Hazugság Emberével, aki üldözte az Igazság Tanítóját. Egy „Absalom házának” nevezett csoportról is értesülünk, amely hallgatott, amikor a Tanítót üldözték, és nem nyújtott segítséget neki a Hazugság Emberével vívott harcban. Még veszélyesebb üldözésnek voltak kitéve a Tanító és követői a Gonosz Pap részéről. A Habakuk-kommentárban szenvedélyes elbeszélést találunk arról, hogy a felbőszült Gonosz Pap váratlanul megjelent az Igazság Tanítójának közössége előtt, hogy „féktelen haragjában elnyelje őt. Száműzetése helyén, és a nyugalom napjának idején – az engesztelés napján – jelent meg előttük, pompájában, hogy elveszejtse őket, és botlásra kényszerítse őket a böjt napján, nyugalmuk sabbatján”. (Egyébként ez a jelenet elképzelhetetlen lett volna, ha a jeruzsálemi naptár és az esszénusok időszámítása nem tért volna el egymástól. Az Engesztelés napján ugyanis a főpapnak a Szentélyben kellett szolgálatot teljesítenie.) Egy másik szövegből az derül ki, hogy „Efraim és Manassé gonoszai” arra törekedtek, hogy „kinyújtsák karjukat a pap [vagyis az Igazság Tanítója] és az ő szövetségének tagjai ellen”.
De azonosíthatók-e egyáltalán valós történeti személyekkel vagy csoportokkal a fentiekben idézett kódnevek: Igazság Tanítója; Gonosz Pap; Hazugság Embere; Absalom háza; Efraim és Manassé? A fél évszázadra visszatekintő kumranológia sok tekintetben máig sem jutott konszenzusra e kérdésben. Kezdjük a sort az Igazság Tanítója legfőbb ellenfelével, a Gonosz Pappal. Róla kiderül, hogy olyan főpap volt, aki jó hírnévnek örvendett, mielőtt a főpapi székbe ült volna. Ellenségeit hazájában és idegenben is legyőzte. Ugyanakkor beszennyezte Jeruzsálemet és Isten Templomát, végül bűnei miatt idegen ellenség kezébe esett, akik megkínozták és kivégezték. Ezeknek a feltételeknek csakis az egyik Makkabeus-fivér, Jónathán felel meg maradéktalanul: ő ugyanis kezdeti győzelmei után, amelyekkel méltán vívott ki magának tiszteletet, a bálványimádó Szeleukida trónbitorlótól, Alexandrosz Balasztól fogadta el a főpapi címet; s egyedül neki kellett elszenvednie „Görögország királyai vezéreinek” bosszúját: ő volt az, akit „az erőszak népei” gyilkoltak meg. A leglényegesebb kérdésben, vagyis az Igazság Tanítójának kilétében ennyire sem látunk tisztán. Ha a Makkabeus Jónathán volt a Gonosz Pap, akkor az Igazság Tanítója csakis az ő kortársa lehetett. Úgy tűnik, meg kell barátkoznunk azzal a helyzettel, hogy az Igazság Tanítója valószínűleg továbbra is névtelenségbe burkolózik, mivel sem a Makkabeus-könyvek, sem Josephus Flavius művei nem szolgálnak elegendő felvilágosítással e rejtélyes felekezetalapító kilétének megállapításához.
Az esszénusok közössége egy olyan világban jött létre, amely apokaliptikus lázban égett, és türelmetlenül várta a próféták által megjövendölt messiási kor megszületését. Az úgynevezett Háborús szabályzat (Szerek ha-milhama) végén az eszkatologikus háborút lezáró győzelmi himnuszt találunk: „Ó Sion, örvendezz! Örvendjetek Júda városai! Kapuid álljanak mindig kitárva, hogy bevezethessék oda a népek seregeit! Királyaik szolgálóid lesznek, elnyomóid mind meghajolnak előtted; s még a port is lenyalják lábaidról. Kiáltozzatok örömötökben, népem leányai! Ékesítsétek fel magatokat csillogó ékszerekkel, és uralkodjatok a népek királyságán! Az Úré az uralom, és Izraelé az örök hatalom!”
Az esszénusok természetesen sem az „elnyomóid mind meghajolnak előtted”, sem pedig az „Izraelé az örök hatalom” kijelentést nem értelmezték szimbolikusan. Hitük szerint ők voltak a „Világosság Fiai”, akik az idők beteljesedésekor a „Sötétség Fiai”, a „Szövetség Istentelenjei”, a „Béliál Serege” és a Szent Földet megszállva tartó „Kittim” ellen indulnak harcba. Az esszénusok a negyven évig dúló háború legapróbb részletét is kidolgozták. Elképzelésük szerint a negyven év harminchárom plusz hét évre oszlik, ebből a harminchárom év a négy sabbatévet levonva – amelyben természetesen nem küzdenek majd – marad huszonkilenc év. Ebből kilenc évig „Sém fiai” ellen, tíz évig „Hám fiai” ellen és további tíz évig „Jáfet fiai” ellen harcolnak majd, a végső, hatéves összecsapás pedig „Kittim királyainak” (vagyis a római császároknak) teljes vereségével végződik majd. A földön harcolókat az Ég seregei, az angyalok is segítik, de a legfőbb szabadító maga Isten lesz. A Háborús szabályzatban ábrázolt „jók és gonoszok összecsapásában” a papok és a léviták aktívan nem vesznek részt. A Gyülekezet Hercege nevet viselő fővezér pedig nem viseli magán a Messiás Király jellemvonásait. Más kumráni iratok Áron Messiásáról és Izrael Messiásáról, vagyis egy papi és a királyi Felkentről beszélnek; s az egyik szöveg egy harmadik személyt is megjelöl: a Prófétát, akiről megtudjuk, hogy az előző kettővel együtt fog majd megjelenni. Ez utóbbi csakis a Mózesnek megígért Próféta lehetett: „Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened teközüled, a te atyádfiai közül, olyat, mint én: azt hallgassátok!”
Minden jel arra mutat, hogy a Róma elleni 66-os felkelés meggyújtotta az „apokaliptikus bomba” gyújtózsinórját az esszénusok közösségében. Josephus Flavius még egy Johanan nevű, az esszénusokhoz tartozó tábornokról is beszámol, ami a felekezet aktív részvételét mutatja az első zsidó háborúban. Az esszénusok tehát egyáltalán nem valamiféle pacifista közösséget alkottak: legalább annyira a „Törvény rajongóinak” tekinthetjük őket, mint a zélótákat. Vitatott kérdés ugyanakkor, hogy a kumráni közösség ellenállt-e a római légióknak, mikor azok feltehetően i. sz. 68-ban ostrom alá vették őket, vagy a csata előtt evakuálták a települést, ahová zélóták költözködtek be helyettük.
A Maszadán talált néhány esszénus irattekercs (például a Szombati égőáldozat dalai, másnéven Angyali liturgia töredékei) arra mutatnak, hogy néhányuk még időben el tudott menekülni Kumránból, hogy az utolsó zélóta kézen maradt erődben várja ki a Világosság Fiainak végső győzelmét a Sötétség Fiai felett. A zsidó vallás harmadik legjelentősebb felekezetének utolsó maradékát a Maszadát ostromló Flavius Silva tábornok csapatai már holtan találták meg az erőd fennsíkján i. sz. 73 vagy 74 tavaszán.”

Mégsem az esszénusok művei a Holt-tengeri tekercsek
„A tudósok szerint az esszénusok világképe közel állt Jézus Krisztuséhoz és a korai keresztényekéhez, amit a csoport választott szegénysége is alátámaszt. Sokan úgy vélik, Keresztelő Szent Jánosra is hatottak az esszénusok – ha pedig így van, a kérdés már egyáltalán nem szűk tudományos probléma, hanem keresztény tudósok és egyszerű hívők érdeklődésére is számot tarthat. Ennek is köszönhető, hogy mára az esszénusok váltak a kor és a régió legtöbbet kutatott csoportjává.”

Vagyis dúl a vita arról, hogy az esszénusok írták-e a szövegeket, vagy pedig egy olyan vallási, „minden egyben” szöveggyűjteményről van szó, amit a rómaiak elől rejtettek el a zsidók.
De akár az esszénusoktól koppintott Jézus, akár másoktól, a lényeg az, hogy koppintott.
Ha csak az Újszövetséget nézzük, abból az a történelmi helyzetkép rajzolódik ki, hogy az Ószövetség után egy „vallási vákuum” következett, ahol a régi vallás már nem volt elég jó, új viszont még nem volt, és amely helyzetben megjelenik Keresztelő Szent János, mint Krisztus előfutára, utána pedig megjelenik Krisztus – és ebből lett az a jelenlegi keresztény liturgia, miszerint „Istenünk, ki azért küldted Keresztelő Szent Jánost, hogy a népet előkészítse Krisztus Urunk eljövetelére…”
Ehhez képest az Újszövetségtől független összes történelmi leírásban az áll, hogy Krisztus idejében számos, egymással konkuráló zsidó vallási szekta létezett, akiknek az volt a közös vonása, hogy várták a Messiást, és hogy hittek a világ végének közeli eljövetelében; és ebből a versengésből emelkedett ki lassanként Krisztus és a kereszténység – főleg az által, hogy a többi szekta lassan elhalt, a kereszténység pedig egyre intenzívebben lett terjesztve, kiszorítva a konkurenseket, és monopóliumra törve – amely utóbbi nagyjából sikerült is azokon a területeken, ahol nem voltak még megalapozva más, tartós, és nagy méretű, sok hívővel rendelkező vallások. Mondhatni, a kereszténység jó marketinggel sikeresen betöltötte a vallások piacán a piaci rést, mert megvolt a kereslet, és a kínálat – mindenki hisz, vagy hinni akar valamiben (egyszerű szinten: „azt hiszem, iszok egy sört”).
Tény, hogy az akkori zsidó szekták és tanok küzdelméből Jézus emelkedett ki vallásalapítóként sikeresen; viszont amit mondott, abban – az Újszövetségtől független történelmi források alapján – nem sok új volt a többi szekta tanaihoz képest, és hogy azoknak egy „összeollózott” változatát hirdette a saját tanaiként, az eredeti szerzők megemlítése nélkül, sőt, a teljes eltitkolásukkal.
Aki pedig fontos részleteket elhallgat, más részeket pedig kiemel, az történelmet hamisít. Erre ugyan lehet azt mondani, hogy az Újszövetség nem történelemkönyv – és valóban nem az, hanem Krisztus mitizálásának könyve. Másként mondva, vannak a történelemkönyvek, és vannak a mesék és mondák könyvei; és van, akit a valóság és igazság érdekel, és van, aki a mesében hisz, mert az olyan szép…
Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen – és ami ilyen, az hitetés.
Mindebből az következik, hogy a kereszténység két évezred legnagyobb átverése, ami által nem érhető el a boldogság és a jól működő élet; a túlvilági ígéret beteljesüléséről, vagy nem teljesüléséről pedig nincs megbízható visszajelzés, értelemszerűen, ezért jelenleg is a hitetők (szabad) vadászterülete, akik a hitethetőkre vadásznak, megélhetés, és az uralmuk alá hajtás céljából.
Ami pedig az „elkárhozik a lelked, ha nem hiszel a…” című hitetést illeti, arra okkal-joggal lehet mondani, hogy kérjük a bizonyítékot, mert ugyanilyen alapon ugyanúgy lehet mondani azt is, hogy elkárhozik a lelked, ha nem hiszel a repülő spagettiszörnyben, és a megváltó mivoltában.
Akiket az igazság érdekel, esetleg rákérdeznek arra is, hogy átlagban mennyit szoktak hazudni a zsidók… és ha valóban elég eszük van az igazság keresőinek, akkor azt mondják, hogy köszönik, nem kérik, sem a kereszténységet, sem a zsidókat.
A jelenlegi kereszténység az agónia állapotában van, ami a végelgyengülését, és a halálközeli állapotot jelenti. Már szinte csak a betűrágás, és a szertartások vannak, és hogy ebből néhányan még meg tudnak élni.
Az a paradox helyzet állt elő, hogy a nagyszámú hívő, és nagy méret ellenére is a kereszténység a végét járja.
Visszatekintve, a kereszténység igen hamar kierőszakolttá vált; a népek nem önszántukból, hanem királyi rendeletre építették a templomokat. Pedig az önkéntesség fontos, mert ha megszűnik a kényszer, akkor megszűnik a kikényszerített dolog is…
A kereszténység buzgó védelmezőinél pedig fel lehet tenni azt a kérdést, hogy ön ebből él, vagy jelentős érdeke fűződik ahhoz, hogy ez a mostanra már élőhalott, és sok téren túlhaladott vallás minél tovább fennmaradjon?
Én tudomásul veszem a választ, viszont érdekel, hogy mi mögötte a motiváció; vakhit, tekintélyelvűség, megélhetés – vagy mindegyik…?
Azt pedig ugye nem gondolja komolyan senki, hogy a kereszténység ismét erőre kap, és visszafelé kezd haladni a történelem? Mert az nem erről, hanem a kezdet, csúcspont, és hanyatlás típusú, egyirányú folyamatokról ismert (egy példa a sok közül: az óegyiptomi vallás).
Van néhány jelentős probléma a kereszténységgel kapcsolatban – erkölcsi, és rendszertani kérdések: Jézus az erő pusztító oldalát alkalmazta, amikor elszárított egy olyan fügefát, amin nem volt termés, mert még nem volt a gyümölcsérés ideje. Ez bosszúállás, mert a fügefa nem teljesítette Jézus különleges elvárását, és ezáltal Jézus felsült a jelenlévő hívei előtt…
Másik: hogyan egyeztethető össze Jézusnak a szeretetről szóló tanításaival az, hogy kikergette a kufárokat a templomból, ahelyett, hogy más, fokozatosabb és szeretetteljesebb módszert választott volna? Így pont úgy cselekedett, mint egy ideges diktátor, aki nem igazán van tekintettel a hierarchiában alatta lévőkre, hanem ehelyett gyorsan akarja érvényesíteni az akaratát, kényszerítéssel.
Az „aki kardot ránt, az kard által vész el” elítélő-lebeszélő tantétellel hogyan egyeztethető össze a korbács alkalmazása? (Vö. aki korbácsot ragad, az korbács által vész el; Krisztus római katonák általi megkorbácsolása.)
Jézusnál a tettek nem mindig voltak összhangban a szavaival; ez tudathasadt állapot.
A harmadik, és mai gyakorlati erkölcsi kérdés: mi a keresztény vezetők álláspontja a pedofil, homoszexuális, és biszexuális papok ügyeinek, és a keresztény vallási hittételek összeegyeztethetőségét illetően… zéró tolerancia, teljes tolerancia, valahol a kettő között, vagy magánügy – és mindez minek az alapján?
Az ilyen kérdésekre leginkább kétféle választ tudnak adni a keresztények. Az egyik a rövid-könnyű-egyszerű – az, hogy nincs válasz. A másik a politikus-típusú szófacsarás, amikor bármit „bebizonyítanak”, – „szabatosan, haladó szellemben, sőt, szabadelvű árnyalattal” – és annak az ellenkezőjét is, vagyis az ókori görögök által felismert és alkalmazott módszert, a szofizmust gyakorolják, a válasznak látszó nem-választ.
A harmadik fajta válasz az egyetértés lenne – akkor viszont omlik és dől a keresztény kártyavár; és a megélhetési keresztényeknek nyilván nincs olyan céljuk, hogy a mítosz-váruk összedőljön, hanem inkább az, hogy minél tovább fennmaradjon; addig is időt nyernek, és köztiszteletben álló transzcendentális illúziókeltőként mehetnek nyugdíjba.
Engem pedig jobban érdekel az igazság, mint az, hogy továbbra is szupersztár-státuszú marad-e Krisztus. Viszont nyilván vannak olyanok is szép számmal, akiknél más a fontossági sorrend, és minden terhelő körülmény és gyanú ellenére igyekeznek megőrizni Krisztus szupersztár-sátuszát, mert ez a világnézetük, és/vagy a megélhetésük alapja – ők a gyanúsított ügyvédei. Miközben ők is érzik a saját gyarlóságukat, a hanyatlásukat és leszereplésüket, és próbálják menteni a menthetőt, úgy pozícióban, mint a vallásuk minél további fenntartásában.
Függetlenül attól, hogy Jézus létezett-e, vagy sem (akár létezhetett is); függetlenül attól, hogy megtörténtek-e a csodái, és úgy történtek-e, ahogy az Újszövetségben le van írva (akár lehetett úgy is); mindezektől függetlenül, az egészséges lelkű- és ösztönű emberek azt látják, hogy milyen a kereszténység valójában; kezükbe veszik, és elolvassák a Bibliát, és látják, hogy ez nem a Könyvek Könyve, vagyis valamely örök időkre felülmúlhatatlan erkölcsi és szellemi csúcspont, hanem csak egy vallási könyv a többi közül. Aztán jönnek a kereszténység marketingesei, az önjáró rábeszélőgépek, és az érzelmeken keresztül ráveszik az embereket, hogy aranynak lássák a rezet. Meg lehet figyelni, hogy nem az értelemre hatnak, hanem az érzelmekre, zenével-tánccal, vagy csak szóbeli lelki masszázzsal; és ha sikerült valakit így behúzni a csőbe, akkor jön a folyamatos heti agymosás, nehogy kiszabaduljanak a hatás alól, mert mihelyt önállósodni kezdenek az illetők, akkor a manipuláló hatás elmúlik, és megint kezdenek önállóan, és józanul gondolkodni; felébrednek, és ráébrednek…
A zenés-táncos-szirénhangos csőbehúzás úgy működik, hogy ha valaki annak hatására elcsábul, és azt mondja, hogy jó a zene és ének – és valóban jó, mert az előadók profivá képezték magukat abban a műfajban – utána következik az az árukapcsolás, hogy fogadd el a Bibliát is, amit józanul, manipulálás nélkül nem fogadnál el; vagyis ez valami olyan, mint a csokoládéval leöntött méreg esete – és amit ők nyilván, a legjobb esetben is keserű orvosságnak neveznének. Hogy milyen az a keserű „orvosság”, vö. pl. Népek Temploma öngyilkos szekta (Peoples Temple), (Vakhit és tömeghalál); keserű, és nem orvosság, hanem méreg; és aki szerint a méreg orvosság, az fordított világban él.
A keresztényeket nem ártana megkérdezni, hogy ön hogyan, minek a hatására lett keresztény, mi tetszett meg benne… és valószínű, hogy az esetek nagy többségében az derülne ki, hogy nem maga a Biblia, hanem a hozzá adott körítés, cukormáz, lépesméz, a mézesmadzag volt az, aminek a hatására elindultak a kereszténység útján – és amely út olyan, mint egy zárt szellemi csővezeték, a hozzá tartozó csőlátással, és a józan észtől nagy mértékben mentes, bigott fanatizmussal.
Innentől pedig már az az érdekes, hogy hányan jöttek ki a cső másik végén, minden hitetés és maraszalás ellenére, végigjárva a kikerüléshez szükséges szellemi fejlődési folyamatot, és hányan maradtak benne.
Természetesen alapból is el lehet kerülni ezt az egészet; viszont a végighaladásnak megvan az az előnye, mint egy olyan fertőző betegség elkapásának, ahol a túléléssel és a kigyógyulással már végleges védettséget szerez ellene az ember.
A kereszténységben az a legrosszabb, hogy megszűnteti az emberek lelki immunrendszerét, és elkezdik tolerálni a bűnt, és a bűnözőket – aminek hatására olyan bűnözőtenyészet fejlődik ki a keresztény világban, mint a bibliai Szodomában. A kereszténység sok területen védtelenné tesz a káros szellemi hatások ellen – vagyis olyan, mint a szerzett immunhiány betegség: a testi betegség megfelelője, lelki AIDS.
Azt talán mondanom sem kell, hogy ez az állapot a talmudista zsidókat nem zavarja, mert sehol nem tudnak olyan jól élősködő és bűnöző életmódot folytatni, mint a keresztények között, kinyilvánítva azt, hogy kereszténykém, neked mindezt krisztusi szellemben tolerálnod és tűrnöd kell, mert te jó ember vagy (jó nagy hülye), és ha valaki pofán ver balról, akkor ne védekezz, hanem tartsd oda a jobb orcádat is… és így aztán seperc alatt kicsinálnak a bűnözők, és így lesz a keresztény országokból a bűnözők, degeneráltak, aberráltak paradicsoma; 100% tolerálással, zéró ellenállással, és nulla kirekesztéssel, és a hozzá tartozó hanyatlással, és pusztulással.
Erre jó a kereszténység. Utána pedig csodálkoznak a keresztények, hogy miért állnak olyan rosszul… Azért, mert keresztények; és majd ha leküzdik azt a betegséget, akkor fognak megint jól állni.
A kereszténység hatását jól lehet illusztrálni azzal, hogy itt ez a Biblia, fogja meg, nyissa ki – és akkor rátenni egy kézibilincset az illetőre, tessék, próbáljon meg védekezni a szabad kezű, és semmilyen formában meg nem kötött bűnözők ellen. A bűnözők persze felismerik, hogy a keresztények gondolkodása béklyóba van verve; és hogy ennek alapján a keresztények azért vannak, hogy a bűnözők kihasználják, és elpusztítsák őket…
Mindebből az következik, hogy azok maradnak életben, akik nem keresztények – mert szellemileg nincsenek fogságban, és nem szellemi AIDS-esek.
Az én álláspontom az – és úgy néz ki, hogy végleges, mert nincs rá okom, hogy megváltoztassam – hogy az egyetemes vallástörténet részeként tanulmányozom a Bibliát, de ezen túlmenően, választott világnézeti útmutatóként nincs rá szükségem, mert ahhoz nem elég jó, és szükséges is a meghaladása, mert a világ, és a helyzet már nem ott tart, mint kétezer évvel ezelőtt. Az Újszövetség pedig lefixált, ezért fejlődésképtelen, és véges történet. És akkor arról még nem is volt szó, hogy a talmudista-keresztény-iszlám vallási háromszög jelenti a legnagyobb háborús tűzfészket a Földön; és ha ez a háromszög elmúlik, akkor nagyságrendekkel békésebb lesz a világ.
Akikben pedig az igazság ellenérzéseket kelt, azoknak nem az igazság a legfontosabb, hanem valami más; ezért érdemes feltenni a kérdést, hogy ők valóban jó emberek-e, mert ha nem az igazság a fontos a számukra, akkor a hazugság, és a tudatlanságban tartás felé tartanak.
Aki pedig a szeretetet hiányolja, azt majd jól megölelem – viszont ettől még az igazság fontos marad. A dilemma ott van, hogy mi legyen akkor, ha az igazság valamiképpen konfliktusba kerül a szeretettel… Először is, ne kerüljön konfliktusba, és legyen meg mind a kettő, anélkül, hogy bármelyiket is fölébe kellene emelni a másiknak, mert ha már ezen kell gondolkodni, akkor ez olyan kérdés, mint az, hogy melyik ujjamat harapjam meg… Bármelyiket választja is az illető, az nem lesz jó, és mindegyik fájni fog (értve ez alatt a normális esetet, amikor megvan a fájdalomérzet).
Az igazság a világ valóságát, a valós helyzetet jelenti; és ha a világ örök, akkor a hozzá tartozó igazság is örök.
A szeretet pedig érzelem, és viszonyulás, amely a gyűlölet ellentétpárjával létezik, mint vonzódás és taszítás, és mind a két viszonyulásnak megvan a létjogosultsága; az érzelmek pedig változók, múlandók, és helyzetfüggők.
Egy kicsit belemélyedve ebbe a kérdésbe, a Bibliában a „szeret” 38-szor, a „szeresd” 11-szer, a „szereti” 57-szer fordul elő; a gyűlöl 12-szer, a „gyűlöld” kétszer, a „gyűlöli” 30-szor, és az utóbbi nem mindig negatív kontextusban, mint pl.:
Zsolt. 11.5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.
Péld. 6.16 E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:
Péld. 11.15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz.
Péld. 11.32 A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az.
Péld. 13.5 A hamis dolgot gyűlöli az igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít.
Az Újszövetségben is ott van a gyűlölet, és kétszer is pozitív kontextusban.
Mát. 6.24 Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Luk. 14.26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
Mindezek alapján meg lehet állapítani, hogy a Biblia nem egy konzisztens, csak egy világnézeti irányba mutató útjelző könyv, hanem a nézetek és vélemények 360 fokos köre – és nehéz kiválasztani a sok „lábnyom”, vagyis a nézetek közül, hogy melyiket érdemes valóban követni. A világban célokat és utakat kereső „vándor” valamely nem igazán jó „lábnyomot” választva szépen körbejárhat vele a „sivatagban”, és oda érkezik vele, ahonnan elindult; ami kétségkívül tanulságos, mint minden út bejárása, viszont nem jelenti a tényleges haladást valamely nagy és jó cél felé, hanem csak tájékozódó „tiszteletkört”.
Egy fontos tantétel, és tanulság mindenképpen van a Bibliában: az, hogy mindent megvizsgáljatok, és a jót megtartsátok, a rosszat elvessétek. Én eszerint járok el, ezt csinálom, és nem sok jó – abban az értelemben, hogy helytálló, használható – marad a Bibliából a válogatásnál.
Végső következtetésként, a keresztény vallás értékes dolog, mint vallástörténet, és mint példa erős hitre; viszont nem jó világnézetnek, mert a jelenlegi világ problémáit nem oldja meg – nem lehet vele megoldani – de annyira nem, hogy emiatt a keresztények hátrányba kerülnek az életképesebb vallások és világnézetek híveihez képest.
Egy másik jelenkori probléma a kereszténységgel kapcsolatban: a karácsony, és a karácsonyfa-állítás. A karácsony a kereskedők, és a fogyasztási javak nagy ünnepévé vált; és a keresztények ez ellen nem szólnak semmit, nem utasítják el…
A kereskedők persze közbeiktatnak a cél és a megvalósulás közé egy „légypapír” pozitív címkét a folyamatban – a szeretet ünnepe –, hogy leplezzék vele a valódi szándékot. Ez zsidó módszer.
A karácsony „oly annyira” a szeretet ünnepe, hogy utána 10-20%-kal ugrik meg a válások száma az éves átlaghoz képest… Erre jó.
Ami pedig a karácsonyfa-állítást illeti, az északi (germán) népek kezdték el a fenyőünnepet valamikor régen; aztán jöttek a haszonszerző kereskedők, hogy a keresztény ünnep alkalmából vigye haza a fenyőfát az otthonába… Ez az egész dolog erőforrás-fogyasztó, életpusztító, és értelmetlen – kivéve azt az értelmet, hogy a kereskedők anyagi hasznot szereznek rajta.
Ebből következik, hogy mit szeretnek (vagy legalábbis jól tűrnek) a keresztények: pazarolni, pusztítani, és értelmetlen dolgokat művelni.
De milyen ember az, aki nem karácsonyozik, vagyis nem adok-kapok bevásárol? Értelmes ember – csakhogy értelmesnek lenni a keresztény „kultúrkörben” nem szokás.
Ehhez képest jelentéktelen, viszont jellemző, hogy a keresztények virtuális kannibálok; ostya formájában megeszik Krisztus testét; és megeszik a csoki Mikulást, sőt mi több, leharapják a fejét (és a többiek is, akik csoki Mikulást esznek, mert…); és virtuális vérszívók is, bor formájában isszák Krisztus vérét.
Én pedig biztos vagyok benne, hogy a keresztények nem gondolkodtak el ezeken a dolgokon eddig – mert a „ne gondolkodj” eléggé erősen benne van a kereszténységben a gyakorlatban. Te ne gondolkodj, hanem hidd el, amit tekintélyek mondanak; és így leszel (meg)vezetve.
De nekem mi közöm ehhez, azon kívül, hogy mindenféle direkt és indirekt, „hátulról mellbe” módokon rám akarják tukmálni?
Szerencsére kinőttem már a kereszténységből és a Bibliából – és az összes többi ismert vallásból is.
A probléma az, hogy a kereszténység nevű szellemi béklyó világviszonylatban csökkenti a hívei életképességét, és ezzel együtt mindazokét is, akik keresztényekkel vannak körülvéve, helyi, országos, és kontinens-szinten – és amely probléma ott kezdődik, hogy eleve a keresztény főpapi rendszer is távol van az optimálistól: van egy aggkorú, többé-kevésbé már szenilis atya, aki a haláláig tölti be a legmagasabb vezetői posztot, ahelyett, hogy elmenne nyugdíjba. Ennél már csak az lenne vadabb dolog, ha egy csecsemőt választanának pápának; képességekben a csecsemő és az aggastyán van egymáshoz a legközelebb…
Az igaz, hogy az időseknek van valamennyi társadalmi tapasztalata, alkotó energiája viszont már nincs; és jobb lenne, ha az ilyen korúak csak tanácsadók lennének, szürke eminenciások, nem pedig a hierarchia csúcsán állók; a (legnagyobb csoportú, katolikus) keresztényeknél viszont ez nem így van, hanem dogmává merevedett a rossz; aztán meg csodálkoznak, hogy miért vesztesek.
Engem pedig még mindig keresztények (és zsidók) vesznek körül, és ezáltal túl nagy, és rossz hatással vannak az életemre.
Ebből elhatárolódás, és elválás következik – ahol látszólag én vagyok hátrányban, mert én vagyok a kicsi, és ők a nagyok. Nagyok, mint a mamut… úgyhogy jobb nekem inkább kicsinek lenni, ennek minden megoldandó problémájával, mintsem a kihalás.
Az alábbi krisztusi törvényeket kellene betartaniuk a keresztényeknek; de nem tartják be, és nem tartatják be; a hívek nem megfelelők, vagy betarthatatlanok a törvények, vagy mind a kettő? Akár a hívek nem megfelelők, mert túl magasan van a léc, akár a törvények betarthatatlanok léctől függetlenül, mindkét esetben rossz a vallás, és a hozzá tartozó rendszer; valami van, de nem az igazi – akár kereszténység, akár szocializmus… akár bármely más zsidó kreálmány (úgy is, mint az Istentől kapott zsidó kreálmány című paradoxon), mert csak ideig-óráig marad fenn, és bukni fog, mert rossz.
Akárhogy nézem, mindig arra a következtetésre jutok, hogy a kereszténység törvénynek-törvénykezésnek nagyon gyenge, és rossz. Ez egy törvénykönyv, és betartandó szabályrendszer? Annak olyan gyenge, hogy ez a vallás – és hívei – a világi dolgokba érdemben nem tudnak beleszólni; és jobb is, ha nem szólnak bele, mert csak rosszabbá teszik annál, mint amikor a világ „egyszerű logika, és józan ész” alapon működik.
A kereszténység legfeljebb a kőkorszakiak igazságánál több…
Máté 5.
20. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
21. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
23. Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24. Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
25. Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.
26. Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.
27. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
28. Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
29. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
30. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
31. Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet.
32. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
33. Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.
34. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
35. Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
36. Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;
37. Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
38. Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
40. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
41. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47. És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
6.
1. Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.
2. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
3. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;
4. Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
8. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.
9. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
10. Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
11. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
12. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
13. És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
De „semmi vész”, mert a keresztény úgyis kimagyarázza, hogy az úgy helyes (jelen esetben Chuck Smith).
Kik azok, akik mindent meg tudnak magyarázni, hogy az helyes, és annak az ellenkezőjét is, hogy az a helyes, a szándékuk szerint? A szofisták, a zsidók, és a keresztények.
Igazság csak egy van, a rész-igazságokhoz, tévedésekhez, hitetésekhez rendelhető körítés-magyarázat viszont rengeteg.
Ugyebár valaki valamit vagy elvár, vagy nem vár el – az egyik eset kizárja a másikat. A keresztény viszont megmagyarázza, hogy úgy várja el, hogy nem várja el. Bár ez a parancsolat, de…
„Semmi vész”, a keresztény inkvizítorok is megmagyarázták, hogy az úgy helyes.
Aztán csodálkoznak, ha a politikusok a nyomdokaikba lépnek, és szintén minden rosszat megmagyaráznak, hogy az úgy helyes…
Példamutatás, precedens.

„Tehát úgy tűnik, hogy Jézus bezárja az Isten országához vezető ajtót. Végül eljutunk Máté evangéliuma ötödik részének utolsó verséhez, ahol mintha egyenest beszögezné és lelakatolná, mert így szól: »Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.«

Feladom!
Egyszeriben rá kell ébrednem, hogy nem tudom elérni, amit Isten elvár tőlem, mert bármennyire igyekszem, nem lehetek tökéletes.
Kudarcot vallok, és nincs rá mód, hogy teljesítsem Isten követelményét vagy Jézus Krisztus parancsolatát. Ez nem azt jelenti, hogy nem akarok tökéletes lenni. Az Úr tudja, mennyire szeretnék tökéletes lenni, különösen, amikor hibát követek el. De szép lenne mindig helyesen cselekedni, de szép lenne mindig jól válaszolni, de nem tudok. Sokszor nagyon rosszul viselkedem, amikor szeretnék helyesen tenni.

Isten gondoskodása
Nincs rá mód, hogy elérhessem az életemre vonatkozó isteni ideált, ezt látva Isten gondoskodott rólam. Tudva, hogy nem érhetem el az isteni ideált, elküldte egyszülött Fiát, hogy minden kudarcomat, minden bűnömet, minden hiányosságomat magára vállalja – és vállalva a következményt, meghaljon helyettem.
Isten tudja, hogy nem érhetem el az isteni ideált, ezért helyettesítőről gondoskodott, és amit ezután Isten tőlem vár, az csupán annyi, hogy higgyek Fiában, Jézus Krisztusban.
Ezt megtehetem! Jóllehet nem vagyok tökéletes, mint ahogy ezt Isten ideálisan elvárná tőlem, de hihetek Jézus Krisztusban, ami Isten tényleges célja velem. Látod, Istem megnyitotta országát és elérhetővé tette, mert csak annyit kell tennünk, hogy higgyünk Jézus Krisztusban.
Amikor az emberek Jézushoz jöttek, megkérdezték: »Mit tegyünk, hogy Isten dolgait cselekedjük?« Jézus ezt válaszolta: »Ez az Isten dolga, hogy higgytek abban, akit ő elküldött.« Nem állhatsz ilyen mentegtőzéssel Isten elé az ítélet napján: »Istenem, nem tudtam tökéletes lenni. Ember vagyok, mindezekbe a hibákba csupán beleestem, és nem tudtam megtartani követelményeidet, tehát feladtam, mert rájöttem, hogy nincs értelme a próbálkozásnak.« Isten el fogja utasítani kifogásodat, mert ő csak azt kívánta, hogy higgy Jézus Krisztuban, akiben Isten gondoskodott kudarcos és bűnös énedről. Isten mindekinek elérhetővé tette a mennyek országát. Nem kell tökéletesnek lenned, hogy odajuss. Csak hinned kell abban, hogy Isten gondoskodott rólad Jézus Krisztus által.”

Tehát a mennybe jutáshoz csak hinni kell Jézus Krisztusban…
Következő kérdés: mit jelent az, hogy hinni Jézus Krisztusban? Hinni a létezésében? Hinni abban, hogy ő Isten fia? Vagy tovább is van…? Már ez is egy homályos pont.
Akkor, be kell tartani Jézus parancsolatait, vagy nem kell betartani? A benne lévő kizáró tételek érvényesek, vagy nem érvényesek? (Ha nem érvényesek, akkor az az egész rész emiatt felesleges; az a törvény, vagy parancsolat, amit nem kell betartani, nem törvény, és nem parancsolat, legfeljebb óhaj, kívánság.)
De „semmi vész”, majd nyilván jön egy keresztény, és megmagyarázza, hogy nem kell az okos(k)odás, mert ők hitből élnek; és tényleg; ők nem a tudásból és gondolkodásból élnek – hanem a természet azon kegyelméből, hogy viszonylag jól tűri a hibákat, és a kihalásig általában sok hibás lépés kell…
Azon viszont nem lehet csodálkozni, hogy a kereszténység elterjedt; a természetnél jobban csak az emberek irtóznak a vákuumtól, és inkább betöltik egy rossz, a valóságnak nem megfelelő vallással az űrt, minthogy semmi ne legyen. És amíg nincs a kereszténység helyett valóban jobb vallás… addig az van, ami.
Én pedig belevenném a BTK-ba a különösen nagy kárt okozó csalás kategóriájába a hitetést, a nem bizonyítható, és a valóra nem váltott ígéreteket. Persze olyan nincs, hogy a Magyarországon jelenleg hatalmon levő bűnszövetkezet ezt belevenné, mert ők pont ezt csinálják.
Az a vallás, ahol olyan kijelentések vannak, miszerint Isten ezt és ezt mondta, és ez és ez lesz a túlvilágon, az hitető vallás, és ugyanúgy hinni kell benne, mint a szélhámosok bármely más dolgaiban. Persze az elkövetőik minden esetben ügyelnek arra, hogy ez minél később derüljön ki. Isten pedig még soha nem szólt vissza, hogy „mondta a fene”, és a túlvilágról sem jött még vissza senki, hogy beszámoljon róla (leszámítva a „halál utáni” élményeket, amelyeknek az a közös vonása, hogy egyik alany sem halt meg igazán), úgyhogy ez egy biztos terep a hitető csalóknak, mert igaz, hogy nem tudják bizonyítani az állításukat, viszont a cáfolatra sincs mód, jó sokáig. Így aztán arról szól a történet – úgy is, mint vallás – hogy ki mondja a legszebb, leghihetőbb, és várhatóan a leghosszabb élettartamú hitetést, mesét. Akár ki is lehetne tűzni egy díjat, hogy a három kritériumnak leginkább megfelelő, legtöbb szavazatot kapott mese lesz az új vallás. Persze felhasználhatók valós tudományos ismeretek is a mesében, de nem lehet ez a lényege, értelemszerűen, mert akkor már nem lenne mese, és nem lenne hitetés. A hitetést pedig minden olyan esetben el lehet játszani, ahol a vallás fő alakja elérhetetlenül, hozzáférhetetlenül messze van – és el is játsszák a megélhetési szélhámosok, és nem teszik hozzá, hogy ez egy sci-fi mese, hanem azzal hitetnek, hogy ez a valóság – lásd pl. L. Ron Hubbard, és a hülyíthetőségi sor, amelynek csúcsán azok állnak, akik hisznek Xenu-ban, ami egy nagyon ócska sci-fi történet, de a nagyon buták hülyítésére és kizsebelésére az is megteszi; szellemileg fejletlen, beteg emberek kifosztásánál aljasabb, mocsadékabb dolog pedig nemigen van.
És bizony van ott egy szoros összefüggés: minél butább valaki, annál több pénzt lehet kisajtolni belőle, és ő lesz a legclearebb – mármint a zsebe. Persze ez a legfontosabb elméleti, és a gyakorlatban alkalmazott tétel „valamiért” nincs benne L. Ron Hubbard könyveiben…
Aki hisz a mesékben, az nagy árat fizet érte, akár L. Ron Hubbard meséire vevő, akár Gy. Ferenc köztörvényes miniszterelnök meséire, vagy bármely ugyanezen kategóriájú másikra…
Általános alakban: aki hisz a szélhámosok meséiben, az nagy árat fizet érte.
L. Ron Hubbard, Gy. Ferenc és társai pedig nem hülyék, hanem rafinált ragadozó és élősködő gazemberek, akik a többiektől elszedhető pénzre utaznak, minden olyan területen, ahol hitetni lehet, és azzal pénzt, hatalmat, és a többit lehet szerezni.
Közös vonásuk, hogy „megígértük, megígérjük, meg fogjuk ígérni”. Nálam pedig az ígérgetők már automatikusan kerülnek be az erkölcsi hulla kategóriájába – és bár lett volna ez így minél hamarabb, pl. a születésemtől kezdve, és sok rosszat kerülhettem volna így el, és semmi jót. De mert nem velem született képességről van szó, a tapasztalatok és felismerések hatására történt ez meg – és rájöttem, hogy az újszövetség zömében naiv idealizmusból, bizonyíték nélküli, és bizonyíthatatlan állításokból, vagyis hitetésből áll (Isten azt mondta, hogy, hidd el, hogy…).
Remélem, világosan átjött, hogy miért lett elegem a kereszténységből, és miért utasítom el – a felismerések halmaza alapján –, és hogy miért nem fogok a kereszténység szellemi szintjére visszatérni; sem az óvodába, sem bármely olyan fejlődési szintre, amit már túlhaladtam.
Az sem mellékes, hogy vannak arra utaló jelek, miszerint a jelenleg legnagyobb hatású vallásalapító egy szkizofrén ember volt, az ő téveszméjével; itt van a tudomány jelenlegi állása szerint legkorrektebb álláspont: Ha Isten szól hozzád skizofrén vagy (úgy is, mint pro és kontra).
Kretschmer lelki típustana szerint minden ember hajlamos valamilyen elmebetegségre, és ez alapján kategorizálni lehet a lelki alkatát, úm. szkizofrénia = szkizothim, cirkuláris pszichózis = ciklotim, epilepszia = viszkózus személyiségtípus. Tehát az emberek egy része szkizofrén, illetve szkizofréniára hajlamos; és akinek Isten – pláne személyesen – kinyilatkoztat bármit is, az vagy hallucinációkkal rendelkező szkizofrén, akinek „azt mondta a hang”, vagy tudatos szélhámos; vagy az a harmadik eset, amelyről a hinduizmusban is szó van, és ami szerint a tudatfeletti a tudatalattin keresztül érhető el.
A szkizofrénia egyik jellemző tünete a hallucináció – és ezen belül is a vallásos tárgyú hallucinációk – és a téveszmék, amikor az illető agyának a tudata által nem kontrollált területéről (a tudat-alattiból) érkezik a hang (avagy az audiovizuális jelenés) amit ezért úgy érzékel, hogy azt nem ő mondta. Akkor ki mondta? Hát Isten; ritkábban a sátán. Viszont ezek emberi szintű gondolatok, csak nincsenek kontrollálva a tudat által.
Így nem nehéz a vallásos tárgyú hallucinációkra és téveszmékre vallást alapítani; ami egy jóhiszemű tévedés, amelynek az alanya is tévedésben van, és így téveszt meg másokat.

Szkizofrénia
„A betegség gyakorisága az átlagnépességben 1% körül van, férfiakban és nőkben egyforma a gyakorisága, nőkben azonban később (25-35 év között), férfiakban korábban (15-25 év között) kezdődik. Általában nőkben kedvezőbb a betegség lefolyása.
A szkizofrén betegek rendkívül veszélyeztetettek öngyilkosság, ill. drogfüggőség szempontjából. A betegek kb. 10%-a öngyilkosság következtében hal meg, igen gyakori az alkoholfüggőség (30-50%), de más drogok is előfordulnak.”
Mindezek alapján nem csoda, hogy Krisztus hagyta, hogy megöljék. A trükk az a logikai svédcsavar, amivel ezt a közvetett módú öngyilkosságot beemelték a logikai sorba, és a vallási (tév)eszme alaptételévé tették, miszerint Krisztus feláldozta magát, és meghalt a te bűneidért,  azért, hogy aki bűnös, ámde hisz őbenne, annak a lelke ne kárhozzon el. Ez egy igen rafinált aljasság, és onnantól kezdve bármely másik öngyilkos is mondhatja azt, hogy ő azért halt meg, hogy magára vegye a bűneimet, hogy én tisztán jelenhessek meg az Úr színe előtt, stb. Én pedig a leghatározottabban visszautasítom, hogy bárki is az én bármely tulajdonságomra hivatkozva legyen öngyilkos, és az a kívánságom, és a felszólításom, hogy se a bűneimért, se semmilyen tulajdonságaimért ne ölje meg magát senki.
Viszont, ha ismert lett volna már akkor is ez a betegség, és lett volna rá gyógyszer is, és azt mondta volna valaki, hogy „Krisztus, vedd be a gyógyszered”, akkor valószínűleg visszautasította volna – és nem csak azért, mert a szkizofrén személy általában nincs tudatában a betegségének, hanem azért is, mert annak viszont tudatában van, hogy gyógyultan, és átlagemberként, nem lehetne az, aki, a vallási, vagy művészi téren jelentős személyiség – tehát valószínű, hogy meg fogja védeni az életformáját, még akkor is, ha öngyilkosság a vége.
A kereszténység az a legfiktívebb elmélet, amely jelenleg a világon a legtöbb hívővel rendelkezik; egy sikeresen elterjesztett vallási világnézet, amely a valósággal eléggé hadilábon áll. Mi ebből a tanulság? Az, hogy ügyes marketinggel a legnagyobb blődséget is el lehet terjeszteni; és hogy a 80% érzelem, 20% értelem általános emberi konfigurációban az értelem, a józan ész lesz a vesztes, vagy legalábbis a kisebbségben lévő rész.
Az is kétségtelen, hogy a Biblia szépen van megírva – ami a hitetés egyik fontos eleme: a meséket szépen kell megírni, mert az az egyik vonzó tulajdonság; az igazságot viszont – elvileg – nem kell széppé is tenni, hanem elegendő csak leírni.
A kereszténységben mindeközben a maximumon van a hitetés, és a fenyegetés, arra az esetre, ha nem hiszel Krisztus megváltó képességében, vagy bármely más nem igazolhatóban, hogy így ellensúlyozza a logikai helytállóság hiányát.
Én pedig már nem hiszek a mesékben; sem a szkizofrének hallucinációiban – úgyhogy marketing szempontok alapján nyugodt lélekkel elfogadok egy kiátkozást a pápától, ha el akarja játszani a hasznos idióta szerepét. Persze ez a középkorban kockázatosabb helyzet lett volna, amikor még az a kitétel is hozzá tartozott ehhez, hogy a kiátkozottat bárki büntetlenül megölhette. Így múlik el a kereszténység (és a magukat keresztényeknek nevező bűnszövetkezet) hatalma… A kiközösítés pedig nem zavar, mert az elkülönülés eleve következik abból, hogy nem vagyunk egy nézeten.
Úgy néz ki, hogy a kereszténység két évezred legnagyobb spontán téveszméje, és kezdetben spontán, utána pedig már megélhetési átverése, aminek összességében életképesség-csökkentő hatása van.
És miért kellene nekem hinnem egy szellemitulajdon-tolvaj szkizofrén képzelgéseiben? A keresztények szerint nyilván azért, hogy el ne kárhozzon a lelkem. Erre, és ugyanilyen alapon én is mondhatnám, hogy aki nem hisz a hétpettyes repülő vízilóban, és a világmegváltó képességeiben, az a pokolra kerül, ahol zsidó ördögök forró ürülékben fogják főzni – csakhogy én sem aljas, sem csaló, sem hitető nem vagyok.
Akinek pedig pont ez a baj, pont ezt hiányolja, az magára vessen.
A keresztények alaptulajdonsága, hogy nem eléggé intelligensek, és ez általában ki is derül – és a szélhámosok és a bolondok párosát is ajánlatos észrevenni: „Minden szektában vannak bolondok, és szélhámosok; miért higgyek rejtélyekben, amit senki nem ért, csak azért, mert olyan emberek írták, akik az őrületet választották inspirációként, és Evangélistáknak mondták magukat?” /George Gordon Noel Byron/
Kire utaznak a szélhámosok? Azokra a naivokra és bolondokra, akik hisznek nekik; az értelmes emberek átlátnak rajtuk, és nem hisznek nekik, vagy ha nem is sikerül átlátniuk rajtuk, akkor is van bennük annyi kételkedés, megalapozott gyanakvás, hogy ne higgyenek nekik.
„Vajon miért” van az, hogy a cigányoktól kezdve a lakásmaffiázó fehéreken át a Gyurcsány-bandáig minden csalónak a szellemileg leépült nyugdíjasok a kedvenc célcsoportja (akiknek pénzük még van, de eszük már nincs)?
Más kérdés, hogy vannak olyan (paranoid) bolondok is, akik abban sem „hisznek”, ami igaz, és akiknél az az alaptétel, hogy mindenki hazudik.
A bolondok, akik hisznek a szélhámosoknak folyománya: ha egy országban kellően nagy számú bolond, tudatlan, naiv van, akkor ott a csalók demokratikusan választást fognak nyerni.
Ráadásul, ahol egy szélhámosságot bevesznek az emberek, ott beveszik a másikat is. Magyarország, és Európa pedig ilyen többszörös szélhámosság tenyészhelye, és áldozata, úgy a vallás, mint a politika terén.

Témazárásként, a vallási fejlődésem (és hogy ne az legyen, hogy többet foglalkozok valamely másik vallással, mint az élet-univerzalizmussal); hogyan mentem bele a keresztény-dogmatikus szellemi csőbe, és hogyan kerültem ki belőle.
A Bibliával és a kereszténységgel való alaposabb kapcsolatom úgy kezdődött, hogy a dédnagyanyám adott nekem egy gyermek-bibliát, amiben Jézus élettörténete (mármint a hiányos élettörténete) volt leírva, és amit apám széttépett, amikor meglátta. Ezek után úgy voltam vele, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom. Aztán el is olvastam az újszövetségi történetet, úgy, mint egy regényt. A hatásaként azon az igazságtalanságon voltam felháborodva, hogy Jézust ugyan miért ölték meg. Ezután hosszú szünet következett, amely után az 1980-as években H. András munkatársammal láttunk egy szórólapot, amin az állt, hogy a Biblia Szól gyülekezethez jön egy kiváló amerikai énekesnő, és gospelt énekel, és ingyenes, stb. Úgy döntöttünk, hogy megnézzük, meghallgatjuk. Tényleg kiváló énekes volt, és ennek hatására ott ragadtunk; persze utána már átkerült a hangsúly a Bibliára, a szokásos istentiszteleti formában, „most olvassuk el ezt és ezt a fejezetet”, aztán következett az igehirdetői kommentár hozzá, stb. Akkor vettem egy Károli-fordítású Bibliát, és azóta is azt a régies nyelvezetűt szoktam használni, mert szerintem az a legjobb.
Bár a társaság nem érte el azt a szintet, hogy azt mondhattam volna rájuk, hogy jó, és jók, de nem is volt annyira rossz, hogy otthagyjam őket. Ez az állapot egészen addig tartott, amíg jött egy látogató-csoport Csehszlovákiából – úgy rémlik, akkor még az volt az ország neve – és következett az a vezetőségi kérés, hogy szállásoljuk el a vendégeket. Jó; nekem a sofőr jutott, megkapta a szobámat, teljes ellátást, összkomfortot, ahogy kell. Közben pedig figyeltem kifelé az ablakon éjszakánként, nehogy ellopja valaki a ház elé parkolt buszt a „jó környékről”. Napközben pedig navigáltam a sofőrt egyik helyről a másikra, ahová mennie kellett – egészen az utolsó nap utolsó fuvarjáig, amikor is egy nagyarcú magyar elmeroggyant kitalálta, hogy „mindenkit” meghív egy McDonaldos szendvicsre. A csehszlovák vendégek felszálltak, és a magyar gyülekezeti tagok is igyekeztek ugyanezt tenni, csak persze hely már nem nagyon volt. Én is megpróbáltam felszállni, arra gondolva, hogy ha már eddig ott voltam, a búcsúúton is csak illene ott lennem – csak közben a „meghívó” nagyarcú arról kezdett el érdeklődni, hogy én mit keresek ott – most már semmit; maradtam a földön, és egyszerre intettem búcsút mindkét társaságnak, szó szerint, és végleg. (Ma már persze nem várnám meg azt, amíg a kicsit rossz-ról bebizonyosodik, hogy nagyon rossz; már sokkal kevesebb rosszal is beérem ezügyben.)
Úgy döntöttem, hogy keresek egy komolyabb és értelmesebb társaságot – ami nem volt nehéz, csak át kellett sétálnom a nazarénusokhoz, akiket látásból már régóta ismertem. Ők aztán tényleg komolyan adják elő a dolgot, heti sok óra vallásgyakorlással. A társaság nagy része is belül volt a normálisság és elviselhetőség általam meghatározott kritériumain; persze volt néhány olyan tag is, aki sikeresen lerontotta az összképet, pl. a csalásairól elhíresült-hirhedt zsidó Zemplényi György; (miközben a nazarénus gyülekezet tagjainak ő megadta, amit kölcsönkért, csak a többieknek nem). Valamint volt még Robi bácsi, a gondnok, aki gyakran kért egyoldalú, illetve aránytalan szívességeket a gyülekezet tagjaitól; egyszerűbben mondva, lenyúlt mindenkit, akit csak tudott, úgyhogy lassanként az egész gyülekezetnek kezdett tele lenni a hócipője a dolgaival, csak sajnos így sem rúgták ki, mert ők nem olyanok. Inkább hagyják magukon élősködni a „mi kutyánk kölyke” parazitákat, mintsem hogy véget vessenek ennek. Szerintem ez több mint bűn, hiba.
Amit még tudni érdemes az éremnek erről az oldaláról, hogy ebből a gyülekezetből vált ki a Németh Sándor-féle Hit gyülekezete. A vezetőség nem értett egyet azzal, amit és ahogyan Németh Sándor csinált, és így kettévált a társaság, kb. „konzervatívokra”, és „liberálisokra”. A nazarénusoknál nincs zenés-táncos hókuszpókusz, se Izrael ajnározása, se kipás haverok, sőt, politikus haverok sincsenek – és talán mondanom sem kell, hogy a nazarénusok vannak kevesebben.
Ez a gyülekezeti ottlétem sem volt minden konfliktustól mentes, de ez még kezelhető szinten maradt volna; viszont ott volt az az egyre nagyobb gond, hogy választanom kellett aközött, hogy inkább a keresztény dogmákat követem, vagy pedig gondolkodó maradok, aki a saját útját járja. Mivel én kiskorom óta sokkal inkább a gondolkodásra vagyok hajlamos, mintsem mások dogmáinak bevételére, így a saját utat választottam – és mondhatom, hogy ez a nehezebb, viszont én így, és ez által fejlődök, és nekem ez a fontosabb, mint a könnyebbség.
Vannak úttörők, és vannak követők; és aki elől megy, annak sohasem lesz könnyű; ez van.
Mindeközben alkalmam volt a Biblia gyakori olvasására; és minél többet olvastam, annál több mindent észrevettem, és annál kritikusabb lettem a keresztény tanokkal szemben – egészen addig, amíg eljutottam odáig, hogy jobb, ha nekem saját vallásom van, mert ebben nincsenek olyan hibák és hiányosságok, mint a kereszténységben. Persze „cserébe” vannak helyette mások, viszont ez nem egy lezárt, „kész-kösz’, ebben már semmi sem változhat” dogmatikus rendszer, hanem fejlődőképes, és rugalmas, mint a növekvő pálmafa, és ahol a fix pont az elérendő cél (és a rendszer magja, amiből kiindul, szükségszerűen), és ahol elvárás a gondolkodás, a logikai hibátlanság, a minél magasabb erkölcsi és szellemi szint, és a fejlődés, a cél felé haladás.

Mottó a kereszténységhez: Érzékelhetetlen és láthatatlan vallási egyszarvú eladó!
Ez nem csalás, nem ámítás, és nem kitaláció, ez egy ilyen dolog! És tessék hinni benne! Mert ha nem, és aki nem, az a pokolba kerül, elkárhozik a lelke, és a többi hitetés + zsarolás.

Kapcsolódó:
175 évet kapott a liliomtipró hittérítő
„Azt mondta a 8-9 éves kislányoknak, hogy ha ellenkeznek, nem fognak üdvözülni.”

Mottó az élet-univerzalizmushoz: minden, ami fontos.

Végül, de nem utolsó sorban (és nem csak szilveszteri ihletésűen):
Ön szerint bűnös-e Jézus?
Ha igen, milyen büntetést érdemel?
1. Írja meg a róla szóló hiányzó részt az Újszövetségben, és nyilvánosan ismerje be, hogy vétett mások szellemi tulajdona ellen.
2. Írja le a „Ne lopj” parancsolatot annyiszor, ahány Bibliát kb. kiadtak a világon az első példány megjelenése óta.
3. Mondja el életfogytiglan, minden nap, ébrenléti óránként: „a szellemi alkotás, a szellemi tulajdon, a szerzői jog nevében, vétkeztem; a bűn pedig elnyeri a büntetését”.
4. Gondolja át, mi lett a kereszténységből, és korbáccsal űzze ki saját magát a templomokból, mint kufárt.
5. Ezeknél enyhébb büntetést érdemel
6. Ezeknél súlyosabb, vagy a felsoroltakból halmazati büntetést érdemel

3…
Pardon, 2…
Már visszaszámolni sem tudok; azt viszont le tudom írni, hogy a hibák azért vannak, hogy észrevegyük, és kijavítsuk őket, basszus.

Frissítés:
Összefoglalva, van egy zsidó vallás, a judaizmus, aljasoknak, amely ragadozó- és élősködőeszmés, erkölcstelen, és kettősmércés; és van egy másik zsidó vallás, a kiegészítő másik szélsőség-párja, a kereszténység, ostobáknak, amely naiv idealista, a materialista világ valóságától elrugaszkodott, és a amely a tényleges világban nem működik megfelelően.
A judeo-keresztény világban az intelligens aljasok uralkodnak a jó ostobákon, és ez így van a politikában is; és az eredmény a szodomita többség, amely az aljasok uralkodásából, és az ostobák (meg)vezetettségéből adódik, az ostobák minden naiv idealizmusa ellenére is.
A keresztények szerint a kereszténység a judaista vallás folytatása, az újabb szövetség Istennel; a judaisták szerint nem a folytatása, hanem a kereszténység csak úgy van; teljes az egyet nem értés közöttük, és az utálat…
A két zsidó vallás gyakorlati eredménye az erkölcsi és szellemi hanyatlás, lezüllés, a távol-keleti vallások híveihez képest.
A levonható végkövetkeztetés: a judeo-keresztény út CSŐD.

Biblia, Újszövetség, Máté evangéliuma, 5. fejezet, 21-22. vers:
21.  Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22.  Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.

Én pedig azt mondom néktek, hogy a judeo-keresztény világ méltó a kihalásra; és hogy ez így is van; ezt igazolja a természet, a tényleges állapot.
A kereszténység még soha nem volt ilyen nagy kiterjedésű, és ilyen gyenge lábakon álló; az agyaglábú óriás agóniája…
A rátelepedett ragadozó-parazita mérete és hatalma sem volt még ilyen nagy… Együtt pusztulnak el mind a ketten, az egyik azért, mert aljas, a másik azért, mert ostoba.
Számomra mindkét zsidó vallás már a múlt, ahogyan az óegyiptomi vallás is; és hogy lélekben túl vagyok már a zsidókon, kezdem jól érezni magam.
A gondolkodás is felszabadít, és jobban, mint a (rabszolga)munka.

3…

Reggel elítélték, délután Sólyom kitüntette a cigánybűnözőt

Ilyen ország nincs is: reggel elítélték, este kitüntették

Újabb:
Keresztény templomban törtek-zúztak a zsidók Tel-Avivban

Igazi péntek 13-as téma.
A szereplésüket illetően tökmindegy; legfeljebb hamarabb elsüllyed az MSZP-SZDSZ kúrmánypártos-álellenzékis kalózhajó.
Csak hogy ne felejtse el senki; a nép kiszavazza őket, de a még mindig megmaradt bűnszövetkezeti tagok akkor is visszaemelik a  (legutóbb épp „ellenzékben” lévő) társaikat – aztán előre a végső összeomlásig, és heil Gyurcs(ót)ány, (Li)Bajnai, (Kókler)Kóka, (Nem)Magyar, és a többi fehérgalléros gazemberhalmaz, akik már rég megértek az ítéletre, és a büntetésre, és már csak a részlet a kérdés.

Pontos voltam, mint az atomóra; ez véletlenül jött ki így, de akkor is, a tény a lényeg.
Ami nem tetszett, az az, hogy a nagy arcúság enyhén, de érezhetően jelen volt; ők egy külön kaszt, stb. Jó kommunikálás, harmonikus kapcsolatok, jó férj, jó feleség, az egy külön művészet, és ezt a magyarok nagyon gyengén abszolválják, pl. az ázsiaiakhoz képest.
Ami a performanszot illeti, az új versenyzők kétségkívül dobogós helyezést érdemelnek a tüntetés nevű új nemzeti sportban. Fizikailag nem egy nagy teljesítmény, de a szervezés, az együtt-mozdulás… fegyelmezetten, négyes sorokban teljesítették a Belváros-néző távot, Kiskörút-Dunapart-Bazilika… a záró élőkép alapján pedig másodállásban már mehetnek is a Vígszínházba tömegjelenet-statisztának, minden külön protekció nélkül; ez a Képzelt riport… 30 éves vagyok – Arra születtem című számról jutott eszembe.
Bár a Bazilika legfelső lépcsősoráról sem lehetett átlátni az alakzat lényegét, viszont felülről – emeletes ház tetejéről – tényleg jó.
A célkitűzésük is teljesen reális volt: figyelemfelkeltés, se több, se kevesebb.
A fényképezőgépem pedig a Kálvin téren végleg kinyiffant… jobb esetben valami belső kontakthiba; rosszabb esetben fogalmam sincs.