WP

Most azt gyakorlom, tudok-e félálomban blogot írni. Aludtam vagy 4 órát az éjjel… na mindegy, a lényeg, hogy időben felébredtem, és belefért még egy hajmosás is, és el sem késtem – csak a fényképezőgép hagyott cserben: a szokásos akku töltetlenség. Elinduláskor még beállítottam rajta a dátumot, és működött, ahogy kellett – egészen addig, amíg a helyszínen meg nem nyomtam az exponálógombot, aminek a hatására se kép, se hang. Akku…rva életbe. Erre a problémára az a megoldás, hogy elindulás előtt próbafényképet készíteni. Ha egy sikerül, sikerülni fog több is.
A helyszínt illetően, a Fortuna hajó valóban a Szent István park mellett van, csakhogy aki a Szent István park felől jön, az teheti a kerülőket, mert a park körbe van rácsozva, egy db. bejárat-kijárattal. A park körbekerülése után már csak az alsó rakparton kell átkerülni valahogy; lejárólépcső keresése, zebra keresése – vagy az autók között a hézag megtalálása, és már ott is van a hajónál – és következik a fedélzetre való feljutás: két „kérdezőbiztos” két oldalról, keresztkérdésekkel; hogy hívnak, honnan érkeztem, milyen minőségben. Egyszerű bloggerré fokoztam le magam – végül is, itt és most ilyen minőségben jelentem meg. Ami meg ezen túl van, azt sokáig tartott volna elmagyarázni.
Tehát, blogger; jaj de jó, akkor fórumozzak is egy kicsit, és ahol marhaság üti fel a fejét, baromságokat állítanak a Magyarok Szövetségéről, azt kéne rendberakni. Nos, jó; bár nem érzem magam tótumfaktumnak MSz-ügyben, nem lévén az…
Közben azt is megállapíthattam, hogy megjelentként még mindig nem az újságírók voltak többségben, hanem az MSz érdeklődő tagsága.
Ezek után már csak a regisztrációs adatlap kitöltése volt hátra; név, telefon, email, sk. aláírás.
Azért ez egy kicsit rámászós-görcsölős, még tűréshatáron belül, de érződik a szándék.
Ellátmányként volt üdítő, pogácsa, és kávé; én ezen a téren nem kerültem nekik semmibe, nem ezért mentem. Persze ha valaki nagyon ki van tikkadva, jó, ha vannak ott ilyen dolgok.
Ez volt a körítés, és most már a lényeg következik, az előadók és az előadások.

Konferanszié:
Szeretettel köszöntök mindenkit a Magyarok Szövetsége sajtótájékoztatóján; a mai nap négy előadónk van, Vukics Ferenc, a Magyarok Szövetsége elnöke, Molnár Ervin, a gazdasági tagozat vezetője, Szarvas Béla a pénzügyi tagozat részéről, és Drábik János, aki a gazdasági programunknak külső szakértője. Az elmúlt hétvégén volt a magyarok országos gyűlése, Kunszentmiklós-Bösztörpusztán, és ott a Nemzeti Érdek Programot bemutattuk. Mivel az elmúlt hétvégéről mi már tartottunk egy sajtótájékoztatót, de nagyon kevesen vettek rajta részt, ezért így nemigen jutott el a nagy nyilvánossághoz annak a híre, ezért először szeretném felkérni Vukics Ferencet, hogy röviden foglalja össze, hogy mi is történt Bösztörpusztán, ahogy több mint 180 ezer ember volt kíváncsi a mi rendezvényünkre.

Vukics Ferenc:
Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a sajtó képviselőit, Vukics Ferenc vagyok, a Magyarok Szövetsége mozgalomnak a kezdeményezője. A mozgalom a múlt ősszel indult útjára, egy kicsiny helyről, Nagybörzsönyből, Törökmezőről, egy turistaházból, és jutott el odáig, hogy 2009 augusztus 21-22-23-án Magyarország legnagyobb társadalmi rendezvényét sikerült megszervezni, ahol biztos adataink szerint minimum 180 ezer, és körülbelül, ha nézzük az úgymond nem hivatalos szórt adatokat, körülbelül negyedmillió ember részvételével számoltunk a három nap alatt, és ez a becslésünk a rendezvény során be is jött. A rendezvény egyik érdekessége volt, hogy amellett, hogy 21-22-23-án országszerte nagy fesztiválokat és rendezvényeket, talán még világbajnokságokat szerveztek akár a közelben is, ez a rendezvény mégis óriási érdeklődésre tartott számot, s ez annak köszönhető, hogy a Magyarok Szövetsége mozgalomnak a tagjai az elmúlt időszakban végigjárták az országot, és több mint 1300 magyar településen építettek ki képviseletet, és 650 olyan működő közösségünk van, amelyik az elmúlt 6-7 hónapban 1200 kisebb-nagyobb rendezvényt szervezett meg, a tudományos előadásokig, a lakossági fórumokon át pedig a, mondjuk például megyei vásároknak, gyűléseknek a megtartásáig. Ezeken a rendezvényeken is körülbelül ez a negyedmillió ember vett részt, és azt tudom mondani, hogy eddig a Magyarok Szövetségének egyetlen lehetősége volt arra, hogy eljusson az emberekhez, az, hogyha megszólította őket, és szemtől-szembe, a személyes kapcsolatok útján próbált velük kapcsolatot teremteni. A rendezvény másik nagyon fontos érdekessége, hogy nem állami pénzből, uniós pályázatokról, vagy nagyvállalkozóknak a hozzájárulásaiból valósult meg, a Magyarok Országos Gyűlése, hanem olyasmi, ami Magyarországon eddig nem túlságosan megszokott, de amúgy nagyon nagy hagyománya van, az pedig arról szól, a többiekért, a közösségért végzett önzetlen munka; ebből valósult meg. Nemrégiben beszéltünk arról, hogy körülbelül 10-11 nappal a rendezvény előtt, körülbelül 0 forintunk volt a rendezvény megvalósítására; ez azt jelenti, hogy ha valaki megkérdezi tőlünk, hogy miből épült fel a rendezvény, azt tudjuk mondani, hogy hitből; és ez a hit vitte tovább azokat az embereket, akik megpróbálták odarakni mindazt, amit magyarnak gondolnak, magyar értéknek gondolnak, és hadd mondjam el tapasztalásként – és egyszerű tapasztalásként –, hogy azóta is több helyre meghívtak bennünket, hogy nézzünk körül az országban, és itt a Partiumtól elkezdve az Alpokaljáig jártuk az országot; több helyen találkoztunk fesztiválokkal, egy viszont biztos volt mindenhol, hogy szeméthegyek fogadtak mindenhol, és ez Kunszentmiklós-Bösztörpusztán immár két éve nem így van. Akkor azt kérdezték tőlem pl. svájciak, hogy van az, hogy rengeteg ember, többszázezer ember együtt, és nincs szemét. El tudtam mondani, hogy mert ilyen a magyar ember alapvetően. Amúgy ha a lelkében, a szellemében és a hitében rendezettség alakul ki, akkor ezekre a globális ártalmakra neki különösebben nincs szüksége. A Magyarok Szövetsége mozgalom sikeresen hajtotta végre a Magyarok Országos Gyűlését, a céljainkat elértük, a Magyarok Szövetsége csoportok azóta folyamatosan erősödnek, nagyon sok városi szervezet keresi meg őket, jelentkeznek, szeretnének csatlakozni magához a tevékenységhez és a tetthez, és elmondtuk, hogy nálunk egyetlenegy fontos tagság van, ezt úgy hívják, a tett tagsága; tehát aki tesz és dolgozik ezért a mozgalomért, az a valódi tagság, valahova egy lapra felírva nekünk nem túl sokat ér az egész. Hogy miről szól itt ez az augusztus végi nagy rendezvényünk: szólt arról, hogy megpróbáltuk összegezni a lehetőségeinkhez képest a magyar kultúrát a találmányoktól a tudósmunkákig, a gyógyítástól a hagyományőrzésig, és természetesen egy társadalmi feladatig is, azt pedig úgy hívják, hogy az igazság keresése, és leginkább pedig az igazságnak és a törvénynek való megfelelés. 11 óriássátorban zajlottak az előadásaink, mint a tájékoztató előadások, mint pedig a Nemzeti Érdek Programnak az előadásai; ott még mi reménykedtünk benne, hogy azok a meghívott csoportok, szakmai csoportok is meg fognak jelenni, akiknek egy ilyen nemzeti érdek program alakításában azért fontos feladatuk lenne, és kaptak meghívást pártok is; el tudom mondani, hogy egyetlen pártnak a képviselői sem jelentek meg a helyszínen. A rendezvényt követő sajtócsend, és a kollégáktól érkező visszajelzések a számunkra azt jelezték, hogy nem vagyunk kívánatosak, nem kívánatos egy valóságosan alulról jövő kezdeményezés. Ma Magyarországon többször tapasztaljuk, hogy civilekre próbál hivatkozni mindenki, miközben ezeknek a bizonyos civil mozgalmaknak a hátterében nem áll tagság, nem áll szervezet; a politika játékszerei. Mi reménykedünk benne, hogy Magyarországon sikerült megteremteni azt az erőt, amelyik valóságosan alulról jött, alulról szervezte a tetteit és a cselekvéseit; mi ezt Kunszentmiklós-Bösztörpusztán megpróbáltuk bebizonyítani, hogy ez így van, és ez így lehetséges, és hogy ennek így van értelme. Azok az emberek, akik ezt fel tudták építeni, ezek az emberek, ez a típusú ember, ebben az országban szerteszét a megyékben, a nagyvárosokban, a kis községekben, a tanyákban megtalálható. Tehát azt tudom mondani, hogy a magyar ember még mindig létezik Magyarországon, bármilyen előzetes híresztelés van. A dolgozni, a saját hazájáért cselekedni akaró magyar ember még mindig van; és nem csak egy nagy rendezvény kedvéért, vagy a körülötte lévő lakosság felvilágosításának a kedvéért hajlandó dolgozni, hanem hajlandó egy megerősödött, növekvő, testben, szellemben és lélekben folyamatosan gyarapodó Magyarországot is építeni. Ez a lakosság, ez a legnagyobb erő; ennél nagyobb ereje nincs – és nagyobb feladata sincs egy államnak, minthogy ezt a lakosságot mozgósítsa, a saját állami, és nemzeti céljainak az érdekében. Mi megpróbáljuk megtenni, hogy az altatott magyar lakosságot újra tettre bírjuk, és elindítsuk egy olyan úton, ami arról szól, hogy pártokon fölülemelkedve – és a pártoknál, szoktuk mondani, nagyobbnak kellene lennünk – tudjon tenni valamit az országáért. Az elmúlt időszakban elterjedtek azok a téves nézetek, miszerint a Magyarok Szövetsége párttá kíván alakulni – olyan kicsik, mint egy párt, nem szeretnénk lenni – és olyan céljaink se szeretnének lenni, mint amilyenek egy pártnak a céljai. A sajtócsend az első időszakban kicsit nekem csalódás volt, hiszen azt gondoltuk, hogy Magyarországon ennél több még a sajtószabadság. Azóta a visszajelzések alapján, egy kicsit – hát szinte azt mondom, hogy konok magyar emberként –, az erősödött meg bennem, hogy nem baj, akkor nekünk még jobban kell végezni a feladatainkat, még jobban kell tennünk az emberekkel való foglalatoskodást, és ez alapján kell hogy áttörjünk; talán ez azért van, hogy minket is alakítson, formáljon, neveljen, és hogy ne térítsen le arról az útról, amit mi tisztának, érthetőnek, magyarnak, és nemzetinek gondolunk.
Tisztelt hölgyeim és uraim, a sajtó képviselői, nagyon szépen köszönöm, hogy önök most eljöttek, és megpróbáltak megjelenni, és megpróbálnak majd beszámolni erről a rendezvényről. Amit előzetesen el tudok mondani, hogy augusztus 13-14-15-én jövőre Bösztörpusztán mi újra találkozni fogunk. Minden addigi történéstől függetlenül megpróbáljuk elérni, hogy Magyarország addigra egy sokkal összeszedettebb állapotot mutasson. 23-án pedig elfogadtunk egy kiáltványt; a Magyarok Országos Gyűlése hatására megválasztásra kerül a Magyarok Szövetsége mozgalom országos elöljárósága, a megyei és az országos küldöttekkel, és ez a küldötti tanács úgy döntött, hogy a 23-ikai nappal egy kiáltványban megszólítja a politika jelenlegi képviselőit, a hatalom jelenlegi birtokosait, hogy felszólítsák őket arra, hogy Magyarország álljon át a törvényes magyar állam gyakorlatára. Az elmúlt időszakban a legnagyobb problémáink közé tartozik az, és szinte minden problémának az alapja, hogy a demokratikus folyamatok 1989 után Magyarországon nem zajlottak le; tehát végérvényesen nem zajlottak le, sőt, a kezdő pillanatoknál nagyon súlyos hibák kerültek a szakértői csoportoknak az értékelési körébe – és itt el tudjuk azt mondani, hogy az elmúlt időszakban az alkotmánybíróság, ami amúgy pártok által irányított szerveződés, de azért ott is vannak olyan emberek, akiknek van még lelkiismeretük, már 4 alkalommal felszólította az elmúlt időszakban a mindenkori magyar parlamentet, hogy az alkotmányos hiányosságokat tessék pótolni, és hogy tessék helyére állítani a törvényes rendet Magyarországon. Erre az elkövetkező években, ha ez a folyamat tart tovább, ami most zajlik itt körülöttünk, nem túl sok esély van; ez pedig egyetlenegy dolgot jelent, hogy a párt-torzsalkodások tovább osztják a magyar nemzetet; ezek a párt-csoportok leszakítanak szavazótáborokat a magyar nemzetből, elszigetelik őket a társadalom többi részétől, és az elszigetelést döntő részben úgy tudják megoldani, hogy ellenségképet keresnek folyamatosan a magyar társadalmon belül. Döntő részében, szinte mindenki, aki nem velünk van alapon, mindenki ellenség. Egy ilyen típusú magatartás azt jelenti, hogy a magyar társadalom prédájává tud válni bárkinek, bármilyen más érdekcsoportnak, hiszen egyetlenegy érdek az, ami nem érvényesül a magyar társadalomban, az a magyar nemzeti érdek. Úgy gondoljuk, hogy a Magyarok Szövetsége betölti azt a szerepet, amelyik a magyar nemzeti érdek védelme érdekében kell,  hogy létrejöjjön, mintegy olyan társadalmi szervezet, aki érdekképviseletet, nemzeti érdekképviseletet kíván megvalósítani, az éppen Magyarországon regnáló különböző gazdasági és politikai hatalmakkal szemben. Erre úgy gondoljuk, hogy már az 1990-es évek óta óriási szükség van; és 20 éves lemaradást kívánunk bepótolni. Egy valami biztos, hogy mennyiben fog látszódni, hogy mennyiben magyar nemzeti érdek, azt tudjuk mondani, hogy a tagságon keresztül látszódni fog: az egyik a cselekedetek és a tettek; úgy gondoljuk, hogy a régi magyar megállapítás igaz, hogy a magyar ember a cselekedetei alapján ítéli meg a másik embert, nem izmusai, filozófiája, és egyéb gondolatai alapján. A cselekedetei alapján dönti el, hogy ki a jó, vagy ki a rossz ember. Egy másik tanítást hadd vegyek elő a népi kultúrkörből: a tétlen kezeknek az ördög ad munkát. Ezt mondja a tanítás, és valóban láthatjuk fiataljainkon, és sokmindenki egyéb máson is, hogy az, aki nem kapta meg a lehetőséget, hogy az országáért tegyen, cselekedjen, és tudjon hinni abban a munkában, amit elvégez, az előbb-utóbb egy negatív folyamatba fordul vissza, és nem tud teremtő erővé előrelépni. Az, hogy teremtő erővé váljunk, az a közösségek, illetve a magyar nemzettársainknak a testi, lelki és szellemi fejlesztésén múlik, és az, hogy ez az előrelépés megtörténjen, ehhez pedig meg kell mozdulni mind a társadalomnak, alulról, és természetesen ennek megfelelően meg kell változni a vezető rétegnek is. Ahhoz, hogy az ország megváltozzon, először nekünk kell megváltozni, és a csodavárás állapotát be kell fejezni. Tisztelt hölgyeim és uraim, Magyarországon a csodavárást be kell fejezni, mert a legfontosabb csoda amúgy is ott van már, és jelen van; az pedig a dolgozó, a hazáért tenni és cselekedni akaró ember, csak végre mozgósítani kellene ezért a célért. Tisztelt sajtó képviselői, reményeink szerint a Magyarok Szövetsége el tud odáig jutni – nem túl hangos, nem túl kiabálós, de nagyon dolgos tenni akarásával – hogy meg tudja rendszabályozni a politikát; és a politikát ki tudja tisztítani abból az állapotából, ami most jelen pillanatban a Parlamentben és a televíziókban zajlik, és el tudunk odáig jutni, hogy visszakapja ez a szó a magyar értelmezését, azt pedig úgy hívják, közélet. A köznek az élete, mert mindannyiunknak van hozzá köze; és aki azt akarja mondani, hogy szűk hatalmi csoportok, és szakembergárdáknak a dolga az, hogy a politikával foglalkozzon, annak, úgy gondolom, hogy újra kéne tanulnia a demokráciát.
Köszönöm szépen.

Konferanszié:
Az előbb elhangzottakkal természetesen párhuzamosan visszatérünk, elmondják a szakértők.
Ez azt jelenti, hogy 13 tagozattal, 60 tagozati munkacsoportban mintegy 500-550 fő vett részt a magyar Nemzeti Érdek Program elkészítésében; össze is állt, június 21-ére; ezután bocsátottuk társadalmi vitára, majd augusztus 21-22-23-án 7 darab, 400 négyzetméteres sátorban ezt körülbelül a 3 nap alatt mintegy 400-500 ember látogatta sátranként, akik a vitában részt is vettek. Először is, ami az egyik legfontosabb jelenleg a gazdaság és a pénzügyeinknek a kérdése; felkérném Molnár Ervint, a gazdasági tagozat vezetőjét, hogy röviden ismertesse a programot, illetve azt a tíz pontot, ami a jelen helyzetben elengedhetetlenül szükséges lépésekre szólít fel. Köszönöm szépen.

Molnár Ervin:
Jó napot kívánok, üdvözlöm a sajtó képviselőit. A Magyarok Szövetségén belül a Gazdasági Tagozatnak volt a legnehezebb feladata; Magyarország per pillanat gazdasági, erkölcsi, és szociális téren súlyos válságban van. Ezek a válságtünetek azért többé-kevésbé gazdasági eredetűek. 20 év mulasztását is be kell pótolni; természetesen a kibontakozáshoz a meglátások, a magyar ötletek is nagyon fontosak, de nem lehet túllépni a mulasztásokon. Magyarországon a nemzeti tőke a ’90-es értéknek a 40%-a. Ilyen tulajdonvesztés békeidőben a magyar történelemben soha nem volt. Ez egy trianoni vesztés, sőt, nagyobb, mert akkor az ország a tulajdonának, a termelt tulajdonának körülbelül 40%-át veszítette el. Ez a veszteség sajnos a lakosságra is kihat; jövedelmi értékben – kevesen tudják, hogy a magyar emberek teljesítményéhez képest – 60%-kal kevesebbet keres, mint ami a szocializmushoz mérten, a teljesítményhez viszonyítva megérdemel. Tehát ha valakinek most 100000 forint a nettó fizetése, akkor a szocialista megbecsülési arányhoz mérten 160000 forintos fizetésének kellene lenni. Ez 19 év alatt, családonként, kétkeresős családdal számolva, 11 millió forint veszteséget okozott. Sajnos a kihatás megmutatkozik szociális helyzetben is: 3 millió ember leszakadt, és rendkívül rosszak az életkilátások, kicsi az átlagéletkor, és rosszak a reprodukciós mutatók. Ebben a helyzetben olyan programot lehet gazdaságilag is csak írni, amely tekintetbe veszi a lakosságot ért súlyos csapásokat is. Mindezek mellett is, a gazdasági programnak a fő számai következnek: az elkövetkezendő 15-20 évben a magyar tőkének vissza kell nyernie legalább a ’90-es értéket, mert e nélkül az Unióban csak alárendelt szerepbe kerülünk. Tehát egy magyar New Deal-t kellene megfogalmazni, magyaros módon, magyar elvárásokkal; és ennek a lakosságra is kell, hogy hatása legyen: vissza kell szereznünk mindazt a jövedelmi értéket, amit elvettek. Ehhez a jövedelmi veszteséghez nemigen világították meg Magyarországon, hogy körülbelül 40%-ban hozzájárult az államadósság, körülbelül 40%-ban a korrupció, és 20%-ban a külföldi cégeknek az erőszakos bérpolitikája. El kell indulnunk egy japán típusú úton, mint 1945 után Japán, vagy Németország; ezek az országok 15 év alatt sokkal többet fejlődtek, mint mi fejlődhettünk volna. Ez nehéz út lesz; egy társadalmi felemelő kurzust kell megfogalmazni. Természetesen vannak hosszú távú célok, és rövid távú célok: rövidtávú cél a mulasztások bepótlása. A magyar államadósságot rendezni kell, a külföldi cégekkel új típusú megállapodást kell kötni, és a korrupciót is gyökeresen fel kell számolni. Hosszú távú célként ez Magyarországnak olyan fejlett országnak kell lennie, mint legalább a Horthy-időszakban volt, műszaki-gazdasági értelemben; mert érezhető az – és amiért szükségessé vált ennek a programnak a meghirdetése részünkről, a Nemzeti Érdek Programnak – mert most már külpolitikailag is érezhető Magyarország leszereplése. Azt hiszem, a dunaszerdahelyi esemény pont ezt igazolja, hogy meg merik velünk tenni. Ennek véget kell vetni, és a Magyarok Szövetsége akciót indít az államjogi hiányosságok, és más egyéb jogi hézagok, mulasztások bepótlása mellett egy felemelkedési kurzus meghirdetését vállalja. Ehhez egy akciót indítunk, s a gazdasági területen tíz követelési pontot fogalmaztunk meg. Engedjék meg, hogy ez most ne fejből, hanem papírról felolvassam. A Magyarok Szövetségének Gazdasági Tagozatán belüli követelések 10 pontja:
Követeljük a magyar államadósság 1993-94-es, lengyel polgári minta szerinti, körülbelül 60-70%-os mérséklését, és a rendezetlenség miatt elveszett, körülbelül 50-60 milliárd dollár visszatérítését Magyarországnak.
2. Az államadósság könnyítése kapcsán, kapjanak a hazai dolgozók körülbelül 10 évre 20-25%-os adókönnyítést.
3. Követeljük a GDP 25%-át kitevő rejtett gazdaság gyökeres felszámolását, ennek keretében szerzett és elcsalt, körülbelül 12 ezer milliárd forint értékű vagyon- és pénzérték visszatérítését.
4. A korrupció, és a rejtett gazdaság felszámolásával juttassanak a társadalom 60%-ának körülbelül 4 és fél millió forintos családi részvényt, a kisvállalkozóknak adókedvezményt, továbbá az önkormányzatok, és a társadalombiztosítási alapok számára ebből részeket.
5. Magyarországon egy radikális, magyar típusú New Deal-re van szükség, amellyel mielőbb munkahelyteremtő állami beruházásokat kell kezdeni, védelembe kell venni a hazai árut, amit az Uniónak is el kell fogadnia.
6. A külföldi cégeknek a további, több száz milliárd forintos állami támogatását le kell állítani, és az eddig áron alul vásárolt ingatlanok értékét utólag meg kell téríttetni velük.
7. A drága állami beruházásokat, például a 4-es metrót, felül kell vizsgálni, a bekerülési árakat mérsékelni kell, és a munka nélküli prémiumokat, csillagászati végkielégítéseket – például a BKV esetében –, és a gyanús pályázatokon nyert összegeket felül kell vizsgálni, vissza kell fizettetni.
8. Az állami beruházások kiadásának mérsékléséhez, és a prémiumok visszaszerzésével keletkező összegeket a 120 milliárd forintos elvonást elszenvedő önkormányzatok, és a csőd-közeli, körülbelül 50 milliárd forintot igénylő devizahitelesek megsegítésére kell fordítani.
9. Magyarország sikeres uniós tagságához a mai magyar termelő tulajdont az elkövetkezendő 10-15 évben 1,7-1,8-szeresége kell növelni, az elvesztett másfél millió munkahely döntő részét vissza kell szerezni, a külföldi cégek hazai fölénye mellett is.
10. A magyar természeti kincseket, a földet, a vízkészletet, a hévizeket, ásványkincseket védelembe kell venni; külföldieknek történő eladását az EU ellenkezése mellett is, meg kell akadályozni, és a róluk eddig kötött, Magyarországra nézve kirívóan káros szerződéseket felül kell vizsgálni, vagy fel kell mondani.
Ez a 10. pontunk, és ezzel állunk a társadalom elé, hogy támogassanak bennünket. Köszönöm szépen.

Konferanszié:
A Magyarok Szövetsége Nemzeti Érdek Pénzügyi tagozatát bemutatja Szarvas Béla.

Szarvas Béla:
Tisztelettel köszöntök én is mindenkit. Néhány sorral, illetve néhány ponttal készültünk mi is; az Ervinékhez hasonló pontokat még egyszer már nem akarok felsorolni önöknek. Azokat az elemeket emelném ki, amik nálunk, vagy a mi programunkban kicsit másként fogalmazódik meg. A gazdasági élet helyreállításának a lehetőségeit vettük górcső alá. Néhány számadat – igyekszem mellőzni, mert Ervintől nagyon sokat hallottunk – de néhány számadat hadd legyen drasztikus. A magyar gazdaság visszaesése tovább folytatódott 2009-ben: a bruttó hazai termék az első negyedévben 6,7-, a második negyedévben pedig 7,6%-kal csökkent. A gazdasági visszaesés hátterében egyértelműen a belső fogyasztás, 9,6%-os csökkenése a meghatározó. Tehát ez a fajta fűnyíró elv, hogy mindent a lakosságtól elvonni, ez jelenik meg ebben. Egy másik elem szintén nagyon érdekes, és összehasonlításban izgalmas: a GDP 50%-át vonja el az állam adó formájában, és költi el. A legnagyobb felhasználási terület: adósságszolgálat, jóléti, valamint szociális kiadások. Gazdaság-élénkítésnek a jelenlegi filozófia szerint csak újabb megszorítás után van realitása. Elképzelhető, hogy ez működésképtelen; eddig is az volt; most már ez nyilvánvaló.
Megfogalmaztuk, hogy szerintünk mit lehetne, vagy mit kellene tenni ezügyben: adósságszolgálat kérdését újratárgyalni, mert ennek a terhei nem teszik lehetővé ezt a kilábalást. Elengedhetetlen az államadósság kialakulásának, felhasználásának, és összetételének a vizsgálata. Ezt nem akarom tovább ragozni, mert Ervin ezt említette, és Drábik úr szintén ki fog térni erre a kérdésre.
Következő pontunk az adóterhelésnek az újraszabályozása; és itt eléggé sok mindenkivel keveredünk vitába – a forgalmi, a jövedelmi, és a vagyoni típusú adózás hármasának és arányainak a kialakítása. Ennek következtében – és itt jön az érdekes – összességében az adóterhelés jelentős csökkentése a környékbeli országok szintjére, ami azt jelenti, hogy a GDP 40%-a; ez gyakorlatilag a jelenlegi adóterhelés mellett, 20%-os adócsökkentést jelent. Ennek megfelelően az adófizetési morál erősítése, jogszabályi kereteknek az egyértelműsítése. Az adóelkerülésnek, mint a meggazdagodás formájának a veszélyessé tétele, hogy ne akarjanak a jelenlegi arisztokrácia, szinte mindenki az ÁFA-n, és különböző jövedelmi termékeken gazdagodni. Ehhez kapcsolódóan az APEH munkájának egyszerűbbé kell válnia, ugyanakkor egyértelmű felelősségi rendszerrel – tehát ne az legyen az APEH szerepe, hogy akit el akarunk tüntetni, arra rászabadítjuk. Az SZJA nyomtatvány nálunk 36 oldal – ezt töltögetjük mindnyájan, amikor eljön az a bizonyos időszak –; északi szomszédainknál ez a 36 oldal, ez 8, az olaszoknál 2 oldal. Itt vannak azok a lehetőségek, amit egyszerűsítenünk kellene. Meggyőződésem, hogy a nálunk kialakított, túlbonyolított rendszer már azoknak sem érdeke, akik ezeket az alkukat megkötötték, és már igazándiból azok is, akik valamilyen előnyöket élveznek, a túlbonyolított rendszerből adódóan már a hátrányok közé kerültek. Nem tudni, hogy melyik érdekcsoport ért el milyen kedvezményt; már azok sem örülnek neki, hogy elérték ezt a kedvezményt; gondolok a biztosítások különböző kedvezményes ágaira, és hasonlókra – már mindenkinek hátránya származik ebből.
Harmadik pont: alkotmányos jogként kell kezelni az egészségügyi, és a nyugdíj alapellátást. Ma komoly viták zajlanak a társadalomban, politikai pártok hol itt, hol ott törnek lándzsát; nálunk, vagy a mi elvünk szerint, az állami felelősség kiegészítéseként szerepelhetnek csak üzleti biztosítók, és azok finanszírozása mindenképpen váljon el az alapellátástól.
Nyugdíjrendszer: a jelenlegi nyugdíjrendszert valószínűleg csak az menthetné meg, ha a korhatárt 110 évre módosítanák; ennek okai nem is csak a demográfiai összetételben keresendők, hanem az ismét átláthatatlan kedvezmények körében, ami már követhetetlen. Ha valamelyikünk a saját nyugdíját ki akarja számolni, akkor 3-4 szakértőt kell fogadni ehhez, be kell menni a TB-hez, és talán tizedik alkalommal sikerül megtudnunk, hogy körülbelül mégis milyen nyugdíjban részesülhetünk.
Ezek azok a pontok, amiben többé-kevésbé minden szakértő egyetért, tehát abban, hogy a nyugdíjrendszer vélhetően öt éven belül összeomlik. De nem vagyunk érdekeltek benne; mi nagy valószínűséggel nem költözünk el innen, tehát egy épeszű nyugdíjrendszert kellene tudnunk kialakítani. Nem biztos, hogy nekünk át kellene venni az amerikai modellt, nem biztos, hogy át kell venni valamelyik Nyugat-európai modellt; próbáljuk meg a sajátunkat kidolgozni; mi arra tettünk javaslatot a pénzügyi szekcióban, hogy egy alap nyugdíj-szint járjon mindenkinek, annak a kiegészítő elemét a többletjövedelemmel meg lehessen keresni, de a jelenlegi, 40 éves korban elmegyek, ekkor megyek, rokkantnyugdíjas vagyok – az ország 1/5-e rokkantnyugdíjas –; ez követhetetlen és működésképtelen.
A következő, nagyon erőteljes pont a helyi, és a közösségi pénznek a használata. A mai hitelpénz a nemzetközi spekulatív tőke befolyásoló és hatalmi eszköze. A forint árfolyamára, de különösen annak a forgási sebességére, magunk, mi magyarok, csekély hatással bírunk. A helyi pénz azonban nem fikció közvetítésére, hanem valóságos értékek mérésére jön létre, az adott közösség mindennapi életének egymás közötti elszámolását segítheti elő. Ez nem csodaszer, hanem a jelenlegi törvényes forint fizetőeszközünket egészítheti ki, azaz a kisközösségekben élő embereket segíti, akik a forrásszűkítést kénytelenek megélni. A belső folyamataikat függetleníthetik a nemzetközi pénzügyi döntésektől. Jelenleg csökken a vállalatok hitelhez jutása – ezt mindannyian megéljük, nap, mint nap – ennek megfelelően csökken a beszállítói, kisvállalkozói körnek a teljesítménye, csökken az ott dolgozó emberek jövedelme. Azért nem gondolják végig magát a folyamatot, mert ennek következtében értelemszerűen csökken az állam adóbevétele is – ha az embereknél nincs pénz, és nincs teljesítmény, akkor az adóbevételek is csökkennek. Szegényedik az állam, újabb hiteleket kell felvenni, ugyanazoktól, akik gyakorlatilag szűkítették a pénznek a körforgását, mert elhelyezték – kereskedelmi bankokról beszélek – elhelyezték a Nemzeti Bankba, a Nemzeti Bank átváltotta, esetleg kivitte az anya-bankokhoz, és onnan visszaérkezik hozzánk, iszonyatos kockázattal, és megemelt kamat-felárral; ezek szerint ők maguk a kockázat.
Valamennyi önkormányzati társulás ésszerű távolságon belül, saját polgárainak a fogyasztását gyorsíthatja fel a helyi pénzzel úgy, hogy én megrendelem a villanyszerelést, közben valamilyen típusú, mondjuk adóvezetési tanácsokat adok, a harmadik pedig kecskesajtot ad érte cserébe, és gyönyörűen elszámolunk egymással, nem kell hozzá senki.
Ötödik: közösségi, szövetkezeti vagy állami tulajdon arányának növelése a pénzügyi ágazatban: a bankrendszer kialakítása és privatizációja komoly technikai és szervezeti fejlesztést eredményezett valamikor a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején; azonban azokat a gazdaságfejlesztési célokat, amelyeket akkor kitűztünk, nem váltotta be. A hazai gazdasági szereplők forrásszűkítése mutatja, hogy nem érdekeltek a bankok, vagy ezek a döntéshozók a hazai tulajdonosi körrel rendelkezők helyzetbe hozásában. Vannak, voltak olyan iparágak, amelyek egyik pénzintézettel sem kerülnek finanszírozásra; ilyen volt a megölt cukoripar Magyarországon – de jelenlegi példákat is tudunk: a Herz, Zalabaromfi, és hasonló megrendelések – egyértelmű, hogy megrendelésekre – tehát a finanszírozó pénzintézetek egyértelműen a megrendelésekre teszik tönkre ezeket a cégeket. Ilyen esetekben hiányzik a nemzeti elkötelezettségű bank. Az ingatlanfejlesztés bizonyos területein – magam is próbálkoztam hasonlókkal – egyes szegmensek teljesen kimaradnak, s egyetlen bank nem finanszíroz, csak valamelyik multinacionális cég jöhet be, és csak az ő általa terített elvek szerint készülhet minden Magyarországon.
A közösségi, és állami tulajdon erősítésére kitűnő alkalom a bankok által állandóan hangsúlyozott bedőlő hiteleknek a reorganizációja: megvásárlásával kerüljön állami tulajdonú – vagy állami bábáskodás mellett létrejövő szövetkezet – kerüljön a tulajdonosok közé.
A pénzintézetek ellenőrzését az MNB a PSZÁF hiányában utasították el ügyfeleinket, és devizahitelnek mondott konstrukcióval nyújtott forint hiteleket. Tehát forint hiteleket nyújtottak, és azt mondják, hogy mi svájci frankban, euróban számolunk el. Az árfolyamok felszabadulásával minden kockázatot az ügyféllel fizettetnek ki; ez egy orosz rulett, olyan módon, hogy az ügyfél előtt mindig töltött revolver van. Az árfolyamok visszaállásával a törlesztő részletek nem csökkennek, pedig Lengyelországban visszaszálltak a régi törlesztő részletek, sőt csökkentek. Ugye mindenütt az árfolyamok visszalódultak az eredeti állapotukba; Magyarországon ez nem következik be – mindenki azt mondja, mert az ország-kockázat nálunk más, mint Lengyelországban vagy Csehországban. Ezek után nem meglepő, hogy hitelesek folyamatosan harcolnak, embereket lakoltatnak ki. Egy hazai többségű, és meghatározó tulajdonost nem hagyna hidegen ez a típusú rablás, mint például azokat az ázsiai bankokat, amiket ilyen típusú közösségek hoztak létre. Ezt szeretnénk elérni, hogy ne csak azok az emberek viseljék a nagy tulajdonosok által közvetített ország-kockázatot, hanem vállaljanak szerepet azok, akik gyakorlatilag az eladósításban komoly szerepet vállaltak.
A lényege ez volt; vannak még apró tételeink, 14 pontban fogalmaztuk meg, hogy mit szeretnénk – ezt nem akarom külön ismertetni – ahol arról szólna még az élet, hogy az állami, tehát a közszféra finanszírozása, és a dolgok visszajuttatása szintén ilyen állami típusú bankon keresztül valósuljon meg, ne az üzleti bankok jövedelmeit növeljük, az állami forrással kétszer-háromszor olyan arányban. Köszönöm szépen.

Konferanszié:
Egy hiányosságot kell majd pótolnom, Drábik János a gazdasági tagozatnak a külső opponensének a beszéde után Herpai Sándor következik majd, aki a Magyarok Szövetsége nyilatkozatát, tehát a 23-ikai nyilatkozatot ismerteti, és ismertetni fogja a mai nappal életbe lépő szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatos nyilatkozatot. Köszönöm szépen.

Drábik János:
Azok a szakértők, akik a kezemben lévő anyagot elkészítették, nagyon alapos és magas színvonalú munkát végeztek; akárhova lapozok, tele van aranykrajcárral; olyasmi, ami szívet melengető, mert ha csak a felét végrehajtanák, akkor a magyar nép ismét talpra állhatna, megerősödhetne. Tehát az első, amit mondani szeretnék az igen tisztelt itt jelenlévőknek: tanulmányozzák ezt az anyagot. Egyébként úgy tudom, hogy elérhető az Interneten teljes szövegben. Kicsit rövidítve: csupa olyasmi van benne, amit egyrészt meg lehet valósítani, másrészt azonnal – úgy értem, hogy hónapok leforgása alatt – nem több tízezer, több százezer ember juthatna munkához; és ez egy alapvető kérdés egy olyan helyzetben, amikor a magyar népnek már nincs vagyona; az egyetlen, amiből még élni tud, az a munkahelye. Itt szeretnék reflektálni arra, ami a Magyarok Szövetségével szemben az egyik legérthetetlenebb dolognak tűnik, és ami nagyon sokan bírálnak, és kevesen akarják megérteni ennek a jelentőségét; mert hogyha például egy ilyen programot – amibe persze olyan követelmények is szerepelnek a megvalósításához, legalábbis rövidtávon, hogy a monetáris felségjogokat legalább részben vissza kellene venni a magyar közhatalom illetékes szerveinek, országgyűlésnek – tehát egy ilyen programot hajlandó bármelyik párt fölvállalni? Mert hogyha én ezt a programot összehasonlítom azokkal a programokkal, amelyek már eddig ismertté váltak, akkor kiderül, hogy ez, bátorságban, találékonyságban messze túlmegy azon; és sajnos nem látok olyan pártot, amelyik ezt hajlandó lenne felvállalni; és itt jön elő az a kérdés, hogy jó az, hogyha a magyar nemzetnek az akaratát, mondjuk a több millió választói akaratot bekanalizálják néhány párt kényszerzubbonya alá, és akkor akár akarom, akár nem, nekem fel kell vállalni annak a pártnak az ilyen-olyan példaprogramját,  holott azzal nem értek egyet, de nincs más lehetőségem. Tehát nyilvánvaló, hogy a pártrendszert – legalábbis hosszútávon – ezt ki kell jelenteni, ez a pénzuralmi világrendnek, azoknak a pusztító világerőknek a kedvenc uralmi formája, amitől ugye meg kell már csak azért is szabadulni, mert hiszen a magyar nemzeti vagyon ennek a globális pénzes korporációs oligarchiának a globális részvényvagyonába lett beolvasztva, és mivel a vagyon hatalom – erről nem nagyon szoktak beszélni, hogy a vagyon hatalom – ha elveszítette a magyar nemzet a nemzeti vagyonát, elveszítette vele a nemzeti önrendelkezését. Tehát itt sokkal többről van szó; itt arról van szó, hogy alapvető nemzeti szükségleteinket, érdekeinket és értékeinket a nemzeti vagyon elvesztése miatt nem tudjuk érvényesíteni, és ezért van az, hogy már 70 ezer forintból élő multinacionális cég munkatársa négy napi éhezés után a munkahelyén éhenhal – a napokban történt. Tehát vissza kell szerezni a nemzeti vagyont, és a nemzeti vagyon visszaszerzéséhez az első lépés ennek a programnak legalább a felének a végrehajtása. Tehát még egyszer mondom, nagyon ajánlom, hogy ezt részleteiben tanulmányozzák. Hosszú távon még annyit tehetnék hozzá: az már nagyon gyakran, úgynevezett főáramlatú médiában is, és pártvezetők szájából is elhangzik, hogy nem elég itt holmi kormányváltás, korszakváltás történik, mert a pénz- és korporációs oligarchia által a világra kényszerített neoliberális pénzuralmi világrend zsákutcának bizonyul, az általa hirdetett eszmék téveszméknek – tehát korszakváltás előtt állunk. Ehhez szeretnék csak néhány szót hozzáfűzni: igen, korszakváltás előtt állunk. De ehhez a korszakváltáshoz meg kell változtatni a tulajdonrendszert, méghozzá a következő módon: a tulajdont természetes személyhez kell kötni, illetve természetes személyeknek a társulásaihoz, és a csalásra kitalált, a gazemberségre, a pénzügyi és a gazdasági bűnözésre kitalált jogi személy láncolatokat, azokat pedig háttérbe kell szorítani, ha lehet, ki kell iktatni. Tehát a tulajdont vissza kell vinni, a természetes személyhez kell kötni, mert csak természetes személyektől várható az erkölcsös magatartás. Hallottak már arról, hogy milyen erkölcsösen viselkedik egy jogi személy? A jogi személy a csalásra, bűnözésre van kitalálva. Ez az egyik dolog; a másik dolog pedig, hogy a tulajdon mértékét, a volumenét a tulajdonosa teljesítményéhez kell kötni. Ily módon tudjuk elérni, hogy az üzleti életben is, és így a társadalmi életben is, érvényesüljenek az univerzális erkölcs szabályai, mert hogyha én teljesítményhez kötöm a tulajdon nagyságát, akkor nincs túlvagyonosodás, túlszegényedés, és akkor nem áll elő az a helyzet, hogy valaki a túlvagyonosodása miatt olyan túlhatalomhoz jut, hogy szinte csábítva van arra, hogy azzal visszaéljen, és sajnos az ember olyan, hogy minden ember egyszerre önző, és önzetlen. Tehát, hogyha túlhatalomhoz jut a túlvagyona révén, akkor természetesen hajlik arra, hogy visszaéljen; nem tartja be azt alapvető szabályt, ami úgy szól, hogy szeresd úgy a felebarátodat, mint önmagadat; vagy azt kívánd, hogy a felebarátod tegyen veled, amit te teszel vele, vagy te azt tedd vele, amit elvársz tőle. Na most, mikor lehet ezt kikényszeríteni? Csak akkor, ha az én felebarátomnak is van olyan anyagi bázisa, vagyis rendelkezik a saját munkája eredményével, hogyha én vissza akarok élni a fölényemmel, akkor neki van annyi ereje ahhoz, hogy a saját érdekét érvényesítve ellenálljon, vagyis a két önzés, két egyenlő erejű önzés találkozása esetén egy tisztességes, erkölcsös magatartás álljon elő vektoriálisan. De ez nem csak az egyénben van így, hanem ez így van az egyének, a természetes személyek társulásai vonatkozásában is. Tehát, igenis, a korszakváltás csak azt jelentheti, Magyarországon is, de globálisan is, hogy nem centralizálni kell a már amúgy is túlcentralizált pénzhatalmat, gazdasági hatalmat, politikai hatalmat, katonai hatalmat, hanem ellenkezőleg, vertikálisan és horizontálisan decentralizálni; a vertikális alatt azt értem, ami az amerikai alkotmányból jól ismert check and balances, vagyishogy szétválasztom a pénzügyi szektort, a gazdasági szektort, a politikai szektort, a katonait, és kölcsönös kiegyensúlyozással egymás ellenőrzése alá helyezem; és ugyanezt el kell érni horizontálisan is, vagyis geopolitikai régiókat, erőcentrumokat kell létrehozni, amelyek egymást kiegyensúlyozzák, és megakadályozzák, hogy az a fajta hatalmi visszaélés előforduljon, ami most a pénzhatalom részéről előfordul, és amely súlyosan sértette az amúgy is már kirabolt, kifosztott országot. Itt megint csak fontossága miatt – és most már befejezem – két dolgot említek: az egyik az, hogy a Nemzeti Bank hivatalosan leírta 1993-ban, a kettes számú műhelytanulmányban: ’73 és ’89 között kaptunk 1 milliárdot ténylegesen; visszafizettünk rá ugyanennyi idő alatt 11 milliárd dollár kamatot, és még maradt 22 milliárd dollár kifizetetlen adósság. Erre az a megjegyzésem, ne várja senki a pénzhatalomtól azoktól, akik képesek így kirabolni az országot, hogy majd azt mondják, hogy drága magyar barátaink, ti olyan rendesen fizettétek már itten 30 éve ezeket az adósságtörlesztéseket… hát miért nem kéritek már egyszer, hogy mi engedjük el a felét, vagy a kétharmadát… Ilyen nem lesz; soha nem fogják a vállunkat megveregetve biztatni, hogy kérjetek már egyszer adósság-átütemezést, vagy elengedést, úgy ahogy a lengyelek. A lengyelek mit csináltak? Azt mondták, hogy nem fizetünk; és addig mondták, amíg lényegében nekik több lépésben, majdnem a teljes adósságukat elengedték; és azért mondtam, hogy adósodtunk el, hogy ha valójában már ’89-ben az egészet elengedik, akkor is 11-szer megkapták, amit adtak. Tehát végül is, hol van az a párt, amelyik felvállalja – amit megcsinált egyébként 2000-ben Nestor Kirchner, és azt mondta, hogy uraim, nem fizetünk. Mi lett? A 165 milliárdból 65-öt hónapok alatt leírtak, elengedtek, és a többit is, így ahogy megoldották. Tehát hol van az a magyar politikai erő? Ezen kívül, a Magyarok Szövetségén kívül, amelyik hajlandó azt mondani, hogy tessék már megmondani ennek a korlátlanul önző módon fosztogató pénzuralmi világrend struktúráinak képviselőinek, hogy uraim, elég volt, most nem fizetünk tovább; kész. Nehogy azt higgyék, hogy olyan nagy baj lenne. Először is, ezt az országot nem lehet kiéheztetni; ez 30 millió embernek is tudna megfelelő élelmiszert adni; minden van itt ahhoz, hogy túléljünk; és különben se mennének el; hát ki az a hülye, aki elmegy olyan helyről, ahol 2008-ban elvitt az országból nettó 17 milliárd eurót. Csak úgy le tudta szívni. Ez az egyik. A másik, és ezzel már befejezem – kérem szépen, önök újságírók; tegyék meg a nemzetüknek azt a szolgálatot, hogy követeljék ki, hogy mire fordították eddig a Magyarországra teljesen fölöslegesen, indokolatlanul rákényszerített 25 milliárd dollárnak a 70%-át, mert ennyit már lehívtak. Pontosan – ne elégedjenek meg ilyen-olyan-amolyan mellébeszéléssel. Kik vették fel, milyen célra fordították, és miért a magyar népnek kell ennek a következményeit viselni?! Ez közpénz, ez közadósság… Miért nem mondják meg, hogy… Egyébként én tudom a választ – de azt én nem tudom elmondani; mert én egyik TV-be sem mehetek ezt elmondani. De feltételezem, hogy önök, a sajtó képviselői így vagy úgy, olyan helyzetbe tudnak kerülni, hogy megfelelő helyen, tessék elszámoltatni ezt a hatalmat, hogy mire fordította ezt a pénzt, de pontosan. Köszönöm szépen.

Konferanszié:
Nagyon szépen köszönjük Drábik Jánosnak a támogató szavakat, meg a biztatást; azt mindannyian tudjuk, hogy nagy harcosa szokott lenni a nemzeti érdekeknek, és nagyon szépen köszönjük, hogy ennyi idősen is van, aki még harcosan fel tudja ezeket vállalni; talán valószínűleg azért, mert őt sem fizetik halálra azért, hogy hallgasson.
A végelszámolásban pedig, ugye van egy ilyen díjunk, hogy Szilaj csikó; ez ugye Kunszentmiklós-Bösztörpusztán került először kiosztásra – a népdal így folytatódik: szilaj csikó nem eladó; és itt ez nagyon fontos dolog, hogy a magyar értelmiség ne adja el nemzetét; ez egy nagyon fontos dolog lenne. Néhány százezer forintért, vagy néhány millió forint többletért legyen kedves ne eladni a saját nemzetét. A végén pedig engedjék meg, hogy ismertessük – első alkalom, hogy van rá lehetőségünk – és nagyon szépen köszönjük a sajtó és televízió képviselőinek, hogy ezt megtehetjük – hogy a Magyarok Szövetségének a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatos állásfoglalását, valamint az országos gyűlésnek a kiáltványát, amelyet azóta a közhatalmi ágakhoz eljuttattunk, ezt itt ismertethessük. Úgyhogy átadnám Herpai Sándornak a szót.

Herpai Sándor:
Köszönöm szépen, én pedig olvasni igyekszem, hiszen fontos minden szó. A Magyarok Szövetsége országos gyűlésének kiáltványa:
Felszólítjuk az államfőt, az országgyűlést és a kormányt, hogy október 23-ikáig kezdje meg az alkotmányos rend helyreállítását. Két hónapon belül meg kell indítani az alkotmányozás folyamatát, az alábbiak szerint:
A Szentkorona a magyar állam folyamatosságát, és függetlenségét, a nemzet egységét megtestesítő jogi személy, teste a magyar nemzetnek, az ország testének, a földnek, a víznek, a levegőnek, és az energiának a jelképe. A Szentkorona e minőségében a teremtett világ, a természet törvényeinek elsődlegességét, fenntarthatóságát, és ezzel együtt az eljövendő magyar nemzedékek létfeltételét biztosítja. Az alkotmány a Szentkorona intézményétől semmilyen módon el nem választható. Az alkotmány történelmi képződmény, azon időszakban is fejlődött, amíg a jogfolytonosság csorbult, így maradéktalanul magába foglal minden erkölcsi, kulturális, és jogi fejlődésünket. A Magyarok Szövetsége, a magyar nemzet nevében, az alaptörvény megvitatásával és elfogadásával, helyre kívánja állítani a történeti alkotmány jogfolytonosságát. Az új alaptörvénynek többek között tartalmazni kell kisebb, kétkamarás országgyűlés felállítását, a választott képviselők visszahívhatóságát, az önkormányzatok, és a társadalmi szervezetek gazdasági és politikai függetlenségének biztosítását, az elszakított területeken élő magyarság magyar állampolgárságának helyreállítását, az alkotmány nyugvásának időszaka alatt a nemzeti érdek súlyos sérelmét okozó szerződések felülvizsgálatának lehetőségét. A további követeléseinket hetente, sajtótájékoztató keretein belül, magyar, angol, és német nyelven közzétesszük, a sajtóhoz, és a diplomáciai testületekhez eljuttatjuk. Amennyiben a hatalmon lévők nem ismerik el a magyar alkotmányosságot, nem indítják el a jogfolytonosság helyreállításának folyamatát 2009 október 23-ikáig, akkor alkotmányjogi jogos védelemre, polgári engedetlenségre hívunk mindenkit. Kérünk minden egyént, és társadalmi szervezetet, aki ezzel egyetért, hogy követelésünkhöz csatlakozzon.
A Magyarok Országos Gyűlése.

Konferanszié:
E követelések kiterjesztésének első lépését hallhatták ezen a sajtótájékoztatón, a gazdasági és pénzügyi tagozatok követeléseiből hangzottak el részletek; a teljes anyagot minden sajtó részére írásban átadjuk.
A magyar állam gyengeségének nyilvánvaló jele, az elégtelen működés nyilvánvaló jele az a gúnyhadjárat, az a helyzet, amelyet a szlovák állam az elmúlt időszakban megtett a magyar állammal szemben. Ezzel kapcsolatosan a Magyarok Szövetsége állásfoglalását szeretném ismertetni.
A szlovák kormány egyre növekvő népszerűtlenségét a soron következő választások előtt kampánycélzatból azzal kívánja eltusolni, hogy az etnikai kártyát kijátszva, össze akarja ugrasztani az évszázadokon át együtt élő magyarokat és szlovákokat. Az alapszerződésben rögzített jószomszédi kapcsolatok felrúgásával megkérdőjelezik az alapszerződés létét. A kialakult helyzetért a magyar kormányt is felelősség terheli, aki (sic!) nem hajlandó a magyar nemzet érdekeit megfelelő eréllyel képviselni. A Magyarok Szövetsége támogatja a felvidéki magyarság által szervezett nemzeti, és nemzetközi tiltakozást. Kiáll az alapvető emberi jognak számító anyanyelv használatának jogáért. A Magyarok Szövetsége tiltakozik a szlovák asszimilációs törekvések ellen, amelyik odáig ragadtatta magát, hogy még a kegyelet emlékművein is át kívánja vésetni a magyar feliratokat. Amennyiben a szlovák kormány a nyelvtörvényt nem módosítja, a két ország közötti megállapodás szellemében, úgy ez a cselekedete az alapszerződés, az európai emberjogi charta, és a diszkriminációt tiltó egyezmények semmibevételét jelenti. A szlovák kormány túlkapásai egyértelművé teszik a nemzetközi közvélemény számára, hogy a nemzeti kisebbségek részére az autonómia jelentheti az emberi jogok biztos védelmét.
2009. augusztus 31., Magyarok Szövetsége
Köszönjük szépen.

Drábik János:
Tehetek ehhez egy megjegyzést, erre a legutóbb elhangzottra? Azt a megjegyzést szeretném hozzátenni, hogy természetesen ennek a hátterében, ugye, Trianon van; na most, akik Trianonban a három nemzetközi jogelvet, ugye, a történelmi, az etnikai, és az önrendelkezési jogelvet félretéve húztak meg teljesen felelőtlen határokat, lényegében egy nemzetközi bűncselekményt követtek el; na most, ezeknek a jogutódai az Európai Unió vezetői. Tehát az Európai Unió vezetői azt az erkölcstelen, elítélendő magatartást nem tehették volna meg, hogy jogelődjeinek máig élő következményeinek a rájuk eső felelőssége alól teljesen kivonják magukat. Ezt fel kellene azért vetni, mert hogyha megkérdezünk egy szlovákot, hogy jár-e nekik az, hogy minden szlovák anyanyelvű egy államban éljen, azt fogja mondani, naná, hogy jár; és ha megkérdezzük ugyanezt, hogy jár-e ugyanez egy magyar anyanyelvűnek is, akkor azt fogja mondani, hogy nem, vagyis kettős mérce; ha pedig egy ilyen kettős mérce van érvényben – ugyanis akkor nem lenne kettősmérce, hogyha etnikai határ lenne, hiszen azért van a szemük tele páni félelemmel, mert lelkiismeret-furdalásuk van, mert tudják, hogy azon az elven, amilyen alapon létrejött Szlovákia, azon az alapon nekik nem jár a színmagyar többségű, vagy magyar többségű, mondjuk így, mert most már az egymillió magyarból már csak 550 ezer van, a többit elűzték, beolvasztották, tehát ugyanazon elven, amelyen alapul Szlovákia, ugyanazon az elven nem jár nekik a magyarlakta terület. Na most, itt a kompromisszum az lenne, először is, megáll az Európai Unió mint jogutód; mint a versailles-i nemzetközi bűncselekményt elkövető világerőknek a jogutódja: nem bújhat ki a felelősség alól. Magyaroknak is jár az etnikai határ; ezt föl kell vetni – és erre lehet kompromisszumként az, hogy jó, ne módosítsunk határt, hiszen úgyis schengeni határok – látjuk mit ér… De akkor legalább adjatok autonómiát. És itt áll meg azoknak az országot vezető pártoknak a felelőssége, amelyek közül egyik se követelte, még Szlovákia és Románia felvétele előtt, hogy előbb legyen meg az autonómia, majd utána támogatunk benneteket. Hát akkor ezek a pártok nem szégyellik magukat?! Arról nem is beszélve, hogy megszavazták úgy, például, ezt a lisszaboni szerződést, hogy el se olvasták. Na hát, ennyit erről.

Konferanszié:
Köszönjük szépen. A nagyon bonyolult logikai okfejtések nekem egy kicsit nehezek, ugyanis mi a józan paraszti ésszel gondolkodunk; arra kérnék mindenkit, hogy a kérdéseket is így tegye föl; egyrészt logikus, egyszerű kérdést, amire logikus, egyszerű választ lehet adni.
Várjuk szeretettel a kérdéseket. Parancsolj.
Szabó László vagyok Üllőről, Magyarok Szövetségének a tagja; én azt szeretném megkérdezni, az előadók valamelyikétől, hogy én kettős dolgot látok itten, hogy amikor ’89-ben a Kelet-európai kommunista rendszer úgymond összeomlott, idézőjelbe téve, akkor azt hitték az emberek, hogy megdönthetetlen. Mégis bábuként hullott össze. A mai, politikai és gazdasági viszonyokat figyelembe véve, és a mostani kormány cselekedeteit – nagyon felfegyverezte a rendőrséget, és mindent megtesz, amikor valamilyen hasonló összejövetel van, lásd 2 évvel ezelőtti augusztus, illetve október 23-ika, hogy, a mostani érzéseink szerint ez a hatalom is összeomolhat olyan könnyen, mint ’89-ben? Köszönöm.
Vukics Ferenc: Megpróbálok gyorsan válaszolni; az egyik nagyon fontos dolog, hogy ez így van, ha annak idején valaki azt mondta volna nekem, mondjuk ’88 vagy ’89-ben, én annak idején például Eszéken sétáltam az utcán, és ha valaki azt mondta volna, hogy néhány év múlva ezt a várost rommá fogják lőni, és a saját országának a hadserege fogja rommá lőni, senki se hitte volna el, hiszen a korzón Adidas cipőt lehetett vásárolni, és a boltokban mindent meg lehetett kapni, amit Magyarországon nem. Ezt hívták az akkori Jugoszláviának, és a dalmát, Közép-dalmáciai hotelek azzal hirdették magukat, hogy ha rossz idő van, akkor azokra a napokra visszafizetik a szállásoknak az árát. Akkor, ha valaki azt gondolta volna, hogy ez lesz az első súlyos helyszíne egy európai tragédiának, lesz majd a helyszíne ez az ország, akkor senki nem hitte volna el. Ha ’87-ben, ’85-ben megkérdeztük volna az akkori pártvezetőket, hogy néhány év múlva van-e arra realitás, hogy a szovjet hatalom fel fog bomolni, és óriási változások indulnak el, nagy valószínűséggel azt mondták volna, hogy őrültek vagyunk, és jobb lenne, ha a most már bezárt lipótmezei intézménybe kerülnénk. A történelem egy más dolog; nem egy emberi alkotmány sokszor; inkább azt mondanám, hogy a Teremtőnek sokkal több köze van hozzá, mint ahogyan azt korábban bármikor is gondoltuk volna; és azt tudom mondani, hogy aki tesz, dolgozik egy adott cél érdekében, annak a céljai megvalósulnak. Ezt adta a Teremtő lehetőségként. Aki lemond valamiről, az pedig el fogja veszíteni azt; ez mindig így működik, és ez így van rendjén is. Tehát az, aki tesz, és cselekszik valamiért hosszú-hosszú nemzedékeken keresztül, az el fog érni eredményt, és aki kitartó, az el fog érni eredményt – erről szól a nemzeteknek az élete – aki lemond valamiről, az pedig nem fog elérni eredményt. Nagyon fontos dolog, hogy a tett legyen az eredmény, és a példamutató magatartás legyen az eredmény. Hogy hogyan tud összeomlani egy mostani rendszer? Ne omoljon össze, változzon meg. Az összeomlásokkal túl jól nem fogunk járni. Azok, akik erőszakos cselekményeket szeretnének ebben az országban – és én úgy gondolom, hogy mások, pont a rajtunk kívül álló erők szeretnének ilyeneket – hogy a hatalmukat valamilyen szinten legalizálni tudják majd a nagyon nagy nehézségek közepette is – nem szabad nekik megadni rá az esélyt. Hogy hogyan kell egy változást megcsinálni, és végrehajtani? Nem német példával, nem japán példával, nem amerikai példával; magyar példával. Egy újszerű példával kell tudni megmutatni; és azért próbáltuk javasolni eddig is mindenkinek, hogy a magyar kultúrkört kellene egy kicsit tanulmányozni; és annyira egyszerűek a megoldások néha – rettenetesen egyszerűek, és furfangosak, mert az életszerű, az a valóságos, és nem sémákat kell követni, amit megpróbálnak nekünk odaadni sémaként, hogy ha így cselekedtek, erre nekünk már van megoldás. Olyanokat kell alkalmazni, amit ők még nem is értenek. Ugyanúgy a Magyarok Szövetségét sem értették, hogy hogy juthatott el ekkora ellenszélben, ellen-árban hogy juthatott le idáig? El fog jutni tovább is – majd csodálkozni fognak. Meg lehet oldani. Egy valami biztos, hogy kell lenni bennünk egy nagyon nagy alázatnak; az alázat arról szól, hogy nem baj, ha nem a mi életünkben következik be; nem baj. De minekünk tennünk kell a magunk dolgát, és a következő nemzedék már megkaphatja; és ez az, amit az emberek néha nehezen tudnak feldolgozni, mert ez a nemzeti életben való gondolkodás, a nemzeti létben való gondolkodás. Az a lényeg, hogy mi tegyük a dolgunkat, de nagyon következetesen, nagyon határozottan, nagyon céltudatosan, és így neveljük a következő nemzedéket is; és ettől a pillanattól fogva van megújítási lehetőségünk; és a Teremtő majd úgyis megadja, hogy ez hamarabb, vagy később történik meg; én szerintem úgy, ahogy megérdemeljük, az elvégzett munka függvényében. Többet azért nem szabad adni, és azért nem szabad kapni, mert nem áll a teremtésnek a talaján; mert nincs mögötte valóságosan elvégzett munka. Tehát aki gyorsítani akar bizonyos folyamatokat, az nagy hibákat fog elkövetni, mert csak súlyosabb kríziseket próbál előidézni. Ami munkát elvégzünk majd mögötte, az alá tudja majd támasztani azt az új szerkezetet, ami létrejön; a levegőből nem szabad leemelni szerkezeteket, mert avval majd nem lehet kezdeni semmit. De ettől nem kell összeomlani; és nem kell rajta csodálkozni se egy másodpercre sem, és nem kell elkeseredni – énszerintem pont lelkesedni kell, hogy van megoldás, és csak ott vagyunk mi saját magunk, nap, mint nap hozzátesszük a magunk dolgát, és működni fog; és el fog jutni a kitűzött cél irányába; el tudunk jutni a kitűzött célhoz. Köszönöm szépen.
Konferanszié: Tessék parancsolni.
Lenhardt Ibolya vagyok a Rekreátor Magazintól. Nagyon tetszett ez a mai előadás, viszont volna egy kérdésem Bösztörpusztával kapcsolatban: úgy tudom, hogy a gárda sokat segített az előkészületben, de szeretett volna ott esküt tenni, és valamiért nem lehetett…
Vukics Ferenc: Engedje meg, hogy ezt… elég gyorsan tudok rá válaszolni; Kunszentmiklós-Bösztörpusztán a Magyarok Országos Gyűlése került végrehajtásra 3 napban. Minden magyar embernek a segítségét, aki ebben a felépítésben nekünk segédkezett, azt nagyon szépen megköszöntük, és fogadtuk is ezt a segítséget. Kunszentmiklós-Bösztörpusztán a Magyarok Szövetségének az országos gyűlése zajlott. Korábban minekünk tájékoztatást arról senki nem adott, hogy ugyanebben az időpontban, miért akkor zajlik, miért nem mondjuk, pl. augusztus 20-án, ami az egy éves évforduló lett volna, miért nem akkor zajlik mondjuk a gárda avatása, az Új Magyar Gárdának az avatása. Ugye augusztus 20 lett volna az egy éves évforduló; ez megint egy másik kérdés, és azt sem értettük, hogy különben miért pont erre az időszakra jelentettek be olyan rendezvényeket, amelyeket korábban nem jelentett be senki egyéb más, de ez teljesen mindegy, más-más oldalról. Jött egy ilyen jellegű szóbeszéd, ott a helyszínen, néhányan vetették fel ötletként, hogy hát hogyha ők így meg vannak szorítva, akkor mi azonnal lépjünk ennek a dolognak az érdekében; mi egyetlenegyet kértünk, hogy legyen hivatalos megkeresés az üggyel kapcsolatban, tehát valaki a hivatalos képviseleti szervek közül keressen meg bennünket. Erre elég sok tanúnk van, és úgy mondom, hogy miután a Magyarok Szövetségében a nemzeti radikális oldaltól a baloldalig és a politikától távol maradó csoportokig mindenki eddig együtt tud működni – valami érdekes módon nálunk ez megy – tehát vannak elég sokan, akik ezt a dolgot tudják igazolni. Nekem a felvetésre hivatalos megkeresés nem érkezett. Nem érkezett. Tehát nem érkezett hivatalos megkeresés, és az az állítás, hogy mi pénteken délután és este, a Magyarok Szövetsége döntött úgy, és tájékoztatta a Gárda vezetőit arról, hogy mi azt ott nem engedélyezzük, ez nem fedi a valóságot. Ilyenkor egy nagy kérdés van, hogy ki az, aki a mellékismereteket eljuttatta, és próbálja ezt létrehozni; ilyenkor néha azon gondolkodom, hogy ez véletlenül, mert ennyire rosszul szervezetten működnek a dolgok, és működik a kapcsolatteremtés különböző helyeken – vagy szándékos. A kérdés: egyet tudok mondani, hivatalos megkeresés nem történt, és miután ilyen nem történt, nem tudtunk rá választ adni. S aki egy megnemkeresésnek a válaszadásának a következményeire próbál bennünket felhívni, akkor, egy meg nem történt eseményre mi nem tudunk reagálni, tehát nem tudok ezzel kapcsolatban választ adni. Egyet biztosan tudok mondani, hogy azokat az embereket én tudom szembesíteni bármikor, akik ezeket a beszélgetéseket megtették, és annyit tudok mondani, hogy nem a Magyarok Szövetsége oldalán vannak azok, akik nem mondtak igazat. Köszönöm szépen.
Lenhardt Ibolya: Köszönöm.
Konferanszié: Kérdés?
– Itt vagyok.
Konferanszié: Kérdés lesz?
– Igen.
Konferanszié: Tessék, parancsolj.
– Budai Gábor, Magyarok Szövetsége, X. kerület. Épp tegnap olvastam valamelyik kerületi újságban, hogy az ENSZ kezdeményezte a trianoni békeszerződés helyreállítását; ez azért furcsa számomra, mert tudjuk, hogy a készülő világkormánynak a világhadserege az ENSZ, és ezzel kapcsolatban az lenne a kérdés, hogy vajon mi a céljuk ezzel? Jól tudjuk, hogy általában úgy dolgoznak, hogy az akció…
Konferanszié: Ennek a kérdésnek a megválaszolása biztos, hogy most itt tőlünk várható?
Vukics Ferenc: Egyet tudok mondani, gyorsan megpróbáljuk, hogy ezzel is kielégítsünk mindent. Az ENSZ-et kellene megkérdezni. Miután mi nem az vagyunk, tehát hogy őnekik mi a céljuk, ezt ők tudják a legjobban, és mi, még egyszer mondom, azzal a napi politikai dobálózással nem szívesen szeretnénk foglalkozni, amit évek óta lebegtetnek, ez is egy olyan kérdés, ami évek óta oda van lebegtetve, mint mondanivaló. Ez egyetlenegy dologról szól, hogy olyan dolgokon törjük a fejünket, ami aztán úgysem fog megvalósulni, és rengeteg energiát a semmire fogunk fordítani. Egyetlen dolgot szeretnék; hogy ha mi tesszük a dolgunkat, higgyük el, hogy ha tesszük a dolgunkat, akkor lehet megváltoztatni dolgokat, és a szemléletből egy picit hogy hadd próbáljak ellenpólust állítani a két szemlélet között. Vannak magyar csoportok, akik például az erdélyi székely autonómiával kapcsolatban azt a megállapítást tették, hogy igen, el kell menni, nemzetközi porondon éjjel-nappal harcolni kell, Brüsszelben el kell foglalni egy szobát, bérelni kell, és akkor legyen mindig valaki ott, aki – hogy is mondják ezt – lobbi-tevékenységet fog majd folytatni állandó jelleggel, az ottani autonómiával kapcsolatosan. Hát ez egy szép elképzelés, de olyan emberek, akik nem akartak nekünk soha autonómiát adni, azoknak ott fizetni az albérletet, nem túl sok értelme van. Annak már van értelme, hogy minden székely faluba minden székely ember úgy fogja érteni, hogy igen, szüksége van az autonómiára; ettől a pillanattól fogva történik majd változás. Addig nem fog történni semmi. Tehát addig, amíg az emberek erőt nem tudnak felmutatni, szervezettséget és közösségi életet nem tudnak felmutatni, akkor nem tudnak felmutatni érdek-érvényesítő képességet. A többi a mese tárgya; a Szíriuszé, meg a marslakóké. Tehát a többi a mese tárgya; és mindennek alapjaiból kell tudni kiindulni – és bárki mondhat valamit, és feldobhat új hírként, foglalkozni lehet vele – én ezt mindig így szoktam mondani: csettintettek egyet, rávetettük magunkat a koncra, húztuk-cibáltuk, és nem történt semmi. Évek óta nem történt semmi. Ezért kell mondani, hogy sokkal céltudatosabbnak kell lenni, haladni, és az, aki mindig a csettintésekre teszi meg a következő lépést, és azzal foglalkozik, amit mások csettintenek, ő közben a saját maga dolgával nem tud foglalkozni.
Köszönöm szépen.
Konferanszié:
Köszönjük szépen a részvételt, a sajtó részéről is, a vendégek részéről is; a busz Dunaszerdahelyre innen indul; lassan el is kell indulniuk, hogy időben odaérjenek, tehát aki szeretne menni, akkor ki lehet menni. Köszönjük szépen.

*****

A saját nézetem MSz-ügyben:
Először is, három sajttáji felvetésre reagálva, és kezdve Drábik János panaszával: „…itt jön elő az a kérdés, hogy jó az, hogyha a magyar nemzetnek az akaratát, mondjuk a több millió választói akaratot bekanalizálják néhány párt kényszerzubbonya alá, és akkor akár akarom, akár nem, nekem fel kell vállalni annak a pártnak az ilyen-olyan példaprogramját,  holott azzal nem értek egyet, de nincs más lehetőségem.”
Más lehetőség van, végtelen számú „menü” viszont nincs. Sőt, menüből most alapvetően csak kettő van, a haza-kiárusító hazaárulóké, és az országot megtartani akaró nemzeti oldalé; a többi csak a választható „desszert”.
Az „étteremben” valaki vagy „szakács”, vagy „fogyasztó”; és akinek nem tetszik a menü, annak így az a lehetősége marad, hogy ő legyen az egyik szakács – felvállalva persze mindazt, ami ezzel jár.
Ha sok menü lenne, az nem is lenne jó, mert az a forgácsolódást és atomizálódást jelenti – és az megint csak oda vezetne, és azt jelentené, amit a magyargyűlölő zsidó Regős Péter mondott: mi diktáljuk a menüt, s ti eszitek meg.
A diktatúrában a diktátor, demokráciában pedig a „legnagyobb demokrata” akarata érvényesül – amit hívhatunk legerősebb érdekcsoportnak, vagy legerősebb kutyának is. Bár szeretni nem kell, de ez van.
A másik: Vukics Ferenc említette a mondandója végén, hogy mások csettintenek, mi pedig rávetjük magunkat a koncra – avagy a gumicsontra –, és hogy ehelyett a saját dologgal kell foglalkozni, és haladni vele. Egyetértek, azzal a hozzátétellel, hogy nincs kivétel – a Magyarok Szövetsége is egy „csettintés” a sok közül; és így jutunk el oda, hogy vezetők és vezetettek vannak, és hogy ki mit „csettint”, és hogy ki mit választ.
A harmadik az a megjegyzése, hogy „kell lenni bennünk egy nagyon nagy alázatnak; az alázat arról szól, hogy nem baj, ha nem a mi életünkben következik be; nem baj”.
Ezt én nem nevezném alázatnak, hanem hosszú távú programnak, és előrelátásnak. Már csak azért sem alázatnak nevezném, mert a szó valódi értelmében a nagyon nagy alázatot nem vettem észre, csak a nagy arcokat.
Ami nincs bennük, azt nem lehet kihozni belőlük, hiába, na.
Innen a végére ugorva a dolgoknak, ez volt az első, és az utolsó MSz sajtótájékoztató, amin részt vettem. Az oka: először lekádereztek, aztán miután megkapták, amit akartak, következett a felhasznált papírzsebkendő esete: használd ki, és dobd el, mert már nincs rá szükség – onnantól már levegőnek néztek. Nagy feleslegességemben nem is tudtam jobbat és értelmesebbet tenni, minthogy hűtöttem magam a hajó szabadtéri részén, a korlátnak támaszkodva, amíg el nem kezdődtek a beszédek, és élveztem az egyedüllét örömeit, mert abban legalább nincs semmi kínos.
Az ördög a részletekben lakozik, mint pl. ebben is: „Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a sajtó képviselőit, Vukics Ferenc vagyok…”
Nem mondták meg a főnöknek a lekáderező ajtónállói, hogy kikből áll a társaság? A köszöntésből az következik hogy az MSz érdeklődő tagsága – akik többségben voltak ott –, le van ejtve; és akik már csak azért is többségben voltak, mert utána onnan mentek tovább busszal Dunaszerdahelyre tüntetni a magyarokat sújtó nyelvtörvény ellen.
Apró, de jellemző epizódok; és én azt a másik végkövetkeztetést is levonhattam, hogy minél alacsonyabb szinten áll valaki az MSz hierarchiában, emberileg annál normálisabb (pl. Blanka és Tamás is, akikkel pénteken találkoztam MSz-ügyben).
Bár a sajttáj mondanivalója érdekes volt a számomra, de ha közölni akarják a jónéppel, akkor az lesz a legjobb, ha felteszik az erről készült videót a honapjukra, vagy valamelyik videómegosztóra (részletekben, ha az időkorlátos), mert pl. nekem az élő sajttájból ennyi elég is volt; és talán nem is én vagyok az egyetlen, aki így van ezzel. Vagy tudnak olyan sajttájt tartani, ahol jobban érzi magát az ember annál, mintha egyedül lenne, vagy csak buknak azzal, hogy a lelki diszkomfortot biztosítják a megjelentek számára.
A negatívumok sorában a második pont az, hogy Vukicsnak és társainak már van néhány zavaros, és kétesélyes ügye, az egyik az, hogy miért nem tarthatott a gárda avatást Bösztörpusztán. Vukics szerint őket hivatalosan ezzel nem kereste meg senki. A gárdisták szerint: de igen. Harmadik nézet, az MSz tagságból: túl későn szóltak nekik. Így aztán tetszés szerint, prekoncepció, vagy dobókocka-alapon mindenki választhat a variációkból.
A másik a „lesz vagy nem lesz párt”; ezzel most kb. ott tartanak, hogy párt ugyan nem lesz, de egyéniként induló képviselő az valószínűleg lesz.
A harmadik az, hogyan egyeztethető össze, hogy Vukics a rezsim egyik erőszakszervezetében szolgál, miközben meg akarja dönteni a rendszert – vagy megváltoztatni –, és miért nem rúgták ki (lásd pl. Hugo Chavez is ezen a pályán járt, már ami a katonaságot, és a puccsot illeti).
A negyedik, hogy ki előlegezte meg a rendezvény – a Szentkorona-rádiósok szerint 50 milliós – költségét, ami azután bejött az árusok helypénzéből? MSz tagsági nézet szerint ők pénzügyileg tiszták, csak a többség leszavazta, hogy a pénzügyek fel legyenek téve a honlapra, mert mi közük hozzá másoknak; és év végén úgyis lesz szervezeti elszámolás. Ötödik, hogy miért nem álltak ki a politikai foglyokért – és a többi kérdés – és már lehetne dossziét nyitni „A Magyarok Szövetsége zavaros ügyei” címmel. De ezt nem én fogom megtenni, mert annyira azért nem érdekel.
Az én utam tőlük független, és ha vannak, jó, ha nincsenek, úgy is jó. De mert a céljaikat tekintve ők is a barikád nemzeti oldalán állnak, ebből az következik, hogy az optimális állapot a kétoldalú, és kölcsönösen hasznos kapcsolat, ott, ahol megvannak a közös célok és érdekek, és mindezt úgy, hogy a dolog ne legyen erkölcstelen.
Ehhez az optimális állapothoz képest a nemzeti oldalon is marják őket – és úgy látom, hogy konkurencia, önzés, és irigység alapon.
Ha csak 2006-tól számítjuk a dolgokat, akkor is ott volt 3 év, hogy a meglévő szervezetek sikeresen megszólítsák azokat, akiket a Magyarok Szövetsége meg tudott szólítani, ők meg nem. A tudatlanság, a hozzánemértés, a szervezés hiánya következményeit tessék méltósággal viselni, mert más úton járók, és másként gondolkodók és megpróbálók mindig lesznek, és közülük néhányan még sikeresek is lesznek, és az győz, aki valamiben jobb, mint a többiek.
A drágalátos Szentkoronások is messze vannak ám a korrektségtől, amikor megvágták azt, amit Vukics mondott a Gárdista-avatás témában. Felvételek megvágásával manipulálás jobbról; ez ugyanaz, mint amit a zsidómédia is tesz balról.
Én pedig most jutottam el oda, hogy egyetlenegy olyan politikai csoportosulás sincs Magyarországon, amelyhez érdemes lenne csatlakoznom, mert összességében mindegyik az általam elvárt szint alatt van erkölcsileg.
Mindazonáltal, jobb lenne-e, ha nem lenne Magyarok Szövetsége egyáltalán? Szerintem nem lenne jobb.
A legjobb az lenne, ha a legjobb forgatókönyv valósulna meg; és ebben vagyok szkeptikus, és nem kicsit, és van mire.
Szerintem, aki túl sokat – például valódi rendszerváltást – vár a Magyarok Szövetségétől, az készüljön fel arra, hogy azt nem fogja megkapni.
Nem is kicsi a valószínűsége annak, hogy Gyurcs-Orbán-Baj-Ics lesz, ahol a négyek bandája jól megérti egymást.
Erre utal az is, hogy megint megjelent a színen a szélkakas és kaméleon megélhetési politikus, Pozsgai Imre. Ő rá a garancia, hogy ebből is csak ugyanaz lesz, mint a Kossuth téri dologból: hanyatlás, és feloszlás.
Az MSz pályáját illetően eddig annyi történt, hogy néhányan megcsinálták a Kurultájt, aztán amikor látták, hogy működik, még jobban kiszélesítették, és ráépítették a politikát is; és ebben ugyanúgy nem az volt a kérdés, hogy jó ember-e Vukics Ferenc, mint ahogy az sem volt kérdés, hogy jó ember-e a Sziget Fesztivált szervező Gerendás Péter, mert ebben a felállásban a lényeg a rendezvény iránt érdeklődők létszáma, és a vezetői emberi minőség csak a politikai pályára lépésnél kezd fontossá válni.
Akkor nézzünk előre – azt, hogy milyen a Magyarok Szövetsége karakterisztikája, pályája: én egy csúcspont és hanyatlás típusú pályát látok
A rendszerük alapja a látványüzlet (showbiz) + politika – de ezt Vukicsék nem mondják ki; és akit ez – a lényeg – érdekel, az jöjjön rá magától.
Szerintem ebben (ti. a showbiz + politika rendszerben) van 20 év, vagy kevesebb. Megújítással, új elemekkel talán ki lehet tolni az élettartamát a duplájára – viszont az alapkoncepciója szerint mindenképpen csúcspontos, és véges történet. Ha pedig váltanak, pl. országirányítás-megszerzőre, akkor az erkölcsi és szellemi gyengeségeik miatt lesz véges a történet. Az pl., hogy szinte megszakítás nélkül 50 évig kormányon legyenek, mint Japánban az LDP, nincs benne a történetben, mert ahhoz fejlettebb erkölcsi és szellemi szint kellene; ezt a lényeget pedig nehéz, és sokáig tart elérni.
Ezzel nem azt mondom, hogy az MSz felesleges. Nem felesleges, mert sikerült kihozniuk az atomizált emberekből valami újat, ami közösségi, és Magyarországon mostanában ilyen, és ebben a formában, még nem volt – úgyhogy ez egy jelentős előrelépés, és a jelenlegi főáramlat Szodoma ellen hat, tehát jobb hogy van, mintha nem lenne.
Mindez rövid- és középtávot jelent; én viszont hosszú távban gondolkodom, és cselekszem.
Nem akarom ezt hosszan ragozni, úgyhogy témazárásként még egy fontos dolgot említek meg, azt, hogy az a jó rendszer, és társadalom, amelyben mindenki nyer, vagyis nyer-nyer (win-win) helyzet van. Amikor pl. (Li)Bajnai azt mondja, hogy az átalakulásnak (gyk. a módszerváltásnak és hatalomátmentésnek) vannak nyertesei és vesztesei, ezzel deklarálja azt is, hogy az ő rendszerük nem nyer-nyer, hanem nyer-veszít rendszer.
Könnyebb is a nyer-veszít piramisrendszert kiépíteni – ahol a piramis felső, és keskeny részében lévők nyernek, a piramis alsó, és széles részében lévők pedig veszítenek –, mint nyer-nyer rendszert; csakhogy az előbbi igazságtalan, egyenlőtlen, és kettősmércés. Az is egyértelmű, hogy talmudista zsidóknak, és más bűnözőknek a nyer-veszít piramisjáték rendszer megfelel (lásd pl. Madoff-botrány: a zsidó a pénzügyi világ legnagyobb csalássorozatát követte el; és ezer évek óta nem változtak ebben semmit – de miért változtak volna, amikor az a Talmud sem változott semmit, amiből pedig az következik, hogy megtévesztéssel nyerj háborút, csalással nyerj vagyont, és a többi aljasság és erkölcstelenség).
Nekem határozott elvárásom a ténylegesen nyer-nyer (win-win) típusú rendszer – tehát nem a hitetős, hogy az az, amikor nem az.
Amennyiben széles körben határozott elvárássá válik a nyer-nyer rendszer, akkor persze az összes sötétlelkű ilyennek akarja majd eladni a nyer-veszít dolgait. Viszont legalább ráirányul erre a lényegre a figyelem, és egyre kevésbé lesznek átverhetők az emberek, mert végiggondolják – jobb esetben, ha van mivel – hogy az a dolog valóban nyer-nyer, vagy csak arról van szó, hogy fehérnek akarják láttatni a feketét.
A nyer-veszít társadalmi piramis olyan, hogy kicsi ember, add oda az ingedet, mert kell a naaaagy rendszerünkhöz – és mit kapsz érte cserébe? Azt, hogy hiába dolgozol, hiába aratsz, akkor is meztelen maradsz.
Ha pedig ez az ábra, akkor a lényeg maradt ugyanaz, akár internacionálés-sárgacsillagos a csomagon a szalag, vagy nemzetiszínű pántlika van rajta.
A nyer-nyer az a helyzet, amelyből valamennyi résztvevő profitálhat valamilyen módon, és valamilyen arányban, úgy, hogy a végeredmény több és jobb lesz, mint amilyen előtte volt, tehát pl. a befektetett idő-energia-pénz, vagy bármilyen más ráfordítás minden egyes résztvevő szempontjából megtérül, az adott dolog megéri az árát.
Van erről szócikk is a Wikipedián, de jellemző módon nagyon kevés nyelvre van lefordítva, és a magyar sincs közöttük. Persze nem ez az egyetlen szócikk, ahol a téma valójában fontos az életben, és mégsincs lefordítva; Win-win game.
Én pedig azt mondom, hogy a magyarra fordítás helyett mindenki tanuljon meg angolul – már csak azért is, mert anti-Babel projektként ez a közös nyelv az élet-univerzalista rendszerben.
A rendszerépítőknek az a tanácsom, hogy ne nyer-veszít rendszert építsenek; akik pedig rendszert választanak, és a tagjává válnak, azok gondolják végig, hogy milyen az a rendszer ténylegesen, és ne nyer-veszít rendszert – és ilyen mentalitású személyeket – válasszanak maguknak, még ha ilyenekből van is a több.
Fontos szempont az, hogy a lelki és gazdasági kapcsolatok mindkét fél számára előnyösek legyenek (nyer-nyer), és hogy mindez a jó erkölcsön belül történjen; ezeket a kritériumokat pedig nem könnyű teljesíteni.
Természetesen az sem mindegy, hogy hány érintett szereplő van; és az sem mindegy, hogy a nyer-nyer rendszerben kinek mennyi a nyeresége, és hogy van-e feltűnő értékaránytalanság – vagy egyszerűen csak értékaránytalanság.
Ha pl. egy kétoldalú nyer-nyer – a társadalom jámbor adófizetői pedig veszítenek – korrupt BKV kliens kimenne az autópiacra, egy új Ford Mondeo 2.0 TDCI automata Ghia Executive-re alkudni, és csereértékként nem egy hasonló kategóriájú autót, vagy ingatlant ajánlana, hanem azt mondaná, hogy itt van egy 40 oldalas, a BKV-nak 9 millió forintot megért tanulmány a kisföldalatti luxus metróvá történő pozícionálásáról, vagy egy másik ugyanennyiért, a Sikló, a Libegő és a fogaskerekű népszerűbbé tételéről – áll az alku?
Erre úgy 10 millió / 10 millió arányban olyan értelmű lenne a válasz, hogy az anyád #@&>*.
A BKV-s történet arról szól, hogy az egyik korrupt gazember megtalálta a másik korrupt gazembert, aki visszaoszt neki; és ahol az így ellopott összeg azért nem éri el a 10 milliót, mert akkor az már a közbeszerzési pályázat esete lenne – ahol viszont meg kellene környékezni a nyertest, aki aztán vagy visszaoszt, ha korrupt, vagy feljelent, ha nem az, úgyhogy az már rizikósabb – és ezért szokták azt úgy csinálni, hogy „testre szabott” pályázatokat írnak ki, ha előzőleg már megvan hozzá a korrupt partner.
Őszintén szólva, nem nézem ki az MSz vezetőségből, hogy valóban jó nyer-nyer rendszert csináljanak, és hogy ellent tudnának állni minden korrupciós kísértésnek; elég volt hozzá egy sajtótájékoztató, hogy biciklista, lefelé tapos, felfelé nyal mentalitást érzékeljek, és azt, hogy vannak, akik a pénzükön, és a vagyontárgyaikon keresztül mérik az embereket.
Vukics pedig olyan, mint egy Orbán-klón; és nagyon úgy néz ki, hogy a minőséget, és erkölcsi szintet illetően Orbán II. rendszere és társasága sem lesz jobb, mint Orbán I.-é, bár az az egy előnyük megvan, hogy talán nem úgy korrumpálódnak, hogy a külföldiek kezére játsszák az országot. Korrupcióból is jobb a tisztán hazai, magyar érdekű és viszonylatú korrupció; és akkor így már ott tartunk ebben, ahol a kínaiak, akik nem a saját országok ellen korruptak.
Az altruisták tipikus sorsa pedig az, hogy kihasználják őket a nyer-veszít rendszerben, és ezt az öngyilkosság egy rafinált módjának is lehet tekinteni. Az élet-univerzalista vallási és társadalmi rendszer pedig tiltja az öngyilkosságot; az élet azért van, hogy végigéljük a testi lehetőségek végső határáig, nem pedig azért, hogy ledegradáljuk, és eldobjuk menet közben.
Összefoglalva: nekem azért az az álláspontom, ami, mert nincs szükségem a Magyarok Szövetségére rendszerként és szervezetként, mert van sajátom; és ami az optimumot jelenti ilyen felállásban, az a kölcsönösen hasznos, kétoldalú együttműködés (nyer-nyer helyzet); és minél inkább nem ez valósul meg, annál inkább tartózkodó, és távolságtartó vagyok, és leszek.
Aki viszont bármi okból az MSz-t választja (pl. azért, mert a jelenlegi választékból nem talált jobbat), az mindig figyeljen oda, hogy mi miért történik, és ne hagyja magát kihasználni, és ne is használjon ki másokat. Várja el a nyer-nyer helyzetet, ezzel az alulról jövő nyomással is kényszerítve a vezetőket ebbe az irányba – és ha mindezek ellenére ez mégsem megy nekik, akkor időben hagyja ott őket.
Az itt leírtak után minden érdeklődő két dolgot tehet: vagy más tapasztalatára hagyatkozik a témában (mint pl. itt az enyémre), vagy úgy dönt, hogy inkább befekteti az időt-energiát, meg mindent, ami kell, és ellenőrzi, hogy az ő szempontjából, és a lelkivilága és a világnézete alapján, mit tapasztal; és ha az enyémtől kellően eltér a lelkivilága, akkor ugyanazt a helyzetet másként fogja megélni.
Mindezek kapcsán közös gondolkodásra hívok mindenkit össztársadalmi nyer-nyer ügyben – és persze mindez olyan megvalósításban kell, ami egyetemes és globális mércével mérve sem erkölcstelen.
Tudni azt, ki hogyan látja, és miért, ha másként látja, abban van némi közös nyereség. A sötétlelkűek – kihasználók, rombolók, és a többi hasonló kategória – persze lehetnek vesztesek továbbra is néhány okból, pl. a lelepleződésük miatt, de értük nem kár, mert nincs is olyan cél, hogy az fennmaradjon, amit csinálnak.

     

     

     

     

A képek Szamosvári Zsolt úr jóvoltából vannak.
Webhely: www.szphoto.hu

A bejegyzés kelte: 2009. szeptember 1., kedd - 19:26, kategóriája: Viszonyulásom.