Hunok és magyarok
A magyar történelem általában úgy „kezdődik”, hogy a magyarok elindultak a Volga mellől, aztán következett Levédia, aztán Etelközből is menniük kellett a besenyők miatt, és bevonultak a Kárpát medencébe.
De mi volt a Kárpát-medencében azelőtt?
A Római Birodalom, a Hun birodalom, Avar birodalom, székelyek…
A lényeg: az egyik államalakulat összezsugorodott, a másik felbomlott, a tagjai beleolvadtak más népekbe, új szövetségek, és új országok keletkeztek.
A mai ember viszont azt hiheti, hogy a már kialakult országok örök időkre megmaradnak, bármi történjen is az évek során. De ez nem így van; pl. a XX. században egyrészt megszűnt a Galícia nevű formáció, másrészt létrejött Izrael; és akkor azokról az országokról, amelyek az előző darabjaiból lettek, még nem is volt szó (Csehszlovákiából Csehország és Szlovákia pl.).
Történnek a térképen változások, csak ezek lelassultak a korábbi korokhoz képest – azzal összefüggésben, hogy már nincsenek olyan mérvű népvándorlások sem. Másként mondva, minden nép elfoglalt egy térséget, nichét, és ott boldogul vagy nem boldogul, gyarapszik, vagy hanyatlik, de ezt lassan teszi. Viszont ez nem jelenti azt, hogy már nem történhet meg valamely ország (teljes) felbomlása, és a tagjainak beolvadása más népekbe.
Ami rossz, az nem marad fenn országként. De miért kellene, hogy fennmaradjon? Ki és miért akarná fenntartani?
Így érkezünk el a mai Magyarország agonizáló, haldokló állapotához…
Szerintem, ami itt van, azt nem érdemes fenntartani, és nem is lehet, lévén hogy hanyatlás.
Közben a zsidók, és a szomszédos kisantant-országok fenik rá a fogukat. (Zidók: „felvásároljuk Magyarországot”; szlovákok: „Magyarország 1918-ban megszűnt.” Megj: az az Osztrák-Magyar Monarchia volt, történelemhamisítók.)
Az látszik, hogy a földrabló szándék még nem fogyott el.
Mi lesz a Hun-Ungariansok sorsa?
Hunok államalakulatként már nincsenek, magyarok még vannak, de ami van, az átlag alatti, inkább rossz, mint jó. Népszavazás sem kell ehhez, kapásból megmondható.
A magyarok azért tudtak eljutni a Kárpát-medencéig, mert hét vezér (Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm) és hét törzs (Tarján, Jenő, Kér, Keszi, Nyék, Megyer, Kürtgyarmat), és a kazárok egy csatlakozó része össze tudott fogni, és ők voltak mintegy négyszázezernyien; tehát átlagosan ötven-hatvanezer fő tartozott egy vezérhez.
Hogy van az, hogy az ókori és középkori emberek sokkal racionálisabban oldották meg a szervezési kérdéseket, és mozgósítottak tömegeket, mint manapság? Ennek egy magyarázata van, az, hogy tudatos rombolás történik azért, hogy egy viszonylag kis csoport tudjon irányítani minél több, a szervezési képességeiben lebutított, és atomizált embert. Egy szervezett csoport hatalmát csak egy másik szervezett csoport tudja veszélyeztetni, atomizált, és szerveződésre képtelen egyedek nem. Egy kalapáccsal lehet ütni, de ha az a kalapács vasreszelékké van átalakítva, azzal már nem lehet. Pedig szinte ugyanaz, darabra és súlyra ugyanannyi vasatom… csak éppen az összetartás nevű lényegi tulajdonság, az egy-ség hiányzik belőle.
Akkor olvasszuk össze a vasreszeléket a megfelelő formában…
Közben házi feladat: hatvanezer ember mozgatása népvándorlásra úgy, hogy sem írott, sem elektronikus média nincs. Az elődök sikeresen megoldották ezt a feladatot… Hogyan? Ismét rá kell jönni, mert ez nincs benne a történelemkönyvekben, és nem véletlenül.
Az a meglátásom, hogy új szövetséget, és új társadalmi szerződést kell kötni, azokkal, akikkel lehet, akik erre alkalmasak.
Új szövetség, új vallás, új társadalmi rendszer, és globális virtuális állam, mert a vallás az a speciális eset, amely nem ér véget az országhatároknál. A valláson belül három eset lehet, vallási irányítású ország, vagy világi (szekuláris) irányítású ország – és az élet-univerzalizmus, ahol a kettő nem választható el egymástól.
Magyarországon a társadalom szövete apró darabokban van, szétfoszlóban.
Itt az ideje, hogy újra összeálljon a használható része; a többi nem kizárt, hogy a zsidók martalékává lesz…
Van már egy nagyobb darab szövet, a Jobbik és a Magyar Gárda; de merem állítani, hogy nem lesz tartósabb, mint az elődei, mert ugyanazon a pályán járnak.
Aki a magyar nemzetet elárulja, a legszigorúbb büntetést fogja kapni – Vona Gábor beszéde a Gárda avatáson
(barikad.hu)
„Lehet ide születni, lehet magyar nyelven beszélni, de ma kevés a vér és kevés a szó, a fotelből és a számítógép előtt ülve pedig okosakat gondolni még kevesebb, MAGYARRÁ – csupa nagybetűvel – csak a tettei tehetik az embert.”
Ezt a szöveget, ha nem lenne benne a számítógépes kitétel, akár Szálasi nemzetvezető nemzetvesztő is mondhatta volna.
Az is látszik, hogy Vona ösztönlényeknek szánta a szöveget, és az érzelmek húrján játszik, mert a gondolkodókat ez nem hatja meg.
Kérdések:
Tett-e a blogírás?
Tett-e az újságírás?
Tett-e a bakancsban, formaruhában masírozás?
Tett-e az igazság kimondása?
(Mikor a csalás mindennapossá válik, az igazság kimondása forradalmi tett. George Orwell)
Azt nem tudom, hogy Vona szerint mi a tett.
Én azt mondom, hogy nem csak a tettek számítanak, hanem főleg az, hogy milyenek azok a tettek, jók vagy rosszak; és ha valaki valamilyen nagy dologba akar kezdeni, inkább gondolkodjon rajta évekig, tanuljon, és gyűjtse az információkat – manapság a számítógép előtt ülve –, azért, hogy jó legyen a tett, mintsem hogy belekezdjen valami olyan nagy építménybe, aminek végül az összeomlás lesz a sorsa. Aki pedig soha nem jut tovább annál, hogy a számítógép előtt ülve okosakat gondoljon, az veszített, miközben nagy kárt nem csinált, tehát nincs vele nagy gond.
Ezzel szemben az ész nélküli tettekből nagy gond, és nagy kár lesz.
Tessék már észrevenni, hogy Szálasinak felépítésből, és összeomlásból állt az élete – és az a magyar történelem is, ami ehhez tartozik; de előtte Horthyra is, utána Rákosira is, utána Kádárra is ugyanez vonatkozik – ezért az egész XX. századi magyar történelem agonizálás, remények és bukások vesztes sorozata – és hogy milyen nehéz kikerülni egy ilyen sorozatból.
Vonáékra persze szükség van a jelen történelmi helyzetben, mert ők tartanak ellent a vörös ártalomnak; viszont az, hogy ők mennyire tartósak, és mennyivel különbek, már egy másik kérdés.
Ezeknek a dolgoknak így kell lennie, azért, mert nincs jobb; a kritika arra vonatkozik, hogy jobbnak kellene lennie.
Megjegyzésként: ez egy nagyobb léptékű történelmi és szervezeti nézet; a bal, közép, és jobb felosztás ezen belül van; és persze ez a hármas felosztás is arra jó, hogy forgácsolja az egységet… a francia forradalmi „vívmány”.
Összefogás? Adott a feladat: megmondani, hogy miért, hogyan, és milyen célokért fogjunk össze; vagyis ok-kifejtés, módszertan, és célmeghatározás; és akinek ez még akkor is kevés, az marad atomizált.
Megjegyzem, számomra is megvan a jelentősége annak, hogy a Hun Birodalom megszűnt, és Magyarország is agonizál; az a jelentősége, hogy ami megszűnt, az megszűnt, ami agonizál, az a végét járja – itt újat kell alkotni.
Betöltés ...