Teendőim a 2010-es évben
Nem kezdek új életet, csak a régit folytatom másképp…
1 élet-univerzalista vallási és társadalmi rendszer; 2010 májusára már használható állapotban, de 2012-ig a világhálón tartva, virtuális államként.
1 könyv angolról magyarra fordítása hinduizmus témában.
1 könyv sci-fi meseregény.
1 alkoholista-láncdohányos-ragadozó-élősködő-önző nő felhozatala a szellemi „gödörből”, a félállati szintről az emberi szintre: nem alkoholista, nem dohányzó, nem ragadozó, nem élősködő, nem önző; az élősködést végleg meg kell szűntetni, és nem a beteget, hanem a betegséget kell megszűntetni projekt, erőfeszítés, feladat.
Frisítés:
Önerőből, minimális külső segítséggel; elengedni, de nem elhagyni. Semmilyen olyan terhet nem szabad átvállalni, ami az alkoholista (illetve más szenvedélybeteg) életmódból következik.
Ez működik; illetve ha nem, akkor szelektál a természet.
Egyébként mindegyik szenvedélybeteg iszonyatosan fárasztó, főleg a kezdeti szakaszban, már csak azért is, mert mindegyikük játszmázik, a többiek rovására, és ezért maradnak egyedül, illetve szinte már csak olyanok maradnak velük kapcsolatban, akikkel nem lehet játszmázni.
A sikeresség arányai: a hatszázezer – egy millió alkoholproblémásból kb. 1%, néhány ezer, talán tízezer fő volt képes megszabadulni az alkohol-szenvedélybetegségből, azáltal, hogy már nem iszik szeszes italt.
Ha én előre tudom, hogy ez mivel jár… Nem véletlen, hogy a barátnőmön kívül ilyen ügyben mást nem vállalok fel. Alkoholistával együtt élni a „sok kicsi sokra megy” alapú folyamatos iszonyat, a pokol a Földön.
Bővebben:
http://alkoholbeteg.hu/alkohol/?alkcsalad
http://anonimalkoholistak.hu
http://al-anon.hu
http://www.addiktologus.hu
http://www.iriszklub.hu
Fontossági sorrend, és időbeosztás: mi a fontos, és mihez mennyi idő kell; azt az időt megadni, amennyi kell a fontos dolgokhoz, és elvenni onnan, amik nem igazán fontosak, és ezeket kihagyni.
Élősködés-mentesség, úgy a saját részről, mint a környezetemben is; és ideje volt ennek a bekeményítésnek, mert már régebben is mondtam, hogy kényelmes az életformám, de nem jó; és ha nem jó, akkor az hatálytalanít mindent, amit (esetleg) pozitívnak lehetne tekinteni.
Fizetős közlekedési eszközök esetében, vagy kezelem a jegyet, lyukasztok, vagy nem utazok. Tudom, hogy a jegyben benne van xx (jelenleg 20%) Áfa, amennyit az államot képviselő tolvajok nem szégyellnek ellopni; és legalább ennyi korrupciós díj is, amennyit az állami céget képviselő vezetők nem szégyellnek lopni; valamint a tényleges közlekedési dolgozók bére, és a járműfenntartás költsége is benne van.
A bliccelést manapság bocsánatos bűnnek szokás tekinteni; viszont az is igaz, hogy megfelelően jó, erős, tartós, és megingathatatlan erkölcsi szint szükséges a jó társadalomhoz, és jó államhoz – de még a jó kis közösséghez is. Tehát mindenki gyűjtsön erkölcsi tőkét, aki ilyen társaságra és társadalomra vágyik – és ezt ilyen módon lehet.
Természetesen az is megfelelő, ha visszatérek az indiai alternatívára (bicikli). Azt meg ellopják, mert Judapest-Butapest-Demszkyland élhetetlen város. Erre egy megoldás lehet A. Tamás bölcsessége: amit ő használ, az egy annyira rozoga, de még működő bicikli, hogy gyakorlatilag nincs forgalmi értéke; tehát ellopni nem érdemes; de ha netán mégis ellopnák, nem egy nagy anyagi veszteség.
Frissítés:
Mivel 2010. január 11-én – a BKV-sztrájk előtti napon – 3 óra, fél 4 körül a metró, amivel jöttem, a Deák téren állt kb. 10 percet, aztán az Arany János utcai megállónál kb. 20 percet, a Nyugati előtt pedig kétszer is megállt az alagútban, (meg nem határozott) műszaki okra hivatkozva, és sűrűn megértést, és elnézést kérve, ezért – és mert már addig is „ki volt bélelve” a kocsi, és látva a metróra váró összegyűlt tömeget, 2 megállóval a célom előtt leszálltam, és közben levontam azt a nyilvánvaló következtetést, hogy gyalog gyorsabb vagyok, mint metróval – és hogy a BKV nem teljesítette a legalapvetőbb funkcióját, ami az, hogy gyorsabban oda lehet érni vele valahová, mintha gyalog mennék.
Ezért pedig nem fizetek.
A fogadalmamat betartom, viszont igyekszem olyan közlekedési eszközt választani, ahol nincs szükség sztrájkra, se munkalassításra, se semmi ilyesmire. Tehát a BKV-használatot igyekszem a nullára csökkenteni, mert már ennyire problémás, és már ennyire kevéssé működik. És a Szodoma-használatot is igyekszem nullára csökkenteni, aminek a BKV is egy része…
Frissítés 2:
Jól sejtettem, hogy a sztrájk nem a probléma, hanem a megoldás…
A veszteséges bolt tulajdonosa pedig abból él, hogy hétvégén zárva tart… Abszurdisztánban.
Ilyen ország nincs is – A nyereséges sztrájk
2011-re – tehát 1 év múlva – már csak jogtiszta programok és szövegek lehetnek a számítógépe(i)men.
Az illegális másolás meg a másik bocsánatos bűn jelenleg – de nem élet-univerzalista szinten, ahol az erkölcsi szint a kiválaszt(ód)ás legfontosabb mércéje.
Tehát a bájthalmaz vagy kifizetett, és jogtiszta, vagy ingyenes, vagy ha nem kifizetett, és nem jogtiszta, akkor le kell mondani róla, vállalva az ezzel járó minden nehézséget, kényelmetlenséget, időbeli- és technikai hátrányt.
Köszönöm a honlap-látogatást mindenkinek, aki „erre járt”, és a szavazást mindazoknak, akik szavaztak.
Zéró -> új év kezdődik
Betöltés ...