1 ügyű lettem
2010. június 11-én úgy feküdtem le, hogy furcsán fáj a fejem: homloküreg-gyulladás, agyhártyagyulladás…
Az előzményei nagyon hosszúak, időben is 1983-ig nyúlik vissza, úgyhogy ezt most nem írom le.
A lényeg: már annak is örülök, hogy teljesen leizzadva ébredtem fel. Felébredtem: ez a nap is megvan ezen a világon.
A másik lényeg, hogy a halálközeli élmény, és a határidő megfegyelmez.
Mert az élet rövid, a feladat sok.
Hol tartanék, ha ezekre a fegyelmezőkre nem lett volna szükség… Mert aki már fiatal korában önfegyelmezett, az jut a legtovább az általa választott irányban. Én nem ilyen voltam, úgyhogy ami számomra elérhető(nek látszik), az az, hogy a lehető legjobb alapokat lefektessem, és hogy meglegyen az építmény tervrajza. Jut munka mindenkinek…
Egyébként pedig, tudom, kismillió más fontos dolog is van, sőt, mások szerint fontosabb – nekik, és szerintük fontosabb.
Nekem már annyi bajom van, hogy… pontokba szedett lista szerint kellett felírnom, hogy ne maradjon ki semmi.
75 év van célként meghatározva, és most épp ott tartok, hogy küzdök az ötvenért.
Már nem foglalkozok nőkkel sem, és semmi olyannal, ami elvonna a választott fő iránytól. Idő, pénz, energia a megfelelő irányba – és csak a megfelelő kapcsolatok, tekintve, hogy minden képességem és lehetőségem véges. Ha ezeket nem optimálisan használom, a már megállapított legjobb cél szerint, akkor hibáztam. Hogy legyen mit korrigálni, nyilván…
Tehát, innentől kezdve nem megyek el ide-oda-amoda, mert, lásd fent.
Van egy jól behatárolható kör, hogy eddig; és ami azon túl van, az megmarad másoknak.
Már nem engedhetem meg magamnak, hogy az élet legkülönbözőbb dolgaiba belekóstoljak; de nincs is rá szükségem.
A határaim az élet-univerzalista tanok szerint, mint a legnagyobb problémák, pl. országos ügyekben:
1. megfelelő népszaporulat
Úgy látom, hogy nem reménytelen az ügy – viszont hosszú, és nem könnyű, mert eleve az alapoknál is hiba van –, úgyhogy ezt itt most nem részletezem.
2. oktatás
A hatalmon lévők Magyarországon 1945-től oktatás címén gój rabszolgaképzőt üzemeltettek, és az egyéni kreativitás el volt nyomva, „állambácsi tudja, hogy neked mi a jó” alapon – és még mindig ugyanez az idomítási rendszer van, és a kreativitás hiánya. A 4-ik osztálytól felfelé egyre feleslegesebb, az életben a többség által egyre kevésbé, sőt, soha nem használt dolgokkal terhelik a tanulókat – a valóban fontos dolgokat viszont nem tanítják meg – és így tudnak végül a tanulók 12 verset fejből, viszont fogalmuk sincs arról, hogy miből és hogyan éljenek meg társadalmilag hasznosan; és nincs jól működő gazdaság értelmes és fontos célokkal, és jó közérzet – mert ilyen oktatás mellett mitől lenne?
A jó hír annyi, hogy ez az aljadék rendszer, és a gazdái, a végüket járják. Úgyhogy eljött a váltás ideje – csak az a nagyon nem mindegy, hogy mire történik a váltás.
Megjegyzésként: nem is olyan mellesleg, a magyar(országi) Nobel-díjasok mind a „hű de nagyon rossz” Horthy-rendszerben tanultak, és az az oktatás, és a körülmények hozták ki belőlük a legjobbat. (Most nem az irodalmi és béke Nobel díjról van szó, mert az szimplán zsidó díj, és ezen kívül másnak a jelzésére teljesen hiteltelen – vö. tehetségtelenek, és háborús bűnösök kitüntetése.)
3. közbiztonság
Ami nincs… Hogy miért nincs, és hogyan lesz, az útban és szövegben is hosszú, és itt most nem részletezem.
Egy jellemző mondás: „A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.” /Edmund Burke/
Az élet-univerzalizmus szempontjából pedig a szélsőségek, a bűnözők mindig perifériát jelentenek, akkor is, ha történetesen ők a legnagyobb megoldandó probléma. Tehát nem a velük való foglalkozás jelenti a fő célt, hanem egy leküzdendő akadályt jelentenek, amivel szükség szerint kell foglalkozni.
Ha az útszéliek lettek a fő csapás… van ilyen, sajnos. De azok is betegek, szellemi fogyatékosak, akik által ez lehetővé vált. Amikor aztán már a „demokratikus” többség agyilag beteg, és ráadásul úgy gondolják, hogy ők nem betegek, akkor az egészséges lelkű kisebbség gondban van, a többségi támogatás hiányában… Ilyenkor a többség, és az ország eljut a gödör legaljára, és onnan kezdve egyre többen kezdik felismerni, hogy ez így nem jó, és cselekedni kell a jó irányba.
Hogy Magyarországon az SZDSZ-MSZP-MDF volt-e gödör legalja… remélem, hogy igen. Hogy az ezekben a pártokban lévő bűnszövetkezeti tagok mit gondolnak erről, az nem mérvadó, mert nagyon ritka az, amikor a bűnöző elítéli önmagát, és nagyon gyakori az, hogy megbocsátja önmagának a bűneit.
Úgyszintén fontos tanulság – már aki tanul a történelemből – hogy ha nincs az SZDSZ-MSZP-MDF és az ő országlerohasztó tetteik, akkor a Jobbik még mindig valahol 3% körül tanyázna… A talmudi programozású baloldali szélsőség aljasságai által jött fel a jobboldali szélsőség – és ez így van már a Weimari Köztársaság óta, ha nem régebben…
A nehéz felfogásúak hányszor fognak még történelmet ismételni? 1x rossz, 2x rossz, 3x rossz… és mindezt úgy, hogy még csak nem is a távoli múlt ködébe vesző tanulságról van szó.
4. külpolitika
Van ennek egy nagyon fontos része: az, hogy Magyarország legyen semleges ország.
Biztos vagyok benne, hogy Magyarország számára is a semlegesség a legjobb, ahogy Ausztria és Svájc esetében is.
A hatalmon lévők, sőt akár a többség Magyarországon mindig azt hitték először, hogy Magyarország a győztes csatlósa lesz – és mindig a vesztes (utolsó) csatlósa lett, és ez 100%-ban bejött; meg a vesztes léthez tartozó veszteség…
Döbbenetes érzékük volt, és van hozzá, hogy megtalálják a vesztőt, akit a végkifejletig győztesnek hisznek, és utolsó csatlósként kitartanak mellette.
Ehhez csatlakozó másik kérdés: mikor nyert Magyarország utoljára csatát? Valamikor a középkorban. Onnantól már semlegesnek kellett volna lenni ahhoz, hogy ne legyen csonkaország, és a többi nyomorúság.
Le kellene vonni a történelemből a teljesen megbízható tanulságot – és nem csak nekem.
Akármekkora – kicsi – támogatottsága van momentán ennek a nézetnek, akkor is ez a helyes.
A zsidók és cigányok (nagy többsége) persze a zsidóbirodalom aktuális legnagyobb hatalmát fogják támogatni, a másik oldali szélsőségek pedig az ezek ellen fellépő legnagyobb hatalmat – ezen nem kell meglepődni; viszont nem szabad hagyni, hogy ezek a szélsőségek érvényesüljenek, és határozzák meg Magyarország sorsát, mert az a katasztrófa n+1 történet, amíg csak végleg el nem fogy a megmaradt 1/3 ország is…
Lelkesen valamelyik nagyhatalom oldalára állni, csábító ígéretek hatására, vagy csak úgy, valaminek a kezdeténél – az n+1 katasztrófa; Magyarország számára a legjobb állapot a semlegesség, és nem az, hogy valamelyik nagyhatalom jelentéktelen csatlósa legyen, de akin végül nagyon elverik a port.
„Röviden” ennyit arról, hogy miért nem foglalkozok mindenféle más, hasznos, érdekes, stb. dologgal.
1 ügyű lettem – mint a specializálódás egyik esete – és ezen 1 ügyön belül is bőven elegendő elvégzendő feladat van, amelyek megadják a tevékenységem határait, és kérem ezt tiszteletben tartani.
Nem akarom ezt bővíteni, hanem azt akarom, hogy az a behatárolt kör legyen tényleg jó; a többi részt pedig csinálják a többiek, értelemszerűen.
Ui.
Az 1 ügyű, és az együgyű nem ugyanaz 
Betöltés ...