WP

Tomcat beégett
http://sodi.freeblog.hu/archives/2009/05/11/Tomcat_beegett/

Normális ember először tájékozódik, aztán véleményt mond. P. Tamás viszont először véleményt mond, aztán tájékoztatják, aztán törli a bejegyzést.
P. Tamás körei is ilyenek: először kinyilvánítják, hogy az EP népszavazással egy időben tartják a népszavazásukat, aztán felvilágosítják őket, hogy az nem fog összejönni…
Az is igaz, hogy a pécsi kettős választást nem igazán kommunikálta úgy a média, ahogyan kellett volna, de mielőtt valaki állít valamit, először kellőképpen tájékozódik a témában… viszont van, aki másképp csinálja – aztán csodálkozik, hogy van az, amit ő mond, és vannak a tények – és hogy a kettő nem esik egybe, és ráadásul vannak, akik észre is veszik. (tovább…)

Micsoda perspektíva… és az ehhez tartozó ideológiát momentán nem a büdöskomcsik terjesztik, hanem a másik oldali radikálisok.
Tény, hogy az áldozattá tevéshez értenek a legtöbben Magyarországon.
Már nem is csak véletlenül lesznek áldozatok, hanem eleve betervezetten.
A radikális taktika szerint áldozatosítva leszel; a te szemedet fogják kilőni, vagy esetleg a lábadra ráhajt egy vízágyú, vagy szerencsésebb esetben csak eszméletlenre vernek a droidok, mint Révész Máriuszt… az áldozattá válás lehetőségei korlátlanok, főleg ha nő vagy.
Értelmes életed így nem lesz, viszont lehetsz kiváló áldozat.
Én pedig értelmes és erkölcsös emberekre vágyom, rájuk van szükségem.
Jó lesz, ha nem ott keresem őket, ahol nincsenek, hanem ott, ahol vannak.
Nem fejtem ki bővebben, hogy miért nem értek egyet az alábbiakkal; röviden annyit, hogy ők azok a radikálisok, akikkel ha minél többet foglalkozok, annál jobban lefáradok… (tovább…)

Seres Mária gyorsasági rekordot állított fel
(Index)
„Beláttuk, hogy a népszavazás nem a megfelelő intézmény. Egy kérdéshez egy év és négymilliárd forint kell, ezért más formában próbáljuk meg hallatni a hangunkat – mondta Seres Máris hozzátéve, hogy pillanatnyilag azt sem lehet tudni, lesz-e júniusban referendum, mert a népszavazást néhány magánember beadvánnyal támadta meg az Alkotmánybíróságon.”
Ki fizesse a tanulópénzt? Szerintem az elkúrók. Fel lehet tenni népszavazásra a kérdést: mit érdemel az a bűnös, aki…
Persze ezt nem 4 milliárdért, hanem költségkímélőbb formában.
Azt pedig egészen pontosan lehet tudni, hogy mi nem lesz júniusban: az ő népszavazásuk nem lesz, aminek 2 oka is van, az egyik az, hogy S. Máriát megelőzően már kitaláltak olyan törvényt – az „elit” –, hogy EP-választással egyidőben más népszavazás nem tartható. Csak S. Máriáék olyan „jól tájékozottak” voltak, hogy ezt nem tudták idejében. A másik pedig a népszavazásuk megtámadottsága az Alkotmánybíróságon.
Így aztán pontosan 0% az esély a seres-féle néps(z)avazásra 2009. június 7.-én, de még a közelében sem, bár az már mindegy. (tovább…)

A szüleim által hazahozott sokadik takonykórt elkapva az első 2 napra se erőm, se kedvem nem volt kimenni. Pedig jobb lett volna… De maradt a harmadik nap délutánja – amikor megállapíthattam, hogy az 1-es villamos nem jár, mert pályafelújítanak a megállókban. A villamospótló pedig pont úgy ment el, hogy akkor indult el a megállóból, amikor a közelébe értem. Ennek eredményeként legyalogoltam a Szentlélek térig, ahol kerestem a 142-es buszt – és megállapítottam, hogy a busz se jár. De annyira nem jár, hogy már megállóhelye sincs. Sűrű elterelő pofázások közepette buszjáratot szüntetnek meg, amiről viszont egy hangot sem szólnak, és ezt nevezik tájékoztatásnak. Április végén még ott volt a menetrenben a BKV honlapján. Mikor visszaértem, megnézem, és mit látok? Azt, hogy a 141-es után a 143-as következik. Demszkyék eltűntettek egy komplett buszjáratot. Barba-trükk, volt, nincs. Rossz csere volt: a buszjárat maradjon, Demszky tűnjön el. (tovább…)

A judeovírusok által elindított akció-reakció történet folytatódik, de most már anélkül, hogy én a blogban írnék róla.
Ez a bejegyzés témazáróként van itt: nincs már szabad kapacitásom másra, kell a 100% az élet-univ rendszerhez.

1.
A zsidó agymosoda egyik elért eredménye, hogy itt a többség inkább másokkal foglalkozik – lásd pl. a külföldiek segélyezése – mint a szűkebb pátriájával. Mindenki fontosabb, mint mi magunk; pl. a világ bármely pontján éhezők fontosabbak, mint az itt fetrengő, nyomorgó, megfagyó hajléktalanok.
Először a saját porta legyen rendben; ez egy nagy igazság.
Úgyhogy ajánlott levenni a távollátó szemüveget, és a közeli dolgokat is észrevenni, és megszervezni, hogy normálisan működjön, az élhető ország részeként – akinek kapacitása van rá. Amint írtam, az már nem én vagyok, mert megvan már a behatárolt tevékenységi köröm, és ami azon kívül van, az kívül is marad; megmarad másnak.
Megjegyzem, a kizárólag egyirányba ható segítség is nagyon unalmas tud ám lenni: az, hogy én segítsek mindenkinek, de nekem nem segít senki… az se sokáig működik így. Úgyhogy ha valami van, és tartós, az kölcsönös alapon kell, hogy történjen. (tovább…)