A Jobbik is megy a levesbe
…sőt, már benne is van; és nem én küldöm őket, hanem önként teszik.
Aug. 26-án csütörtökön elmentem a „Jobbik XIII. kerületi Iroda” kopogtatócédula-leadóhelyre, és ott voltam 15:15 körül, arra gondolva, hogy ez az időpont bőven benne van a Jobbik honlapján közzétett H-V 7-től 20-igban. Aztán a helyszínen szembesültem a 17-20-ig felirattal, és hogy sehol egy lélek belül. Bedobtam az ajtón lévő postaládába a félig kitöltött 3 cetlimet – bár eredetileg arra gondoltam, hogy megkérdezem tőlük, mi a helyes megfejtés a kitöltendő neveket illetően, a főpolgármester-jelöltön kívül. De mert nem volt kitől megkérdezni, így viszont majd ők kitöltik a saját kézírásukkal – vagy azt csinálnak a cetlikkel, amit akarnak… Ha ugyan ki nem bányászta valaki más közben a postaládából (mert pl. az LMP-seknek minden darabra szükségük van, és fizetnek is érte, törvényszegően).
Rászántam fél órát, odavonszoltam a testem a kedvem ellenére, abban a dzsuvás környezetben, azért hogy nekik legyen kopogtatócédulájuk, aztán nesze neked, zárt ajtó. Ugye hogy az állampolgárok vannak a politikusokért, és nem fordítva… Aztán csodálkoznak, ha egyre többen hátat fordítanak nekik, akár úgy is, hogy a seggüket mutatják, „szavazz fasszal tavasszal” kampányt hirdetnek, lábbal szavaznak…
Bár ez még mindig egy vélemény-blog, de már kezdek az egyszerű tényleírás felé hajlani… aztán majd az Olvasók levonják a következtetést.
Tehát közlöm, hogy az Internetről tájékozódók át lettek verve a nyitva tartási időt illetően.
Hogy mi az oka a 10 órányi eltérésnek – sok oka lehet; viszont innen nézve mindegy, hogy mi az ok, mert a végeredmény számít.
Hiba van, megint. Nekem pedig két lehetőségem van, vagy megmondom, ahogy van – vagy mentegetem őket, hogy „vannak még hibák”, meg „kicsi, savanyú, de a miénk”.
Csakhogy, aki eleget tud a másik átkosról, az tudja, hogy a büdöskomcsik is pont ezt csinálták.
Annyi legyen a változás, hogy ugyanaz most nem balról van, hanem jobbról?
Na nem. A változás az, hogy megmondom, ahogy van, és nem vagyok tekintettel „a mi kutyánk kölykére”, nem leplezek és nem mentegetek.
Lehetett volna úgy is, hogy küldök egy emailt „felhívom a szíves figyelmüket arra, hogy… és szíveskedjenek…” Ehelyett, vegye észre, akit érdekel, hogy van itt egy blogbejegyzés. Segít a (zsidó) Google…
Aztán arra gondoltam, hogy a Jobbiknak van egy fontos betöltendő szerepe: a szélsőbalnak való ellentartás, hogy valamennyire azért középen maradjanak a dolgok, és „fel ne boruljon a hajó”. Viszont az általam elvárt emberi színvonalat és működési szintet nem érik el.
Lehet azt mondani, hogy az LMP az SZDSZ 2.0; viszont azt is lehet mondani, hogy a Jobbik pedig a MIÉP 2.0. Tetszetősebb, gyorsabb turbó-MIÉP, ami által az alapmodell technikailag elavulttá vált. Ennyi a fejlődés – és a keresztények által tagadott evolúció –, de nem több.
Utána arra gondoltam, hogy mit várhatok tőlük? Annyit se, hogy nyitva legyenek a meghirdetett időben? Akkor kerekítve semmit sem várhatok el tőlük… Ugyanolyan öncélúak, mint a szélsőbalosok, és nem a választókat, hanem saját magukat képviselik, és a szavazók mindkét oldalon csak felhasznált eszközök a céljaik eléréséhez.
Persze könnyű kívülről kritizálni azokat, akik tesznek valamit. De ezt inkább ne tették volna… vagy ha teszik, mert, akkor ne így.
Egyébként maga a kampányolás – avagy kampányalás – sem tetszik. Látszik az a gusztustalan célirányosság, hogy a választás megnyerésére hajtanak, és nem a választók képviselésére; pont úgy, ahogy a büdöskomcsik. Most naponta jönnek a kampány-emailek – aztán 4 évig következik a részükről a havi „sorban állás a pénztárnál”, és a hosszú méla csend.
Közben rájöttem a Jobbik munkamódszerére, és a mézes-mázas maszatolást le is tudom fordítani egyszerű és világos nyelvezetre, íme: Állatfarmi állatpolgárok! Mi, egyszerű parasztból politikus-parasztokká – sőt, politikus-disznókká – előlépettek, a céljaink érdekében kopogatócédula- és szavazatbetakarítási kampányt tartunk. Adjátok ide, amire szükségünk van, aztán 4 évig le se szarunk benneteket. Utána pedig jövünk megint, ugyanúgy, ugyanazért.
A tavaszi és nyári kampány közötti szünetben tudomásul vettem, sőt, megszoktam, hogy a Jobbik ugyanúgy le se szarja a választókat, ahogy a többi párt teszi; és tőlem már „zenélhetnek” ahogy akarnak, én már nem „táncolok” nekik.
Amíg nincs olyan társaság, amelyik a paraszti munkamódszer helyett egész évben folyamatosan képviseli a választóit, addig… legyint.
Mert unom. Nem kicsit, nagyon.
A Jobbik is beilleszkedett – vagy belefulladt – az MSZP-Fidesz-LMP posvány-világába, és nem látszik az erkölcsi kiemelkedés.
Süllyednek, együtt.
Én pedig, mindezt látva és tapasztalva, lemondtam a Jobbikról. Nincs már hitem bennük sem, mert apránként eljátszották, elfogyasztották, azokkal az esetekkel, amikor mást, jobbat vártam tőlük, aztán nem az lett, hanem az, amit az MSZP és a többiek is produkálnak.
Összesen két olyan ismert ember van ott, aki nekem még mindig szimpatikus – nem utolsó sorban azért, mert a kampány-virítás és utána eltűnés helyett az egész éves egyenletes teljesítmény látszik náluk. Nem politikus-parasztok, és teszik ami tőlük telik; ez az egyik elvárásom, és teljesült is.
Jut eszembe, SoDI, „a nemzeti oldal krónikása”, aki tolta a Jobbik szekerét ezerrel, úgy eltűnt a netről, mintha sosem lett volna ott. Mint aki valamit megértett… arról, hogy mit nem érdemes, pláne ha még valami hála-félét is várna érte, mert az nincs; nagyon nincs. Csak a farkastörvények vannak az agyar-magyar farkasfalkában. Aki azt hitte, hogy ez nem így van, most már tudhatja, hogy de igen; abban a csapatban ez a játékszabály, és aki nem aszerint játszik, az vesztes lesz. Egy ragadozó társaságnak (szélsőbal) ki lenne a megfelelő ellenfele, ha nem egy másik ragadozó társaság (szélsőjobb)? Marnak ők mindenkit, falkán belül is, pénzért és pozícióért, és nem véletlenül van az, ami. Bár az úgy jó, ha megvan a szimmetria a szélsőségben, de aki szerint nem ez a legjobb életforma, az hagyja ki őket.
Aztán arra gondoltam, hogy kell egy csapat, amelyik nemcsak van, nemcsak valamilyen feladatot és funkciót tölt be, hanem jó is, kollektivista, és emberi színvonal értelemben. Ez a legnehezebb, és van már róla fogalmam, hogy mennyire – és mégis úgy látom, hogy még a roncstársadalom-Magyarországon is elérhető-megvalósítható ez, mert kb. 99-ből 1 ember eléri az említett hármas követelményhez szükséges erkölcsi és szellemi szintet. Talán nem becsültem se túl, se alá a számukat…
Most hogy így megvilágosodtam, szerintem a politikus-paraszt kifejezést és a magyarázatát fel kellene venni az értelmező szótárba.
Ígéreteket vet, kopogtatócédulákat és szavazatokat arat, aztán 4 évig éli a maga világát, lóg és döglik – csak az a baj, hogy az utóbbi kettőt nem teljesen.
(Ha minden jól megy, hétfőn megint megyek arra, és megnézem, hogy van-e valami változás.)
A terveimnek megfelelően, ott voltam 15:30 előtt pár perccel. Arra számítottam, hogy megint zárt ajtót találok; de nem, az ajtó nyitva volt, és egy mosolygós ember fogadott. A kopogtatócédulámat megkapták, és hozhatok többet is. (Ha lenne…)
Javuló tendencia, bár az ajtón még mindig a 17-20-igos papír van, a Jobbik honlapján pedig még mindig a „H-V 7-20 óráig”.
Látszik, hogy kevés az ember, és a meglévők le vannak terhelve. Még az is lehet, hogy besegítek…
Kipróbálhattam az új esernyőmet is, mert az eget már régóta beborító szürke felhőkből elkezdett esni. Általában visszafelé, vagy azon belül is az utolsó métereknél kezd el esni: itt ez így van kitalálva.
Aztán rájöttem arra is, hogy a Jobbik 13. kerületi oldalán viszont egyezik a feltüntetett nyitvatartási idő a papíron lévővel. Miért nem ott néztem meg egyből… Mert eszembe se jutott, hogy máshol is le kellene csekkolnom.
Csütörtöki frissítés:
Hétfőn írtam egy emailt a XIII. ker. Jobbik címére, hogy a megadott linken vagy át kellene írni a 7-20 órát 17-20-ra, vagy ott kellene lenni 7-20-ig. Felajánlottam napi max. 4 órát is az életemből az ott levést illetően, amíg nem rendeződnek a dolgok. Azóta sem kaptam választ, és a nyitvatartási idő azóta is ugyanúgy két verziósan van írva. Ezek szerint feleslegesen írtam.
Az eltelt pár napban megfogalmazódott bennem még egy dolog, ami nem tetszik a Jobbikban; az hogy autista klubbá vált, Vona Gábor vezetésével – tisztelet a kevésszámú kivételnek.
Ahogy annó Vona mondta, a Jobbik nem igazodik (vagy alkalmazkodik) senkihez. Tényleg nem, még a Jobbikra szavazókhoz sem. Nincs még egy párt Magyarországon, amelyik ennyire… autista. Ez pedig elég súlyos elmebetegség. A visszajelzések teljes figyelmen kívül hagyása van náluk, viszont azt szeretnék, hogy mindenki úgy ugráljon, ahogy ők dirigálnak. Ezt el lehet játszani néhányszor, kétszer-háromszor; aztán kölcsönös lesz a nem törődés, mert azt mondja az ember, hogy neki ez nem kell; és hogy az autistákkal a továbbiakban foglalkozzanak az orvosok, orvosi esetekről lévén szó.
Úgyhogy, utoljára kapják meg a szavazatomat. Aztán úgyis eltűnnek 4 évre a bal(jobb)fenéken, mert véget ér a kampány. A céljukat valamennyire elérték, és slussz – a politikus-parasztok levonulnak a „földről”, és eltűnnek a közéletből.
Ne így legyen, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy így lesz, mert ez náluk a rendszer.
Úgyhogy a kampány végeztével az következik, hogy tényleg kell egy jó csapat, mert a Jobbik nem az.
(A szegfű tetves, a narancs rohadt, a Jobbik pedig autisták klubja. Kész a Kárpát-medencei elmegyógyintézet, ahol teljes az elmebeteg-autonómia…
Nem csodálom, hogy sokan nem szeretik, és inkább kívül szeretnek lenni, mint belül. Ennél fejlettebb változata a nagy Lipótmezőnek már csak Észak-Korea…)
Frissítés:
Itt a válasz az egyik felvetett problémára – és Dúró Dóra alighanem belülről tapasztalta azt, ami már kívülről is látszik.
A megoldás erre csak az, hogy ha nem mindenkinél van meg a szükséges belső morál – márpedig nincs meg – akkor párt-alapszabályban kell lefektetni, hogy mi a rendszer, és aki megszegi, az nem maradhat. Persze a legjobb lett volna ezt már eleve így csinálni…
Falusi lányból politológus Jobbik-szóvivő: a szebb jövő elkezdődött
(kuruc.info)
– A parlamentben kikkel szeretnének együttműködni?
– Elsősorban a választóinkkal. Nem szeretnénk folytatni azt a húsz éve tartó gyakorlatot, miszerint négyévente egyszer fordulunk az emberek felé, majd aztán elfelejtjük őket, és lubickolunk a langyos semmittevésben. Azért készülünk a nemzet templomába, hogy az idegen érdekek helyett végre a magyar embereket állítsuk a politika fókuszába, és az ő akaratuk legyen az elsődleges szempont. Eddig ugyanis, a parlamenti garnitúra számára fontosabb volt az EU véleménye, a Világbank elvárása, a szomszédos országok érzékenysége, vagy épp itthon a különböző kisebbségek körbeudvarlása. Ezt a feje tetején álló világot végre talpára kell állítanunk!
Nekem pedig az a megoldás, hogy akik megfelelnek az elvárásaimnak, azokkal tartom a kapcsolatot, akik pedig nem felelnek meg, azokkal nem. Bár ez nem azonnal szokott kiderülni, és a próbálkozás és tévedés módszere helyett az azonnali és biztos változatot még nem sikerült meglelnem. A tapasztalat viszont lejjebb viszi a próbálkozás és tévedés időtartamát és gyakoriságát. Minél több a tapasztalat, annál kevesebb a tévedés. Nálam legalábbis így van.
Betöltés ...