Milliók a magyarországi kocsonyafesztiválon
Az eredeti hír úgy szól, „Tízezrek a miskolci kocsonyafesztiválon”
„Ismét pislogott a béka a miskolci kocsonyában, sok ezer embert vonzott az immár kilencedik alkalommal megrendezett miskolci kocsonyafesztivál. Kicsik és nagyok egyaránt jól érezték magukat a fesztivál kavalkádjában.”
És ez csak Miskolc.
Az jutott eszembe erről, hogy igen régen volt már, amikor tízezrek kimentek az utcára bármiért is tüntetni.
A tízezrek a focimeccseken, és a kocsonyafesztiválokon vannak.
Milyen zsidóbünözés? Milyen cigánybűnözés? Milyen erkölcsi, és gazdasági válság? Mi az, hogy megverték, kirabolták, megerőszakolták, megölték? Kit érdekel?
És én még csodálkozzak azon, hogy milyen kormányt választottak maguknak a birkák?
A lényeg az, hogy legyen kocsonya.
A többség önként felakad ártjuk és qrmányuk kocsonya-csalijára.
Tehát lesz kocsonya. Ha másból nem, akkor belőlük.
Milliók csak Indiában mennek ki az utcára tüntetni.
India megszabadult a gyarmati sorból, Magyarország pedig nem; ez a különbség.
Avagy, miért halnak ki a hülyék?
Zajlik a nagy patkány-kísérlet, ahol az alanyok inkább meghalnak, és kihalnak, csak kapják meg a napi élvezet-ingereiket, és ebből minél többet.
A természet zsákutcája, amikor az eredetileg a fennmaradást szolgáló élvezeti ingerek a fennmaradás ellen vannak fordítva; és aki nem gondolkodik alaposan, az ezt észre sem veszi; hanem ész nélkül besétál a csapdába, és nem érti, hogy mi miért történik, és legfeljebb valami homályos rossz érzése van, hogy a dolgoknak nem így kellene történniük; de ez a homályos érzés nem elegendő ahhoz, hogy kiszabaduljon a csapdából.
A csapdából való kikerüléshez ösztönlényből gondolkodó, tudatos emberré kell válni, aki felismeri a csapdát, tudja, hogy mi az, hogy miért van ott, és nem megy bele.
A jelenkori magyar történelem arról szól, hogy erős kiszelektálódás történik éppen…
Nem lehet sokáig büntetlenül ostobának lenni, mert a természet igazságos. Hogy mennyire kegyetlen, és mihez képest, azon lehet vitázni… Csakhogy nem ez a legfontosabb, hanem az igazságosság.
