Jobbik majális, 3-ik nap
A szüleim által hazahozott sokadik takonykórt elkapva az első 2 napra se erőm, se kedvem nem volt kimenni. Pedig jobb lett volna… De maradt a harmadik nap délutánja – amikor megállapíthattam, hogy az 1-es villamos nem jár, mert pályafelújítanak a megállókban. A villamospótló pedig pont úgy ment el, hogy akkor indult el a megállóból, amikor a közelébe értem. Ennek eredményeként legyalogoltam a Szentlélek térig, ahol kerestem a 142-es buszt – és megállapítottam, hogy a busz se jár. De annyira nem jár, hogy már megállóhelye sincs. Sűrű elterelő pofázások közepette buszjáratot szüntetnek meg, amiről viszont egy hangot sem szólnak, és ezt nevezik tájékoztatásnak. Április végén még ott volt a menetrenben a BKV honlapján. Mikor visszaértem, megnézem, és mit látok? Azt, hogy a 141-es után a 143-as következik. Demszkyék eltűntettek egy komplett buszjáratot. Barba-trükk, volt, nincs. Rossz csere volt: a buszjárat maradjon, Demszky tűnjön el.
Legyalogoltam az 1 HÉV megállót is a kanyargós óbudai utcákon és a büdös Buszesz mellett, aztán eljutottam a Jobbik rendezvényéhez, végcélként az Óbudai szigeten. Volt néhány látásból ismert arc, de közelebbi ismerősök nem voltak. Mivel nekem nem igazán hiányoznak az ilyen non-stop rendezvények, meghallgattam Sárdy Barbara Magyarnak maradni című számát – tanúsíthatom, hogy tud énekelni – meg egy Szkíta-boltos (Szkíta Kézművesbolt, 1114 Móricz Zsigmond körtér. 1), 100 forintos, a börtönbe zárt hazafiak támogatására felhívást, és elindultam visszafelé.
Eközben nem tudtam mindenütt fényképezni, ahol akartam volna, mert annyira erős volt az elektromos zavarás, hogy kép helyett csak színes vízszintes csíkok látszottak.
Visszafelé kimentem a Szentendrei útig, hogy ne a büdös Buszesz mellett menjek – de így se volt jobb; először egy tántorgó lejmoló csövest kellett kikerülnöm, odébb pedig egy nyomorék kéregető volt, aki időnként kivonszolta magát a megálló autók közé is… Judapest-Demszkyland-Liberálisváros jellemzője, hogy a tömegközlekedés leépülőben, a lejmolós drogosok és koldusok hada pedig növekvőben van.
El is határoztam, hogy biciklivel megyek, ahová lehet. Az legalább jár, és árban ugyanannyi, mint a gyaloglás, viszont rövidebb ideig tart.
Az Árpád-hídnál volt még egy jó alakú fiatal cigánynő is a kisgyermekével, aki épp a gyermekét becézte: jó a testszerkezete – meg a pinája! Ez a megjegyzés már nekem szólt, mert rájuk néztem. Biztos nekem is szült volna egyet. Ha csak az afrikai és cigány nők hajlandók szülni… az gond lesz. Szerencsére láttam fehér nőket is kisgyerekkel; viszont a szülési hajlandóság aránya, és a tendenciája aggasztó.
Afrikai és cigány nők: akarsz gyereket? Tessék. 9 hónap múlva meglesz. Fehér nők: gyereket? Hű, az bonyolult, nagyon nehéz, azt nagyon meg kell gondolni… ezért kihaló faj a fehér ember, és ezért szaporodják túl, méghozzá könnyedén, az afrikaiak és a cigányok.
