WP

Indiához kapcsolódó másik hír: Gandhi fotókiállítás az Iparművészeti Múzeumban.
„2008. november 27-én – az India Hét keretén belül – nyílt meg az a fotókiállítás, amellyel Gandhi (1869-1948) halálának 60. évfordulójára emlékezik az Iparművészeti Múzeum. Az Indiai Nagykövetség segítségével kiállított közel 50 fotóból álló sorozat a Nemzeti Gandhi Múzeum tulajdona.
A kiállítás 2008. december 31-ig látogatható. Cím: 1091 Budapest, Üllői út 33-37.”

India az a hely, ahol a legnagyobb nyomor, és a legnagyobb gazdagság, az erőszakmentesség és legvadabb erőszak megfér egymással, illetve megtalálható benne.
Európában ennél kisebb társadalmi feszültségek is szétszakítanak országokat; India viszont stabilabb, és eddig csak Pakisztán, és Bangladesh vált ki belőle.

Ez itt egy emlékeztető arról, hogy a patkányok, és az emberragadozók rosszul tűrik az állandó, és nagy méretű zsúfoltságot, és inkább a harcot, illetve a többiek pusztítását választják – a népességszabályozás ilyen módját.
A mostani Mumbai támadásban a mérleg eddig 26 merénylő által 125 halott.
Kerestem a logikát benne, hogy mire jó ez, de nincs benne ilyen logika, mert az általános népirtáson kívül nem értek el vele semmit – és ez is az öngyilkosság egy módja. 125-ből legalább 7 külföldi – ez elég rossz arány, ha csak a külföldiek lettek volna a célpontok; és akkor minek támadták meg pl. a pályaudvart éjjel, ami nem az a hely, ahol ilyenkor külföldiek nagy számban fordulnak elő.
Bombay-Mumbaiban időről-időre voltak bombamerényletek eddig is; viszont az látszik, hogy akciónként egyre növekszik az áldozatok száma, és hogy a reguláris háború felé tart a „fejlődés”, vagyis a növekedés.
1979-ben, a tényleges gazdasági fejlődés időszakában még viszonylag emberszabású volt Bombay, épültek a házak, és fehérek voltak a falak.
2000-ben már az Apokalipszis városaként tartottam számon. Általánosan lepusztult város, kilométer hosszan szürke-sötétszürke-fekete házfalakat lehetett látni a buszból, az ingatlanárak az egekbe kúsztak, és a normálisnak mondható szállodák árai is 100 USD/nap-nál kezdődtek – valamint a tengerparti szállodasoron a járdán egy kövérre hízott döglött patkány látványa sem volt éppen turistacsalogató, amint ott csócsálták legyek. A tetemet valószínűleg azért hagyták ott, mert akkor azt a helyet a többi patkány elkerüli, és inkább legyen egy döglött patkány a járdán, mint az élő patkányok a házban. Az eltelt 8 évben pedig aligha lett jobb a helyzet, mert mitől javult volna? (tovább…)

Miért utálják annyian, és annyira, a zsidók uralta Amerikát? Mert van mire, azért.
Én most azért utálom őket éppen, mert az amerikai biznisz megint betette a szőrös patáját az életembe… Csakhogy legyen megint mit kitakarítani. Ezelőtt volt az MLM, amikor multi level marketing néven a boltban eladhatatlan szarokat próbálták ügynökök az ismeretségi körükre rásózni.
Jönnek az ügynökök, és nem azt mondják, hogy itt van ez az MLM-szarság, vegyed-vigyed, úgy, mintha tényleg szükséged lenne rá… Soha nem vettem tőlük semmit, csak a rájuk pazarolt időt sajnálom, amíg kiderült, hogy valójában mit akarnak – mert mindig „hátulról” jöttek. Mi is érdekli önt? Akkor majd abból az irányból nyomulunk. Nem vertem meg egyiket sem az időtolvajlásért, sikerült visszafogni magam. A fa testápoló helyett – eddig –maradt az erőszakmentes, és egyre gyorsabb kitakarításuk az életemből.
Változnak az idők, az MLM-ről nagyjából tudja már mindenki, hogy mi az – most jön a módszerváltás, és az ún. közösségi webhelyeken megy ugyanaz a kategória. Meghívó, na vajon mit akarsz – azt ne akard… Gyakorlatilag ez is spam, csak sokkal kacifántosabb ügy, mert egy törlés-kattintás helyett sokkal tovább tart megtudni, hogy ki mit akar. (tovább…)

Sőt, a tél már itt van, havazik, és nem is olvad el. November 24-én ez azért szép; régen volt már ilyen.
Volt egy 2008. év eleji álmom, ahol a valóság az, hogy az már nem úgy lesz – de nem is bánom.
Ma is volt egy álmom; valami iskola-szerű (vagy az) épület földszintjén mentem volna a többiek után magyar zászlóval, csak ők már eltűntek a szemem elől, és mentem, amerre őket sejtettem, aminek az lett az eredménye, hogy kikerülhetetlenül egy csomó zsidó gyermekbe és felnőttbe botlottam egy helyen, és persze nem vették jó néven, hogy ott voltam, a zászlót meg pláne.
Na de, nem is ez a lényeg, hogy kinek mi nem tetszett, hanem hogy ott maradtam a gyerekek között, és beszélgettem egy szimpatikus négyévessel, aminek a végkövetkeztetése a részemről, hogy én nem fogok ártani gyerekeknek, csak azért, mert zsidók, vagy bármi más származási címke van rajtuk – illetve tették rájuk.
Ha van konkrét vád, akkor azon vagyok, hogy az illető megkapja a neki járó büntetését, de egyébként… Aki nem bűnös, az ne bűnhődjön, mert az is olyan igazságtalanság, minthogy a bűnösök nem bűnhődnek.
De ki az az abnormális, aki úgy gondolja, hogy akasszunk kiskorú gyerekeket, mert ha majd felnő, akkor biztos bűnöző lesz…?
Heródes, és mai követői. Neki se sikerült az, amit akart…
Én pedig megint túl sokat foglalkozok a zsidókkal; de ez most épp az egyik napirendi pont ébren: nácik vs. zsidók.
A múlt ott van, és ha a mentalitás nem változik, ugyanaz fog előkerülni, és megismétlődni megint, csak mai technikai szinten, tehát még rosszabbak, tragikusabbak, pusztítóbbak lesznek a történések.
Közben pedig, mindenki őrizze meg a józanságát, hátha sikerül.

Én azért teszem, amit, mert elkezdtem valamit, amiről az a meggyőződésem, hogy jó, egyénileg, és közösségileg is a legnagyobb szinten, és a végére szeretnék járni, amennyire csak lehetséges, egy ennyire hosszú távú tervnek. Közben pedig nem csak hogy van még hova haladnom, hanem a fejlődésnek is bőven helye van… Az alaphelyzet nem igazán bonyolult.
Akkor foglalkozzunk mással, például Tamással. Meg lehet érteni Tomcat motivációját, és törekvését is, akár az egyedi eseteket nézzük, akár összességében. Miről van szó? Arról, hogy a sónak folytatódnia kell, mert különben megízetlenül, kidobják, és akkor a végén TC kereshet magának valami olyan megélhetést, ami nem ezen alapul, és valószínűleg az exhibicionizmus és a sztárság lehetősége nélkül… Nagyon rossz kilátások – tehát TC halad tovább ugyanabban az utcában – és ahogy eddig megélhetési showman volt, most ugyanilyen alapon megélhetési politikus lesz. Tojó nyomdokaiba akar lépni a maga módján; csakhogy Torgyán bohóc is csak egy darabig volt ott – amíg megszedte magát.
Akarja-e Ön, hogy Torgyán József visszakerüljön az Országházba? Lefogadom, hogy erre a kérdésre többségi elsöprő erejű „nem” lenne a válasz. (tovább…)

De nem ott, ahol kellett volna.
Egy fiút leszúrtak a…
TéGlaMikit (TGM), és a kampányát idézve, „egy fiút leszúrtak a fasiszták”.
Ki volt most, aki szúrt? Még nem tudni.
Az egyik szemtanú a plakátragasztó társaságból annyit tartott fontosnak megemlíteni, hogy az illető nem cigány volt, és hogy kapucni volt rajta.
Ezek után az lett volna a következő lépés, hogy megjelenik az elkövetőről a részletes személyleírás, fantomrajz… De nem. Megint vannak „magasabb rendű” szempontok a Bombagyáron.
Nanithawa írta „Tisztességes médiát, hiteles tájékoztatást!” című pustjában: „A hallgatás áttörhetetlen falával elszigetelnek mindent, ami akár a legcsekélyebb mértékben is ellentétben áll értékrendjükkel, érdekeikkel.
Ez a sajtószabadság és a demokrácia halála.”
Tessék mondani, személyleírás miért nincs azóta sem a Bombagyáron? Megint a bagoly mondta a verébnek, hogy nagyfejű – személyleírás csak az általuk előzőleg kritizált HírTV-n van:
Combon szúrtak egy plakátragasztó aktivistát a Boráros téren
„A rendőrség a bűncselekmény miatt egy 25-30 év körüli, 175 centiméter magas, közepes testalkatú, pattanásos arcbőrű férfit keres. A fekete hajú támadó az eset idején világos színű, kapucnis felsőt viselt. Kérik, hogy aki bármit tud az ismeretlen férfi kilétéről, értesítse a rendőrséget.” (tovább…)

A Budai Központi Kerületi Bíróság
18. Szk. I. 1940/2008/2. szám

A beadványokon erre a számra kell hivatkozni.

IDÉZÉS SZABÁLYSÉRTÉSI ÜGYBEN

A bíróság a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértés elkövetése miatt Ungvári Béla ellen indított szabálysértési ügyben a bíróság hivatalos helyiségébe Budapest II., Fő utca 70-78. I. emelet 125. szám

2009. március hó 03. napján 13,00 órára

kitűzött tárgyalásra eljárás alá vont személyként megidézi.

(tovább…)

Az örök, a kimeríthetetlen, a megújuló… Az az ősz, és az évszakok váltakozása, viszont még mindig vannak olyanok, akiknek az aláírásgyűjtő tanulókörre van szüksége.
De az nem én vagyok.
Itt van ez a kedves hölgy… Igaza van, jogos, meg minden.
Tehát még egyszer, évzáróként, és a részemről utoljára civilnek ilyen ügyben.

http://seresmaria.hu

(tovább…)

 VÉGZÉST:

(tovább…)

Az idén véget ér a blog – viszont amely témákat elkezdtem, azokat még befejezem. Eddig is ez volt a legkevésbé fontos tevékenység, és most kikerül a sorból.
Lehet örülni, hogy már nem írok blogot; és persze hogy nem, mert írok helyette mást; ennél fontosabb dolgokat.
Tomcat-féle szélsőjobboldali bulvár-blog már van; nemzeti radikális híroldalak is vannak, keményvonalas, és mérsékelt egyaránt, mint pl. kuruc.info, szentkoronaradio.com, barikad.hu, hunhir.hu.
Felesleges dolog, és időpazarlás „versenyezni” velük. Azzal érdemes, és kell foglalkozni, ami még nincs, viszont fontos.
Pártból is van már nemzeti oldali – és nem is kellene belőle több, mint egy, ha az az egy az optimumon lenne, a többi pedig frakcióként beleférne. De a Jobbik is túl messze van az optimumtól a jelenlegi állapotában – a többiekről nem is szólva; de ahogy én is fejlődök, és nem követem el ugyanazt a hibát még egyszer, a többieknél is ez valószínűsíthető, akik most még olyanok, mint az elefánt a porcelánboltban. A tudatlanság-tapasztalatlanság lassan elmúlik – de utána is csak akkor következik valóban jó dolog, ha megvan a szükséges erkölcsi szint is. Ha nincs meg, akkor az még mindig csak a módszerváltás egy változata, és nem eléggé különbözik az elődeitől.
Innentől a részemről a rendszer-építés és oktatás következik, és az erre való rákoncentrálás, mert az időm és energiám véges, az elvégzendő feladat pedig sok; és az nem mindegy, hogy az elkezdett dolgot milyen állapotban, milyen készültségi fokban hagyom az utókorra, ahonnan már másoknak kell folytatniuk. (tovább…)