Még egyszer, és utoljára a Bombagyárról
Írtam már róla eleget, de az derült ki, hogy nem zártam le teljesen – nem eléggé – a témát, úgyhogy ezt most megteszem, és akkor sem írok róla többet, ha a világ legjobb, vagy legrosszabb helye lesz, vagy bármi történik vele.
Előzmények pl.:
Miért nem írok több kommentet a Bombagyárra? (2008. október 10.)
A túlhatalom lassan ölő méreg (2008. október 21.)
Ki, mit, miért tesz? (2008. november 22.)
Több ezer hamisított kopogtatócédula Ferencvárosban (2008. december 22.)
Ground Zero (2008. december 23.)
-
A mostani témazáró oka, hogy rákattintottam és elolvastam Dragon64 „Tiszta vizet!” című írását, erre asszociálva: tiszta vizet a fejekbe – ahol kiteregette a családi hátteret, és… „Ezért ezúton kérek bocsánatot Mindannyiótoktól!”
Nekem pénzzel nem tartozik, és a részemről meg van bocsátva; de ez nem azt jelenti, hogy visszatérnék kommentelni a Bombagyárra, ami időközben cédulagyárrá, és kinyilvánított diktatúrává változott. Visszagondolva, áldemokráciánál soha nem is volt több… ellenben kialakult a kihasználók és kihasználtak köre, ahol az előbbibe Tomcat irányába tett széles nyelvcsapásokkal lehetett bekerülni. Dragon64-nek is sikerült, csak most már TC-ék megunták, hogy rontja az üzletet, és hogy általa visszafizetendő adósság is lett.
Oknak az is elegendő, hogy a társadalmi optimum híve vagyok, nem a diktatúráé; és úgy gondolom, hogy a TC diktatúrában a véleményem káros, mert nincs összhangban a Bombagyár szellemiségével – sem azzal, hogy Tomcat éppen milyen lábbal kelt fel.
Szellemiség… ragadozófalka-felállás van ott, kihasználókkal és kihasználtakkal – másként mondva, kizsákmányolókkal és kizsákmányoltakkal, meg persze azok a csalik, amelyekre a kihasználtak ráharapnak.
Miért jár kirúgás?
„Első és legfontosabb, hogy a Bombagyáron diktatúra van. Igen, az így néz ki. Marha egyszerű, nekünk van törlőgombunk, neked meg nincs. Akik egész nap kárognak, hogy nem hisznek a demokráciában, ne követeljenek demokráciát saját érdekük szerint. Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, és kész. Ezzel jár a cenzúra is. Például hogy bizonyos véleményeket károsnak minősítünk, és törlünk. Ez rendszerint a destruktív véleményekre vonatkozik. Hogy mi a destruktív, azt pedig mi döntjük el, annak tükrében, hogy mi milyen szellemiséget szeretnénk a Bombagyárral képviselni.”
De mindezeken felül van még egy objektív korlát is, az, hogy nincs már annyi időm, hogy velük foglalkozzak.
Lehet, hogy a Bombagyár megtisztul, mert a változás – jobb esetben az erkölcsi és szellemi fejlődés – nem áll meg, de nekem ezt már se időm, se energiám kivárni – és a többi internetes helyet illetően is ugyanez a helyzet.
A végső konklúzióm az ügyben az, hogy amíg lesznek lehúzhatók, akiknek az a véleménye a lehúzójukról, hogy jó ember, addig lesznek lehúzók, kihasználók, élősködők is, mert a kereslet és a kínálat egymásra talált. Ahhoz, hogy ne ez történjen, meg kell tanulni gondolkodni, és nem-et mondani.
Kellően „lerágott csont” lett ez már ahhoz, hogy kimondhassam, a téma lezárva.
Frissítés (2010. március 1.)
A Bombagyár utóélete:
A Bombagyár véget értével, van belőle két fontos tanulság.
1. Adatvédelem:
Nem titok, hogy a Bombagyárra is írtam dolgokat, hozzászólásként, reagálásként; azt pedig csak regisztrálás után lehetett ott megtenni.
Amikor regisztráltam, gondoltam arra is, hogy mi lesz, ha mégis kikerülnek az adataim; az, hogy vállalom a személyemet.
Viszont P. Tamás hogy fogadkozott, hogy ne parázz, az adataid nem fognak harmadik személyhez kikerülni… Nem a fenét. A kikerülés miatt igencsak lehetne jogosulatlan adatkezelés miatt feljelentést tenni…
Egyébként az se volt semmi, amikor B. Bence az „ellenség” (D. Gábor judapesti főpolgármester) tojással való megdobása során kipottyantotta a zsebéből a mobiltelefonját, az „ellenség” testőre elé, aki fel is kapta – benne az ismeretségi körének telefonszámával. Megkoreografálni se lehetett volna jobban…
Ennyit Tomcat és körének „konspirációjáról”, ahol a lebukás garantált.
Az általános érvényű tanulság az, hogy a megadott nevek, címek, telefonszámok az NBH-hoz, és a széles nyilvánossághoz kerülnek – ha nem egyből, akkor egy idő után – mert megvan hozzá az érdek, és a mód.
Tehát, valaki vagy teljesen nyíltan csinálja, amit csinál, vagy ha nem így, akkor soha az életben senki adatgyűjtőnek ne adjon meg személyes, és valódi adatokat.
Ez a két tényleges lehetőség van, mert a Tomcat-féle „titkolózás” végül a teljes nyilvánosság esetét fogja jelenteni.
Az ő „konspirációja” épp olyan gyerekes dolog, mint amikor pl. Budaházy megdobálta hógolyóval a rendőrségi kamerázó autót. A gyermeteg környezetében tetszést aratott – csak épp az életben nem lesz belőle komoly politikus, államférfi; mint ahogy Torgyán-bohócból sem, a másik oldalon.
2. A vezér és a birkák
A végkövetkeztetés az, hogy megáll az a tétel, miszerint a birkáknak szüksége van vezérre, viszont nem áll meg az, hogy a vezérnek szüksége van birkákra. A birkák a vezér idegeire mennek, és a pokolba kívánja őket – mint az ideges gyógypedagógus a szellemi fogyatékos gyerekeket…
Csakhogy Tomcat maga szabadította őket magára – a nagy tudatlanságában arra sem gondolt, hogy miből mi lesz.
El tudom képzelni, hogy pl. Vonát is hogy körülnyüzsögnék a birkák, ha hagyná.
Csak az a megoldás, hogy a hasonló szellemi szintű a hasonlóhoz, mert máskülönben konfliktus van. Hiszen a debilek jól elvannak a hasonlóan debil társaikkal, és az entellektüelek is jól elvannak az entellektüelekkel. Csak a debilek és az entellektüelek keveredésénél van gond, és az ilyen együttlét kerülendő, akkor is, ha a debilek vonzódnak az entellektüelekhez.
P. Tamás megbánta a szabad keveredést – de ő intézte így; főleg akkor, amikor az volt nála a szelektivitás elve, hogy volt ő, és a hozzá legjobban vonzódó, a csillagokkal, és plusz jogokkal kitüntetett hívei – szellemi fogyatékos birkák, sok szabadidővel és sok energiával, de kevés ésszel.
A párt-„hurkatöltő”, hierarchia, és szolgálati út kellemetlen – az, hogy mindenkinek alulról kell kezdenie – viszont megad egyfajta természetes kiválasztódást, azt, hogy a vezérhez, a vezetőhöz leginkább hasonló mentalitásúak kerülnek hozzá közel.
Amikor Tomcat a blogolás mellett elkezdett közösséget is építeni, olyan érzésem volt, hogy ez így nem lesz jó; de hát lássuk, mi lesz. Most már megvan a bizonyosság – arról, hogy ez így nem jó.
Ehhez kapcsolódóan:
„Két és fél éven át próbáltunk belétek valami kultúrát, gondolkodást csepegtetni, de nektek csak a nagyképűség és az elitizmus jött át az egészből. Az a különbség köztünk, hogy nekünk volt mire, nektek viszont nincs.”
Bebizonyosodott, hogy nagyképűséggel, és elitizmussal mire lehet menni. Múlt időre, csúcspont és hanyatlás típusú pályára, gödör aljára – és nem csak abban az értelemben, hogy mindenki meghal…
Ezek kapitális személyiséghibák; és ha még minden rendben lett volna, ez a két személyiséghiba elegendő ahhoz, hogy elrontsa az egészet.
Tomcatnak, és minden nagyarcúnak tudom ajánlani az Anonim Alkoholisták Tizenkét lépés és tizenkét hagyomány című könyvét; megéri a 700 Ft-ot. Egyébként nagyon kopirájtos, én pedig betartom, és nem idézek belőle – tessék utánajárni.
http://anonimalkoholistak.hu/hu/irodalom
Ha ezzel a személyiségjavító módszerrel az elszánt alkoholistáknak sikerült leszokniuk az alkoholról, akkor a könnyebben megszüntethető személyiséghibák esetében is működik.
Például ezzel a könyvvel kellett volna kezdeni, aztán jöhetett volna a nagyon megfontolt, meggondolt csapatépítés – és akkor nincs se jellemhiba, se tudatlanság, hanem a kudarcélmény helyett a tartós sikerélmény van.
-
Kapcsolódó:
Beszervezték Tomcatet, mikor a börtönben volt? Az NBH kezébe jutott a bombagyáros adatbázis, több ezer ember bizalmas adataival
http://kuruc.info/r/26/55959/
Olvasónk Tomcatről: számomra volt egy intő jel, amit nem vettem elég komolyan
http://kuruc.info/r/20/56032/
Betöltés ...