Libajnai libajani demó
2009. április 2., csütörtökEz már az idei 4.-ik demó, úgyhogy a kvóta teljesítve; a vasárnapi Hősök terei lesz a ráadás, és az idén befejeztem.
Aki sokat jár tüntetésre, az egy idő után úgy fogja találni, hogy unalmas. Akkor nem lenne az, ha a szónokok újat tudnának mondani; csakhogy nem tudnak. Kiárusítják az országot, ők kúrják el, és velünk fizettetik meg, rabszolgák vagyunk a gyarmaton, stb. Attól, hogy ezeregy változatban elmondják ugyanazt, attól az még ugyanaz. Én most sem a szövegért mentem, hanem mert ott beszéltem meg találkozót. Akivel lett volna, az lemondta, mert más fontos(abb) dolga akadt. Miközben kotortam elő a csörgő mobilt ezügyben, letapostam egy nő sarkát a mozgólépcső felé a metrón. Nem nagyon, a tompa orrú edzőcipőben, de határozottan. Kezdődik a nap. Mondtam a nőnek, hogy én voltam, visszanézett, nem szólt semmit. Aztán, némi buszozás után, körbejártam a libajnai villa környékét. Sokan azt hitték, hogy alig van ott ÁVH, mert elől alig voltak; hátul a Dániel utcában a kb. 100 fős egységet viszont nem látták. Régi szokásuk szerint el volt dugva az AVH-s csapaterő.
Annyi történt még, hogy Dóra feltűzte a haját kontyba, és ettől egész másképp nézett ki mint szombaton; és a beszéde is nyugodtabb, magabiztosabb lett. (tovább…)
Betöltés ...