Bejegyzések 2014. január hónapban


A blog 2016-tól már csak archív, mert az idő és energia
már csak az élet-univerzalista rendszerre van fordítva.
A 2016 előtt kezdődött dolgok frissítésre kerülhetnek.

Önszerveződő európai polgári kezdeményezés a TTIP és a CETA ellen
Témája:
Felhívjuk az Európai Unió intézményeit és tagországait, hogy állítsák le a tárgyalásokat az USA-val a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségről (TTIP), és ne ratifikálják az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezményt (CETA) Kanadával.

Céljai:
Meg kell akadályoznunk a TTIP és CETA egyezményeket, mivel ezek számos kritikus elemet tartalmaznak, mint pl. a befektető-állam vitarendezési mechanizmus és a szabályozói együttműködés, amelyek veszélyeztetik a demokráciát és a törvényességet. Meg akarjuk akadályozni, hogy leértékeljék az elért foglalkoztatási, szociális, környezeti, magánéletet védő és fogyasztóvédelmi normákat, és átláthatatlan tárgyalásokban deregulálják a közszolgáltatásokat (pl. víz). Az európai polgári kezdeményezés egy alternatív kereskedelmi és beruházási politikát támogat az EU-ban.

-----------------------------


Csendes séta Ophélie-ért
Silent walk for Ophélie

-----------------------------


Újabb vészkorszak Magyarországon

-----------------------------


Nyílt levél Ilan Mor,
Izrael Állam nagykövete részére

-----------------------------


Kérdés

2014. január 18., szombat

Nem írok mostanában blogot, de ezt inkább leírom: amikor az lesz a kérdés, hogyan züllött le Magyarország, és jutott el ismét a polgárháborúig, akkor itt van hozzá az adalék, hogy így, ezen az úton.

Ha államilag el tudták kúrni a 2012-ben építeni kezdett, 80 épületes, 220000 m2-es ócsai lakóparkot („Orbán-telep”), el tudják-e kúrni a kb. 5 millió épületes, 93036 km2-es Kárpát-medencei hazát?
(„A magyarországi lakóingatlanok, a lakások és üdülők együttes száma 2001-ben meghaladta a 4 millió 300 ezret.”)

Ócsa: a devizafalvi veszedelem
(…)
Orbán Viktor – nagyon úgy tűnik – Devizafalva kapcsán nem próbálta meg modellezni, hogy mit fognak írni ezek a nyikhaj senkiháziak, ha egyszer kiderül, miszerint a Nemzeti Együttműködés Rendszere „a piaci ár 5-6-szorosáért épít házakat, amelyekben nincs gáz, viszont távol vannak a településtől”, ráadásul akinek az ingatlanát egy év alatt sem tudják dobra verni, az húzhat is el ebből a kies adósparadicsomból.
S mivel Orbán nem tette fel a kérdést, Lázár János nem mondta, nem is mondhatta, hogy „Jaj, főnök, ez körülbelül akkora gáz, mintha a Simicska és Nyerges hiphop-szerkóban üvöltené végig az aluljárókat, hogy lopni, megyünk lopni, a Lajos meg a Zsolti! Ne csináljuk. Vegyünk másfélszeres vagy akár dupla áron lakásokat nekik, úgy is leesik egy szép jutalék a közvetítőnek, s az még mindig védhetőbb.” De nem. Ehelyett, mikor a szocik is lecsapják a magas labdát, benyögik, hogy az MSZP ne matekozzon. Mégpedig azér’ ne, mert „a szocialisták félrevezetik a közvéleményt, hiszen pontosan tudják, hogy nem csak egy-egy házat építettek fel a kritizált összegből, hanem egy teljesen új városrészt is”. Na, ez a védekezés olyan, mintha a kirendelt védő berúgva érkezne a tárgyalásra és a vádbeszédet kezdené olvasni. Pont ez szól ellenetek, értelem csúcsai! Hogy tök fölösleges (és rohadt drága) volt a pusztában felhúzni azt a valamit, valahol a fapados lakópark és a még élhető gettó között félúton. Lehet azon vitázni, hogyan orvosoljuk a devizahitel-csapást. Valamit már tudunk: hogyan ne.”
(…)

Megbukott az ócsai kísérlet
A 2,5 milliárdért felépített 80 épületből alig 42 talált bérlőre, ezért a kormány a katasztrófa sújtotta területekről kitelepítettek átmeneti szállásává minősítette át a szocilis lakóparkot. A Népszabadság szerint pénzügyileg is siralmas a bukott devizahitelesek fogadására indított ócsai projekt mérlege.
Hiába költöztették be a lakókat: amint az várható volt, többségüknek nem oldódott meg a pénzügyi krízishelyzete. A munkakeresést egyebek mellett az is gátolja, hogy a központtól távol fekvő telepre csak napi kétszer jár a busz.
A bérlőkereséssel megbízott Magyar Máltai Szeretetszolgálatra a kormány már nem tart igényt, a telepet az önkormányzat tartja karban és őrzi, egyelőre közmunkásokkal. A házakat fával fűtik, mert a gázt nem vezették be, ennek ellenére nagyon drága lett a beruházás: a tervezett 140-160 eFt/nm ár helyett félmillió volt a lakások építési költsége.

Közben a 4-es metró után a paksi atomerőmű-bővítés a következő tökéletes káderkifizető- és pénzkitalicskázó hely, ami évtizedekre témát fog adni pl. a Vastagbőr blognak. A csattanó meg az lesz, ha előbb lesz meg a (polgár/világ)háború, amikor is Paks első számú célpont.
Miért volt ez a nagy sietség Pakssal? Erre egy logikus magyarázat van: hogy meglegyen a folyamatosság a simlicska-talicskázásban. Van egy beruházás sok milliárd ellopható forinttal; nehogy már más fölözze le, hanem ők, csak a Fidesz (ez a választási szlogenjük igazi értelme), és amilyen gyorsan csak lehetséges.

Mindeközben mit csinál a jelenlegi ún. „ellenzék”, a „baloldal”?
Elkúrtuk, elkúrjuk, el fogjuk kúrni
Gyurcsány Ferenc újratöltve. Ezt a produktumot volt képes a haladó értelmiség három és fél év alatt előállítani, ami nem csoda, ha azt vesszük, hogy az ország egyáltalán nem érdekli őket.
Falhoz csapott, sárba tiport, agyagba döngölt, tönkretett, széjjelszedett, atomjaira bontott, hazavágott, elpáholt, összevert, fölaprított, ledarált, széttrancsírozott, kiröhögött, megszégyenített, agyonalázott csapaton ne változtass.
Most már biztos, hogy ez a mottó vezette a baloldali szellemi elitet, amikor hosszas zsarolások, hisztik, intrikák és petíciózások után elérte, hogy a Lehető Legszélesebb Ellenzéki Összefogás jegyében újra összeálljon a 2009-es MSZP. Jelenleg ugyanis az van, hogy az MSZP megegyezett egy volt MSZP-miniszterelnök vezette formációval, hogy tárgyalásokba kezdenek egy másik volt MSZP-miniszterelnök pártjával.
(…)
Ez az a társulat – noha számtalan társadalomtudományi végzettségű, sőt ilyesmiket oktató, ilyesmikről író ember is van benne –, amelyik elgondolkodni sem volt hajlandó, hogy miért született meg a kétharmad, hogy két évtized alatt mi vezetett a 89-es rendszer összeomlásához. Három és fél év alatt odáig jutottak, hogy jöjjön újra Feri. Ha már egyszer a magyar nép kihajította a kukába az MSZP-t Gyurcsányostul, akkor az a megoldás, hogy az MSZP próbálkozzon ismét Gyurcsányostul. Vannak, akiknek ezek szerint nem elég egyszer megbukni.
(…)
Elveik nincsenek, vagy ha mégis, akkor egyszerre három is. Logikus, hogy az ő hősük Gyurcsány Ferenc, hiszen Gyurcsány azzal vívott ki hatalmas népszerűséget köreikben, hogy együtt utálja velük a „túloldalt”, természetesen mindig más nézetrendszer nevében. (Megjegyzem: pontosan ez a pszichózis működik a kormánypártok soraiban is, hit, program, elképzelés híján csak az tartja össze a tábort, hogy lehet gyűlölni a másikakat.)
(…)
Egyébként körülbelül ennyi, amit egy új, nem fideszes kormány el tudna érni, és éppen ezért mindegy az is, ha az elmúltnyolcévet egy olyan korszakként fogjuk föl, és mutatjuk be, amely szar volt ugyan, de legalább békén hagyták az embert, nem volt se trafiktörvény, se Hoffmann Rózsa. Azonban nincs értelme ebbe belemenni. Az a helyzet, hogy ha élére állítjuk a kérdést, és mindenképpen dönteni kell ellenzék és kormány között, akkor számomra nem kétséges, az ellenzék a jobb.
Azért jobb, mert rosszabb.
Ügyetlenebb, ötlettelenebb, bizonytalanabb, szétesettebb, vagyis kisebb a károkozási képessége. Csakhogy ennek ma már semmi, de semmi jelentősége nincsen, mert ahhoz, hogy egyáltalán kormányozni lehessen, ahhoz több mindent valóban helyre kéne állítani, de az ellenzék eddig azt sem árulta el, hogy mit kíván kezdeni a közjogi berendezkedéssel. Erről itt rengeteg írás született, de a múlt heti ÉS-ben megjelent, figyelemre méltó cikkében ugyanezt észrevételezi Tamás Gáspár Miklós is. Ő így fogalmaz: „[az ellenzéknek] ragaszkodnia kell ahhoz a – valószínűleg – tévhithez, hogy itt választást nyerhet, tehát az ellenfele, habár kissé fura, mégis hagyományos vetélytárs, akivel a választóknak tett ajánlatok révén lehet versenyre kelni. Evvel megtéveszti önmagát és a közönséget. Az ellenzék egyrészt avval vádolja a radikális jobboldali kormányt, központi és helyi közigazgatást, hogy a köztársasági rend ellentétét erőltette az országra, másrészt pedig úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna.”
Ma már úgy látom, hogy azért viselkedik így, mert nem is célja szembenézni az ország bajaival, kormányozni nem akar, vagy már nem hisz benne, hogy kormányozhat. Az összefogósdi-kiszorítósdinak sem a választási győzelem a tétje, hanem csupán helyezkedés, hogy ki lesz a következő ciklus látszatellenzékének meghatározó alakja. Azonban ezzel a szerencsétlenkedéssel jó esély nyílt arra, hogy ez a kérdés is eldőljön.
Fölkészül: Vona Gábor.

A szar van, meg a fos; megaszar, megafos.


1. oldal az összesen 1 oldalból1