WP

…és írnak helyette rossz valódit. Nem annyira a tényekben hamisítanak, mint az értékítéletben, azzal, hogy a rosszat jónak állítják be, és fogadtatják el a gondolkodásra nem hajlamos tömegekkel.
Az is elég baj, hogy a zsákmányszerző rablóhadjáratot kalandozásnak eufemizálják (viszont ha a tatárok csinálják ugyanazt, akkor az már más).
Ennél is sokkal nagyobb baj az, hogy Vajk-István megítélésében teljesen fordított az értékrend – mármint a jelenlegi főáramlati értékrend.
Nézzük, milyen elvek és tettek fűződnek hozzá:
1. névváltoztatás;
2. az első polgárháború;
3. idegen érdekek kiszolgálása;
4. a turáni átok gyakorlati kezdete, az erővel összetartás után a széthúzás, széthullás, atomizálódás.
Ebben mi a pozitív a magyarok szempontjából? Semmi.
A keresztények viszont István-kultuszt teremtettek, és olyat, amelyben pl. beállítják Vajk-Istvánt államalapítónak – mintha Árpád fejedelem idejében valami nagy káosz lett volna, de aztán jött Vajk-István, és megteremtette az államot, mint Isten a világot. Miért nem állam az, ahol a törzseknek van egy megválasztott fejedelme, és megvan az egység? I. István a magyar törzsek szövetsége helyett megteremtette a központosított és keresztény magyar államot – és ebből az következik, hogy pl. Svájc (kantonok szövetsége) nem állam? Ne már.
A jogi csűrcsavartól függetlenül, az a tanulság vonható le ebből is, hogy a keresztények gyakran adnak mítoszokat a világnak – és ami még szomorúbb, hogy vannak, akik el is hiszik nekik, hogy az bizony úgy volt.
Maradjunk annyiban, hogy legyőzték a magyarokat Augsburgnál a megtámadottak – és később is – úgyhogy logikus volt a letelepedés, mert a vándorló és zsákmányszerző életmód már nem volt tovább fenntartható.
Az alábbi álláspontot is el lehet fogadni, némi fenntartással: „Egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a magyarság előtt két út áll: vagy felmorzsolódnak és eltűnnek, mint a hunok, gepidák, avarok és annyi más vándornép, vagy megszerveznek egy, a későbbiekben európai típusúnak hívott államot.”
A fenntartás az, hogy akkor pl. a zsidók, mint vándornép, miért nem tűntek el? A válasz az, hogy azért nem tűntek el, mert a vallásuk fenntartotta őket, mint elkülönülőket, és saját irányvonalat követőket. Ezt a magyarok is megtehették volna, ha elég jó a vallásuk, és elég intelligensek hozzá. Ez is egy működő alternatíva lett volna, ha a hozzá szükséges „ha” feltételek teljesülnek.
Egy meglepően korrekt nézet ezzel kapcsolatban a wikipédiáról: „István és Koppány harcában nemcsak az forgott kockán, hogy ki lesz a magyar nép uralkodója, hanem a keleti és nyugati orientáció kérdése. Koppánnyal – aki egyes források szerint bizánci rítus szerint megkeresztelkedett – a bizánci politikai befolyás erősödött volna, míg István győzelmével a német irányvonal erősödött. A Kárpát-medence geopolitikai helyzete folytán a kor két nagyhatalma közé ékelődve irányt kellett válasszon. Közkeletű téves magyarázat szerint az állam léte, vagy a magyarság léte forgott kockán ezen, azonban ez a kérdés a történelmi mi lett volna, ha… kategóriája. Koppány esetleges győzelmével éppolyan státuszú és helyzetű magyar fejedelemség alakult volna ki, vélhetően bizánci irányvonallal, mint az erdőelvei fejedelemség, jövendő sorsa azonban nem meghatározható. A Koppány által vezetett magyar fejedelemség éppúgy az ő további személyes bel- és külpolitikájának sikerétől függött volna, ahogyan azt az István vezette állam esetében is látjuk, amely azonban a környező országokhoz hasonlóan keresztény álammá vált.”
Mindennek a tetejébe a keresztények Vajk-Istvánt szentté is avatták (1083. augusztus 20-án). Akkora „szent” volt, hogy a saját emberei is meg akarták ölni, csak nem sikerült… Ez valami olyan, mintha Darth Vadert („…az egyik legmarkánsabb, legikonikusabb és legkarizmatikusabb gonosztevő a filmtörténelemben”, „…ő a hősöket, de a saját oldalán állókat is folyamatosan fenyegető könyörtelen gonosz nagyúr”) szentté avatták volna – mert oly brutálisan és szadista módon elbánt a saját népével, és úgy általában mindenkivel, hogy az már szent. Fordított világ.
A film sem „piskóta”, de az élet, az élőben megtörténtek felülmúlták a képzeletet… George Lucasnak nem jutott eszébe ez a csavar, de a keresztényeknek igen, és sok száz évvel megelőzték.
Hódítók csináltak szentet egy véreskezű gyilkosból, mert ez szolgálta az érdekeiket; és akkor még nem plecsniket, és francia becsületrendet osztogattak, mint manapság, hanem szentté avatást.
Miért kapott pl. Medgyessy Péter francia becsületrendet? Államtitok. Az viszont eléggé nyilvánvaló, hogy azért, mert nagy szívességet tett a franciáknak. Miért államtitok? Nyilván azért, mert a dolog magyarok kárára történt. Medgyessy és a franciák jól jártak… és hivatkozhat történelmi elődökre is, Kádártól I. Istvánig, akik szintén kiszolgálták az idegeneket, és kizsákmányolták a magyarokat.
Ez a probléma.
Itt következik az a fontos megjegyzésem, hogy ez itt nem történelemtanulmány – ahhoz máshol vannak precízebb források is – hanem logikai tanulmány. Nem történészkedni akarok, hanem különbséget tenni jó és rossz döntések, és a legjobb döntés között. Mi lett volna a helyes? Mi lett volna a legjobb?
A határozott véleményem az, hogy kettős hiba volt, hogy Vajk és Koppány belementek a polgárháborúba.
Ehelyett az egészet tárgyalásos alapon kellett volna megoldani, Koppány kezdeményezésével, mert ő volt az elégedetlen azzal a helyzettel, amit Vajk és hívei teremtettek.
Koppánynak eleve megvolt az „országa”: „Somogyország”. A hatalmi rivalizálás helyett inkább választotta volna le Somogyot, külön országként. Vajk ebbe valószínűleg beleegyezett volna, mert ő is azon volt, hogy elválassza magát és a birtokait Koppánytól.
Hiba volt Koppánynak Veszprém ellen támadni, és még nagyobb hiba volt Vajk seregei ellen támadni. Ennyi hiba után Koppánynak el kellett veszni. Vajk győzött, ő viszont más hibákat követett el, bár akkor és ott kisebbeket, mint Koppány.
A polgárháború helyett Koppánynak vagy külön államot kellett volna alakítana a Kárpát-medencében, vagy ha ebbe Vajk netán nem ment volna bele, akkor elmenni a társaival, és új hazát keresni.
De hogyan mehettek volna nyugatra és délre, amikor egyrészt előzőleg már a magyarok azt a területet végigrabolták, másrészt pedig I. Istvánnak nyugaton voltak a szövetségesei?
Nehéz ügy lett volna, az biztos, de nem lett volna reménytelen; előzőleg követeket kellett volna küldeni az adott területeket uralók vezetőihez; aztán ha van megegyezés, akkor jó, ha nincs megegyezés, akkor pedig nem kell odamenni. Ha se nyugaton se délen nem tudott volna megegyezni senkivel, akkor mehetett volna északra, ahogy a finnek – amely ország a XXI. századra a Föld egyik legjobb, legélhetőbb országává vált.
A lehetőség adott volt a sikertörténethez, de nem ezt választották. Pedig a honfoglalási történet is úgy kezdődött, hogy el kellett menni Etelközből, mert élhetetlenné vált, kevés lett a legelő, sok lett támadás, stb. Koppánynak is a polgárháború helyett ugyanígy tovább kellett volna mennie, amíg befogadó helyet, megfelelő közösséget talál, legyen az a vándorlás bármilyen nehéz is.
Vajk-Istán behódolt a keresztényeknek – és ezzel úgy rányomta az országra a bélyeget – Krisztussal, Antikrisztussal, zsidókkal, meg az összes velejáró többivel –, hogy azóta is rajta van, és hanyatlik és pusztul. Ha több esze lett volna… de nem volt.
A be nem hódoló, eltávozó, és a saját vallást megőrző és továbbfejlesztő Koppány és társai lehettek volna az igazi sikertörténet; de nem ezt az utat választották, hanem a maradást és a harcot – néhány értelemben véve a könnyebbet, nyilván azon az alapon, hogy ha vesztünk, végünk lesz, és megszűnik a szenvedés, ha meg nyerünk, akkor nyertünk, és mi diktálunk. Nem akartak már tovább küzdeni az életben, hanem az utolsó harccal mindent egy lapra tettek fel, és veszítettek. A döntésével, a polgárháborúval meggyengült az ország, Koppány és serege pedig veszített és elveszett – bár nyilván voltak egyéni túlélők.
Akár az ezer évvel előbbi, akár az ezer évvel későbbi történelmet nézem, oda-vissza, a fő probléma ugyanaz. rosszak a döntések, és rossz az értékrend.
Küzdelmes, nyomorúságos, és veszteséges történelem (beleértve az ország kétharmadát is) az eredménye – és elrettentő történelmi, és élő példa arról, hogy hogyan ne csináljuk a politikát, az ország dolgait.
Vajk-István 38 évnyi uralkodása talán még többet ártott, mint Csermanek-Kádár 40 éve; a közös vonások pedig ugyanúgy megvannak: idegen érdekek kiszolgálása, a magyarok kizsákmányolása és irtása, a betelepülők, az idegenek ajnározása, stb.
Egy példa: 1945 után Ausztriánál megállt a vörös birodalom. Miért pont ott? Azért, mert az osztrákok ügyesebben csinálták, és meg tudtak maradni semlegesnek, a II. vh.-ban játszott szerepük ellenére is. Többet tanultak a történelemből, mint a magyarok, és jobban is jártak; nagyságrendekkel. Aztán persze hogy most zöldebb a rétjük, akár szó szerint is…
Vajk is és Kádár is a többségi társadalom első embere volt, és nem lehet azt mondani, hogy mindez X. Y. vezető hibája, és a többségnek ehhez az egészhez semmi köze… mert ha nincs meg valami módon a többségi támogatás, akkor ők nem lehettek volna ott, ahol voltak. Hogy a többségi támogatás I. István és Kádár esetében is inkább külföldről volt meg – ez az a közös vonás, hogy kiszolgálták a külföldi érdekeket, mint helytartók. A világ nagykutyái irányítják I. Istvánt, Kádárt, Orbánt, ők pedig a náluk kisebbeket irányítják: ez falka-hierarchia.
Leginkább csak technikai eszközökben fejlődött a világ az eltelt ezer év alatt, társadalmilag nem igazán. Bár végig lett zongorázva sok társadalmi címke, de az alapfelállás maradt ugyanaz. Egy mondatban: „erősebb, ügyesebb, okosabb kutya baszik”. A többiek meg ugathatnak, hiába. Valamint „betelt” közben a bolygó; túlnépesedett – ami egy okkal több a (világ)háborúra.
Mindezek után, mi a helyes magatartás a jelenben?
Úgy látom, hogy alapvetően az, ami a múltban is az lett volna.
Koppány kivételes, különleges helyzetben volt, mert nem lehetett akárki a lázadók vezére; István pedig a behódoló többség közül volt a legjobb.
Most épp Orbán Viktornak hívják – a bár mérsékelten, de behódoló – „királyt”, és persze nem véletlenül van ott, ahol, reprezentálva az aktuális szervezett, és szavazni hajlandó többséget.
Ma is ugyanúgy két nagy tábor van Magyarországon, a behódolók, és a lázadók tábora, és a behódolók vannak többen.
Ma is három dolgot lehet tenni: a) demokratikus úton megszerezni a többség támogatását a 4 évenkénti választásokon; b) győzzön az erősebb: erővel megoldani a fennálló konfliktust; c) elmenni és keresni egy normálisnak mondható helyet a világban.
A b-eset már Koppánynak sem jött be; az a-esetre sem sok sansza volt; a c-esetet kellett volna megpróbálnia, és akkor még nem volt túlnépesedve a bolygó, jobbak voltak a letelepedési esélyei, mint manapság.
A másik nagy probléma, hogy olyan hagyománya van Magyarországon a hazudozásnak – „hazudtunk reggel, éjjel, meg este”, „hazudtunk minden hullámhosszon”, „végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet”; sőt, évezredet – hogy ez a főáramlat. Aki ezen változtatni akar, az ellen fellázadnának a pártapparátcsikok, a keresztények, a zsidók… tehát a többség.
Megfordítva viszont a dolgot, addig itt normális ország nem lesz, amíg a hazudozás a főáramlat.
„…a kendét akkor kell feláldozni, ha döntő háborút veszít, mert ekkor bizonyossá válik, hogy meggyengült ítélőképessége.”
Hány millió „kende” (vezér) van itt, akiknek meggyengült az ítélőképessége?
Mindebből az a következtetés vonható le, hogy magyarok többsége a turáni átkot a gyakorlatban kivitelező, és fennmaradásilag reménytelen eset: nekik még ez az egyharmad ország is sok, ezt sem képesek megtartani, inkább kiárusítják, és felszámolják az országot, mint a csődbe ment, sőt csődre játszó kereskedő a boltot.
Megvolt a tetves szegfűék többségi támogatottsága? Meg.
Megvan a rothadt narancsék többségi támogatottsága? Meg.
Van valami lassú eszmélés, és változás – de ilyen „tempó” (úm. csigatempó) mellett még sok rosszban lesz része az országnak és lakóinak.
Akiknek viszont jó az ítélőképessége, és nem is hazudnak, mit tehetnek, ilyen körülmények között, és kisebbségben? Azt, hogy hozzanak létre önálló társaságot, közösséget. Aztán persze elmondhatják, hogy mi nem hazudunk – és nem is vagyunk népszerűek ott, ahol az igazság nem népszerű.
Közben pedig jönnek az olyan állítások, mint pl.: „…Istvánnak köszönhetjük, hogy vagyunk még egyáltalán, s létezünk! Abban az időben nem volt választásunk! A nyugat és a kereszténység fenyegetett, s egy nagyobb összefogással eltörölhettek volna bennünket a térképről, és szép lassacskán beolvasztottak volna a környező birodalmakba!”
Érdekes módon, nekünk „nem volt választásunk”, se abban az időben, se a mostaniban… mert a nyugat fenyegetett – valamint a kelet, az észak és a dél – és „egy nagyobb összefogással eltörölhettek volna bennünket a térképről”… Ehhez képest mégsem az önállóság, hanem osztrákokkal való kiegyezés, „lefekvés” eredménye, hogy Magyarország kétharmada eltűnt a térképről. Ha az nincs, akkor Magyarország kimaradhatott volna az I. vh.-ból. De nem maradt, mert „kellett” a „lefekvés”.
Ömlik a hitető duma – Dunát lehet vele rekeszteni –, arról, hogy miért kell „lefeküdni”, behódolni a zsidóknak, a cigányoknak, a keresztényeknek, tatárnak, töröknek, osztráknak, orosznak… és mindenkinek, akik épp „tiszteletüket teszik” errefelé.
Tényleg jó sora van a prostituált nemzetnek, és ez a megmaradás alfája és omegája? Én nem úgy látom, és nem ezt látom.
Már megint, és még mindig azzal jönnek, hogy a megmaradáshoz „le kell feküdni”. De kik jönnek? Egyrészt a megszállók, akiknek az az érdeke, hogy a magyarok ezt tegyék, másrészt az ostobák, akik el is hiszik nekik, hogy csak így maradhatnak meg, idegen érdekeknek alávetve, és azok kiszolgálásával.
Az uralkodásra vágyóknak kell a szolganép, nyilván, és igyekeznek is, hogy meglegyen. És kikből lesz az elhasznált és fogyatkozó szolganép? A megvezethetőkből, ostobákból, gyávákból.
Egy kérdés: kisebb lett-e Afganisztán területe attól, hogy nem hódolnak be a megszállóknak? Nem. Mínuszban van-e a népszaporulatuk? Nem.
Hosszú távon melyik az életképesebb, fennmaradó állam? Csak nem az afgánoké?
A „lefekvő” állam persze kényelmesebb életforma; csakhogy az élet erőfeszítés, és aki ezt nem érti meg, vagy érti, de nem hajlandó rá, az fog eltűnni a térképről, és az életből.
Ennyit a „lefekvés” „szükségességéről”.
Azon sem kell csodálkozni, hogy ezzel nem értenek egyet azok, akik a fordított értékrend gonosz varázslatával uralkodnak ezen az országon még mindig – és fosztják ki, és teszik tönkre. Az érdekük szerint cselekszenek, ugyanúgy, mint pl. amikor a törökök csellel elfoglalták Budát. A magyarok pedig voltak olyan jó buta naivak, hogy bevették a cselt.
Tehát, nem átértékelni kell a dolgokat – a jövő kiszámítható, csak a múlt változik folyton – hanem az erkölcsnek és a józan észnek megfelelően kell értékelni, akár a múltban történtek, akár a jelenben történnek, vagy a jövőben fognak történni.
Az erkölcs és józan ész egyben egyetemes – és ezáltal minden korban érvényes – értékrendet is jelent.
Gondoljátok meg proletárok és nem proletárok.
Kezdjetek már el gondolkodni, az átverőkre hallgatás helyett, lenézett népek mögött kullogó magyarok!

Előzőleg:
Kis magyar történelmi áttekintés
(life-univ.com)

Hunok és magyarok
(life-univ.com)

Miért ostobák a keresztények?
(life-univ.com)

A keresztényeket nem zavarja
(life-univ.com)

Kapcsolódó:
Szent Istvántól az új kenyérig
(www.mult-kor.hu)

1114 éves Magyarország
(vilagnezet.blog.hu)

Szent Isván 1693-as szentté avatási mutyija
(vilagnezet.blog.hu)

Amit az apja, Géza elkezdett, azt István befejezte, erőből rányomta a magyar népre a kereszténységet, és a feudális rendszert, amely utóbbi végül annyira elviselhetetlen lett, hogy parasztfelkelésbe, aztán pedig mohácsi vészbe torkollott – ami nem csoda, mert a népnyúzó nagyurakat normális módon nem lehetett leváltani, és nem vették figyelembe az alattvalók visszajelzéseit; nem érdekelte őket, hogy mit mond a nép, lenyomták őket erőből, és kész.
Kevesebb kinevezés, több (nép)szavazás, és leválthatóság lett volna a jó. Ehelyett viszont Magyarország beleragadt a feudalizmusba, és úgy általában a parancsuralmon és elnyomáson alapuló rendszerekbe, és ezt a rosszat, és a felfelé nyal, lefelé tapos rendszert és mentalitást Vajk-István legalizálta és honosította meg.
Lehetett volna másképpen is dönteni, de az már nem fért bele a színvonalba. A „mi lett volna, ha” pedig olyan, mint a gondolkodás egy régen megvívott sakkpartiról, hogy hogyan lehetett volna megnyerni. Logikai fejlődésnek jó, viszont a történelmet visszamenőleg nem változtatja meg.
Ennél is nagyobb baj az, ahogy a múlt rányomja bélyegét a jelenre: Vajk-István óta az „erősebb kutya szaporodik”, és az erősebb kutyához való csatlakozás itt a vezérlő elv, az, hogy csak az erő számít, az erkölcs és intelligencia nem.
A XX. század legjobb magyar politikusa, állítólag, Horthy volt, és az ő irányítása alatt volt a legnormálisabb az ország. Fogadjuk el, hogy így van; de mi lett Horthy sorsa? Német hadifogság után kénytelen volt emigrálni Portugáliába. Az ifjabb Horthy Brazília és Portugália utat járt be, a Horthy unoka pedig muzulmánként Indonéziában él.
Ilyen sorsra jutott a XX. századi magyar legjobb, bizonyítva, hogy Magyarországon továbbra is csak az erő számít, folyamatosan és változatlanul, az „ahol az erő, ott a hatalom” állati szintű elve, és hogy „a hatalom méreg”.
„Erősebb kutya” többségi mentalitású, és hatalommérgezett, úr és szolga rendszerű országban pedig mit akarjak én? Tudom, hogy mit érhetek el, és azt a keveset reményeim szerint el is fogom érni; a továbbiak pedig már a következő generációk, és az évtizedek és évszázadok alatti tevékenységek eredménye lesz.
Az elnyomás, a szabadság, és a szabadosság között megvannak a különbségek, a rendszerben, a módszerben, és az eredményben. Csak a szabadság zónájában kellene tartózkodni az optimumhoz, de Magyarország még mindig nem erről szól, hanem a másik kettőről, elrettentő példaként.
Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy az „erősebb kutya” többségi mentalitású magyar államalakulat hosszabb távon életképes, sőt, úgy gondolom, hogy ha továbbra is beleragadnak ebbe a mentalitásba, akkor törvényszerűen, társadalmi törvényszerűségek szerint el fognak veszni, és megszűnik az ország, mégpedig azért, mert bűn rossz, és fenntarthatatlan. Az elnyomáson alapuló NDK beleolvadt a szabadabb NSZK-ba, és Észak-Korea is bele tud olvadni Dél-Koreába, és valószínű, hogy előbb-utóbb így lesz; Magyarország viszont csak a környező népekbe tud beleolvadni… A tét az ország megmaradása vagy megszűnése. Ha továbbra is ilyen rossz, mint 2010-ben is, akkor előbb-utóbb csúful meg fog szűnni, mert többségileg bűn rossz, és nem életképes.
Moldova György véleménye szerint jobb lenne, ha a közép-kelet-európai térségben egyáltalán nem élne ember, mert csak a gond és baj van velük. Ez mondjuk sok más térségre is igaz… túlnépesedett az emberi faj, és sok benne a zéró vonal alatti rossz minőség, több a kára, mint a haszna, ahol az is jobb, ha fű, fa, virág van a helyén, tehát a rossz méltán és megérdemelten hal ki, ennek így kell lennie, mert összességében így a legjobb.

Az iskolai történelemkönyvek megszépítik a dolgokat, és lényeges háttérinformációkat nem tárgyalnak. Akik pedig mélységében is ismerik a történelmet, azok hallgatnak. Van miről hallgatni, mert döbbenetes „csontvázak” vannak a „szekrényben”, valóban. Viszont aki ezeket nem ismeri, és nem érti, és nem dolgozza fel magában, az nem ért semmit, csak azt látja, hogy az életben szerzett tapasztalatai, és a történelemkönyv között nincs meg az összhang, és az érthető folyamatosság helyett csak szakadék van.
A történelem kellő ismeretével elvesznek az illúziók, és a szép és hamis kép, viszont meglesz a folyamatosság a múlt és a jelen között, és érthetővé válnak a dolgok.
A mohácsi csatavesztést pl. a magyar történelem legmélyebb pontjának tartják a történészek, és nem ok nélkül: igen durva politikai hibák jellemezték, és egy szétesett, kvázi polgárháborúban álló ország.
Az 1524-es vereség alapvetően az előzményei miatt történt, ami aztán oda vezetett, hogy túl kicsi lett a magyar sereg, amelyet a kétszeres túlerőben lévő törökök le is győztek annak rendje s módja szerint.
„1520-ban meghalt I. Szelim török szultán. Az új szultán, I. Szulejmán követeket küldött Magyarországra a béke érdekében, azonban a magyar főurak börtönbe vetették a követeket. Válaszul Szulejmán 1521-ben hadjáratot indított a Magyar Királyság ellen. Abban az évben (1521-ben) elfoglalta Nándorfehérvárt (Belgrádot) és Szabácsot. 1524-ben fenyegette II. Lajos magyar királyt, hogy a folytonos békeszegés miatt elfoglalja majd Magyarországot és Németországot.”
„A mohácsi vészt megelőző török benyomulások ellen Magyarország nem tett, s nem is tehetett semmit. Az országot annyira kifárasztották a sok éve tartó belviszályok, hogy a belső területeket sem tudta védelmezni.”
Az okok időben előre haladva: ha a magyar főurak nem szemét módon bántak volna a parasztokkal (főleg a Dunán innen, a keleti országrészben), akkor a Dózsa-féle sereg nem ellenük indult volna 1514-ben, és nem lett volna polgárháború, és nem lett volna utána megtorlás a parasztokon; és ha mindez nem lett volna, akkor II. Lajos és a főurak be tudták volna vonni a parasztokat a seregbe, még ha csak kapával-kaszával is, és akkor meglett volna a győzelemhez szükséges létszám. (A király a saját országában a 4 millió főből nem tud legalább kétszázezres hadat kiállítani, a bemasírozott török hatvanezerrel szemben?)
Így viszont a törökök végezték be, amit Dózsáék nem tudtak, illetve a magyarok egymás között, még így is…
A részletek:
Mohácsi csata
(hu.wikipedia.org)

Mohácsi csata
(hu.wikiquote.org)

Hogyan halt meg II. Lajos király?
(www.tankonyvtar.hu)

Frissítés:
Mivel már nem írok újabb blogbejegyzést, így ide írok le három fontos dolgot:
1.
A két zsidó vallás két szélsőséget jelent (és a részben ezeken alapuló iszlám pedig egy harmadik szélsőséget, amelynek hívei ellentmondásos és ellenséges viszonyban állnak a két zsidó vallás híveivel; az önpusztító háromszög amelyben mindenki a „másikat” pusztítja, a körfolyamatot pedig nem akarják észrevenni).
A judaista aljas és működő szélsőségre a válasz a keresztény idealista, és nem igazán működő szélsőség.
Mi a judaizmus lényege? A világuralom, ahol a zsidók az urak, és a gójok a rabszolgák, valamint a gójok minden vagyonának megszerzése. Persze általában igyekeznek rejtegetni az aljas szándékaikat mert így könnyebb a céljaik elérése. De van olyan is, aki – élősködő judaista zsidó létére – nyíltan ki is mondja:
Izrael legtekintélyesebb főrabbija: „Isten csak azért teremtette a gójokat, hogy szolgálják a zsidókat”
(kuruc.info)
Egy elemzés a zsidókról:
A magasabbrendűségi tudat és üldözési mánia a zsidóknál: társadalmi paranoia
(kuruc.info)
„Gójt ölni nem gyilkosság, hanem Istennek tetsző cselekedet – erre kondicionálják a gyerekeket. Ebből következik a félelem is, hogy a gójok esetleg fellázadhatnak.”
A kakukk pedig nyilván azt mondaná, ha tudna beszélni, hogy „Isten csak azért teremtette a többi madarat, hogy szolgálják a kakukkokat”.
Magyar tudósok fejtették meg a kakukk titkát
(www.origo.hu)
Közbevetőleg: meg lehet magyarázni „az ördög ügyvédjeként” az élősködő kártevő ideológiáját, világnézetét, álláspontját is, persze hogy meg: dolgozzanak helyettünk mások, és tartsanak fenn minket, mert így a legkönnyebb az élet; viseljék ők a terheket, a nyereség pedig a miénk. Övék a kár, miénk a haszon: vö. pl. a MAL milliárdosai kontra lúgos vörösiszappal elöntött halottak, sebesültek, és anyagi károsultak, emberi és természeti pusztulás.
A tárgyra visszatérve: a keresztény Biblia lényege az Újszövetség, viszont érthető, hogy ennek ellenére azért része az Ószövetség is, mert rengeteg szállal kapcsolódik az utóbbi az előbbihez.
A két szélsőség egymás függvénye, és az utóbbi szélsőség az előbbi szélsőség nélkül nem jött volna létre; a kettő kompenzálja egymást, és a két szélsőség által valósul meg az egyensúly. Csakhogy ez egy könnyen boruló egyensúly. Ha a mérleg egyik serpenyőjében egy kicsivel kevesebb van, már billen, és részben vagy teljesen szélső állásba kerül a mérleg, és áll be az egyik oldal fölénye és győzelme a másikkal szemben.
Az egyik oldali szélsőség tökéletes kompenzálását a másik oldali szélsőséggel nehéz elérni, mert nagyon kényes az arányokra a dolog; ezért az eredmény leginkább az, hogy vagy az egyik szélsőség dominál, vagy a másik, és egyensúly helyett a szélsőséges állapotok váltakozása történik: hol az egyik szélsőség van hatalmon, hol a másik, és a normális állapoton – a középen – megállás nélkül, lendületből áthaladnak, mert ugye mindkét szélsőség a maga számára kívánja a győzelmet, az egyensúly pedig az által áll fenn, hogy ezt egyikük sem éri el, hanem lekötik és semlegesítik egymást.
Ennek alapján ki lehet jelenteni, hogy a szélsőséges, és szélsőség-kompenzáló-szélsőség vallás nem jó, és hogy nem a békét és értelmes életet fogja elhozni, hanem a szélsőségek küzdelmét, és felül vagy alul levését, amely állapot végeredménye a hanyatlás, és a pusztulás, a megszűnés.
A szélsőségek kölcsönösen elpusztítják egymást, és győz az a harmadik, amely nem eredendő szélsőség, és nem kompenzáló másik szélsőség, hanem eredendően, vagy mindig is középen állt.
Ha középen van a tömeg, ez az állapot nem kényes az egyensúlyra, és nem borul attól, hogy a szimmetriatengely bal vagy a jobb oldalán egy kicsivel több vagy kevesebb van; ettől még nem borul, csak csálén áll, viszont még mindig stabilan.
Ebből levonható az a nagy tanulság, hogy az arany középutas vallások a jók, a stabilak és hosszú életűek, a híveikkel együtt. Lehet ilyen vallásban megemlíteni a szélsőséget, hogy ez és ez jelenleg problémát okoz, viszont nem képezheti a vallás alapját, a lényegét valamely szélsőségre való reagálás – hogy ha ők úgy szélsőségesek, akkor mi pedig emígy vagyunk szélsőségesek, mert akkor az utóbbi vallás az előbbivel függő viszonyba kerül, és végül megszűnnek mind a ketten.
2.
A másik fontos dolog, hogy Pál apostol azt hirdette, hogy a legjobb állapot a nőtlenség; viszont nem sok fogalma volt a népszaporulat kérdéséről, és ez neki kvázi mindegy volt, ami súlyos hiba a fennmaradást illetően… Ő még nem tette kötelezővé a nőtlenséget a papokra vonatkozóan, de aztán jöttek azok, akik Pálabbak lettek a Pálnál, és a végállomásig vitték azt az irányt; és lévén, hogy az természetellenes, a keresztény papság a homoszexuálisok és pedofilok gyűjtőhelye lett, és tucatszám lehet cikkeket olvasni arról, amikor ez – újra és újra – kiderült.
Az még csak rendben van, hogy néhányan, kevesek, önként lemondanak a házasságról és a szaporodásról, hogy magukat teljesen annak szentelhessék, ami szerintük aktuálisan a legfontosabb; viszont a nem szaporodást kötelezővé tenni, az maga a garantált kihalás. A vallás legkiválóbbjai önként kihalnak, és maradnak továbbélőként és továbbvivőként a tudatlanabb hívek, akiknél a legkiválóbbak, akik szintén papok lesznek, megint önként kihalnak… Ez egy olyan kontraszelekció, ami végül a teljes vallás kihalásához vezet – és megérdemelten.
Könnyű ezt megállapítani, amikor már javában zajlik a folyamat, viszont ez azonnal, egyből is levezethető a tanokból, csak át kell gondolni, és minél inkább előre, hogy miből mi lesz.
A levonható következtetés, hogy az arany középutas vallások hívei és terjesztői lesznek a túlélők.
Mivel a zsidó vallások egyike sem ilyen, így maradnak a távol-keletiek, még annak ellenére is, hogy ők nem igazán vallásterjesztők.
Lehet ezt a gondolatsort tovább vinni; én azért nem írom ezt le, mert jobban szeretem, ha a saját dolgaimat illetően az élet igazol, mintsem hogy én saját magamat.
3.
Jézus feltárja a lényeget (a figyelmes szemű olvasóknak):
Mk. 1,
16.  Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, a mint a tengerbe hálót vetének; mert halászok valának.
17.  És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok.
18.  És azonnal elhagyván az ő hálóikat, követék őt.
A papok a halászok, a Biblia a horgászbot a horoggal, rajta a lelki csalival… Világos az ábra. Már csak egy kérdés van: jó-e a halnak, hogy horogra akad?
Bizony mondom néktek, hogy nem.
A hal azt hiszi, hogy kap valamit, pedig a lényeg az, hogy a horgász eszi meg a halat, megél belőle. Ebből következik, hogy a kereszténység és a Biblia eszköz és megélhetési trükk, az átverés eszköze a papok számára. Halásznak is ők veszettül, de egyre kevesebb hal akad a horogra. A mai halak már intelligensebbek és tapasztaltabbak, mint a régiek. Az evolúció nem állt meg… és egyre kevésbé működik a zsidó trükk, és a rendszer egyre kevésbé fenntartható.
A judeo-keresztény világ negatív spirálban van, olyan, mint egy zuhanó repülőgép, ahol próbálják tartani a magasságot, de nem sikerül… Kemény lesz a földet érés. Akinek van ejtőernyője, használja, mert a régi, állati szintű, ragadozó és zsákmányállat felállású, tehát rossz rendszer a véget érés, a megsemmisülés felé tart.

A 2010-es aktuális helyzet:
Magyarország jó oldalon harcol
(index.hu)
Hát persze, hogyne(m).
Magyarország már több mint 100 éve, az I. vh. óta a „jó oldalon” harcol – és meg is látszik az eredménye.
A Darth Vaderek megmagyarázzák, hogy a megszálló oldal a jó oldal, és „még egy ilyen kicsi országnak is kell némi felelősséget vállalnia azért, ami a határain túl zajlik”. Úgyhogy irány a Don-kanyaron is túl lévő afganisztáni embervágóhíd, a jó marha adóalanyoktól beszedett pénzért, és a zsidó érdekek szolgálatáért, mint a NATO-csőbe behúzott egyik csatlósállam állampolgára állatfarmi állatpolgára.
Ki akarok szállni a bolondok ringlispíljéből… hogy kitehessék a táblát, hogy csak a hülyék maradnak itt.

Az afganisztáni szovjet megszállásban (1979-’89) hány magyar katona vett részt? Egy sem? Pedig akkor igencsak integráns része volt Magyarország a Varsói Szerződésnek, az országban folyamatos szovjet katonai jelenléttel, hadgyakorlatokkal, stb. De akkor még, érdekes módon, nem kellett „felelősséget vállalni” azért, hogy mi történik a bolygó másik felén… de azóta már változott a helyzet. Miben, és miért is?
Tehát van a valódi indokokat elfedő frázis, magyarázatként, ami tipikus zsidó dolog, az aljas szándékok pozitív színben való feltűntetésére.
Magyarország pedig megint a megszállók utolsó csatlósa… Micsoda változás, nahát.
„»A tálibok célja egyszerű és világos: kitakarítani az összes külföldit az országból, és azt kell mondjam, rohadtul jó úton haladnak« – fakadt ki az [origo]-nak egy kiküldetése végére ért nyugati diplomata, aki májusban még harciasan azt mondta, az ellenállóknak nincs esélyük.”

Előrelátás, és a múlt idő jele…
(Afganisztánt) „A jelenkorban sikertelenül próbálták meg leigázni a britek és a szovjetek, legújabban az amerikaiak és szövetségeseik.”

Egy kis történelem: a szovjet megszállás alatt az amerikaiak támogatták a kormányellenes mudzsahedeket (pl. Stinger rakétákkal, amelyekkel olyan jól le lehetett szedni a szovjet helikoptereket).
Azután… „Káosz és korrupció uralkodott a szovjetek utáni Afganisztánban, míg végül kiemelkedett belőle a Talibán.”
Azután jött az USA és a NATO, hogy leverje azt a Talibánt, amely előzőleg az ő segítségük által jött létre. Bravó. Mire volt jó a beavatkozás? Mit ért el? Elérte a háború folyamatosságát, és az orwelli államot, ahol a háború béke. Az egyértelműen a sötét oldal, úgyhogy nem is érdemes tovább ragozni. A nagy kérdés az, hogyan szabaduljunk meg az orwelli államtól, és a működtetőitől és fenntartóitól.

Ezt a kérdést akár mérsékelt és nyugodt hangnemben tárgyalja valaki, akár keményben és korrektben, a mondanivaló lényege akkor is ugyanaz: hogy a zsidók irányította USA és a csatlósaik O. B. L. és társai üldözése címén, titkosszolgálati módszerek alkalmazása helyett katonailag megtámadtak és megszálltak egy országot, és hogy nem magyar érdekű háborúban vesznek részt a zsidóbérenc kormány által küldött magyar zsoldosok.
A szájtépésnek és a tüntetéseknek persze nincs eredménye, legfeljebb az odavetett két szó: tisztelettel visszautasítva.
Hány hadosztálya van a tüntetőknek? (Sztálin vs. pápa, aktualizálva.) Ha egy sem, akkor nem az van, amit ők akarnak. Mert még mindig az erősebb kutya… Az alaptétel ilyen egyszerű.
A tálibok viszont a kollaboráns afgánokat is nagyjából ugyanúgy pusztítják, mint a megszállókat. Ha a magyarok sem lennének megbocsátók az idegen érdekeket szolgáló zsoldosokkal szemben, akkor az áttételes hazaáruló – a zsidó érdek szerint másik helyre átdobott – zsoldos-jelentkezők csak kénytelenek lennének komolyabban elgondolkozni, hogy megéri-e nekik a júdáspénz. (Ha Magyarországot akarnák megtámadni, akkor pedig Urundi-burundiból dobnának ide zsoldosokat, a módszer ugyanez lenne, nyilván.)
Mit tehet ilyen helyzetben az egyén, amikor amit tehet, az nem ér semmit, hatástalan, és már bőven ki van tapasztalva, hogy mennyire az…
Csak az ér valamit, ha valaki hatásos formában ellenáll; pl. a Gandhi-féle passzív rezisztencia már hatásos. Viszont mit jelent ez a gyakorlatban?
Például azt, hogy nem vállalok szolidaritást a zsidóbérenc zsoldosokkal, sőt, elítélem amit tesznek; és még inkább elítélem azokat, akik lehetővé tették számukra ezt a lehetőséget.
Másrészt pedig igyekszem semmilyen adóval sem támogatni a zsidóbérenceket, hiszen a beszedett adóból vannak fizetve a zsidóbérencek is, és az általuk irányított zsoldosok is. Mintha én egyetértenék azzal, amit csinálnak. Pedig erről szó sincs.
Semennyit sem adózni nekik leginkább úgy lehet, hogy az ember átköltözik egy olyan országba, amelynek egyetért a politikájával (leginkább a semleges országok jöhetnek szóba, nem a megszálló háborút kezdeményezők, és csatlósaik, értelemszerűen). Ez nehéz, de értelmes és helyes feladat; és amikor az ember már tudja hogy mit és miért tesz, akkor már csak tennie kell a lépéseket a kitűzött cél felé.

Katonai tiszteletadással fogadták a cionisták háborújában elesett magyar zsoldost
(kuruc.info)
Hende Csaba honvédelmi miniszter beszédében kiemelte: “A honvéd élete a szolgálat. Szolgálat a hazáért, ha kell mindhalálig. Ez nem csak szó, hanem maga a valóság”. “Koporsódat a nemzet zászlaja borítja. Annak a nemzetnek a zászlaja, melynek végül mindent odaadtál” – tette hozzá (a félreértések elkerülése végett: nem izraeli vagy amerikai zászló volt a koporsón – a szerk.).

Lovas István: Drága Afganisztán
(kuruc.info)
„A tálibok afgánok, még akkor is, ha szarvval és patával ábrázoljuk őket. Az afganisztániak jó része érzi úgy, hogy hazájukat védik egyrészt az idegen megszállók, másrészt a megszállók által a nyakukra ültetett korrupt afgán kormánnyal szemben. A tálibok – melegítsük fel a régi szót, hogy megértsük az új helyzetet – partizánharcot folytatnak. Talán emlékszünk a szovjet partizánokra, akik a Szovjetuniót a II. világháborúban megtámadó német csapatok ellen harcoltak, olykor az elfogott katonákat élve megskalpolva. Amikor orvul támadtak – ez tették szinte mindig, hogy ellensúlyozzák a szemben álló fegyverek mennyisége és minősége közötti különbséget –, nem volt újsághír, sem elítélt harcmodor. Honvédelemnek nevezték a szovjetek. Ugyanennek a kifejezésnek használata miért tilos akkor, ha az amerikai és NATO-megszállók ellen folyik az eszközökben szintén nem válogatós harc?
Afganisztánban a magyar részvétel döntés eredménye. E részvétel – minden ellenkező állítással szemben – nem kötelező. Legutóbb a hollandok mondtak búcsút a reménytelen háborúnak. Továbbá, az ott harcoló magyar katonák nem sorkatonák, hanem anyagi ellenszolgáltatás jegyében vállalták és vállalják a veszélyt. A költségeket az adófizetők állják.”

Hende Csaba: morális mélyrepülés volt az elmúlt nyolc év
(www.mr1-kossuth.hu)
„A honvédelmi miniszter szerint hazánknak érdeke, hogy részt vegyen a NATO külföldi katonai akcióiban. Hende Csaba az MR1-Kossuth Rádiónak ezt azzal indokolta, hogy kötelességünk részt venni például az afganisztáni misszióban, de ez nagyságrendekkel olcsóbb, mintha nem lennénk a szövetség tagjai és önállóan kellene fenntartani hazánk védelmét.”
Olcsóbb a sátánt szolgálni, mint önállónak lenni. Olcsóbb, ha meghal néhány magyar katona a sátán szolgálatában, mint önállónak lenni. Ezek szerint sajnálnom kellene a semleges országokat, mert nem tudják a Hende-féle „alapigazságot”?
Nem épp lényegtelen kiegészítés tőlem: nem csak az elmúlt nyolc év, hanem a jelenleg zajló nyolc év is morális mélyrepülés, beleértve a zsidóbérenc hentes Hende Csaba hadügyminiszter tevékenységét is.
Kiszolgálni a világpusztító zsidókat, az nem morál, hanem a sötét oldal, a sátán szolgáinak „olcsó” szolgálata.
Madeleine Albright zsidó amerikai külügyminiszter -> Hende Csaba magyar(?) hadügyminiszter: „Úgy gondoljuk, megérte az ár.” (Irak, Afganisztán).

Hazaszállították az Afganisztánban elesett katonanő holttestét
(www.mr1-kossuth.hu)
„A honvéd élete a szolgálat, Szolgálat a hazáért, ha kell mindhalálig – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter. »Egy magyar honvéd elesett, helyére lép a másik. Az úton továbbmegyünk, mert a katonaélet örök törvénye szerint az a feladatunk, az a küldetésünk, hogy továbbmenjünk, hogy tovább szolgáljunk. Továbbmegyünk, de nem felejtünk. Találkozunk, az út végén bizonyosan találkozunk.«”
Szerintem is: a pokollá tett Föld után találkoztok a másik pokolban is. Azt már nem kell pokollá tenni, mert eleve az, és el van választva a mennyországtól. Ott már nem ilyen alacsony a kerítés, mint itt, a vegyes Földön.
Sohasedm felejt, és sohasem tanul; tipikus zsidó (mentalitás), és legfeljebb csak az atomvillanás világoítja meg az elméjét…

A várható reagálások megelőzésére, vagy legalábbis tompítására már elkezdődtek azok az agymosó műsorok, amelyekből kiderül, hogy ez egy misszió, meg kihívás, és ez az élet rendje, szolgálni kell (a zsidókat), és törődj bele.
Gondolkodnak a zsidók helyetted is, te csak legyél jó rabszolga…
Ez a legrosszabb, és a bajok forrása: amikor a zsidók a gójok helyett is gondolkodnak, a gójok pedig hagyják.
Ha az ördög földi helytartója, a zsidó mondja meg, hogy mi a helyes, abból pokoli dolgok lesznek.

A megszálló és háborús bűnös utolsó csatlósa…
Miközben minden ország csapatai kivonásán fáradozik, “mi” újabb céltáblákat küldünk Afganisztánba
(kuruc.info)

A katona nem gondolkodik eredménye: nem értjük a helyzetet… Segítek: a harcoló alakulatok 20-25 ezer afgánt öltek meg, reggeliző afgán családot, esküvői menetet… Az afgánok pedig igyekeznek törleszteni, és a hadtáp, a kiszolgálók is a megszállók része, nem csak a ténylegesen harcolók.
Magyar katonai szakértelem: “bizalommal közeledtünk az afgánokhoz, de valamiért ellenünk fordultak”
(kuruc.info)

Az aktuális konkrétról az általánosra térve, ok és okozati láncolatról van szó – avagy a körforgalomról –, mert ez nem egy nyílt végű láncolat.
Ez a láncolat úgy kezdődött, hogy a zsidók belerúgtak valakikbe, jó nagyot (pl. libanoni bombázás), kimondatlanul is azzal, hogy add tovább. Aztán a rugdalózó láncolatban megtörtént a visszacsatolás, valaki az első ok, a zsidó fenekét találta el, jó alaposan, és onnantól már az erőszakspirál az ábra, mert a zsidók ennek hatására megint belerúgtak valakibe, jó nagyot, és folyt. köv. A zsidók most az afgánokba és irakiakba rúgtak bele, következő célpontnak az irániakat akarják… Utána pedig mindenkit sorban – legalábbis ezt szeretnék.
Mihelyt a bűnöző zsidók hatástalanítva vannak, teljesen és végleg, akkor nagyjából és nagyrészt béke lesz a Földön. Lehet, hogy az afrikaiak és a csecsenek akkor is egymásnak esnek, de az már csak lokális háború lesz, nem pedig globális.
Ami Magyarországot illeti, ami van, az az ország lakóinak többségi, a bányászbéka feneke alatt levő erkölcsi és szellemi szintjéből következik.
Ahogy lent, úgy fent, és oda-vissza.
Szombaton volt egy beszélgetésem valakivel, és az került szóba, hogy az illető elment többedmagával kőművesmunkát végezni, átöltöztek, és amíg ő dolgozott, addig valaki ellopta tőle a nála lévő néhány ezer forintját meg a szótárgépét, amit az utcai ruhájában hagyott. Tolvajokra dolgozik, nem is keveset… Nem csak politikus-tolvajokra, hanem az egyszerű köztörvényesekre is.
Én is elég hosszú listát tudnék prezentálni, hogy tőlem mit loptak el, magyarok és cigányok vegyesen, plusz a zsidók a nem közvetlen módú lopásaikkal…
Erősen lop-csen-csór ország ez. Ez a modern Spárta, vagy valami ilyesmi… A lopás és a korrupció művelése és elfogadottsága vastagon benne van itt a köztudatban.
Ilyen alacsony erkölcsi és szellemi szint mellett ne lehetne találni Afganisztánba menő zsoldost? De még mennyit… Ezért van az, ami. A zsidó pedig megtalálja a rothadásra hajlamosakat, és korrumpál, és néphülyít, hogy a rossz jó, a jó rossz… Afganisztánba menni helyes, megpróbálni leigázni az afgánokat jó.
Bár az afgánok leigázása nem sikerül – ez egy fix pont –, de a zsidók addig is időt nyertek, mert meg lettek gyengítve az afgánok és az irakiak, és nincs idejük a zsidókkal foglalkozni; és addig is gójok halnak meg zsidó érdekekért.
Társadalommérnöki (social engineer) alaptétel a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből: „Meg kell állapítani, hogy több az olyan ember, akinek rosszak az ösztönei, mint az olyan, akinek jók az ösztönei.” Az „ösztön”-t be lehet helyettesíteni az erkölcsi érzékkel… és ahol a megállapításuk valós, ott a meg- és lerothasztó zsidók fognak uralkodni, akár szocializmus, vagy bármi más fedőcímke alatt, mert erre van meg az évszázadok óta kifejlesztett technikájuk, a megvesztegetés, korrumpálás általi beférkőzés a legfelsőbb hatalmi körökbe, és az irányítás átvétele, lehetőleg úgy, hogy a front-szerepekben az általuk irányított díszgójok virítsanak, mint színészek a zsidó színházigazgatók, rendezők, szövegírók stb. által irányított politikai színházban.
A zsidók által terjesztett társadalmi rothadást nevezhetjük akár liberalizmusnak is, csak hogy rövidebb legyen a meghatározás-címkéje.
A liberalizmus pedig olyan, mint a kábítószer, és a kábítószer-terjesztők.
„A profik nem használnak drogot. Ők árulják.” (mondás)
A terjesztők nem élnek vele, hanem meggazdagodnak belőle. Aki pedig beveszi, az emberileg, lelkileg és testileg tönkremegy, erkölcsileg lezüllik, és a pénz lesz a számára legfontosabb a világon, ez lesz az istene, ahogy a kábítószereseknél, az alkoholistáknál, stb. is van ez.
A liberálissá vált, a káros hatásoknak ellenállni nem tudó, és lelkileg megromlott egyént az előzetesen már beleültetett vágyak mozgatják, és persze nem az értelmes élet irányába…
A liberális életforma arról szól, hogy a kéjközpont kapja meg az ingerlését, aztán jöhet az enyészet, a halálút. Gyermek nincs – talán jobb is, hiszen milyen lenne ő is, még halmozottabban hátrányos helyzetű… és csak a kihalás van.
Amikor a zsidó nem áll ellen a saját maga által terjesztett kábítószernek, akkor az olyan életutat eredményez, mint pl. Albert Gyöngyié, aki valameddig eljutott a zsidó piramisban, élt 44 évet, mint ismert televíziós személyiség – csak épp az életének nem igazán volt értelme… ahogy a többi liberális életűnek sem.
Szingapúrban halállal büntetik a kábítószer-terjesztést, ami szerintem jogos, mert a kábítószer-terjesztő több ember életét teszi tönkre, emberroncsokká válnak, és a környezetükre kifejtett káros hatás is ott van… Ehhez képest viszont a liberalizmus nagyobb bűn, mint a kábítószer-terjesztés, mert magában foglalja a kábítószer-terjesztést is.
A liberalizmus bűn, aminek a büntetési tétele értelemszerűen nem lehet kisebb, mint azé a bűné, amit részként magában foglal.
Hány embernek világos ez? Mert akkor lesz valóban rend, ha ilyen lesz a törvény.

Meglátjuk, hogy eddig volt-e a gödör alja, és a javulás következik-e…
Tolvajok tízezrei mehetnek rács mögé évente
(kuruc.info)
Nem egészen úgy néz ki…
 Az alább a címből pedig kimaradt egy fontos dolog: az, hogy liberális.
Rásegített valami szerrel, vagy már józanon is ilyen?
Nagykés és csuklya: rabolni ment a tizennégy éves lány
(kuruc.info)
„Felfegyverkezve ment kirabolni egy vas-műszaki boltot Hosszúhetényben egy tizennégy éves lány kedden. Csuklyával a fején, és egy nagy konyhakéssel a kezében lépett be a boltba, majd az egyetlen női alkalmazottat halálosan megfenyegette, és pénzt követelt tőle.
A lány hadonászott a késsel, de az eladó nem adta át a bevételt, erre a lány azt mondta, hogy ez csak figyelmeztetés volt, legközelebb már gyilkolni fog, majd elment. A boltos egyből szólt a helyi körzeti megbízottnak, aki még az utcában fülön csípte a lányt.
A kihallgatáson mindent beismert, azt is elmondta, hogy előző este egy bankrablós filmet látott, abból merítette az ötletet, és a bátorságot. Pénzre nem volt szüksége, mert rendezett körülmények között él, azt mondta, megbánta, amit tett. A rendőrség ellene felfegyverkezve elkövetett rablás bűntett kísérlet miatt folytat büntetőeljárást.”

A belföldi helyzet fokozódik: vannak, akik a(z olasz mintájú) gettó helyett a (nyirkai jóslat mintáju) polgárháborút részesítik előnyben.
Beárulnák a szocionisták az EU-nál a Fideszt, ha nem határolódik el a Jobbik ötletétől
(kuruc.info)
„A Jobbik ismét megerősítette rémületes elképzelését a “cigánykérdés” ügyében, melyet az MSZP határozottan elutasít és korábban felszólította a Fideszt is, hogy határolódjon el a Jobbik elképzelésétől, ezt azonban a mai napig hiába várják – reagált Teleki László, az MSZP elnökségének tagja a Jobbik szerdai bejelentésére.
Teleki László szerdai közleményében felszólítja az Orbán-kormányt, hogy sürgősen és határozottan határolódjon el a Jobbik elképzelésétől, miszerint hermetikusan lezárt közrendvédelmi telepekbe zárná a cigányokat.
Amennyiben a Fidesz-KDNP nem lép, úgy kénytelenek lesznek jelezni az EU illetékes szerveinek, hogy a demokráciát súlyosan veszélyeztető ügyben az Orbán-kormány cinkosan hallgat – zárul a közlemény.”

Másik aktuális mondás: „nem barna eső az, ami hullik, hanem a rájuk visszahulló szar”. Mert elkúrátok elftársak, de nagyon. Hol lenne nélkületek a Jobbik? 2-3 százalékon, mint 2002-ben, és 2006 tavaszán. Hol lenne nélkületek a Fidesz kétharmada? Ötven százalék alatt.
Az nem úgy van ám, ahogy a magyargyűlölő zsidó Regős Péter elképzelte: „Mi diktáljuk a menüt, s ti eszitek meg!” – hanem úgy, hogy ki mit főz, azt eszi.
Jóétvágyat.

Témazáróként, egy kis visszaemlékezés: 2001. 11. 11., az afganisztáni háború elleni tüntetés, „52 fő a csúcsponton”, ahogy Csapody Tamás megjegyezte. Alapvetően a Humanisták, a Bokor katolikus bázisközösség, és az akkor még meglévő Alba kör tagjai voltak ott, és egy-két szervezeten kívüli civil. A „virtuális létszám” valamivel nagyobb volt, az akkor még FM 98MHz-n is adó Fiksz rádió (kb. Bp. és Pest megye adáskörzet) élőben közvetítette, benne volt az m1 híradóban, stb.
Ez idáig ez volt az első és egyetlen tüntetés, amit én szerveztem.
Az ok az volt, hogy már akkor éreztem, tudtam, hogy az elkezdett háborúból még nagyobb baj lesz… és az álláspontom már akkor is az volt, hogy egyaránt elítéltem G. W. Busht a „keresztes hadjáratért”, és O. B. Ladent a „dzsihádért”; ők még nagyobb háborút csináltak volna annó, mint amekkora végül is lett.
Ez a semleges álláspont akkor új volt a politikai palettán és a médiában. Nem azért, mert nem volt senki rajtam kívül, aki ezen az állásponton lett volna, hanem mert nem volt, aki megjelenítse – és ez nagyjából most is így van… ami elég nagy baj.
A másik, hogy ha azt mondtam volna akkor, hogy Afganisztán nincs ám olyan messze, mint ahogyan azt sokan hiszik, és hogy lesz még ennek magyar következménye és áldozatai is, akkor először is sztereóban körberöhögtek volna, utána pedig bolondnak néztek volna – egy darabig legalábbis…
Akkor hihetetlennek tűnt – csakhogy az eltelt 9 évben a zsidó-keresztény világot irányító zsidóknak sikerült „megfőzniük a békát”, úgy, hogy „a langyos vizet” fokozatosan melegítették fel, és országos szinten senki „nem ugrott ki” belőle. Nagy hiba, de a békák (főleg a bányászbékák) IQ-ja ilyen.
Három nagy tapasztalatom volt a demőval kapcsolatban; az első, hogy még a háború ellen is nagyrészt zsidók tüntetnek, nahát. A másik, hogy mennyi buta, és politikailag zéró gój van ebben az országban. A „gazda” feni rájuk a kést, de azért ők békésen kapirgálnak tovább az udvarban, nahát. A harmadik a hazaáruló Demszkyvel (mi itt mindannyian amerikaiak vagyunk – mondta a Hősök terén, a zsidó amerikai Nancy Goodman Brinker által tartott demón) és a társaival kapcsolatos; ezt majd valamikor máskor, és teljes terjedelemben.
Eltelt 9 év, és elvileg mindenki mindent tud – azt is, hogy zsidók, és a zsidó érdekeket kiszolgáló gójok osztják a zsetont, és hogy megvehető gój katonák mennek Afganisztánba a zsidó érdekeket szolgálni, és halni érte, ha úgy jön ki nekik az afgán rulett.
Sansza most az autista Jobbiknak van, hogy háborúellenes tüntetést szervezzen, ha ilyen módon is nyomatékosítani akarja azt az álláspontját, hogy Afganisztánból azonnali csapatkivonást követel.
Én még mindig sok mindennel foglalkozom, de orvosi esetekkel már nem… úgyhogy ezt majd ők eldöntik. Hogy én hogyan döntenék az ő helyükben, az meg ugye mindegy, mert egyrészt nem vagyok a helyükben, másrészt autista másra nem hallgat.

Utóirat:
Ezt is megértük: Gergényi szelektív amnéziás lett… Mi a bűnözők utolsó menedéke? Nememlékszem.
Gergényi futólépésben menekült a jogvédők elől
(index.hu)
A(z askeNÁZI) zsidó megfutamodott. Mindig ez a történet vége, és a véges számú történelemismétlés után az utolsóé is ez lesz.

Nincs is olyan messze a zsidók és cigányok, a két élősködő nép végleges leszereplése.
Az egyiptomiak és a rómaiak is gondolhatták úgy – esetleg –, hogy az ő rendszerük nemcsak nagy és hatalmas, hanem soha el nem múlik.
A zsidók is gondolhatják úgy, hogy az ő akármilyen rendszerük helyébe ugyan mit tudnának tenni a buta gójok?
A Távol-Kelet már dönti is meg ezt az állítást, és a nyugati világ is el fogja érni a rothadása végpontját.
A lelki szememmel már az alaposan kiérdemelt helyükön, a történelem szemétdombján látom a zsidókat, a csatlós társaikat, és a rendszerüket.
Bár kérdeztem már, a zsidókkal kapcsolatban, „Hát hülyék vagytok ti, gójok? – amire válasz helyett csak bambán néztek kifelé a fejükből, bizonyítva, hogy igen.
Ehhez képest már a XX. század elején volt egy zsidó cél: „Testvérek! Hittestvérek! Az egész földkerekségen nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot. E két országnak mindenképpen a miénknek kell lennie, mert számunkra ott a legkedvezőbbek a körülmények. Ti, zsidó testvérek, fáradozzatok minden erőtökkel azon, hogy mindkét országot teljesen birtokotokba vehessétek. Törekedjetek, hogy mindent, amit ott még a keresztények birtokolnak, teljesen a kezetekbe vegyetek.” (Sir Moses Montefiore és az Izraeli Világszövetség felhívása, Russischen Invaliden, 1910. dec. 30., 285. szám)
Ez után következett némi visszaesés 1940-45-ben, aztán a XXI. század elején a brutális beteljesedés.
Hogy ez megtörténhetett, ahhoz nem csak a zsidók kellettek, hanem a másik oldalon a rothadásra hajlamos, rothasztható gój többség is, a zsidókat kiszolgálók, és jól tűrők.
„Felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot és Romániát” (by Simon Peresz) – ahhoz nem csak vevő kell, hanem eladó is – és tény, hogy ezeken a helyeken megvan mind a kettő.
Hol lennének a zsidók az aljasságaikkal, ha nem lenne hozzá partner?
Akkor már rég a történelem szemétdombján lennének, és túl lenne rajtuk a világ. De ez a 100-as IQ-ba és az erkölcstelenségi szintbe nem fért bele, csak a lassabb és rosszabb változat.

Tényleg itt tart most már ez az ország…:
Ne siránkozz, örülj, hogy élsz!
(www.sonline.hu)
„Tipikus liberális agymosás. Gusztustalan! Örülj annak, hogy van mit enned, van hol lakj. Örülj annak, hogy hazaárulók kiárusítják az országod, cigányok ellopnak mindenedet. Örülj annak, hogy nem lehetsz büszke arra, hogy magyar vagy. Örülj az ostoba, igénytelen műsoroknak amit a tévében láthatsz. Örülj annak, hogy gyermekeid hozzászoknak a mássághoz. Örülj annak, hogy buzik, szcientológusok, izraeliták tanítják gyermekeid. Örülj annak, hogy fillérekért eladták a nemzeti vagyont, hogy rabszolgaként dolgozhatsz egy multinál a futószalag mellett. Örülj annak, hogy dübürög a gazdaság, így a külföldi tőkés extraprofitot keres rajtad. Örülj, hogy van lakásod, amire CHF hitelt vettél fel, és most nyögöd a havi kamatait. Örülj annak, hogy az APEH sanyargat, az állam sanyargat, a bank sanyargat, a főnököd sanyargat. Örülj annak, hogy fizethetsz az orvosi ellátásért, a diplomáért, és legfőképp annak örülj, hogy ezek árát már százszor megfizetted adó, tb, járulék, egyéb díj formájában. Örülj annak, hogy Európa lenézett és kizsákmányolt nemzetének lehetsz a tagja. Örülj annak, hogy ezeréves földeden a vicchatáron túl nem beszélhetsz magyarul. Örülj annak, hogy csökken az ország lakossága, az átlagéletkor, az életszínvonal, a gyermekvállási kedv. Örülj annak, hogy szerencsére van egy népcsoport, aki borzasztóan szaporodik. Örülj annak, hogy ők nem dolgoznak, megélhetési bűnöznek és vannak jogaik, liberális támogatóik (tisztelet a kivételnek). Örülj annak, hogy rögtön rasszista, fasiszta, antiszemita vagy, ha ezt szóvá teszed. ÉBREDJ MAGYARORSZÁG!”

Öröm é bódottá…
Egyébként pedig, nekem kell a keresztényeket figyelmeztetni arra, hogy mi következik, mert nem ismerik eléggé a saját szent könyvüket? Avagy ismerik a szövegét, de így is hiába, mert nem fogták fel a mondandóját…
Mt. 24.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában (Megj.: Kolontáron, Devecserben, zsidó gyarmaton…) lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
27. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.

Mi lesz, ha eljön Jézus?
Akkor jobb világ lesz; és tőlem jöhet, engem nem zavar.
Egyelőre izguljatok azon, mi lesz előtte…
Történelmi időket élünk, megint.
Ne csak tanuld a történelmet, hanem csináld is: ne legyél alattvaló a zsidó gyarmaton, avagy az állati szintű Állatfarmon, hanem küzdjél azért, hogy ne a gyarmatok, és az urak és szolgák világa legyen, hanem független országok, és szabad emberek legyenek, minél jobb erkölcsi és szellemi szintűek minél többen, leigázásmentes világnézettel és világrendszerrel.
Ez az értelmes élet.
Szerintem.

Akik úgy gondolják, hogy ellentmondásos viszonyban vagyok Jézussal és a kereszténységgel, azoknak itt van a látszólagos ellentmondás feloldása.
Élet-univerzalista alapelv, hogy az összes eddigi nagy vallást (és a kisebbeket is) ismerni kell. Ők az elődök, és előzmények; ismerni kell őket, és nem „limonádé”, „így is jó” szinten, hanem legalább az adott vallás papjainak szintjén; ez is egy élet-univerzalista cél, a szellemi hagyaték megőrzése, mert aki elfelejti a történelmet, az előzményeket, az arra ítéli magát, hogy a tudatlansága, a nehéz felfogása miatt megismételje azt.
Mindezek alapján Jézust az elismerés mellett kritikával is illetem, a hagyatékául hagyott rendszert pedig főleg. A hagyatékot meg kell haladni, mert ez a fejlődés; és van hová fejlődni a jelenlegi szintről, úgy az élet-univerzalizmus, mint az egész emberi faj vonatkozásában.
Valamint, a keresztény Bibliában nincs meghatározva az elérendő legnagyobb világi, materialista cél, csak a halál utáni, túlvilági cél – ami ideális terepe a hitetésnek, és ki is használják… a hitetők. Ha nem teszed azt, amit mondok, nem üdvözülhetsz – a fenyegetés és zsarolás; és már csak ez alapján is mehetnek börtönbe a drágalátos keresztények, pl. a kiskorúakat megrontó papok és társaik. Ez egy jó rendszer, amit ilyen célra lehet használni?! Nem. Ez a másik rossz zsidó rendszer. (Valamint van még a hinduizmusnak is egy hasonlóan kicsavart változata, másik példaként, hogy mivel és hogyan lehet visszaélni.)
A világ eddigi, és már formálódó legnagyobb társadalmi katasztrófájával az Újszövetség története beteljesedik, és következik Krisztus eljövetele.
Ha ez megvan, hogy onnantól mi lesz, az már nincs benne a Bibliában – viszont logikusan a legújabb szövetség következik az új korszakban.
Mi van akkor, ha nem jön el Krisztus? Akkor még mindig ott van az élet-univerzalizmus, úgyhogy nem marad jó vallás nélkül a világ. Hogy a többi nagy vallást már ne is említsem…
Mi van akkor, ha eljön Krisztus? Értelmes és célirányos együttműködés, ez így logikus és jó.
A jelenlegi kereszténység és az élet-univerzalizmus nyilvánvalóan két út. Az élet-univerzalizmusban megvan a rögzített legnagyobb elérendő cél; hogy az Újszövetség beteljesülése után konkrétan mi lesz, az pedig még nyitott kérdés.
Akár eljön Krisztus, akár nem, a keresztények mindenképpen kezdhetnek valami újat az Újszövetség történetének véget érte után.
Persze, ettől függetlenül, a többi nagy vallás köszöni, jól van, főleg azok, amelyek a zsidóktól függetlenek.
Tehát, nagy változás a keresztényeknél, és a zsidó alapú vallásoknál lesz. A többiek pedig majd viszonyulnak az új helyzethez.
Úgy látom, hogy a jóindulatú vallások hívei, pl. a buddhisták nyugodtan fognak viszonyulni ehhez, a monopóliumra és világuralomra törő vallások hívei pedig agresszíven. Viszont éppen ők az elkövetkező pusztulás aktorai és elszenvedői – úgyhogy végül a szelídeké, az egymással békében, harmóniában, igazságosságban és boldogságban együtt élni tudóké és akaróké lesz a Föld.
A világuralomra törő kártékonyak, a pokolcsinálók pedig a megérdemelt helyükre, a pokolba kerülnek.
Ezzel helyre áll az igazság és a rend, amely fennáll addig, amíg nincs elfelejtve és megismételve a történelem.
Tehát ne felejts, és ne ismételj, hanem tanuld meg végleg, hogy több rossz már ne legyen.
Úgy látom, a judaizmus úgy fog véget érni, mint a kezdetben sikeres kalózhajó; a rend hívei rajtuk ütnek, és felszámolják.
A kereszténység az Újszövetségben leírt módon véget ér, és akkor kezdhetnek valami újat.
Az iszlám többé-kevésbé kötődik az előbbi két zsidó valláshoz, és továbbra is hasonló lesz a sorsa ezekéhez.
A távol-keleti vallások lassan idejét múltak lesznek, és békésen és hosszú életűen lesz belőlük ismerendő vallástörténeti hagyaték.
Az élet-univerzalizmusnak pedig mi lehetne jobb vége, minthogy elérje a legnagyobb célját?
Kívánd, tegyél érte, és megkapod, csak meg ne bánd.
Ezt nem fogják megbánni, csak minden mást, ha eltérnek ettől a legnagyobb céltól, ami az isteni szint elérése – az anyagi világban is, nem csak a halál utáni feltételezettben –, és Istennel való egység.
Tartunk valahol – az emberi, homo sapiens sapiens szintnél – de ne álljunk meg itt, mert ez kevés az egyéni örök élethez, és a boldog élethez is; és akkor még hol van az Istennel való egység?
A legjobb cél megvan, feladat van bőven, és hozzávetőleges határideje is van, úgyhogy tegyük a lépéseket.

Egy érdekes epizód: Bástya elvtárs is megírta a blogját a témában, „Népírtó szentek” címmel.
(bastya.blog.hu)
Bástya elvtársnak összesen egyetlen „érve” van ezügyben: aki nem ért vele egyet – vagy akivel ő nem ért egyet –, azt a bolondokházába küldi, mert az elmebeteg, és vagy az ÁVH viszi el, vagy a mentők egy zárt helyre.
Bástya elvtárs a „velünk élő történelem” – mint pl. Biszku Béla „erősebb kutya baszik” ártány – aki a kádári rendszert sírná vissza, ahol politikai foglyok nem voltak, csak „elmebetegek”.
Ez egészen a kádárizmus végéig így volt, de aztán gyurcsótányék rájöttek, hogy a másik véglet pusztítja igazán a lakosságot, és rájuk eresztették a valóban bolondokat is.

Nagyon brutál a mostani helyzet is, de a régi sem volt piskóta…
Bástya elvtárs – Bemutatkozás
(bastya.blog.hu)
Aki nem ismeri a kádári rendszert, az azt hiheti, hogy Bacsó Péter: A tanú c. filmje paródia.
Pedig a valóság dettó ilyen abszurd volt.
Az a társadalom is csak azért maradt életben, mert a masszív vezetői agybaj közepette is szaporodtak és termeltek az emberek… valamennyire.
Aki szeretné átélni a valóságban a szocialista élményt, és érzést, még megteheti: menjen el Észak-Koreába, és nézzen a színfalak mögé is, hogyan él az átlagember. Persze nem biztos, hogy túléli a kalandot…
Az újabbkori Bástya elvtárs zárszava: „Ahogy lassan átveszi az irányítást a másik elme felettük és bármit is mond nekik, ők elhiszik és ünneplik és vezetőjüknek képzelik. Pedig hát csak egy beteg elme az, semmi több.”
Milyen jól ráillik ez pl. a kereszténység alapítójára is…
Hiszen bárkit le lehet elmebetegezni, és fanatikusozni, ha valami újat mond, és meg akarja változtatni az addigi rendszert.
Saját vallás, önállóság, függetlenség, és a gój rabszolgák kikerülnek a zsidó fennhatóság alól?! Hogyisne!
A régi rendszer és az új hívei között van némi feloldhatatlan nézet- és érdek-ellentmondás; viszont érvként elmebetegezni, annak nem igazán van meggyőző ereje. Bástya elvtárs állami erőszakszervezetének is csak legyőző ereje volt – egy darabig.
De ugyan milyen ellenérvek lennének náluk, az olyanokon kívül, hogy „igaz hogy a gépem legyőz sakkban, viszont kickboxban én vagyok a jobb”?
A logikánál maradva, eléggé nyilvánvaló, hogy több ésszel jobb lett volna az ország sorsa, mert jobb döntések születtek volna.
De ehhez képest a honfoglalás, és némi rablóportya után már elkezdődött a függő viszony, és „az aktuális nagyhatalom utolsó csatlósa” szerep – valamint a kapcája és lábtörlője, akibe mindenki beletörli a lábát.
A semlegességre és önállóságra való törekvés, és az elérése helyett gyalázatos sors van, „Kompország” kapcasorsa.
A probléma az, hogy már eleve Vajk-István idegen befolyásnak és érdekeknek engedett; és olyan mértékben körbevették és befolyásolták a külföldiek, hogy a hatalmon maradása alighanem tőlük függött – ha megvonják tőle a támogatásukat, akkor nem sokáig maradhatott volna király – és a hatalmon maradásáért cserébe feláldozta az ország függetlenségét.
Így pedig a magyarok királya már idegenek helytartója volt.
Kinek az érdekét képviselte? Leginkább a sajátját, aztán azokét, akik hatalomban tartották, és végül és legutolsó sorban azokét, akik ezt az egész uralkodó és elnyomó, farkasfalka-hierarchia bandát eltartották.
Azóta sem sokat változott a helyzet, és lényegében most is ugyanez van, Orbán „király” esetében, aki az érdekcsoportok között lavírozik; és akinek se erős érdekérvényesítő képessége, se a „királyhoz való hűsége”, „hűbéresküje” nincs, az viseli a terheket, mint a feudalizmusban, miközben Orbán maga is csak egy vazallus, akinek a hatalma a külföldi főnökeitől függ, tehát egy fogott és megvett ember, aki számára a magyarok érdeke csak az egyik, és nem az egyetlen, és lehet hogy nem is a legfontosabb tényező.
Hogy lehet így független egy ország? Így sehogy.
Van egy „érdekes” rész, – súlyos döntési hiba – az Asztrik érsek fogalmazta Intelmekben is:
(hu.wikipedia.org)
„Mert az egy nyelvű és egy szokású királyság gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”
A multikulti erősít; na persze, hogyne: most is látszik a bevándorlókkal sújtott Franciaország és Németország esetében… hogy nem győznek megszabadulni a „szíp” idegenektől.
A multikulti nem erősít, csak az agyelszívás; ez pedig két különböző eset, mert az utóbbinál igencsak megvannak a kritériumok, hogy ki jöhet, és ki nem, és a hasznos kellően szét van választva a károstól.
Mivel az Intelmekben nincsenek erre vonatkozóan kritériumok, ebből az következik, hogy fogadj be mindenkit válogatás nélkül, fogadd be a máshonnan, és nem véletlenül elűzött emberszemetet, és hogy az neked milyen jó lesz… Így lett nagy emberszeméttároló a jobb sorsra érdemes Kárpát-medencéből, ahol a jók és értelmesek már nem akarnak maradni, mert a kifejlődött, főáramlattá vált és minden szintű bűnözés és korrupció elűz.
Látszik a lóláb, és hogy Asztrik egy sunyi ravasz dög volt, aki a saját érdekében belevette ezt a részt, István pedig egy buta bumburnyák, aki bevette, hogy ez így jó.
Ha ő volt a legjobb, milyenek lehettek a többiek, hm…
És hogy most milyenek a „legjobbak”…? Az Árpád-háziaktól a szarházaiakig.
Nesze neked, Intelmek VI-os pont.
Ha valakinek nem telik függetlenségre, és azon belül is jó működésre, akkor másoktól függő lesz; így van ez akkor, ha az ország vezetői nem képesek intelligens, normális politikát folytatni. Ha csak az a választék, hogy zsidó gyarmat legyünk, vagy Észak-Korea… Nem, a kettő közül egyik sem. Okos politika, kiegyensúlyozott és széles körű együttműködés és függetlenség kell; és ez el is érhető, ha megvan hozzá az eltökélt és folyamatos szándék, és ennek megfelelőek a lépések, a kivitelezés.
Ez az egyik lehetőség; a másik az, hogy ott van az a természettörvény, hogy aki sokáig ostoba, az kihal. A függőség pedig életképesség-csökkenést jelent, és a kihalás előszobáját, ahol az életképesség már csak az ilyen módú segédlettel van meg. Ugyanakkor az élősködés és a függőség két külön dolog. Az viszont fontos, hogy a függőség ne legyen állandó; pl. a kiskorú is függő a szüleitől, de az a jó, ha csak minél rövidebb ideig szükséges ez.
Mivel az 1/3 ország még nem jutott a teljes kihalás sorsára, még nincs késő az önállóság és semlegesség útjára térni. Csak persze nagyon nehéz. Vörös és narancsvörös többséggel? Nem nézem ki a jelenlegi kormányból, se az alárendelt intézményeiből, pl. a külügyminisztériumból, hogy elkötelezett és következetes semleges politikát folytatnának, pl. svájci, vagy legalább osztrák mintára…
Amíg nincs megtáltosodás, addig csatlósszerep van.
Mindazonáltal, akik olyan „fanatikusak és elmebetegek” mint én is, azok próbálják meg, váljanak le a judeo-keresztény rendszerről és a meggyőzhetetlen híveiről, csoportosan vagy egyénileg, legyenek a lehetőségekhez képest maximálisan önállók, kreatívak, és mindaz, ami ennek az útnak a sikeréhez kell – ha kell, kivándorlók, nélkülözők – mert a jelenlegi helyzetben a szabadság és az önállóság se ingyen, se olcsón nem érhető el; drága és értékes dolog lévén ez csak a legjobbaknak van meg, akik tudják, hogy mit, miért, és hogyan lehet, és kell elérni, megszerezni, megvalósítani.
Valamelyest kint vagyok már a zsidó mocsárvilágból, és látom amit látok. Egy jobb világot.
A délibáb a többieknél van…

Az Intelmekre visszatérve, körülbelül ezt kellett volna írni, már akkor is:
VI. A MEGFELELŐ VENDÉGEK BEFOGADÁSÁRÓL ÉS GYÁMOLÍTÁSÁRÓL, A NEM MEGFELELŐK ELTÁVOZTATÁSÁRÓL
A megfelelő, erkölcsös és intelligens vendégek és jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti.
Másrészt viszont a nem megfelelő vendégek s jövevények akkora károkat okoznak az országnak, hogy ennek okán mindenképp távol kell őket tartani, mert különben lezüllesztik az országot, és erkölcstelenek, bűnözők tanyájává teszik, aminek az eredménye az ország lakóinak romló közérzete, a társadalmi ellentétek és az elégedetlenség növekedése, akár az egymás közötti háborúig is, és akár olyan mértékig is, hogy a jók és értelmesek fognak innen elmenni, és a rosszak maradnak, és végül az ilyen befogadó országból lesz a lenézett népek után kullogó leghitványabb nemzet.
Ne hagyd, hogy az ország rossz sorsra jusson, és mindig nézd meg, hogy akiket beengedsz az országba, azok valóban használnak-e neki, vagy pedig a kárára és ártalmára vannak. Ha az utóbbi bizonyosodna be, ámde mégis beengedted őket az országba, akkor pedig ne restelld őket onnan eltávoztatni. Ne gondold azt, hogy az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő, mert mindez a jók és rosszak megfelelő válogatásán áll vagy bukik, és aki rosszul válogat, azt az egy nyelvűek és egy szokásúak is legyőzik. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jó erkölcsű és jó szellemű jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Mindazokat viszont, akik nem ilyenek, tartsd távol az országtól. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.

Arról, hogy Imre herceg mit ne tegyen, és mit ne hagyjon, kevés szó esik az Intelmekben, a címmel ellentétben (még ha ez nem is teljesen olyan, mint a Facebook, ahol csak „like” gomb van).
Azért pl. egy ilyen mondat nem fért bele: ne hagyd, hogy az idegenek irányítsanak, nem úgy, mint apád.
Itt már el lett rontva az egész, mert egy lényeges dologról nem szól, az totem-tabu. Így lett Vajk-István is olyan, mint egy évezreddel később pl. G. W. Bush, az elnöknek látszó tárgy, az emberi hangú szövegfelolvasó berendezés, akinek mások adják a fejébe, hogy miről mit gondoljon, és ha netán eltér a programtól, és önállósítja magát, akkor azt figyelmen kívül hagyják, és nem aszerint cselekszenek – vagyis a zsidók szempontjából megvan a tökéletes díszgój. Olyan, mintha ő irányítana, közben pedig teljesen őt irányítják; ő a front-színész a színpadon, akinek se önálló gondolata, se önálló döntése nincs, csak közvetíti másokét; a színészi játékával közvetíti a nézők felé a szövegkönyvet a politika forgószínpadán állva. Fontos figura, de nem az első, hanem csak a harmadik a sorban, úgymint: színházigazgató, szövegíró, front-színész. A tömeg persze az előző kettőt nem látja, és tudatlanságukban azt hihetik, hogy azok nincsenek is. Lehetne így is, de az pl. Hitlernél volt, akit azóta is nagyon utálnak a zsidók, valamint félnek tőle.
Előbb-utóbb megkapják, amitől félnek… mert megérdemlik, és jobb változatban, mert Hitler, a középszerűség géniusza, elég nagy balfasz volt, akkora hibákat elkövetve, hogy muszáj volt veszítenie (ezeket most nem elemzem ki, és mindenki vegye észre ezeket magától; röviden erről annyit, hogy gójokra támadni, szétterülni és felmorzsoltatni, és a „fél világ” felégetése után végül rájönni, hogy nem győzhetünk, mert az ellenség létszáma túl nagy, nem nyerő).

A régi Intelmekből az a hamis állítás és álláspont világlik ki, hogy „az idegen mindig szép, jó és hasznos”. Amint a helyzet mutatja, a zsidó és más idegen térhódítás – és az, amit manapság liberalizmusnak nevezünk –, Magyarországon I. Istvánnal kezdődött, az idegen hatalmak befolyása, sőt irányítása alatt álló fogott emberrel, és tart azóta is – és nem bánnám, ha I. Orbánnal végződne, hogy meglegyen a boldog vég (más szóval happy end) ebben.
Az utána következőre vár az, hogy kitakarítsa a szemetet az országból, és rendet tegyen benne. Akkor majd vonzó lesz az ország az erkölcsösek és intelligensek számára, ellentétben a mostani, igencsak taszító állapottal.
Ez az ország már ott tart lezüllöttségben, hogy nincs kiből építkezni, nincsenek megfelelő emberek. Vannak viszont helyettük helyezkedő és köpönyegforgató pártkarrieristák, mint pl. az elvtárspolgárúr Schmitt Pál, akihez Orbán oly annyira ragaszkodik, hogy ha nem belőle lett volna a köztársasági elnök, akkor inkább ő is lemondott volna – állítólag.

Őszöd 2010: Orbán lemondással fenyegette meg a Fidesz-vezérkart
(hirszerzo.hu)
„Bár a Fidesz mindig összetartóbb és fegyelmezettebb volt a szocialistáknál, a nyáron a kormánypárt elnökségében is komoly – ahogy az egyik forrás fogalmazott: “lassan gyógyuló sebeket okozó” – konfliktusok voltak az egyes döntésekről és kinevezésekről. Az országos választmány elnöke, Kövér László a Heti Válasznak adott július végi interjújában elismerte, sokáig ellene volt Schmitt Pál államfői jelölésének, amivel “saját házelnöki kinevezése ellen dolgozott”.
A Hírszerző úgy tudja, erről rendkívül éles vita folyt az elnökségben – páran Sólyom László újraválasztását, mások Áder János fideszes európai parlamenti képviselő jelölését szorgalmazták -, amit Orbán úgy zárt rövidre, hogy egyértelművé tette: ha nem Schmitt lesz a köztársasági elnök, akkor nem vállalja a reformok folytatását és lemond.”

Közbevetésileg: össze lehet hasonlítani, hogy melyik az intelligensebb: az 1027-ben készült Intelmek, vagy a 2010-ben készült NENYI?
Ha 10 emberből 10 nem azt mondja, hogy az Intelmek a jobb… akkor meg lennék lepődve.
Az Intelmekbe bele tudtam javítani; a NENYI viszont… Nem Egy NYerő Iromány, és mehet a történelem szemétdombjára – már csak azért is, mert a NENYI-nek oly annyira büdöskomcsi szaga van, hogy valaki paródiát is készített belőle, amely szerint egy állítólagos – fiktív – 1952-es Szabad Nép cikk alapján lett írva.
Kommunistáktól lopta a Fidesz a nenyit?
(www.urbanlegends.hu)
Egy 1952-ből itt maradt pártkáder műve… Vajon ki lehetett az, hmm…? Csak nem Schmitt ügynök?!
A címe az 1848-as 12 pontból való, a tartalma pedig az bizonyítja, hogy a vörösök után a narancsvörös elvtársurak is egyhez értenek, egyet tudnak: lopni.
Hoplita nick szerint „a kicsinyesség, az akarnokság, a szemétség és hülyeség” a pártsemleges általános politikusi jellemzők.
Nem én mondtam.
Csak azt – kérdezem –, hogy ebből mit lehet építeni? És meddig marad fenn? Vagy inkább mikor dől össze…? És kire szakad rá? (Az már előre látszik, hogy az alul lévőkre szakad rá, mint a vörösiszap is.)
Úgyhogy se fölül, se középen, se alul nem kell lenni a szarból épült várban.

Kapcsolódó hír:
Megtalálták a liberális gondolkodás génjét
„A dopaminreceptorokat irányító DRD4 gén miatt lesz az ember liberális.”
(index.hu)
„A UC San Diego és a Harvard egyetemek közös kutatócsoportja egy 2000 tesztalanyt érintő kutatással bebizonyította, hogy a politikai nézetek és gondolkodásmód kialakulása nem csak szociális faktoroktól, a neveléstől, és az embert ért élményektől függ, de erős genetikai alapja is van.
A kutatók a kísérletben részt vevők genetikai adatait vetették össze a kapcsolati hálóikkal, és a politikai nézeteikkel. Azt találták, hogy a DRD4 kódnevű gén egy speciális variánsa, ami az agyban a dopamin hormon működését szabályozza, az átlagnál sokkal többször szerepelt a liberális elkötelezettségű emberekben. A génvariáció jellemzően akkor jelezte nagy biztonsággal az ideológiát, ha az adott tesztalany szociálisan aktív volt a kamaszkorában, vagyis sok barátja volt, élénk társasági életet élt.
A jelenség etnikumtól, kortól, nemtől, és kulturális háttértől függetlenül megfigyelhető volt.”
Beigazolódott az a sejtésem – ami persze nem csak az enyém volt – hogy a liberális viselkedés hátterében nem csak memetikus viselkedésminta-átadás van, hanem genetika is, és hogy a liberalizmus nem csak bűn, hanem betegség is. A liberális mindennel toleráns, ami deviancia, degenerált, bűnös és káros; ugyanúgy, ahogyan a rothasztó baktérium is toleráns a rothadással szemben, sőt, próbálja ezt az állapotot a többiekkel normálisként elfogadtatni. Ez olyan, mint hogy pl. a kergemarhakóros marha és egyén az egészséges, a többiek a betegek… Csak a liberalizmusnál még komplikáltabb módon történik a belehalás, az egyéni és a tömeges.
Ha valami alapján csoportosítani érdemes az embereket, akkor az alapján, hogy van-e liberális génje, és ilyen világnézete és életvitele, vagy nincs, és akinek nincs, az éljen azokkal akiknek nincs, akinek pedig van, az azokkal, akiknek van, mert az össze nem illők keveredéséből van a gond. Liberális liberálist érdemel, konzervatív konzervatívot (persze mindkettő csak egy címke, és a mögöttük lévő tartalom a lényeg).
Érdekes, hogy ilyen kis fizikai különbözőség a végeredményben milyen nagy lényegi eltérést eredményez.
És mert így van, meg kellene felezni a világot a liberális és a konzervatív génű emberek szerint, aztán mindenki legyen a maga térfelén, a hasonló a hasonlóhoz alapon – és így már jobb lenne az elégedettségi szint, a közérzet. Kérdés, hogy bolygó szintű, vagy ország szintű legyen-e a megosztás… Én a bolygó szintűre szavazok; és mivel a Kelet a konzervatívabb, a konzervatívok próbáljanak arra tartani. Így helyreáll a világ rendje, és kialakul a Jin-Jang ábra. Az persze kellemetlen, hogy a nem megfelelő helyre születetteknek előbb-utóbb népvándorolniuk kell… De még mindig így a legjobb. Mondom ezt úgy, hogy felfogtam, e szerint a rendszer szerint én vagyok a rossz helyen. Demszky megmondta, hogy Budapest liberális város – és sajnos többségileg az egész ország az. Nem biztos, hogy ez mindig így lesz, de most így van; és inkább a vándorlás, minthogy valaki ott élje le az életét, ahol neki nem jó, és azoknak sem, akikkel ott diszharmóniában és konfliktusban van.

Akkor haladjunk, és nézzük, hogy mi várható a közeljövőben.
Magyarországon 2010-ben vörös és narancsvörös, avagy komancs és dakota a többség – és nem kell hozzá a 4 évenkénti szavazás, hogy ezt tudni lehessen, de még csak közvélemény-kutatás sem: elegendő megnézni, hogy valamely demonstrációra vagy ünnepre hány embert tudnak az utcára szólítani, abból már látszanak a tényleges erőviszonyok. 2010-ben a Fidesz százezres nagyságrendű tömeget, a Jobbik tízezrest tud az utcára vinni. A társadalmi bázis, és a pártok amortizációja, kopása pedig meghatározza az erőviszonyokat, és hogy ki mikor kerül sorra a kormányzásban.
Tudható, hogy mi várható a Fidesztől: demokratikus feudalizmus és narancsdiktatúra, és hogy legkésőbb 8 év alatt elkopnak; utána pedig jön a Jobbik, a jelenlegi harmadik legnagyobb erő.
Ilyen körülmények között mi az a legjobb, amit én tehetek?
Az élet-univerzalizmust illetően így a legjobb: széles körű minőséggyűjtés, és lassú létszámnövekedés, és túlélés és tapasztalatgyűjtés.
Még 8-12 évig a minőséggel kell foglalkozni elsősorban, a létszám lehet száz és ezer között, ami nem egy nagy politikai erő, és pláne nem egy akkora tömegpárt, hogy esélyes lenne a kormányzásra. Tehát, lassú növekedés, a minőség, mint elsőrangú szempont szem előtt tartásával, ez így jó; és az élet-univerzalisták lehetnek negyedik erő, a Jobbik után. Majd, ha-akkor.
A túlélésben pedig nem csak a „boldog békeidőbeli”, hanem a polgárháborús és világháborús túlélés is benne van, mert benne kell, hogy legyen.
Azt is tudni kell, hogy egy dolog a vallás, és másik dolog a politikai párt. A pártok élettartama jobb esetben is csak évtizedekben mérhető; sok évszázados pártok nincsenek, már csak azért sem, mert az évszázadok alatt az egész társadalmi berendezkedés megváltozik (legalábbis eddig így volt, az ókor óta). Ellenben a vallások élettartama évezredekben mérhető – vagy addig tart, amíg a kitűzött legnagyobb célját el nem éri.
Vallás és párt összekötéséből az lesz, hogy a párt hamarabb elhasználódik, mint a vallás. Nem mondtam ezzel újat – lásd pl. a kereszténység és a Kereszténydemokrata néppárt (KDNP) – csak rávilágítottam.
A lényeg az, hogy a vallásnak minden körülmények között jól kell működnie és a célja felé haladnia, akár van hozzá politikai hatalom és kormányzói szerep, akár nincs. Ebből következik, hogy a kormányzói pozíciót se forszírozni, se ambicionálni nem kell, és nem is szabad.
A belső dolgok működjenek jól, és ha már olyan jól működnek, hogy országos szinten is így a legjobb, és van hozzá felkérés is, akkor lehet elvállalni, ha az el nem vállalás lenne a rosszabbik eset.

Végül, de tényleg… egy fontos dolgot találtam még, ahogy az akkori és a mai magyar lelkivilágok mélyebb részébe jutottam. Vajk-István mondhatná a síron túlról, hogy te sem tudtad volna jobban csinálni, mert a magyarok csak az erőből értenek, nem a szóból; és tessék, ott van neked a 2010-es év, és ugyanezt a problémát szívod, a hitványságot, és a csak az erőből értést. A céljaim elérése érdekében erővel oda kellett csapnom, mert más módszer nem működött. Hogy mi lett volna jobb, arról pedig utólag könnyű bölcsnek lenni; de nekem az itt és most van, ahogy neked is…
Szentté pedig nem én avattam magam, tehát az azoknak az asztala, akik ezt tették.
Már megértőbben viszonyulok Vajk-Istvánhoz, viszont most is az az álláspontom, hogy jobban kellett volna csinálni a dolgokat ahhoz, hogy valóban jobb legyen. De mert csak arra volt meg a képesség, amire, tehát az van, ami – ami az akkori erkölcsi és szellemi szintet és a jelenlegit összekötő egyenesből következik, ahol az aktuális helyzet a tömeg és a vezetők képességeinek balanszából következik; és aki, amely nép sokáig és hosszan ostoba, vagy nagyon ostoba, és / vagy alacsony erkölcsű, az veszít a népek játszmájában, hanyatlik és kihal.
Ennyi degenerált, aljas, szarházi ember egy kupacban, és többségileg a Kárpát-medencében… ebből nem lesz semmi jó.
Én pedig nem tehetek jobbat, minthogy kiválogatom azokat, akik nem ilyenek, és velük kezdünk valami újat és jobbat.
Én szarból már nem építek várat; próbálkoztam ilyennel eleget, aztán persze nem sikerült, viszont időben-energiában-pénzben jó sokba volt, és nem érte meg az árát.
Ennyi tapasztalat után már tényleg ideje volt eljutnom ere a letisztult szintre – amit helyesként tulajdonképpen már Buddha is megállapított (példabeszédek a helyes útról), és Jézus is (a gyöngyök és a disznók példabeszéd), hogy mit kivel ne, csak nem ennyire konkrétan.
Az a magyarországi többségi szint, amit látok és tapasztalok, az én mércém szerint kevés; és ez még hagyján, de úgy néz ki, hogy az isteni mérce szerint is… kevés a normális élethez és az életképeséghez.
Úgy látom, hogy egyénként megtaláltam ezt az alapigazságot, ami a népekre vonatkozik, és az egyénre is, mint „önálló univerzumra”; és ahol a kitűzött cél és a valós összefüggések meglátása adja meg a helyes utat.
A kitűzött cél eléggé tiszta sor; viszont az összefüggések meglátásánál sok a téveszme és az illúzió (úgy is, mint az illuzionisták néphülyítései), amiből aztán a zsákutcák lesznek. Ezeket kell elkerülni a minél gyorsabb átlátás által, mert különben akár az egész élet a zsákutcákban való bolyongással fog telni, és a masszív kudarcélménnyel, hogy ez sem az, amit akartam volna, meg ez sem az…
Az ember embernek farkasa emberek kismillió zsákutcát állítanak fel, leginkább zsákmányszerzésre. Gyere be a mi utcánkba, és lehúzunk és kizsebelünk; utána kereshetsz egy másikat… másik illúziót, ha még mindig nem gyógyultál ki ezekből. Persze nem kiégettnek kell lenni, hanem mindent átlátónak: az okok és okozatok teljes láncolatát átlátni, hogy helyes döntések szülessenek a keresendőkről és a kerülendőkről.
Ennek okán megvan bennem az a könyörtelenség, hogy nem hajlok el a megszerzett legjobb úttól – pedig erre-arra hajlító, befolyásoló tényező van bőven – mondhatni csak az van, miszerint te ezt ne így gondold, és ne így csináld, hanem gondold úgy és csináld úgy, ahogy én akarom, ahogyan nekem jó. Ezek az „önkéntes kiváló mérvadók” nekem már csak a leküzdendő akadályokat jelentik; ők az akadálypálya a jelenlegi helyzet, és az elérendő cél között. Most persze a nem együttműködőkről beszélek, akiknek én szintén nem vagyok együttműködő, és nem véletlenül, mert a jót nem cserélem rosszra, sem a magasabb szintűt alacsonyabb szintűre.
Magas szintűnek ott vannak a régi vallásalapítók megállapításai, és az élet-univerzalizmus; és van néhány milliárd pampogó ember is, akiknek a mondandóját igencsak meg kell szűrni, hogy legyen belőle valami használható; és akik persze nem pl. az ATV tojásfejű „észosztói”, és a hasonszőrű társaik, mert ők néphülyítők zsidó célok érdekében, és ennyi. Tudom, hogy mit és miért mond, és belőlük ennyi elég is, mert megvan a cél és a módszer, és amit ők a lényegnek gondolnak, a szófosás pedig, amivel megadják a buta gójoknak a tájékozottság illúzióját, nyugodt lélekkel, és veszteség nélkül kihagyható.
Remélem hogy minden lényeges belefért ebbe a vegyes bejegyzésbe, úgyhogy itt ezt abba is hagyom.

A bejegyzés kelte: 2010. augusztus 24., kedd - 23:59, kategóriája: Viszonyulásom.