WP

Az MSZP-SZDSZ, Gyurcsány-kúrmány károkozása, dióhéjban.
Milyen lesz a Fideszes elszámoltatás? Elkövetett bűnök, és bűnlajstrom van hozzá bőven…
Mindenesetre, egy lépés történt az ország normalizálódása felé; csakhogy a valóban normálissá váláshoz még sokkal több kell, és még mindig nem lehet összetéveszteni valamelyik jól működő országgal, Szingapúrral, Japánnal…

Mr1-Kossuth Rádió (ex-zsidórádió?)
2010. július 18, 07:15 – 08:00
Vasárnapi újság

„Ebül szerzett vagyon ebül vész el; Papcsák Ferenc elszámoltatási kormánybiztos arról, hogy vége a boldogságnak – a gyanús úton magánzsebbe vándorolt közpénzeken nem ülhetnek nyugodtan az ügyeskedők.”
(07:45 – 08:00)
„Pár hét múlva ismertek lesznek az elmúlt 8 év elszámoltatásának első eredményei. A Fideszes Papcsák Ferenc kormánybiztosként kapta azt a feladatot, hogy tárja fel a 2002. óta megfigyelhető korrupciós ügyleteket, és derítse ki, kinek a zsebébe vándoroltak a költségvetésből távozó milliók. A munka egy hónapja tart, de Papcsák szerint annyi már kiderült, hogy a BKV-tól külföldön bejegyzett vállalkozásokhoz kerültek a közpénzek. Továbbá olyan összehangolt akciókról beszélt, amelyek a közérdek helyett csak és kizárólag a magánérdekeket helyezték előtérbe. A legtöbb gyanús ügylet Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején bukkant felszínre, és szerinte az ő tudta nélkül ilyen szerződések nem köttethettek volna. Így pedig, mondja a kormánybiztos, a volt miniszterelnöknek politikai felelőssége mindenképpen van; büntetőjogiról egyelőre még nem beszélhetünk.
Papcsák Ferenc kormánybiztossal Molnár Pál beszélget:
M. P.: – Kormánybiztos úr, lelkileg fölkészült ön arra, hogy emiatt a feladat miatt a nyilvánosság egy része önre a gúny nyilait fogja lövöldözni?
P. F.: – Én nem érzem egyébként ezt, hogy bárki is bármilyen gúny tárgyává tett volna; egy ilyen ember volt egyébként, Lendvai Ildikó, aki egy TV-műsorban a személyemet, mondjuk úgy, hogy megtalálta. De hát ez, általában azt az embert, vagy azokat a személyeket, azokat a csoportokat minősítheti a későbbiekben, akik ezt teszik. Az ember végzi a feladatát, és a közvéleménynek, a társadalom elvárásának szeretnék, és a kormánynak szeretnék megfelelni.
M. P.: – Én olvastam a sajtóban, hogy az ön munkája koncepciós, és hogy szakmailag is megkérdőjelezhető a 85 pontos vállalati lista.
P. F.: – Nem ez a lényege a munkánknak; én azt gondolom, hogy a választási győzelmünkben, tehát a Fidesz-KDNP választási győzelmében, nagy mértékben benne volt az az ígéretünk, hogy mi az elmúlt 8 év gazdasági történéseit, és részben politikai történéseit – itt gondolok az október 23-i rendőrattakra, illetőleg az augusztus 20-i vihar áldozataival összefüggő kártérítési kérdésekre – tehát vannak olyan társadalmi problémák, amelyeket meg kell oldani, de alapvetően a gazdasági kérdések elszámoltatásával foglalkozni kell. Bárhol a világban, ha egy kormányváltás történik, vagy bármely szervezetnél hogyha vezetőváltás történik, akkor az elsődleges feladat áttekinteni, hogy az előző vezetés mit és hogyan tett. Mi semmi mást nem teszünk egyébként, csak azt, amit tőlünk az emberek egyrészt elvártak-elvárnak, ugye hogy elszámoltatjuk az elmúlt 8 év gazdasági történései miatt az előző politikai ciklus vezetőit, és kedvezményezettjeit, másrészről pedig áttekintjük ezeket a gazdasági történéseket – és mindenki jellemzően büntetőjogra gondol az elszámoltatás kapcsán, de ez félreviszi a gondolkodást, mert hiszen az elszámoltatás, az elszámolás, az átadás-átvételhez kapcsolódó, nevezzük így, átvilágítás, az egy nagyon fontos dolog, mert hiszen már most látható egyébként, hogy a felbontott polgárjogi megállapodások, előnytelen gazdasági szerződések már most az állam számára bevételeket eredményeznek – gondolok itt akár jelentős összegű munkaszerződésekre…
M. P.: – Például?
P. F.: – Például az egyik fejlesztési bankhoz tartozó vállalatnál több mint 6 millió forintot keresett havonta a vezérigazgató, teljesen indokolatlanul, több havi prémiummal, és 25 milliós gépjárművel; de máshol is lehet ezeket látni. Ezeket a kontraktusokat, munkaszerződéseket meg kell szüntetni, és már ebben az évben érzékeltük, gondoljon bele, hogy meghatároztuk a Parlamentben a 2 millió forintos vezetői plafonnak a mértékét, tehát hogyha már ezt összeadja, és ha mondjuk az új vezető kettőmilliót fog kapni, vagy kapna – nem kap annyit egyébként, sokkal kevesebbet kap az új vezető – akkor havonta 4-5 milliót fogunk megspórolni. Tehát ez erről is szól, ezt is szolgálja, hogy spóroljunk az államnak, és az előnytelen szerződéseket bontsuk fel. Ehhez – és itt jön be a 85 vállalkozás – és nem csak ez a lista van, hanem az adott tárcáknál, ágazatoknál, főhatóságoknál, cégeknél vannak cégeknek listája, amiket ők maguk tekintenek át, de az én érdeklődésem homlokterében pedig ez a 85, vagy nem’tom hány cég áll, és nézzük meg, hogy ezek gazdaságilag értékelhető teljesítményt nyújtottak vagy sem, ha igen, jó, elfogadjuk, ha nem, akkor meg nyilván reparációt kell alkalmazni.
M. P.: – Eszerint ön, mint ügyvéd, nem is gondolja, hogy részben az ügyészségnek a feladatát vette át?
P. F.: – Nem, szó nincs erről, igazából én nem veszem át senkinek sem a feladatát; minden alkalommal mindig elmondtam, hogy semmiféle feljelentési, vizsgálódási, akármilyen kormánybiztosi szerepről itt nincs szó, vagy feljelentésügyi – ugye, valamikori rossz emlékű Keller László-féle államtitkárságra lehet itt gondolni – hanem itt arról van szó, hogy a kormány pontos és precíz képet kíván folyamatában kapni az átvilágításról. Ehhez kijelölt egy kormánybiztost, aki erről mindig tájékoztatja a miniszterelnök urat, másrészről pedig folyamatosan kapcsolatot tart az adott tárcával, hogy ez egy mindenhol egységes arculatú, egységes ellenőrzési mechanizmus szerint működő dolog legyen, és természetesen kapcsolatban állok a Kormányzati Ellenőrzési Hivatallal is, amelynek az új elnökével megállapodtunk ennek az év második félévének a vizsgálatairól.
M. P.: – A magyar történelemben eléggé érdekes dátum 2004. augusztus 17-e, az akkor hivatalban lévő miniszterelnök, Medgyessy Péter a Népszabadságban tette közzé, hogy a koalíciós párt tele van korrupciós ügyekkel. Ez a különleges mozzanat szöget ütött-e az ön fejében? (sic!)
P. F.: – Hogyne, hiszen én magam is azt követően folyamatosan sajtóztam, és számtalanszor rá is kérdeztünk Medgyessy Péternél, mind a Parlamentben, mind az orgánumok, a sajtó útján. Máig nem kaptunk egyébként választ tőle, hogy mire gondolt. Azért azt ne felejtse el, hogy mi 8 évig ellenzékben voltunk, és ők azt tettek föl az Internetre üvegzseb programként, amit akartak, és ugye rész-információink vannak-voltak ezekben az ügyekben. Tehát ha csak a moszkvai ingatlan, ha csak a kakaóbiztos számítógépekre, ha csak az elektronikus táblákra gondol, tehát számtalan olyan ügy vette körül az SZDSZ-t, de a főváros ügyeit is ide lehet hozni, hiszen a főváros működésében is állami források mutatkoznak meg, bármely szegmensét nézzük a beruházásoknak, tehát az SZDSZ, bár ugyan már nem létező, – de facto lényegében nem létező – politikai szervezet, de az ő szerepüket nyilván ugyanúgy különös gonddal kell vizsgálni majd, amikor összeállítódik egy bizonyos fokú átvilágítás, egy bizonyos fokú lista, amikor az áttekintés a minisztériumban megtörténik.
M. P.: – Azt érdemes-e tisztázni, hogy hogyan lehetséges, hogy Medgyessy Péter néhány nappal ezután a bejelentés után megbukott?
P. F.: – Ez egy nagyon-nagyon érdekes dolog, mert hiszen ugye az SZDSZ akkor betámadta az akkor regnáló miniszterelnököt, és egy olyan, mondjuk úgy, hogy politikai alku született meg, amely hatalomra juttatta egyébként azt a személyt, aki azóta is, mondjuk úgy, hogy az álláspontom szerint fogságban tartja a Magyar Szocialista Pártot, és az SZDSZ-szel, Kókával, az akkori vezetésével, ha jól emlékszem Kóka Jánossal…
M. P.: – Akkor még…
P. F.: – Kuncze Gábor volt, de valójában ugye ott a források, illetőleg a gazdasági hátteret Kóka János vitte. Igazából egy alkut kötöttek, emlékezetem szerint, illetőleg a feltételezésem szerint is, és hát lényegében újraosztották a politikai szerepeket, illetőleg a gazdasági szerepeket, és a sajtótájékoztatóimon sosem rejtettem véka alá az ezzel kapcsolatos észrevételemet, miszerint a Gyurcsány-féle gazdasági érdekkör, lobby ezt követően minden egyes fontos pozícióra rátenyerelt, elfoglalta – amit már korábban is egyébként jórészt birtokolt, hozzáteszem.
M. P.: – Mindezeket ön, mint ügyvéd jogbiztosan mondja?
P. F.: – Ezt… Látható… Akkor beszéljünk, mert hiszen a 2002 és 2006 közötti országgyűlési ciklusban én parlamenti képviselő voltam, és ott a Gyurcsány gazdasági érdekkör meggazdagodását vizsgáló bizottság tagjaként én magam a Gyurcsányhoz közel álló személyeknek magam is föltettem kérdéseket, amelyekre egyértelmű választ adtak, hogy ők baráti kapcsolatban vannak úgymond egymással, tehát ezt például mondjuk önmagában nem is tagadták soha, hogy a Gyurcsány mellett feltűnő személyek – Szilvásy György, és sorolhatnám –, ugye ezek baráti viszonyban is voltak, hiszen jegyzőkönyvek tartalmazzák ezt. Ezek a személyek mindig fontos pozíciót töltöttek be, sőt a hozzátartozóik is fontos pozíciókat töltöttek be, és igazából soha nem tudtak megbukni. Tehát ha ifjúsági miniszter volt a Gyurcsány, akkor láthattuk, közigazgatási államtitkárként tűnt fel Szilvásy, majd utána feltűnt Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterként, és amikor már ténylegesen megbukott, és a Bajnai sem számolt vele, akkor pedig a Nemzeti Vagyonkezelő humánpolitikáért felelős főigazgatója volt – mondjuk, ha csak a Szilvásy karrierjét nézzük. De ha megnézi, a kormányzati negyed – az soha meg nem épülő, de egyébként az országnak több milliárdba kerülő projekt – előkészítését, ott is azok a személyek tűnnek fel, akik a valamikor KISZ Központi Bizottság titkárai és tagjai voltak.
M. P.: – Van még egy érdekes név, Retkes Attila. Amikor pártelnökké választották, bocsánatot kért elődeinek korrupciós cselekményeiért. Ön fölvette-e a kapcsolatot Retkes Attilával?
P. F.: – Még nem, nem vettem föl vele a kapcsolatot, illetőleg hát ő maga sem keresett igazából. Ez a 30 nap mindenre nem volt elég. Én érzem egyébként a közvéleménynek a nyomását, hogy minél hamarabb eredményeket szeretnének, úgymond, látni; de én azt látom, hogy már vannak eredmények, csak ugye a koordinátori munkának az átvilágítási munkának igazából az emberek nem úgy látják az eredményét, ahogy mi, mondjuk, belülről. Tehát látható, hogy a személycserék megtörténtek, látható, hogy azok, akik az elmúlt években a politikai pozíciókat elfoglalták, illetőleg az állami cégek vezetését ugye visszahívtuk jórészt, tehát igazából ezek mind-mind eredmény. Azokat a szerződéseket, amelyek abszolút mértékben előnytelenek voltak, ezek vizsgálatát megkezdtük, illetőleg amit lehetett, már fölbontottunk; ez mind ehhez a munkához, ehhez a kormánybiztosi koordinációhoz is kapcsolódik, tehát ebből a szempontból ez a munka úgymond folyamatban van. Harminc nap alatt mindenkivel sajnos nem tudtam találkozni, de hát két éves megbízatást kaptam a miniszterelnök úrtól; én egyébként a terveim szerint hamarabb szeretném ezt a munkát befejezni.
M. P.: – Amikor jelentős értelmiségi kör fölveti, hogy nem a múlttal kell foglalkozni, hanem irányítsuk figyelmünket a jövőbe, akkor ez önt elbizonytalanítja-e?
P. F.: – Engem nem bizonytalanít el. Nagyon örülök egyébként, hogy minél több ember megszólal ezekben a kérdésekben, annál is inkább, mert akkor mégiscsak fontos, és mégiscsak szükséges tevékenységről van szó. Anélkül egy új országot, egy új rendszert – és ugye mi egy új együttműködési rendszert, nemzeti együttműködési rendszert hirdettünk meg, és ennek a gazdasági lábát, ugye 29 akciópontnak a meghirdetésével, az új gazdasági rendszer bázisa egy pontos, valós képen kell, hogy nyugodjék. Tehát ha nem látunk tisztán az elmúlt évek gazdasági történéseiben, és nem látjuk azt, hogy az államkasszában mennyi pénz van, vagy mire költötték el, vissza lehet-e szerezni ezekből a forrásokból, vagy át lehet-e csoportosítani, lásd a még meglévő uniós forrásokat, akkor nehéz lesz ezt az új rendszert szépen, nyugodtan és átláthatóan kiépíteni.
M. P.: – Ha a jogállamiság helyreállítását egyes személyek esetében nemzetközi erők is akadályozzák, akkor önben megvan-e az elszántság arra, hogy mégiscsak helyreálljon a jogállam a Magyar Köztársaságban?
P. F.: – Az európai és a magyarországi alapnormák, jogi normák között olyan nagy különbség nincs. Maga a jogrendszerünk ugye kontinentális jogrendszer, és lényegében azonos alapokon nyugszunk. Magyarország egy demokratikus jogállam, amelyben megvannak a demokratikus jogi normák, amely mindenkire nézve kötelező, tehát az, hogy politikailag ki kiért szólal meg, vagy szólal fel, nyilván meg kell hallgatni minden érvet, de szerintem itt a tiszta jog, a tiszta jogállami működési modell a lényeges; ha valaki esetleg bűnt követett el, akkor nyilván a magyar jog szabályai szerint kell őt megítélni, és a magyar jog hatóságai kell, hogy az eljárást lefolytassák, azzal a meghagyással, hogy az érintett számára pedig minden jogot biztosítani kell, hogy megfelelően tudjon védekezni minden egyes ilyen vád, vagy felszólalással szemben.”

„Szükség volt-e a kőröshegyi völgyhídra? Milyen munkát végzett sajtófigyelés címén a volt szociális miniszter havi kilencszázezer forintért korábbi munkahelyén? Miért hagyott az egykori oktatási miniszter az új kormányra százmilliós kötelezettségeket? Miért került milliárdokba a meg nem épült kormányzati negyed? Kinek az érdekei miatt akart kaszinót építtetni a Velencei tónál Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc? És miért kellett az áfát visszatartani Draskovics Tibornak, ami miatt a kis- és közepes vállalkozások milliárdos károkat szenvedtek el. Néhány kérdés a sok közül, amelyre a válasz nemsokára megszületik. A kimentett közpénzeken nem ülhetnek nyugodtan az ügyeskedők. Ezt ígéri az elszámoltatási kormánybiztos, Papcsák Ferenc, akivel Molnár Pál beszélgetett.”

További disznóság-gyűjtemény a Vastagbőrön:
„Ha egyszer lesz egy rendszerváltás, ez a blog lesz a vádirat.”
(vastagbor.blog.hu)

A bejegyzés kelte: 2010. július 18., vasárnap - 17:23, kategóriája: Viszonyulásom.