WP

A Bencsikrata talált egy támadható pontot, „Achilles sarkat”: „Morvai Krisztina korszakai”.
Ezek szerint vannak akiknek az az elvárása, hogy ha már valaki nemzeti radikális, akkor pólyáskorától legyen az, nem pedig a felismerései hatására…
A másik: a régi dolgok vajon miért pont most kerülnek elő, amikről a cikket a felhasznált idézetek alapján legalábbis már tavaly meg lehetett volna írni? Csak nem azért most került ez elő, mert most van a választási kampány? Elég nyilvánvalóan, de, azért.
A harmadik: a Bencsikrata szerint az öszödi böszme beszédre a reagálás: divathullám – és úgy általában minden társadalmi megnyilvánulás, és reagálás divathullám – amivel, enyhén szólva, csúsztat, és keveri a szezont a fazonnal.
A negyedik: ha Morvai Krisztina mondjuk Árpádházi Szent Margit életét élte volna, akkor meg abba kötnek bele; mert olyan nincs, hogy ne tudjanak semmibe se belekötni. Mindenki életében vannak olyan dolgok, amelyek valakiknek nem tetszenek. Isten sem tetszik mindenkinek, lásd ateisták, sátánisták… Nem vagyunk egyformák, és a nézetek és vélemények köre 360 fokos kör; amiből az következik, hogy a legszentebb életű szent sem fog tetszeni mindenkinek, még ha lenne is ilyen. (tovább…)

Hátha valaki nem tudja…

Húsz évvel ezelőtt, 1989. májusában az ország, de legalábbis annak a politika ránt érdeklődő része Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére készült. Sokan ma is úgy tekintik ezt az eseményt, amikortól a „rendszerváltás” visszafordíthatatlan folyamattá vált, amikor a zsúfolásig megtelt Hősök terén Orbán Viktor elmondta azon beszédét, melynek súlyát, hangvételét és szókimondását azóta sem kérdőjelezte meg senki, s az ország-világ ekkor ismerhette meg, az akkor még szakállt és torzonborz hajat viselő fiatalember nevét.

A fentiekre valószínűleg mindenki emlékszik, de azt viszonylag kevesen tudják, hogy a „Nagy újratemetés” előkészületeinek voltak – nem a nyilvánosságnak szánt – előzményei, melyekről a fátyol csak lassan kezd fellebbenni. Nézzünk ebbe bele. (tovább…)

A két élősködő, kártevő népről már bőven volt szó ezen a blogon; úgyhogy most a harmadik összetevő következik – már csak azért is, mert éppen van rá két „szép” példa, „zsodi” és „zseri”.
Zseri kampányfilmet csinált a Zsidesznek, pénzért.
Zsodi MSZP kampánybannert futtat a blogján, pénzért.
Közben pedig ócsárolják egymást ugyanazért; és ők a „nemzeti oldal”. De mit tesznek ők kritikus helyzetben, pl. választás előtt, amikor az dől el, hogy néhány évig kik fognak képviselni, és irányítani? Kritikus helyzetben eladják magukat, kilóra megvehetők; csak be kell dobni a zsetont, és állnak bárki szolgálatára – beleértve ebbe persze a másik oldalt is.
Ilyenekből van ebben az országban nagyon-nagyon sok, akiknek a pénz áll az értékrendjükben az első helyen; a többi másodlagos, harmadlagos, és sokadlagos; és az is sokadlagos, hogy a pénzt hogyan, mi által szerzik meg.
Ők nem kivételek, Magyarországon ilyen a többség; és ezért van MSZP-SZDSZ, Zsidesz, és a többi aljasság – mert ezt szülte, és választotta meg a többség.
A látszat az, hogy a jók állnak szemben a rosszakkal, és fordítva. (tovább…)