Váltás következik
…a blog témájában.
Egy mondás szerint, a csúcson kell abbahagyni – és innentől kell váltani, következhet valami más.
Legyél te magad az a változás, amit szeretnél látni a világban – ez Gandhi helytálló felismerése. Nem mást mond, mint azt, hogy a változást akaró maga kezdje el a változást, és legyen olyan, amilyennek a többieket is szeretné látni.
A változás most abban áll, hogy eddig a felismerés, probléma-feltárás, és felvilágosítás volt a blogban. Ez az első három szükséges lépés – hogyan működik a világ, és miért pont úgy, ahogy, és nem másként.
Ezt tudni kell, mert ez a valós ismereti alap, amire aztán a szintén reális, helytálló dolgok felépülhetnek.
Én már az első három lépésen túl vagyok – és ha továbbra is ezzel foglalkoznék, az ismétlés lenne, és mint ilyen, egyre kevesebb haszna lenne – úgyhogy innen tovább kell lépni –, és következik a negyedik szükséges lépés, a rendszerépítés.
Az első lépések alapvetően elméletiek – megismerés, tanulás, tudás-átadás – a rendszerépítés viszont elsősorban gyakorlati: a megszerzett elméleti tudást át kell ültetni a gyakorlatba, és fel kell építeni a lehető legjobb rendszert a nulláról. A nulla egy fontos vonatkozásban a legjobb kiindulás alap: abban, hogy ott még semmi sincs elrontva, és mint ilyen, a maga semlegességében hibátlan. Ezért jobb a nulláról kezdeni, mintsem egy olyan rendszerre építkezni, amit a hibátlanság érdekében vissza kellene bontani, akár egészen az alapokig.
Hibátlan nulla pont lehet például egy virtuális lakatlan sziget.
Ó, bárcsak egy kellemes lakatlan szigeten élhetnék – aztán megválogatva beengedhetném a hozzám illő, és a rendszerbe illő többieket is; virtuálisan ez megoldható; aztán egyre inkább 3D-ben is.
Akkor ez egy „körzővel-vonalzóval rajzolt” világ?
Igen, ez egy tervezett világ.
Lehet, hogy majd megvádolnak azzal, hogy nekem a logika az Isten. A régi görögök mondhatnák erre, hogy a Logosz maga Isten; nekem pedig az Isten az isten, viszont a hibátlan logika vezet el hozzá, miután célként meg lett határozva az elérése, és a cél kitűzése is logikus gondolkodás eredménye, miután feltettem azt a kérdést, hogy mi az a legnagyobb és legjobb cél, amire törekedni érdemes az Univerzumban.
Ez a rendszer már a cél meghatározásától kezdve tervezett, és nem pl. a véletlenek alakulásának eredménye. Véletlenek persze előfordulhatnak benne, mint ahogy mindenben, de szándék szerint nem ez a meghatározó, tehát sok meg nem tervezett, „ahogy esik, úgy puffan” elem nem lesz benne.
Ami a további felismerést és felvilágosítást illeti, és annak egy jelenleg fontos szeletét, számomra már lehullt az álarc a gyarmatosítókról, és a lényeg vonatkozásában már nincs új, amit fel kellene fedezni. A mindennapi ugyanazt, vagyis az aktuális esetek kaleidoszkópját pedig továbbra is dokumentálja kuruc.info, és a többiek – akik elegen vannak ahhoz, hogy az esetek 90-akárhány százaléka meg legyen jelenítve általuk.
Aki tudni akarja a lényeget is, nem csak a zsidók által irányított főáramlat-média híreit, annak az Internetről kell tájékozódnia manapság – ez van.
TV és rádió csak a nemzeti oldal megerősödésével érhető el, mert viszonylag sok pénz, és sok ember kell hozzá.
Addig viszont a zsidók által terjesztett szellemi mocsok és társadalmi rothadás teljes mértékben rányomja a bélyegét a magyar – úgy is, mint magyarországi – életre, főleg az akcióik, és az arra adott reakciók formájában. Ez pedig kijelöl egy társadalmi pályát, és ad egy életérzést – a legrosszabb békebelit, a gyarmati típusút. Ebből pedig könnyen történik átlépés az ezzel szomszédos kategóriájú nem békebelibe, a háborúba, főleg ha remény látszik rá, hogy a háború megoldja a fennálló konfliktushelyzetet.
A tökéletes elválasztás is megoldja a problémát, háború nélkül, csak a tökéletes elválasztást nehéz kivitelezni – és a kizsákmányolók nem is igazán mennek ebbe bele, csak akkor, amikor már csak e között, és a háború között választhatnak; másként mondva, minél közelebb kerülnek a háborúhoz, annál nagyobb a hajlandóságuk a békebeli megoldásra – és vagy tökéletes elválasztódást, vagy háborút érdemelnek, a szándékaik és a tetteik alapján. Nincs más működő alternatíva – leszámítva azt, hogy a csótány mondja meg, hogy mi legyen a konyhában, de ez csak átmeneti helyzetnek tekintendő.
A zsidóktól és cigányoktól mentes területeken egészen más az életérzés, mert ott a helyiek határozzák meg, hogy mi történjen – és ezzel azt is, hogy milyen az ehhez tartozó érzés.
Van úgy, hogy a helyiek sem állnak a helyzet magaslatán; de ilyenkor is csak az az eldöntendő kérdés, hogy jobb-e a zsidókkal és cigányokkal, mint nélkülük; és Magyarországot illetően bőven egyértelmű, hogy a jobb nélkülük, mégpedig azért, mert sokkal többet ártanak, mint amennyit használnak.
Mindazonáltal a származás önmagában nem mérvadó, se pro, se kontra; aki teljesíti a szükséges szellemi és erkölcsi szintet, az jöhet; a többieknek marad a külső világ.
Keresd a jót, és kerüld a rosszat; másként mondva, tekintsük a világot karácsonyfának, és gyűjtsük össze róla azt, ami tényleg jó. Ami pedig rossz, az nem kell, és nem is vállalunk vele közösséget.
Ez a békebeli megoldás, és a gyakorlati szingapúri, japán, és helyenként svájci út. Ez lehetséges, elérhető – ott vannak a példák, csak szellemileg és erkölcsileg fel kell nőni hozzájuk.
A blog pedig nem ér véget, hanem a saját privát, nem a szűken vett élet-univ tevékenységeim dokumentálására használom, takarékos módban; pl. a rendezvényeken való részvételem dokumentálására 2 db fénykép elegendő. Sok időt nem fogok erre szánni, mert vannak ennél fontosabb dolgok is.
Betöltés ...