A nagy nap: 2009. október 23.
Előzményként ezzel kezdődött:
A MAGYAROK SZÖVETSÉGE ORSZÁGOS GYŰLÉSÉNEK KIÁLTVÁNYA!
„Felszólítjuk az Államfőt, az Országgyűlést és a Kormányt, hogy október 23-ig kezdje meg az alkotmányos rend helyreállítását!
…
A további követeléseinket hetente sajtótájékoztató keretein belül magyar, angol és német nyelven közzé tesszük, a sajtóhoz és diplomáciai testületeknek eljuttatjuk.
Amennyiben a hatalmon lévők nem ismerik el a magyar alkotmányosságot, nem indítják el a jogfolytonosság helyreállításának folyamatát 2009. október 23-ig, akkor alkotmányjogi jogos védelemre, polgári engedetlenségre hívunk mindenkit!”
Intermezzóként – két forgatókönyv van, sőt, áll egymással szemben: az egyik az, hogy a nagy szavak után a nagy tettek következnek, és a megfogalmazott célok annak rendje és módja szerint el vannak érve, a szó és a tett egysége szerint, „ahogy a nagykönyvben meg van írva”.
A másik forgatókönyv az, hogy a nagy szavak után a nagy szar következik – a nagyokat mondó száj után a cselekvésképtelenség. Másként mondva, a Fidesz I., II., III… A Fidesz régi lemeze – és még mindig van, akiknek el lehet adni, csak mert újracsomagolták?!
Ezek után, talán mondanom sem kell, hogy 2009. október 23.-án a két lehetőség közül melyik valósult meg.
A nagy semmi nap; kicsi, de fontos különbség; mint az, ha töke van a menyasszonynak – vagy nincs töke a vőlegénynek.
Vukicsék vagy hallgassanak, vagy puccsolják meg hatalmon lévőket; de az, hogy ultimátumot ígérnek nekik – az csak egy néphülyítés, 0 hatalomváltási eredménnyel. Van emögött tervezet, ami lépésről-lépésre megvalósítható, és megvalósult, és ezáltal elérhető a hatalomváltási cél? Ilyen nincs; és megint nincs, vagyis ez egy Y-terv II. – ami nem arra való, hogy valóban működjön, hanem arra, hogy hülyíteni lehet vele az embereket, akik egészen odáig azt hitték, hogy a vezetőknek van valami jó kis titkos terve, és működni fog… Valóban van titkos terve, és működik is, csak az nem az ellenzékért van, hanem ellene; és nem is olyan mellesleg, az Y-terv csak a statiszta-balek szereplői előtt volt eltitkolva, és nem a rendőrség előtt…
Ilyenkor kell nagyon gyorsan átlátni, hogy mi a helyzet, és nem vesztegetni időt-energiát-pénzt a csalókra és a csalijaikra – amik direkt azért vannak, hogy a horogra akadtak addig biztosan nem fognak csinálni semmi hatékonyat, amíg a horgon lógnak, és a be nem váltott ígéreteket és a frázispufogtató demagógiát hallgatják, meg azokat a „nagy leleplezéseket”, amelyeket bárhol máshol is láthatnak-hallhatnak-olvashatnak.
Kormányprogram ellenzékieknek: hallgassatok sok demagógiát, tüntessetek, álljatok sok órát egyhelyben, csesszétek el ezzel az egész napotokat, és utána menjetek haza; aztán csináljátok ezt sok ezer napon át, a szónokok útmutatása szerint (gyertek, és tüntessünk minden nap a rendszerváltásért) – mialatt a hatalmon lévők módszeresen, és zavartalanul ellopják és eltüntetik az országot, a parkolópályára állított ellenzéki tüntetők orra, és bamba tekintete előtt.
Mennyi időt-energiát-pénzt loptak el a hitetők az eredmény 0-ra… és akkor a mínuszos dolgokat még nem is említettem.
De majd megmagyarázzák, MSZP-módra, Fidesz-módra, Vukics-módra, hogy bár barna és büdös, nem szar az, hanem csokitorta, és egyétek-vegyétek. Drasztikus a hasonlat, de helytálló, hogy az ún. vezetők – gyakorlatilag néphülyítők – virtuálisan az emberek szájába szarnak a be nem váltott hitető ígéreteikkel; és ennek eredményeként a híveik a nagy üres dumákra, virtuális és fizikai (ló)szarra mindig számíthatnak tőlük.
Aztán lehet menni tovább csiripelni; például azt, hogy amíg lószar van, veréb is van… meg jómadár, és palimadár; és lehet rajta nyelvészkedni, hogy madár – magyar, és hogy mindkettőből kétféle van.
Egy adott időben csak egy valamit lehet csinálni – és az valami jelen esetben teljesen hatástalan a hatalomváltást, mint célt illetően; ennél még az is jobb – lenne, az ellenzékieknek –, ha otthon maradnak, és gondolkodnak a valóban működő és hatásos módokon, mert akkor így már lekerülnek a vakvágányról, és állnak át a célhoz vezető pályára, és kezdik felismerni a többi vakvágányt is, hogy azokra menni sem lesz jó.
Egy gyakorlati példa: a bolsevikok Oroszországban 1917-ben megcsinálták a forradalmat, és rendszert váltottak, cárizmusról bolsevizmusra. Igen, csak előtte az Orosz Birodalom örökletes monarchiaként már 1721 óta létezett, és a hanyatlását 1825-től számítják (tehát több mint 100 évet jól kihúzott). Lenin pedig (ez már eleve álnév, eredetileg Uljanov) 1870-ben született, és 17 éves korában már hatóságilag megfigyelt személy volt, miután a bátyját III. Sándor cár elleni merényletért felakasztották; és innentől kezdve 30 évébe – 30 év munkájába – telt, amíg eljutott a forradalomig.
Lenin komolyan gondolta; néhány fejezetcím az Állam és forradalom című könyvéből (és még mennyivel többet írt ennél, forradalmár és grafomán volt egyszerre):
Osztálytársadalom és állam
Az állam – az osztályellentétek kibékíthetetlenségének terméke
Felfegyverzett emberek külön alakulatai, börtönök stb.
Az állam – az elnyomott osztály kizsákmányolásának eszköze
Az állam “elhalása” és az erőszakos forradalom
Állam és forradalom. Az 1848-1851-es évek tapasztalatai
A forradalom előestéje
A forradalom eredményei
Állam és forradalom. Az 1871-es Párizsi Kommün tapasztalatai. Marx elemzése
Mivel kell helyettesíteni az összetört államgépezetet?
A parlamentarizmus megsemmisítése
A nemzeti egység megszervezése
Az állam-élősdi megsemmisítése
(Hogy innen hogyan jutottak el az „állam elhalása” helyett a legelnyomóbb államkapitalizmusig, az egyenlőkig és a még egyenlőbbekig, és hogyan sikerült egy rossz rendszert egy még rosszabbal leváltani a gyakorlatban, az egy hosszú történet, és Orwell az Állatfarm című könyvében már megírta.)
Ehhez képest Magyarországon ugye… a lényeg az, hogy itt ahány ember „rendszerváltó forradalmár vezetőként” előjött a „semmiből”, az mind jobb lett volna, ha mindvégig ott is marad. Elő lehet jönni – megbízásból; de ők soha nem fognak forradalmat csinálni; amit csinálnak, az a vakvágányra terelés. Az is igaz, hogy lehet hirtelen váltás valakinél a módszerben, például amikor a vallásalapítók színre lépnek; a nagy különbség a két eset között abban áll, hogy az előzőleg magában sok éven át kiérlelt hitét, világnézetét, és rendszerét hirdeti valaki, vagy pedig demagógiával eteti a népet. Utóbbiból -tól soha nem lesz se forradalom, se rendszerváltás – és ilyenre egy példa Csurka István (Hurka Gyurka); neki megérte a szájalás, mert lett pl. villája a Balatonon; a többiek, a hívei pedig rápazarolták az életük, energiájuk és a pénzük nem kis részét, és nem értek el semmit – csak azt, hogy rajtuk keresztül gazdagodott meg Csurka, mint egyfajta pilótajátékos, és ennyi.
Emberek, ne dőljetek be a demagógoknak, tanuljátok meg, és tudjátok megkülönböztetni az ocsút a búzától… és akkor kezdenek jól működni a dolgok, és a vágyak, és a célok elérése között nincs áthidalhatatlan szakadék.
A polgári engedetlenséget pedig ott érdemes kezdeni, hogy nagy ívben tenni a demagógokra. Persze még előtte tudni kell, hogy ki a demagóg, és mi a demagógia.
Demagóg:
1. A demagógia eszközeit használó személy, főleg szónok.
2. Ilyenre, illetve a demagógiára jellemző, vele kapcsolatos.
Demagógia: tetszetős, de hazug ígérgetés, valaki, vagy valami ellen irányuló felelőtlen hangulatkeltés.
Úgy is mondhatnám, hogy a csalódottságomnak adok hangot; de nem volt ez olyan nagy csalódás, mert erre mertem volna fogadni. Beigazolódtak az előfeltételezéseim; és ha én netán ennél jobbat vártam, hát magamra vessek.
Lehúzható naivak üres szövegekkel, hitetéssel való etetése van; és amikor egy „csettintés” már lejárt, kifújt – mint az Orbán-féle vekkeróra –, akkor kitalálnak egy ugyanilyen kategóriájú másikat, amire rácuppannak a hívek, amíg végleg el nem fogy a csali-készlet, és amíg végleg rá nem jönnek a híveik, hogy már megint át lettek verve. Akkor véget ér az a társaság, és jön helyette a következő, ahol a lényeg ugyanaz, csak a csomagolás új – úgyhogy a felismerésnek minden ugyanazon kategóriabeli dologra véglegesnek kell lennie.
Az is „érdekes”, hogy Vukicséknál van a turisztikai rész, ami „láss csodát”, működik; és van a politikai rész, ami „láss csodát”, nem működik. Ebből aztán következik az a nem alaptalan gyanú, hogy ez direkt így van kitalálva; a pénzbeszedés valós, a többi pedig a hitetés és átverés – mint bármelyik másik csaló szélhámosnál, mint pl. Gy. Ferenc és bűntársai választási programja – 100% hazugság.
A másik „érdekesség”: hogyhogy Vukicsot nem rúgták ki a hadseregből? Ez olyan kérdés, mint az, hogyhogy nem ítélték el a fegyveres ellenállást(!) TV-híradókban is hirdető Kőrösi-Kozenkay duót (vagy bővebben, Kőrösi-Kozenkay-Lakatos triót, vagy Kőrösi-Kozenkay-Lakatos-Tímár kvartettet); és nem csak hogy az állami hatóságok maguktól nem nyomoztak utánuk, és nem is ítélték el, hanem P. Tamás ezirányú feljelentését is úgy eltűntették a süllyesztőben, hogy azóta sincs semmi hír róla. Közben pedig Budaházy esetében a sokkal kisebb jelentőségű internetes írásai miatt ment a feljelentés, a tárgyalás, és az ítélet.
Tehát nem az a lényeg, hogy ki mit mond: a lényeg az, hogy ki kinek az embere…
Vukicséktól pedig már jönnek is az újabb csalik (cupp, cupp, haj-rá, haj-rá buta magyar):
„MAGYARORSZÁG ALAPTÖRVÉNYE – A Magyarok Szövetsége javaslata”
„Október 25-én a Magyarok Szövetségének az országból érkező küldöttei át kívánják adni a Köztársasági elnöknek a Magyarok Szövetsége 12 tagozata által készített Alaptörvény javaslatot. Ehhez a küldöttséghez bárki csatlakozhat és buzdítanánk benneteket, hogy jöjjetek el!”
Hány petíciót kapott Sólyom 2006 óta? Valami kétszámjegyűt. Az eredménye ugyanaz, mint a tüntetéseknek; valószínűleg ezért is szokták összekötni a kettőt…
Egyszer már ünnepélyesen a Dunába is kellene dobni egy petíciót – kifejezve ezzel, hogy a dolog eredménye így is – úgy is ugyanaz; a nagy semmi. Utána pedig lehet falra hányni a borsót a Sándor-palotánál (akár elő-emésztett formában is), miután a pusztába kiáltott szó már megvolt…
Ja igen, lex galacsin, aki még emlékszik rá; majd kiterjesztik az épületre is, mert pl. az épület érzékeny, és sérti a méltóságát (ahogy már írtam, Magyarországon már nincsenek méltóságok, csak méltó seggek).
Az pedig csak a Mórickák reménye volt, hogy – máshonnan idézve, de kapcsolódóan – „2006 őszén egy általános ellenállással, munkabeszüntetéssel 3 hét alatt új választások kiírása lett volna lehetséges, vér nélkül”.
Miért csak Móricka-remény? Ezért:
Ki nyerte volna meg azt az új választást? Vajon ki? A Fidesz. Ha pedig a Fidesznek ez nem volt fontos, és nem mozgósított, akkor te ugyan mit akarsz, mezei nyulambulam? Ovi eleve nem is akarta megnyerni a 2006-os választást; a TV-ostrom idején pedig el is utazott Magyarországról, nehogy valamiképpen bele legyen keverve a dologba… A kúrmánypárt, és az ál-ellenzék nincs olyan rossz – vagyis valódi ellenzéki – viszonyban, hogy Oviék éltek volna a kapott magas labdával.
Az ellenállósdinak akkor lett volna értelme, ha az új választáson egy új, tiszta erő, és valódi ellenzék nyer. Ennek hiányában viszont így is – úgy is vesztett a helyzet, akár a judeorezsim A csapat, akár a judeorezsim B csapat van kormányon.
A Fideszre 2010-ben előre láthatóan rászavaznak a többségi agyhiányos birkák, és kényelmesen a Fidesz ölébe hull a győzelem – az a győzelem, amiért 2006-ban még meg kellett volna küzdeniük, akár az utca frontján is.
De minek erőlködjenek zavargásokkal, puccsal, forradalommal, ha 2010-ben úgyis az ölükbe hull a gyümölcs? Egyébként is, a Fidesz és a forradalom, az három; csak a demagóg szöveg, és semmi hatásos tett, ők ebben utaznak.
Történtek 2009. október 23.-án más dolgok is, mint pl. Fidesz-gyűlés, a város szélén.
Húszéves a köztársaság
„Orbán Lendvai Ildikó helyett jött?
Orbán Viktort a Fidesz elnökét úgy jelentették be Nagytétényben, hogy Lendvai Ildikót a kerület MSZP-s képviselőjét is meghívták, de ő nem jött el. Orbánt vastaps fogadta az országzászló avatásán. Több ezren vannak a rendezvényen.”
Bár a kérdés csúsztatás – de nem alaptalan, hanem a lényegre rámutató csúsztatás.
Orbán: Magyarország igazi hangja a józan észé
„A világnak meg kell mutatnunk, hogy Magyarország igazi hangja a józan észé, nem a szélsőségé, a diktatúráé, a pénzé vagy a gyűlöleté, mondta Orbán Viktor a nagytétényi országzászló avatásán. A Fidesz elnöke azt mondta, a feladatuk az, hogy öt hónap múlva elkezdjék újjáépíteni Magyarországot, és végre lezárják az átmenet korszakát.”
Volt erre 4 kormányzó évetek. Ha az a 4 év nem volt elég, ez a 4 év sem lesz elég – mert a duma megvan, de a tényleges szándék és a tett nincs; tehát a tömény hülyeség, aljasság, és a néphülyítő történet folytatódik; a sokadik epizód következik.
Volt visszaemlékezés is: 20 éve történt a „rendszerváltás”, vagyis a módszerváltás.
Szűrös tudta, mit kell mondani a népnek
Egy moszkovita demokráciát kiáltott
Dr. Szűrös (Megj.: vö. köpönyegforgató, zűrös) Mátyás, az Országgyűlés akkori elnöke: „20-án dőlt, el, hogy a köztársaságot kikiáltjuk, és ez, őő, rám hárul ez a történelmi feladat.”
„Tudatosan tettük, őő, déli tizenkót… tizenkét órára.”
„Én magam is jól tudom, hogy a harangszó az a magyar ember lelkivilágában egy fontos helyet foglal el…”
Kommentátor: „Nagy taps fogadja (megj. gyér taps hallatszik, talán néhány tucatnyian tapsolnak) az Országház erkélyén megjelenő Szűrös Mátyást”.
Riport egy gimnazistával:
„– Mire emlékszel a Szűrös-beszédből?
– Semmire.”
Szűrös Mátyás: „Ünnepélyesen bejelentem, hogy az Országgyűlés által módosított alkotmány kihirdetésével, a mai naptól, 1989. október 23.-ától országunk államformája, és neve Magyar Köztársaság.” (Megj. 1.: pontosabb változatban: kórságunk állatformája a patkányköztársaság).
(Megj. 2.: erre éljenzés, és nagy taps volt; tapsi hapsik, ha ismertétek volna már akkor a következő 20 évet… de hát nem – annyi előrelátás nem volt senkiben).
A lényeg a politikai korrektség: Sz. Mátyás: „…ez így volt korrekt”.
Szűrös tudta, mit kell mondani a népnek; Gyurcsány is tudta, Orbán is tudja… és hazudnak, megtévesztenek, és nyomják a demagógiát rendületlenül.
A tapasztalataim alapján levonhattam azt az egymondatos következtetést, hogy szar emberek voltak hatalmon ’89 előtt, és szar emberek vannak hatalmon ’89 után. Ami változott, és változik, az a felszín, és a látszat.
Nekem pedig most lett csömöröm az ígérgetőktól.
Megígértük. Megígérjük. Meg fogjuk ígérni…
Ez volt a mai nap legerősebb érzése nálam, úgyhogy nem is mentem el személyesen megnézni az ígérgetőket, egyiket sem. Pedig volt Vona és Jobbik is, a város közepén – és Vona megint ígért, sőt, kijelentett a jövőre vonatkozóan; ezeket is oda lehet tenni a mindeddig be nem váltott ígéretek és kijelentések növekvő halmazába…
„Vona kijelentette: tetszik vagy sem, hamarosan a Jobbik lesz a legerősebb párt Magyarországon.” (Megj.: Ez is olyan hamarosan megvalósul, mint a kommunizmus, úgyhogy kitartás, betartás – és a várakozás egész életen át; vagy az eltávozás valamelyik jól működő országba, ami nem csak „hamarosan”, hanem valóban az.)
„Kormányra kerülésük esetén Vona megígérte, amnesztiát adnak a politikai foglyoknak, és nyitni fogják a gyárakat, nem bezárni. A bevásárlóközpontokat pedig „nem Tescónak, hanem Turulnak fogják nevezni”. Végül pedig Vona megadóztatott multikat és önfenntartó börtönöket ígért.”
A bevásárlóközpont nem Tesco lesz, hanem Turul – és a korrupciót minek fogják nevezni? Az is piros-fehér-zöld címkés magyar termék lesz? Eddig nem vettem észre, hogy Vonáéknak kifogása lenne a korrupció ellen…
Azért nem, mert az már nem zsidó korrupció, hanem magyar korrupció? Azért az árnyalatnyi különbségért kellene lelkesednem?! A „nem jobb, csak a másik oldalon áll” változás-változat engem nem lelkesít, mert az egyik csöbör, a másik vödör. Más lesz tőle az ország? Igen. Jobb lesz tőle az ország? Nem.
Én kiszállok ebből, és távol tartom magam tőle, amíg a választék csak a csöbörből és a vödörből áll, mert én nem ilyen helyzetet akarok – és nem is a ló jobb és bal oldalát, hanem ott középen, ahol normális és jó.
Előzmények:
A Magyarok Szövetsége gazdasági és pénzügyi sajtótájékoztatója
Betöltés ...