A Jobbik népesedéspolitikai konferenciája
„Magyarországra ne rabszolgákat kelljen szülni, hanem valóban szuverén, önálló, gondolkodni képes gyermekeket.”
Ez a történet a pénteki nappal kezdődik, amikor hozott valaki egy cédulát arról, hogy szombaton 13-tól 20 óráig jönnek felszerelni a régi digitális költségmegosztót az új radiátorra (addig csak úgy rá volt drótozva). Ennek hatására úgy döntöttem, hogy szombat délután nem leszek otthon, lévén hogy felesleges, a szüleim elintézik, mert az ő ötletük volt, stb. Így is lett, csak én szombaton már annyira le voltam merülve, hogy úgy döntöttem, a sötétedés kezdeténél tovább nem maradok a szabadban – ahol eső nem esett, köd sem volt, és mégis annyira párás volt a levegő, hogy a mobilom átmenetileg kinyiffant tőle, hiányolta az egyébként benne lévő SIM kártyát. Így már se mobilom, se órám nem volt, és lassan elindulhattam haza…
A szerelőket pont nem tudtam elkerülni, mert kicsivel sötétedés után jöttek.
Éjjel pedig akció-horrort álmodtam – ilyen még soha nem volt, de most már ez is van – olyan környezetben, ahol az volt a többségi (össznépi) játékszabály, hogy vagy te ölsz, vagy téged ölnek meg, és az a nyertes, aki a legtovább tud életben maradni. Meggyőzni őket a békés módról nem lehet, mert olyan nyugalommal ölnek, mint Godse Gandhit… Közben ott van az, hogy nem így kellene élni, viszont gyorsan, rövid idő alatt az az életforma nem változtatható meg. Átéltem; a történetből viszont nem maradt meg az emlékezetemben annyi, hogy le is tudnám írni. Átélve, és utána amnézia; ez valami olyan, mint Révész Máriusz esete az AVH-sokkal.
Mindezek eredménye az volt, hogy vasárnap nem tudtam felkelni időre, és nem is éreztem úgy, hogy 4 órát folyamatosan, elalvás nélkül ki tudnék bírni; a szürkeség a szemem alatt pedig mutatta az „akkumulátor lemerülési szintet”.
Volt még egy lehetőség a pakliban, az alvásidő-hosszabbítás, és az ébrenléti idő-csökkentés – az, hogy elmegyek a második félidőre, 12:30 és 13:15 közötti érkezéssel.
Ehhez még annyit kell tudni, hogy 2009. november 8.-án vasárnap Budapesten jó közepes tempóban, egész nap folyamatosan esik az eső (most is, ahogy írom).
A terv szerint kimentem a 34-es busszal a Hunor hotelhez – közben hallottam azt a viccet, „azt mondta az orvos, akkor menjek sétálni, amikor jólesik. Hát most jól esik”.
A második félidőről… leírom holnap. (Már megvan, 2 nap alatt csak meglett a 9 A/4 oldalnyi szöveg.)
Van néhány darab fénykép is; példa arra, hogy milyen pocsék képeket tudok készíteni szabadkézből, gyenge fényviszonyok között, vaku és állvány nélkül.
Videofelvételt a Kalocsa TV két munkatársa készített, és volt még valaki más is kamerával, nem tudom honnan. SoDIt az egylábú „bajvívó állvánnyal” nem láttam; vasárnap is van, és pocsék idő is, lehet hogy besokallt… Közben azt írta a twitterén, hogy elment csajozni. Semmi elmélet, egyből a gyakorlat…? Így is jó, de házasság és gyerek legyen belőle, mert különben hiábavalóság, és hiába élvezet.
A fő témához visszatérve, ha valami általánosnak volt mondható a konferencián a hallgatóság soraiban, az a kialvatlanság; Vona is hunyt egy kicsit, a vége felé…
A másik az, hogy Vona egyáltalán nem szólt bele a dolgokba, és ez szerintem sem baj; van egy felelős rendezvényvezető, Z. Kárpát Dániel, és ez az ő reszortja.
Kerekítve másfél órás volt az előadás. Szó szerinti leiratot nem tudok adni róla, mert annyira azért nem volt egyenletes a hangerő, hogy egy mp3/diktafon is elég lett volna oda… és egyébként is, szerkesztetlenül elég csúnyán nézne ki – úgyhogy a tájékoztatás nem teljes körű, kb. az 1/4-ét kihagytam; tehát annyi, hogy nagyjából erről volt szó.
Kezdésként megtudhattam, hogy délelőtt, az első blokkban 5 előadás hangzott el; a második blokkban pedig kerekasztal-beszélgetés – lett volna – mert a kérdezz-felelek helyett inkább tematikus előadás volt, főleg FankaDeli részéről, a művi meddőség témakörében, és csúnyákat jósolt – „óriási a baj” – a művi meddőség jövő évtől lehetővé teszi majd a magyar lányok számára azt, hogy jelenleg csak kapszulával, de már készül az egyszeri injekciós módszer is, ami visszafordíthatatlanul meddővé teszi a lányokat.
FankaDeli szóhasználatával, „ezek sátánisták, akik nem az összeesküvés-elméleteket találták ki, hanem valódi összeesküvéseket”, és rájöttek arra is, hogy a „Született feleségek”, és a „Szex és New York” és társai nem eléggé hatékonyak, mert a magyar nők olyanok, hogy 30 körül, a szingliségből felébredve, még mindig óriási arányban családot akarnak, és gyereket akarnak szülni. Tehát nagyon nagy a baj a sátánisták részéről; úgyhogy nagyon sürgősen ki kellett nekik találni valami sokkal hatékonyabbat; és az, hogy a tizenéves lányok örökre meddővé tetetik magukat, hathatós eljárás lesz. Fanka reméli, hogy hónapokon belül óriási változások lesznek ebben az országban, és nem szabad engednünk, hogy a művi meddőség az útjára induljon, mert nem ennyire egyszerű a történet, hogy lesz a művi meddőségre lehetőség; biztos hogy „fű alatt” is terjedni fog a tizenévesek között, hogy figyelj te, azt a bogyót úgyis mindig elfelejted, muri az élet. A szép színes világ, amit a neoliberalizmus itt összepancsol – egy kapszula, vagy egy szuri, és kész.
Z. Kárpáti Dániel megjegyezte, „ez nem a lisszaboni szerződés szerves része, hanem a lisszaboni szerződés érvényteleníti azt az alapjogi chartát, aminek az egyik kitételéről beszélünk. Tehát ha valaki fölmegy a világhálóra, és végigkíséri a lisszaboni szerződés épp aktuális rendelkezéseit, az azért nem fogja ezt így egy az egyben megtalálni, mert az általa életbe léptetett alapjogi chartának egy részéről van szó.”
FankaDeli szerint jövőre nagyon súlyosan el fog kezdődni a meddővé tétel irányába ható médiapropaganda, azért, hogy a kamaszlányok kedvét elvegyék a szüléstől: „a mai világban, ilyen szmogban úgysem tudsz egy egészséges gyermeket kihordani; nincs rá esélyed”.
Z. K. Dániel ezután magzatvédőként konferálta fel Téglásy Imrét, az Alfa Szövetség főtitkárát, aki erre közölte, hogy ő nem magzatvédő, hanem életvédő, és hogy ő nem csak a magzatra koncentrál.
Megemlítette, hogy Magyarországon már 37 olyan kórház van, ahol az év 3 napján nem végeznek abortuszt (és így már „csak” 362 nap maradt).
Hozzátette, „az indulatok mögött legyen egy olyan megalapozása a dolognak, egy olyan tudományos, vagy tudati alapja a tevékenységnek, hogy a jó szándékú nemzeti indulat, és mozgalom mögött legyenek tudós, értő elmék, akik segítenek, akikkel lehet ezügyben beszélni”.
Kifejtette, hogy „amit mi képviselünk, a termékenység védelmét, kontinentális mértékben elnyomják. Nőtársaink nyelik, mint kacsa a nokedlit, a fogamzásgátló szereket; mi fölhúzzuk, adott esetben, a gumióvszert. Vagy mind a kettőt, mert az egészen biztosnak tűnik. Nem akarunk gyereket, elutasítjuk a termékenységet, és adott esetben ennek a legszélsőségesebb formájához nyúlunk; magyarán, bevonulunk, és azt mondjuk, hogy tessék szíves lenni elkötni a petevezetéket, nem akarok egyáltalán gyereket, vagy már többet nem akarok”.
Téglásy Imre közölte, hogy neki 9 gyermeke van (nagy tapsot kapott), és hogy nem az övé az ő termékenysége, hanem az őseié, akik a gyermekeket nemzették, és hogy ebből lett nemzetség, és a nemzetségekből fölépült a nemzet. „Ne úgy anyázzunk, ahogy mások anyáznak, hanem az anyaságot egy csodálatos, hatalmas, társadalom-éltető erőforrásnak fogjuk fel, úgy, ahogy legelső királyunk, Szent István”.
Ezután a „sportfelügyelő” Markó István a Jobbik Sport Kabinetből megemlítette, hogy „a termékenységi ráta 1,23 ma Magyarországon – tehát a társadalom elöregszik”.
Utána Göbl Gábor következett, a Jobbik Soproni elnöke, a Mobi Dick együttes basszusgitárosa, valamint zenekar-menedzser, szervező, és a nemzeti rock világáról beszélt. Említette a Hugarica rock-metál banda pár soros „országértékelőjét”, miszerint: „nemzetáruló tolvaj banda, brüsszeli csipkés szemfedél, vérfertőzők, pedofilok hangja, vízágyú, gumibot, falat kenyér”.
Hozzátette, hogy ennek a műfajnak is megvan az Illés együttese, a Kárpátia zenekar – egy évben 110 koncert, átlagban 1200 néző; és hogy 500 fizető nézőt produkálni óriási dolog, amikor önkormányzatok ingyenes rendezvényein sincsenek ennyien – valamint, hogy ma már dicséret, ha azt mondják, hogy szélsőséges, szélsőjobboldali.
Z. K. Dániel vette át a szót: „Nagyon sok tizenévest nem lehet szakmai konferenciákra behívni, viszont a zene által ők is elérhetők és bevonhatók a táborba.
Itt van egy olyan ember, aki aztán a rock világától eléggé távol van, és mégis fiatalok ezreit, tízezreit tudja behozni ebbe a közös, óriási nagy akolba, ha nevezhetjük így – milyen tapasztalataid vannak Feri? Tehát hogy lesz egy ilyen liberális, elborult agyú fiatalból normális ember?”
FankaDeli válasza: „Őszintén remélem, a Z. Kárpát Dániel megbánja, hogy meghívott engem ide, mert most szabotálom a beszélgetést, és nem érdekel, hogy mit kérdezett, én megyek tovább a művi meddőséggel (nevetés) és el fogom mondani a következőt… Ebből úgysem lesz beszélgetés, mindenki mondja a magáét.”
FankaDeli ezzel folytatta: „A művi meddőség, ha így megyünk tovább, egy jó promócióval közvetlenül fogja érinteni a tizenéves lányoknak az egyharmadát. Ha most mellé tesszük, hogy jelen pillanatban csak a férfiak 15-20%-a meddő – egy párkapcsolatban elég, ha csak az egyik meddő.”
Hozzátette még, hogy „egy új építésű, másfél szobás lakásban meg sem fordul a lakók 1/3-ának az, hogy ide gyereket szüljön”.
Ezután Téglásy Imre életvédő vette át a szót: „Ezt a hazát azok a magyar asszonyok foglalták el, akik szültek; és a tízmilliós magyar haza vesztésre áll.
A termékenység fogalmát be kell vezetni a politikai gondolkodásba.
Ha nincsenek termékeny nők, és termékeny férfiak, akkor ábrándozhatunk Nagy-Magyarországról, de nincs, aki belakja azt az országot.
Izraelnek nem annyira a legnagyobb ellensége a Hamasz, vagy a Fatah, vagy azok a fegyveresek – bár azért azok keménytökű legények – hanem azok a palesztin anyaméhek, amelyek nem engedik odahatolni azokat a szülész-nőgyógyász szerszámokat, amelyek ezt a tízmilliós Magyarországot hatmillióval csonkították meg az elmúlt 50 év alatt.
Ide lehet képzelni egy hatmilliós Magyarországot – egy olyan hatmilliós Magyarországot, amihez azt írjuk oda, hogy méhében élt a nemzet. Élt valamikor.
Egy nagyon mély, hogy mondjam ezt a szót, hogy kultúrantropológia, vagy mentalitásbeli váltás kell, hogy a létező utolsó nemzeti kincsünkkel, a termékenységünkkel, azzal a biológiai és lelki képességünkkel, amellyel gyereket fogadunk el, gyereket nemzzünk, hozzunk világra. Ez az utolsó; ha ezt elveszítjük – márpedig most ez is támadás alatt van – akkor becsukhatjuk az ajtót, és nincs tovább Magyarország.
A vezérszó a termékenység. Ha ezt meg tudjuk oldani, akkor van esély a nyereségre, van esély arra, hogy túléljük ezt a dögvészt, ami egész Európában pusztít, és ahol 0,8 gyermek születik Bolognában, és 6 gyerek átlagosan egy kuvaiti családban.
Ez kihívás az egész magyar katolikus egyháznak, meg minden egyháznak, meg minden magyarnak, hogy a népesedés kérdését tessék komolyan venni, mert lehet úgy is vétkezni, hogy mulasztással; és a magyar papok, és a magyar egyház – nem akarok csúnya szót használni – adós a magyar népnek, a magyar nemzetnek azzal az attitűddel, amit Szent István képviselt, hogy méhében él a nemzet.
Ha ez a politikai párt, a Jobbik – vagy mondjuk így, azt mondom, hogy minden magyar pártnak föladom a leckét, mint életvédő: egy mindenkori kormányzat értékét, nagyszerűségét, produkcióját mérjük azzal, hogy az adott kormányzati ciklus alatt hány gyermek született a világra. Kész, pont, ennyi.”
Göbl Gábor megjegyezte: „Nagyon fontosnak tartom azért azt is kiemelni, hogy Magyarország XX. századi történelmét hogyha megvizsgáljuk, akkor arra a ténymegállapításra juthatunk, hogy a mi nemzetünk, mind 1914-18-ban mint pedig 1941 és 46-47 között, a harctereken, fegyverrel a kézben, vagy nem fegyverrel a kézben, polgári környezet tekintetében közel kétmilliós véres veszteséget szenvedett el. Tehát ez is döntően meghatározza, hogy ma hogyan élünk, amíg a szomszédainkban ilyen mérvű veszteséget a horvátok meg a szerbek együttesen szenvedtek el, de mondjuk a szlovákok nem viselték az Osztrák-Magyar monarchia első világháborús háborús teljesítménynek a véres veszteségét, vagy nem a románok; tehát ezt tudnunk kell, és látni kell. Visszatérve egy olyan gondolatra, vagy kérdésre, amit Dani feltett, hogy én, mint a soproni Jobbikot megszemélyesítő egyik fiatalember mit gondolok; én azt gondolom, hogy mindenféleképpen kulturális térfoglalásra van szükség, és ennek minden egyes vetületén nagyon-nagyon céltudatosan dolgozva őszintén és az igazságot keresve kell küzdenünk és harcolnunk; nagyon fontos, hogy az országgyűlési választások után olyan küldöttjeink legyenek a különböző kuratóriumokban, akik érvényre tudják juttatni a mi közös érdekeinket. Megalkuvást nem tűrően kell küzdenünk és harcolnunk.”
Ezután FankaDeli folytatta az addigi témáját: „Ha nem tette magát meddővé az a 17 éves lány, 20 éves korára felvett egy tízmilliós hitelt, és egy fiúval lakik együtt, akinek rendben van a spermája. Akkor viszont jön az a pillanat, hogy bekapcsolják a televíziót. A Szex és New Yorkot mindig azért szeretem emlegetni, mert az olyan gyönyörűen leírja, hogy miről szól – 6 nőről szól, az egyiknek 10 év alatt becsúszik egy gyerek, egyiknek sincs működő párkapcsolata, és abban lelik az örömüket, hogy cipőket vásárolnak.
Abba azért bele kellene gondolnia mindenkinek, aki még 30 év alatt van, vagy akár 40 év alatt van, hogy mit is jelent az a szó, hogy feleség. Akkor menjünk tovább; ez a fene nagy feminizmus, amit szintén ezek az úriemberek így ránk szabadítottak ebben a nagy színes világban, ez a feminizmus amilyen egyenlőséget ígér, az körülbelül olyan egyenlőség, mint amennyire ma demokrácia van a globális társadalomban. Remélem, hogy jó a példám, tehát arányaiban körülbelül ez a helyzet. És hogy mit is jelent az a szó, hogy feleség. A feleség nem azt jelenti, hogy uram, és nem is azt, hogy szolga. Nem azt mondom, hogy szolga, hanem azt, hogy feleség. A magyar az egy gyönyörű leíró nyelv; mit mond? Hogy fele-ség. Hogy a fele ennek a történetnek.
Ezt a gondolatot teljesen ki akarják irtani a társadalomból, mert ha ez a miniatűr csapatjáték sem működik, akkor nem tudnak eljutni ezek a fiatalok mondjuk 25-30 éves korukra odáig, hogy kitörjenek ebből a hiteles új építésű, 25 négyzetméteres művi meddőséges ügyből, és szembe menjenek ezzel az egész dologgal, és azt mondják, hogy nem érdekel, én erre a világra gyermeket akarok hozni. Márpedig sok gyermeket kell erre a világra hozni…
Most kapaszkodjon mindenki, a krisnásokkal fogok egy kicsit jönni… Mit mondanak a krisnások, hogy hova tűnnek az ő mestereik, hogyha meghalnak. Ezt lehet hogy kevesen tudják innen; az ő mestereik a gyermekek formájában jönnek vissza. Mindig elmondom az előadásaimban, hogy erkölcsileg a magyarságnak nagyon sok dologban meg kellene újulnia, mert hiszem azt, hogy a mi elődeink és őseink azt várnánk tőlünk, hogy ahogy ők folyamatosan fejlődtek, nekünk is azon a fejlődés útján folyamatosan járni kéne.
A gyerekeket teljesen hülyének nézzük; és ahogy továbbmegyek a történetemben, hogyha ez a pár ebből kitör 25 éves korára, valamit kezd azzal a hitellel, egy normális élettérbe költözik, ami nem 25 négyzetméter, és vállalnak gyermeket, akkor jön a következő lépcsőfok, hogy azt a gyermeket totál hülyének nézhetik, ahogy ma a köztudatban van az a gügy-gügy-gügy… Az a gyermek egy olyan miliőbe nő bele 2009-ben, hogy még nagyobb – hogy ilyen csúnya idegen szóval éljek – hendikep (hátrány) közepett fog, idézőjelbe „kifejlődni”. Ez a „kifejlődés” 2009-ben már gyermekkortól fogva erkölcsileg egy elsorvadás. Hogy csak egyetlenegy példát említsek – és elnézést kérek önöktől, hogy megszabotáltam itt ezt az egészet, de annyira fontosnak tartom elmondani – hogy a magyarság, és az őseink több ezer éve tudták, hogy a gyermekek intuitívak. Tehát egy 4-5 éves gyereknek az erkölcsi tartását azt olyan beton-biztosan be lehet állítani úgy, hogy őt nem szolga-módra irányítom, és nem is félelemben tartom, nagyon egészséges módon egy 4-5 éves gyermek erkölcsi úgy, olyan finoman lehet hangolni, mert annyira intuitív. Hiába van az, hogy anyuka meg apuka együtt vannak, de már évek óta se szex, se csók, se semmi, csak ugye azt mondják, hogy maradjunk együtt, mert a gyerekért. A gyerek kisétál a konyhába, és fölnéz, és érzi az egészet. Egy ötéves gyerek az érzi és tudja hogy mi van, és ezt 6 éves korukra, ahogy az iskolába elmennek, ezt módszeresen kiölik belőlük. 6 éves koruktól kezdve az intuitív rész halott. Ezt a magyarságnak nagyon elő kéne venni, hogy az a gyerek – ugye a terhesség szó a jó példa rá, hogy ki lett találva a terhesség szó, mekkora okosság – hogy az a 4-5 éves gyerek mellettem van, és ha én őt nem nézem hülyének, akkor ő benne adott esetben erkölcsileg én egy ősömet látom, aki újra leszületett erre a Földre – de most nem akarok nagyon szentimentális lenni – ha majd az én fiam megszületik, akkor 4-5 évesen egy olyan erkölcsi tartást hangolok belé, hogy ugyanúgy, ahogy bennem ez fölébredt, és én ezért hálás lehetek a szüleimnek és a nagyszüleimnek – tehát én a teljes homályból ébredtem fel; én 2006-ban az utcai harcok során MSN-eztem, meg az iwiven az üzenőfalat olvastam, és ott találtam egy olyan hangot, ami megindította bennem azt, ami 5-6 éves koromban bennem elraktak a szüleim, és a nagyszüleim. Tehát azt mondom, hogy nem kamaszkorban kell ezt elkezdeni, hogy gyermekem így meg úgy, azt meg tudod csinálni, hanem amíg a gyerek intuitív, 3-4-5 éves korában egy olyan környezetet kell teremteni – mert amit művelünk a 6 éven aluli gyerekekkel, az ugyanúgy a népirtás része, és a tanár úrnak a szavait szeretném idézni, hogy az nagyon fontos szó, hogy a mulasztás; azt mindenki nagyon vésse magába, és adják is tovább, hogy nincs mentség arra, hogy ha valaki mulasztásból 6 év alatti gyerekeknek az erkölcsét nem hangolja úgy, hogy az a magyarságot, és a mi életünket a legnemesebb értelemben szolgálja.”
Zárásként következett a Z. K. Dániel által vezetett „Kérdések és feleletek félórája”. Z. K. Dániel: „Tessék parancsolni, jelentkezési sorrendben; amit nagyon szigorúan kérnék, az az, hogy kettő percnél ne legyen több se a kérdés, se a hozzászólás. Ez esetben marad mindenkinek lehetősége megtenni.”
Elsőként egy óvónő szólt hozzá: „Amit FankaDeli mondott, ahhoz mindenképpen kapcsolódnom kell; nagyon sok választási programot olvastam, sajnos, a szakmám folytán, és azt gondolom, hogy ami ma az óvodában folyik, az cserbenhagyásos gázolás. Tehát megfogják a gyermekeinket, és ahogy te mondtad – elnézést, letegezhetlek, ugye? (FankaDeli: Igen.) Köszönöm szépen. Ahogy te mondtad, a gyerek intuitív lény, akárhány éves korától kezdve. Van egy gyűjteményem – óvodából gyűjtöttem gyerekjátékokat. Nem tudtam elhozni, mert egy marha nagy szemeteszsákban van, és elég nehéz lett volna ide elcipelni. Szerettem volna ide kiborítani egyébként. A Hit Gyülekezet prominens tagja által megírt mesekönyvek, jelenleg a magyar óvodákban megtalálhatók; van olyan kártya, ahol szörnyek vannak, vannak olyan párnák, amire rá van írva, hogy szép álmokat neked, és egy hatalmas szörny van raja. Úgy látom, hogy a Jobbik az egyetlen olyan párt, amelyik gondot fordít arra, hogy a gyerek nem az ifjúságnál kezdődik, hanem a magzati korában, megszületik, és be kell adni a bölcsődébe, óvodába, mert ugye a nyomorult szülőnek dolgozni kell; és nagyon nem mindegy, hogy mit tanul az óvodában.”
Fanka Deli vette át a szót: „Bementem egy játékboltba, és mondtam, hogy szeretnék vinni a rokon gyereknek játékot, egy pár gránát kéne, egy vállról indítható műanyag rakéta, pár szablya, meg gépkarabély. Gondoltam, hogy a 300 négyzetméteres játékboltban egy egész sor erről szól, mint az én gyerekkoromban. Az eladó: De mi nem árulunk fegyvereket. FankaDeli: De hölgyem, ez játék, nincs egy 300 négyzetméteres boltban? Akkor egy Rambo kést adjon, egy fiú gyereknek valamit. Eladó: – De mi nem árulunk fegyvereket. FankaDeli: Akkor megyek, mondom, megnézem a Lego-kat. Nézem, ennyire tökösek most már tényleg a lányok, hogy citromsárgás-lilás Lego, és akkor ott van kard, meg pisztoly, meg minden… Kérdezem ugyanattól a hölgytől: Azzal mi a helyzet? A lányok ennyire kis agresszívak? Eladó: – Nem, nem, az fiú Lego. FankaDeli: Mondom, hölgyem, arról beszélek, az a citromsárga, meg lila, rózsaszín csíkokkal. Eladó: – Az, igen, az az új fiú Lego.
Kérem szépen, azért azt lássuk tisztán, és az az önök felelőssége, hogy ezt hagyjuk tovább, hogy az elmúlt 20 évben olyan módszeresen van demilitarizálva, nem csak a mi társadalmunk, hanem az összes olyan nép, aki hajlamos arra, hogy a szolgasorba taszítóit elüldözze egy szép napon. A médiából pedig az jön, hogy milyen szörnyűek ezek a számítógépes játékok, hogy folyik a vér… De nem, én benne voltam, és benne vagyok a számítógépes játékokban, és ott is ez folyik: tehát a rózsaszínűsítés, lila kis aranyos izé, nehogy véletlenül a következő 30 évben itt eszébe jusson valakinek egy puskát megfogni.”
Z. K. Dániel: „Köszönjük szépen. Ez a kis csilingelés arra utal, hogy ha valaki túllépi a 2 percét, akkor kíméletlenül le fogom csilingelni. A kedves résztvevőket pedig megkérem arra, hogy a jelentkezési sorrendet tartsuk be.”
Egy hozzászóló: „…Nem kell a mikrofon, köszönöm, a Lovin voltam előtte tökmagárus, úgyhogy átordítom… (nevetés). Kérem tisztelettel, nem azért, hogy nyaljak az elnök úrnak, de nagyon fontos dolgot mondott a Vona elnök úr; én úgy fordítottam magamban, hogy magyarságtudat, magyar nemzettudat, ami nagyon-nagyon fontos. Ez lenne az egyik bevezető gondolatom, hogy kihúzzam a FankaDeli barátunk alól a sámlit… egy nagyon kedves anekdotát szeretnék elmondani, ami nagyon jellemző ránk. Egy pesti kirándulóbusz lemegy vidékre egy kis faluba, megszállnak a kirándulók, és odamennek egy bácsikához, aki ott áll éppen, és kérdezik tőle, hogy mondja bácsikám, hogy van az, hogy ebben a faluban ilyen sok híres ember születik? Megszólal a bácsi: itt soha nem születtek híres emberek; itt csak csecsemők születtek. Kérem ugyanezt tudom mondani, mert itt mindenki ma tanítani akar. Megszületik a gyermek, a csecsemő, és rögtön tanítjuk, okítjuk. Tán fel kéne nevelni. A születés és az iskola, a tanítás közötti idő, ez az nagyon érzékeny időszak, amikor meg lehet adni azt az identitástudatot, amit az előbb magyarul mondtam, és amit az előbbi úr is volt szíves mondani. Ha ezt nem teszzük meg, ha a Jobbik ezt nem teszi bele, és nem csak oktatási, hanem nevelési programja is lesz, ha nem hozza létre azt a hálózatot, amely hálózaton belül a 3-5 év közötti gyermekeknek megtanítják, hogy mi a magyarság, és hogy a szülők megtanulják ugyanezen hálózaton belül, mert ugye a gyermeke érdekében bármelyik szülő hajlandó a tűzre is menni. Nincs olyan szülő, akit ne lehetne segíteni, támogatni a saját gyermekén keresztül. Tehát hogyha nem a… nem akarom bántani a katolikus plébános urat, de most nekünk nem arra van szükségünk, hogy a szatmári népmeséket, hanem hogy a magyar népmeséket, a magyar mondavilágot taníttassuk meg előbb a szülőkkel, és utána pedig a gyerekekkel.”
Z. K. Dániel: „…jeleznénk, hogy az előadások során Dúró Dóra, a Jobbik Oktatási és Kulturális Kabinetjének elnökasszonya azért részletesen elemezte a nevelés kérdéskörét, és nyilván ezt a Jobbik programjában is megteszi, de nyilván nem lehet eléggé részletezni ezeket a fontos témákat, és elégszer ismételni”.
Másik hozzászóló: „…alapvető problémaként jelenik meg a magyarságnak a születése; tényleg kevés gyermek születik. Ezzel szemben van egy olyan szociológiai probléma is, amit mi már ismerünk, és központi szerepet játszik, és ez a cigányságnak a problémája, a szaporaságuk, ami természetesen a hagyományaik miatt is van (Z. K. Dániel: „elhangzott, 2,8”). Milyen válasz, gondolat, ötlet van arra, hogyan lehet a magyarságnak a szaporodását úgy megemelni, hogy ez ne befolyásolja a cigányság szaporulatának újbóli emelkedését, továbbá, hogyha a magyarságnak a szaporulata megemelkedik, milyen rendszer az, ami alapján nem kezd el az a réteg szociálisan lejjebb csúszni – látjuk, hogy a cigányságnál a nagyon nagy szaporulatnak mi az ára, és eredménye. Magyarországon meg is kell kapni a jogokat, a szociális támogatást, és a többit, de egyet ne felejtsünk el, hogy a magyar közigazgatás Letenyétől Ártándig van. nem tudunk beleszólni Szlovákia és Románia ügyeibe. Ez egy sokkal bonyolultabb helyzet; én óva intenék mindenkit a sovinizmustól, tehát nem magyarosítani kell az erdélyi románokat. Arra milyen megoldást tudunk találni, hogy Románia, Szlovákia valamilyen rejtett indokkal, de arra pályázik – és idézőjelben egész jól, sokat ért el 80 év alatt – hogy a magyarokat eltüntesse a területekről. Itt mit tudunk csinálni, innen Magyarországról?
Z. K. Dániel: „Köszönjük szépen, főleg azért, mert ez belefért a két percbe is. Ugyanakkor a kérdés témakörét tekintve úgy érzem, hogy a lényegi válaszokat erre januárban lehet majd megadni, hiszen ez nagyon nagyban gazdasági kérdés is, de ahogy már a sajtótájékoztatón is szóba került az elnök úr szájából egyértelműen, hogy hogyan érhető el az, hogy magyar népszaporulat mellett ne érjünk el további szaporodást bizonyos népcsoportoknál, egyértelműen a munkával elérhető jövedelem megkönnyítésével, a családi adózással, és azokkal a klasszikus kikötésekkel, amelyek a Jobbik programjában 2006 óta szerepelnek, és a segélyezési rendszer átalakításával, ami szintén a gazdasági konferencia kérdésköre lesz. Azzal, hogy a segélyezés alapvetően szociális kártya-alapon történjen – szintén a 2006-os Bethlen Gábor program egyik pontja – vagy a porta rendben tartásához legyen kötve, vagy a gyermek iskoláztatásához, és ez kapcsolódik mai témánkhoz, tehát úgy érzem, hogy januárban sokkal részletesebben tudjuk tárgyalni ezt a kérdéskört.”
FankaDeli: „…én azt mondom, hogy a cigányságot be kéne emelni egy bizonyos specifikált fogyasztói társadalomba, és a népszaporulat a tizedére csökkenne, és a magyarságot ugyanabból a specifikus fogyasztói társadalomból pedig ki kéne emelni, és megötszöröződne a mi szaporulatunk.”
T. Imre: „…nem a cigányokkal versenyzünk, meg nem a zsidókkal versenyzünk – ezt nagyon fontos lenne tudni – hanem az Úristenre figyeljünk, a Teremtőre kellene figyelnünk; és ehhez képest, hogy ki van még a pályán, az nem olyan fontos. Lehet róla tudni, de nekünk a saját önzésünkkel kell leszámolni elsősorban.”
Egy másik hozzászóló: …nem fogok tudni mindent elmondani; az első nagy probléma, amiről szerintem itt nem beszéltünk, hogy be kellene vezetni a minimálbér lassú folyamatos emelését, ugyanis hetvenezerből két ember – kétszer hetven – nem tartja fenn magát. Ki lehet számolni, tömény matematika. Kettő. felül kell vizsgálni a jogszabályokat; jelenleg évente a munka törvénykönyve szerint 300 óra rendelhető el túlórába. Ha valaki utánaszámol, ez minden héten 6 órát jelent; tehát röviden, naponta 1 óra pluszmunka, plusz még egy napon 2 óra. Ha valaki 18, vagy 19 órakor hazaér, mint nő, miféle munkát tud végezni, hogy nevel gyereket. Erről senki nem beszél, hogy hogy marad a gyerekre idő – eszme ide, eszme oda. Tehát a következő apró-cseprő probléma – ez is legalább 3 oldal – a következő, hogy be kellene vezetni a szombat-vasárnapokon a zárva tartást – kivétel egynéhány kereskedelmi egység, az is 14 órakor szombaton becsuk. Miért? A nőkhöz, a családhoz idő kell. Ha nincs idő, fújhatjuk az egészet. Nem plázába kell menni, hanem egymáshoz kell kényszeríteni az embereket, hogy megtanuljanak újra közösségi életben gondolkodni. De, nem tudom, ha valamelyik férfi szánt a nőre időt, akkor béke volt; ha nem, akkor nyafi. A nő így működik. Nem fog kilépni a saját természetéből, és a férfi sem; a kettőnek valahol találkoznia kell. Következő: táplálkozás, környezetvédelem; 1940-ben a férfiak spermiumszáma 100 millió volt, per milliliter. Jelenleg 20. Ennyi. Tehát lassan, akik itt vannak a teremben, vaktölténnyel lövöldöznek. Ha tetszik, ha nem. Erről senki nem beszél. Tehát egyszer van táplálkozás lánc; Budapestet úgy építik meg, hogy nem szellőzik a város, büdös van. Erről megint senki nem beszél, valami lakhatatlan. A polgári törvénykönyvet most módosította a Parlament, gyakorlatilag a vérfertőzést vissza kellene csinálni. A hölgynek ott volt igaza a genetikában – Sztálin nem véletlenül csinálta meg Katyint – Lengyelország genetikai kódját likvidálta (Megj. tőlem: a kiválóság nem öröklődik.). A kertész sem a vacak rózsaszálat fogja trutymákolni; hát egy túrót, a legszebbet szedi ki. Az embernél ez miért működne másképp? Sztálin mivel kezdte Magyarországon ’45-ben? Letakarította a pálos szerzeteseket, a szellemi kasztot likvidálta. Pontosan tudta…
Z. K. Dániel: „Nagyon szépen köszönjük; azért vágok bele, mert a következő konferenciánkon, amikor szintén szeretettel várjuk, egészségügy lesz a témakör, és nagyon szervesen kapcsolódik ahhoz, amit ön most mond, tehát kérem ezt a következő konferencián mondja meg, csak tiszteljük meg a többi hozzászólót azzal…”
Hozzászóló: „Jól van, de nem kaphatnák mi a nép több időt? Nem most, a jövőben.”
Z. K. Dániel: „De, természetesen”.
Hozzászóló: „Így nem lehet elmondani semmit.”
Z. K. Dániel: „De, természetesen, de ezt 2 percben el kell tudni mondani. Elkérjük az anyagot, ha a rendelkezésünkre bocsátja, és nagyon szívesen konzultálunk róla.”
Volt még a „lelőhetetlen” iskolaigazgató úr is, aki kiharcolta a szót magának. Dániel lecsöngette, letapsolták – tehát kb. ő is csak az erőből értett. Ezért volt Sztálinnak is létjogosultsága annó…
Az utolsó felszólaló: „…ha már a cigányság szóba jött… abba az általános iskolába, ahol tanítok, úgy vettek fel, hogy ha azt állítom, hogy cigány vagyok, mivel a cigányoknak van egy olyan lehetőségük, hogy a munkaügyi központon keresztül kaptak egy olyan lehetőséget, hogy támogatják őket, pár ezer forinttal a fizetésüket fél évig, és hát ugye iskolák, kis iskolák nem hagyhatják ki ezt a lehetőséget – egy nagyon jó szellemű iskolában vagyok egyébként, az igazgatóval jól kifogtuk magunknak ezt a dolgot; nekem így vállalnom kellett, hogy cigány vagyok. Sok közöm nincs a cigánysághoz, de papíron cigány vagyok. Itt tartunk. Diszkrimináció. Nagyon röviden annyit szeretnék mondani, hogy az a gondolatom támadt, hogy kis sejteket kellene létrehozni, búvópatakként, hadd áradjon a Jobbiknak a stratégiája, és kis iskolákban olyan jó lenne, hogy ha önök közül, aki tudna segíteni nekünk abban, hogy bármivel, zenével, eljöhetne hozzánk. Nem kellene, hogy a Jobbik színében; és nem csak a mi iskolánkba, hanem sok általános iskolában keresni ezeket a lehetőségeket, és eljuttatni a gyerekekhez. Mindenféle kis sejt; ahogy itt az atya elmondta, hogy legyenek bélyeggyűjtők, legyenek szalvétagyűjtők, legyenek olyanok a gyerekek között, akiknek lehet erről beszélni, és akik szeretnék ezt tovább adni.”
M. István: „…megkérem önöket, hogy legyenek olyan kedvesek, és véleményeiket, javaslataikat mondják el nekünk; itt az asztalon, ha vége lesz a rendezvénynek, tudok adni mindenkinek bizonyos kérdőíveket; és azt is tudjuk, hogy önök nélkül nem tudunk továbblépni, tehát számítunk önökre, és megkérjük, hogy a családban, rokonoknak adják tovább, és a Jobbik Magyarországért mozgalom az önök véleményére mindig számítani fog.”
Z. K. Dániel: „Akkor a zárszó utáni zárszó ideje következett el, hiszen egy ilyen rendezvényt illik bezárni; először is egy óriási köszönettel, amiért ilyen kitartóan és ilyen fegyelmezetten sikerült lebonyolítanunk ezt a rendezvényt. Jelezzük azt, hogy a Jobbik programírása, szakmai eszmecseréi nem érnek véget így egy asztal által elválasztott térben. Mindenkinek a véleménye fontos számomra. A konferenciához nagyon sokan kívántak még hozzászólni a továbbiakban is; erre van lehetőség a világhálón keresztül, drótposta segítségével is. A meghívón szereplő email címemre – tehát a saját email címemre – várom mindenkinek a hozzászólását, ötletét, a programhoz csatolandó javaslatát, amely azonnal el fog jutni a megfelelő szakmai kabinethez; tehát nincs olyan gondolat, ami kárba veszne, nincsen olyan gondolat, amire ne lenne szükségünk. Tehát azt kérem, hogy tartsák szem előtt, hogy ez a munka valóban kétirányú, kétoldalú, tehát önök nélkül mi sehová nem tudunk eljutni a közeljövőben. Ezért kérem azt, hogy mindenki érezze át annak a felelősségét, hogy valóban Magyarország katonája, és mindenkinek hatalmas és nagyon fontos feladata van azt illetően, hogy ezek az információmorzsák tovább menjenek, és a szemek felnyitása drámaivá váljon, kitörjünk egy szubkultúrából, és valóban fordítsunk egyet a történelem szekerén a következő évben.”
Végül volt még az elmaradhatatlan Szózat, és a székely Himnusz. Utána váltottam pár szót az NJA ott levő egyik ügyvédjével – Clark Ádám téri ügy; nekem mindegy, hogy ki csinálja, de legyen már meg. Eléggé zavaros lett a helyzet mostanra, de mindenesetre írjam meg a sérelmemet, ami a kártérítés alapja, kb. másfél oldalban.
A jelen lévő lányokról, nőkről, asszonyokról annyit, hogy tudatosan nem liberálisok, és nem szodomiták, és ez jó. Se győzködni nem kell őket, sem magyarázni, hogy mit miért. Tehát vannak nők, akik jól néznek ki, a helyén vannak a dolgok a fejükben, a valóságnak megfelelően, és agymosásra már rezisztensek; és ha az egójuk sem olyan nagy, hogy önmagában kiadjon egy egészet, hanem csak felet, hogy jó fele-ség legyen belőlük, akkor nagyjából a helyén vannak a dolgok.
A témához kapcsolódó ötletemet elküldtem Z. Kárpát Dániel email-címére – elsősorban az augusztus 20-i margitszigeti rendezvénnyel kapcsolatban, ami elvileg már így is családi nap… Válasz azóta sincs rá; de az igazi válasz az, hogy megvalósítják-e, vagy sem. Ha nem, akkor visszaszáll a küldőjére, és van 1+1 évem, hogy én hogyan valósítsam meg.
Frissítés:
Z. K. Dániel válasza 2009. 11. 10-én:
Kedves Béla!
Nagyon köszönöm az öteleteket! Már holnap továbbítom a megfelelő kabinetekhez!
Tisztelettel
Dániel
Méhében él a nemzet – szakmai konferenciát tartott a Jobbik
http://kuruc.info/r/6/50045/
Jobbik TV: “Gyermek nélkül nincs haza” – Ifjúsági és népesedési konferencia
http://barikad.hu/node/40165
Betöltés ...