WP

Egy zsidó, aki hasznot szerez a tevékenységén, miközben másoknak árt vele – tipikus, mondhatni, ez a zsidó alapállás.
Most éppen a Rózsa-Floressel készült, és a TV-ben leadott filmjével árt a Bolíviában börtönbe zárt Tóásó Elődnek.
De Kepes ártott már ezelőtt is – az 1994-es Auroville filmjével – konkrétan Hajdú Lászlónak és családjának, akik megnézték Kepes Auroville-filmjét, ami igencsak pozitív színben tűntette fel a helyet – és ezután úgy döntöttek, hogy ők ott letelepednek, mert az a hely olyan szép és jó.
Távolról, Kepes filmjének hatására, persze hihették, hogy olyan jó és szép a hely, mert ilyen képet mutatott róla… és innentől kezdett súlyossá válni a helyzet, mert csak annyi pénzük volt, hogy odamenjenek; a vízum mellé a kötelező retúrjegyet kijátszották – úgy, hogy Romániából indultak, csak oda jeggyel – és ezek után lehúztak Auroville-ben kb. 8 évet, a magyarországinál nyomorúságosabb körülmények között.
Milyen hely Auroville valójában?
Somi Panni (indológus, és bharata natyam táncos) egy mondatos megállapítása szerint Auroville a fehér urak, és az indiai szolgák világa. Csakhogy a helyzet nem ennyire egyszerű: röviden összefoglalva, Auroville egy nemzetközi gyarmat (francia többséggel), ahol a pénz az úr, és feudálkapitalista viszonyok vannak, miközben tájékoztatás címszó alatt szépeket hazudnak magukról – Kepessel együtt.
Auroville kezdettől fogva ilyen volt – és Kepes is, aki enyhén szólva, nem fejtette ki az igazság minden részletét Auroville-ről.
Aki már ott van Auroville-ben, az hamar rájön, hogy mi az objektív valóság; akinek viszont utána nem áll módjában elmenni, az meg fog küzdeni a mindennapi túlélésért, ahogy Hajdúék is tették, a fehér (és indiai) urak szolgálatában, a napi megélhetésért a bisztróban, a pékségben, a vendégházban, az Auroville Beach-en (franciául: Repos) a bodegában – ami szintén franciáké volt, csak ők hétköznap nem csinálták, mert nem érte meg nekik, és ezt az időszakot vették át.
„Vagyongyarapodásuk” eredményeként lakásnak vettek egy „kapszulát”, ami kb. 2 méter magas betonlábakon álló, bambusznádból és pálmafalevelekből készült, néhány négyzetméteres építmény, és azon a klímán a legjobb, mert a legjobb a természetes szellőzése, és így a leghűvösebb. Földet viszont nem tudtak venni, hanem kaptak egy darabot egy indiai kesudió-ültetvény mellett, amit az indiaiak DDT-vel permeteztek – amit a kormány ad, és olcsón, az csak jó lehet alapon – a szél pedig beterítette permettel Hajdúékat, és következett a hányinger, a máj- és vese-károsodás…
2004-ben az azon a tengerparti részen is végigsöprő cunami lehetett nekik „az utolsó csepp” a pohárban; túlélték, és elmentek Auroville-ből – és Indiából is, ha jól sejtem.
Én 1999-ben és 2000-ben voltam Auroville-ben, de már előtte volt róla annyi információm, mindenhonnan összeszedve, hogy tudjam, becsalizó képmutatásról van szó, és azért mentem oda, hogy meggyőződjek róla – valamint hogy megnézzem Indiának azt a részét, amit addig még nem láttam, a Bombay (Mumbai)-tól délre levő részt.
Építészeti téren Dél-Indiában sincs hiány látnivalókban; van viszont ott egy fontos hatótényező – az, hogy Bombaytól délre kezdődik a „gőzfürdő”; az állandó trópusi meleg, 80-100%-os páratartalommal, egész évben, 24/7/365 – és ezt nem mindenkinek bírja a szíve; és már csak ezért is érnek véget a szokásos szervezett turistautak Bombay-jel, mint legdélibb ponttal. A többit már mindenki tegye egyéni kockázatára; vagy inkább ne, ha nem bír ki annyi időt folyamatosan a gőzfürdőben.
Auroville-ről zömében a hely reklámja – úgy is, mint „a pokol reklámja” van az Interneten.
Rá is vannak szorulva, hogy szépeket és csábítóakat állítsanak magukról, ha nem akarnak éhen pusztulni, mert zömében az ide csábított turistákból élnek, és ha ezek nincsenek, akkor nekik végük van, mert a turista-független megélhetési források nem lennének elegendőek a fennmaradásukhoz.
Van egy olyan törvényük is, hogy ha ingatlant veszel ott, és elmész, akkor az ingatlant rájuk kell hagynod – hivatalosan nem adhatod el. Vagyis fizesd ki a normál vételárat, viszont ha elmész, akkor elbuktad. Így a röghöz kötöttség, és a kizsákmányoltság között lehet választani…
Auroville úgy kezdődött, hogy a helyi tamilok olyan mértékben felhasználták (ház- és bútor anyagnak) és eltüzelték (főzéshez) az ott lévő növényzetet, hogy teljesen kopárrá vált a talaj. Ez után következett az ötlet Sri Aurobindo feleségétől (aki egy elvált, egyiptomi származású, francia állampolgárságú nő volt), hogy legyen ott nemzetközi város; vagyis hogy idecsábít egy halom nehéz felfogású, de pénzes külföldit, akik majd visszatelepítik a növényzetet, és benépesítik a helyet – és lőn boldogság, és (szinte) mindenki jól jár; csak ezzel még meg kellett várnia, amíg a férje meghal, mert Aurobindo egy hindu nacionalista volt, aki ebbe nem ment volna bele (mert nem volt annyira ostoba, hogy ne vette volna észre, hogy újgyarmatosításról van szó). Így most csak a helyi tamilok egy része lázad; volt már belőle tömegverekedés…
Auroville „Mother” szándéka szerint 50 ezer fős mintaváros lett volna; de a létszám évek, sőt, évtizedek óta néhány ezer (kb. 2500) körül van, és nem is várható, hogy több lesz; és ha netán megcsinálják a tervek szerinti „betondzsungelt”, ott légkondicionálás nélkül nem lehet létezni, mert megsül a betonban a tojás, a gazdájával együtt. Ha viszont a helyhez illő, szellősebb épületek lesznek, ahogy zömében most is van, azok közé távolság is kell, az áthallatszó zaj miatt. Ha a területviszonyok még kisebbek lesznek, akkor az auroville-i életérzés még rosszabb lesz… Nem véletlen, hogy ennyire állt be a létszám.
Semmi sem véletlen, ami ott történik; a lényeg viszont az, hogy a rendszer alapja a becsalizás és képmutatás; válaszd a poklot, és menj oda, mert az olyan szép és jó…
Akinek elég pénze van ahhoz, hogy ott valamilyen vállalkozásba tudjon kezdeni, az esetleg megfontolhatja – bár nekem az a véleményem, hogy Auroville, és egész India nem fehér embernek való hely; egynéhány különc persze mindig lesz ott, de egyébként fehérként nem érdemes ott élni – anélkül is túl van már népesedve az az ország. A fehérek számára vannak jobb helyek is – még ha a reklámjuk nem is olyan jó, és ígéretes…  csak épp maga az élet jobb.
Úgyhogy ha valahol megy a „reklám”, a szép szólamok és ígéretek, ott érdemes gyanakodni – arra, hogy a délibábos szöveg a hely és dolog tényleges rosszaságának ellensúlyozására szolgál. Ha pedig zsidó is van benne, akkor pláne.
De mi lesz, ha a leleplezett hazudozók éhen halnak? Két eset lehetséges, vagy éhen halnak, vagy elmennek onnan, és kész.
De akkor a tamilok megint letarolják a növényzetet… Akkor két eset lehetséges, a tamilok a növényzet hiányában vagy kihalnak, vagy nem. Ha kihalnak, majd visszanő a növényzet…
Vagy jön a Mother 2, és kitalálja, hogy legyen ott egy nemzetközi város, mert „ez az a hely, amelyre szüksége van a földnek”…

Auroville jövője:
1. Kihalnak
2. Elérik az 50 ezres szintet.
3. Nem halnak ki, és nem érik el az 50 ezres szintet sem, hanem haladnak tovább a „mindennapi küzdelem a megélhetésért” útján, és az országos, és globális szintű eseményekkel összhangban élnek és halnak. (Ez a legvalószínűbb.)

Újabb fejlemény:

Your Name * eva hajdu
Email * ……@yahoo.de
Website http://
Visitor check * chf6
Message * „vedd le a nevunket es a bulshit cikkedet azonnal a webrol.”

Neved * Éva Hajdu
Email * ……@yahoo.de
Webhely http://
Dátumválasztó 2010 november 10.
Q&A zöld
Üzenet * „Szia Béla! A cikket és a nevünket azonnal vedd le a weboldaladról, nem járultunk hozzá. Ha valami kérdésed van, tőlünk kérdezd, és ne bullshitolj az oldaladon.”

A helyzet az, hogy nem kértem senki hozzájárulását, aki ezen a blogon szerepel, se Gyurcsány Ferencét, se Orbán Viktorét, se Kepes Andrását, se Polgár Tamásét, stb.; és ezután sem fogom.
Nem fogom levenni azt, ami igaz, bármennyire is zavarja az érintetteket.
Nem csak egy „valakinekanevében.de”-s email hatására nem, hanem semmilyen hatásra sem.
Csak úgy mellesleg, írhatta az emailt akár Kepes is, vagy bárki… de mindegy.

Akkor először is arról, hogy mi a bullshit: kb. semmitmondás, mellébeszélés, süketelés, üres duma.
Itt meg éppen hogy nem erről van szó – hanem arról, hogy valakinek csípi a szemét az igazság.

Másodszor, rossz – vagy jó, nézőpont kérdése – hírem van: ami egyszer kikerült a netre, az nem tűnik el, mert elmenti, akit érdekel, aztán azt ugyanúgy fel is lehet tenni; ha nincs itt-ott-amott, akkor a negyedik, és a sokadik helyen van és lesz.

Azt még le sem írtam, hogy miattuk, a francia gyarmatosítók csicskái miatt kellett elmennem Sharangából (az egyik francia telep, szebbik nevén „community”), mert nem engedték be a tamil vendégeimet. Én voltam a tamiloknál, a vályogkunyhóban, aztán a tamilok is kérdezték, hogy ugye ők is jöhetnek hozzám vendégségbe, és mondtam, hogy persze. Aztán erre a szarmagyarok nem engedték be a tamilokat a telepre, mert a francia tulaj lánya azt mondta nekik, hogy oda tamilok nem jöhetnek be. Dolgozni persze bejöhetnek, de egyébként nem. Volt a tulaj lányának egy rosszul sikerült házassága egy tamillal – és nekem, mint fizetős vendégnek mi közöm ehhez?!
Erre mondták Hajdúék, hogy én úgy is elmegyek, ők viszont ott maradnak, és hogy nekem könnyű… Így van. Seggnyaló – pontosabban lefelé tapos, felfelé nyal – mentalitással viszont mindig és mindenhol nehéz lesz.
Aztán átköltöztem egy másik francia telepre – történetesen abba, akikkel igencsak éles emailváltásom volt még Magyarországról Auroville-ügyben – ott béreltem egy kapszulát, és oda meghívtam a tamilokat, mert ott már más franciák voltak, magyarok nélkül.
Azt sem írtam, hogy velem küldettek levelet Torgyánnak – nem tudom milyen ügyben, azt nem mondták meg, én meg nem kérdeztem – és akinek a címét az ott turistáskodó fiától tudták meg, és így kerültek vele kapcsolatba. Elvittem Torgyán postaládájába sk. és megbeszéltem a két ott posztoló rendőrrel – akkor még őrizték, hogy fel ne robbanjon –, hogy mi a búbánatért vagyok ott.
Ennyit erről.
(Ha jön még további „vedd le”, azt úgy veszem, hogy tedd fel, és lehet szó fényképekről is.)

Egyébként érdekes dolgok történnek a blog-oldalon, 10 perc alatt sem tudtam belépni…
Ez van, ilyen az élet, és én sem vagyok már toleráns.

A bejegyzés kelte: 2009. április 23., csütörtök - 20:04, kategóriája: Valami mindig történik....