WP

Nagy nap ez a mai (mint ahogy 2007. június 26., kedd is az volt).
Tegnap még csak ott tartottam, hogy az idén, vagy még ebben a hónapban tényleg befejezem a blogírást. Ma meg már ott tartok, hogy ma fejezem be, úgyhogy ez gyors döntés volt – hozzám képest.
A továbbiakban már csak a meglévő bejegyzések frissítése lesz, és a „blogmotor” karbantartása.
Egyébként pedig nyugi, tudás nem vész el, hanem élet-univ. tankönyvvé alakul. Magasabb szintre lépek, ami amennyivel nehezebb, annyival jobb is. A vélemény-nyilvánítás, és a meglévő, és rossznak talált dolgok kritizálása helyett elkezdem az építkezést, aminek a részemről három eleme van: az egyik a „Nem vagyok vevő a »szent« I. István kultuszra” csoport.
Ilyenkor persze következik a kérdés: nincs ennél fontosabb? Dehogy nincs; ez csak némi felvilágosítás, és az egyik sarokpont, ami azt jelzi, hogy én ennél kijjebb nem megyek. Nem a legfontosabb, de nem is lényegtelen. (tovább…)

Úgy döntöttem, hogy ma befejezem a blogírást, és utolsó előttinek a nagy szar magyar valóságról írok; és lehetne erről írni, phej, de még mennyit. (Akinek netán hiánya lenne ebből, olvasson pl. Vastagbőr blogot.)
A meghirdetett SD kártya helyett csak az üres műanyag tokját kaptam – és az eladó azt mondta, hogy… Ezt majd a feljelentésben, hogy ne írjam le duplán.
Lehet itt úgy évi százezer ilyen szintű eset – ha nem több. Akkor meg mit képzelek én? Azt képzelem – sőt, biztos vagyok benne – hogy lesz itt rend, ha beledöglünk is. Munkamegosztás az aktuális feladat szerint: az egyik generáció rendet csinál, a következő pedig szaporodik, mert ennél jobbat nem tehet. (tovább…)

Újabb tüntetés – a sokadik a háromjegyű sorban nálam – viszont nem átlagos. Ma nehezen indultam el; a saját dolgaimmal is le vagyok maradva, úgyhogy nem sokon múlott csak, hogy a menés felé billent a mérleg nyelve. Késtem is vagy 10 percet, de mindegy volt – Torockai épp akkor jelentette be, hogy még egy kis időt kér a technikai felszerelés összerakásához. Azután következtek a beszédek: Torockai jól beszélt, mint mindig, Hegedűs demagóg szövegét nem csípem… A dolgok ott kezdtek érdekessé, sőt, felkavaróvá válni a számomra, amikor kiderült, hogy nem csak Budaházyt tartóztatták le, hanem a nem is olyan szűk környezetét is: gyermekes családanyákat, nőket vágtak a sittre a semmiért – vagyis gondolom azért, hogy terhelő adatokat csikarjanak ki belőlük. A nagy lélek barátom (nő) két hónapot(!) kapott ezügyben; és mindezt úgy, hogy nem is tudtam erről eddig, az önkéntes hírzárlat apropóján. A barátom hál’ Istennek jól van, csupa mosoly, és még inkább megerősödött lélekben. Egyébként a mai nap által is egyértelművé vált a számomra, hogy Magyarország a rejtett értékek országa: ő politikai fogoly, a másik szónok, a harmadik zenész, nahát, ki sem néztem volna belőlük…
Egyébként meg, másrészt, és a fenébe, országrontó politikusbűnözők vannak szabadlábon, sőt, hatalmon…
Akkor most az érzelmi részen túl, következhet a logikai rész.
(tovább…)

A dolgok közepébe vágva: nyilván voltak olyanok is, akinek ez volt az első felvonulása, nekem viszont ez volt a második; az első a Tomcat-féle volt, 2008. július 5.-én szombaton. Utána 1 év kimaradt, az volt a gondolkodási idő. Nem csak nekem, mindenkinek.
Ma kétszer is elkapott a csendes eső, mindkétszer visszafelé; itt ez így van kitalálva, időzítve, ütemezve…
Most pedig nagyon így lett ütemezve, mert a tapasztalataim szerint szeptember első hete általában esős hét, és ritka, amikor nem az. A következő hét a jobb időjárású…
Indulásnál anyám a szokása szerint feltartott – mindig akkor van valami mondandója, amikor megyek valahová, és látszik is, hogy gyorsan húznám el a csíkot. Mindegy, csak elindultam azért, és ahogy mentem, felvázoltam a legrosszabb forgatókönyvet: az orrom előtt fog elmenni a troli, úgy, hogy éppen ne legyen esélyem elérni. És lőn, pontosan így történt. Talán ötven méterre voltam a kereszteződéstől, amikor azt láttam, hogy megy át a troli; kb. 15 másodperccel maradtam le róla. Na mindegy, a következő trolival is globalice 16 órára odaértem (közben legyalogoltam egy megállót, hogy ne unatkozzak egyhelyben), és nem is maradtam le semmiről.
Szerintem pár százan voltunk; aki szerint többen, azoknak „felbecsülhetetlen nagyságú tömeg”; az index szerint alig százan, Tomcat szerint alig hatvan-hetvenen. Írt egy cikket is, amiből kiderült, áttételesen, hogy nem olvas kuruc.infót, mert szerinte csak a jobbik levelezőlistáján hirdették meg, avagy tették ismertté a rendezvényt. (tovább…)