Kétévnyi agonizálás, és október vége
2008. október 23.-án, az 1956-os felkelés 52-ik évfordulóján csak egy Jobbik gyűlésen való részvételt terveztem be, ami meg is volt Demszkyland-Kordonvárosban (másik neve Judapest-Butapest), és az eddigiekhez képest békésebben. Voltak jó beszédek – nem Orbán-féle demagógia, és Gyurcsány-féle hazudozás – és volt ott úgy 10%-nyi szimpatikus arc. Láthattam a kordonnyitás technikáját is: nem csak össze lehet rakni a kordont, hanem szét is lehet szedni: egy emelés, egy húzás, és megvan – ha nincs összecsavarozva, csak egymásba akasztva, mert utóbbi esetben kell csavarbontó eszköz is, pl. 2 villáskulcs.
Hangrögzítőt nem vittem, a fényképezőgépem lemerült, és alig bírtam kicsikarni belőle néhány képet…
Egyébként pedig azért írok felkelést, mert a forradalom fogalmának feltételei nem teljesültek – akkor sem, most pedig pláne nem.
Másrészt, van, aki szerint az a helyes, ha mindenki minden rendezvényre elmegy: nos, 71 rendezvény volt a fővárosban, országosan pedig 722 rendezvényt jelentettek be az október 22-24. közötti időpontra (6200 droid, 310 mFt „rendezvénybiztosítási” költség melléklettel). Én pedig már csak annak örülök, aki elmegy mind a 722 rendezvényre, és végig ott is marad. 
Az persze jól néz ki, hogy ezen a rendezvényen is van 2-3 ezer ember, meg a másik rendezvényen is van 2-3 ezer ember, adjuk csak össze, hű, de sokan vannak ezek. Közben pedig többségében ugyanazok az emberek vannak a budapesti rendezvényeken… mármint azokon, amelyek nem egyidőben történnek.
Utána szombaton volt egy gárdaavató a Hősök terén, és a Kossuth-téri tömegmészárlás áldozataira emlékező esti összejövetel, valamint fotókiállítás megtekintése a Szabadság téren. A napnyugtával már kezdett hideg lenni, a Nyugati aluljáró, a tér, és a környéke még mindig kriminális hely, cigányokkal, kurvákkal, hajléktalanokkal – kb. ennyi.
A címben összefoglaltam a 2006-tól 2008-ig terjedő időszakot; társadalmi agonizálás, lázas állapot, nyugtalanság – és egyre többeknél, betegség-felismerés. Forradalom, valódi rendszerváltozás? Ah, nem, mert nincsenek meg hozzá a megfelelő emberek a megfelelő létszámban. A öszödi böszme beszéd kiszivárgása leginkább gazdasági érdeksérelem volt, aminek a hatására összegyűlt néhány ezer ember, és elkezdett tüntetni – amely vélemény-nyilvánítás hatása régen ismerten a semmivel egyenlő. De mert a tömeg erő, a vissza-atomizálás érdekében egyrészt a rendőrség vízágyúval, könnygázzal, és viperával oszlatott, másrészt pedig Fidesz-szagú „pártmentes” rendezvényeken Fidesz-szagú emberek demagógiával oszlattak – és sikeresen fel is oszlatták a spontán módon összegyűlt tömeget. Mindeközben valódi vezető, értelmes tervvel, stratégiával, rövid- közép- és hosszú távú elérendő célokkal, az nem volt – mert honnan lett volna? Nem történt csoda, és ilyen most sincs. Amatőrök viszont már vannak, akik leginkább a saját elkövetett hibáikból kénytelenek tanulni.
Ezzel szemben az Országházban profi, rutinos fehérgalléros bűnözők találhatók még mindig, és akik a legfontosabb kérdésekben egy húron pendülnek: így nem csoda, ha nem csak azt nem tudjuk, hogy ki volt Kaya Ibrahim, hanem pl. azt sem, hogy ki szivárogtatta ki az öszödi böszme beszédet. A kormánykörök hallgatnak, és a magyar politikai maffia továbbra sincs a helyén – a börtönben – hanem tovább uralkodik, és országot ront, és tőlük továbbra sem várható semmi jó.
Én pedig mostanra eljutottam odáig, hogy szerverleállás, blog-restaurálás után, és tárhely-betelés előtt, a továbbiakban már csak legutolsó sorban fogok a bloggal foglalkozni, mert van ennél fontosabb, jobb, értelmesebb, és hatékonyabb dolgom is.
Két év alatt sokat írtam, sok tüntetésen vettem részt, sok aláírást gyűjtöttem a szovjet fallikus emlékmű áthelyezéséért a Szabadság térről – és remélem, hogy mindebből már eleget tanultam, mert sok időbe és energiába voltak ezek.
Úgy érzem, véget ért az ovis korszakom, és kezdődik az iskola – és a valódi rendszerépítés, amit polgár- és világháborútól, és gyurcsótány- és cigánygyerek-mennyiségtől függetlenül is, minden körülmények között meg kell tenni a normális, jól működő helyért, országért és világért.
2008. október 23.-ával lezárult ez a széria. Most következik a tananyag összeállítása és megtanulása, a politikai ábécé, és mindaz, ami által, folyamatként valóban megtörténik a valódi rendszerváltás.
Betöltés ...