Az idén lesz tél, és egy téli álmom
Sőt, a tél már itt van, havazik, és nem is olvad el. November 24-én ez azért szép; régen volt már ilyen.
Volt egy 2008. év eleji álmom, ahol a valóság az, hogy az már nem úgy lesz – de nem is bánom.
Ma is volt egy álmom; valami iskola-szerű (vagy az) épület földszintjén mentem volna a többiek után magyar zászlóval, csak ők már eltűntek a szemem elől, és mentem, amerre őket sejtettem, aminek az lett az eredménye, hogy kikerülhetetlenül egy csomó zsidó gyermekbe és felnőttbe botlottam egy helyen, és persze nem vették jó néven, hogy ott voltam, a zászlót meg pláne.
Na de, nem is ez a lényeg, hogy kinek mi nem tetszett, hanem hogy ott maradtam a gyerekek között, és beszélgettem egy szimpatikus négyévessel, aminek a végkövetkeztetése a részemről, hogy én nem fogok ártani gyerekeknek, csak azért, mert zsidók, vagy bármi más származási címke van rajtuk – illetve tették rájuk.
Ha van konkrét vád, akkor azon vagyok, hogy az illető megkapja a neki járó büntetését, de egyébként… Aki nem bűnös, az ne bűnhődjön, mert az is olyan igazságtalanság, minthogy a bűnösök nem bűnhődnek.
De ki az az abnormális, aki úgy gondolja, hogy akasszunk kiskorú gyerekeket, mert ha majd felnő, akkor biztos bűnöző lesz…?
Heródes, és mai követői. Neki se sikerült az, amit akart…
Én pedig megint túl sokat foglalkozok a zsidókkal; de ez most épp az egyik napirendi pont ébren: nácik vs. zsidók.
A múlt ott van, és ha a mentalitás nem változik, ugyanaz fog előkerülni, és megismétlődni megint, csak mai technikai szinten, tehát még rosszabbak, tragikusabbak, pusztítóbbak lesznek a történések.
Közben pedig, mindenki őrizze meg a józanságát, hátha sikerül.
Betöltés ...