Terrorháború Indiában
Ez itt egy emlékeztető arról, hogy a patkányok, és az emberragadozók rosszul tűrik az állandó, és nagy méretű zsúfoltságot, és inkább a harcot, illetve a többiek pusztítását választják – a népességszabályozás ilyen módját.
A mostani Mumbai támadásban a mérleg eddig 26 merénylő által 125 halott.
Kerestem a logikát benne, hogy mire jó ez, de nincs benne ilyen logika, mert az általános népirtáson kívül nem értek el vele semmit – és ez is az öngyilkosság egy módja. 125-ből legalább 7 külföldi – ez elég rossz arány, ha csak a külföldiek lettek volna a célpontok; és akkor minek támadták meg pl. a pályaudvart éjjel, ami nem az a hely, ahol ilyenkor külföldiek nagy számban fordulnak elő.
Bombay-Mumbaiban időről-időre voltak bombamerényletek eddig is; viszont az látszik, hogy akciónként egyre növekszik az áldozatok száma, és hogy a reguláris háború felé tart a „fejlődés”, vagyis a növekedés.
1979-ben, a tényleges gazdasági fejlődés időszakában még viszonylag emberszabású volt Bombay, épültek a házak, és fehérek voltak a falak.
2000-ben már az Apokalipszis városaként tartottam számon. Általánosan lepusztult város, kilométer hosszan szürke-sötétszürke-fekete házfalakat lehetett látni a buszból, az ingatlanárak az egekbe kúsztak, és a normálisnak mondható szállodák árai is 100 USD/nap-nál kezdődtek – valamint a tengerparti szállodasoron a járdán egy kövérre hízott döglött patkány látványa sem volt éppen turistacsalogató, amint ott csócsálták legyek. A tetemet valószínűleg azért hagyták ott, mert akkor azt a helyet a többi patkány elkerüli, és inkább legyen egy döglött patkány a járdán, mint az élő patkányok a házban. Az eltelt 8 évben pedig aligha lett jobb a helyzet, mert mitől javult volna?
Az 1 milliárdos népességet gyorsan, évtizedek alatt érte el India, ami azt jelenti, hogy gyorsan kellett volna mindenkinek értelmes munkát, és értelmes életcélt találni az egyre sűrűbbé váló népességben, és az egyre sűrűbbé váló, könnyfakasztó, gázkamra-szintű kipufogófüstben. Ez nem mindenkinek sikerült, egész néprétegek vannak értelmes munka és értelmes életcél nélkül a sokmillió koldus országában, amely utóbbit nem képletesen kell érteni, hanem szó szerint.
Egy iskolai osztályra való fiú most besokallt, beszerezték a fegyvereket, és így akartak meghalni – nem épp értelmes életcél; de egy olyan helyen, ahol 13 millióan zsúfolódnak össze egy kb. 40 kilométer sugarú körben, ott az emberfelesleg érzésén túl, az értelmetlenség és kilátástalanság érzése is erősen jelen tud lenni – és vannak, akiknek az állandó pszichikai nyomástól megborul az agyuk, és nekilátnak a népesség-szabályozásnak a maguk módján, mert sokkal könnyebb Kalasnyikovokat beszerezni, és a nézetek érvényesítésére használni, mint kormányzati hatalomra jutni. Számukra ez egy járható út volt – ahelyett, hogy elmentek volna India vidéki, kevésbé sűrűn lakott részére békében élni – de mi lett volna ott nekik a megélhetés?
Mindez előrevetíti azt, hogy a világ többi túlzsúfolt részén is ugyanez a forgatókönyv várható. A fegyelmezett és intelligens japánok persze viszonylag jól viselik a helyzetüket, leszámítva a magas öngyilkossági arányt; de nincs is még egy túlnépesedett hely, amelynek a lakossága a japánokhoz lenne mérhető.
Magyarországon pedig más problémák vannak; nem a túlnépesedés, hanem az, hogy bűnözők vannak hatalmon, és az egész ország szellemi és morális állapota.
Akár innen nézem, akár onnan, a jövő színe leginkább a mumbai házfalakhoz hasonlít: egyre sötétebb.
Alakul a még nagyobb társadalmi katasztrófa, mert az emberi faj még mindig túl fejletlen agyilag ahhoz, hogy ne ez történjen.
Az Origo cikke képekkel: 125 halott Mumbaivan
Mumbai: egy luxusszálló felrobbantása volt a cél
Frissítés: 195 halott, és csak 10 elkövető. Akkor fejenként majdnem 20 embert öltek meg – és a legvalószínűbb az, hogy a hatóságok nem tudják a támadók pontos számát.
(Ha az Origo linkjei nem működnek, az az ő hibájuk. Ha nem a megfelelő helyre mutatnak, leveszem ezeket.)
Betöltés ...