Kicsikém, sok a kicsi kém
Hátha valaki nem tudja…
Húsz évvel ezelőtt, 1989. májusában az ország, de legalábbis annak a politika ránt érdeklődő része Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére készült. Sokan ma is úgy tekintik ezt az eseményt, amikortól a „rendszerváltás” visszafordíthatatlan folyamattá vált, amikor a zsúfolásig megtelt Hősök terén Orbán Viktor elmondta azon beszédét, melynek súlyát, hangvételét és szókimondását azóta sem kérdőjelezte meg senki, s az ország-világ ekkor ismerhette meg, az akkor még szakállt és torzonborz hajat viselő fiatalember nevét.
A fentiekre valószínűleg mindenki emlékszik, de azt viszonylag kevesen tudják, hogy a „Nagy újratemetés” előkészületeinek voltak – nem a nyilvánosságnak szánt – előzményei, melyekről a fátyol csak lassan kezd fellebbenni. Nézzünk ebbe bele.
Még 1996-ban jelent meg a Magvető Kiadónál Kenedi János kétkötetes műve a „Kis állambiztonsági olvasókönyv”. A második kötet 300-ik oldalán említés történik egy 1989. május 26.-i Politikai Bizottsági ülésről, melynek résztvevői: Grósz Károly, Hámori Csaba, Iványi Pál, Jassó Mihály, Németh Miklós, Nyers Rezső, Tatai Ilona, Vastagh Pál, Berecz János, Eötvös Pál, Fejti György, Lukács János, Major László, Nagy Imre és Szűrös Mátyás voltak.
E „díszes” grémium az újratemetés részleteit tárgyalta, s a végén az elhangzó beszédek tartalmára tért rá. Ugyanezzel a témával foglalkozik Salamon Konrád történész 2003-ban a Kairosz kiadónál megjelent „Rendszerváltoztató újratemetés” című könyv is.
A május 26.-i PB ülés minket érintő részletének jegyzőkönyve a két műben egybehangzóan olvasható, íme:
„Május 26-án az MSZMP Politikai Bizottsága hosszasan tárgyalta a temetés várható, számukra kellemetlen következményeinek, illetve azok elhárításának lehetőségét. Ennek során sajnálattal állapították meg, hogy az elhangzó beszédek cenzúrázására nincs lehetőségük, de ha e beszédeket nem tartanák megfelelőeknek, akkor az élő tévé közvetítést még megakadályozhatják. Ennek érdekében viszont előre meg kellene ismerni az elhangzó beszédeket. Nyers Rezső javaslata szerint informálisan meg kell szerezni azokat. Ha ezek a beszédek – mondta Nyers – Vásárhelyi Miklós kezébe jutnak, akkor ezeket megszerezhetjük, de ha nem, – akkor nem tudom, hogy hogy tudjuk megszerezni – .”
No lám-lám a Nagy Imre per hatodrendű vádlottja, aki Kádár földije is volt (mindketten Fiúméban születtek, csak Kádár 1912-ben, Vásárhelyi pedig 1917-ben), aki csak bíróság előtti megalázkodás és megbánás árán tudta elkerülni a súlyos, netán a halált jelentő ítéletet, s aki majdan a Soros Alapítvány kurátori székéig jutott, nos őt az előbb felsorolt díszes grémium, és az akkor még hatalma teljében lévő Nyers Rezső úgy ismerte, hogy készséggel szolgáltat számukra információt.
De ne higgyük, hogy Vásárhelyi Miklós egyedüliként szolgáltatott adatokat az ellenzékről, melynek ő maga is tagja volt (!), voltak más földi halandók, akik meggyőződésből, pénzért, félelemből, netán zsarolhatóság folytán dolgoztak az elvtársaknak, azaz besúgók, ügynökök voltak.
Hogy kik voltak és hányan voltak, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. A titkosszolgálatok alapszabálya, hogy nem adják ki informátoraikat, ügynökeiket. Mégis némi képet alkothatunk, ha megnézzük, hogy a „leköszönő-félben” lévő hatalom milyen apparátust tudott a Hősök tere környékére mozgósítani, ha fellapozzuk Kenedi János fent említett könyvét, különösen a nagy temetésre való felkészüléssel foglalkozó oldalakat. Tegyük ezt, a teljesség igénye nélkül.
Íme egy névsor: Szalma, Hamvaska, Magyal, Fagyal, Varjúháj, Ibolya, Iringó, Aggófű, Tippan, Tulipán, Kárdi, Szellőrózsa, Aranyvessző, Mahónia, Dracénia, Bunkóliliom, Arália, Dianna, Lándzsalevél, Pellea, Erdei mácsonya, Filodendron, Kencia, Azalea, Som, Bromália, Koleusz, Nyílgyökér, Hóvirág, Pettyeslevél, Guzmán, Kankaplin, Vénuszfodorka, Monstera, Pletyka, Articsóka, Kőtörőfű, Borostyán, Párnafű, Kakassarkantyú, Amarillisz, Őszapókaktusz, Tarkalevél, Korallvirág, Mikulásvirág, Pentusz, Szobahárs, Koszorúfóka, Szik, Papsapkakaktusz, Fészekrózsa, Feketeszem, Flamingóvirág, Sövény, Viszályvirág, Forzítia.
Nos, ez itt nem egy arborétum, ez itt a mozgósított ügynökök névsora, s ráadásul nem a teljes névsor, csak a jéghegy csúcsa. És ezek csak fedőnevek, fedőnevek, melyek mögött egy-egy hús-vér ember lapul, aki büszkén, vagy a szégyentől pirulva, sokszor a család elől is titkolva végezte feladatát, végezte, hogy elkerülje a reá és szeretteire esetleg leselkedő nagyobb bajt.
S itt vetődik fel a magától adódó kérdés: mi lett velük? Tudjuk, egy hálózatba bekerülni nem kis feladat, de onnan kikerülni még nagyobb. A be nem kerülésnek a hálózatra nézve kicsi a kockázata, a kikerülésnek annál nagyobb, így ritkán enged el. Gyanítom, nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk ezek a személyek, eltekintve az azóta elhunytaktól és a csekély számú csendben, vagy „reklámemberként” leszerelt, lebukott vagy szándékosan lebuktatott egyéntől, köztünk élnek, figyelnek minket, s arra várnak, hogy Virág elvtárs egyszer kérjen tőlük valamit. S hogy ki a Virág elvtárs, s mit fog kérni: egy nevet, egy információt, új szervezet, egy párt, egy mozgalom létrehozását, egy dezinformálást, vagy bármi egyebet, amire a „gazdának” éppen szüksége van.
S hogy ki a gazda? Ez itt a találós kérdés, de a megfejtést nem kell beküldeni…
Dobai Miklós
Forrás: Polgári Hírszemle, DN2418
-
Frissítés; 110 a 181-ből, 20 év után:
Spiclik tucatjait leplezték le Nagy újratemetése kapcsán (vén Bárándy, Tőke, Droppa, Vörös, stb.)
http://kuruc.info/r/2/41972/
Tagad a besúgólista több szereplője
(zsIndex)
Betöltés ...