Egy kicsit még mindig a CodePinkről, és a világ dolgairól; ezzel megdőlt az az elmélet, hogy csak rossz zsidók vannak. Az igazság az, hogy nem a származási címke a lényeg, hanem az, hogy az illetőnek van-e igazságérzete, vagy nincs igazságérzete.
Ehhez kapcsolódó cion bölcseinek alaptétele, amely a XXI. század elején is érvényes: „Meg kell állapítani, hogy több az olyan ember, akinek rosszak az ösztönei, mint az olyan, akinek jók az ösztönei. Ezért a tömegek kormányzásában a legjobb eredményeket erõszak alkalmazásával és terrorizálással érik el, nem pedig akadémikus érveléssel. Minden ember hatalomra tör, mindenki szeretne diktátor lenni, hacsak módjában lenne, és valóban kevés az olyan ember, aki nem lenne hajlandó az összesség jólétét saját elõnye érdekében feláldozni.”
Az „ösztön” helyett erkölcsi érzéket, igazságérzetet is írhatunk; és azok a zsidók, akiknek van erkölcsi érzéke és igazságérzete, belső iránytűként, azok még határozottabban szembeszállnak azokkal, akiknek ilyenek nincsenek…
Ez a fontos, nem a származás; és ebből következik a jó, illetve rossz kormányzás, és a kettő közötti különbség.
Aki képes közmegelégedésre kormányozni, és megvalósítani a közjót, nem csak az egyéni és csoportjót, az jó vezető, származástól függetlenül.
Azon sem érdemes csodálkozni, hogy a zsidók ott vannak a politikában, tekintve, hogy ők erre memetikus úton motiválva vannak, és lehet hogy már genetikusan is, ha nem csak az öröklött szopási ösztön létezik, hanem a politikához való vonzódás is a tartós hatások genetikai öröklődése által. Tény, hogy ritka a gójok között, aki aktívan a politikával foglalkozik, és ritka a zsidók között, aki nem ilyen – úgyhogy továbbra is a zsidók aktív politizálására lehet számítani. Innentől pedig már az a kérdés, hogy milyen politika, jó vagy rossz… és milyen szempontok és célok alapján.
A nyugati világban még mindig többségben vannak azok, akik a szabadosságot, a lelki demoralizálást és erkölcsi megrontást hirdetik, terjesztik és élik – de mindeközben kialakulnak az erre rezisztensek is, akik felismerik, hogy ez az egész életellenes, nem jó, és nem követik, hanem elutasítják, és szembeszállnak vele.
Ezt a két világnézetet és életformát szokták manapság konzervatív kontra liberálisnak címkézni – ami félrevezető, mert a lényeg az életpárti és fajfennmaradás-párti, kontra életellenes és fajkihalás-párti, erkölcsi és logikai érték-elvű, kontra hedonista, élvezkedés-elvű – ahol a kéjközpont kapja meg az ingerét, és ez az élet értelme (számukra): akik azt hiszik, hogy ez így helyes, közben valójában a kihalás felé vezető (tév)úton járnak.
A másik felismerés és megállapítás, hogy az USA olyan, mint a Római Birodalom a fénykorán túl – hanyatlik. Igen, de mi van a minden tekintetben sokkal rosszabbul álló Magyarországgal? Magyarország agonizál. Nagyhatalom soha nem volt, és eleve alacsonyabb szintről ereszkedik… és persze sokkal rosszabbul áll, mint az USA; ergo előbb bukik meg és szűnik meg. A zsidó állam pedig eleve kár, hogy létezik – és amint megszűnik, egy háborús tűzfészekkel kevesebb lesz a Földön, és nagyobb lesz a béke és boldogság, és normálisabb lesz az élet.
Ennyit az általános rothadásról, és a megrothadt lelkek millióiról és milliárdjairól, a nagy Szodomáról.
Aztán még csodálkoznak, hogy miért a III. világháború felé tart a világ…

Ez az utolsó blogbejegyzés, mert erre már nincs időm – se kedvem, úgyhogy ennyi már tényleg elegendő hozzá, hogy véget érjen.

Egy „Vastagbőr”-ös kommentár:
Amikor majd jön a kérdés, hogy mi a megoldás korrupt politikus, hajléktalan, a pénzért mindenre kapható kurva, stb. ügyekben – a működő megoldás egyéni szinten a kivándorlás egy normálisnak mondható országba. Többségi szinten már csak a természet öntisztulási mechanizmusa oldja meg a problémát.
A megvilágosodás a sötétségről – a látszólagos paradoxon; ha húzunk egy vonalat, hogy ez a normális, nem korrupt, nem pénzért apját-anyját eladó, nem degenerált, nem szenvedélybeteg, hanem korrekt és normális, akkor a magyarországi többség ennek a vonalnak, mércének alatta van, és ez minden rossznak a gyökere, ebből következik.
A probléma megoldásához először is látni kell(ene) azt a nagy képet, hogy mit akarunk elérni – aztán a jelenlegi helyzetből a vizionált kép felé tenni a gyakorlati, működő lépéseket. Nem véletlenül emlegetik az amerikaiak a „big picture”-t, mert ez a működő metódus, ahogyan nagy célokat el lehet érni.
Jelen esetben a nagy kép a jól működő társadalom és rendszer, a „vár”;
A probléma az, hogy azt az ellentmondást senki nem fogja feloldani, hogyan lehet rossz anyagokból jó várat építeni – vagy autót, vagy bármit, aminek tartósnak és jól működőnek kell lennie, mert rossz anyagokból jót nem lehet építeni.
Vannak a dubajkurvák, akik kívülről szépek(?), belülről rothadtak; szép a doboz. Csak nem ez a lényeg, hanem ami-aki belül van.
Tehát az első lépés a várépítéshez a megfelelő anyag, a lelki-szellemi minőség; az pedig itt és most annyira kevés, hogy abból legfeljebb egy makett-várat lehet építeni. Egyébként ez az egyik megoldás; egy miniállam, vagy legalábbis virtuális állam, a megfelelő válogatás után.

Kapcsolódó:
Harcz László: A legnagyobb virtus
(mek.oszk.hu)
„Az emberiség úgy viselkedik, mint egy gazdag, jellemtelen, vén kéjenc, mindent az élvezetek érdekében tesz; számára, úgy tűnik, ezen kívül egyetlen dolog a fontos, amiért mindent meg is tesz: hogy a hazug természete, a gyarlósága, az önámító-képmutató mivolta ki ne derüljön.”

„Nemrég ismertetőt olvastam egy tudományos kísérletről, amelyben patkányok agyába hajszálvékony, nemesfém ötvözetből készült villamos vezetéket vezettek be, egyenesen az ún. öröm- vagy kéj-központba (ez tulajdonképpen egy “ideg-csomó”, idegsejtek nagyobb csoportja, amiről már sokat tudnak, és ismert, hogy a legegyszerűbb állatokban is már meglévő ún. döntési központ fejlettebb változata, annak mintegy továbbfejlődött utódja). A patkány több nyomógomb közül választhatott: az egyiket megnyomva ételt adott be számára az automata, a másik gomb segítségével vizet kaphatott, de volt egy olyan gomb is, amelyik segítségével az agya kéjközpontjába bevezetett vezetéken át meghatározott áramlökést (“impulzust”) kapott, és ez kéj-érzéssel töltötte el az állatot. És most jön a legérdekesebb: az állatok szinte kizárólag csak a kéj-kiváltó nyomógombot nyomogatták, nem ettek, nem ittak, és döntő többségükben elpusztultak! Az életet jelentő eleség s innivaló nem volt már többé fontos, csak a kéj…

A patkány-agy a tudati működés feladatkörét leszámítva alapjaiban hasonlóan működik, mint az emberi agy, gondoltam, s a hasonlóságokat keresve arra a következtetésre jutottam, hogy az emberi faj viselkedése, ameddig csak vissza tudunk tekinteni a múltba, ugyanilyen kényszeres jelleget mutat: valamilyen hatalmas, titokzatos erő minduntalan eltérít minket a tisztességes viselkedéstől. Az igazság a másik fél érdekei figyelembevételét jelenti – de ezt általában csak feltételes módban mondhatjuk: jelentené…

Arra már nem emlékszem, hogy ugyanebben a cikkben vagy másutt, de úgy tűnik, ekkortájt értesültem arról, hogy az emberi agyban is megtalálták, körülhatárolták ezt a bizonyos kéj-központot. Ekkor már sejtettem, hogy ez az idegközpont a felelős valamiképpen a megátalkodott rosszaságunkért. De hát ez az idegcsomó csak a vegetatív, mondhatnánk az állati lényünk része, vajon milyen úton-módon szólhat bele a tudatunk működésébe? Azóta erre is van feltevésem.

Ahogyan az állatoknál is, a döntési központ szerepe az embernél is bizonyára az életműködés, a szervek, szerv-rendszerek működése irányítása, a legfőbb cél elérése érdekében: hogy a fennhatósága alá tartozó élőlény minél hatékonyabban tudjon alkalmazkodni a külső körülményekhez a fönnmaradásért vívott folyamatos küzdelemben. Ha akár a giliszta, mint nagyon egyszerű, vagy akár a majom, mint az ember után a legbonyolultabb agyú élőlény olyan cselekvésbe, cselekvés-sorozatba kezd, amely a törzsfejlődés során beidegzett tapasztalatok alapján káros az élőlényre, akkor a döntési központ tiltó jelet (kellemetlen érzés, fájdalom, stb.) küld ill. társít a folyamatban lévő mozgáshoz, tevékenységhez, és az azonnal befejeződik. Ha azonban valamilyen tevékenység vagy folyamat kedvező az egyed szempontjából, ezt a döntési központ kellemes érzés, s ha nagyon kedvező, akkor nagyon kellemes érzés, kéj előidézésével jutalmazza (talán ezért nevezik jutalmazási központnak is). A kísérletbe bevont patkányok tehát “jogosan” nyomogatták a kéj-nyomógombot, a döntési központjuk a legmagasabb-szintű bátorító jelzéssel: a kéj-érzés kiadásával buzdította őket a mozdulat ismételgetésére. Ők egyszerűen úgy érezték a kapott jelzés alapján, hogy a lehető legjobbat cselekszik saját maguk számára.”

A dubajkurva az a nagyra nőtt patkány, akinél a pénzéhség a legerősebb inger, és az mindent felülír… józan észt, fajfennmaradást, mindent.
Na már most, ha olyan a többség, hogy az ország lakosságának egyik része pénzéhes kurva – a másik része pedig csak simán pénzéhes –, abból kihalás lesz.
Vannak szenvedélybetegségek – és a pénzéhség is egy ilyen, gyakori szenvedélybetegség, és mégsincs a látókörben, pedig az is egy agybeteg, életellenes kór és kör.
A probléma ott van, amikor az élet értelme azzá válik, hogy az élvezőközpont megkapja az ingerét; a hedonizmusból előbb vagy utóbb pusztulás lesz; az egy felborult prioritási sorrend, és biológiai zsákutca.
A hedonisták vagy nem szülnek, és így halnak ki, vagy „az Árpád-háziaktól a szarháziakig” korrupt gazember politikusokat szülnek, és ilyen közvetett úton történik a kihalás.
Az csak egy részletkérdés, hogy amikor elfogy az olaj, és befuccsol az üzlet, akkor a magyar kurvák hová mennek majd baszatni magukat sok pénzért, ha még lesznek.
Annak pedig, hogy a dubajkurvák fizetnek-e adót a korrupt állambácsinak, annyi jelentősége van a probléma megoldásában, mint a nem megfelelő anyag, a szar jobbra vagy balra pakolásának; gyakorlatilag semmi.

„A viselkedés a szervezetnek külső hatásra, a környezet ingereire adott válasza, amely mérhető izommozgásokból áll – ezt kell vizsgálnia a modern tudományos pszichológiának.” J. Watson – 1913 (USA)
Ha J. Watson a dubajozást megérhette volna… Mehettek volna tanulmányozni az izommozgásokat.

Azért mondom, hogy aki nem olyan, mint a többség, az ne maradjon a kárpát-medencei emberszeméttárolóban. A logikai elhatárolódás nem elegendő, fizikailag is el kell határolódni, mert különben minden nézetkülönbség ellenére közös lesz a sors, mert oda van beágyazódva, mindenféle kötelékek és kényszerek által.
A szemétdomb pedig rothad, és a közben keletkező belső hő által lángra is fog kapni.
Ez a megoldás, a természet öntisztulása; és amikor lángra kap a szemétdomb, akkor az addig a mélyben lévő, rejtett dolgok is mindenki számára világossá válnak.
Ahhoz képest, hogy a legmegengedőbb módban is csak kb. egymillió ember van a mérce felett, a nyirkai jóslatban szereplő „a nép fele elpusztul” isteni kedvezmény, a szükséges minimum a megtisztuláshoz – és ehhez képest lehet számolgatni, hogy mekkora háború és pusztulás lesz itt, megérdemelten és elkerülhetetlenül, ami a megtörténtét illeti.
A jobbikosok is csak keverik a szart, és nem megoldják a problémát – hogyan is tudnák, mikor ők sem sokkal különbek? – hanem beteljesítik a folyamatot.
Úgyhogy innentől már nem a tudás hiányzik, hogy mi és miért lesz, legfeljebb csak az akarat és cselekvés -> lábbal szavazás, amit nem csak egy meghatározott időpontban lehet tenni, hanem minél hamarabb, annál jobb. Bár én is tudtam volna mindezt már évekkel ezelőtt… Nincs vesztegetni való idő.

-

Nincs más hátra, mint a politikai okból történő kivándorlásom bejelentése.
Úgy néz ki, hogy rövid és középtávon – kb. 3 évig – sokkal keményebb, nehezebb életem lesz, mint amilyen Magyarországon volt. A kényelmes de nem jó után a jó, de nem kényelmes következik, aminek már bőven eljött az ideje.
Már így is bőven nyilvánvaló, hogy Magyarország testvérországa a bűnözés és korrupció tekintetében Mexikó; és a korrupt és kriminális Kárpát-medencében lenni olyan, mint a szaros vízben, a pöcegödörben fürdeni. Undorító.
Most lett teljesen és tökéletesen elegem ebből – az „elegem van” érzés tökéletes megvalósulása – úgyhogy felszámolom a magyarországi egzisztenciámat, és egy nagyjából normálisnak mondható helyre költözök.
Mindeközben ismét bebizonyosodott, hogy nem lehet végigmenni a bűnös városon úgy, hogy ne találkozzak össze degeneráltakkal, bűnözőkkel – úgyhogy ezen apropóból rendet tettem a 6-os villamoson puszta kézzel; és ez volt az az eset, amikor a garázda ifjú bűnözőpalánták szálltak le a villamosról, mert nem bírták a gyűrődést. Ez már nem az az eset volt, hogy különben dühbe jövök, hanem az, hogy már dühbe jöttem.
Nálam Szingapúr a minta, ahol van korbácsolás is, és ahol nem foglalkoznak azzal, hogy a bűnözőnek mennyire fáj; és persze Szingapúrban rend van, nem úgy, mint szarmagyarországon.
Részegen vezetésért (Malayziában)
http://www.liveleak.com/view?i=263_1256350825
http://www.flickitup.com/view/1812/severe-penalty-for-drinking-in-singapore/
Viszont mivel lett némi kézsérülésem – három hétig gipszben – a puszta kezes rendteremtést először és utoljára alkalmaztam. Műszaki embernél jobb ha csavarhúzót és kalapács van az elromlott alakok útközbeni megszereléséhez-leszereléséhez, hatástalanítva-kiiktatva náluk a hibásan működő alkatrészt. Viszont mivel a bűnözők nem egyedül, hanem bandában szoktak járni, és nagyobb mennyiséghez már kevés ez a felszerelés, és biztos módszernek marad az, hogy 9 nagykaliberű lőszer a pisztoly tárjában. Ez persze szigorúan tilos – mint minden, amivel valaki meg tudja védeni magát és a környezetét a bűnöző csoportokkal szemben; viszont inkább a bíróság vitatkozzon a jogos önvédelem mértékén, mint a gyászszertartás; az csak maradjon meg a bűnözőknek, akik megérdemelték. Ha valamire nem lehet számítani, akkor arra nem, hogy a bűnözőkből álló kormány majd igazságot és rendet tesz; persze hogy nem, amikor nekik kellene az első sorban állniuk a kivégzőosztag előtt, a statáriális bíróság ítélete után. Rendet lehetne tenni Magyarországon, úgy, ha ki lenne végezve az ezer legnagyobb gazember, és akkor a többinek elmenne a kedve a gazemberkedéstől – viszont amíg ez nincs így, addig Magyarország, és Budapest-Judapest a bűnözők paradicsoma. Hogy ez ne így legyen, ahhoz viszont az kell, hogy ne is legyen támogatottsága a bűnözőknek – és amíg az MSZP-Fidesz támogatottsága nem megy 5% alá, addig a bűnözői támogatottság megvan – és így kerülnek vissza a dolgok a nyirkai jóslat által megjósolt azon mederbe, hogy háború lesz, és a nép fele elpusztul – mert túl nagy az aktív és passzív támogatottsága a bűnözőknek, tehát… tömeghalállal oldódik meg a probléma.
Innentől két „rövid és egyszerű” lehetőség van, vagy ítéleteket hoz valaki és hajt végre, vagy elmegy a pokoli helyről; és mérlegelni kell, hogy összességében melyik a jobb – melyik a hasznosabb összességében. A harmadik lehetőség a leghosszabb és legnehezebb, a belülről történő gondolkodásmód- és viselkedés-átalakítás, amikor először is a várépítéshez alkalmatlan anyagot, a szart a várépítéshez alkalmas anyaggá kell átalakítani tömegesen, aztán következhet a várépítés. Ezt a nehéz és hosszú utat előbb-utóbb mindenképpen fel kell vállalni – viszont a saját tapasztalatot adó aktuális világégés után könnyebb, és akkor a közel nulláról történő újjáépítés is értelemszerűen esedékes. Ami már nagyrészt leégett, összedőlt, olyan szinten, hogy nem is érdemes belefogni a mentésébe, az érje el a végállapotát, és következhet a tűzálló, bolondálló, és megfelelő anyagokból épített tartós, és megújulásra, a környezeti viszonyokhoz való alkalmazkodásra képes új épület.

A szarmagyar valóság újabb darabja – amely darabok egyre gyakrabban fordulnak elő – hogy a CIB bank illetékes elvtársurai gondoltak egyet, és az eredetileg számlavezetési díj nélküli számlámat számlavezetési díjassá tették; és mindezt úgy, hogy erről – az egyoldalú szerződésmódosításról – nem értesítettek, csak arról, hogy ezen apropóból van 2,76 dollár tartozásom. Már nem érek rá pereskedni, főleg ennyiért… Így jár az, aki számlát nyit Magyarországon, és nem követi az eseményeket. Ahogy most utánanéztem, a bankot átvette a magyar-olasz maffia; vannak a bankrablók, és vannak a banki rablók is… és az egész fölött ott székel a rablókúrmány, akik sarcolják a banki rablókat, a banki rablók pedig az ügyfeleket.
Hiába korrektek az ügyintézők az alvégen, ha nem korrektek a nagyfejűek a felvégen – fel egészen a felcsúti félcigányig és bandájáig –, és ez így annak az újabb megerősítése, hogy „a fejétől bűzlik a hal”. Lehet a kisember korrekt, de alapvetően nem ez fogja meghatározni a dolgok menetét, hanem a nagyfejűek kártékony döntései. Az pedig a dolgok másik oldala, hogy az aljasokat megszavazta az ostoba többség – még mindig, 2002 óta, és az aljasok (meg)vezetik a hülyéket – és ezért reménytelen Magyarország helyzete rövid- és középtávon, amíg az MSZP-Fidesz fehérgalléros bűnszövetkezet támogatottsága nem csökken 5% alá. A többség szellemi érettségét jelzi az 5% alá csökkenés, és a valóban megfelelő emberek kiválasztása – de ezt helyben kivárni, annyi türelmem és időm nincs.
Az a geCI(B)bank jelenlegi reklámja, hogy „az új ügyfelek fontosabbak”; ami egyrészt diszkrimináció, másrészt pedig persze hogy, mert a régiek már tapasztaltak, és tele van a „hócipőjük”.
Ebből az a tanulság, hogy az a legjobb, ha valakinek egyáltalán nincs bankszámlája Magyarországon; ezt persze nehéz elérni, mert manapság már minden be- és kifizetési tranzakció a bankokon keresztül történik. És még csodálkoznak, ha terjed a zsebből-zsebbe fizetés; naná, amikor így két rablót is ki tudnak kerülni a „zemberek”, sőt, azt a(z ellenzéki) Fidesz szlogent is el tudják mondani, hogy „ne velük fizettessék meg”. Ha viszont van bankszámla, akkor nagyon ajánlott havi rendszerességgel nézni a bank weboldalát, és a híreket a bankról, a keresőbe beütve a bank nevét, hogy mik a hírek; és ha valaki pl. 3 hónapra elmegy külföldre, akkor már jobb, ha megszűnteti a bankszámláját, mert ha nem teszi, akkor olyan meglepő, korrupt és kriminális dolgokra érkezhet vissza, hogy hátast dob tőle.

Felszámolom a (nem igazán létező) magyarországi egzisztenciám, és mentem.

(Feljelentés helye: meglesz még a héten)

Az ügy fontosságára való tekintettel, lehet kommentálni – és előzetes moderálás után meg is jelenik a releváns mondandó.
( A 2010-es év véget értével a kommentálás lehetősége is véget ér ezen a blogon, más, és fontosabb elfoglaltság miatt. )

Frissítés:
Talán most sikerült megértenem valamit: a tehetetlenség hasznát. Tehetetlennek lenni általában rossz érzés, viszont ez által dől össze az egó rossz építménye: mert rosszból építkeztünk (nem utolsó sorban azon iskolai kondicionálás hatására, hogy a feladatokat egyedül oldd meg, a többiek versenytársak, és zéró csoportmunka) – és ekkor van az, hogy már senki sem nyomja az egóját a többiekkel szemben, hanem hajlandó együtt mozdulni a többiekkel, sőt, megérti, hogy ez a jó.
Ehhez kell, hogy legyen egy nagy probléma, aztán kell egy felismerés, hogy tehetetlen vagyok a problémával szemben – és akkor jön a változás, a probléma közös erejű megoldása.
„Annyit kellett tennem, hogy beismerjem, hogy … tehetetlen vagyok az alkohollal szemben.” (Anonim Alkoholisták) Innentől pedig már következik a változás.
Valamint: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.” (Széchenyi)
Úgyhogy a nyirkai jóslat teljesen korrekt; először kell egy katasztrófa (nem úgy értve, hogy vágyott dolog lenne, de az okok és okozatok sora által jön), aztán következik a tehetetlenség érzése, minden egyes embernél, és ezáltal kollektívan, aztán jön a felismerés, mindenkinél, tehát kollektívan, hogy a problémát csak akkor tudjuk megoldani, ha együtt mozdulunk, cselekszünk, együttműködünk. Akkor már megvan ehhez a hajlam, a készség, és minden, ami kell; és mindez tart egészen addig, amíg a felépített új és jó világban – ami már a nagy problémák hiányában ismét megengedi az individualizmust –, ez az egész el nem felejtődik. Aztán mihelyt elfelejtődik, és megint jön egy nagy probléma, akkor kezdődik az egész elölről. Az ismétlődések hatására azért csak készséggé válik az együtt mozdulás, az együttműködés.
Ragadozó individualistából nem ragadozó kollektivistává kell válni; és ez előbb-utóbb, az ilyen irányú tapasztalatok és elméleti következtetések hatására meg is történik.
Az egyéni- és tömeglélektan ezzel megvolt, és jöhetnek a szervezési kérdések – pl. az, hogy az önbíráskodási kísérlet helyett (pláne vádirat nélkül) jobb lett volna dolgozni Hunnián, az árnyékállamon. Nehezebb ügy, mint egy pártot az Országházba juttatni, az tény; de jó ügy, van létjogosultsága: ha nem sikerül megszerezni az irányító hatalmat, akkor le kell válni a rosszról; nem pedig belekapni egy halom dologba, aztán pedig ejteni, vagy pláne bebukni, mert ez így még mindig csak útkeresés, nem pedig az út megtalálása.
Kérdés, közbevetőleg: a kétharmadra jutott párt miért tud „csettintésre” utcára hívni százezres tömeget? Azért, mert kiépítettek egy országos hálózatot, és rendszert, ahol a pártagok megkeresik a látókörükbe került embereket, és megkérdezik, hogy mi a véleménye az illetőnek a Fideszről, akar-e párttag lenni – rászánva a személyes kapcsolatra azt az egy órát, vagy amennyi kell. Negatív válasz esetén mennek tovább, pozitív válasz esetén pedig szereztek egy párttagot; és egyrészt jelen vannak minden médiában, másrészt megvan a közvetlen kapcsolat is a zemberekkel. Ezen belül nyilván megvan az is, hogy milyen megszólítható célcsoportok, szegmensek vannak, és hogy kit mi mozgat, kinél mi az aktuális motiválóerő; de ez már csak a részletek finomodása. Aztán amikor már megvan a párttag, következnek az elvégzendő feladatok, a specializálódás. Így nőttek ekkorára – nem a nagy erőlködés, hanem célirányos és kitartó „favágómunka” által.
„Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” (Antoine de Saint-Exupéry)
A Fidesz más vonatkozásban nem egy nagy szám, és nem is jó – viszont célként volt egy program, és volt hozzá egy módszer, és ez működik. Ennyi kellett a kétharmadhoz.
Minden társadalmi célhoz alapvetően ennyi kell, Hunniához, élet-univerzalizmushoz… és lehet csinálni nyugodtan, de biztosan, az értelmes életforma részeként.

Petíció Budaházy György és a többi politikai fogoly szabadon bocsátásáért és a magyarok szabadságjogaiért
(www.morvaikrisztina.hu)

Budaházy György
(budahazy.org)

Ott a helyed: ma Budaházyért és bajtársaiért tüntetünk
(kuruc.info)

Budaházyért, a politikai foglyokért, az igazságért tüntettek a Kossuth téren
(kuruc.info)

Exkluzív: interjú Budaházy Bernadettel a mai tünetésről
(kuruc.info)

Budaházyért tüntettünk (hamarosan videók)
(szentkoronaradio.com)

Ön mit kérdezne Budaházy Györgytől?
(bombahir.hu)

Budaházy György és társai szabadon bocsátásáért tüntettek a fővárosban
(index.hu)

Nincs erről cikk
(Döntsd el, melyik oldalon állsz: Jobbik kontra Budaházy?)
(barikad.hu)

Frissítés 2.
Van már cikk a Barikádon, ami közben meg is újult.
2010. szeptember 14 – 16:25
Budaházy Györgyért tüntettek a Parlament előtt
(barikad.hu)

Frissítés 3.
Van még egy fontos rész elemzésileg – az ügyvédekről –, hogy teljes legyen a körkép.
Az sem véletlen, hogy a viccek között az ügyvédvicc egy külön kategória…
Mint ahogy az ilyen párbeszéd is a lényeggel foglalkozik:
– X. Y. zsidó, mond ez neked valamit?
– Nem mond semmit.
– Na, te sem tudsz eleget a zsidókról.
– Y. Z. ügyvéd, mond ez neked valamit?
– Nem mond semmit.
– Te sem tudsz eleget az ügyvédekről.
– De mit kéne tudnom az ügyvédekről?!
– Elsősorban azt, amit a fogorvosokról, a gumijavítókról, a fegyverkereskedőkről… Mi a közös a felsorolt foglalkozásúak között?
– ???
– Az, hogy a fogorvos nem fogja feltalálni a fogszuvasodást megszüntető szert (használj Elmex-et – biztosra veszem, hogy nem praktizáló fogorvos találta ki, mert hat, legalábbis konzervál); és a gumijavító sem fogja feltalálni a defektmentes gumit – sőt, akár kiszórat néhány szeget, vagy szúrós dolgot az útra, ha nincs elég munkája és pénze. A fegyverkereskedő nem fogja elérni az általános leszerelést, és a világbékét, bár elmondhatja azt a szlogent, hogy fegyverrel védjük a békét. Az ügyvéd pedig nem fogja megszüntetni azokat a konfliktusokat, pereket, azt a békétlenséget és abnormális állapotot, amiből él.
Összefoglalva, az ilyen foglalkozásokat választók nem fogják megszüntetni azt, amiből élnek, sőt, akár rá is tesznek néhány lapáttal, legyen az bármilyen rossz dolog egyébként.
Van egy ügyvéd a csapatban, aki a mások nyomorából, bajából él – mint a (fog)orvos…
Kinek mi az érdeke?
Meg kell ezt nézni, aztán kiderül, hogy miért pont az van, ami, és miért nem valami jobb.
Úgyhogy erről, meg a pénzről nem beszélünk – szó van minden másról, ezekről viszont nagy méla kuss van; ez totem tabu (mint a zsidóknál a zsidó rendszer kifelé). A pénzt csendben gyűjtjük, psszt, és nem tartozik rád. Az sem, hogy beáldozunk érte.
Ami a látszó dolgoknál is fontosabb, az a mögöttük lévő mozgatórugók.
Ami látszik, az a felszín, ami pedig mögötte van, az a lényeg.
Persze ez a világ a látszatra, a képmutatásra van berendezve. A bábjátéknál pl. ne is lásd a bábjátékost, mert akkor elveszik a mutatni kívánt illúzió; és a bábjátékos helyén ne is láss semmit, és hidd el, hogy csak az, és csak annyi van, amennyit a bábos mutatni akar.
Bár a Budaházy-féle vonal a rendszerváltás eredményessége szempontjából zsákutca, viszont az ügyvédnek a pénz szempontjából nem az – és Gaudi bizony fűti is a klienseit, akikből (már csak részben) él, olyan manipuláló szövegekkel, hogy „Jól csináltad! Hős vagy! Csak így tovább!” Aztán szegény balfék „hősök” szériában a bíróságon és a börtönben találják magukat, miközben a cselekedetük a rendszer tényleges megváltoztatása szempontjából jelentéktelen, és az eredménye kerekítve nulla.
Menjél bele a szarba, hogy aztán pénzért ki tudjalak hozni belőle – ha meg nem sikerül, hát így jártál, nem engem zárnak be – a felbujtó voltomat pedig majd jól kimagyarázom, azért vagyok ügyvéd; erről szól az a történet.
Van-e ügyvédbűnözés? Nincs, mi? És az is rendben van, amikor az ügyvéd kivakarja a bűnözőt a börtönből, hogy tovább tudjon bűnözni…
Nincs ez így jól; és ügyvédekre nem lehet bízni a törvényhozást, mert olyan abnormális dolgok lesznek belőle, hogy ihaj. Úgyhogy a legközelebbi bűnöző-rejtegető esetnél a vádlott igazán elmondhatja, hogy „kérem én ugyanazt csináltam, amit a védőügyvédek: védem a bűnözőt – és engem is ugyanúgy ítéljenek meg, mint a védőügyvédeket, akik szintén nem közeli hozzátartozói a vádlottnak. Én így tudom védeni a bűnözőt, ők meg úgy. A lényegben nincs különbség, csak a módszerben; és amint az eddigi helyzet mutatja, az ügyvédeké a hatásosabb, tehát ők nagyobb bűnösök, mint én.
Ez az abnormális, ügyvédek általi bűnözővédő állapot akkor szűnik meg, ha az lesz a törvény, hogy aki ügyvédként bűnözőt véd – mert pl. hisz az ártatlanságában – az megkapja pl. a bűnöző büntetésének felét, ha a bűnöző ismét bűncselekményt követ el, ugyanis a szabadon engedéssel vagy a kevesebb büntetés elérésével ő volt az, aki odahatott, tevőlegesen, hogy ismét rászabadította a társadalomra a védencét, úgyhogy vállalja a tettéért, és a következményéért a felelősséget. Csak így lesz rend, és nem azáltal, amit az ügyvéd-lobby csinál.
Emlékszem, hogy néhány éve valaki megölt egy ügyvédet a XI. kerületben a Feneketlen tó közelében, és nem volt semmi társadalmi visszhangja a dolognak; annyira nem, mintha egy prostituáltat ölt volna meg valaki.
Most már nem csodálkozom ezen: lehet, hogy egy gyilkost szabadított ki a börtönből, lehet hogy lakásmaffiának volt az ügyvédje… Tehát egész jó eséllyel nem aljas volt az indok, hanem önbíráskodás és ítélet-végrehajtás.
Mostanra már rájöttem, hogy a prostituáltak utcája, a bűnözők utcája, az ügyvédek utcája, az azért egy környék; megvan az összetartozás.
Valahogy így történhetett az eset…
„Egy férfi elmegy a barátjához, és látja, hogy annak autója össze-vissza van törve, fű- és fadarabok vannak mindenfelé, az eleje meg tiszta vér.
- Te meg mit csináltál? – kérdi döbbenten.
- Elütöttem egy ügyvédet – feleli az.
- Gondolom ettől véres az eleje. De mik ezek a fű meg fa maradványok rajta?
- Sajnos bemenekült a parkba.”
Vagy így:
„Két rendőr áll az út szélén és nézik, hogy egy ügyvéd megpróbál átkelni az út másik oldalára. Már majdnem sikerül, amikor érkezik egy teherautó és elgázolja. Aztán hatalmas fékezés, a kocsi visszatolat, keresztül az ügyvéden. Ez még megismétlődik néhányszor, majd végül elhajt a sofőr. Az egyik rendőr tűnődve odafordul a másikhoz:
- Te Józsi, láttál már ilyen furcsa öngyilkosságot?”
Az ügyvédek alapvetően szellemi prostituáltak, akik a zsoldért dolgoznak; és ha valaki megnézi, hogy az ügyvéd = hitvány ember egyenletnek mennyi a valóságtartalma, arra sok megerősítést fog találni, és kevés cáfolatot – és úgyszintén sok képmutatást, mint pl. a „kiváló” Torgyán József ügyvédet, pártelnököt, parlamenti képviselőt, minisztert, és bohócot. Leszerepelt már, viszont amikor szerepelt, az sokba’ vót’.
„Becsületes ügyvédet találni elég nehéz, de szerencsére a legtöbb embernek nem is ilyenek kellenek…”
A „legtöbb ember” szerencsére nem a tömeg; és nem fognak tömegek csatlakozni se főállású ügyvédhez, se parlamenti képviselőhöz, se cipészhez, és igazuk is van. Tömegek olyan főfoglalkozású világmegváltoztatókhoz csatlakoznak, mint Buddha, Jézus, Mohamed… és igazuk is van, mert nem találnak jobbat; tehát ez egy jogos lélektani törvényszerűség. Tömegek csatlakoztak Hitlerhez is, de rá is áll az a törvényszerűség, hogy akkor és ott nem találtak jobbat – amíg törvényszerűen meg nem bukott a rossz dolgaival (de a döntéseinek az elemzése már messzire vezetne, úgyhogy itt ért véget ez a szál).
Hozzáteszem, hogy az ügyvéd nem a patás ördög, csak közel áll hozzá (vö. advocatus diaboli, az ördög ügyvédje).
Összefoglalva: Gaudi bement az ügyvédek utcájába, és bent is maradt, mert arra volt hajlama.
Gandhi is ügyvéd volt, csak ő nyitott egy külön utcát – és azóta sem sokan vannak ott, mert annyira elit, és olyan nagy az ára (pénzről, vagyonról való lemondás), hogy a nagy többség eleve reménytelennek tartja az elérését; és mert így gondolják, az is marad.
Az ügyvédek utcájában farkastörvények vannak; és ahol Budaházy van, ott balhé van; és ahol balhé van, ott előbb-utóbb megjelenik egy ügyvéd is. Mint a cápa a vérszagra… Vannak dolgok, amelyek megélhetésileg összetartoznak.
Ahh, micsoda balhé, mennyit fogok én ezen keresni… Nem csak a zsidók, az ügyvédek is ilyenek.
Amennyire megismertem, Gaudi soha nem volt igazán jó ember, hanem egy olyan ügyvéd-ember, akikről a viccek szólnak, és ami a rossznak egy külön kategóriája – és az összes többi ügyvéd-társa is ilyen.
Az a tapasztalatom, hogy az ügyvéd-kaszt egy intellektuális, fehérgalléros aljanép, akiknek a legközelebbi szellemi rokonai a zsidók, függetlenül attól, hogy marják-e egymást vagy sem.
Miért nem szeretik a zsidókat (antiszemitizmus), a cigányokat (anticigányizmus), az ügyvédeket (antiügyvédizmus)? Azért, amilyenek.
Budaházy és a környezete ügyére visszatérve: régen tudható, hogy arra játszanak a rezsim emberei, hogy akire rá tudják tenni a karperecet, egy kicsit is jónak látszó, elhitethető váddal, arra rá is teszik. Így volt ez már 2006 óta, Tomcat „bombagyáros” ügye óta… hát még Budaházy esetében, aki annyira „tálcán kínálta” rá a lehetőségeket, hogy 13 db büntetőügye van; és a 13-ik nagyon szerencsétlen szám lett.
Szabadítsuk ki Budaházyt a börtönből…
Olyan egyszerű (lett volna) a megoldás: a motiválással ne küldje őt oda. De miért ne küldje; nem ellensége ő a saját pénztárcájának… Innentől meg már egy nagy képmutatás az egész. Szabadítsuk ki – hogy aztán ismét visszamehessen, mert akkor ismét cseng a kassza, és jön a zsozsó. Ez már egy új üzletág… és piszkos üzlet. Valami olyasmi, mint az összetört autó, és a biztosító – ami addig van rendben, amíg valaki nem arra játszik, hogy direkt összetörje az autót, mert az biztosítási csalás. Börtönbüntetés pénzre váltását, és ügyvédek hizlalását nem tudom, minek nevezzem röviden…
Morvay pedig a csendestárs; a jogásznő ki tudja nyitni a száját, ha akarja – de ilyen témában „valahogyan, valamiért” nem akarja.
Tényfeltárás? Vagy legalább egy esszé „Ügyvédi pecsenyesütögetés a forradalom lángjánál?” címmel?
Inkább az van, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”, „hallgatni arany”, meg ilyenek? Az „igazság bajnoka” áttért a sumákolásra… Na „szép”. Van ilyen – a Csillagok háborújában a sötét oldalra áttért Darth Vader. Azt nem hittem volna, hogy az élet lekoppintja a filmet… és pont így, hogy a „szándékváltás” a kulcsszó. Bár Krisztina életében volt már néhány irányváltás, úgyhogy azért ez annyira nem meglepő. És hány lesz még? Vagy majd az a legújabb típusú szélkakas megadja a választ, amelyik mindig arra fordul, amerre csörög a pénz?
Vannak még érdekes meg nem válaszolt kérdések, pl. hogy Gaudi mit szólna egy ilyen felkéréshez: „Gaudi úr, annyit szerepelt már, és úgyis mindig itt van – legyen maga a vezér.”
Ha már Krisztinánál ez totem-tabu lett, megtippelem én; nem annyira a választ – a szavak azért vannak, hogy elrejtsék a gondolatokat – hanem magát a gondolatot: – Na ne. Hogy az általatok való gazdagodás helyett engem zárjanak börtönbe? Lófaszt!
Utána pedig a tettek hangosabban beszélnek a szavaknál.
Ez a vízválasztó.
Ha Gaudi átvenné a vezérséget, és csinálná Budaházy és Torockai helyett, amit eddig ők csináltak, az lenne az évszázad meglepetése, és az én nagy tévedésem. De a lottó ötösre nagyobb esély van, mint arra, hogy Gaudi az érdekei ellen cselekedjen… úgyhogy biztosra veszem, hogy nem lesz ő a nagy „patronáltjai” helyett vezér. Inkább keresne gyorsan egy másik balekot, és rámutatna, hogy ő sokkal alkalmasabb (Miért? És mire? Mire, hát baleknak, te sokeszű). Ő marad továbbra is ügyvéd, és képviselő – mert az jövedelmező. De ezt nem szabad kimondani, mert akkor megtörik a gonosz varázslat, és felébrednek az elvarázsoltak… és következik a valódi rendszerváltás.
Ebben a kis – kialakult, kialakított – rendszerben van egy buta, egy aljas, egy csendestárs, és sok áldozat. Küzdenek ők, igen; leginkább saját magukért. Ott nincsenek csodák, csak érdekek, és érdek-érvényesítés, mint a baloldal jobboldali tükörképe. Így meg már helyben vagyunk; írtam erről már néhányszor – hogy nem jobb, csak a másik oldalon áll.
Ilyen rendezőelvek mentén áll össze a magyar valóság, ahol a nem igazán nemzeti Fidesz van középen, jobbról-balról pedig a két szélsőség – és ebből a felállásból legyen valami jó? Hogyan? Miért? Mikor? Merthogy ebből, így ahogy most van, nem lesz, az biztos.
Ez kész.
Az egyharmad-Magyarország is trágyadomb lett.
Ami-akik hajlamosak a rothadásra, azok így járnak.
Pedig lehetne ez másképpen is. Ha-akkor.
Nem lesz itt „világmegváltás” nemzeti oldallal se, mert nem sokat számít a nemzetieskedés; ami igazán számít, az a jó erkölcsi és szellemi alap – és ami itt nagyban még mindig nincs meg. Alap(nak kell lennie), hogy nem vagyunk korruptak, nem vagyunk hazaárulók, nem adjuk el a szüleinket, se a földet külföldinek, nem vagyunk bűnözők, se pénzéhes ügyvédek…
Nem az MSZP, nem a Fidesz, nem a Jobbik a megoldás. Ők elvannak egymással, igen – lekötik egymást, és függő viszonyban vannak egymással. A megoldás az a negyedik erő, amelyik csak ott kapcsolódik ehhez a háromhoz, ahol az ország jó működése érdekében valóban kell, egyébként pedig önálló.
Most saját magamból indultam ki, de ez nem változtat a leírtak igazságtartalmán. Rá fognak kényszerülni a negyedik erő megteremtésére az emberek. De most még a meglévő pártok performansza zajlik. Ők kéredzkedtek fel a politikai színpadra, és végigjátsszák azt a darabot, amit tudnak. Utána jöhet a következő; és persze jön is, mert ilyen az élet, és nincs olyan párt, amely egy idő után meg ne bukna – mert hibáznak, a választó pedig büntet, és jön a helyébe az új ígéret. Hogy az új párt mennyire lesz jó, az a tagjainak erkölcsi és szellemi színvonalától függ. Az előző garnitúra szintjén álló emberek esetében viszont nagyjából mindegy hogy mi a párt neve, és hogy hol áll a politikai palettán, akkor sem lesz jobb, és csak egy illúzió lufija fog megint kipukkanni. A korrupt, hazaáruló X. Y.-t leváltotta a korrupt, hazaáruló Y. Z.? Micsoda változás, ha csak a nevek változnak…
Azt pedig ne várja senki, hogy majd a másik, a szomszéd megcsinálja az újat. Nem fogja. Mindenkinek először saját magát kell mozgósítania; és amikor ez megvan, utána másokat.
A jövőből a jelenbe, és a közelmúltba visszatérve, assz’em az sem volt véletlen, hogy Budaházy Edda (Budaházy testvére) már nem szólalt fel.
Lehet, hogy ha mégis így tett volna, akkor néhány keresetlen szóval elküldött volna néhány embert, ahová valók, és nem csak az előző és a mostani kormány háza tájáról? De inkább hallgat.
Az eddig is világos volt, hogy ő nem hazaáruló, idegenszívű, vagy bármi más efféle – hanem úgy sejtem, hogy arról van szó, hogy a hülyeség, és mások bankszámlájának gyarapítása apropóján nem akarja elcseszni az életét; és így vagyok ezzel én is.
Ha viszont így van, akkor ezt egymással megbeszélték, nyilván – és Budaházy nem mondhatja, hogy mindenki csak a börtöncella irányába motiválta őt; de ezt csak úgy sejtem.
Egyértelmű, hogy emellett a „vakvágányra futott” dolog mellett elmegy az élet; és minden egyes ellőtt, és a semmibe hulló ötlettel fogy az esély, hogy valamelyik valaha is hasznos és működő dolog lesz.
Emlékszem, ahogy 2007-ben a garantáltan nem működő Y-tervvel – amit a tüntetők nem ismertek előre, csak a rendőrség – Fáber Károly bohócot csinált minden ott lévőből. Aztán a legközelebbi tüntetésén, amit szervezett, ott állt egyedül a Kossuth téren, és a közelébe se ment senki. Az volt az igazság pillanata.
Aminek mindig is így kellett volna lennie, mert amit csinált, az a gőzleeresztésen, a lefárasztáson kívül nem volt jó semmire. Vagyis erre volt jó. Ez a vakvágány pedig kinek az érdeke? A másik oldalé.
Mikor fogynak már el a „semmire sem jó” kategóriájú dolgok?
Aki pedig a „zászlajára tűz” egy ügyvédet, az tegyen a zászlóra egy fekete pacát is, és írja bele, hogy „ügyvéd”; csak az egyértelműség kedvéért. Aki másokra sárga (seriff) csillagot akar rakni, az meg pláne.
Persze a legjobb az, hogy jogi ismeretekkel, de ügyvédmentesen.
A problémára az egyik megoldást már említettem (a normális törvényhozás); a másik pedig az, hogy csináld magad az önvédelmet, ha nem tetszik a testőrség, és a cigány módszer, ahol a banda egyik ága először megtámad, aztán jön a másik ága, és felajánlja a védelmét, védelmi pénz fejében.
Az ügyvédek talán nem annak a rendszernek a jogi paragrafusaiból élnek, amitől (elvileg) meg akarják védeni a delikvenst? Dehogynem abból élnek; és így van meg a kapcsolat és az összefonódás a két rész között – és meg is lesz továbbra is, mert ez a rendszer így van kitalálva – egészen addig így lesz, amíg meg nem változik a rendszer, mert vannak, akik meg akarják változtatni, és el is érik a céljukat.
Van mindenféle olyan könyv, hogy „Tanuljuk meg (a(z) bármit) 24 óra alatt”; olyan könyvet viszont speciel nem láttam, hogy „Tanuljuk meg a jogi önvédelmet 24 óra alatt”. Ez sem véletlen – mert egyszerre kell hozzá a szakértelem, és a szándék, hogy ilyen könyv legyen. Gandhik pedig igen ritkán fordulnak elő, úgyhogy ez a könyv még megírásra vár.
Két lehetőség van, vagy megteszi az ember azokat a lépéseket, amik ahhoz kellenek, hogy a rosszból kikerüljön – ami jelen esetben nem kevés és nem könnyű – vagy viseli, ami rossz, mint pl. a szúnyogos Duna parton a szúnyogcsípéseket. A dühöngés reagálás a felismert problémára, de nem oldja meg a problémát, úgyhogy azon túl kell jutni.
Mivel itt megint olyan a rendszer, hogy a megoldási lehetőségek száma 1-re szűkül… tehát vagy megteszi valaki, amit a jobb állapot elérése érdekében tenni kell, vagy marad az, ami van.
Gaudi pedig továbbra is felbújt, mert ő ügyvéd, és neki e szerint a degenerált rendszer szerint ezt továbbra is szabad, és visz bele másokat a számukra nagy árú eredménytelenségbe, miközben ő gazdagodik rajtuk.
Még jó, hogy a belemenés nem kötelező, hanem agymosás hatására szabadon választott…
Tényleg ez a legjobb az egészben – meg a valóságos Állatfarmnak ez az epizódja; és Orwell igazán tehetett volna egy ügyvéd-állatot is a történetbe, mert úgy még egy fokkal élethűbb lett volna. Egy zsidót, egy nácit, és egy ügyvédet – és meg lett volna korunk jellemző háromszöge. Ez már valami olyan, mint a két (négy) páncélos és a kutya (meg a sok epizódszereplő és statiszta): a folytatásos röhejes, komolyan előadva (és aki nem látta, aligha élt a másik átkosban).
Csak egy baj van vele: nagy az ára. Erre megy rá az életünk – ha nem változtatunk rajta.
Ezt a kialakult rossz rendszert sem könnyű megváltoztatni.
Na de, pl. idegen nyelvet megtanulni sem könnyű.
Ez van, elvégzendő feladatként.
Tudunk jobbat annál, mint ami van?
Remélem; és szerintem igen.

Frissítés 4.
Egyértelműsítésileg:
1. Nálam a Gaudi-Morvay duó az erkölcsi defektjük alapján leszerepelt és megbukott.
Átlag feletti helyen, ahol az átlag feletti az embertömegre gyakorolt hatás, átlag feletti erkölcsi szintet kellett volna produkálniuk, és az náluk nincs meg. Az hogy 1 db ügyvéd nem egy erkölcsi magaslat, addig nem nagy (hatású) probléma, amíg tömeg-irányítási magaslatra nem kerül. De túl magasra került, úgyhogy lehet visszapottyanni az erkölcseinek megfelelő, másokra minél kevesebb hatást gyakorló szintre (lásd pl. ToJó).
Ez úgy van, hogy kezdetben kevesek nem támogatják az erkölcsi defekteseket, mert vannak akik előrébb járnak a felismerésben az átlagnál, aztán a többiek sem, ahogy észreveszik, hogy hiba van a „kréta” körül.
A folyamat már elkezdődött, és lehet kezdeni „csomagolni”. Nagyon sietni nem kell, mert ez viszonylag lassú a folyamat, nem a 2 perces kommandós, kitelepítős; de azért zajlik, mint a partot mosó lassú víz.
De nem nézhetném-e el „azt a kis hibát”? Nem. Ha elnézhetném, akkor ugyanígy, ugyanezen az alapon Gyurcsánynak is elnézhetném „azt a kicsit”. Abból pedig nincs semmi jó. Aki magasra került és azon a szinten már „fekete pontosat” hibázott, az nem maradhat ott tovább. Ki tüntetett volna az apja nyomdokaiba lépő Gyurcsány Ferenc tejipari segédmunkás ellen, hogy lop, csal, hazudik? Senki? Erről van szó.
2. Budaházyt csak szimplán nem támogatom az akcióiban. A cél jó, de a szellem gyenge, és emiatt rossz lesz a módszer is, és nem ér semmit az egész, viszont nagy ára van. A szellemi képességek nem kellő szintje pedig nem erkölcsi defekt, hanem egy hendikep: úgymond „nem tehet róla”. Azért valami IQ-erősítő tréningre igazán eljárhatna…
Addig amíg, viszont… Budaházy ne vezérkedjen, mert több kárt csinál, mint hasznot, és nem csak saját magának, hanem a szűkebb és tágabb környezetének is.
Egy másik „tanárbácsitól” vagy „tanárnénitől” már megkapta a beosztását, ilyen tartalommal: „Buta vagy, leülhetsz, az 1-esben, és gondolkodhatsz a dolgokon”. Ez történik most.
3. Volt valaki, aki nem bírta a Nyugati téri aluljárói stresszt aláírásgyűjtéskor, utána pedig sikeresen belekeveredett egy sokkal nagyobb szarba… Nahát. Elkerült egy kisebb konfliktust, és kapott helyette egy nagyobbat. Ezek szerint, aki a kis konfliktust nem vállalja fel, az kap helyette egy a nagyobbat. Nála bejött. Az is lehet, hogy ez valami általános érvényű dolog… Aki fél a kis kereszttől, az kap egy nagyobbat. Éppen a konfliktus-kerüléssel lehet nagy konfliktusba keveredni, mert ha nem mond valaki ellent, hogy ne legyen konfliktus, pont így és ez alapján viszik bele a legnagyobb szarba. Ha azt érzi valaki, hogy ez vagy az nem jó, akkor ennek megfelelően cselekedjen, és ne fogadja el mások nézetét, csak hogy ne legyen vele konfliktusa. Ha valaki engedi belevinni, belesodorni magát abba, ami szerinte nem jó, ez így kész katasztrófa, mert az aztán tényleg nem lesz jó. Ha megvan az az érzés, hogy nem-et kellene mondani – akkor nem-et kell mondani, bárkinek; és fel kell vállalni az ezzel járó konfliktust, mert később csak még nagyobb baj lesz. Ha valaki pl. egyetért a céllal, de nem ért egyet a módszerrel, akkor vállalja fel a konfliktust a rossz módszeresekkel, mert ha nem… akkor olyan adagok kap a konfliktusból, hogy ihaj; sokkal többet, mint amennyit el akart (volna) kerülni.
Ha úgy érzed, hogy valami nem jó, akkor azt ne csináld, és akinek nem tetszik, bármiért, az „nyasgem”. Ezt fel kel. vállalni, akkor is, ha mindenféle módon, anyagilag, vagy „következetesség” alapon béklyóba vert gondolkodással „meg van fogva” az illető.
Azért halt meg a motoros rendőr a kopott gumival, mert nem mert nem-et mondani. A vizsgálat pedig nem fogja feltámasztani – se a kirúgás, se a lesittelése.
Nem „nem”-et mondani a hiba (kicsi, nagy, halálos), hanem belegyezni abba, ami nem jó.
Az aluljáró tényleg stresszes volt a „kést szúrok a szívedbe” cigányokkal, a büdöskomcsikkal, meg azzal a sötét nővel, aki, rendőrt hívott ránk, aztán a hazugságai végeztével mégiscsak ő kezdett el hüppögni, amikor felvették az adatait – stb., stb. – akinek szól, az tudja, hogy mik voltak annó. Azért a letartóztatás és a börtön húzósabb „műfaj” az aluljárónál.
A nagykeresztes most már azt is elmondhatja, hogy volt börtönben, politikai fogolyként, és szenvedi a hátrányait.
Gandhi is eltöltött összesen 7 évet zárt helyen való meditálással, és nem teljesen önként… Persze nem ez volt az élete lényege, hanem az, amikor szabadlábon volt; úgyhogy tulajdonképpen a börtön-részt akár ki is hagyhatta volna – ha több esze lett volna, igen. De ő sem tudta átlépni a saját szellemi képességeit – ahogy a többiek sem, úgyhogy lehet kitologatni a határait.
Természetesen a Gandhihoz hasonló erkölcsi és szellemi szintű (lehet jobb is) embereket szeretnék látni a magasabb „polcokon”. Akik pedig nem ilyenek, azokat nem szeretném ott látni; meg úgy általában sehol sem.

Amit még mondani akartam:
Most zajlik Budaházy írásainak pere is – hogy miket mert írogatni a net-en.
Budaházy: Ugyanezért Orbánt is felelősségre vonhatnák
(kuruc.info)
Kérdés: miért nem szabad Budaházynak azt, ami Fábernek és a Kőrösi-Kozenkay duónak szabad? Sőt, nem hogy azt nem szabad Budaházynak, hanem sokkal kevesebbet sem szabad.
Fáber-féle Y terv: „Szeptember 17-én a demonstrálók a Corvin közből a Kossuth térre vonultak, majd ott a négy-ötezer tüntető előtt Fáber Károly, a Rendszerváltó Fórum vezetője meghirdette, majd lezárt borítékokban szétosztotta a több nappal korábban kitalált és addig titokban tartott „Y-terv”-et, amely az államirányításban résztvevő hivatalok, az Országgyűlés és a minisztériumok blokádját jelentette volna.”
„Az igazságügyminiszter államellenes szervezkedés vádjával eljárást kezdeményezett, amelyet a rendőrségi vezetés nem foganatosított.” (!)
Vajon miért nem foganatosított? Hú de nehéz rájönni, hogy azért nem, mert F. Károly az ő emberük volt.
K. Jenő kémelhárító, és nem is nagyon titkos rezsim-ügynök, és K. Imre mint tettestárs pedig nem csak az interneten, hanem pl. a Duna TV híradójában hirdettek fegyveres ellenállást.
“Gerilla háború lesz! Már csak órák kérdése (…) a fegyveres felkelők minden olyan célpontot támadni fognak, amely aláaknázza az ország stabilitását és elriasztja a külföldi polgárokat. (…) Tűzbe borul az ország és a lángokban a hatalmat bitorlók megsemmisülnek.”
Bővebben:
Hirdessen fegyveres felkelést! – kaphat százmillát
(sargahaz.freeblog.hu)
A hangemberek, akik azt mondják, amit a tömeg hallani akar… de nem azt cselekszik; aztán „csoda történik”, és lesz egy halom pénzük.
(Ha azt akarod, hogy valami ne működjön, akkor állj az élére; már a cári titkosrendőrség is bevetette ezt a trükköt.)
Senki sem ment bele abba a csapdába, és Tomcat fel is jelentette őket, ami aztán valahogy „elenyészett” a rendőrségi és bírósági labirintusban.
Elég nyilvánvaló, hogy azért van így, mert ők a rezsim titkosügynökei, Budaházy pedig nem, de ettől még a kettősmérce áll.
Ha Budaházyt elítélik ezért, illetve nem mentik fel, akkor hogy van az, hogy őket nem ítélték el? Hogy van ez a kettős mérce? Minden állat egyenlő, de vannak még egyenlőbbek? Így van-e az igazság minden részlete, büdöskomcsik?
Ezzel el lehet menni a legfelső szintig is, Strassbourgig és a Jóistenig. Mert van mire.

Végül, de utolsó sorban:
Magyarország, 2010
Megtámadták a HírTV-t Gyurcsány elszabadult nyugdíjasai
(kuruc.info)
Hír TV híradó:
Nem sikerült megkérdezni Gyurcsány Ferencet arról, hogy miniszterelnökként milyen jelentéseket kapott Szilvási embereitől. A volt kormányfő tegnap esti kőbányai lakossági fórumán ugyanis a résztvevők rátámadtak a Hír TV stábjára. Gyurcsány előadásáról a helyi szocialisták először kitiltották a kamerát, majd a testükkel védték kérdéseink elől a bukott kormányfőt.
A Hír TV stábja a helyszínen:
Csókolom, jónapot…
Gy. Ferenc: – Hogy vannak urak? Jól vannak.
Narrátor: A helyi MSZP meghívására érkezett Gyurcsány Ferenc a kőbányai szabadidőközpontba előadást tartani. A volt miniszterelnököt tapssal fogadta a több száz fős közönség. A Hír Televíziót viszont nem engedték be a terembe.
Egy MSZP-s: – Szóltak nekem, hogy ez nem sajtónyilvános.
Riporter: – Ön milyen minőségben mondja ezt?
MSZP-s: – Olyan minőségben, hogy én is egy meghívott vagyok.
Narrátor: Végül az egyik szocialista képviselőjelölt, Varga Mónika is kiutasította stábot a teremből, arra hivatkozva, hogy az esemény nem sajtónyilvános.
– Legyenek szívesek kifáradni kedves uram…
– Jó napot kívánok, Szaplonczay Laura vagyok, a Hír Televízió riportere…
– Varga Mónika vagyok, az MSZP tizedik kerületi szervezetéből, és az a kérésünk, hogy fáradjanak ki, mert nem sajtónyilvános! Jó?
– Az ATV itt van.
– Az ATV exkluzívan itt van, igen.
– És miért nem lehet itt a Hír Televízió?
– … Nem sajtónyilvános!
Narrátor: Ezzel a főleg nyugdíjas korú szocialista szimpatizánsok is egyetértettek.
MSZP-sek: – Menjen ki! Menjen már ki! Menjen ki!
Narrátor: Stábunk végül csak az előtérből hallgathatott bele a volt miniszterelnök beszédébe.
Gy. Ferenc: – Nem lesz még egy olyan korszakalkotó, aki hatalmát alapvetően a mi szabadságunk megvonására fogja építeni – és azért nem lesz, mert ti nem fogjátok engedni, mi nem fog eng-engedni, és azok nem engedik, akiknek fel fog nyílni a szeme.
Narrátor: A hívek még Gyurcsány Ferenc távozásakor sem hagyták, hogy a Hír Televízió felvételeket készítsen róla.
Tettlegességig fajuló fellépésüket a volt miniszterelnök sem nézte jó szemmel.
MSZP-s tömeg: – … Ne nyúljon hozzá! Micsinál?! Micsinál?! Ne csinálja! Menjél innen elfelé!
Egy MSZP-s: – Éljen Gyurcsány Ferenc, Magyarország miniszterelnöke! Éljen! Én nem bántom, én nem bántom, csak oda teszem a kezem. Huhú, hóhó, hóhohó…
Hír TV-s: – Miniszterelnök úr, mit szól ehhez?
Gy. Ferenc: – Ne tessék bántani őket, tessék engedni, hogy végezzék a munkájukat. Az a fontos. Hadd végezzék a munkájukat.
Narrátor: A helyi szocialista polgármesterjelölt végül elnézést kért a Hír Televízió stábját ért támadás miatt.

Ez egyszerre példa arra, hogy a szoci-komcsi-kapcsi-kabzsi elvtársurak pont olyanok, mint amilyennek a Szolzsenyicinnek tulajdonított idézet leírja őket (A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertipust még nem produkált a történelem.  …), másrészt pedig szánalmas tragikomédia; és Magyarországon ezt nevezik politikának. Én még ilyet máshol nem láttam. Brutálisabbat igen, de tragikomikusabbat nem. Dobogó első hely, világrekord ebben a műfajban. A sírva röhögősben. Aztán még csodálkoznak, hogy a magyarok láttán-hallatán szerte a világban mindenki ezt teszi.
Össze lehet vetni ezt a sötét csürhét a többi lehetőséggel, és hogy milyenek az elvárásaim mindenki felé. Ezért szavazok a legkisebb rosszra, ami a Jobbik. Persze úgy is mondhatom, hogy a legkevésbé rossz, pártmérettől függetlenül.
Afelől nincs kétségem, hogy a Kárpát-medencében a Pannon Böszme az állatok királya… De annyira kártékony, ő meg a bandája, hogy minimum rácsok között kell tartani. Az Állatkertben biztos egész sokan megnéznék őket – persze megfelelő óvintézkedések mellett, mert az állatok királya és a kompániája nagyon veszélyes.
A másik alternatíva a Kárpátok Géniuszáé…
Több alternatíva pedig azért nincs, mert még mindig a „Bűnözők szabadlábon” című epizód van a 3D színes-szagos életünk filmjében. Legyen már vége… Egyre többen unják, és én is; és amíg ez nem ér véget, addig nem következnek a „Boldog békeidők”. Pedig az sokkal jobb.

Kontraszt:
Lemondott a japán kormány
(kuruc.info)
Lemondott a japán kormány pénteken, hogy így tegye lehetővé a testület átalakítását.
Kan Naoto az idén júniusban lett az ország miniszterelnöke, miután elődje, Hatojama Jukio lemondott, súlyos népszerűségvesztést könyvelve el pénzügyi botrányok miatt és azért, mert ígéretével ellentétben nem állapodott meg az Okinava szigetén működő amerikai támaszpont áthelyezéséről.
…

Japán úgy általában normális, viszont ha abnormális, akkor nagyon:
Amik eszembe jutottak így hirtelen:
A fültisztítással elégedetlen kuncsaft, aki elment a fültisztító nő lakására, de nem találta otthon, úgyhogy megölte az anyját, aki otthon volt.
Az újszülöttet kerékpáron hazavivő és ott hagyó fiatal pár; akik betették a garázsba a biciklivel együtt az újszülöttet is, és hagyták meghalni.
A nő, aki az autójával elütött egy idős nőt, aztán ahelyett hogy megállt volna, hazavitte a néhány kilométerrel odébb lévő lakásáig a nagymamát a szélvédőn; aki közben meghalt.
Gáztámadás a tokiói metróban, Asahara és csapata; A japán terrorizmusról…
Késelős ámokfutó.
2008. június 9.
Előre szólt a japán ámokfutó
Az interneten előre bejelentette tettét az az ámokfutó japán férfi, aki Tokió belvárosában 17 embert leszúrt késével – közölte hétfőn a japán rendőrség és a média.

Ehhez azt is tudni kell, hogy Japánban évente egy kisvárosnyian (30-35 ezren) lesznek öngyilkosok, átlagban napi 80-90-en, húzósabb időkben több mint napi százan; és ehhez képest kell nézni a gyilkosságok arányát.

Könnyen kitalálható kérdés: mely ország állampolgárai írták a következő kommentárt?

Hazaárulózás vagy apuci – karrierek a Fidesznél
(vastagbor.blog.hu)

makacs szennyeződés 2010.09.16. 20:31:52
minden nap olvasok valamit, ami megerősít abban, hogy innen menni kell, örökre, hátra nem nézve, ma ez volt az.
nem tehetem meg a gyerekemmel azt a szemétséget, hogy itt nevelem fel tehetségtelen felhelyezett petykó kiskurva adrienek meg loppert senki dánielek uralma alatt.
20 éve nézem ezt, nekem nincs még 20 évem, nem akarok magyar lenni.

egyszerűen már nincs erőm leírni azt a csalódottságot, undort, amit érzek, úgyhogy bocs, de beidézem azt a sorstársam, aki nemrég ide hajszál pontosan leírta a gondolataim, tisztelet neki:

órás-mester:

“Ez az egész ország, köztük a 2/3-t megszavazó agyhalottak pofánköpése is. Az ország 99%-a szervilis idióta droid, akik úgy védik az önjelölt, aktuális, különbejáratú cáratyuskáik érdekeit, vagyonát, mintha csak a sajátjukat védenék. Legyen az orbán vagy gyurcsány vagy vmelyik bohóc, az teljesen mind1. Fórumon pár hülye fidesznyiknek az esetre az a válasza, hogy deagyurcsány, miközben pár hónapja/éve még egy egyetértettünk abban, hogy nevetséges az állandó deazorbánozás…

Igazság szerint nincs ezzel semmi baj. Ebben az országban így van ez rendjén, hogy a közgázon egyetemi oktatói státuszban lévő Dr. szakembert, több gazdasági szakkönyv íróját lefokozzuk helyettessé, hogy a kiskurva odaülhessen a helyére. AGYRÉM. És nincs 100 000 ember az utcán, nem követeli senki, hogy csinálják vissza, és, ha követelnék se csinálnák vissza, mert lehet tüntetni, majd hazamennek…

El tudjátok képzelni, hogy Chelsea Clintonból mondjuk minisztériumi főosztályvezető legyen? Asszem a drága édesanyjának meg lennének számlálva a percei, mint külügyér…még akkor is, ha nem ő rakta oda, hanem vmi buzgómócsing demokrata, aki így akart nyalni.

Adrika kinevezése a klasszikus tudd, hogy értsd helyzet. De ez nálunk csak annak az 1%-nak szól, aki nem kap hányingert mindkét politikai erőtértől, a maradék 99% nem is tudja, és nem is érti. A maszopnyiknak csak az fáj ebben, hogy fideszes és lám ezek is ugyanolyanok, a fidesznyiknek meg az, hogy a maszopnyik ugat, pedig ők u.ezt csinálták.

Közben a kiskurva majd szürcsöli a kólát a trógerkedés közben az 1millás nettóval, és a megalázott, megszégyenített dr.Bethlendi majd helyettes pozícióból ‘betanítja’ őt. Az ő pofájáról is lesülhet a bőr, hogy egyátalán elvállalja, és nem mondja azt, hogy na azért mindent már ne, és nem húzza el a belét onnan.

De hát abban az országban, ahol Veress Udaj és Kuszaj szabadon kószálhatnak, ezen meg se szabad lepődni. El lehet menni innen.

És el is fogok. Jöhetnek az ‘okos’ kommentek, leszarom, de innen menni kell! Azt is el akarom felejteni, hogy mi a lófasz az, hogy magyar vagy Magyarország.
Ez.
Ez pedig szánalmas. Persze, voltak ennél sokkal durvább dolgok, de azért van abban valami báj, amikor a fülkeforradalmas, nenyis, 2/3-os köcsögök – akik amúgy végigasszisztálták a maszopdúlás 8 évét, anélkül, hogy érdemben konfrontálódtak volna azzal, mert jajj nincs alkotmányos mód, de minek is, majd 2010re úgyis leromlik az ország annyira, hogy bebetonozódunk a hatalomba, végülis a Fidesz sorsa (és a bebetonozódás) sokkal fontosabb az országénál – akik a minden más lesz, minden jó lesz, rendet teszünk, felszámoljuk a korrupciót panelek éveken át tartó hangoztatása után meg merik ezt lépni és utána még jól pofán is röhögik azt, aki csóválja a fejét.

Sőt, Orbán nem mondja erre azt, hogy naaa, és nem rúgja picsán hű sanchopanzáját kiskurvástul, hanem vmi huszadrangú megmondóember kiáll és a pofánkba értetlenkedik, hogy de hát mi itt a baj? Semmi a kurvaanyád.

Elhúzom a belemet, oszt keresek magamnak vmi kevésbé szégyenteljes identitást. Illúzióim nincsenek, mindenhol van korrupció, mindenhol van protekció, mindenhol van csalás, mindenhol van lopás, de ilyen szarfaszú ország és ilyen birka népség nincs mégegy a világon.
A kurvaanyját mindenkinek, de legfőképpen istennek, hogy ide születtem. És ha már így történt, a faszért nem lettem valami primitív pártoskodó köcsög, aki legalább 4 vagy 8 évente csillogó szemmel tud tapsolni az aktuális cáratyuskának, és saját testével is képes védelmezni őt.

Mielőtt vmi fideszgeci beszólna, u.ezt gondoltam Szilvásy asszonyság, Ficsor, Tátrai stb stb kapcsán is, de most telt be a pohár. És akkor azt meg se említsük, hogy Szetey cége 1 nap alatt 200millát keresett, mert egy félnapos óvodai foglalkozást tartott tisztségviselőknek. Kb olyan szintű lehetett, hogy karikázd be a háziállatokat a képen. Csak így lehet itt? Ha nekem ehhez sem gyomrom, sem kedvem, sem affinításom, akkor én baszódjak meg? Vagy dolgozzak 100-200nettóért és várjak a nyugdíjra, addig pedig a sikeresség ‘milestone’-jait LCD TV-ben, meg 2 hét balatoni nyaralásokban mérjem? Vagy nem bedőlt lakáshitelben?

Danikából, Adriennből, vagy akár az ilyen szijjártó-cserpalkovics-mesterházi-újhülye félékből kiindulva az az érzésem, hogy vagy Orbán, vagy Simor a helyemen ülnek… “

Az 1% kevesen van, és tehetetlennek érzi magát a többséggel szemben (akár a 2/3-ossal, akár a 99%-ossal szemben); úgyhogy nem az a kérdés, hogy el kell menni, hanem az, hogy hová.
Minden országban vannak problémák – de legalább nem ilyen sötét afrikai szintűek. Roncstársadalom, Kárpát-medencei emberszeméttároló… A változás pedig lassú. Orbánék most épp megkérdezik a népet közvélemény-felmérésileg – na meg adatbázis-feltöltésileg; és igen, van a klasszikus apróbetűs rész is, ami a simlis szerződésekben szokott szerepelni (és ha ők kicsinyítik, én meg nagyítom):

„Jogi tájékoztatás: Alulírott, fenti aláírásommal hozzájárulok ahhoz, hogy megadott adataimat a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség (1062 Budapest, Lendvai utca 28.) kezelje, és azokat felhasználhassa jövőbeni kapcsolattartás, választási és egyéb tájékoztatás, véleménykérés, adomány gyűjtés céljából postai levélben, emailben, vagy egyéb módon, időbeli korlátozás nélkül. Tudomásul veszem azt a tájékoztatást, hogy adataimat és az adatkezeléshez való hozzájárulásomat az adatkezelőnél bármikor írásban módosíthatom, visszavonhatom.”

Momentum: kétharmaddal hatalmon van egy párt, és még mindig adományokat gyűjt: ezek már úgy megszokták, hogy aggyá’, hogy nekik már minden mindegy, és imamalom-szerűen mondogatják: úgy látszik ez a Fidesz-himnusz.
A küldeményt vissza lehet küldeni névtelenül is, meg névvel, címmel, telefonszámmal ellátva is.
A már bőven bizonyított Fideszes gyakorlatot ismerve, lesznek az egyenlők, és a még egyenlőbbek: tehát pl. a neves-címes Fideszes vélemények 2-es szorzóval, a névtelen nem Fideszes vélemények /2-vel. Vagy egyszerűen csak úgy, hogy ha ön megmondja a véleményét névvel-címmel, akkor ezáltal belekerül a Fidesz adatbázisba; ha meg nem így mondja meg, akkor ön le van szarva. Ergó-ferkó, a Fidesz-szavazók fogják megmondani, hogy mi legyen, a többi meg a parasztvakítás: látod, te is kaptál valamit te kis hülye, örüjjé…
Azt gondosan kihagyták a küldeményből, hogy mi lesz az így megszerzett adathalmaz további sorsa, ki és hogyan dolgozza fel. Véletlen? Aligha.
Valamint pl. ez az alapvető, igen sokakat foglalkoztató kérdés sem szerepelt a küldeményben: Akasszuk fel, vagy szavazzunk lábbal? Alkérdés: Na, melyik a békésebb?
A küldemény címe: „Hallgatunk önökre”; a színe… nem narancssárga, nem piros, hanem zöld. Most ez az egyen-slágerszín; nem is értem, hogy most miért nem visítanak az elvtársurak, hogy AZ A NYILASOK SZÍNE! Jaj! Juj! Há! Zöld póló!
Ha rám hallgattok, mondjatok le. Na ugye, hogy nem hallgattok rám…
Vona ehhez képest már ott tart, hogy a zsidók és a cigányok után az élősködés témáját is terítékre tűzte – legalább szavakban, kérdőív még nincs. Pedig tényleg ezek a lényeges, a dolgokat alapvetően meghatározó kérdések.
Azért van egy használható pont a kérdőíven:
„Az Ön helyzetén milyen intézkedés javítana leginkább? Kérjük soroljon fel hármat.”
Az én helyzetemet (és közérzetemet) kb. ez javítaná:
1. Élősködés tilalma, mindenkire vonatkozóan, bármifajta pozitív vagy negatív diszkrimináció nélkül, és minden korrupció kellően szigorú, kínai típusú (kivégzés, és a költségek kiszámlázva a családnak) szankcionálása.
2. Bűnözők 100%-os kivonása a társadalomból – beleértve a politikusbűnözőket is természetesen –, és az ennek megfelelő törvények és végrehajtás.
3. Szingapúri szigor, semleges ország (Svájc-Ausztria-Magyarország semleges tengely, és 0% zsidó gyarmat), föld és ingatlan eladás tilalma a külföldieknek, és az ország lakossága számára sürgős IQ, EQ, és erkölcsi tuning, és értelmes és hasznos munkát mindenkinek, vagy legalábbis minél többeknek saját erőből, nem hitelből, és nem a környezet tönkretételével.

A franciaországi változásokra
(Kassán, 1789)
Nemzetek, országok! kik rút kelepcében
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,
S gyászos koporsóba döntő vas-igátok
Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!
Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!
(Batsányi János)

Bolgár külügyminiszter: Franciaországnak minden jogi alapja megvan a cigányok kiutasítására
(kuruc.info)
Micsoda fejlődés…. nem sok: A történelem kereke megint egyet körbejárt.

Párizs után a vigyázó szemetek Mexikóra vessétek.
Mindennap gyilkolnak a mexikói drogbandák
(index.hu)
„Mexikóban a drogbandák egymás közti és hadsereg elleni háborújában több mint 28 ezer ember halt meg az utóbbi négy évben. Az amerikai külügyminiszter szerint a mexikói állam a szétesés szélén van, és esetleg nagy amerikai beavatkozásra lehet szükség. A mexikói gazdaság közel 80 százaléka kötődik valamilyen formában a maffiacsoportokhoz.”
„Lefejezett hullák, tömegsírok, tengeralattjáróval csempészett kokain, gránátokkal és gépfegyverekkel vívott harcok a városokban. Az elmúlt négy évben ilyen esetekről szóló kishírek tucatjai jelentek meg a magyar sajtóban is Mexikóról. A drogbandák egymás és az állam ellen vívott háborújában 2006 óta több mint 28 ezer ember halt meg, ezzel Mexikó az áldozatok számát tekintve háborús övezetnek tekinthető.”
„Amikor a hadsereg kifüstöl egy csoportot egy településről, akkor sokan meghalnak, civilek életét is megkeserítik, ráadásul hamarosan újabb hatalmi harc indul, hogy ki szerezze vissza a települést. Ugyanígy hiába kapnak el a rendőrök újabb és újabb keresztapákat, akár a legbefolyásosabb bandavezéreket is, lekapcsolásuk nyomán eddig inkább fokozódott az erőszak az utódlásért beinduló hatalmi harc miatt. E harcok egyre brutálisabbak. A vérbosszúk újabb és újabb körei fokozzák a kegyetlenséget, egyre több a megcsonkított holttest és a kínzás.
Nem látszik a kiút, az erőszak pedig egyre fokozódik. Vannak, akik attól tartanak, hogy szétesik Mexikó, és a bandák lényegében saját államalakulatokat hoznak létre. Mások szerint az USA a kolumbiaihoz hasonló megoldással hosszú és véres évek alatt elég fegyvert és pénzt küld ahhoz, hogy az erőszak lecsillapodjék. Végül, van olyan elképzelés, hogy a megoldás egészen egyszerű: legalizálni kell az USA-ban a drogokat, és máris értelmetlenné válik a háború a csempészutakért.”

Ha az USA-ban legalizálják a drogokat, akkor az USA-ba tevődnek át a bandaháborúk, ha pedig az állam monopolizálja ezt a piacot, akkor az állam mérgezi a polgárait… Ez olyan, hogy ha az első csótányt (drogdílert) nem irtják ki, akkor elszaporodnak, és végül háborús övezet lesz ott, és az egész állam léte veszélybe kerül.
Ugye hogy milyen „buták” voltak a szingapúriak, hogy ez felismerték? Most már ott van elrettentő példának a liberális Mexikó, hogy mi van akkor, ha nem osztják ki azonnal a halálbüntetést.
Másrészt pedig látszik, hogy mi irányítja az embereket: pénz (mindegy honnan van) és fegyverek (mindegy honnan van), tehát az erő kormányoz, a „forrás” és a golyóforrás, nem pedig az értelem.
Ez nem csoda, mert az értelem a Maslow-piramis csúcsán van, az előbbiek pedig a piramis alján, a többségnél; úgyhogy tulajdonképpen az ököljog teljesen demokratikus, mert többségi: ilyen a többség, és önkormányoznak.

Akkor most vissza Magyarországra.
Egy régi igazság, a National Geographicból: „No place to run”, vagyis „Nincs hová futni”; assz’em a kambodzsai helyzet apropóján írták ezt annó.
Persze van hová futni, hiszen voltak akik Kambodzsától pl. Magyarországig futottak, és élték az életüket, mint tanulók, politikai menekültek, stb. Abban az értelemben nincs hová futni, hogy körbe lehet futni a Földet, de a mennyország, a paradicsom, az édenkert nincs ott; az egyik országban ilyen problémák vannak, a másikban meg amolyanok.
Úgyhogy pl. „órásmester” a hasonszenvi gyógymód (kutyaharapást szőrivel) alapján elmehet pl. Mexikóba, és ha túléli és visszajön, már egész jól meglesz itt. Ha pedig nem akarja a hasonszenvi gyógymódot, akkor ott van a korrupciós lista, ami nagyjából megbízható, a legkevésbé korrupt országokról (Új-Zéland, Dánia, Szingapúr, Svédország, Svájc, Finnország, Norvégia, Hollandia, Ausztria, Kanada…)
„A Transparency International magyarországi szervezete szerint itthon továbbra is a párt- és kampányfinanszírozás átláthatatlansága és az ezzel szorosan összefüggő túlbonyolított közbeszerzési rendszer képezi a korrupció melegágyát. Az a tény, hogy a korrupciós esetek csak rendkívül ritkán végződnek felelősségrevonással (és amelyek igen, azok nagyrészt a kisebb károkozással járó esetek), erősítik azt a feltételezést, hogy a korrupt magatartás, ügyintézés és üzletvitel nem kockázatos Magyarországon. A szoros kapcsolati hálókon keresztül megvalósított korrupt tranzakciók pedig a válságból való kilábalás és a gazdasági növekedés gátjává váltak.”
Az, hogy „az az érzésem, hogy vagy Orbán, vagy Simor a helyemen ülnek” megint csak a vicc kategória. Orbán kiépítette a narancsbirodalmat – nem teljesen egyedül, hanem zsidó hátszéllel – „órásmester” pedig nem, ez a nagy különbség. 1%-osan persze nem fog kiépíteni 2/3-os birodalmat. Az a baj, hogy az 1%-osat sem építette ki; úgyhogy „köhög a bolha, lázad a hangya”. Ha pedig elmegy, abban azért benne van az, hogy mások csinálják meg azt ott, hogy neki is jobb legyen, és ő is csatlakozik. Másrészt pedig, majd ott kíváncsiak lesznek arra, hogy a bevándorló úrnak mi a problémája? Nem hiszem. Úgyhogy valaki vagy megtalálja a működő utakat és módokat, vagy hiába tépi a száját…
A tanulság az, hogy úgyis mindig ott kell helytállni, ahol éppen van az ember; saját maga elől pedig nem tud elfutni sehová sem. Ha külföldön sikeresebb, legyen ott (Lásd pl. Gy. Ferenc: – „El lehet menni, kéremszépen…”)
A lehetőségek köre ezzel bezárult; a belpolitikai betekintés, és a külpolitikai kitekintés is megvolt, úgyhogy én ezt itt be is fejeztem.

Heterófelvonulás volt Budapesten
(index.hu)

Novák Előd megtapsoltatta magát a Hősök terén
(bombahir.hu)

Jobbikosok is részt vettek a heterók felvonulásán (+video)
(www.origo.hu)

Jobbikosok is részt vettek a heterók felvonulásán
(kuruc.info)

Kapcsolódó:
Az I. heterofelvonulás

Frissítés:
Az egész utána következő hét eléggé esős volt, és szombaton is szürke felhős és vizes volt Bp. – bár szombaton a du. 4-től 7-ig tartó időintervallumban nem esett –, viszont a napsütés csak vasárnap délutántól kezdődött.

(Ha minden jól megy, hétfőn megint megyek arra, és megnézem, hogy van-e valami változás.)

A terveimnek megfelelően, ott voltam 15:30 előtt pár perccel. Arra számítottam, hogy megint zárt ajtót találok; de nem, az ajtó nyitva volt, és egy mosolygós ember fogadott. A kopogtatócédulámat megkapták, és hozhatok többet is. (Ha lenne…)
Javuló tendencia, bár az ajtón még mindig a 17-20-igos papír van, a Jobbik honlapján pedig még mindig a „H-V 7-20 óráig”.
Látszik, hogy kevés az ember, és a meglévők le vannak terhelve. Még az is lehet, hogy besegítek…
Kipróbálhattam az új esernyőmet is, mert az eget már régóta beborító szürke felhőkből elkezdett esni. Általában visszafelé, vagy azon belül is az utolsó métereknél kezd el esni: itt ez így van kitalálva.
Aztán rájöttem arra is, hogy a Jobbik 13. kerületi oldalán viszont egyezik a feltüntetett nyitvatartási idő a papíron lévővel. Miért nem ott néztem meg egyből… Mert eszembe se jutott, hogy máshol is le kellene csekkolnom.

Csütörtöki frissítés:
Hétfőn írtam egy emailt a XIII. ker. Jobbik címére, hogy a megadott linken vagy át kellene írni a 7-20 órát 17-20-ra, vagy ott kellene lenni 7-20-ig. Felajánlottam napi max. 4 órát is az életemből az ott levést illetően, amíg nem rendeződnek a dolgok. Azóta sem kaptam választ, és a nyitvatartási idő azóta is ugyanúgy két verziósan van írva. Ezek szerint feleslegesen írtam.
Az eltelt pár napban megfogalmazódott bennem még egy dolog, ami nem tetszik a Jobbikban; az hogy autista klubbá vált, Vona Gábor vezetésével – tisztelet a kevésszámú kivételnek.
Ahogy annó Vona mondta, a Jobbik nem igazodik (vagy alkalmazkodik) senkihez. Tényleg nem, még a Jobbikra szavazókhoz sem. Nincs még egy párt Magyarországon, amelyik ennyire… autista. Ez pedig elég súlyos elmebetegség. A visszajelzések teljes figyelmen kívül hagyása van náluk, viszont azt szeretnék, hogy mindenki úgy ugráljon, ahogy ők dirigálnak. Ezt el lehet játszani néhányszor, kétszer-háromszor; aztán kölcsönös lesz a nem törődés, mert azt mondja az ember, hogy neki ez nem kell; és hogy az autistákkal a továbbiakban foglalkozzanak az orvosok, orvosi esetekről lévén szó.
Úgyhogy, utoljára kapják meg a szavazatomat. Aztán úgyis eltűnnek 4 évre a bal(jobb)fenéken, mert véget ér a kampány. A céljukat valamennyire elérték, és slussz – a politikus-parasztok levonulnak a „földről”, és eltűnnek a közéletből.
Ne így legyen, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy így lesz, mert ez náluk a rendszer.
Úgyhogy a kampány végeztével az következik, hogy tényleg kell egy jó csapat, mert a Jobbik nem az.

(A szegfű tetves, a narancs rohadt, a Jobbik pedig autisták klubja. Kész a Kárpát-medencei elmegyógyintézet, ahol teljes az elmebeteg-autonómia…
Nem csodálom, hogy sokan nem szeretik, és inkább kívül szeretnek lenni, mint belül. Ennél fejlettebb változata a nagy Lipótmezőnek  már csak Észak-Korea…)

Frissítés:
Itt a válasz az egyik felvetett problémára – és Dúró Dóra alighanem belülről tapasztalta azt, ami már kívülről is látszik.
A megoldás erre csak az, hogy ha nem mindenkinél van meg a szükséges belső morál – márpedig nincs meg – akkor párt-alapszabályban kell lefektetni, hogy mi a rendszer, és aki megszegi, az nem maradhat. Persze a legjobb lett volna ezt már eleve így csinálni…
Falusi lányból politológus Jobbik-szóvivő: a szebb jövő elkezdődött
(kuruc.info)
– A parlamentben kikkel szeretnének együttműködni?
– Elsősorban a választóinkkal. Nem szeretnénk folytatni azt a húsz éve tartó gyakorlatot, miszerint négyévente egyszer fordulunk az emberek felé, majd aztán elfelejtjük őket, és lubickolunk a langyos semmittevésben. Azért készülünk a nemzet templomába, hogy az idegen érdekek helyett végre a magyar embereket állítsuk a politika fókuszába, és az ő akaratuk legyen az elsődleges szempont. Eddig ugyanis, a parlamenti garnitúra számára fontosabb volt az EU véleménye, a Világbank elvárása, a szomszédos országok érzékenysége, vagy épp itthon a különböző kisebbségek körbeudvarlása. Ezt a feje tetején álló világot végre talpára kell állítanunk!

Nekem pedig az a megoldás, hogy akik megfelelnek az elvárásaimnak, azokkal tartom a kapcsolatot, akik pedig nem felelnek meg, azokkal nem. Bár ez nem azonnal szokott kiderülni, és a próbálkozás és tévedés módszere helyett az azonnali és biztos változatot még nem sikerült meglelnem. A tapasztalat viszont lejjebb viszi a próbálkozás és tévedés időtartamát és gyakoriságát. Minél több a tapasztalat, annál kevesebb a tévedés. Nálam legalábbis így van.

Előzőleg:
Kis magyar történelmi áttekintés
(life-univ.com)

Hunok és magyarok
(life-univ.com)

Miért ostobák a keresztények?
(life-univ.com)

A keresztényeket nem zavarja
(life-univ.com)

Kapcsolódó:
Szent Istvántól az új kenyérig
(www.mult-kor.hu)

1114 éves Magyarország
(vilagnezet.blog.hu)

Szent Isván 1693-as szentté avatási mutyija
(vilagnezet.blog.hu)

Amit az apja, Géza elkezdett, azt István befejezte, erőből rányomta a magyar népre a kereszténységet, és a feudális rendszert, amely utóbbi végül annyira elviselhetetlen lett, hogy parasztfelkelésbe, aztán pedig mohácsi vészbe torkollott – ami nem csoda, mert a népnyúzó nagyurakat normális módon nem lehetett leváltani, és nem vették figyelembe az alattvalók visszajelzéseit; nem érdekelte őket, hogy mit mond a nép, lenyomták őket erőből, és kész.
Kevesebb kinevezés, több (nép)szavazás, és leválthatóság lett volna a jó. Ehelyett viszont Magyarország beleragadt a feudalizmusba, és úgy általában a parancsuralmon és elnyomáson alapuló rendszerekbe, és ezt a rosszat, és a felfelé nyal, lefelé tapos rendszert és mentalitást Vajk-István legalizálta és honosította meg.
Lehetett volna másképpen is dönteni, de az már nem fért bele a színvonalba. A „mi lett volna, ha” pedig olyan, mint a gondolkodás egy régen megvívott sakkpartiról, hogy hogyan lehetett volna megnyerni. Logikai fejlődésnek jó, viszont a történelmet visszamenőleg nem változtatja meg.
Ennél is nagyobb baj az, ahogy a múlt rányomja bélyegét a jelenre: Vajk-István óta az „erősebb kutya szaporodik”, és az erősebb kutyához való csatlakozás itt a vezérlő elv, az, hogy csak az erő számít, az erkölcs és intelligencia nem.
A XX. század legjobb magyar politikusa, állítólag, Horthy volt, és az ő irányítása alatt volt a legnormálisabb az ország. Fogadjuk el, hogy így van; de mi lett Horthy sorsa? Német hadifogság után kénytelen volt emigrálni Portugáliába. Az ifjabb Horthy Brazília és Portugália utat járt be, a Horthy unoka pedig muzulmánként Indonéziában él.
Ilyen sorsra jutott a XX. századi magyar legjobb, bizonyítva, hogy Magyarországon továbbra is csak az erő számít, folyamatosan és változatlanul, az „ahol az erő, ott a hatalom” állati szintű elve, és hogy „a hatalom méreg”.
„Erősebb kutya” többségi mentalitású, és hatalommérgezett, úr és szolga rendszerű országban pedig mit akarjak én? Tudom, hogy mit érhetek el, és azt a keveset reményeim szerint el is fogom érni; a továbbiak pedig már a következő generációk, és az évtizedek és évszázadok alatti tevékenységek eredménye lesz.
Az elnyomás, a szabadság, és a szabadosság között megvannak a különbségek, a rendszerben, a módszerben, és az eredményben. Csak a szabadság zónájában kellene tartózkodni az optimumhoz, de Magyarország még mindig nem erről szól, hanem a másik kettőről, elrettentő példaként.
Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy az „erősebb kutya” többségi mentalitású magyar államalakulat hosszabb távon életképes, sőt, úgy gondolom, hogy ha továbbra is beleragadnak ebbe a mentalitásba, akkor törvényszerűen, társadalmi törvényszerűségek szerint el fognak veszni, és megszűnik az ország, mégpedig azért, mert bűn rossz, és fenntarthatatlan. Az elnyomáson alapuló NDK beleolvadt a szabadabb NSZK-ba, és Észak-Korea is bele tud olvadni Dél-Koreába, és valószínű, hogy előbb-utóbb így lesz; Magyarország viszont csak a környező népekbe tud beleolvadni… A tét az ország megmaradása vagy megszűnése. Ha továbbra is ilyen rossz, mint 2010-ben is, akkor előbb-utóbb csúful meg fog szűnni, mert többségileg bűn rossz, és nem életképes.
Moldova György véleménye szerint jobb lenne, ha a közép-kelet-európai térségben egyáltalán nem élne ember, mert csak a gond és baj van velük. Ez mondjuk sok más térségre is igaz… túlnépesedett az emberi faj, és sok benne a zéró vonal alatti rossz minőség, több a kára, mint a haszna, ahol az is jobb, ha fű, fa, virág van a helyén, tehát a rossz méltán és megérdemelten hal ki, ennek így kell lennie, mert összességében így a legjobb.

Az iskolai történelemkönyvek megszépítik a dolgokat, és lényeges háttérinformációkat nem tárgyalnak. Akik pedig mélységében is ismerik a történelmet, azok hallgatnak. Van miről hallgatni, mert döbbenetes „csontvázak” vannak a „szekrényben”, valóban. Viszont aki ezeket nem ismeri, és nem érti, és nem dolgozza fel magában, az nem ért semmit, csak azt látja, hogy az életben szerzett tapasztalatai, és a történelemkönyv között nincs meg az összhang, és az érthető folyamatosság helyett csak szakadék van.
A történelem kellő ismeretével elvesznek az illúziók, és a szép és hamis kép, viszont meglesz a folyamatosság a múlt és a jelen között, és érthetővé válnak a dolgok.
A mohácsi csatavesztést pl. a magyar történelem legmélyebb pontjának tartják a történészek, és nem ok nélkül: igen durva politikai hibák jellemezték, és egy szétesett, kvázi polgárháborúban álló ország.
Az 1524-es vereség alapvetően az előzményei miatt történt, ami aztán oda vezetett, hogy túl kicsi lett a magyar sereg, amelyet a kétszeres túlerőben lévő törökök le is győztek annak rendje s módja szerint.
„1520-ban meghalt I. Szelim török szultán. Az új szultán, I. Szulejmán követeket küldött Magyarországra a béke érdekében, azonban a magyar főurak börtönbe vetették a követeket. Válaszul Szulejmán 1521-ben hadjáratot indított a Magyar Királyság ellen. Abban az évben (1521-ben) elfoglalta Nándorfehérvárt (Belgrádot) és Szabácsot. 1524-ben fenyegette II. Lajos magyar királyt, hogy a folytonos békeszegés miatt elfoglalja majd Magyarországot és Németországot.”
„A mohácsi vészt megelőző török benyomulások ellen Magyarország nem tett, s nem is tehetett semmit. Az országot annyira kifárasztották a sok éve tartó belviszályok, hogy a belső területeket sem tudta védelmezni.”
Az okok időben előre haladva: ha a magyar főurak nem szemét módon bántak volna a parasztokkal (főleg a Dunán innen, a keleti országrészben), akkor a Dózsa-féle sereg nem ellenük indult volna 1514-ben, és nem lett volna polgárháború, és nem lett volna utána megtorlás a parasztokon; és ha mindez nem lett volna, akkor II. Lajos és a főurak be tudták volna vonni a parasztokat a seregbe, még ha csak kapával-kaszával is, és akkor meglett volna a győzelemhez szükséges létszám. (A király a saját országában a 4 millió főből nem tud legalább kétszázezres hadat kiállítani, a bemasírozott török hatvanezerrel szemben?)
Így viszont a törökök végezték be, amit Dózsáék nem tudtak, illetve a magyarok egymás között, még így is…
A részletek:
Mohácsi csata
(hu.wikipedia.org)

Mohácsi csata
(hu.wikiquote.org)

Hogyan halt meg II. Lajos király?
(www.tankonyvtar.hu)

Frissítés:
Mivel már nem írok újabb blogbejegyzést, így ide írok le három fontos dolgot:
1.
A két zsidó vallás két szélsőséget jelent (és a részben ezeken alapuló iszlám pedig egy harmadik szélsőséget, amelynek hívei ellentmondásos és ellenséges viszonyban állnak a két zsidó vallás híveivel; az önpusztító háromszög amelyben mindenki a „másikat” pusztítja, a körfolyamatot pedig nem akarják észrevenni).
A judaista aljas és működő szélsőségre a válasz a keresztény idealista, és nem igazán működő szélsőség.
Mi a judaizmus lényege? A világuralom, ahol a zsidók az urak, és a gójok a rabszolgák, valamint a gójok minden vagyonának megszerzése. Persze általában igyekeznek rejtegetni az aljas szándékaikat mert így könnyebb a céljaik elérése. De van olyan is, aki – élősködő judaista zsidó létére – nyíltan ki is mondja:
Izrael legtekintélyesebb főrabbija: „Isten csak azért teremtette a gójokat, hogy szolgálják a zsidókat”
(kuruc.info)
Egy elemzés a zsidókról:
A magasabbrendűségi tudat és üldözési mánia a zsidóknál: társadalmi paranoia
(kuruc.info)
„Gójt ölni nem gyilkosság, hanem Istennek tetsző cselekedet – erre kondicionálják a gyerekeket. Ebből következik a félelem is, hogy a gójok esetleg fellázadhatnak.”
A kakukk pedig nyilván azt mondaná, ha tudna beszélni, hogy „Isten csak azért teremtette a többi madarat, hogy szolgálják a kakukkokat”.
Magyar tudósok fejtették meg a kakukk titkát
(www.origo.hu)
Közbevetőleg: meg lehet magyarázni „az ördög ügyvédjeként” az élősködő kártevő ideológiáját, világnézetét, álláspontját is, persze hogy meg: dolgozzanak helyettünk mások, és tartsanak fenn minket, mert így a legkönnyebb az élet; viseljék ők a terheket, a nyereség pedig a miénk. Övék a kár, miénk a haszon: vö. pl. a MAL milliárdosai kontra lúgos vörösiszappal elöntött halottak, sebesültek, és anyagi károsultak, emberi és természeti pusztulás.
A tárgyra visszatérve: a keresztény Biblia lényege az Újszövetség, viszont érthető, hogy ennek ellenére azért része az Ószövetség is, mert rengeteg szállal kapcsolódik az utóbbi az előbbihez.
A két szélsőség egymás függvénye, és az utóbbi szélsőség az előbbi szélsőség nélkül nem jött volna létre; a kettő kompenzálja egymást, és a két szélsőség által valósul meg az egyensúly. Csakhogy ez egy könnyen boruló egyensúly. Ha a mérleg egyik serpenyőjében egy kicsivel kevesebb van, már billen, és részben vagy teljesen szélső állásba kerül a mérleg, és áll be az egyik oldal fölénye és győzelme a másikkal szemben.
Az egyik oldali szélsőség tökéletes kompenzálását a másik oldali szélsőséggel nehéz elérni, mert nagyon kényes az arányokra a dolog; ezért az eredmény leginkább az, hogy vagy az egyik szélsőség dominál, vagy a másik, és egyensúly helyett a szélsőséges állapotok váltakozása történik: hol az egyik szélsőség van hatalmon, hol a másik, és a normális állapoton – a középen – megállás nélkül, lendületből áthaladnak, mert ugye mindkét szélsőség a maga számára kívánja a győzelmet, az egyensúly pedig az által áll fenn, hogy ezt egyikük sem éri el, hanem lekötik és semlegesítik egymást.
Ennek alapján ki lehet jelenteni, hogy a szélsőséges, és szélsőség-kompenzáló-szélsőség vallás nem jó, és hogy nem a békét és értelmes életet fogja elhozni, hanem a szélsőségek küzdelmét, és felül vagy alul levését, amely állapot végeredménye a hanyatlás, és a pusztulás, a megszűnés.
A szélsőségek kölcsönösen elpusztítják egymást, és győz az a harmadik, amely nem eredendő szélsőség, és nem kompenzáló másik szélsőség, hanem eredendően, vagy mindig is középen állt.
Ha középen van a tömeg, ez az állapot nem kényes az egyensúlyra, és nem borul attól, hogy a szimmetriatengely bal vagy a jobb oldalán egy kicsivel több vagy kevesebb van; ettől még nem borul, csak csálén áll, viszont még mindig stabilan.
Ebből levonható az a nagy tanulság, hogy az arany középutas vallások a jók, a stabilak és hosszú életűek, a híveikkel együtt. Lehet ilyen vallásban megemlíteni a szélsőséget, hogy ez és ez jelenleg problémát okoz, viszont nem képezheti a vallás alapját, a lényegét valamely szélsőségre való reagálás – hogy ha ők úgy szélsőségesek, akkor mi pedig emígy vagyunk szélsőségesek, mert akkor az utóbbi vallás az előbbivel függő viszonyba kerül, és végül megszűnnek mind a ketten.
2.
A másik fontos dolog, hogy Pál apostol azt hirdette, hogy a legjobb állapot a nőtlenség; viszont nem sok fogalma volt a népszaporulat kérdéséről, és ez neki kvázi mindegy volt, ami súlyos hiba a fennmaradást illetően… Ő még nem tette kötelezővé a nőtlenséget a papokra vonatkozóan, de aztán jöttek azok, akik Pálabbak lettek a Pálnál, és a végállomásig vitték azt az irányt; és lévén, hogy az természetellenes, a keresztény papság a homoszexuálisok és pedofilok gyűjtőhelye lett, és tucatszám lehet cikkeket olvasni arról, amikor ez – újra és újra – kiderült.
Az még csak rendben van, hogy néhányan, kevesek, önként lemondanak a házasságról és a szaporodásról, hogy magukat teljesen annak szentelhessék, ami szerintük aktuálisan a legfontosabb; viszont a nem szaporodást kötelezővé tenni, az maga a garantált kihalás. A vallás legkiválóbbjai önként kihalnak, és maradnak továbbélőként és továbbvivőként a tudatlanabb hívek, akiknél a legkiválóbbak, akik szintén papok lesznek, megint önként kihalnak… Ez egy olyan kontraszelekció, ami végül a teljes vallás kihalásához vezet – és megérdemelten.
Könnyű ezt megállapítani, amikor már javában zajlik a folyamat, viszont ez azonnal, egyből is levezethető a tanokból, csak át kell gondolni, és minél inkább előre, hogy miből mi lesz.
A levonható következtetés, hogy az arany középutas vallások hívei és terjesztői lesznek a túlélők.
Mivel a zsidó vallások egyike sem ilyen, így maradnak a távol-keletiek, még annak ellenére is, hogy ők nem igazán vallásterjesztők.
Lehet ezt a gondolatsort tovább vinni; én azért nem írom ezt le, mert jobban szeretem, ha a saját dolgaimat illetően az élet igazol, mintsem hogy én saját magamat.
3.
Jézus feltárja a lényeget (a figyelmes szemű olvasóknak):
Mk. 1,
16.  Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, a mint a tengerbe hálót vetének; mert halászok valának.
17.  És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok.
18.  És azonnal elhagyván az ő hálóikat, követék őt.
A papok a halászok, a Biblia a horgászbot a horoggal, rajta a lelki csalival… Világos az ábra. Már csak egy kérdés van: jó-e a halnak, hogy horogra akad?
Bizony mondom néktek, hogy nem.
A hal azt hiszi, hogy kap valamit, pedig a lényeg az, hogy a horgász eszi meg a halat, megél belőle. Ebből következik, hogy a kereszténység és a Biblia eszköz és megélhetési trükk, az átverés eszköze a papok számára. Halásznak is ők veszettül, de egyre kevesebb hal akad a horogra. A mai halak már intelligensebbek és tapasztaltabbak, mint a régiek. Az evolúció nem állt meg… és egyre kevésbé működik a zsidó trükk, és a rendszer egyre kevésbé fenntartható.
A judeo-keresztény világ negatív spirálban van, olyan, mint egy zuhanó repülőgép, ahol próbálják tartani a magasságot, de nem sikerül… Kemény lesz a földet érés. Akinek van ejtőernyője, használja, mert a régi, állati szintű, ragadozó és zsákmányállat felállású, tehát rossz rendszer a véget érés, a megsemmisülés felé tart.

A 2010-es aktuális helyzet:
Magyarország jó oldalon harcol
(index.hu)
Hát persze, hogyne(m).
Magyarország már több mint 100 éve, az I. vh. óta a „jó oldalon” harcol – és meg is látszik az eredménye.
A Darth Vaderek megmagyarázzák, hogy a megszálló oldal a jó oldal, és „még egy ilyen kicsi országnak is kell némi felelősséget vállalnia azért, ami a határain túl zajlik”. Úgyhogy irány a Don-kanyaron is túl lévő afganisztáni embervágóhíd, a jó marha adóalanyoktól beszedett pénzért, és a zsidó érdekek szolgálatáért, mint a NATO-csőbe behúzott egyik csatlósállam állampolgára állatfarmi állatpolgára.
Ki akarok szállni a bolondok ringlispíljéből… hogy kitehessék a táblát, hogy csak a hülyék maradnak itt.

Az afganisztáni szovjet megszállásban (1979-’89) hány magyar katona vett részt? Egy sem? Pedig akkor igencsak integráns része volt Magyarország a Varsói Szerződésnek, az országban folyamatos szovjet katonai jelenléttel, hadgyakorlatokkal, stb. De akkor még, érdekes módon, nem kellett „felelősséget vállalni” azért, hogy mi történik a bolygó másik felén… de azóta már változott a helyzet. Miben, és miért is?
Tehát van a valódi indokokat elfedő frázis, magyarázatként, ami tipikus zsidó dolog, az aljas szándékok pozitív színben való feltűntetésére.
Magyarország pedig megint a megszállók utolsó csatlósa… Micsoda változás, nahát.
„»A tálibok célja egyszerű és világos: kitakarítani az összes külföldit az országból, és azt kell mondjam, rohadtul jó úton haladnak« – fakadt ki az [origo]-nak egy kiküldetése végére ért nyugati diplomata, aki májusban még harciasan azt mondta, az ellenállóknak nincs esélyük.”

Előrelátás, és a múlt idő jele…
(Afganisztánt) „A jelenkorban sikertelenül próbálták meg leigázni a britek és a szovjetek, legújabban az amerikaiak és szövetségeseik.”

Egy kis történelem: a szovjet megszállás alatt az amerikaiak támogatták a kormányellenes mudzsahedeket (pl. Stinger rakétákkal, amelyekkel olyan jól le lehetett szedni a szovjet helikoptereket).
Azután… „Káosz és korrupció uralkodott a szovjetek utáni Afganisztánban, míg végül kiemelkedett belőle a Talibán.”
Azután jött az USA és a NATO, hogy leverje azt a Talibánt, amely előzőleg az ő segítségük által jött létre. Bravó. Mire volt jó a beavatkozás? Mit ért el? Elérte a háború folyamatosságát, és az orwelli államot, ahol a háború béke. Az egyértelműen a sötét oldal, úgyhogy nem is érdemes tovább ragozni. A nagy kérdés az, hogyan szabaduljunk meg az orwelli államtól, és a működtetőitől és fenntartóitól.

Ezt a kérdést akár mérsékelt és nyugodt hangnemben tárgyalja valaki, akár keményben és korrektben, a mondanivaló lényege akkor is ugyanaz: hogy a zsidók irányította USA és a csatlósaik O. B. L. és társai üldözése címén, titkosszolgálati módszerek alkalmazása helyett katonailag megtámadtak és megszálltak egy országot, és hogy nem magyar érdekű háborúban vesznek részt a zsidóbérenc kormány által küldött magyar zsoldosok.
A szájtépésnek és a tüntetéseknek persze nincs eredménye, legfeljebb az odavetett két szó: tisztelettel visszautasítva.
Hány hadosztálya van a tüntetőknek? (Sztálin vs. pápa, aktualizálva.) Ha egy sem, akkor nem az van, amit ők akarnak. Mert még mindig az erősebb kutya… Az alaptétel ilyen egyszerű.
A tálibok viszont a kollaboráns afgánokat is nagyjából ugyanúgy pusztítják, mint a megszállókat. Ha a magyarok sem lennének megbocsátók az idegen érdekeket szolgáló zsoldosokkal szemben, akkor az áttételes hazaáruló – a zsidó érdek szerint másik helyre átdobott – zsoldos-jelentkezők csak kénytelenek lennének komolyabban elgondolkozni, hogy megéri-e nekik a júdáspénz. (Ha Magyarországot akarnák megtámadni, akkor pedig Urundi-burundiból dobnának ide zsoldosokat, a módszer ugyanez lenne, nyilván.)
Mit tehet ilyen helyzetben az egyén, amikor amit tehet, az nem ér semmit, hatástalan, és már bőven ki van tapasztalva, hogy mennyire az…
Csak az ér valamit, ha valaki hatásos formában ellenáll; pl. a Gandhi-féle passzív rezisztencia már hatásos. Viszont mit jelent ez a gyakorlatban?
Például azt, hogy nem vállalok szolidaritást a zsidóbérenc zsoldosokkal, sőt, elítélem amit tesznek; és még inkább elítélem azokat, akik lehetővé tették számukra ezt a lehetőséget.
Másrészt pedig igyekszem semmilyen adóval sem támogatni a zsidóbérenceket, hiszen a beszedett adóból vannak fizetve a zsidóbérencek is, és az általuk irányított zsoldosok is. Mintha én egyetértenék azzal, amit csinálnak. Pedig erről szó sincs.
Semennyit sem adózni nekik leginkább úgy lehet, hogy az ember átköltözik egy olyan országba, amelynek egyetért a politikájával (leginkább a semleges országok jöhetnek szóba, nem a megszálló háborút kezdeményezők, és csatlósaik, értelemszerűen). Ez nehéz, de értelmes és helyes feladat; és amikor az ember már tudja hogy mit és miért tesz, akkor már csak tennie kell a lépéseket a kitűzött cél felé.

Katonai tiszteletadással fogadták a cionisták háborújában elesett magyar zsoldost
(kuruc.info)
Hende Csaba honvédelmi miniszter beszédében kiemelte: “A honvéd élete a szolgálat. Szolgálat a hazáért, ha kell mindhalálig. Ez nem csak szó, hanem maga a valóság”. “Koporsódat a nemzet zászlaja borítja. Annak a nemzetnek a zászlaja, melynek végül mindent odaadtál” – tette hozzá (a félreértések elkerülése végett: nem izraeli vagy amerikai zászló volt a koporsón – a szerk.).

Lovas István: Drága Afganisztán
(kuruc.info)
„A tálibok afgánok, még akkor is, ha szarvval és patával ábrázoljuk őket. Az afganisztániak jó része érzi úgy, hogy hazájukat védik egyrészt az idegen megszállók, másrészt a megszállók által a nyakukra ültetett korrupt afgán kormánnyal szemben. A tálibok – melegítsük fel a régi szót, hogy megértsük az új helyzetet – partizánharcot folytatnak. Talán emlékszünk a szovjet partizánokra, akik a Szovjetuniót a II. világháborúban megtámadó német csapatok ellen harcoltak, olykor az elfogott katonákat élve megskalpolva. Amikor orvul támadtak – ez tették szinte mindig, hogy ellensúlyozzák a szemben álló fegyverek mennyisége és minősége közötti különbséget –, nem volt újsághír, sem elítélt harcmodor. Honvédelemnek nevezték a szovjetek. Ugyanennek a kifejezésnek használata miért tilos akkor, ha az amerikai és NATO-megszállók ellen folyik az eszközökben szintén nem válogatós harc?
Afganisztánban a magyar részvétel döntés eredménye. E részvétel – minden ellenkező állítással szemben – nem kötelező. Legutóbb a hollandok mondtak búcsút a reménytelen háborúnak. Továbbá, az ott harcoló magyar katonák nem sorkatonák, hanem anyagi ellenszolgáltatás jegyében vállalták és vállalják a veszélyt. A költségeket az adófizetők állják.”

Hende Csaba: morális mélyrepülés volt az elmúlt nyolc év
(www.mr1-kossuth.hu)
„A honvédelmi miniszter szerint hazánknak érdeke, hogy részt vegyen a NATO külföldi katonai akcióiban. Hende Csaba az MR1-Kossuth Rádiónak ezt azzal indokolta, hogy kötelességünk részt venni például az afganisztáni misszióban, de ez nagyságrendekkel olcsóbb, mintha nem lennénk a szövetség tagjai és önállóan kellene fenntartani hazánk védelmét.”
Olcsóbb a sátánt szolgálni, mint önállónak lenni. Olcsóbb, ha meghal néhány magyar katona a sátán szolgálatában, mint önállónak lenni. Ezek szerint sajnálnom kellene a semleges országokat, mert nem tudják a Hende-féle „alapigazságot”?
Nem épp lényegtelen kiegészítés tőlem: nem csak az elmúlt nyolc év, hanem a jelenleg zajló nyolc év is morális mélyrepülés, beleértve a zsidóbérenc hentes Hende Csaba hadügyminiszter tevékenységét is.
Kiszolgálni a világpusztító zsidókat, az nem morál, hanem a sötét oldal, a sátán szolgáinak „olcsó” szolgálata.
Madeleine Albright zsidó amerikai külügyminiszter -> Hende Csaba magyar(?) hadügyminiszter: „Úgy gondoljuk, megérte az ár.” (Irak, Afganisztán).

Hazaszállították az Afganisztánban elesett katonanő holttestét
(www.mr1-kossuth.hu)
„A honvéd élete a szolgálat, Szolgálat a hazáért, ha kell mindhalálig – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter. »Egy magyar honvéd elesett, helyére lép a másik. Az úton továbbmegyünk, mert a katonaélet örök törvénye szerint az a feladatunk, az a küldetésünk, hogy továbbmenjünk, hogy tovább szolgáljunk. Továbbmegyünk, de nem felejtünk. Találkozunk, az út végén bizonyosan találkozunk.«”
Szerintem is: a pokollá tett Föld után találkoztok a másik pokolban is. Azt már nem kell pokollá tenni, mert eleve az, és el van választva a mennyországtól. Ott már nem ilyen alacsony a kerítés, mint itt, a vegyes Földön.
Sohasedm felejt, és sohasem tanul; tipikus zsidó (mentalitás), és legfeljebb csak az atomvillanás világoítja meg az elméjét…

A várható reagálások megelőzésére, vagy legalábbis tompítására már elkezdődtek azok az agymosó műsorok, amelyekből kiderül, hogy ez egy misszió, meg kihívás, és ez az élet rendje, szolgálni kell (a zsidókat), és törődj bele.
Gondolkodnak a zsidók helyetted is, te csak legyél jó rabszolga…
Ez a legrosszabb, és a bajok forrása: amikor a zsidók a gójok helyett is gondolkodnak, a gójok pedig hagyják.
Ha az ördög földi helytartója, a zsidó mondja meg, hogy mi a helyes, abból pokoli dolgok lesznek.

A megszálló és háborús bűnös utolsó csatlósa…
Miközben minden ország csapatai kivonásán fáradozik, “mi” újabb céltáblákat küldünk Afganisztánba
(kuruc.info)

A katona nem gondolkodik eredménye: nem értjük a helyzetet… Segítek: a harcoló alakulatok 20-25 ezer afgánt öltek meg, reggeliző afgán családot, esküvői menetet… Az afgánok pedig igyekeznek törleszteni, és a hadtáp, a kiszolgálók is a megszállók része, nem csak a ténylegesen harcolók.
Magyar katonai szakértelem: “bizalommal közeledtünk az afgánokhoz, de valamiért ellenünk fordultak”
(kuruc.info)

Az aktuális konkrétról az általánosra térve, ok és okozati láncolatról van szó – avagy a körforgalomról –, mert ez nem egy nyílt végű láncolat.
Ez a láncolat úgy kezdődött, hogy a zsidók belerúgtak valakikbe, jó nagyot (pl. libanoni bombázás), kimondatlanul is azzal, hogy add tovább. Aztán a rugdalózó láncolatban megtörtént a visszacsatolás, valaki az első ok, a zsidó fenekét találta el, jó alaposan, és onnantól már az erőszakspirál az ábra, mert a zsidók ennek hatására megint belerúgtak valakibe, jó nagyot, és folyt. köv. A zsidók most az afgánokba és irakiakba rúgtak bele, következő célpontnak az irániakat akarják… Utána pedig mindenkit sorban – legalábbis ezt szeretnék.
Mihelyt a bűnöző zsidók hatástalanítva vannak, teljesen és végleg, akkor nagyjából és nagyrészt béke lesz a Földön. Lehet, hogy az afrikaiak és a csecsenek akkor is egymásnak esnek, de az már csak lokális háború lesz, nem pedig globális.
Ami Magyarországot illeti, ami van, az az ország lakóinak többségi, a bányászbéka feneke alatt levő erkölcsi és szellemi szintjéből következik.
Ahogy lent, úgy fent, és oda-vissza.
Szombaton volt egy beszélgetésem valakivel, és az került szóba, hogy az illető elment többedmagával kőművesmunkát végezni, átöltöztek, és amíg ő dolgozott, addig valaki ellopta tőle a nála lévő néhány ezer forintját meg a szótárgépét, amit az utcai ruhájában hagyott. Tolvajokra dolgozik, nem is keveset… Nem csak politikus-tolvajokra, hanem az egyszerű köztörvényesekre is.
Én is elég hosszú listát tudnék prezentálni, hogy tőlem mit loptak el, magyarok és cigányok vegyesen, plusz a zsidók a nem közvetlen módú lopásaikkal…
Erősen lop-csen-csór ország ez. Ez a modern Spárta, vagy valami ilyesmi… A lopás és a korrupció művelése és elfogadottsága vastagon benne van itt a köztudatban.
Ilyen alacsony erkölcsi és szellemi szint mellett ne lehetne találni Afganisztánba menő zsoldost? De még mennyit… Ezért van az, ami. A zsidó pedig megtalálja a rothadásra hajlamosakat, és korrumpál, és néphülyít, hogy a rossz jó, a jó rossz… Afganisztánba menni helyes, megpróbálni leigázni az afgánokat jó.
Bár az afgánok leigázása nem sikerül – ez egy fix pont –, de a zsidók addig is időt nyertek, mert meg lettek gyengítve az afgánok és az irakiak, és nincs idejük a zsidókkal foglalkozni; és addig is gójok halnak meg zsidó érdekekért.
Társadalommérnöki (social engineer) alaptétel a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből: „Meg kell állapítani, hogy több az olyan ember, akinek rosszak az ösztönei, mint az olyan, akinek jók az ösztönei.” Az „ösztön”-t be lehet helyettesíteni az erkölcsi érzékkel… és ahol a megállapításuk valós, ott a meg- és lerothasztó zsidók fognak uralkodni, akár szocializmus, vagy bármi más fedőcímke alatt, mert erre van meg az évszázadok óta kifejlesztett technikájuk, a megvesztegetés, korrumpálás általi beférkőzés a legfelsőbb hatalmi körökbe, és az irányítás átvétele, lehetőleg úgy, hogy a front-szerepekben az általuk irányított díszgójok virítsanak, mint színészek a zsidó színházigazgatók, rendezők, szövegírók stb. által irányított politikai színházban.
A zsidók által terjesztett társadalmi rothadást nevezhetjük akár liberalizmusnak is, csak hogy rövidebb legyen a meghatározás-címkéje.
A liberalizmus pedig olyan, mint a kábítószer, és a kábítószer-terjesztők.
„A profik nem használnak drogot. Ők árulják.” (mondás)
A terjesztők nem élnek vele, hanem meggazdagodnak belőle. Aki pedig beveszi, az emberileg, lelkileg és testileg tönkremegy, erkölcsileg lezüllik, és a pénz lesz a számára legfontosabb a világon, ez lesz az istene, ahogy a kábítószereseknél, az alkoholistáknál, stb. is van ez.
A liberálissá vált, a káros hatásoknak ellenállni nem tudó, és lelkileg megromlott egyént az előzetesen már beleültetett vágyak mozgatják, és persze nem az értelmes élet irányába…
A liberális életforma arról szól, hogy a kéjközpont kapja meg az ingerlését, aztán jöhet az enyészet, a halálút. Gyermek nincs – talán jobb is, hiszen milyen lenne ő is, még halmozottabban hátrányos helyzetű… és csak a kihalás van.
Amikor a zsidó nem áll ellen a saját maga által terjesztett kábítószernek, akkor az olyan életutat eredményez, mint pl. Albert Gyöngyié, aki valameddig eljutott a zsidó piramisban, élt 44 évet, mint ismert televíziós személyiség – csak épp az életének nem igazán volt értelme… ahogy a többi liberális életűnek sem.
Szingapúrban halállal büntetik a kábítószer-terjesztést, ami szerintem jogos, mert a kábítószer-terjesztő több ember életét teszi tönkre, emberroncsokká válnak, és a környezetükre kifejtett káros hatás is ott van… Ehhez képest viszont a liberalizmus nagyobb bűn, mint a kábítószer-terjesztés, mert magában foglalja a kábítószer-terjesztést is.
A liberalizmus bűn, aminek a büntetési tétele értelemszerűen nem lehet kisebb, mint azé a bűné, amit részként magában foglal.
Hány embernek világos ez? Mert akkor lesz valóban rend, ha ilyen lesz a törvény.

Meglátjuk, hogy eddig volt-e a gödör alja, és a javulás következik-e…
Tolvajok tízezrei mehetnek rács mögé évente
(kuruc.info)
Nem egészen úgy néz ki…
 Az alább a címből pedig kimaradt egy fontos dolog: az, hogy liberális.
Rásegített valami szerrel, vagy már józanon is ilyen?
Nagykés és csuklya: rabolni ment a tizennégy éves lány
(kuruc.info)
„Felfegyverkezve ment kirabolni egy vas-műszaki boltot Hosszúhetényben egy tizennégy éves lány kedden. Csuklyával a fején, és egy nagy konyhakéssel a kezében lépett be a boltba, majd az egyetlen női alkalmazottat halálosan megfenyegette, és pénzt követelt tőle.
A lány hadonászott a késsel, de az eladó nem adta át a bevételt, erre a lány azt mondta, hogy ez csak figyelmeztetés volt, legközelebb már gyilkolni fog, majd elment. A boltos egyből szólt a helyi körzeti megbízottnak, aki még az utcában fülön csípte a lányt.
A kihallgatáson mindent beismert, azt is elmondta, hogy előző este egy bankrablós filmet látott, abból merítette az ötletet, és a bátorságot. Pénzre nem volt szüksége, mert rendezett körülmények között él, azt mondta, megbánta, amit tett. A rendőrség ellene felfegyverkezve elkövetett rablás bűntett kísérlet miatt folytat büntetőeljárást.”

A belföldi helyzet fokozódik: vannak, akik a(z olasz mintájú) gettó helyett a (nyirkai jóslat mintáju) polgárháborút részesítik előnyben.
Beárulnák a szocionisták az EU-nál a Fideszt, ha nem határolódik el a Jobbik ötletétől
(kuruc.info)
„A Jobbik ismét megerősítette rémületes elképzelését a “cigánykérdés” ügyében, melyet az MSZP határozottan elutasít és korábban felszólította a Fideszt is, hogy határolódjon el a Jobbik elképzelésétől, ezt azonban a mai napig hiába várják – reagált Teleki László, az MSZP elnökségének tagja a Jobbik szerdai bejelentésére.
Teleki László szerdai közleményében felszólítja az Orbán-kormányt, hogy sürgősen és határozottan határolódjon el a Jobbik elképzelésétől, miszerint hermetikusan lezárt közrendvédelmi telepekbe zárná a cigányokat.
Amennyiben a Fidesz-KDNP nem lép, úgy kénytelenek lesznek jelezni az EU illetékes szerveinek, hogy a demokráciát súlyosan veszélyeztető ügyben az Orbán-kormány cinkosan hallgat – zárul a közlemény.”

Másik aktuális mondás: „nem barna eső az, ami hullik, hanem a rájuk visszahulló szar”. Mert elkúrátok elftársak, de nagyon. Hol lenne nélkületek a Jobbik? 2-3 százalékon, mint 2002-ben, és 2006 tavaszán. Hol lenne nélkületek a Fidesz kétharmada? Ötven százalék alatt.
Az nem úgy van ám, ahogy a magyargyűlölő zsidó Regős Péter elképzelte: „Mi diktáljuk a menüt, s ti eszitek meg!” – hanem úgy, hogy ki mit főz, azt eszi.
Jóétvágyat.

Témazáróként, egy kis visszaemlékezés: 2001. 11. 11., az afganisztáni háború elleni tüntetés, „52 fő a csúcsponton”, ahogy Csapody Tamás megjegyezte. Alapvetően a Humanisták, a Bokor katolikus bázisközösség, és az akkor még meglévő Alba kör tagjai voltak ott, és egy-két szervezeten kívüli civil. A „virtuális létszám” valamivel nagyobb volt, az akkor még FM 98MHz-n is adó Fiksz rádió (kb. Bp. és Pest megye adáskörzet) élőben közvetítette, benne volt az m1 híradóban, stb.
Ez idáig ez volt az első és egyetlen tüntetés, amit én szerveztem.
Az ok az volt, hogy már akkor éreztem, tudtam, hogy az elkezdett háborúból még nagyobb baj lesz… és az álláspontom már akkor is az volt, hogy egyaránt elítéltem G. W. Busht a „keresztes hadjáratért”, és O. B. Ladent a „dzsihádért”; ők még nagyobb háborút csináltak volna annó, mint amekkora végül is lett.
Ez a semleges álláspont akkor új volt a politikai palettán és a médiában. Nem azért, mert nem volt senki rajtam kívül, aki ezen az állásponton lett volna, hanem mert nem volt, aki megjelenítse – és ez nagyjából most is így van… ami elég nagy baj.
A másik, hogy ha azt mondtam volna akkor, hogy Afganisztán nincs ám olyan messze, mint ahogyan azt sokan hiszik, és hogy lesz még ennek magyar következménye és áldozatai is, akkor először is sztereóban körberöhögtek volna, utána pedig bolondnak néztek volna – egy darabig legalábbis…
Akkor hihetetlennek tűnt – csakhogy az eltelt 9 évben a zsidó-keresztény világot irányító zsidóknak sikerült „megfőzniük a békát”, úgy, hogy „a langyos vizet” fokozatosan melegítették fel, és országos szinten senki „nem ugrott ki” belőle. Nagy hiba, de a békák (főleg a bányászbékák) IQ-ja ilyen.
Három nagy tapasztalatom volt a demőval kapcsolatban; az első, hogy még a háború ellen is nagyrészt zsidók tüntetnek, nahát. A másik, hogy mennyi buta, és politikailag zéró gój van ebben az országban. A „gazda” feni rájuk a kést, de azért ők békésen kapirgálnak tovább az udvarban, nahát. A harmadik a hazaáruló Demszkyvel (mi itt mindannyian amerikaiak vagyunk – mondta a Hősök terén, a zsidó amerikai Nancy Goodman Brinker által tartott demón) és a társaival kapcsolatos; ezt majd valamikor máskor, és teljes terjedelemben.
Eltelt 9 év, és elvileg mindenki mindent tud – azt is, hogy zsidók, és a zsidó érdekeket kiszolgáló gójok osztják a zsetont, és hogy megvehető gój katonák mennek Afganisztánba a zsidó érdekeket szolgálni, és halni érte, ha úgy jön ki nekik az afgán rulett.
Sansza most az autista Jobbiknak van, hogy háborúellenes tüntetést szervezzen, ha ilyen módon is nyomatékosítani akarja azt az álláspontját, hogy Afganisztánból azonnali csapatkivonást követel.
Én még mindig sok mindennel foglalkozom, de orvosi esetekkel már nem… úgyhogy ezt majd ők eldöntik. Hogy én hogyan döntenék az ő helyükben, az meg ugye mindegy, mert egyrészt nem vagyok a helyükben, másrészt autista másra nem hallgat.

Utóirat:
Ezt is megértük: Gergényi szelektív amnéziás lett… Mi a bűnözők utolsó menedéke? Nememlékszem.
Gergényi futólépésben menekült a jogvédők elől
(index.hu)
A(z askeNÁZI) zsidó megfutamodott. Mindig ez a történet vége, és a véges számú történelemismétlés után az utolsóé is ez lesz.

Nincs is olyan messze a zsidók és cigányok, a két élősködő nép végleges leszereplése.
Az egyiptomiak és a rómaiak is gondolhatták úgy – esetleg –, hogy az ő rendszerük nemcsak nagy és hatalmas, hanem soha el nem múlik.
A zsidók is gondolhatják úgy, hogy az ő akármilyen rendszerük helyébe ugyan mit tudnának tenni a buta gójok?
A Távol-Kelet már dönti is meg ezt az állítást, és a nyugati világ is el fogja érni a rothadása végpontját.
A lelki szememmel már az alaposan kiérdemelt helyükön, a történelem szemétdombján látom a zsidókat, a csatlós társaikat, és a rendszerüket.
Bár kérdeztem már, a zsidókkal kapcsolatban, „Hát hülyék vagytok ti, gójok? – amire válasz helyett csak bambán néztek kifelé a fejükből, bizonyítva, hogy igen.
Ehhez képest már a XX. század elején volt egy zsidó cél: „Testvérek! Hittestvérek! Az egész földkerekségen nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot. E két országnak mindenképpen a miénknek kell lennie, mert számunkra ott a legkedvezőbbek a körülmények. Ti, zsidó testvérek, fáradozzatok minden erőtökkel azon, hogy mindkét országot teljesen birtokotokba vehessétek. Törekedjetek, hogy mindent, amit ott még a keresztények birtokolnak, teljesen a kezetekbe vegyetek.” (Sir Moses Montefiore és az Izraeli Világszövetség felhívása, Russischen Invaliden, 1910. dec. 30., 285. szám)
Ez után következett némi visszaesés 1940-45-ben, aztán a XXI. század elején a brutális beteljesedés.
Hogy ez megtörténhetett, ahhoz nem csak a zsidók kellettek, hanem a másik oldalon a rothadásra hajlamos, rothasztható gój többség is, a zsidókat kiszolgálók, és jól tűrők.
„Felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot és Romániát” (by Simon Peresz) – ahhoz nem csak vevő kell, hanem eladó is – és tény, hogy ezeken a helyeken megvan mind a kettő.
Hol lennének a zsidók az aljasságaikkal, ha nem lenne hozzá partner?
Akkor már rég a történelem szemétdombján lennének, és túl lenne rajtuk a világ. De ez a 100-as IQ-ba és az erkölcstelenségi szintbe nem fért bele, csak a lassabb és rosszabb változat.

Tényleg itt tart most már ez az ország…:
Ne siránkozz, örülj, hogy élsz!
(www.sonline.hu)
„Tipikus liberális agymosás. Gusztustalan! Örülj annak, hogy van mit enned, van hol lakj. Örülj annak, hogy hazaárulók kiárusítják az országod, cigányok ellopnak mindenedet. Örülj annak, hogy nem lehetsz büszke arra, hogy magyar vagy. Örülj az ostoba, igénytelen műsoroknak amit a tévében láthatsz. Örülj annak, hogy gyermekeid hozzászoknak a mássághoz. Örülj annak, hogy buzik, szcientológusok, izraeliták tanítják gyermekeid. Örülj annak, hogy fillérekért eladták a nemzeti vagyont, hogy rabszolgaként dolgozhatsz egy multinál a futószalag mellett. Örülj annak, hogy dübürög a gazdaság, így a külföldi tőkés extraprofitot keres rajtad. Örülj, hogy van lakásod, amire CHF hitelt vettél fel, és most nyögöd a havi kamatait. Örülj annak, hogy az APEH sanyargat, az állam sanyargat, a bank sanyargat, a főnököd sanyargat. Örülj annak, hogy fizethetsz az orvosi ellátásért, a diplomáért, és legfőképp annak örülj, hogy ezek árát már százszor megfizetted adó, tb, járulék, egyéb díj formájában. Örülj annak, hogy Európa lenézett és kizsákmányolt nemzetének lehetsz a tagja. Örülj annak, hogy ezeréves földeden a vicchatáron túl nem beszélhetsz magyarul. Örülj annak, hogy csökken az ország lakossága, az átlagéletkor, az életszínvonal, a gyermekvállási kedv. Örülj annak, hogy szerencsére van egy népcsoport, aki borzasztóan szaporodik. Örülj annak, hogy ők nem dolgoznak, megélhetési bűnöznek és vannak jogaik, liberális támogatóik (tisztelet a kivételnek). Örülj annak, hogy rögtön rasszista, fasiszta, antiszemita vagy, ha ezt szóvá teszed. ÉBREDJ MAGYARORSZÁG!”

Öröm é bódottá…
Egyébként pedig, nekem kell a keresztényeket figyelmeztetni arra, hogy mi következik, mert nem ismerik eléggé a saját szent könyvüket? Avagy ismerik a szövegét, de így is hiába, mert nem fogták fel a mondandóját…
Mt. 24.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában (Megj.: Kolontáron, Devecserben, zsidó gyarmaton…) lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
27. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.

Mi lesz, ha eljön Jézus?
Akkor jobb világ lesz; és tőlem jöhet, engem nem zavar.
Egyelőre izguljatok azon, mi lesz előtte…
Történelmi időket élünk, megint.
Ne csak tanuld a történelmet, hanem csináld is: ne legyél alattvaló a zsidó gyarmaton, avagy az állati szintű Állatfarmon, hanem küzdjél azért, hogy ne a gyarmatok, és az urak és szolgák világa legyen, hanem független országok, és szabad emberek legyenek, minél jobb erkölcsi és szellemi szintűek minél többen, leigázásmentes világnézettel és világrendszerrel.
Ez az értelmes élet.
Szerintem.

Akik úgy gondolják, hogy ellentmondásos viszonyban vagyok Jézussal és a kereszténységgel, azoknak itt van a látszólagos ellentmondás feloldása.
Élet-univerzalista alapelv, hogy az összes eddigi nagy vallást (és a kisebbeket is) ismerni kell. Ők az elődök, és előzmények; ismerni kell őket, és nem „limonádé”, „így is jó” szinten, hanem legalább az adott vallás papjainak szintjén; ez is egy élet-univerzalista cél, a szellemi hagyaték megőrzése, mert aki elfelejti a történelmet, az előzményeket, az arra ítéli magát, hogy a tudatlansága, a nehéz felfogása miatt megismételje azt.
Mindezek alapján Jézust az elismerés mellett kritikával is illetem, a hagyatékául hagyott rendszert pedig főleg. A hagyatékot meg kell haladni, mert ez a fejlődés; és van hová fejlődni a jelenlegi szintről, úgy az élet-univerzalizmus, mint az egész emberi faj vonatkozásában.
Valamint, a keresztény Bibliában nincs meghatározva az elérendő legnagyobb világi, materialista cél, csak a halál utáni, túlvilági cél – ami ideális terepe a hitetésnek, és ki is használják… a hitetők. Ha nem teszed azt, amit mondok, nem üdvözülhetsz – a fenyegetés és zsarolás; és már csak ez alapján is mehetnek börtönbe a drágalátos keresztények, pl. a kiskorúakat megrontó papok és társaik. Ez egy jó rendszer, amit ilyen célra lehet használni?! Nem. Ez a másik rossz zsidó rendszer. (Valamint van még a hinduizmusnak is egy hasonlóan kicsavart változata, másik példaként, hogy mivel és hogyan lehet visszaélni.)
A világ eddigi, és már formálódó legnagyobb társadalmi katasztrófájával az Újszövetség története beteljesedik, és következik Krisztus eljövetele.
Ha ez megvan, hogy onnantól mi lesz, az már nincs benne a Bibliában – viszont logikusan a legújabb szövetség következik az új korszakban.
Mi van akkor, ha nem jön el Krisztus? Akkor még mindig ott van az élet-univerzalizmus, úgyhogy nem marad jó vallás nélkül a világ. Hogy a többi nagy vallást már ne is említsem…
Mi van akkor, ha eljön Krisztus? Értelmes és célirányos együttműködés, ez így logikus és jó.
A jelenlegi kereszténység és az élet-univerzalizmus nyilvánvalóan két út. Az élet-univerzalizmusban megvan a rögzített legnagyobb elérendő cél; hogy az Újszövetség beteljesülése után konkrétan mi lesz, az pedig még nyitott kérdés.
Akár eljön Krisztus, akár nem, a keresztények mindenképpen kezdhetnek valami újat az Újszövetség történetének véget érte után.
Persze, ettől függetlenül, a többi nagy vallás köszöni, jól van, főleg azok, amelyek a zsidóktól függetlenek.
Tehát, nagy változás a keresztényeknél, és a zsidó alapú vallásoknál lesz. A többiek pedig majd viszonyulnak az új helyzethez.
Úgy látom, hogy a jóindulatú vallások hívei, pl. a buddhisták nyugodtan fognak viszonyulni ehhez, a monopóliumra és világuralomra törő vallások hívei pedig agresszíven. Viszont éppen ők az elkövetkező pusztulás aktorai és elszenvedői – úgyhogy végül a szelídeké, az egymással békében, harmóniában, igazságosságban és boldogságban együtt élni tudóké és akaróké lesz a Föld.
A világuralomra törő kártékonyak, a pokolcsinálók pedig a megérdemelt helyükre, a pokolba kerülnek.
Ezzel helyre áll az igazság és a rend, amely fennáll addig, amíg nincs elfelejtve és megismételve a történelem.
Tehát ne felejts, és ne ismételj, hanem tanuld meg végleg, hogy több rossz már ne legyen.
Úgy látom, a judaizmus úgy fog véget érni, mint a kezdetben sikeres kalózhajó; a rend hívei rajtuk ütnek, és felszámolják.
A kereszténység az Újszövetségben leírt módon véget ér, és akkor kezdhetnek valami újat.
Az iszlám többé-kevésbé kötődik az előbbi két zsidó valláshoz, és továbbra is hasonló lesz a sorsa ezekéhez.
A távol-keleti vallások lassan idejét múltak lesznek, és békésen és hosszú életűen lesz belőlük ismerendő vallástörténeti hagyaték.
Az élet-univerzalizmusnak pedig mi lehetne jobb vége, minthogy elérje a legnagyobb célját?
Kívánd, tegyél érte, és megkapod, csak meg ne bánd.
Ezt nem fogják megbánni, csak minden mást, ha eltérnek ettől a legnagyobb céltól, ami az isteni szint elérése – az anyagi világban is, nem csak a halál utáni feltételezettben –, és Istennel való egység.
Tartunk valahol – az emberi, homo sapiens sapiens szintnél – de ne álljunk meg itt, mert ez kevés az egyéni örök élethez, és a boldog élethez is; és akkor még hol van az Istennel való egység?
A legjobb cél megvan, feladat van bőven, és hozzávetőleges határideje is van, úgyhogy tegyük a lépéseket.

Egy érdekes epizód: Bástya elvtárs is megírta a blogját a témában, „Népírtó szentek” címmel.
(bastya.blog.hu)
Bástya elvtársnak összesen egyetlen „érve” van ezügyben: aki nem ért vele egyet – vagy akivel ő nem ért egyet –, azt a bolondokházába küldi, mert az elmebeteg, és vagy az ÁVH viszi el, vagy a mentők egy zárt helyre.
Bástya elvtárs a „velünk élő történelem” – mint pl. Biszku Béla „erősebb kutya baszik” ártány – aki a kádári rendszert sírná vissza, ahol politikai foglyok nem voltak, csak „elmebetegek”.
Ez egészen a kádárizmus végéig így volt, de aztán gyurcsótányék rájöttek, hogy a másik véglet pusztítja igazán a lakosságot, és rájuk eresztették a valóban bolondokat is.

Nagyon brutál a mostani helyzet is, de a régi sem volt piskóta…
Bástya elvtárs – Bemutatkozás
(bastya.blog.hu)
Aki nem ismeri a kádári rendszert, az azt hiheti, hogy Bacsó Péter: A tanú c. filmje paródia.
Pedig a valóság dettó ilyen abszurd volt.
Az a társadalom is csak azért maradt életben, mert a masszív vezetői agybaj közepette is szaporodtak és termeltek az emberek… valamennyire.
Aki szeretné átélni a valóságban a szocialista élményt, és érzést, még megteheti: menjen el Észak-Koreába, és nézzen a színfalak mögé is, hogyan él az átlagember. Persze nem biztos, hogy túléli a kalandot…
Az újabbkori Bástya elvtárs zárszava: „Ahogy lassan átveszi az irányítást a másik elme felettük és bármit is mond nekik, ők elhiszik és ünneplik és vezetőjüknek képzelik. Pedig hát csak egy beteg elme az, semmi több.”
Milyen jól ráillik ez pl. a kereszténység alapítójára is…
Hiszen bárkit le lehet elmebetegezni, és fanatikusozni, ha valami újat mond, és meg akarja változtatni az addigi rendszert.
Saját vallás, önállóság, függetlenség, és a gój rabszolgák kikerülnek a zsidó fennhatóság alól?! Hogyisne!
A régi rendszer és az új hívei között van némi feloldhatatlan nézet- és érdek-ellentmondás; viszont érvként elmebetegezni, annak nem igazán van meggyőző ereje. Bástya elvtárs állami erőszakszervezetének is csak legyőző ereje volt – egy darabig.
De ugyan milyen ellenérvek lennének náluk, az olyanokon kívül, hogy „igaz hogy a gépem legyőz sakkban, viszont kickboxban én vagyok a jobb”?
A logikánál maradva, eléggé nyilvánvaló, hogy több ésszel jobb lett volna az ország sorsa, mert jobb döntések születtek volna.
De ehhez képest a honfoglalás, és némi rablóportya után már elkezdődött a függő viszony, és „az aktuális nagyhatalom utolsó csatlósa” szerep – valamint a kapcája és lábtörlője, akibe mindenki beletörli a lábát.
A semlegességre és önállóságra való törekvés, és az elérése helyett gyalázatos sors van, „Kompország” kapcasorsa.
A probléma az, hogy már eleve Vajk-István idegen befolyásnak és érdekeknek engedett; és olyan mértékben körbevették és befolyásolták a külföldiek, hogy a hatalmon maradása alighanem tőlük függött – ha megvonják tőle a támogatásukat, akkor nem sokáig maradhatott volna király – és a hatalmon maradásáért cserébe feláldozta az ország függetlenségét.
Így pedig a magyarok királya már idegenek helytartója volt.
Kinek az érdekét képviselte? Leginkább a sajátját, aztán azokét, akik hatalomban tartották, és végül és legutolsó sorban azokét, akik ezt az egész uralkodó és elnyomó, farkasfalka-hierarchia bandát eltartották.
Azóta sem sokat változott a helyzet, és lényegében most is ugyanez van, Orbán „király” esetében, aki az érdekcsoportok között lavírozik; és akinek se erős érdekérvényesítő képessége, se a „királyhoz való hűsége”, „hűbéresküje” nincs, az viseli a terheket, mint a feudalizmusban, miközben Orbán maga is csak egy vazallus, akinek a hatalma a külföldi főnökeitől függ, tehát egy fogott és megvett ember, aki számára a magyarok érdeke csak az egyik, és nem az egyetlen, és lehet hogy nem is a legfontosabb tényező.
Hogy lehet így független egy ország? Így sehogy.
Van egy „érdekes” rész, – súlyos döntési hiba – az Asztrik érsek fogalmazta Intelmekben is:
(hu.wikipedia.org)
„Mert az egy nyelvű és egy szokású királyság gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”
A multikulti erősít; na persze, hogyne: most is látszik a bevándorlókkal sújtott Franciaország és Németország esetében… hogy nem győznek megszabadulni a „szíp” idegenektől.
A multikulti nem erősít, csak az agyelszívás; ez pedig két különböző eset, mert az utóbbinál igencsak megvannak a kritériumok, hogy ki jöhet, és ki nem, és a hasznos kellően szét van választva a károstól.
Mivel az Intelmekben nincsenek erre vonatkozóan kritériumok, ebből az következik, hogy fogadj be mindenkit válogatás nélkül, fogadd be a máshonnan, és nem véletlenül elűzött emberszemetet, és hogy az neked milyen jó lesz… Így lett nagy emberszeméttároló a jobb sorsra érdemes Kárpát-medencéből, ahol a jók és értelmesek már nem akarnak maradni, mert a kifejlődött, főáramlattá vált és minden szintű bűnözés és korrupció elűz.
Látszik a lóláb, és hogy Asztrik egy sunyi ravasz dög volt, aki a saját érdekében belevette ezt a részt, István pedig egy buta bumburnyák, aki bevette, hogy ez így jó.
Ha ő volt a legjobb, milyenek lehettek a többiek, hm…
És hogy most milyenek a „legjobbak”…? Az Árpád-háziaktól a szarházaiakig.
Nesze neked, Intelmek VI-os pont.
Ha valakinek nem telik függetlenségre, és azon belül is jó működésre, akkor másoktól függő lesz; így van ez akkor, ha az ország vezetői nem képesek intelligens, normális politikát folytatni. Ha csak az a választék, hogy zsidó gyarmat legyünk, vagy Észak-Korea… Nem, a kettő közül egyik sem. Okos politika, kiegyensúlyozott és széles körű együttműködés és függetlenség kell; és ez el is érhető, ha megvan hozzá az eltökélt és folyamatos szándék, és ennek megfelelőek a lépések, a kivitelezés.
Ez az egyik lehetőség; a másik az, hogy ott van az a természettörvény, hogy aki sokáig ostoba, az kihal. A függőség pedig életképesség-csökkenést jelent, és a kihalás előszobáját, ahol az életképesség már csak az ilyen módú segédlettel van meg. Ugyanakkor az élősködés és a függőség két külön dolog. Az viszont fontos, hogy a függőség ne legyen állandó; pl. a kiskorú is függő a szüleitől, de az a jó, ha csak minél rövidebb ideig szükséges ez.
Mivel az 1/3 ország még nem jutott a teljes kihalás sorsára, még nincs késő az önállóság és semlegesség útjára térni. Csak persze nagyon nehéz. Vörös és narancsvörös többséggel? Nem nézem ki a jelenlegi kormányból, se az alárendelt intézményeiből, pl. a külügyminisztériumból, hogy elkötelezett és következetes semleges politikát folytatnának, pl. svájci, vagy legalább osztrák mintára…
Amíg nincs megtáltosodás, addig csatlósszerep van.
Mindazonáltal, akik olyan „fanatikusak és elmebetegek” mint én is, azok próbálják meg, váljanak le a judeo-keresztény rendszerről és a meggyőzhetetlen híveiről, csoportosan vagy egyénileg, legyenek a lehetőségekhez képest maximálisan önállók, kreatívak, és mindaz, ami ennek az útnak a sikeréhez kell – ha kell, kivándorlók, nélkülözők – mert a jelenlegi helyzetben a szabadság és az önállóság se ingyen, se olcsón nem érhető el; drága és értékes dolog lévén ez csak a legjobbaknak van meg, akik tudják, hogy mit, miért, és hogyan lehet, és kell elérni, megszerezni, megvalósítani.
Valamelyest kint vagyok már a zsidó mocsárvilágból, és látom amit látok. Egy jobb világot.
A délibáb a többieknél van…

Az Intelmekre visszatérve, körülbelül ezt kellett volna írni, már akkor is:
VI. A MEGFELELŐ VENDÉGEK BEFOGADÁSÁRÓL ÉS GYÁMOLÍTÁSÁRÓL, A NEM MEGFELELŐK ELTÁVOZTATÁSÁRÓL
A megfelelő, erkölcsös és intelligens vendégek és jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti.
Másrészt viszont a nem megfelelő vendégek s jövevények akkora károkat okoznak az országnak, hogy ennek okán mindenképp távol kell őket tartani, mert különben lezüllesztik az országot, és erkölcstelenek, bűnözők tanyájává teszik, aminek az eredménye az ország lakóinak romló közérzete, a társadalmi ellentétek és az elégedetlenség növekedése, akár az egymás közötti háborúig is, és akár olyan mértékig is, hogy a jók és értelmesek fognak innen elmenni, és a rosszak maradnak, és végül az ilyen befogadó országból lesz a lenézett népek után kullogó leghitványabb nemzet.
Ne hagyd, hogy az ország rossz sorsra jusson, és mindig nézd meg, hogy akiket beengedsz az országba, azok valóban használnak-e neki, vagy pedig a kárára és ártalmára vannak. Ha az utóbbi bizonyosodna be, ámde mégis beengedted őket az országba, akkor pedig ne restelld őket onnan eltávoztatni. Ne gondold azt, hogy az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő, mert mindez a jók és rosszak megfelelő válogatásán áll vagy bukik, és aki rosszul válogat, azt az egy nyelvűek és egy szokásúak is legyőzik. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jó erkölcsű és jó szellemű jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Mindazokat viszont, akik nem ilyenek, tartsd távol az országtól. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.

Arról, hogy Imre herceg mit ne tegyen, és mit ne hagyjon, kevés szó esik az Intelmekben, a címmel ellentétben (még ha ez nem is teljesen olyan, mint a Facebook, ahol csak „like” gomb van).
Azért pl. egy ilyen mondat nem fért bele: ne hagyd, hogy az idegenek irányítsanak, nem úgy, mint apád.
Itt már el lett rontva az egész, mert egy lényeges dologról nem szól, az totem-tabu. Így lett Vajk-István is olyan, mint egy évezreddel később pl. G. W. Bush, az elnöknek látszó tárgy, az emberi hangú szövegfelolvasó berendezés, akinek mások adják a fejébe, hogy miről mit gondoljon, és ha netán eltér a programtól, és önállósítja magát, akkor azt figyelmen kívül hagyják, és nem aszerint cselekszenek – vagyis a zsidók szempontjából megvan a tökéletes díszgój. Olyan, mintha ő irányítana, közben pedig teljesen őt irányítják; ő a front-színész a színpadon, akinek se önálló gondolata, se önálló döntése nincs, csak közvetíti másokét; a színészi játékával közvetíti a nézők felé a szövegkönyvet a politika forgószínpadán állva. Fontos figura, de nem az első, hanem csak a harmadik a sorban, úgymint: színházigazgató, szövegíró, front-színész. A tömeg persze az előző kettőt nem látja, és tudatlanságukban azt hihetik, hogy azok nincsenek is. Lehetne így is, de az pl. Hitlernél volt, akit azóta is nagyon utálnak a zsidók, valamint félnek tőle.
Előbb-utóbb megkapják, amitől félnek… mert megérdemlik, és jobb változatban, mert Hitler, a középszerűség géniusza, elég nagy balfasz volt, akkora hibákat elkövetve, hogy muszáj volt veszítenie (ezeket most nem elemzem ki, és mindenki vegye észre ezeket magától; röviden erről annyit, hogy gójokra támadni, szétterülni és felmorzsoltatni, és a „fél világ” felégetése után végül rájönni, hogy nem győzhetünk, mert az ellenség létszáma túl nagy, nem nyerő).

A régi Intelmekből az a hamis állítás és álláspont világlik ki, hogy „az idegen mindig szép, jó és hasznos”. Amint a helyzet mutatja, a zsidó és más idegen térhódítás – és az, amit manapság liberalizmusnak nevezünk –, Magyarországon I. Istvánnal kezdődött, az idegen hatalmak befolyása, sőt irányítása alatt álló fogott emberrel, és tart azóta is – és nem bánnám, ha I. Orbánnal végződne, hogy meglegyen a boldog vég (más szóval happy end) ebben.
Az utána következőre vár az, hogy kitakarítsa a szemetet az országból, és rendet tegyen benne. Akkor majd vonzó lesz az ország az erkölcsösek és intelligensek számára, ellentétben a mostani, igencsak taszító állapottal.
Ez az ország már ott tart lezüllöttségben, hogy nincs kiből építkezni, nincsenek megfelelő emberek. Vannak viszont helyettük helyezkedő és köpönyegforgató pártkarrieristák, mint pl. az elvtárspolgárúr Schmitt Pál, akihez Orbán oly annyira ragaszkodik, hogy ha nem belőle lett volna a köztársasági elnök, akkor inkább ő is lemondott volna – állítólag.

Őszöd 2010: Orbán lemondással fenyegette meg a Fidesz-vezérkart
(hirszerzo.hu)
„Bár a Fidesz mindig összetartóbb és fegyelmezettebb volt a szocialistáknál, a nyáron a kormánypárt elnökségében is komoly – ahogy az egyik forrás fogalmazott: “lassan gyógyuló sebeket okozó” – konfliktusok voltak az egyes döntésekről és kinevezésekről. Az országos választmány elnöke, Kövér László a Heti Válasznak adott július végi interjújában elismerte, sokáig ellene volt Schmitt Pál államfői jelölésének, amivel “saját házelnöki kinevezése ellen dolgozott”.
A Hírszerző úgy tudja, erről rendkívül éles vita folyt az elnökségben – páran Sólyom László újraválasztását, mások Áder János fideszes európai parlamenti képviselő jelölését szorgalmazták -, amit Orbán úgy zárt rövidre, hogy egyértelművé tette: ha nem Schmitt lesz a köztársasági elnök, akkor nem vállalja a reformok folytatását és lemond.”

Közbevetésileg: össze lehet hasonlítani, hogy melyik az intelligensebb: az 1027-ben készült Intelmek, vagy a 2010-ben készült NENYI?
Ha 10 emberből 10 nem azt mondja, hogy az Intelmek a jobb… akkor meg lennék lepődve.
Az Intelmekbe bele tudtam javítani; a NENYI viszont… Nem Egy NYerő Iromány, és mehet a történelem szemétdombjára – már csak azért is, mert a NENYI-nek oly annyira büdöskomcsi szaga van, hogy valaki paródiát is készített belőle, amely szerint egy állítólagos – fiktív – 1952-es Szabad Nép cikk alapján lett írva.
Kommunistáktól lopta a Fidesz a nenyit?
(www.urbanlegends.hu)
Egy 1952-ből itt maradt pártkáder műve… Vajon ki lehetett az, hmm…? Csak nem Schmitt ügynök?!
A címe az 1848-as 12 pontból való, a tartalma pedig az bizonyítja, hogy a vörösök után a narancsvörös elvtársurak is egyhez értenek, egyet tudnak: lopni.
Hoplita nick szerint „a kicsinyesség, az akarnokság, a szemétség és hülyeség” a pártsemleges általános politikusi jellemzők.
Nem én mondtam.
Csak azt – kérdezem –, hogy ebből mit lehet építeni? És meddig marad fenn? Vagy inkább mikor dől össze…? És kire szakad rá? (Az már előre látszik, hogy az alul lévőkre szakad rá, mint a vörösiszap is.)
Úgyhogy se fölül, se középen, se alul nem kell lenni a szarból épült várban.

Kapcsolódó hír:
Megtalálták a liberális gondolkodás génjét
„A dopaminreceptorokat irányító DRD4 gén miatt lesz az ember liberális.”
(index.hu)
„A UC San Diego és a Harvard egyetemek közös kutatócsoportja egy 2000 tesztalanyt érintő kutatással bebizonyította, hogy a politikai nézetek és gondolkodásmód kialakulása nem csak szociális faktoroktól, a neveléstől, és az embert ért élményektől függ, de erős genetikai alapja is van.
A kutatók a kísérletben részt vevők genetikai adatait vetették össze a kapcsolati hálóikkal, és a politikai nézeteikkel. Azt találták, hogy a DRD4 kódnevű gén egy speciális variánsa, ami az agyban a dopamin hormon működését szabályozza, az átlagnál sokkal többször szerepelt a liberális elkötelezettségű emberekben. A génvariáció jellemzően akkor jelezte nagy biztonsággal az ideológiát, ha az adott tesztalany szociálisan aktív volt a kamaszkorában, vagyis sok barátja volt, élénk társasági életet élt.
A jelenség etnikumtól, kortól, nemtől, és kulturális háttértől függetlenül megfigyelhető volt.”
Beigazolódott az a sejtésem – ami persze nem csak az enyém volt – hogy a liberális viselkedés hátterében nem csak memetikus viselkedésminta-átadás van, hanem genetika is, és hogy a liberalizmus nem csak bűn, hanem betegség is. A liberális mindennel toleráns, ami deviancia, degenerált, bűnös és káros; ugyanúgy, ahogyan a rothasztó baktérium is toleráns a rothadással szemben, sőt, próbálja ezt az állapotot a többiekkel normálisként elfogadtatni. Ez olyan, mint hogy pl. a kergemarhakóros marha és egyén az egészséges, a többiek a betegek… Csak a liberalizmusnál még komplikáltabb módon történik a belehalás, az egyéni és a tömeges.
Ha valami alapján csoportosítani érdemes az embereket, akkor az alapján, hogy van-e liberális génje, és ilyen világnézete és életvitele, vagy nincs, és akinek nincs, az éljen azokkal akiknek nincs, akinek pedig van, az azokkal, akiknek van, mert az össze nem illők keveredéséből van a gond. Liberális liberálist érdemel, konzervatív konzervatívot (persze mindkettő csak egy címke, és a mögöttük lévő tartalom a lényeg).
Érdekes, hogy ilyen kis fizikai különbözőség a végeredményben milyen nagy lényegi eltérést eredményez.
És mert így van, meg kellene felezni a világot a liberális és a konzervatív génű emberek szerint, aztán mindenki legyen a maga térfelén, a hasonló a hasonlóhoz alapon – és így már jobb lenne az elégedettségi szint, a közérzet. Kérdés, hogy bolygó szintű, vagy ország szintű legyen-e a megosztás… Én a bolygó szintűre szavazok; és mivel a Kelet a konzervatívabb, a konzervatívok próbáljanak arra tartani. Így helyreáll a világ rendje, és kialakul a Jin-Jang ábra. Az persze kellemetlen, hogy a nem megfelelő helyre születetteknek előbb-utóbb népvándorolniuk kell… De még mindig így a legjobb. Mondom ezt úgy, hogy felfogtam, e szerint a rendszer szerint én vagyok a rossz helyen. Demszky megmondta, hogy Budapest liberális város – és sajnos többségileg az egész ország az. Nem biztos, hogy ez mindig így lesz, de most így van; és inkább a vándorlás, minthogy valaki ott élje le az életét, ahol neki nem jó, és azoknak sem, akikkel ott diszharmóniában és konfliktusban van.

Akkor haladjunk, és nézzük, hogy mi várható a közeljövőben.
Magyarországon 2010-ben vörös és narancsvörös, avagy komancs és dakota a többség – és nem kell hozzá a 4 évenkénti szavazás, hogy ezt tudni lehessen, de még csak közvélemény-kutatás sem: elegendő megnézni, hogy valamely demonstrációra vagy ünnepre hány embert tudnak az utcára szólítani, abból már látszanak a tényleges erőviszonyok. 2010-ben a Fidesz százezres nagyságrendű tömeget, a Jobbik tízezrest tud az utcára vinni. A társadalmi bázis, és a pártok amortizációja, kopása pedig meghatározza az erőviszonyokat, és hogy ki mikor kerül sorra a kormányzásban.
Tudható, hogy mi várható a Fidesztől: demokratikus feudalizmus és narancsdiktatúra, és hogy legkésőbb 8 év alatt elkopnak; utána pedig jön a Jobbik, a jelenlegi harmadik legnagyobb erő.
Ilyen körülmények között mi az a legjobb, amit én tehetek?
Az élet-univerzalizmust illetően így a legjobb: széles körű minőséggyűjtés, és lassú létszámnövekedés, és túlélés és tapasztalatgyűjtés.
Még 8-12 évig a minőséggel kell foglalkozni elsősorban, a létszám lehet száz és ezer között, ami nem egy nagy politikai erő, és pláne nem egy akkora tömegpárt, hogy esélyes lenne a kormányzásra. Tehát, lassú növekedés, a minőség, mint elsőrangú szempont szem előtt tartásával, ez így jó; és az élet-univerzalisták lehetnek negyedik erő, a Jobbik után. Majd, ha-akkor.
A túlélésben pedig nem csak a „boldog békeidőbeli”, hanem a polgárháborús és világháborús túlélés is benne van, mert benne kell, hogy legyen.
Azt is tudni kell, hogy egy dolog a vallás, és másik dolog a politikai párt. A pártok élettartama jobb esetben is csak évtizedekben mérhető; sok évszázados pártok nincsenek, már csak azért sem, mert az évszázadok alatt az egész társadalmi berendezkedés megváltozik (legalábbis eddig így volt, az ókor óta). Ellenben a vallások élettartama évezredekben mérhető – vagy addig tart, amíg a kitűzött legnagyobb célját el nem éri.
Vallás és párt összekötéséből az lesz, hogy a párt hamarabb elhasználódik, mint a vallás. Nem mondtam ezzel újat – lásd pl. a kereszténység és a Kereszténydemokrata néppárt (KDNP) – csak rávilágítottam.
A lényeg az, hogy a vallásnak minden körülmények között jól kell működnie és a célja felé haladnia, akár van hozzá politikai hatalom és kormányzói szerep, akár nincs. Ebből következik, hogy a kormányzói pozíciót se forszírozni, se ambicionálni nem kell, és nem is szabad.
A belső dolgok működjenek jól, és ha már olyan jól működnek, hogy országos szinten is így a legjobb, és van hozzá felkérés is, akkor lehet elvállalni, ha az el nem vállalás lenne a rosszabbik eset.

Végül, de tényleg… egy fontos dolgot találtam még, ahogy az akkori és a mai magyar lelkivilágok mélyebb részébe jutottam. Vajk-István mondhatná a síron túlról, hogy te sem tudtad volna jobban csinálni, mert a magyarok csak az erőből értenek, nem a szóból; és tessék, ott van neked a 2010-es év, és ugyanezt a problémát szívod, a hitványságot, és a csak az erőből értést. A céljaim elérése érdekében erővel oda kellett csapnom, mert más módszer nem működött. Hogy mi lett volna jobb, arról pedig utólag könnyű bölcsnek lenni; de nekem az itt és most van, ahogy neked is…
Szentté pedig nem én avattam magam, tehát az azoknak az asztala, akik ezt tették.
Már megértőbben viszonyulok Vajk-Istvánhoz, viszont most is az az álláspontom, hogy jobban kellett volna csinálni a dolgokat ahhoz, hogy valóban jobb legyen. De mert csak arra volt meg a képesség, amire, tehát az van, ami – ami az akkori erkölcsi és szellemi szintet és a jelenlegit összekötő egyenesből következik, ahol az aktuális helyzet a tömeg és a vezetők képességeinek balanszából következik; és aki, amely nép sokáig és hosszan ostoba, vagy nagyon ostoba, és / vagy alacsony erkölcsű, az veszít a népek játszmájában, hanyatlik és kihal.
Ennyi degenerált, aljas, szarházi ember egy kupacban, és többségileg a Kárpát-medencében… ebből nem lesz semmi jó.
Én pedig nem tehetek jobbat, minthogy kiválogatom azokat, akik nem ilyenek, és velük kezdünk valami újat és jobbat.
Én szarból már nem építek várat; próbálkoztam ilyennel eleget, aztán persze nem sikerült, viszont időben-energiában-pénzben jó sokba volt, és nem érte meg az árát.
Ennyi tapasztalat után már tényleg ideje volt eljutnom ere a letisztult szintre – amit helyesként tulajdonképpen már Buddha is megállapított (példabeszédek a helyes útról), és Jézus is (a gyöngyök és a disznók példabeszéd), hogy mit kivel ne, csak nem ennyire konkrétan.
Az a magyarországi többségi szint, amit látok és tapasztalok, az én mércém szerint kevés; és ez még hagyján, de úgy néz ki, hogy az isteni mérce szerint is… kevés a normális élethez és az életképeséghez.
Úgy látom, hogy egyénként megtaláltam ezt az alapigazságot, ami a népekre vonatkozik, és az egyénre is, mint „önálló univerzumra”; és ahol a kitűzött cél és a valós összefüggések meglátása adja meg a helyes utat.
A kitűzött cél eléggé tiszta sor; viszont az összefüggések meglátásánál sok a téveszme és az illúzió (úgy is, mint az illuzionisták néphülyítései), amiből aztán a zsákutcák lesznek. Ezeket kell elkerülni a minél gyorsabb átlátás által, mert különben akár az egész élet a zsákutcákban való bolyongással fog telni, és a masszív kudarcélménnyel, hogy ez sem az, amit akartam volna, meg ez sem az…
Az ember embernek farkasa emberek kismillió zsákutcát állítanak fel, leginkább zsákmányszerzésre. Gyere be a mi utcánkba, és lehúzunk és kizsebelünk; utána kereshetsz egy másikat… másik illúziót, ha még mindig nem gyógyultál ki ezekből. Persze nem kiégettnek kell lenni, hanem mindent átlátónak: az okok és okozatok teljes láncolatát átlátni, hogy helyes döntések szülessenek a keresendőkről és a kerülendőkről.
Ennek okán megvan bennem az a könyörtelenség, hogy nem hajlok el a megszerzett legjobb úttól – pedig erre-arra hajlító, befolyásoló tényező van bőven – mondhatni csak az van, miszerint te ezt ne így gondold, és ne így csináld, hanem gondold úgy és csináld úgy, ahogy én akarom, ahogyan nekem jó. Ezek az „önkéntes kiváló mérvadók” nekem már csak a leküzdendő akadályokat jelentik; ők az akadálypálya a jelenlegi helyzet, és az elérendő cél között. Most persze a nem együttműködőkről beszélek, akiknek én szintén nem vagyok együttműködő, és nem véletlenül, mert a jót nem cserélem rosszra, sem a magasabb szintűt alacsonyabb szintűre.
Magas szintűnek ott vannak a régi vallásalapítók megállapításai, és az élet-univerzalizmus; és van néhány milliárd pampogó ember is, akiknek a mondandóját igencsak meg kell szűrni, hogy legyen belőle valami használható; és akik persze nem pl. az ATV tojásfejű „észosztói”, és a hasonszőrű társaik, mert ők néphülyítők zsidó célok érdekében, és ennyi. Tudom, hogy mit és miért mond, és belőlük ennyi elég is, mert megvan a cél és a módszer, és amit ők a lényegnek gondolnak, a szófosás pedig, amivel megadják a buta gójoknak a tájékozottság illúzióját, nyugodt lélekkel, és veszteség nélkül kihagyható.
Remélem hogy minden lényeges belefért ebbe a vegyes bejegyzésbe, úgyhogy itt ezt abba is hagyom.

Feketéket késelhetett meg egy izraeli férfi
(index.hu)

Hogy rasszista, azon nem csodálkozom. A Talmud maga az ős-rasszizmus – és akkor a követői milyenek legyenek, ha nem olyanok, mint maga a tan? Most épp azt követelik (a demokrácia, a tolerancia, vagy más hangzatos fedőszólam nevében), hogy „arabok kifelé a Knesszetből”.
Az elkerítő fal, a ház-ledózerolás, a blokád, a foszforbomba már megvolt, most ez van soron.
Már a zsidók is elismerik, hogy állatként bánnak a gojokkal
(kuruc.info)
Nincs béke az olajfák alatt; és amíg a talmudista zsidók ott vannak – meg a Földön, meg a Naprendszerben, meg az Univerzumban –, addig nem is lesz.
Mitől lenne béke a talmudista ragadozó, rabló és kettősmércés világban?

Hogy gyilkos, azon sem csodálkozom, mert ez már régi hagyomány náluk.
Biblia, Újszövetség, Csel 7,52 „A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek;”

Hogy nem ez a hír Szváziföltől Kamcsatkáig, azon sem csodálkozom, mert ez csak akkor hír széltében-hosszában és keresztbe-kasul, ha gój teszi. Ha zsidók, az más, és az nem elítélendő.

Azon sem csodálkozom, hogy megírták hogy rasszista, mert először azt írták meg, hogy egy rasszistáról van szó, és csak azután tudták meg, hogy zsidó, és az „izé ember” helyett valami személy-jelölő melléknevet csak oda kellett tenni.

Azon sem csodálkozom, hogy a zsidók le akarják tagadni ezt az egészet; és azon sem csodálkozom, hogy nem sikerül nekik.

Az pedig már a levont következtetés, hogy a zsidók rosszabbak, mint a nácik.
A szocikommunista embervágóhíd is zsidó ideológia alapján született meg; zsidók voltak az értelmi szerzők, és nagyrészt a gyakorlati kivitelezők is. (mint pl. Rákosi-Rosenfeld, a Péter Gábor-Eisenberger Benjámin által vezetett ÁVH, és az elődök és az utódok bel- és külföldön).
Mennyi idejük volt a náciknak, és mennyi idejük van a zsidóknak? Annyival nagyobb a kifejtett károkozásuk is.
A kártékonyságuk bizonyítékainak hosszú sorát 1945-től kezdve összegyűjthetné már valaki a második nürnbergi perhez…

Egyébként pedig, gyilkosság-történet dióhéjban:
Ha 1-től (rasszista zsidó) 4 főig (cigányirtók) történik, az bűncselekmény;
Ha negyvenezres létszámban, az polgárháború;
Ha négyszázezren teszik, az forradalom;
Ha ennél is többen, az világháború.
Ez az a kategória, ahol a mennyiség számít… minél többen mennek az embervágóhídra, annál inkább elfogadottabb, trendibb és fősodratú a dolog.
Nem csodálkozom, ha így lesz.

Valamint: „A boldogság az, amikor amit gondolsz, amit mondasz, és amit cselekszel, harmóniában van.” – Mahatma Gandhi
(Happiness is when what you think, what you say, and what you do are in harmony. – Mahatma Gandhi)
Ezek szerint pl. a cigányölők boldogok voltak, mert a gondolat, a szöveg és a tett harmóniában volt náluk. A boldoggá avatásuk mikor lesz?

Van itt egy érdekes oldal:
Gandhi and the Jews (Gandhi és a zsidók)
(www.sepiamutiny.com)
A második világháború ideje alatt Gandhi írt egy nyílt levelet a britekhez, sürgetve őket, hogy adják meg magukat a náciknak. Később, amikor a holokauszt kiterjedése ismert lett, kritizálta azokat a zsidókat, akik meg akartak szökni, vagy harcolni akartak az életükért, ahogy ezt Varsóban és Treblinkában tették. „A zsidóknak fel kellene ajánlani magukat a hentes késének” – mondta. „A tengerbe kellene vetniük magukat a sziklákról”.
Az angol eredeti:
During World War II, Gandhi penned an open letter to the British people, urging them to surrender to the Nazis. Later, when the extent of the holocaust was known, he criticized Jews who had tried to escape or fight for their lives as they did in Warsaw and Treblinka. “The Jews should have offered themselves to the butcher’s knife,” he said. “They should have thrown themselves into the sea from cliffs.”

Louis Fisher, Gandhi életrajzírója megkérdezte őt: „Úgy érti, hogy a zsidóknak kollektív öngyilkosságot kellett volna elkövetniük?”
Gandhi válasza: „Igen, az hősiesség lett volna.”
Az angol eredeti:
Louis Fisher, Gandhi’s biographer asked him: “You mean that the Jews should have committed collective suicide?”
Gandhi responded, “Yes, that would have been heroism.”

Ezek után a zsidók hogyan viszonyulnak Maszadához? Ugyanilyen ellentmondásosan?
(kitekinto.hu)

”Vitéz bajtársaim! Már régóta szilárd elhatározásunk, hogy sem a rómaiaknak, sem másnak nem hódolunk meg, csak az Istennek, mert ő az igazi és törvényes ura az embernek. Bizonyosan tudjuk, hogy holnap az ellenség kezére kerülünk. De most még kedveseinkkel együtt szabadon választhatjuk a nemes halált. Amíg szabad a kezünk és markunkban a kard, tegyük meg a legszebb szolgálatot, amit megtehetünk. Haljunk meg úgy, hogy nem hajtjuk fejünket az ellenség igájába, feleségeinkkel és gyermekeinkkel szabad emberek módjára hagyjuk itt az életet! Kötelességünk volna már nevelésünk alapján példát adni másoknak, hogy szívesen vállaljuk az önkéntes halált. Ezt parancsolják törvényeink, ezért rimánkodnak feleségeink és gyermekeink; Isten rótta ránk ezt a kényszerűséget, a rómaiak épp az ellenkezőjét akarják: hogy egyikünk se haljon meg a vár eleste előtt. Siessünk tehát, keserítsük meg győzelmük remélt ízeit, hadd fogadja őket itt hősiességünk csodája és a megdöbbentő halál!”
Josephus Flavius: A zsidó háború, Talentum kiadó, Budapest, 1999.,
Révay József fordítása

„Maszada az izraeli hadsereg kultikus helyévé vált: itt teszik le az esküt a Cáhál tisztiiskolásai és újoncai, s az általuk skandált jelszó üzenetértékű: Maszada nem eshet el soha többé!”
Ez is egy álláspont; de mi van akkor, ha Maszada mégis elesik?
Akkor valószínűleg történelemismétlés van, volt, és lesz. Semmit sem felejtenek, és semmit sem tanulnak a történelemből… Garantált katasztrófa.

Egy rejtély mindenesetre megoldva: ezért nem kapott Gandhi zsidó díjat (ismertebb néven Nobel békedíjat); ellentétben az Irakban és Afganisztánban tovább háborúzó, és létszámnövelő Barack Obamával (2009), valamint Elie Wiesellel (1986), Menachem Beginnel (1970)…
Háborús bűnösök, és névről és tettről ismeretlen emberek a sorban – akiknek az a közös vonása, hogy ha nem zsidók voltak, akkor jóban voltak a zsidókkal, és nem mondták meg róluk az igazat.
A 2008-as Nobel-békedíjas Martti Ahtisaari másik fő ismérve vajon mi? Az, hogy 2009-ben a (zsidó) CEU Nyílt Társadalom Díjával tüntették ki.
Nem is lóg ám ki a lóláb…

Ennyi erővel goto első bekezdés, és Nobel-békedíjat a rasszista zsidó négerölőnek is; azért mert zsidó, és mert sokkal kevesebbek halálát okozta, mint néhány Nobel-békedíjas a sorban.
Másrészt, aki talmudista zsidóknak erkölcsről prédikál, az olyan, mintha patkányoknak prédikálna az erkölcsről; hatástalan, mert csak az erőből, a fizikai hatásokból értenek, és abból sem sokat.
A világot uralni akaró – és részben uraló – zsidó „übermensch” ilyen; a pusztítás szellemének hű szolgája, és nem számít, hogy mindez a világnak és neki mennyibe kerül.
Egy példa Madeleine Albright (előző nevén Marie Jana Korbelová) zsidó amerikai külügyminiszter: „úgy gondoljuk, hogy megéri az ár” (félmillió iraki gyermek halála az Irak elleni embargó miatt). Utána: „őrült voltam…”, „a válaszom borzasztó hiba volt, meggondolatlan, ügyetlen és téves”.
Ezt pl. Hitler is mondhatta volna a kétfrontos háború vonatkozásában.
Elkúrók jobbról és balról; és ők irányítják a világot… Meg is látszik rajta.

Kapcsolódó:
Gazdag István: Obama és a birodalmi háború ára
(kuruc.info)
Tessék, az orwelli figura élőben, a Nobel-békedíjas Obama, aki által – és a gazdái által – megvalósult „a háború béke (war is peace)” orwelliánus állami alaptétel.
Igen durva hadi-költségvetési számokról is hírt ad a cikk, és lehet, hogy ebbe fog belebukni az USA, mint a gazdaságilag nem bírt fegyverkezési versenybe a Szovjetunió – és szintén meg is érdemli. Nem annyira az amerikai átlagember fog ebbe belebukni, mint az irányító zsidó bűnszövetkezet, úgyhogy jól van ez így; bukjanak meg, nem kár értük, ettől csak jobb lesz a világ.
A Római Birodalom bukása inkább veszteség volt, mégis megtörtént, de a zsidók irányította USA ezt meg is érdemli; jobb nélküle, mint vele.
Az USA addig volt jó és szimpatikus, amíg nem dominált benne a zsidó érdek; és nem a külső szemlélővel van a baj ezügyben, hanem arról van szó, hogy a zsidók megrothasztották az eredetileg szép almát, és ez persze hogy nem tetszik, sem az alma még mindig egészséges alkotórészeinek, sem pedig kívülről.
Mi a rothadt alma sorsa? Az, hogy elpusztul teljesen, és elenyészik. Akik egészségesek a rothadt almában, azoknak pedig nehéz dolguk van, mert teljesen el kell különülniük a rothadt részektől – legalább lélekben mindenképpen, ha fizikailag netán nem is megy, mert különben nekik is csak az lesz a sorsuk, mint a többi rothadt résznek, és magával viszi őket a megromlott többség a pusztulásba.
A jelenlegi helyzet az, hogy a megromlottak már nem is annyira többség, mert „Tízből hat amerikai ellenzi az afganisztáni háborút” (kuruc.info)
Mindez a rendelkezésre álló propaganda-gépezet, és minden hatalom ellenére; úgyhogy nem csak az iraki, hanem az afganisztáni háború is vesztes ügy, úgy a hazai pályán támogatottságban, mint külföldön katonailag. Mi következik ezután Irakban és Afganisztánban? Visszarendeződés. Persze nem úgy, hogy Szaddam feltámad holtából, hanem az országok általános állapotát tekintve.
És végső soron mit értek el a „felsőbbrendű” zsidók a két háborúval? Azt, hogy nem is olyan keveseknek felnyitotta a szemét mindez, és már sokkal többen, és sokkal jobban utálják őket, mint a két háború előtt; tehát nem volt hiábavaló a zsidók „favágása” – saját maguk alatt. Alapból jogtalan volt mind a két háború, de a lényeg a zsidó érdek ugyebár. Három öngyilkos, részben zsidó célpontú repülős merénylet miatt megtámadtattak egy egész országot, mert ott bujkál Bin Laden. Persze ezt sem tudták bizonyítani – a világot fenyegető iraki tömegpusztító fegyverekről már nem is szólva… Ezután Irán lett a fő prioritás a zsidók számára, és nahát-nahát, „ki hitte volna”, most már Irán van a célkeresztben, mint a világbékét, a demokráciát, és az összes többi, a zsidó érdekre kitalált fedőnevet fenyegető aktuális főgonosz. Úgy rémlik, Irán évszázadok óta nem támadott meg senkit, csak őket támadták meg a latrok, legutóbb Szaddam Irakja; most pedig a zsidók készülődnek… Ha netán megint, és mégis bele tudják vinni az USA-t a háborúba, akkor remélem, hogy Iránba még jobban beletörik a bicskájuk, mint Afganisztán és Irak esetében. Kezdve azzal, hogy egy Irán elleni háborúnak ugyan mekkora támogatottsága lesz… vagy pedig eleve kisebbségi támogatással kezdenek neki; és hogy annak a tábornoknak, aki ezt bevállalja, eleve őrültnek kell lennie – ami viszont jó alap a harmadik világháborúhoz.
Magyar vonatkozásban a helyzet a tojásos Demszky-féle „mi vagyunk a többség” kijelentésre emlékeztet; mondta volna azt, hogy „mi vagyunk a fogyatkozó többség”, és így kifejtette volna az igazság minden részletét.
Magyarországon – a Jew York, Judapest, Tel-Aviv tengely részeként – persze ugyanígy itt vannak a rothasztók, és ugyanígy folyik a rothadás, csak világpolitikai-világbirodalmi szerep nélkül, ami Magyarországnak és a világnak is szerencséje, mert így a kisebb a kár és a bukás.
Egy apró megjegyzés: bár a zsidók nem Führer-alapon, hanem háttérhatalom-alapon irányítanak, azért szívesen látnám már a Bukás című filmből a zsidóbirodalom bukásáról az aktualizált változatot. Annyi kis tégla megbukott-kihullott már a birodalom építményéből, de a nagy összeomlás még mindig várat magára… és persze minden jobb sorsra való ember vigyázzon magára, nehogy maguk alá temessék a romok. Távolságtartás, elkülönülés, nem ott tartózkodás a legjobb; és a szemben álló felek közül az egyikhez sem tartozás; bár ez csak kevesek kiváltsága, mert mindkét tábor igyekszik mindenkit a maga oldalára állítani szóval és erővel, és aki nem hajlandó, az mindkét részről „minden lesz, csak jó ember nem”, aki nincs velünk, az ellenünk van, gyáva, áruló, meg amit még ki tudnak találni.
Hitler is lefejeztette a katonaság-megtagadókat, és a mostani diktátorok sem különbek…
Ahogy „Guszti2004” az afganisztáni hírek kapcsán megállapította: „A globalizáció megöli a kultúrák sokszínűségét. Tömeges mészárlást csak háborúban és ámokfutás közben lehet elkövetni civilizáltan.”
A zsidó-keresztény kultúrkör pedig már a civilizációnak ezen a fokán áll, bizony.

2007-2010: a változás

Már 2007-ben is a szocializmus helyi jelképének tekintettem azt a Skodát…

Visszaemlékezve az elmúlt évtizedre, „nagy a jólét; dübörög a gazdaság; hazudtunk reggel, éjjel meg este, lófaszt, mama; el lehet menni, kéremszépen”: a kúrmányfői definíciók, röviden.
„Lenézett népek mögött kullog a magyar” – még rövidebben, a nyirkai jóslatból.
Ez mind el lett érve a zsidóuralom által, és alatt, és úgy néz ki, a zsidójárás a tatárjárással van egy kategóriában az okozott károkat illetően.
Mindeközben egyre többen mondják, hogy már csak egy szikra hiányzik a polgárháborúhoz.
Lángra lobban az ország (idézet a nyirkai jóslatból ismét) – és a legkritikusabb, leggyúlékonyabb helyeken fog ez elkezdődni, aztán szétterjed.
Mi történik, ha egy egészséges erdőben belecsap egy fába a villám?
A fa vagy túléli, vagy nem, viszont az erdőnek nem lesz semmi baja. Ellenben, ha elszáradt, korhadt, rothadt fákból álló erdőbe csap bele a villám… akkor leég az egész erdő, illetve az a része, amelyik ilyen.
Magyarország pedig minden eltelt perccel, nappal és évvel a társadalmi erdőtűzhöz kerül közelebb, mert valóban nagy változás, megújulás itt nincs – és a narancsos „forradalom” a szavazófülkékben is csak egy rossz vicc, mert csak annyi történt, hogy a posztkommunista B-csapat átvette a hatalmat a politikai forgószínpadon, és az egyik ex-KISZ-titkárt felváltotta a másik ex-KISZ-titkár.
Ezek szerint a megújulás valódi módjának csak a társadalmi tűzvész marad; aztán a felgyúlt és leégett helyekre majd jönnek az újak, mert hely nem marad üresen.
Nekem viszont az életnek, és a hanyatlásnak és halálnak ezen darabjára nincs szükségem; ez egy előre látott, és előre ismert forgatókönyv, ami nem járul hozzá a további szellemi fejlődésemhez. Ami hozzájárul, az az előre látott káros hatások kivédése.
Két fő célom van már csak, az egyik az élet-univerzalizmus minél jobb szintje, a másik a legmegfelelőbb hely, és a legmegfelelőbb személyek megtalálása. Ez a három. Különböző célokhoz más és más az optimum, és az én esetemben, itt és most ez.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy agybeteg Magyarországot szálltak meg a cigányok és a zsidók. Az élősködők a legbetegebb, a leginkább ellenállásra képtelen gazdaállatra szállnak rá… és az nyilvánvaló, hogy nehezítik Magyarország sorsát, viszont nem vagyok biztos abban, hogy a zsidók és cigányok nélküli, tehát a tisztán magyar Magyarország már életképes lenne.
Bár nincs kipróbálva, de igencsak úgy néz ki, hogy önállóan is képesek alkoholisták, agyhalottak, erkölcstelenek, korrumpálhatók, bűnözők lenni… A legbetegebb nemzetekre szállnak rá a paraziták, hogy minél gyorsabban bevégezzék azt, ami eredetileg már nélkülük is elkezdődött: a szellemi fogyatékosság, a hanyatlás és pusztulás.
A megoldás az, hogy szét kell, hogy váljon a máj a szartól; a rothadásnak ellenállók a rothadásnak nem ellenállóktól, és mindkét embertípus járja a maga útját: a káros hatásoknak ellenállni tudók a fennmaradásét, az ellenállni nem tudók pedig a hanyatlásét, és kihalásét.
Ennek okán nem vagyok biztos abban, hogy Magyarország, mint államalakulat sokáig fennmarad. Ilyen többséggel, akik a hanyatlás útját járják? Ilyen körülmények között arra kell koncentrálnom, hogy az élet-univerzalisták fennmaradjanak, bárhol legyenek is a világban – és igen, fontosabb számomra egy vallási közösség fennmaradása, mint egy romlásnak, bomlásnak, rothadásnak indult, és rossz nemzeti közösség fennmaradása. Ami rossz, az hadd enyésszen el. Ami valóban jó, az fog fennmaradni. Így van ez, és így van rendjén.
Valamint, van, ami a hatáskörömben van, és van, ami nincs; ami nincs, azzal nem fogok erőlködni, mert az hiábavaló, és csak a kudarcélmények számát gyarapítaná.

2010. július 31-én, szombaton, 9 óra 10 perckor kórusban történő harsány gajdolásra ébredtem; „eladták szép hazánkat”, vagy valami ilyesmi. Aztán zárásként egy fiatal hang elordította magát: „Kapjátok be a faszomat, rohadt tizenharmadik kerületi köcsögök!”
Az ébresztő után 9ó 30p-kor elmentem szarni egy jó nagyot a klozeton, és 9ó 50p-kor nekiláttam megírni ezt a részt.
Ez a nap is csak úgy kezdődik, hogy itt soha nem történik semmi jó – mármint olyan, ami kívülről, a körülvevő környezetből jön.
Nem foglalkozva behatóan azzal, hogy mi vezérelte, és ki küldte őket – ez az előzmények, a háttér ismerete nélkül nehéz is lenne – a lényeg a megfelelő következtetés levonása.
Volt már itt cigány gajdolás is… Van lényegi különbség? Nincs lényegi különbség.
Én pedig ismét, és mindig ugyanarra a következtetésre jutottam: hogy a rohadt zsidó, szemét cigány, szarmagyar háromszög összeillik; egymást érdemlik; és mivel ők itt a többség – nem csak szűken véve itt, hanem a 93000 négyzetkilométeren – nekem kell innen elmennem, ha valami nem tetszik; és sok minden nem tetszik, bizony.
Egyrészt, végleg eldöntöttem, hogy végleg befejezem a kapcsolatot az alkoholista, láncdohányos, és kétszínű magyar barátnőmmel (az előzménye: …akkor elmegyek. – Menj el. Én el, ő: gyere vissza. Én már nem jövök, itt a vége.), másrészt pedig most már azt is eldöntöttem, hogy szarmagyarországon sem maradok, mert az én esetemben a maradás a rossz döntés. Nem vagyunk egyformák, és helyben maradó nacionalistának is kell lenni – de nem nekem, mert nem ilyen a felvállalt feladat.
Már csak azért sem érdemes maradnom, mert majd a III. vh. és az aktuális atombomba megoldja itt a problémát – az a tömegpusztítás, amit Magyarország a II. vh.-ban épphogy megúszott – és a nép fele elpusztul, mert a szellemi fogyatékos többségnek a szavak nem elegendők, nekik a gyakorlati tapasztalat és bizonyíték kell, abból értenek.
Elvileg lehet ezen a tapasztalati úton változtatni, csak gyakorlatilag nem, mert a szavak hatására nem változnak az emberek nagy tömegben és gyorsan – ellentétben azzal, amit látnak, és átélnek. A gyakorlati szenvedés és tömeghalál még mindig a leghatásosabb nevelőerő; és még ez is kevés azoknak, akik nem tanulnak a történelemből, úgyhogy e helyett ismételnek a jelenben, hatásosabb technikai pusztító erő mellett.
Miért is ne lenne elegendő száz magyar élet-univerzalista a III. vh. kezdetéig? Amire majd’ mindenki azt mondja, hogy jelentéktelen. Mennyiségileg az; viszont könnyebben mobilizálható… A minőség legyen meg, a mennyiség ráér, és úgyis meglesz, szinte magától, csak tenni kell a lépéseket a lehető legjobban megválasztott úton.
Rákoncentrálni kell, erőn felül erőlködni nem kell.
Az erőltetés kudarca, és a lazsálás és szétszórtság, mint a haladás hiánya –ezen két szélsőség között van a működő megoldás.
Tehát, haladás a már meghatározott úton, jó, végig bírható tempóban, nem erőltetve.   

Kapcsolódó:
A magyarság a 24. órában van – Van még remény?
(kuruc.info)

Megjegyzés 1.: Ami képillesztést eddig meg tudtam csinálni a WordPress 2.x-szel a Flexible Upload bővítménnyel, azt a WordPress 3.x-szel már nem tudom megcsinálni, úgyhogy csinálhattam manuálisan, forráskódból.

Megjegyzés 2.: Ami képeket eddig meg tudtam csinálni a Fujifilm Finepix A310-essel, azt már nem tudom megcsinálni, mert a csíkozáson kívül mást már nem csinál; megszakadt az összeköttetés a CCD és a DSP között, valószínűleg eltört a panel, 7 év után. Ez a japán technika. A Vaterán meg ott vannak százszámra a rossz digitális fényképezőgépek. Úgyhogy a 2010 júliusi képek egy kölcsönkért, ezer forintos kínai Vivitar ViviCam 3705-össel készültek.

Frissítés: az MSZP-s főpolgármester-jelölt megnyilvánulása… Ezek ők.

Közlemény: Válasz Jávor Benedeknek, az LMP  főpolgármester-jelöltjének jelölti vitára való fölszólítására
(galamus.hu)

2010. szeptember 7., kedd 11:57

Tisztelt Főpolgármester-jelölt Úr!

Elfogadhatatlan számomra az Ön javaslata.

Demokratának nem lehet partnere egyetlen szélsőséges párt vagy annak képviselője, nincs vele miről vitázni, nincs vele mit egyeztetni. Nem ülök egy asztalhoz koncentrációs táborokról álmodozókkal, elutasítok a Jobbikkal való minden kapcsolatot.

Célom a Szabadság városának védelme, az önkény minden demokratikus eszközzel való megállítása. Önnek, mint demokratának, szintén ezt javaslom. Tisztelettel ajánlom figyelmébe főpolgármesteri programomat, címe: Budapest a szabadság városa”.

Mert ő csak Hagyó Miklóssal ül le… igazán folytathatná vele ezt a hagyó-mányt a börtönben is.
Staudt valószínűleg „felmosta volna vele a padlót”, mert lett volna mivel; tehát nem csodálom, hogy nem állt ki vele vitára.
Nekem is van néhány kérdésem, már csak ezzel kapcsolatban is, pl.:
Most hol van a tolerancia?
Most ki a kirekesztő?
Most ki a gyűlöletkeltő?
A Szabadság városa… Tulajdonképpen hol él ez? Akkor ugye nem az élhetetlen, koszos, büdös, Bűnözők Paradicsoma Judapest-Butapest-Demszkylandon?
Vagy csak arról van szó, hogy egy gátlástalan hazudozó büdöskomcsi megint kieresztett magából egy nagy adag néphülyítést, az alábbi megállapítás szerint:
„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem-kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”
(Alekszander Szolzsenyicin – vagy valaki más; a lényeg az, hogy pontos a leírás)

Továbbá:
„1917-ben Grigorij Zinovjev kijelenti:  »100 millió oroszból 90 milliónak mellettünk a helye. A maradék számára semmi üzenetünk sincs, őket ki kell irtani.«”

„Arthur Rosenberg 1922-ben: »A szovjethatalom kötelessége megbékélhetetlen ellenségeinek hatástalanítása.«”

„Mojsei Volodarszki: »A forradalom érdeke a burzsoázia teljes fizikai megsemmisítése.«”

„A kommunista Franz Koritschoner: »Egy eszméért hazudni, lopni, sőt még gyilkolni is, ez bátorság, ehhez nagyság kell.«”

Valamint:
„Egyesek úgy hívják: marxizmus, én úgy hívom, hogy judaizmus.” [A magyarajkú Stephen S. Wise, The American Bulletin, 1935. 05.15]

„A zsidók Oroszországban teljes egészben voltak felelősök a forradalom kirobbantásért.” [Angelo S. Rappaport The Pioneers of the Russian Revolution, p.250. Stanley, Paul and C. London, 1918]

„Sok zsidó bolsevista. Ez a jelenség magában a mozgalom szellemében keresendő, ami egybehangzik a judaizmus legmagasabb elgondolásaival.” [Jewish Chronicle, London 1919. 04.4.]

„A judaizmus nagy eszméi szerint az egész világot zsidó tanítások fogják behálózni, és a nemzetek nagy Univerzális Testvériségének megvalósításával – ami tulajdonképpen egy még nagyobb judaizmus – az összes faj, vallás eltűnik.” [The Jewish World, 1883. 02. 09.]

„A bolsevista forradalom zsidó elégedetlenségből fakadó, zsidó lángeszmék munkája volt, amelynek a célja új világrend megvalósítása. Ami Oroszországban olyan kitűnően megvalósult, hála a zsidó gondolkodásnak, ugyanazzal a zsidó ésszel és erővel valósul meg a nagyvilágban.” [The American Hebrew, 1920. 09. 10]

Forrás: Zsidók és a kommunizmus
(www.hazankert.com)

A több forrásból megerősített hír:

Horváth nem ül egy asztalhoz a Jobbikkal
(www.metropol.hu)
A Jobbik meghívása miatt elfogadhatatlannak tartja az LMP által kezdeményezett főpolgármester-jelölti vitát Horváth Csaba szocialista jelölt.

Horváth nem hajlandó egy asztalhoz ülni Staudttal
(index.hu)

Horváth nem akar Staudt Gáborral egy asztalnál ülni (vagy inkább nem mer)
(barikad.hu)

Staudt is szívesen vitázna, a szemkilövető párt jelöltje nem ül egy asztalhoz a “szélsőségesekkel”
(kuruc.info)

Mr1-Kossuth Rádió (ex-zsidórádió?)
2010. július 18, 07:15 – 08:00
Vasárnapi újság

„Ebül szerzett vagyon ebül vész el; Papcsák Ferenc elszámoltatási kormánybiztos arról, hogy vége a boldogságnak – a gyanús úton magánzsebbe vándorolt közpénzeken nem ülhetnek nyugodtan az ügyeskedők.”
(07:45 – 08:00)
„Pár hét múlva ismertek lesznek az elmúlt 8 év elszámoltatásának első eredményei. A Fideszes Papcsák Ferenc kormánybiztosként kapta azt a feladatot, hogy tárja fel a 2002. óta megfigyelhető korrupciós ügyleteket, és derítse ki, kinek a zsebébe vándoroltak a költségvetésből távozó milliók. A munka egy hónapja tart, de Papcsák szerint annyi már kiderült, hogy a BKV-tól külföldön bejegyzett vállalkozásokhoz kerültek a közpénzek. Továbbá olyan összehangolt akciókról beszélt, amelyek a közérdek helyett csak és kizárólag a magánérdekeket helyezték előtérbe. A legtöbb gyanús ügylet Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején bukkant felszínre, és szerinte az ő tudta nélkül ilyen szerződések nem köttethettek volna. Így pedig, mondja a kormánybiztos, a volt miniszterelnöknek politikai felelőssége mindenképpen van; büntetőjogiról egyelőre még nem beszélhetünk.
Papcsák Ferenc kormánybiztossal Molnár Pál beszélget:
M. P.: – Kormánybiztos úr, lelkileg fölkészült ön arra, hogy emiatt a feladat miatt a nyilvánosság egy része önre a gúny nyilait fogja lövöldözni?
P. F.: – Én nem érzem egyébként ezt, hogy bárki is bármilyen gúny tárgyává tett volna; egy ilyen ember volt egyébként, Lendvai Ildikó, aki egy TV-műsorban a személyemet, mondjuk úgy, hogy megtalálta. De hát ez, általában azt az embert, vagy azokat a személyeket, azokat a csoportokat minősítheti a későbbiekben, akik ezt teszik. Az ember végzi a feladatát, és a közvéleménynek, a társadalom elvárásának szeretnék, és a kormánynak szeretnék megfelelni.
M. P.: – Én olvastam a sajtóban, hogy az ön munkája koncepciós, és hogy szakmailag is megkérdőjelezhető a 85 pontos vállalati lista.
P. F.: – Nem ez a lényege a munkánknak; én azt gondolom, hogy a választási győzelmünkben, tehát a Fidesz-KDNP választási győzelmében, nagy mértékben benne volt az az ígéretünk, hogy mi az elmúlt 8 év gazdasági történéseit, és részben politikai történéseit – itt gondolok az október 23-i rendőrattakra, illetőleg az augusztus 20-i vihar áldozataival összefüggő kártérítési kérdésekre – tehát vannak olyan társadalmi problémák, amelyeket meg kell oldani, de alapvetően a gazdasági kérdések elszámoltatásával foglalkozni kell. Bárhol a világban, ha egy kormányváltás történik, vagy bármely szervezetnél hogyha vezetőváltás történik, akkor az elsődleges feladat áttekinteni, hogy az előző vezetés mit és hogyan tett. Mi semmi mást nem teszünk egyébként, csak azt, amit tőlünk az emberek egyrészt elvártak-elvárnak, ugye hogy elszámoltatjuk az elmúlt 8 év gazdasági történései miatt az előző politikai ciklus vezetőit, és kedvezményezettjeit, másrészről pedig áttekintjük ezeket a gazdasági történéseket – és mindenki jellemzően büntetőjogra gondol az elszámoltatás kapcsán, de ez félreviszi a gondolkodást, mert hiszen az elszámoltatás, az elszámolás, az átadás-átvételhez kapcsolódó, nevezzük így, átvilágítás, az egy nagyon fontos dolog, mert hiszen már most látható egyébként, hogy a felbontott polgárjogi megállapodások, előnytelen gazdasági szerződések már most az állam számára bevételeket eredményeznek – gondolok itt akár jelentős összegű munkaszerződésekre…
M. P.: – Például?
P. F.: – Például az egyik fejlesztési bankhoz tartozó vállalatnál több mint 6 millió forintot keresett havonta a vezérigazgató, teljesen indokolatlanul, több havi prémiummal, és 25 milliós gépjárművel; de máshol is lehet ezeket látni. Ezeket a kontraktusokat, munkaszerződéseket meg kell szüntetni, és már ebben az évben érzékeltük, gondoljon bele, hogy meghatároztuk a Parlamentben a 2 millió forintos vezetői plafonnak a mértékét, tehát hogyha már ezt összeadja, és ha mondjuk az új vezető kettőmilliót fog kapni, vagy kapna – nem kap annyit egyébként, sokkal kevesebbet kap az új vezető – akkor havonta 4-5 milliót fogunk megspórolni. Tehát ez erről is szól, ezt is szolgálja, hogy spóroljunk az államnak, és az előnytelen szerződéseket bontsuk fel. Ehhez – és itt jön be a 85 vállalkozás – és nem csak ez a lista van, hanem az adott tárcáknál, ágazatoknál, főhatóságoknál, cégeknél vannak cégeknek listája, amiket ők maguk tekintenek át, de az én érdeklődésem homlokterében pedig ez a 85, vagy nem’tom hány cég áll, és nézzük meg, hogy ezek gazdaságilag értékelhető teljesítményt nyújtottak vagy sem, ha igen, jó, elfogadjuk, ha nem, akkor meg nyilván reparációt kell alkalmazni.
M. P.: – Eszerint ön, mint ügyvéd, nem is gondolja, hogy részben az ügyészségnek a feladatát vette át?
P. F.: – Nem, szó nincs erről, igazából én nem veszem át senkinek sem a feladatát; minden alkalommal mindig elmondtam, hogy semmiféle feljelentési, vizsgálódási, akármilyen kormánybiztosi szerepről itt nincs szó, vagy feljelentésügyi – ugye, valamikori rossz emlékű Keller László-féle államtitkárságra lehet itt gondolni – hanem itt arról van szó, hogy a kormány pontos és precíz képet kíván folyamatában kapni az átvilágításról. Ehhez kijelölt egy kormánybiztost, aki erről mindig tájékoztatja a miniszterelnök urat, másrészről pedig folyamatosan kapcsolatot tart az adott tárcával, hogy ez egy mindenhol egységes arculatú, egységes ellenőrzési mechanizmus szerint működő dolog legyen, és természetesen kapcsolatban állok a Kormányzati Ellenőrzési Hivatallal is, amelynek az új elnökével megállapodtunk ennek az év második félévének a vizsgálatairól.
M. P.: – A magyar történelemben eléggé érdekes dátum 2004. augusztus 17-e, az akkor hivatalban lévő miniszterelnök, Medgyessy Péter a Népszabadságban tette közzé, hogy a koalíciós párt tele van korrupciós ügyekkel. Ez a különleges mozzanat szöget ütött-e az ön fejében? (sic!)
P. F.: – Hogyne, hiszen én magam is azt követően folyamatosan sajtóztam, és számtalanszor rá is kérdeztünk Medgyessy Péternél, mind a Parlamentben, mind az orgánumok, a sajtó útján. Máig nem kaptunk egyébként választ tőle, hogy mire gondolt. Azért azt ne felejtse el, hogy mi 8 évig ellenzékben voltunk, és ők azt tettek föl az Internetre üvegzseb programként, amit akartak, és ugye rész-információink vannak-voltak ezekben az ügyekben. Tehát ha csak a moszkvai ingatlan, ha csak a kakaóbiztos számítógépekre, ha csak az elektronikus táblákra gondol, tehát számtalan olyan ügy vette körül az SZDSZ-t, de a főváros ügyeit is ide lehet hozni, hiszen a főváros működésében is állami források mutatkoznak meg, bármely szegmensét nézzük a beruházásoknak, tehát az SZDSZ, bár ugyan már nem létező, – de facto lényegében nem létező – politikai szervezet, de az ő szerepüket nyilván ugyanúgy különös gonddal kell vizsgálni majd, amikor összeállítódik egy bizonyos fokú átvilágítás, egy bizonyos fokú lista, amikor az áttekintés a minisztériumban megtörténik.
M. P.: – Azt érdemes-e tisztázni, hogy hogyan lehetséges, hogy Medgyessy Péter néhány nappal ezután a bejelentés után megbukott?
P. F.: – Ez egy nagyon-nagyon érdekes dolog, mert hiszen ugye az SZDSZ akkor betámadta az akkor regnáló miniszterelnököt, és egy olyan, mondjuk úgy, hogy politikai alku született meg, amely hatalomra juttatta egyébként azt a személyt, aki azóta is, mondjuk úgy, hogy az álláspontom szerint fogságban tartja a Magyar Szocialista Pártot, és az SZDSZ-szel, Kókával, az akkori vezetésével, ha jól emlékszem Kóka Jánossal…
M. P.: – Akkor még…
P. F.: – Kuncze Gábor volt, de valójában ugye ott a források, illetőleg a gazdasági hátteret Kóka János vitte. Igazából egy alkut kötöttek, emlékezetem szerint, illetőleg a feltételezésem szerint is, és hát lényegében újraosztották a politikai szerepeket, illetőleg a gazdasági szerepeket, és a sajtótájékoztatóimon sosem rejtettem véka alá az ezzel kapcsolatos észrevételemet, miszerint a Gyurcsány-féle gazdasági érdekkör, lobby ezt követően minden egyes fontos pozícióra rátenyerelt, elfoglalta – amit már korábban is egyébként jórészt birtokolt, hozzáteszem.
M. P.: – Mindezeket ön, mint ügyvéd jogbiztosan mondja?
P. F.: – Ezt… Látható… Akkor beszéljünk, mert hiszen a 2002 és 2006 közötti országgyűlési ciklusban én parlamenti képviselő voltam, és ott a Gyurcsány gazdasági érdekkör meggazdagodását vizsgáló bizottság tagjaként én magam a Gyurcsányhoz közel álló személyeknek magam is föltettem kérdéseket, amelyekre egyértelmű választ adtak, hogy ők baráti kapcsolatban vannak úgymond egymással, tehát ezt például mondjuk önmagában nem is tagadták soha, hogy a Gyurcsány mellett feltűnő személyek – Szilvásy György, és sorolhatnám –, ugye ezek baráti viszonyban is voltak, hiszen jegyzőkönyvek tartalmazzák ezt. Ezek a személyek mindig fontos pozíciót töltöttek be, sőt a hozzátartozóik is fontos pozíciókat töltöttek be, és igazából soha nem tudtak megbukni. Tehát ha ifjúsági miniszter volt a Gyurcsány, akkor láthattuk, közigazgatási államtitkárként tűnt fel Szilvásy, majd utána feltűnt Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterként, és amikor már ténylegesen megbukott, és a Bajnai sem számolt vele, akkor pedig a Nemzeti Vagyonkezelő humánpolitikáért felelős főigazgatója volt – mondjuk, ha csak a Szilvásy karrierjét nézzük. De ha megnézi, a kormányzati negyed – az soha meg nem épülő, de egyébként az országnak több milliárdba kerülő projekt – előkészítését, ott is azok a személyek tűnnek fel, akik a valamikor KISZ Központi Bizottság titkárai és tagjai voltak.
M. P.: – Van még egy érdekes név, Retkes Attila. Amikor pártelnökké választották, bocsánatot kért elődeinek korrupciós cselekményeiért. Ön fölvette-e a kapcsolatot Retkes Attilával?
P. F.: – Még nem, nem vettem föl vele a kapcsolatot, illetőleg hát ő maga sem keresett igazából. Ez a 30 nap mindenre nem volt elég. Én érzem egyébként a közvéleménynek a nyomását, hogy minél hamarabb eredményeket szeretnének, úgymond, látni; de én azt látom, hogy már vannak eredmények, csak ugye a koordinátori munkának az átvilágítási munkának igazából az emberek nem úgy látják az eredményét, ahogy mi, mondjuk, belülről. Tehát látható, hogy a személycserék megtörténtek, látható, hogy azok, akik az elmúlt években a politikai pozíciókat elfoglalták, illetőleg az állami cégek vezetését ugye visszahívtuk jórészt, tehát igazából ezek mind-mind eredmény. Azokat a szerződéseket, amelyek abszolút mértékben előnytelenek voltak, ezek vizsgálatát megkezdtük, illetőleg amit lehetett, már fölbontottunk; ez mind ehhez a munkához, ehhez a kormánybiztosi koordinációhoz is kapcsolódik, tehát ebből a szempontból ez a munka úgymond folyamatban van. Harminc nap alatt mindenkivel sajnos nem tudtam találkozni, de hát két éves megbízatást kaptam a miniszterelnök úrtól; én egyébként a terveim szerint hamarabb szeretném ezt a munkát befejezni.
M. P.: – Amikor jelentős értelmiségi kör fölveti, hogy nem a múlttal kell foglalkozni, hanem irányítsuk figyelmünket a jövőbe, akkor ez önt elbizonytalanítja-e?
P. F.: – Engem nem bizonytalanít el. Nagyon örülök egyébként, hogy minél több ember megszólal ezekben a kérdésekben, annál is inkább, mert akkor mégiscsak fontos, és mégiscsak szükséges tevékenységről van szó. Anélkül egy új országot, egy új rendszert – és ugye mi egy új együttműködési rendszert, nemzeti együttműködési rendszert hirdettünk meg, és ennek a gazdasági lábát, ugye 29 akciópontnak a meghirdetésével, az új gazdasági rendszer bázisa egy pontos, valós képen kell, hogy nyugodjék. Tehát ha nem látunk tisztán az elmúlt évek gazdasági történéseiben, és nem látjuk azt, hogy az államkasszában mennyi pénz van, vagy mire költötték el, vissza lehet-e szerezni ezekből a forrásokból, vagy át lehet-e csoportosítani, lásd a még meglévő uniós forrásokat, akkor nehéz lesz ezt az új rendszert szépen, nyugodtan és átláthatóan kiépíteni.
M. P.: – Ha a jogállamiság helyreállítását egyes személyek esetében nemzetközi erők is akadályozzák, akkor önben megvan-e az elszántság arra, hogy mégiscsak helyreálljon a jogállam a Magyar Köztársaságban?
P. F.: – Az európai és a magyarországi alapnormák, jogi normák között olyan nagy különbség nincs. Maga a jogrendszerünk ugye kontinentális jogrendszer, és lényegében azonos alapokon nyugszunk. Magyarország egy demokratikus jogállam, amelyben megvannak a demokratikus jogi normák, amely mindenkire nézve kötelező, tehát az, hogy politikailag ki kiért szólal meg, vagy szólal fel, nyilván meg kell hallgatni minden érvet, de szerintem itt a tiszta jog, a tiszta jogállami működési modell a lényeges; ha valaki esetleg bűnt követett el, akkor nyilván a magyar jog szabályai szerint kell őt megítélni, és a magyar jog hatóságai kell, hogy az eljárást lefolytassák, azzal a meghagyással, hogy az érintett számára pedig minden jogot biztosítani kell, hogy megfelelően tudjon védekezni minden egyes ilyen vád, vagy felszólalással szemben.”

„Szükség volt-e a kőröshegyi völgyhídra? Milyen munkát végzett sajtófigyelés címén a volt szociális miniszter havi kilencszázezer forintért korábbi munkahelyén? Miért hagyott az egykori oktatási miniszter az új kormányra százmilliós kötelezettségeket? Miért került milliárdokba a meg nem épült kormányzati negyed? Kinek az érdekei miatt akart kaszinót építtetni a Velencei tónál Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc? És miért kellett az áfát visszatartani Draskovics Tibornak, ami miatt a kis- és közepes vállalkozások milliárdos károkat szenvedtek el. Néhány kérdés a sok közül, amelyre a válasz nemsokára megszületik. A kimentett közpénzeken nem ülhetnek nyugodtan az ügyeskedők. Ezt ígéri az elszámoltatási kormánybiztos, Papcsák Ferenc, akivel Molnár Pál beszélgetett.”

További disznóság-gyűjtemény a Vastagbőrön:
„Ha egyszer lesz egy rendszerváltás, ez a blog lesz a vádirat.”
(vastagbor.blog.hu)