Netbank: biztonságos?
Attól függ.
Ha 2-3 egymástól független információs csatorna használata is kell a bankoláshoz, akkor – ez idő szerint, azt lehet mondani, hogy… még az.
Ha csak annyi a védelem, hogy felhasználónév és jelszó, akkor nem az.
A programok még mindig tele vannak sebezhetőséggel, újabb és újabb behatolási lehetőségek derülnek ki, még az XP-nél, és a 4-6-os IE-nél is – hát még a futó felhasználói programoknál; és például az automatikus jelszókitöltő programok használatát nagyon nem ajánlom.
A védelmet az jelenti, hogy egy ellopott jelszó mellé még 2-3 olyan adat is kell a netes belépéshez, ami nem az interneten közlekedik, hanem pl. telefonon.
Aztán van még az Interneten történő vásárlásokhoz a külön vezetett számla, amire mindig csak annyit kell átutalni, amennyi az adott vásárláshoz kell, illetve a vásárlási limites netkártya, ahol a limit csak a vásárlás idejére van megemelve 1 Ft-ról, és akkora összegre, amennyi a vásárláshoz kell.
Ha ezek nincsenek, akkor van a gond. Mint például…
metropol
BUDAPESTI KIADÁS • 2008. DECEMBER 19. PÉNTEK
Hamiskártyás áldozata vagyok
Bus István
A Playboy főszerk.-helyettese
“…Nézze meg jól, milyen cégnek, honlapnak adja ki a bankkártyája adatait!”
…
…úri társaságban meg nem engedhető szavakat kezdtem ordibálni, nagyjából két percen keresztül.
Kaptam ugyanis a bankomtól egy SMS-t, amely szerint éjjel kettőkor valaki leemelt a számlámról 1000 dollárt (akkori árfolyamán 202 000 forintot), és eljátszotta egy online szerencsejáték-portálon.
Egy netes bűnbarlangban. Hogyan történhetett ez? Alvajáró lennék, és összevissza nyomogattam éjjel a számítógépem billentyűit? Hasadt a személyiségem, és a szerencsejáték-függő Bus kerekedett felül, amíg a rendes kispolgári énem éppen összenyálazta a kispárnát? Esetleg csúnya módon lenyúlt egy hacker?
Lázasan kutattam agyamban, vajon hol szúrhattam el. Mivel a szerencsejátéktól irtózom – néha veszek lottót azért –, és a neten sem nagyon vásárolgatok, ezért aztán tanácstalan voltam. De aztán rájöttem. Három héttel korábban vásároltam egy – különben használhatatlan – programot a számítógépemre.
A bankkártyámmal.
Évek óta a bankkártya prófétája vagyok, lazán vásárolgattam vele, megvolt a mostanában sokat emlegetett szó: a bizalom. Ezen a vasárnap reggelen, a bankkártyaletiltást intéző telefonálgatás közben azonban ezer zöldhasú dollár lebegett a szemem előtt, ahogy halvány pukkanással a semmibe enyész. Meglett a programom aznapra: azonnal le kell tiltani a kártyát.
Aztán besétálni a bankfiókba – nyitás előtt fél órával érkeztem, és ott toporogtam a bejáratnál, mint a tojó galamb –, és kitölteni a formanyomtatványt. A bank a bejelentéstől számított legfeljebb 120 napos (igen, az négy hónap!) határidővel kivizsgálja az esetet, és dönt, hogy mi voltunk-e a hunyók, vagy esetleg nem voltunk hanyagok, és visszatéríti az összeget – vagy annak egy részét.
Négy hónap múlva már tavasz lesz, serken a határ, ébred a természet. Hogy lesz-e még akkor dollár vagy forint, netán létezni fog-e még a bankom – nos, ezekre az egyszerű kérdésekre manapság nemigen lehet válaszolni. Így csak annyit tanácsolnék annak, aki még a neten vásárolgatna az ünnepek előtt: nézze meg jól, milyen cégnek, honlapnak adja ki a bankkártyája adatait. Ellenőrizze a vállalat megbízhatóságát néhány kattintással.
Véletlenül se vásároljon netkávézóból vagy WiFi hálózaton keresztül. A megbízható honlapcímek online vásárláskor nem „http”-vel, hanem „https”-sel kezdődnek. Telepítsen vírusirtót, tűzfalat! Igényeljen netbank-kártyát, és csakis annyi pénzt tartson rajta, amennyi az online vásárláshoz kell. Tanuljon a más kárából. Például az enyémből.
Betöltés ...