Csendes séta Ophélie-ért
Silent walk for Ophélie

-----------------------------


Szabadgondolkodók, és a szólásszabadság hívei, figyelem!
2010. április 10.-től újabb vészkorszak Magyarországon!
Kezdetét veszi a hivatalos, állami üldözés!

Holo-dogma
Btk. 269. c) Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

2010. április 10. szombattól meghatározatlan ideig a magyarországi orwelliánus zsidó diktatúrában kötelező hinni az éppen hivatalos holo-történetben, bármi legyen is az. Akinek más a véleménye, és ezt nagy nyilvánosság előtt terjeszti (mint pl. a nyílt hozzáférésű Internet), az köztörvényes gondolatbűnöző, és a gondolatai, és a személye 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A (szűk körben terjesztett) véleménye kialakításához, a tisztánlátáshoz ajánlott elolvasni ezeket is:

http://kuruc.info/r/39/36213/
http://kuruc.info/r/20/58122/
http://kuruc.info/r/7/55724/
http://kuruc.info/r/22/58830/
http://kuruc.info/r/9/60241/
http://kuruc.info/r/6/60788/

Angolul:
http://www.codoh.com
http://www.vho.org
http://www.germarrudolf.com
http://www.ihr.org
http://www.ihr.org/leaflets/soap.shtml

2010. június 8.-án a Fidesz-KDNP alábbi módosító javaslatát 253 szavazattal 61 ellenében, 45 tartózkodás mellett elfogadta az Országgyűlés, és a köztársasági elnök aláírására vár.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló, T/25. számú törvényjavaslat

Irományszöveg
6. §
A Btk. 269/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„A nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása
269/C. § Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

7. §
Ez a törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.

Zsidórádió Judapest

A fedőnevén Kossuth rádió – és nemzeti főadót elfoglaló zsidók általi szavazások:
A Mi Országunk! A Mi Véleményünk!
(Angol típusú, minden szót nagybetűvel író címszöveggel.)
AKTUÁLIS ERŐVISZONYOK A MI ORSZÁGUNKBAN
mszp szdsz mdf kdnp fidesz
És a Jobbik, a harmadik erő hol marad, amikor két 1%-os párt is fel van ott sorolva?
A megfejtés: a Jobbik nincs ott, mert a Jobbik nem az ő országukban van. Ellenben, mind az öt jelenlegi parlamenti párt az ő országukban (és a zsebükben) van.

Akar-e erős nemzetgazdaságot Jobbik kormánnyal?
Igen: 36,4%
Nem: 63,6%

„Aktuális erőviszonyok a mi országunkban”     „Akar-e erős nemzetgazdaságot Jobbik kormánnyal?”

„Parlamenti küszöb”

Van még kérdés, hogy miért zsidó gyarmat van itt?
Akinek ezek után sem világos, hogy miről szól a zsidók által Magyarországon előadott történet, az hülye.
Igen, nagyon HÜ-LYE.
Reménytelenül.
(Nagyon nehéz felfogásúaknak, a megfejtés: új honfoglalás, Izrael 2 (valamint 3, 4, 5… Európa, Észak-Amerika, Közel-Kelet, Ausztrália).

-

Az egyik zsidómédia 1 órája – hírei, nézőpontja, és értelmezése a gyarmatiaknak, 2009. április 25., szombat
A többi média-idő is agymosás, és nonstop – csak az adagolt agymosópor százalékaránya változó a zsidók által üzemeltetett agymosodában.

-

Krónika – az MR1 Kossuth rádió hírműsora délben.

Jó napot kívánok, a mikrofonnál Hatvani Tóth Erika, és Auth Magda.

Nyertesek országa – Bajnai Gordon miniszterelnök szerint ezt teremtheti meg a válságkezelő program, mert a lemondás eredménnyel jár.

Nagyobb önkormányzati önállóság: a központi irányítás visszafogását ígérte a román miniszterelnök az RMDSZ kongresszusán.

Gyilkos influenza Mexikóban – már hatvanan meghaltak a sertésinfluenza-vírustól.

Itthon többnyire napos, meleg idő várható, délután akár 22 fok is lehet.

A szerkesztő Udvarhelyi Szabolcs.

Büntetné a holokauszt-tagadást az MSZP – jövő héten törvényjavaslatot nyújt be a Parlamentnek; ezt a választmányi ülésen mondta a testület elnöke, Simon Gábor.
Sipos Ildikó összeállítása a történtekről:
(Sipos Ildikó): A kormány minden segítséget megad a rendőrségnek, hogy mielőbb felderítsék, ki követte el a szerdai tiszalöki gyilkosságot – jelentette be az MSZP választmánya előtt Bajnai Gordon. A miniszterelnök elmondta, mindent megtesznek annak érdekében, hogy senkinek se kelljen félnie Magyarországon.
(Bajnai Gordon): „Ez a gyilkosság-sorozat, ez, bármi is legyen a motivációja – és remélem, hogy a rendőrség mielőbb kideríti – valahol a Magyar Köztársaság biztonsága ellen elkövetett szégyenletes cselekedet; csak azért nem mondom, hogy állatias, mert szerintem állatok ilyen motivációkkal nem élnek. A kormány mindent meg kell, hogy tegyen azért, hogy segítse a rendőrséget ennek a feladatnak a mielőbbi elvégzésében…”
(Sipos Ildikó): A kormányfő ezt követően a válságkezeléssel kapcsolatos intézkedéseket ismertette: kiemelte, négy fő területen látnak munkához: megakadályozzák a szociális és a foglalkoztatási rendszer szétesését, egyensúlyt teremtenek, ösztönzik a növekedést, és helyreállítják a bizalmat. Az egyik legfontosabb célnak a túlköltekezés megállítását nevezte. Elmondta, ma nagyon kevesen dolgoznak és fizetnek adót legálisan, magas terhek mellett. Megismételte: jövőre az adófizetők 90%-a az alsó kulcs szerint fog adózni; a legalacsonyabb jövedelműeknél viszont a foglalkoztatást ösztönzik azzal, hogy csökkentik a járulékterheket. Így az ország kikerülhet az ördögi körből, helyreállhat a külföldi tőke bizalma, stabilizálódhat a forint, és csökkenhetnek a hitelkamatok. A program hosszabb távon a nyertesek Magyarországát teremti meg – hangsúlyozta a kormányfő.
(Bajnai Gordon): „Ennek persze nyertesei azok is, akiknek ma aggódni kell a devizahitelük, a lakáshitelük miatt, vagy az autó-hitelük miatt. Nyertesei azok is, akik ma attól kell, hogy féljenek, hogyha néhány év múlva nyugdíjba mennének, akkor meg tudják-e kapni azt a méltó járandóságot, amiért egész életükben megdolgoztak. De nyertesei az ő gyerekeik, vagy unokáik, akik ma egyetemre járnak, és nem biztosak benne, hogy a diplomájukkal, vagy éppen a szakmunkásvizsgájukkal, el fognak tudni helyezkedni. De ha bővülnek a munkahelyek, és nő az ország, akkor az ő számukra is ez egy esélyt kínál.”
(Sipos Ildikó): Bajnai Gordon azt is elmondta, az egyensúlyteremetéséért ugyanakkor minden társadalmi csoportnak áldozatot kell vállalnia; ezért csökkentik az állami vezetők juttatásait, és ezért tervezik a vagyonadó, és a külföldön lévő vagyonok megadóztatását is.

A Fidesz szerint egy felhatalmazás nélküli kormány felhatalmazás nélküli brutális megszorító-csomagját fogja jóváhagyni az MSZP mai választmányi ülése.
Cser-Palkovics András, az ellenzéki párt helyettes szóvivője úgy látja, az MSZP-csomag nem alkalmas a válság kezelésére, és hibás logikát követ, hiszen mindent a hiány kezelésének rendel alá.

A titkosszolgálat információi szerint Magyarországon vannak olyanok, akik készek erőszakosan fellépni a demokratikus államrend megdöntésére, és olyanok, akik belesodródnának efféle akcióba.
Erről Laborc Sándor főigazgató beszélt a Népszabadságnak. Számokat nem mondott, csak annyit árult el, hogy a fegyveres akciókra is kész kemény mag legfeljebb néhány tucat emberből áll. A romákat ért támadások kapcsán pedig arról beszélt, tudják, hogy egyes szélsőséges szervezetek tevékenységének célja, hogy a roma lakosságot akár erőszak alkalmazásával is megfélemlítse.

Az amerikai külügyminiszter hivatalba lépése óta először érkezett Irakba, ahol az elmúlt 2 nap régóta nem tapasztalt gyilkos merényletek sorát hozta.
Hillary Clinton egyebek mellett erről is beszélt az iraki vezetőkkel, és az amerikai csapatok parancsnokával. Az elmúlt 2 napban 155 ember halt meg a Bagdadban, és más városokban elkövetett robbantásos merényletekben.

Újra megfenyegette az Al-kaida Németországot, és az Afganisztánban katonákat állomásoztató többi európai államot. A videoüzenet tartalmát Zentai Péter foglalja össze:
(Zentai Péter): „Megsemmisítjük Németországot – hangzik az üzenet, amely a világhálón, az Interneten jelent meg. A több mint 80 perces videón, amelyet az Al-kaida szervezet jegyez, ismét beszél az Abu Hamza német néven elhíresült férfiú, aki egyszer már néhány hónappal ezelőtt ékes német nyelven szólította fel a németeket, hogy szabaduljanak meg kormányuktól, egyébként ugyanaz a sors vár rájuk, mint politikusaikra, tudniillik a kivégzés, a megsemmisülés. Mindenesetre az Al-kaidások, a mudzsahedinek már úton vannak Németországba, és mindazon európai országokba, amelyek támogatják az Egyesült Államokat, amelyek katonákat állomásoztatnak Afganisztánban – mondták a videón megszólaltatott vezető aktivisták. A közszolgálati német televízió, az ARD értesülése szerint a német nemzetbiztonsági szolgálatok vezetői vizsgálják, hogy a felvétel valóban az Al-kaidától származik-e, ám máris erősen feltételezhető, hogy az autentikus, valóban a globális terrorhálózat által föltett anyagról van szó. A német elhárítás vezetői egyébként eme üzenettől függetlenül nagyon komolyan veszik a terrorveszélyt, ami Nyugat-Európát fenyegeti; más kérdés, hogy a közvélemény ebben kevésbé hisz; egyébként európai látogatásán Obama amerikai elnök eléggé közérthetően mondta el, hogy a hazájában hozott kemény megelőző intézkedések, és egyéb okok miatt ma már Amerika kevésbé van kitéve terrorakcióknak, mint az Afganisztánhoz, és általában a muzulmán világhoz viszonylag közeli Európa.”

Növelné a helyi önkormányzatok önállóságát a román államfő – ezt az RMDSZ kongresszusán mondta. Spitzer Judit beszámolója:
(Spitzer Judit): „Markó Béla RMDSZ elnök ezekkel a szavakkal köszöntötte a jelenlévő Traian Băsescu román államfőt, valamit Emil Boc kormányfőt: Már az is eredmény, ha képesek vagyunk partnerként leülni, és odafigyelni egymásra. Traian Băsescu román államfő, miután sajnálatát fejezte ki, hogy nem tud magyarul szólni a több, mint 700 jelenlévőhöz, meglehetősen hosszú beszédében meglepően előkelő helyen tüntette fel az RMDSZ-t: külön figyelmet szentelünk annak, hogy az RMDSZ által kért kulturális autonómia törvényét még idén elfogadja a Parlament – jelentette be a román államfő.
Külön öröm számomra, hogy első pártelnöki utam Kolozsvárra vezetett; tanulni jöttem, és egymást érteni. Önöknek sikerült összehozni a magyar összefogást, nekünk ez nem sikerül – mondotta Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke.
Dávid Ibolya, az MDF elnöke is az erdélyi magyar összefogásra helyezte a hangsúlyt: egy olyan politikai mellett kell elköteleznünk magunkat, amely az összefogás politikája; ez az a politika, ami ma a figyelmet idevonzotta önökhöz Kolozsvárra.

Mit várhat a mi régiónk az új amerikai adminisztrációtól? – erre volt kíváncsi a Fidesz frakcióvezetője, Navracsics Tibor, amikor az Egyesült Államokban tárgyalt. Járai Judit beszámolója:
(Járai Judit): Kongresszusi politikusokkal tárgyal, kutatóintézetek, és agytrösztök elemzőivel tanácskozik, a republikánus párt mérvadó személyiségeivel cserél eszmét az amerikai fővárosban Navracsics Tibor, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője. A politikus vizitjének célja, mint azt rádiónknak elmondta, elsősorban az, hogy tájékozódjék arról, mit várhat Közép-Európa, s benne Magyarország az új amerikai adminisztrációtól. Emellett a frakcióvezető igen fontosnak tartja a kapcsolatépítést a republikánusokkal is.
(Navracsics Tibor): Kíváncsi voltam arra is, hogy természetesen Magyarországra, mint a Közép-európai régió egyik meghatározó országára hogyan tekintenek, és ezen belül a Fideszre, mint a magyar politika egyik meghatározó tényezőjére hogyan tekintenek.
(Járai Judit): Hogyan? Jól? Fenntartásokkal? Várakozásokkal?
(Navracsics Tibor): Mindenképpen úgy kérdeztek az elképzeléseinkről, amelyben benne volt az, hogy legkésőbb egy év múlva ilyenkor választások lesznek, és ennek az egyik esélyese, sőt, a legnagyobb esélyese jelen pillanatban a Fidesz Magyar Polgári Szövetség, vagyis olyan értelemben érdeklődtek irántunk, a Fidesz iránt, amelyben benne volt az az érdeklődés is, hogy esetleg legkésőbb a jövő évtől egy új magyar kormánynak meghatározó tényezője lesz a Fidesz.

Hatvan ember meghalt Mexikóban, most úgy tűnik, sertésinfluenza-vírus miatt – ezt állítja az egészségügyi világszervezet. A helyzet súlyos, folynak az óvintézkedések. Liphart Ágota összeállítása:
(Liphart Ágota): Már 880-nál is több megbetegedést jelentettek a szakemberek, főként a fővárosból, de tucatnyian az Egyesült Államok határai közelében is megfertőződtek a sertésinfluenza-vírussal. Már texasi, és floridai megbetegedésekről is hallani. Elsősorban a fiatal felnőtteket veszélyezteti a kór. Mexikóvárosban közölték, bezárják az iskolákat, és az egyetemeket. Az egészségügyi miniszter azt javasolta az embereknek, kerüljék a tömegrendezvényeket.
Jankovics István, az Országos Járványügyi Intézet virológusa szerint régóta megfigyelték, hogy az állatokat fertőző vírusok veszélyeztetik az embereket is. A múlt század legnagyobb influenzajárványainak hátterében, mint például a spanyolnátha, és az ázsiai influenza hátterében is, madárinfluenza-vírusok álltak, és a sertések segítettek abban, hogy a vírus genetikai változatai az emberre is veszélyessé válhassanak.
(Jankovics István): „Az egy köztudott esemény, hogy a sertésről átterjedhet az influenza emberre. Magyarországon is történt ilyesmi. Haláleset természetesen nem történt itt nálunk.”
Jankovics István szerint a WHO gyorsjelentése arra utal, hogy az Egészségügyi Világszervezet figyelőszolgálata nagyon jól működik, a járványügyi szakemberek megpróbálják megakadályozni a vírus terjedését, és a szervezet jövő heti munkaértekezletén eldöntik, mennyire van szükség szigorú intézkedésekre.

Újabb hajót, ezúttal egy német gabonaszállítót raboltak el a szomáliai kalózok.
A 31 ezer tonnás teherhajót az Ádeni-öbölben foglalták el. A kenyai tengerészeti hatóság szerint a 17 tagú legénység nem sérült meg. A térségben járőröző külföldi hadihajók jelenléte ellenére nem csökkent a kalóztámadások száma a Kelet-afrikai partoknál. A tengeri rablók fogságában több mint 250 tengerész van. Egyre több hajótársaság dönt úgy, hogy a rendszeressé vált támadások miatt inkább a hosszabb és drágább útvonalon, a kontinens nyugati oldalán, a Jóreménység-fok megkerülésével juttatják célba szállítmányaikat.

Rosszkor, rossz helyen: orosz újgazdagok kalandjai a kommandósokkal: Nemes Gábor, Moszkva:
(Nemes Gábor): Kicsit melléfogtak a különösen veszélyes bűnözők elfogására szakosodott moszkvai SOBR-kommandó tagjai. Azt a parancsot kapták, hogy az egyik forgalmas kereszteződésben tartóztassanak fel egy fekete Porsche Cayenne-t, amelyben fegyveres banditák ültek. A kommandósok villámgyorsan körülvették a luxuskocsit, betörték az ablakát, kirángatták, és földre teperték a bent ülőket – akik amúgy békés polgárok voltak, csak pechjükre még a kocsijuk rendszáma is megegyezett a körözött Porsche-éval. Mikor a rendőrök észrevették tévedésüket, éppen megérkeztek a kereszteződésbe az igazi bűnözők. Az akció ezúttal némileg brutálisabb formában megismétlődött. Az időközben az Internetre is felkerült videofelvételen jól látszik, hogy a már földre tepert banditákat a kommandósok bizony megrugdossák, és meglehetősen durván bánnak velük. Az eset nem vet igazán jó fényt az orosz bűnüldöző szervekre. Elsősorban nem is azért, mert összetévesztettek két autót; ezek valamilyen fatális véletlen folytán tényleg teljesen egyformának látszottak; de már a rugdosás biztosan nem felel meg a szabályzatnak. Főként pedig, hogyan lehetséges, hogy az akcióról készült szolgálati videofelvétel felkerült az Internetre. Erre csak egy magyarázat van: valaki a szervezeten belülről le akarja járatni saját kollégáit.

Tovább egyeztetnek a budapesti Nagymező utcai fákról: a Főkert szerint életveszélyesek, a civilek szerint egészségesek. Vajon mi lesz a vita vége? Sipos Ildikó összeállítása:
(Sipos Ildikó): A Főkert azért kezdeményez egyeztetést a fák kivágásáról, mert a munkák a civilek tiltakozása miatt még mindig nem kezdődtek el; a veszélyhelyzet pedig továbbra is fennáll. A Nagymező utcában 18 olyan platán van, amelyről viharosabb időben bármikor letörhetnek nagyobb ágak, sőt, akár fák is kidőlhetnek – tájékoztatta a Krónikát a Főkert vezetője. Kocsis László elmondta, egy április elején készült független szakértői vizsgálat is megerősítette korábbi szakvéleményüket – vagyis azt, hogy a fák nem csak a talaj, hanem a lombkorona szintjén is veszélyesek.
(Kocsis László): Itt nem lehet kísérletezni. Tehát nem csak arról van szó, hogy a fák rossz állapotban vannak, hanem hogy rossz helyen, a közlekedés szempontjából veszélyes helyen vannak, rossz állapotban. Szélnyomás esetén fokozódik annak veszélye, hogy kidől egy fa, vagy nagy méretű ágak szakadnak le.
A Főkert vezetője hangsúlyozta, a fák kivágásának semmi köze nincs ahhoz, hogy a kerület mélygarázst tervezett korábban a Nagymező utcába. A civilek nyitottak a konzultációra; kifogásolják azonban, hogy nem vonták be őket a független szakértő vizsgálatába, holott korábban a Főkert megígérte ezt – mondta B. Rudolf, a Nagymező utcaiak egyesületének alelnöke.
(B. Rudolf): „Egy óriási ingatlanspekuláció van, aminek csak része a mélygarázs építés – úgyhogy ők próbálják elhinteni azt, hogy lelkiismeretesen a fák állapota miatt aggódnak; miértünk felelősségük van, de hát ezt többször kijelentette már a fakopács műszereket kezelő és megalkotó soproni, nyugat-magyarországi egyetem, hogy ők nem csak egy szakvéleményt adtak, hanem vállalják a felelősséget, hiszen ezeket a fákat csak kezelni kell, kutya bajuk nincs.”
Verók István polgármester korábban azt ígérte, népszavazást írnak ki a mélygarázs-építés ügyében. Az ezzel kapcsolatos határozati javaslat azonban nem ment át a képviselőtestület március végi, legutóbbi ülésén. Úgy tudjuk, az előterjesztést annak jogi pontatlansága miatt utasította el az ellenzék. Kerestük Verók Istvánt is, hogy várható-e, hogy április 30-án ismét tárgyalnak a kezdeményezésről. A polgármestert azonban adásunkig nem értük el.

Legyen hozzá közöd – ezzel a szlogennel rendezték meg az idei Önkéntes Fiatalok Napját, országszerte más-más programokkal. Berek Patrícia interjúja:
(Berek Patrícia): Közel 20 ezren jelentkeztek be már eddig is az idei Önkéntes Fiatalok Napjára, ami egészen estig tart; de nem csupán ezen a napon. A Corvinus egyetemen például 1 hetes rendezvénysorozat előzte meg ezt az Önkéntes Fiatalok Napját, melynek témája a közösség-szolgálat szerepe a felsőoktatásban. De mindenki más és más feladatban vesz ma részt. Akadályverseny, játszótér-felújítás, takarítás, szemétszedés – még nagyon sokféle program kapcsolódott ehhez a Közöd – Önkéntes Fiatalok Napjához, és a programok korántsem csupán a fővárosra szorítkoznak – mondta el Juszt Anita programkoordinátor.
(Juszt Anita): „A lényege az egésznek, a társadalom és a döntéshozók figyelmének felhívása arra, hogy mennyire fontos az önkéntesség; az, hogy ezek a fiatalok egészében önkénteskednek, csak lehet hogy nem mindenki szemében láthatóak, illetve arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a fiatalok nem a problémát, hanem a probléma megoldását jelentik hosszú távon.”
Országszerte más és más programokat rendeznek most az Önkéntes Fiatalok Napján: Békéscsabán például a kézműves szakiskola tanulói örökbe fogadtak egy játszóteret, amelyet folyamatosan karbantartanak. A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium tanulói pedig a már nem használt ruhákat is összegyűjtik, hogy eljuttassák a rászorulóknak. De más programok is vannak még.
(Juszt Anita): „Egy csoportnál reggel kezdtem, akik az állatkertben segítenek takarítani az ott dolgozóknak; Tatabányán egy ingyenes ölelő akció volt…”
(Berek Patrícia): Ez micsoda?
(Juszt Anita): „Ez azt jelenti, hogy a fiatalok kimennek különböző helyszínekre, és vagy táblával, vagy bármi módon jelzik, hogy kér-e bárki ölelést – ingyen ölelést – és aki kér, annak adnak. Tulajdonképpen a szeretet figyelemfelhívása lehetne, a béke figyelemfelhívása…”
(Berek Patrícia): „Ennek mekkora sikere volt?”
(Juszt Anita): „Változó; nagyon szeretik az idősek, amikor a fiatalok nyitnak feléjük, úgyhogy nyugdíjasoknál nagyon nagy siker szokott lenni.”

New Yorkban az Ötödik Sugárúton szült egy asszony. A járókelőket más meglepetés is várta. Járai Judit jelenti:
(Járai Judit): „Manhattan szívében, a híres Fifth Avenue-n, azaz az Ötödik Sugárúton szült meg egy amerikai asszony, a járókelők ovációja közepette. A 39 éves, újdonsült édesanyának, Elizabeth Brew-nek mindazonáltal szerencséje volt; férje a kocsival éppen a kórház előtt állt meg, csak már arra nem volt idő, hogy be is menjenek a szülőszobához. A szülőfájások az utcán indultak meg, és a vajúdó asszonyt egy bába meghallotta; kinézett a kórház ablakán, és orvosokkal és nővérekkel, valamint a szükséges felszereléssel és műszerekkel együtt, rögvest lecsörtetett az utcára. Az asszonyt a kocsi ülésére fektették, lábával a forgalmas Ötödik Sugárút felé – és világra segítettek egy kislányt. Az utcán leálltak a taxik és a kocsik, az emberek nevetve integettek, a jártán is érdeklődő vadidegenek pedig hangosan gratuláltak az enyhén szólva nem szokványos körülmények között zajló örömteli eseményhez. A szülő asszony azonban, akinek otthon már van két gyermeke, intett az ünneplőknek: még nincs vége; és néhány perccel később az utcán megszületett a kislány ikertestvére is – egy egészséges kisfiú. A szülés után aztán az édesanyát és a két kisbabát bevitték a kórházba. Az édesapát pedig ellátták tisztítószerekkel, hogy rendbe tehesse a kocsit, mielőtt végre szabályosan leparkolja.

(Hírek a hazai utakról)
(Milyen lesz az idő?)
(Sport)
(Hírösszefoglaló)
(Műsorajánló)
(Reklám)

-

Kapcsolódó:
Melléfogtak a moszkvai kommandósok – videóval
(gyoron.hu)

Lehet Más a Világ!
http://lmv.hu/nagymezo

Patthelyzet a Nagymező utcai platánok ügyében
(zsirszerzo)

Legyen Hozzá Közöd!
http://www.kozod.hu/

Nem ért be a kórházba, az Ötödik sugárúton szült egy amerikai nő
http://www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=80644&Itemid=99

-

Történet hangszerelve
Zenés portréműsor az MR1 Kossuth rádióban

E heti történetünk főszereplője, mint a főváros rendőrkapitánya, azt mondja: a rendőrségnek ma az a legfőbb problémája, hogy kicsi a társadalmi megbecsülése. Tóth Gábor arról is beszélt, hogy miért hiányzik még mindig több mint ezer rendőr Budapestről, és miért az utcai rendőrből van kevés. A BRFK-t 2 éve irányító fiatal szakember úgy fogalmaz, akár nagy összegben is fogadni merne, hogy nem erről a posztról megy nyugdíjba. A főkapitány arra a kérdésre is válaszol, beleszólnak-e a politikusok a munkájába? Tóth Gábor történetét olyan kedvenc előadóival hangszereltük, mint a Váradi Roma Cafe, és Tankcsapda; de zenél a Republic, és felcsendül részlet az Operaház fantomjából is.

Jó napot kívánok, Boros Péter vagyok.

Ön az MR1 Kossuth rádió műsorát hallgatja.

(Boros Péter): Mi a legnagyobb problémája most a budapesti rendőrségnek?
(Tóth Gábor): Azt gondolom, hogy egy olyan társadalmi megbecsültség hiánya, amely elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a rendőrség tevékenysége, az értékítélete az hiteles és valós alapokon fogalmazódjon meg. Nem csak az emberi kapcsolatokban fontos a bizalom, hanem a rendőrség és a társadalom kapcsolatában is. Ebből aztán persze tovább léphetünk, hogy milyen következményei vannak, vagy milyen hibái vannak még ezáltal a rendőrségnek. Talán a legjelentősebb problémája is, azt gondolom, hogy részben ebből adódhat. Persze sok más tényező is közrejátszik, hogy jelentős a létszámhiánya a budapesti rendőrségnek. Több mint 1100 fő hiányzik ma. Azért hiányzik ez az 1100 fő, mert Budapestről, Budapest környékéről nem jelentkeznek fiatalok annyian rendőrnek, mint amennyire szükség lenne. Biztos, hogy benne van az ő döntésükben az is, hogy azért nem, mert ők úgy látják, hogy nincs megfelelő megbecsülése a rendőrségnek.
(B. P.): Azt mondta, hogy a megbecsülés hiánya – ugye ez nagyon durva szó, mert a hiány az önmagában azt jelenti, hogy egyáltalán nincs megbecsülése a rendőröknek; egész idáig elmehetünk? Ha egy 100-as skálán lehetne valamit mondani, ön hogy gondolja, mekkora a megbecsültsége ma egy járőrnek?
(T. G.): Nagyon nehéz érdemeket, pozitív véleményeket kivívni és elérni, nagyon sokat kell ahhoz tenni, és nagyon könnyű ezt lerontani. Az elmúlt 2 évben azon dolgoztunk, hogy a 2006 őszi események kapcsán keletkezett negatív értékítélete a rendőrségnek átfordulhasson egy pozitív értékítéletbe. Különböző közvélemény-kutatások egyébként alátámasztották azt, hogy a rendőrség megítélése, az jelentősen javult az elmúlt időszakban.
(B. P.): Na igen, aztán jön egy Zsanett ügy…
(T. G.): De bármikor jöhet egy olyan ügy, amely jelentősen visszafordíthatja ezt az értékítéletet. Nagyon nehéz 100-as skálán elhelyezni, hogy milyen a rendőrség megítélése, mert a rendőrségen belül különböző szakterületek vannak; azt gondolom, hogy egészen más a megítélés akkor, ha a bűnügyesekről beszélünk; általában velük az emberek szimpatizálnak, a munkájukat fontosnak tartják, és egészen…
(B. P.): Ezért mondtam egy járőrt, hiszen ő velük találkozik legtöbbször az átlagember…
(T. G.): Igen, és egészen más, hogyha egy járőrről, hiszen a járőr általában akkor fog intézkedni, ha valamilyen jogsértést követett el az állampolgár; tehát ez a fellépés az állampolgárok többségének a számára eleve negatív, még akkor is, hogy ha teljesen jogszerű és szükséges az a rendőri intézkedés. Azt gondolom, hogy valahol, általánosságban mégiscsak a 100-as skála közepe táján, vagy talán egy kicsit az 50% fölött járhat ma a budapesti rendőr-főkapitányság; nyilván az a cél, hogy ez minél inkább a 100-as értéket megközelítse.
(B. P.): Térjünk vissza egy kicsit erre a több mint ezres hiányra. Egyáltalán, lehet tartani hosszú távon a működést Budapesten ennyi rendőr nélkül? Ezt most azért kérdezem, mert ez nem egy mostani dolog.
(T. G.): Lehet tartani, mint ahogy a példa mutatja, hiszen 15-20 éve ez a helyzet folyamatosan fennáll, hol kisebb, hol nagyobb ez a hiány…
(B. P.): Tehát akkor el lehet mondani lassanként, hogy hát, ha már eddig tudtak működni, akkor minek több ember?
(T. G.): Azért, mert egyrészt óriási erőfeszítéssel, rengeteg túlóra felhasználásával, ami nyilván egyfelől jó, hiszen a rendőrök többletbevételhez jutnak, másrészt pedig sokkal nagyobb igénybevételnek vannak kitéve, és persze azért azt is el kell mondani, ha őszintén beszélünk erről, hogy nem lehet teljes mértékben, még túlórával sem elfedni a közel 800 fő egyenruhás állománynak a hiányát Budapesten. Nyilván meg fog ez jelenni egyes esetekben a kiérkezés időtartamában, abban, hogy egyik-másik térségben kevesebb a rendőr, mint amennyire szükség lenne. Teljesen elfedni ezt a hiányt túlórával nem lehet. Szükség van erre a létszámra, ha európai fővárosok rendőrségeivel összevetjük a budapestit, és megnézzük, hogy Budapest város mekkora, hányan lakják, milyen a bűnügyi fertőzöttség, akkor azt lehet mondani, hogy arra a létszámra arányosan mindenképpen szükség van, ami hivatalosan a státuszok számát jelenti, a 8709 fő. Nem tudja nélkülözni a rendőrség a több mint ezer fő hiányát.
(B. P.): Én ezt nem vitatom, de amint mondja, hogy hosszú évek alatt nem sikerült ezt betölteni; mit kellene tenni, mi a garancia arra, hogy ez, ha nem is a közeljövőben, de mondjuk 1 év alatt rendeződik?
(T. G.): A problémákat, azt gondolom, hogy többször feltárták már, és mindig ugyanazok: nincs kellő csábítóereje Budapesten a budapesti fiatalok számára a rendőrségnek. Nyilván nem tud annyit nyújtani társadalmi megbecsültségben, és nem tud anyagi egzisztenciában, mint amelyet más munkalehetőségek itt a fővárosban nyújtanak. Ezért aztán elsősorban budapesti rendőrnek azokból a megyékből érkeznek fiatalok, ahol meghatározó a munkanélküliség. Közülük sokan lehet, hogy egyébként is ezt a pályát választanák, de lehet, hogy sokan azért választják a rendőri pályát, mert azt gondolják, hogy nagy valószínűséggel nem lenne munkájuk, munkanélküliek lennének, ha nem választanák ezt. Tehát úgy érzem, hogy azok, akik rendőrnek jönnek ma, azoknak egy része kényszeredettségből jön, de a másik része, aki valóban rendőr akar lenni, sem szívesen hagyja el a lakóhelyét, a lakókörnyezetét, a szüleit, a barátait, ezért minél gyorsabban arra törekszik, hogy a fővárosból a saját lakóhelyére, Borsodba, vagy a Nyírségbe, hazatérhessen; ezért óriási a fluktuáció Budapesten, és jelentős a létszámhiány.
(B. P.): Nem beszélve arról ugye, hogy a határőrségnek az integrálása befejeződött, tehát onnét már nem várható több ember Budapestre. A nyugdíjszabályok leendő változása miatt aki akart, az már elment a köteléktől, tehát már nem várható hirtelen nagy távozás. Így csak csöndben jegyzem meg, hogy nagyon komoly szakemberek mentek el amiatt, hogy kevesebb lenne  pénzük, és ezáltal hirtelen megfiatalodott, ráadásul pluszban, akár ha a budapesti rendőr-főkapitányságot is nézzük, tehát ez összeadva – és javítson ki, ha nem így van – most egy nagyon fiatal, kevesebb szakértővel rendelkező állománnyal kell egy vészterhesebb időben helytállni.
(T. G.): Ez valóban így van, kevés tapasztalattal rendelkeznek ma, különösen a közrendvédelem területén dolgozó munkatársaink, hiszen az átlag-életkor az 25-26 év körül van ma ezen a szakterületen, és persze ehhez még az is hozzájárul, hogy, mint ahogy mondtam, a jelentős részük vidéki, nem ismeri a várost, nincsen kötődése, nincsenek itt ismerősei, hozzátartozói, és nyilván ez pszichésen is, tehát semmiképpen nem pozitívan hat.
(B. P.): Tehát több hibát követhetnek el…
(T. G.): Ilyen körülmények között kell végezni a munkát, igen, valóban, és azt is érezzük, de azt hiszem, hogy ezzel a társadalom is tisztában van, hogy a rendőrséggel szemben megnövekedtek az elvárások. Egyre többet, és egyre jobban kell teljesítenie ahhoz, hogy ugyanazt az értékítéletet megkapjuk, mint akár jó pár évvel korábban.

(B. P.): Az elmúlt évben már nem volt annyi esti rohangálás az utcán, amikor a rendőrök futottak a tüntetők után, de azért azt nem zárhatjuk ki, hogy ez megint nem lesz egyre több; teljesen mindegy, hogy miért.
(T. G.): Természetesen ez nem csak tőlünk függ, mi csak az egyik szereplői vagyunk ezeknek az eseményeknek, és a másik fél szándékára hatni nem tudunk, legfeljebb ha olyat tesz, ami törvénysértő, akkor nyilván az eszközrendszerünkkel, a jogi eszközeinkkel fellépünk; és hát persze a cél az az, hogy egy egészen demokratikus, a társadalom számára elfogadható tömegkezelést alkalmazzon a rendőrség, és e tekintetben azt hiszem, hogy jó irányban haladunk, nagyon sokat fejlődtünk, és azért ebben pozitív vélemények is elhangzanak igen gyakran, tehát van visszacsatolás, amely azt mutatja, hogy helyes az az irány, amit folytatunk, többek között ezen a területen is.
(B. P.): De hagyják önöket dolgozni, akár ezen a területen is – most effektív arra gondolok, hogy a politika nem szól bele az önök dolgába? Azért ezek kényes pontok.
(T. G.): A politika nem szól bele, de a rendőrség munkája ma olyan, hogy arról mindenki és szívesen mond a saját közízlése, gondolatai, eszméje, ideológiája szerint.
(B. P.): Ma már nem csak a focihoz ért mindenki…
(T. G.): Így van; de két nappal ezelőtt Berlinben egy konferencián voltam, 8 ország képviselői, rendőri vezetői vettek ott részt, és tulajdonképpen egybehangzóan elmondta minden ország fővárosának a vezetője, hogy egy olyan folyamatot tapasztal, nem csak a fővárosokban, hanem az országukban, amely a rendőrség iránti megbecsülést csökkenését, különböző hatóságok megbecsülését, elfogadottságát negatív irányban befolyásolja – tehát nem vagyunk abban egyedülállóak egyáltalán Magyarországon, Budapesten, hogy a különböző rendőri intézkedések kapcsán társadalmi, politikai csoportok, különböző szakterületen dolgozó magánszemélyek mondják el a véleményüket a saját ízlésük szerint. Meg vagyok arról győződve, hogy egy állam attól demokratikus jogállam, és attól van jogbiztonság, hogy az állam erőszakszervezete, a rendőrség az mindig a hatályos jogszabályok szerint kell, hogy eljárjon.
(B. P.): Hát igen, és akkor azért itt jönnek problémák is, hogy milyen az a hatályos jogszabály; és mi az, amikor már elmondták többször önök is, hogy tessék például a gyülekezési törvényt úgy módosítani, hogy az egyértelmű legyen, és az egyszerű rendőrnek ne legyen azzal dolga, hogy neki azon kelljen gondolkozni, hogy a kedves jogalkotó mit gondolt, amikor ezt leírta.
(T. G.): Természetesen igen, vannak olyan jogszabályok, amelyek a társadalmi többség közízlésének nem felelnek már meg. Azt tudom mondani, hogy vannak jogszabályok, amelyek az én ízlésemnek sem felelnek meg, de ezért nem adhatok olyan utasítást a kollégáimnak, hogy igyekezzenek kitalálni, hogy mi a társadalmi többség, egyik-másik csoportnak az elvárása, mi az, ami ma megfelel a társadalmi többség elvárásának, és aszerint járjanak el. Azt tudom kérni tőlük, hogy mindig a hatályos jogszabály szerint járjanak el, legyenek törvényesek, és legyenek szakszerűek az intézkedéseikben, mert pontosan ez ad jogbiztonságot az embereknek; tisztában kell lenniük azzal, hogy bármilyenek is a jogszabályok, a szerint fog eljárni a rendőrség; nem tehet mást.
(B. P.): Volt egy múlt szombati rendezvény, ahol a Budai Várban szélsőjobboldali szervezetek, és azoknak a vezetőinek a szájából hangzottak el olyan dolgok, amik sérthettek, sértettek más embereket; és akkor ott állt a rendőrség, hogy mit kell neki tenni, a törvény szerint elvileg ott helyben nem volt dolga, de hát azért mégis akkor azért indítson valamit, de akkor miért akkor indította, mondta a másik oldal – szóval ez az egész megint úgy nézett ki, hogy törvény van, de nem biztos, hogy azt úgy kell alkalmazni.
(T. G.): A konkrét ügyről azért nem szeretnék beszélni, mert folyik még egy vizsgálat ebben, a budapesti rendőr-főkapitányság kapott egy hét határidőt, hogy a saját vizsgálati anyagát, jelentését készítse el, és nyilván az országos rendőr-főkapitányságnak lesz a kompetenciája az, hogy erről a végső véleményt kialakítsa; feltárja, hogy történt-e a helyszínen, a helyszín-biztosításban valamilyen hiba, legyen ez szakmai, vagy akár más jogsértés. De azért általánosságban egy gondolatot még szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani, hogy természetesen ott történtek olyan dolgok, olyan kijelentések, amelyek az én gondolatvilágommal is ellentétesek, és biztos vagyok abban, hogy az ott dolgozó rendőrök valamennyiének a gondolatvilágával ellentétesek. De mint ahogy ők is, és én is tisztában vagyunk azzal, hogy vannak olyan cselekmények, amelyek ma Magyarországon nem pönalizáltak, el lehet követni, holott valóban a társadalmi többség elítéli és elveti ezeket. A közösség elleni izgatás egy olyan bűncselekmény ma Magyarországon, amelyet az elmúlt években szinte senki semmilyen cselekményével nem valósított meg; ugyanis 2004 óta összeszámoltuk az elmúlt napokban, 60 esetben indított a budapesti rendőr-főkapitányság büntető eljárást, mert úgy ítélte meg, úgy vélte, hogy azzal a magatartással kimerítik ezt a törvényi tényállást; ezzel szemben az eljárások vége szinte minden egyes esetben a bűncselekmény hiányában való megszüntetés lett.
(B. P.): És még bírósági szakaszban…
(T. G.): Jóllehet, így van, jóllehet egy része valóban csak egy kísérlet volt a mi részünkről, és amelyben mi magunk úgy gondoltuk, hogy egy kicsit kitoljuk a törvényi tényállás kereteit, mert valóban azt érezzük, hogy az egész társadalom elítéli azt a cselekményt; de az esetek többségében nekünk szakmai meggyőződésünk volt, hogy megvalósítja az a magatartás ezt a bűncselekményt, miközben nem; és hát persze vannak ma olyan evidenciák, amelyeket azt gondolom, hogy az egész magyar társadalom elítél. Ma nem büntetendő Hitlernek a képét egy demonstráción felmutatni; ma nem büntetendő a holokausztot nyilvánosan tagadni, miközben Európa-szerte számos országban ezek a magatartások büntetendő cselekménynek számítanak. Azt gondolom, hogy a társadalmi igényt igenis figyelembe kell venni, és módosítani kell néhány jogszabályt, ki kell bővíteni a tiltott önkényuralmi jelképek sorát, mert időszerű, mert a társadalmi többség ezt várja el. Persze elvárja ma a rendőrségtől, hogy tegyen bármit, de akkor vissza kell csatolnom az előző gondolathoz, amiről beszéltünk, hogy jogállamban a tolvajok biztonsága, hogy a rendőrség mindig a hatályos jogszabályok szerint jár el.
(B. P.): És visszaértünk ugyanoda, mert az egyszeri TV-néző, mikor látja a képeket egy ilyen demonstrációról, ahol mondjuk, maradjunk a példánál, Hitler képét emelgetik fel, akkor azt mondja, hogy nézd meg, nézd meg, ott volt a rendőr, nem csinált semmit. Mert viszont az egyszeri állampolgárnak meg nem feltétlen kell tudni az összes jogszabályt, hogy mit kell, hogy mit lehetne tenni a rendőrségnek. Tehát valójában azért itt úgy tűnik, hogy nem ilyen egyszerű ez a kép.
(T. G.): Valóban így van, tehát úgy tűnik ezekben az esetekben, hogy a rendőrség magyarázkodik, miközben maga is a társadalmi többség elvárásával, gondolatvilágával azonosul, de nem tehet mást, minthogy a hatályos jogszabályok szerint jár el. Nem mondom ezzel azt, hogy nem fordulhatnak elő olyan egyedi esetek, amikor persze a rendőrség, vagy a helyszíni parancsnok rosszul ítéli meg, és rosszul dönt, de azért ezek az esetek soha nem fehérek és feketék, hanem ennél sokkal árnyaltabbak. Tehát nagyon-nagyon sok dolog van, amit az egyes események kapcsán az ottani helyszínparancsnok – és azért beszélek róla, mert ő az, aki minden dologról dönt, hiszen ő van a helyszínen, számára folyik be minden olyan szükséges információ, amelyek alapján dönteni tud. Ezektől a vezető társaimtól, akik ilyen feladatokat látnak el, egyet tudok kérni; nem tehetek mást, mint hogy mindig törvényesen és szakszerűen járjanak el. Én azt gondolom, hogy egy 8000 fős testületnél belefér az, hogy időnként hibáznak a kollégáim; az nem fér bele, ha ezt szándékosan teszik; ha jó szándékkal, a legjobb tudásukat adva, akkor belefér; a probléma soha nem a hibák elkövetése, hanem azoknak az elhallgatása, vagy az a hiba, ha nem vonjuk le belőle a kellő következtetéseket.
(B. P.): Félreértés ne essék, én sem arra gondoltam, amik a 2006-os októberi eseményeknél bejárták a sajtót, hogy fekvő, ártalmatlan emberekbe rúgott bele egy-egy rendőr; tehát volt ilyen, láttunk ilyen képeket, de hát azt hiszem, az nem sorolható ide.
(T. G.): Természetesen nem; nem lehet egyetlenegy rendőr, egyetlenegy rendőri vezető sem állhat ki; mindannyiunknak az a kötelezettsége, hogy ezt ítélje el, pontosan a többség érdekében, hiszen itt nem vetülhet árnyék a teljes rendőri állományra, kinek a döntő többsége nagyon tisztességesen, valóban az emberek szolgálatában végzi a munkáját. A budapesti rendőr-főkapitányságnak naponta 1500-2000 intézkedése van; évente több mint 1 millió 800 ezer esetben telefonálnak be hozzánk budapesti lakosok, és kérnek különböző okok miatt segítséget; családi botrány miatt, szomszéddal való veszekedés miatt, mert balesetet szenvedtek, mert valamilyen bűncselekményt elkövettek a sérelmükre; tehát a budapesti rendőrségnek egy szűk szelete az, amiről általában a lakosok a különböző médiumokon (sic!) keresztül értesülnek, és a nagyobb feladatrendszerünket pedig a bűnüldözés, a megelőzés, a felderítés jelenti, hiszen a közrendvédelmi szakterülettől a bűnügyi szakterületig mindenkinek ez a dolga, csak más-más munkafázist, más-más feladatot lát el.

(B. P.): A történet hangszerelve mai vendége Tóth Gábor, Budapest rendőrfőkapitánya.
Mi van azzal a kollégával, aki azt kiabálta, hogy sün? Csak hogy azok is értsék, akik nem látták ezt a dolgot, a Kossuth téren egy kiemelésnél, ha szabad ezt mondani, nem vagyok szakértő természetesen; ugye ez egy alakzat neve, hogy sün alakzat, és ugye abba (sic!) vittek ki egy embert a tömegből, vagy csoportosulásból, és ez nagyon elhíresült volt, mert több televízió-társaság is mutogatta, hogy nagyon fennhangon kiabálta egy rendőr, hogy sün! sün! – és már lassanként sün-kultusz alakult ki. Na ez azért egy kicsit hozzá tartozik ahhoz, hogy milyen kép van a rendőrségről; ez még akár jól is jöhet önnek még, higgye el.
(T. G.): Ah, tudja, úgy van az, én még valamikor kézilabdáztam, hogy a kézilabdában is különböző nevű formációk vannak, amit általában a csapat tud, és azért alkalmazza, hogy az ellenfél ne tudja azt, hogy most éppen a balszélsőnek kell majd befejeznie a támadást, vagy a beállósnak; szóval a rendőrség is különböző technikákat, módszereket alkalmaz, amelyek egy részét a világ különböző országaiból hoztuk haza; azt a tömegdemonstrációs kezelést is, amelyben bekerítettünk olyan csoportokat, akikről azt gondoltuk tavaly október 23-án, hogy nagy mennyiségű közbiztonságra veszélyes eszközt birtokolnak, és azzal valamilyen jogsértő magatartást követnek el, és ezt a kiemelési gyakorlatot is. Nincsen vele semmi, hiszen ő semmilyen hibát nem követett el; az volt a feladatuk, hogy onnan egy személyt kiemeljenek; a helyszínparancsnok úgy döntött, úgy ítélte meg, hogy ott egy jogsértő cselekmény folyik, és arra utasítást adott…
(B. P.): Nem is erre gondoltam én, hogy mi lett vele, hanem az, hogy ő hős lett ezért a kapitányságon belül, vagy cikizik ezzel?
(T. G.): Nem hiszem, hogy hős lett, biztos, hogy a barátai, a munkatársai időnként ezzel cikizik – én azt gondolom, hogy ezt jól elviseli, semmilyen hibát nem követett el. Én ezzel kapcsolatban problémát nem látok; ott abban az esetben persze felmerült más jogsértés a rendőrség részéről; de nem azok hibáztak, akik végrehajtották a helyszínparancsnoknak az utasítását; és még csak nem is a helyszínparancsnok volt az, aki ott, abban a folyamatban hibát követett el, hanem aztán később következett be ott jogsértés, amit a rendőrség kivizsgált, feltárt, és nagyon komoly következményei voltak azokkal szemben, akik valóban jogszabályt sértettek.
(B. P.): Viszont nagyon régóta nincsen címerállata a magyar rendőrségnek, úgyhogy lehet, hogy ez a kérdés megoldódhatna.
(T. G.): Igen, vannak, akik azt szokták mondani, hogy mindegy, hogy milyen hír, a negatív hír is jó reklám; én azért ezt a rendőrség vonatkozásában teljes mértékben nem osztom, de nem érzem úgy, hogy ez nekünk ártana, vagy ennek jelentősége lenne; inkább poénkodás szintjén szokták ezt használni az emberek, tehát ennyiben azt gondolom, hogy a kollégáimat sem zavarja különösebben.
(B. P.): Megszállott motoros: soha nem kapatta még el magát? Azért én láttam már képen azt a motort, amivel jár, és hadd ne mondjam, nem egy kis kategóriás, kis robogó, amivel én néha szoktam rohangálni itt, munkahelyről haza, vagy visszafelé, de hát azért ott könnyű egy gázt húzni… Tegye a szívére a kezét…
(T. G.): Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy soha nem mentem gyorsabban egy kicsit, mint a megengedett szabály; de én igyekszem betartani a szabályt, és azért nem esik nekem nehezemre, mert én elsősorban túramotorozok; tehát a motorozás élménye mellett, amiért én motorozni szeretek, az a csodálatos táj, és a kikapcsolódás, a nyugalom; és hogy ha valaki így motorozik, vagy ezért motorozik, akkor elsősorban nem száguldozik; én sem szoktam, mert hogyha az ember száguldozik, akkor nem tudja élvezni a nyugalmat, a csöndet, vagy a tájnak a szépségét.
(B. P.): És nem is volt még balesete sem?
(T. G.): Nem volt még; ezt le kell kopognom; még soha nem volt balesetem; nyilván ehhez is hozzájárult az, hogy én a motorozásnak, igen, egy olyan fajtáját űzöm, amit egyébként nagyon sokan mások, hogy motorral jutnak el különböző tájakra, és maga a táj, a természet, és a kikapcsolódás élménye miatt motoroznak, de én azt hiszem, hogy a motoros-társadalom többsége ilyen. Vannak, akik gyorsasági motorokkal közlekednek; azoknak azt tudom mondani, hogy a gyorsasági motorokkal is lehet persze a városban, a szabályokat betartva, de elsősorban a pályán kell azokkal gyorsan menni; ott vannak meg az ideális körülmények arra, hogy azokkal a gyorsasági motorokkal úgy lehessen motorozni, hogy valóban élvezzék a motor által nyújtott előnyöket, vagy érzéseket.
(B. P.): Mikor volt alkalma motorozni?
(T. G.): Az elmúlt időkben, vagy években egyre ritkábban, de azért…
(B. P.): Idén már elővette?
(T. G.): Idén még nem vettem elő, nem volt rá időm, pedig nagyon jó idők voltak a közelmúltban; de azért minden évben két-három hosszabb-rövidebb túrára, elsősorban az országon túl, Ausztria, Olaszország a célirány, ahová elmegyek – pontosan azért, mert nagyon szeretem a hegyeket, és azok nem csak télen, hanem nyáron is gyönyörűek, és ott tényleg lehet élvezni a természetnek a csodáját, ki lehet kapcsolódni. Bár technikailag megoldható, és időnként elkövetem azt a hibát, hogy felveszem a telefont; persze szabályos bluetooth rendszeren keresztül, és nem kézben fogva, de általában az ember ezt motoron nem teszi, tehát legalább ott nem elérhető, és valóban ki tud kapcsolódni; úgyhogy az idén is tervezem, hogy legalább 2-3 alkalommal egy néhány napra fölülök és elmegyek; jó lenne sokkal többet motorozni, de a mindennapok ezt nem nagyon teszik lehetővé mostanában.
(B. P.): Ugye azt már látjuk, hogy nincs ideje még a motorozásra sem; tudjuk azért, hogy ott van a Teve utcában, amikor a nagyobb rendezvények vannak itt a fővárosban, a Kossuth téren, és általában a környéken; na de akkor mikor van ideje a családjára? Mert a motorozásról is beszéltünk, ugye ezt már valahonnan ki kell csípni; és hát van egy nagyon pici gyermek is, aki most még nem tud reklamálni, tehát ott még nem tart, de nemsokára azért majd megszólal, hogy apa mikor jön haza
(T. G.): Igyekszem az egyensúlyt megtartani, de nagyon nehéz; általában nem szokott sikerülni; ezért aztán úgy szoktam ezt kárpótolni, hogy kitolom az estéket, és nagyon későn fekszem le, tehát éjfél előtt soha nem szokott ez bekövetkezni, inkább éjfél után…
(B. P.): Na de reggel meg már benn van korán, nem?
(T. G.): … és viszonylag korán kelek, ezért azt sem szoktam mondani, hogy soha nem vagyok fáradt; tehát én őszintén elismerem azt, hogy igen, szoktam fáradt lenni, mert van, amikor 4 óra hosszát, van amikor 5 óra hosszát alszok; ha 6 órát alszok, akkor az egy nagyon kellemes alvás volt, és reggel viszonylag korán bent vagyok. Valóban, a feladat az olyan, hogy nagyon gyakran érinti az estét, nagyon gyakran érinti a hétvégéket, érinti az ünnepnapokat, hiszen akkor a rendőrségnek feladata van; és jóllehet nem én vagyok kinn a helyszínen, nem én hozok meg minden döntést, hiszen van, amikor párhuzamosan 10-20-50 rendezvény zajlott, március 15-én, de hát mégiscsak úgy illik, hogy ott legyek bent a törzsben, a kollégáimmal együtt. Az nagyon furcsán nézne ki, ha közben ők dolgoznak a különböző ünnepek alkalmával, én pedig akár otthon lennék, vagy valahol kirándulnék az országban, vagy máshol. Szeretek ott lenni velük, és hát persze vannak olyan helyzetek, amikor, igen, mégiscsak nekem kell egy-egy döntést meghoznom, merthogy olyan súlyú döntésről van szó.

(B. P.): Élvezi a munkáját?
(T. G.): Hmm.. Többnyire igen; többnyire igen.
(B. P.): Erre számított? – kérdezném ezt akkor; úgy az elmúlt évek alatt, hát azért már volt ideje beleszokni, tehát nem most kezdte.
(T. G.): Azt tudom mondani, hogy szinte egyetlenegy ranglétrát sem hagytam ki; tehát mindig láttam azt, hogy az előttem lévő, vagy a fölöttem álló vezetőnek körülbelül mi a feladata, mivel kell megküzdenie. Ezért azt mondhatom, hogy igen, tudtam, hogy mit vállalok. Soha nem léptem egyszerre több fokozatot úgy, hogy addig arról a beosztásról, amit akkor számomra előadtak, elvállaltam, ne tudtam volna, hogy abban mit kell csinálni. Ezért azt tudom mondani, hogy igen, nagyjából erre számítottam, tudtam, hogy mit vállalok; többségében élvezem, szeretem. Persze vannak olyan részei, amelyeket szívesen meghagynék másnak, amikor a gazdasági részekről beszélünk, hogy hogyan tudunk úgy gazdálkodni, hogy mindenki megkapja a járandóságát; hogy a legfontosabb dolgokon fejleszteni tudjunk; hogy osszuk el úgy a pénzt, hogy mondjuk igazságos legyen; azokat a részeket olyan különösen nem élvezem; meg kell hogy mondjam, jobban szeretem a szakmát. Én bűnügyi területen dolgoztam mindig, úgyhogy ha ma is van egy jó felderítésünk, akár kábítószer, akár betörés, akár az élet területén, ezekbe az ügyekbe általában belefolyok; viszonylag részletesen ismerem a kiemelkedő eseteket, rablásokat, élet elleni bűncselekményeket, és ugyanúgy örülök, hogy ha a kollégáim felderítenek egy-egy ügyet ők maguk, minthogyha én csináltam volna; azért az én szívemhez az a terület áll közel. Persze az utóbbi évek úgy hozták, hogy ugyanilyen sikert jelent most már az, hogy ha egy demonstrációt úgy tudunk kezelni, hogy utána azt írják a különböző lapok, a médiumok (sic!) hogy a rendőrség az jól végezte a dolgát, és az az emberek elégedettségét szolgálja; ma már az is ugyanilyen örömet okoz (sic!), merthogy a feladatrendszerem persze az évek során kiszélesedett.
(B. P.): Igen, és érdekes, hogy előtte azért ritkán volt olyan nagyobb ügy, ha lehet ezt mondani, ami politikát, politikusokat érint; ugye, pont az jutott eszembe, hogy ha már azt mondja, hogy ennyire beleássa magát mindegyikbe, hát, őő, itt van a VI-VII. kerületi ingatlanügyek; tehát most akkor maradjunk annál, amiben Hunvald György polgármester az érintett; hát azért az sem egy egyszerű helyzet…
(T. G.): Ez azért könnyű példa az én számomra, mert pont az az egy eset, amelyet nem a rendőrség nyomoz; abban az ügyészség folytatja a nyomozást; de igen, vannak olyan esetek, olyat is említhetett volna többet, amelyikben a rendőrség nyomoz. Ezekben az ügyekben aztán az egyébként is fontos és következetes elváráson túl maximálisan arra kell odafigyelnie az ügyben dolgozó munkatársaimnak, hogy maradéktalanul, ne csak úgy legyen, de még a látszatát is elkerüljék annak, hogy valami nem törvényesen, jogszerűen, nem a szakma szabályai szerint történik. De azért ezek az ügyek általában mindig fokozott ügyészi felügyeletesek; a rendőrség és az ügyészség ezekben szakmai értelemben kéz a kézben, tehát megvitatva a következő eljárási cselekményeket, feladatokat, halad mindig előre. Tehát azt tudom mondani, hogy viszonylag egy széles stáb az, aki az ilyen ügyekben döntést hoz arról, hogy mikor milyen lépéseket kell tenni; ügyészség által kontrollált esetek; tehát azt hiszem, a rendőrség ezeket az ügyeket maradéktalanul, szakmai alapon hajtotta végre; ez a cél, és nem is ért bennünket olyan kritika, amely arról szólhatott volna, hogy így vagy úgy, egyik vagy másik oldalra hajló volt a rendőrség. Nem is teheti, a szakma szabályai szerint pontosan középen kell járnia a rendőrségnek, és ezt mindenkinek tudomásul kell vennie.
(B. P.): Amit elért, azért nagyon fiatalon; azért ez egy olyan poszt, ami fölött már nem sok van. Még van egy országos rendőr-főkapitányi poszt – és tud még valamit, így rendőrségen belül mondani?
(T. G.): Az ember nem feltétlenül előre gondolkodik; ahogy visszagondolok, sokszor megkérdezték már tőlem barátok és ismerősök, és soha az adott beosztásomban nem gondoltam arra, hogy majd azután mi jön, mit fognak ajánlani; nem csak az a két pozíció van a magyar rendőrségen belül, hanem számtalan más, ami ki tudja használni azt a megszerzett tapasztalatot, ismeretet, amit én az évek során megszerezhettem…
(B. P.): Távol álljon tőlem, hogy itt a lemondására késztessem, vagy esetleg a leváltásáról beszélgessünk; nem arra gondoltam, hanem túl fiatal ahhoz, hogy én azt elképzeljem, és az Magyarországon nem valószínű, hogy innét megy nyugdíjba. Tehát én csak erre utaltam…
(T. G.): Amm… Erre én sem gondoltam még soha, tehát ez az, amire nagy összeggel is mernék fogadni, ha rendelkezésemre állna, hogy egész biztosan nem ebből a beosztásból megyek nyugdíjba; másfelől, ha mondjuk én választhatnék, se biztos hogy ezt választanám, mert 42 éves vagyok, és a mostani nyugdíjszabályok szerint is még 15 évet jelentene ebben a beosztásban, ami, hát, legalábbis egészségi szempontból azt hiszem, hogy nem lenne egészséges; és az is igaz, és azt is vallom, hogy néhány évig az ember egy-egy beosztásban, még ha igen nagy megterhelést is kell elviselnie, képes helytállni folyamatosan, vannak újabb ötletei, és megfelelő hatékonysággal tud irányítani egy egységet; de időnként váltani kell ahhoz, hogy az ember újabb és újabb módon, területen tudjon alkotni, legyenek újabb gondolatai; tehát ilyen szempontból sem lenne egészséges, úgyhogy én nem számítok arra, hogy 15 évig ebben a beosztásban dolgozom. A rendőrségnél vannak más területek – egyáltalán, Magyarországon a rendészeten belül vannak más területek; konkrétan nem tudom megmondani, hogy mi, ezt ne kérdezze. Nyilván azt a tapasztalatot, tudást, amire szert tettem, ki lehet használni, ki tudnám használni. De azért nem gondolkozok ezen, mert jelen pillanatban van egy a feladatom; azzal kell foglalkoznom, hogy most a budapesti rendőr-főkapitányság hogyan tud hatékonyan dolgozni, hogyan érünk ki gyorsabban az egyes bejelentésekre; hogyan válik minden kollégám szakszerűvé, hogyan lesznek kulturáltabbak az intézkedések, hogyan tudunk több bűncselekmény elkövetőjét elfogni, több bűncselekményt felderíteni, hogyan tudjuk úgy biztosítani a demonstrációkat, hogy az még több ember számára elégedettséget mutat, és kevesebb kritikát kapunk; hogyan tudom népszerűsíteni a rendőrséget – szóval ezek éppen elég feladatok ahhoz, hogy ne kelljen gondolkodnom arról, ha ez nem lesz, akkor mi lesz majd.

A történet hangszerelve mai vendége Tóth Gábor, Budapest rendőrfőkapitánya volt…

-

Nézzük a hír-kategóriákat:
1. Jereváni rádió (1) (a hír igaz, csak nem úgy, hanem…) Nyertesek országa: 5% (zsidó és zsidóbérenc) nyertes, és 95% vesztes rabszolga, akiknek a lemondása eredménnyel jár a rabszolgatartók számára.

2. …ígérte…
Az ígéretek földje; mindent megígérünk: aztán vagy úgy lesz, vagy nem.

3. Gyilkos influenza; csak semmi pánik, mindenki őrizze meg a… segítség, jönnek a rémhírek.

4. Holokauszt-tagadás: zsidóhírek; a sokadik próbálkozás egy zsidótörvény elfogadására és alkalmazására.

5. Válságkezelés -> még nagyobb lesz a válság-kiterjesztés, és még nagyobb lesz az öngyilkosok aránya; Bajnai már bebizonyította, hogy ért hozzá.

6. Fidesz reagálás, megoldási javaslat nélkül – és továbbra is minden úgy marad, ahogy az MSZP-SZDSZ akarja.

7. Jereváni rádió (2): a demokratikus államrend megdöntése => a judeovírusok gyarmatosító, és kizsákmányoló rendszerének megdöntése

8. Jereváni rádió (3): a roma lakosság megfélemlítése => a cigány bűnözők féken tartása.

9. Hírek a nagysátántól: mi a helyzet Irakban?

10. Megfenyegette az Al-kaida – még egy adag rémhír; a rettegők kedvence, mert utána lehet jó nagyokat ajvékolni, ürügynek használni más országok megtámadására, és effélékre.

11. Gyarmati hírek: mit várhat a mi régiónk (vö. tartományunk, provinciánk) az új amerikai adminisztrációtól? (Navracsicska helytartó a gyarmattartókhoz ment személyesen átvenni a miheztartási direktívákat.)

12. Rémhírek: támadnak a kalózok az Ádeni öbölben, lehet borzongani.

13. Kis színes rémhír Oroszországból, arról, hogy az oroszok milyen hülyék, és brutálisak.

14. Zsidóhírek: Nagymező utcai fák (zsidók a buliban).

15. Zsidóhírek: Legyen hozzá közöd, Önkéntes Fiatalok Napja (zsidók a buliban)

16. Zsidóhírek: kis színes Jew Yorkból, a felvásárolt Manhattanból.

17. Interjú a zsidóbérenc judapesti rendőrfőkapitánnyal; kellően érvényesíti-e a zsidó érdekeket, és kellően elnyomja-e a gójokat? – ha nem, miért nem?; hogyan telnek a hétköznapok, és meddig lesz rendőrfőkapitány, kb. mikor jön az új (zsidó, vagy zsidóbérenc) új söprű…

Mindez még csak nem is egy kisebbségi adón hangzik el, hanem a nemzeti főadón. Magyarországon ilyen a főáramlat-média; és nem csak a médiában ez a főáramlat, hanem a többi, zsidók által irányított, és sors-meghatározó hatalmi ágban is.
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Naiv jóhiszeműség és tudatlanság, helyenként hülyeség és aljasság kellett hozzá – és mindez megvolt, és tömegesen a gójok részéről; de már múlóban van, és a judeovírussal szemben egyre többen ellenállóak, mert csak az a két alternatíva van, hogy vagy belepusztul, vagy keservesen, de túléli, és immunitást szerez.

 


1. oldal az összesen 0 oldalból