WP

Felkelés után megyek ki a szobából, és megcsapja az orrom a bűz. Ez a nap is rosszul kezdődik. A büdi, a hűtő-büdi. Már megint mi történt? Csak az, hogy a 19 éves, elromlott, és kidobásra ítélt hűtőt anyám szerint ki „kell” szellőztetni a lakásban. Az ajtaja nyitva, és jön belőle a bűz. Ablakot-ajtót kitártam, hogy szellőzzön már ki a lakás. Anyám persze egyből arról érdeklődött, hogy miért tárogatok. Ezért. Ezek után, amint visszamentem az akkor még bűzmentes szobába, anyám nekilátott „olajban sült büdöskét” sütni. Ettől az intenzív olajszagtól már büdös lett a szoba is; és így, az adott körülmények között,  megvalósult a tökéletes módja annak, hogyan tegyük könnyen-gyorsan büdössé az egész lakást. A legtökéletesebb mód persze a lakás felgyújtása – ami szintén sikerült már néhányaknak. A rekorder azt hiszem a Jós utcai vegyész, akinek 1993-ban robbanással sikerült heveny tüzet keltenie a IX. emeleten, halálos áldozatokkal. De apám is tett már egy kísérletet – amikor arra ébredtem, hogy anyám ordít, aminek az volt az oka, hogy apám a teát a tűzön felejtette néhány órára, aminek eredményeképpen a víz elpárolgott, és az edény alján a teában lévő anyagok, mint pl. a cukor és méz, elkezdtek szenesedni, füstölés kíséretében. Ezután, anyám „füstelhárító” közreműködésének eredményeként, sűrű füstködbe burkolózott a lakás – merthogy addig csak enyhe füst volt –, és innentől kezdve tudom, hogy mi a füstmérgezés a gyakorlatban; szálló, de szilárd anyagok sűrű előfordulása a levegőben; és hogy ilyenkor le kell kuporodni, és az alsóbb légrétegekből lélegezni, mert az a legtisztább, és a látótávolság is ott a legnagyobb.
A büdös hűtő szagra még biztos sokáig emlékezni fogok, ahogy az odaégett tea-alapanyag tüdő-kaparó füstködére is.
A szüleim mindig is kártékonyak voltak, és most már egyre profibb szinten űzik ezt. Ez a „fejlődés” – a hanyatlás irányába. Holnap lehet még rosszabb is. Sőt, már ma is. Update (mert frissítésnek nem nevezném). Apám mindig is rá tudott tromfolni anyám agyhiányos dolgaira – most is, mert nem az elért eredmény volt az elérhető kártételi maximum; tehát, logikus, hogy most szerzetesként ül a kitárt ajtajú büdös hűtő előtt, és arra a kérdésre, hogy „ki lesz dobva az a büdös hűtő, vagy nem lesz kidobva az a büdös hűtő?” nem válaszol. A lakás pedig szobaajtón kívül büdösebb, mint eddig bármikor volt.
A sátáni, minél jobban ártani és pusztítani logika szerint végül ki lesz dobva a büdös hűtő, csak előtte maximálisan be kell vele büdösíteni a lakást, és minél jobban elterjeszteni a valószínűleg a büdösséget okozó (gomba) spórákat, hogy azok a forrás kidobása után is megmaradjanak…
Nekem pedig életem legrosszabb döntése már akkor eldőlt, amikor még meg sem születtem; és ezt a lakosság néhány százaléka szintén elmondhatja magáról. A hinduk biztos azt mondanák erre, hogy rossz karma. A jelent tekintve az, kétségkívül. Hogy miért nem inkább hokedlit csináltak helyettem az őseim? Mert az nekik túl bonyolult lett volna.
Mindeközben, ahogy írom, valamelyik emberszabású (már nem állat, és még nem ember) fúrja a betont. Mert az jó – abban az értelemben, hogy jó hangos.
Az egyediről az általánosra térve, mindenkinek, aki jobb országot akar Magyarországból, szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy zsidó-cigány-szarmagyar konglomerátum alkotja itt a többséget; és hogy szarból nem lehet várat építeni, mert amit raknak estére, az leomlik reggelre; és az sem igazán megoldás a problémára, ha beleépítik „Kőműves Kelemennét”. Viszont logikus állapot az, amikor a romlás folyamata a polgárháború és a világháború felé tart. Ami rossz, az tűnjön el a föld színéről, és nőjön helyette fű, fa, virág, mert az is jobb a degenerált, és ártalmas emberhalmaznál. A nem degeneráltaknál persze nem lenne jobb, lásd a fejlődési sort. Csak amikor az látszik, hogy a haladás visszafelé tart, az egysejtű, a baktérium és a vírus irányába, akkor jobb a növényzet.
Sátáni az, ami, és aki rosszabbá teszi az életet a nélküle meglevő állapotokhoz képest. A csapda pedig az, hogy az életrontók beépülnek a folyamatba, és nélkülözhetetlennek tüntetik fel magukat, és mindent meg is tesznek azért, hogy kihagyhatatlanok legyenek. Hiszen ha ki lennének hagyva, akkor nem tudnának ártani, és nem tudnák betölteni a sátáni funkciójukat – mint ahogy minden bűnözőnek szüksége van áldozatra, mert különben nem tud bűnözni; tehát igyekeznek beépülni, beékelődni a potenciális áldozataik közé.
A kártékonyság is lehet alaptermészet, és a tulajdonosai nem is tudják kontrollálni, hogy ne az legyen.
Teljesen normális élet viszont csak ott, és akkor lehetséges, ahol, és amikor nincsenek kártékonyak, vagy ha netán vannak is, de nem tudnak hatni.
Ezt az állapotot kell elérni: vagy ne legyenek bűnözők egyáltalán, vagy ha vannak bűnöző szándékúak, akkor ne tudjanak hatni.
Kirekesztés-e a védőrács, a páncélozott ajtó? Persze hogy az: kirekeszti a létező bűnözőket a lakásból. (A bűnözők szempontjából micsoda rossz dolog ez, kirekesztők, fúj – és aki ezt az álláspontot akarja hallani, az hallgasson és nézzen sok zsidómédiát.)
Kártékonyak pedig leginkább a ragadozó és élősködő mentalitásúak közül kerülnek ki, mert pl. a növényevő vegák a tevékenységükkel nem igazán ártanak, és törekednek is arra, hogy minél kevesebbet ártsanak, illetve ne ártsanak.
Nem ártani, erőszakmentesség, ahimszá. Rég ki van ez már találva, csak Magyarországon még mindig nem igazán van felfedezve; lásd pl. a Wikipedia Ahimsa szócikkét, ami ezidő szerint még mindig nincs magyarra fordítva.
(Én pedig már mindenféle egyéb dolgokkal be vagyok táblázva, úgyhogy fordítsa le valaki más – vagy tanuljon meg mindenki angolul.)
Az európaiak beszopták a zsidó vallást, a kereszténységet, és a judaista zsidókat is, mert saját vallásra nem tellett, vagy ha volt, feladták – és ezáltal a zsidó érdekszférába tartoznak; és aki keresztény, az egyben zsidó is, emiatt.
Mindezek alapján van egy kártékonysági gyakorlati sor is: sátán, zsidó, cigány (alsátánok), zsidóbérencek (al-alsátánok), és a sor átellenes, másik végén találhatók a legkevésbé kártékonyak, a legkevésbé sátániak, és a leginkább isteniek. Oda kell eljutni, életformaként, egyénként, és csoportként – mert a csoport hatékonyabb, tevékenységében, és önvédelmében is, mint az atomizált, és ezáltal rossz, vagy vegyes környezetben lévő egyén.
Magyarországon a csoport leginkább a bűnszövetkezetet jelenti, az egyén pedig az atomizált áldozatokat – és ez így jó a bűnözőknek. Ennek eredményeként bűnözők vannak hatalmon; az alja van felül, és fejre állt az ország.
Nem csoda, hogy a Távol-kelet jobban működik a zsidó vallású, és eldegenerálódott Nyugatnál, mert alapszinten az életforma, és a vallás formájában mindenütt ott vannak a vezető gyakorlati ideológiák; és bizony a Nyugat vezető gyakorlati ideológiája, és a vezető személyei sátániak: zsidók, és zsidóbérencek. Ennyi elegendő is a hanyatláshoz, degenerálódáshoz, és a folyamat alsó csúcspontjaként, a háborúkhoz.
Mindeközben a sátániak szépeket hazudnak magukról, amelynek az a lényege, hogy ők a jók, és hogy ezt hidd el; és fogadd el a feketét fehérnek, és a fehéret feketének.
Mindezek megértése után a történet kiszámítható: a sátániak mindig az egyre nagyobb pusztuláshoz jutnak el; először a többieket pusztítják, végül ők maguk is elpusztulnak.
Az élet növekedése, fejlődése, és tartóssága csak az ezzel ellentétes irányban lehetséges.
Akinek van szeme, láthatja, hogy a Távol-keletiek a nyerő népcsoport; az okát pedig az előbb írtam le. Ebből az következik, hogy mentalitás szerint abba a csoportba kell tartozni. Hogy földrajzilag is, vagy nem, azt mindenki döntse el maga – hozzátéve, hogy rossz környezetben, és emiatt kisebbségben lévőként, az ilyen mentalitást missziónak kell tekinteni, és még jobban odafigyelni a túlélésre; túl kell élni az ártalmasokat és degeneráltakat, abban a rendszerben, ami a nem-ártalmasoknak, nem-bűnözőknek nem kedvez.
Ilyenkor a történet a túlélésről, és a lassú fejlődésről szól; és arról, hogy mit, miért, és hogyan kell tenni, azért hogy a túlélés meglegyen, és a hanyatlási folyamat megálljon, és az ellenkezőjére változzon.
Egy megjegyzés: akikhez annyi idő és energia kell, amennyi nincs – az tapasztalható, hogy hatástalanul lepereg róluk minden próbálkozás, és marad az eredménytelenség – azokat ott kell hagyni.
Őket majd az élet tanítja, és ha az kegyetlen lesz, akkor magukra vessenek.

Frissítés, két nappal később:
Az általánosról az egyedire visszatérve, le lett cserélve a büdös hűtő, Zanussi ZRA 620 CV-re, 52990 Ft-ért, és nagyjából olyan, mint a Lehel volt, csak nem 220 literes, hanem csak 195, és kevesebb benne az anyag is. Ennyi pénzért ár-érték-szükséglet arányban ez volt a legjobb. Viszont a tetejére már nem lehet rátenni a mélyhűtőt, a kis ötven kiló belepakolt cuccal, mert a Zanussi vékony műanyag teteje nem bírja el.
A szocialista tervezésű konyha pedig olyan, hogy nincsen benne helye a hűtőnek; szabadság elvtársak, úgyhogy mindenki tegye, ahova akarja. A mélyhűtő most az egyik konyhaszekrény tetején van, és nem lehet tőle kinyitni az ablakot… úgyhogy nem csak az a kérdés, hogy hová tegyük a zsidókat (tegyük bele a büdös zsidókat a büdös hűtőbe, aztán dobjuk ki az egészet, ez a leglogikusabb).
A büdiről közben kiderült, hogy a rothasztott zöldség (petrezselyem és társai) szagát szívta be a műanyag.
A furkálás pedig azért volt – ma is – mert a UPC mellé most már DigiTV is van – már aki kérte – mert az olcsóbb; és saját vezetékhálózat, és saját furkálás is jár hozzá…
Belegondolva, addig fog itt tartani a furkálás, amíg össze nem dől a lyukas sajttá fúrt ház, mert ha már van kettő, miért ne lehetne három, vagy akárhány TV-kábel szolgáltató, tekintve hogy az most sem volt elég érv, hogy egy már van…
Fúróra, magyar.
Van itt bűz, zaj, és előre látható, hogy lesz is… és aki marad, mindezek tudatában, az megérdemli.

Folyt. köv.:
Agyhúgykő
Megyek vacsorázni a konyába este tíz körül, és azt látom, hogy feltűnően sok a repülő rovar a mikró körül. A rejtély egyelőre marad rejtélynek, elsősorban enni jöttem; merek a tálamba pár kanál spenótot, aztán nyitom a mikró ajtaját… és azt látom, hogy egy lefedetlen műanyagdobozban erjedő és büdös fekete szeder van a mikróban, és muslincák raja száll fel, kb. 20-30 db. Bravó. Valamelyik negatív IQ-s ősöm betette a mikróba, hogy ne szálljanak rá a muslincák; azok meg szépen bementek a mikró szellőzőnyílásain keresztül, mert mindenütt átfértek a lyukakon.
Nem ám lefedni egy szalvétával (van belőle néhány köteg a szekrényben); nem.
Ezek után egy darabig azzal foglalkoztam, hogy kizavarjam a muslincákat a mikróból, hogy ne sült muslinca legyen a vacsorám.
Amikor azt hiszem, hogy ezt már nem lehet alulmúlni, akkor ők bebizonyítják, hogy de.
Újabb szellemi kategória létezésére kellett rájönnöm: találékonyság a hülyeségben.

A bejegyzés kelte: 2009. március 9., hétfő - 17:02, kategóriája: Valami mindig történik....