WP

A Bencsikrata talált egy támadható pontot, „Achilles sarkat”: „Morvai Krisztina korszakai”.
Ezek szerint vannak akiknek az az elvárása, hogy ha már valaki nemzeti radikális, akkor pólyáskorától legyen az, nem pedig a felismerései hatására…
A másik: a régi dolgok vajon miért pont most kerülnek elő, amikről a cikket a felhasznált idézetek alapján legalábbis már tavaly meg lehetett volna írni? Csak nem azért most került ez elő, mert most van a választási kampány? Elég nyilvánvalóan, de, azért.
A harmadik: a Bencsikrata szerint az öszödi böszme beszédre a reagálás: divathullám – és úgy általában minden társadalmi megnyilvánulás, és reagálás divathullám – amivel, enyhén szólva, csúsztat, és keveri a szezont a fazonnal.
A negyedik: ha Morvai Krisztina mondjuk Árpádházi Szent Margit életét élte volna, akkor meg abba kötnek bele; mert olyan nincs, hogy ne tudjanak semmibe se belekötni. Mindenki életében vannak olyan dolgok, amelyek valakiknek nem tetszenek. Isten sem tetszik mindenkinek, lásd ateisták, sátánisták… Nem vagyunk egyformák, és a nézetek és vélemények köre 360 fokos kör; amiből az következik, hogy a legszentebb életű szent sem fog tetszeni mindenkinek, még ha lenne is ilyen.
Az ötödik pedig az, ami a címben van: ha Morvai Krisztinát nem érdekelné a karrier és a pénz, akkor valószínűleg nem az ismert médiaszereplő, Baló György lett volna a férje, nem tanult volna annyit, nem lett volna CEDAW tag, stb.
Egyeseknek az a baja, hogy: 1.) Morvai Krisztinának vannak felismerései; 2.) és még a karrierét is építi. Hogy mik vannak, nahát.
Nem mintha nem lenne több millió nő és férfi ebben az országban, aki karriert épít, és a pénz is fontos neki – de ha ezt egy Jobbikos EP-jelölt teszi, akkor az ejnye-bejnye, és jön a „leleplezés” arról, hogy ő hogy mert ilyet tenni.
Ha megnézzük az egyes emberek életpályát, az derül ki, hogy bőven vannak Morvai Krisztináénál kacskaringósabb életutak is, és az övé nem egy kirívó eset. Lehetett volna persze következetesebb, egyenes vonalúbb is, csak az nagyon keveseknek sikerül – és akkor sem biztos, hogy az a következetes és egyenes vonal valóban jó irányba tart, és nem valami nagy katasztrófa és bukás felé: ez pedig az egyenes vonalúság veszélye.
Morvai Krisztina bár támadható a múltbeli dolgai alapján – elvileg lehetett volna következetesebb is a politikai oldalválasztásban – viszont olyanok vetik rá a követ, akik rosszabbak nála. A jobbak pedig nem akarják megkövezni ezért, értelemszerűen.
Én pl. voltam MSZP-s is, ami akkor és ott helyénvaló volt – még Medgyessy előtt, az MSZP csúcspontján, amikor momentán nem volt náluk jobb a politikai palettán, engem pedig érdekelt, hogy milyen egy párt belülről – aztán elég hamar rájöttem (a tagkönyvig sem jutottam el), hogy az ő világuk nekem nem felel meg; de a „leleplezőknek” ez ugyebár mindegy… Hozzátéve azt is, hogy ha nem írtam volna ezt le, akkor igazán kevesen tudnának erről.
Ezek után, 2009-ben, az igazságot, az erkölcsi és szellemi színvonalat első számú prioritásokként kezelve, van jobb párt-választásom, mint a Jobbik? Nincs.
Végül már csak az marad kérdésnek, hogy egyéni ellenszenv alapján, vagy megbízásából készült a Bencsikrata-féle „leleplezés”…

Bencsik Morvairól
http://sodi.freeblog.hu/archives/2009/05/27/Bencsik_Morvairol/

A bejegyzés kelte: 2009. május 28., csütörtök - 03:52, kategóriája: Viszonyulásom.