Ki mivel foglalkozzon?
Ahogy azt már Torockai László 2007-ben megfogalmazta, mindenki azzal foglalkozzon, amihez a legjobban ért, és amivel az ország ügyét szolgálja.
Ezzel egyet is értek, mert ez jelenti a célszerű munkamegosztást, és a legjobb hatékonyságot, és eredményességet.
Viszont maga a helyzet nem ennyire egyszerű, mert a foglalkozás előtt meg kell határozni a foglalkozás által elérendő célt, és annak a célnak jónak, életpártinak, és az egész társadalom számára hasznosnak kell lennie – mert ha nem az, akkor az egész foglalkozás csak tévelygés, útkeresés, bolyongás lesz.
Márpedig az első számú elvárás gyakran nem teljesül, és nincs átgondolva az a lényeg, amiért a tevékenység folyik.
Ráadásul, mindenki meg tudja ideologizálni az életét, és a hajlamait – és általában meg is teszi.
Egy példa erre Rózsa-Flores Eduardó – aki azt is elmondhatná, hogy a saját elvei szerint ölték meg. „Mert, minekünk nem csinnadratta, kitüntetés és zsold kell, hanem csak tisztán és nyersen: a Győzelem!”
„A tizenegyedik parancsolatot követjük: csapj le, mielőtt felebarátod lecsap.
(X)”
„A háborúban azé a győzelem, aki meg tudja lepni az ellenségét.
Paulo Coelho”
Ugyanez általános alakban:
„Van a háborúnak egy törvénye, amelyik így szól: a tiszta fegyverek győznek a szennyes fegyverek fölött. Ha azonban egyik sem tiszta a fegyverek közül, akkor mindig a nagyobbik gonoszság és a nagyobbik gyűlölet győz. A szentek tisztasága és szelídsége legyőzi a vadállatokat, legalábbis így tanítják ezt, de ha két vadállat küzd egymással, akkor mindig a vadabbik vadállaté a diadal. Ha két barbár visel hadat egymás ellen, a barbárabbik nyeri meg azt. Így tanítja a történelem. Vagy tisztábbak kellett volna legyünk, vagy barbárabbak.”
Wass Albert
„Ha elég erős vagy, ne szégyelld gyengének mutatni magad: ha így teszel, ellenséged felhagy az óvatossággal, és idő előtt támadásba lendül.”
Paulo Coelho
„Alig várom, az ellenség támadását. Én őket ismerem. Ők csak önmagukat. Rémület és pánik lesz úrrá rajtuk, ha elkezdjük harci dalunkat…ha megmutatjuk fényes arcunkat.”
Így járnak a fegyvert fogó naiv idealisták.
„És mi tagadás: helyes út ide vagy oda, végül is élvezem.”
„És mi döntünk sorsunk felett és ezért, és ettől, leszünk szabadok és erősek. És ezért vagyunk veszélyesek… Mert aki szerelmes a szabadságba, és halni kész érte, ellenőrizhetetlen, fékezhetetlen, uralkodni nem tudnak felette. Tehát járjuk majd ezentúl is az UTAT. A csak általunk ismert utat. Mint a középkor szent bolondjai…Mi, félelmetes bolondjai a szabadságnak. Az Egy Isten Szerelmének harcosai.”
Egyébként az az érzésem, hogy Rózsa-Flores blogját valakik feltálalták Evo Morales íróasztalára, és el is olvasta. (Másrészt, olvasott-e Rózsa-Flores Evo Moralest?)
Rózsa-Flores Eduardó: „Célszerűség? Kit érdekel!”
Hírek: „Az állítólagos merénylők célpontja, a külföldről éppen hazatérő Evo Morales államfő viszont azt mondta, hogy a hatóságok eljárása »célszerű volt, megfelelő arra, hogy megállítsák az ilyen felforgató csoportokat«”.
Rózsa-Flores jobban tanít a halálával, mint az életével – de csak azokat, akik hajlandók tanulni.
A legnagyobb tanulság itt az, és minden esetben, hogy az elérendő célt, és a módszereket jól kell megválasztani; és ebben – ha már politikáról van szó – a legjobb volt Gandhi, aki bizony sokat gondolkodott az elérendő célon, és a módszereken, és mindezt Wass Albert meglátása szerint: vagy tisztábbnak kellett volna lennünk… Gandhi persze nem ment el a barbarizmus irányába, mert az nem az erkölcsi és szellemi fejlődés, hanem az erő általi érdek-érvényesítés, és mint ilyen, ideiglenes, és egy idő után úgyis bukni fog. Az egy dolog, hogy Gandhit a természetes halála előtt néhány évvel megölte egy hindu, viszont Gandhi a célját elérte; ez így is teljes életút volt.
Van viszont itt két hatótényező: az egyik az igazság keresése, és hirdetése, a másik pedig a befolyásoló képesség, avagy néphülyítő képesség. Az emberek cselekedetét és életét alapvetően meghatározó két tényező: az egyik az igazság, a másik a befolyásoló képesség – és a kettő igen gyakran ellentétben van egymással; és akik nem igazán tudnak gondolkodni, és nem is érdekli őket az igazság annyira, hogy ragaszkodjanak hozzá, azok a befolyásolókra hallgatnak – akik vagy gyenge gondolkodók, vagy pedig erkölcsileg gyengék, csalók, bűnözők, akik kihasználják és lehúzzák az áldozataikat, és erre az áldozatok saját vágyait használják fel – a „Cion bölcseinek” megállapítása szerint: „Meg kell állapítani, hogy több az olyan ember, akinek rosszak az ösztönei, mint az olyan, akinek jók az ösztönei.” A rossz „ösztönű” – vagy inkább rossz erkölcsi érzékű – emberek pedig a szintén rossz erkölcsi érzékű, vagy erkölcstelen befolyásolóik által rossz útra lesznek térítve – és alakul a többség, és a patkányköztársaság… vagy ugyanez a szint a másik, szembenálló oldalról.
Itt megint ahhoz a megállapításhoz érkeztem, hogy a kétoldali erkölcstelenek – akármelyikük győz – nem fogják jobbá tenni az országot, hanem másként lesz ugyanannyira rossz. Valódi javulás csak az erkölcsi és szellemi alap növekedése által érhető el.
Ehhez pedig mi az első lépés?
Felvilágosítás, és tanítás.
Aki ezt teszi, az valóban a helyes, és működő úton jár.
A felvilágosítás, tanítás, és megtanulás után következik a jól megállapított célt elérő helyes cselekvés.
Hogy mi a jól megállapított cél? Tessék gondolkodni rajta – addig is, amíg nincs leírva részletesebben is.
Betöltés ...