WP

2 okból:
1. Már nincs rájuk időm. Az nem csoda, ha mindenki mindenkit hív a maga csoportjába – de engem már nem érdemes, mert örülök, ha az, amit jónak tartok, feladatként nem haladja meg azt a szintet, ami a képességeimből telik; kitalálni ezt az egész rendszert, összeszedni, és megírni a tananyagot, és terjeszteni… Most már kb. 0% szabad kapacitásom van a mások által kezdeményezett dolgokban való részvételre, legyen az a kezdeményezés bármennyire jó és hasznos egyébként. Tudomásom persze kell, hogy legyen róla – úgyhogy megnézem távolról vagy közelről, mert igyekszem tudni mindenről, ami fontos.
2. …és nem is tetszik, amit, vagy ahogyan csinálnak.
Egy konkrét eset a sokból: az immár a nyugdíj mellett anonimitásba is vonult (bár nem teljesen, ő jegyezte be a domaint) Halász József harmadik próbálkozása, amivel remélem már „nem veri le a lécet” (Pajzsmozgalom, Magkör, és most a Szent Korona Szolgálat). Web-munkának szép. A Politika kategóriába (ami most még csak offline) betettem a linkjét és néhány doc-ot.
Eddig is figyelemmel kísérve H. J. dolgait, „ki tudtam akadni” rajta – és most is.
A Halász-féle alkotmány:
1. § (1) Magyarország örökké szabad.
Bravó.
Behelyettesíthető ezekkel: Magyarország örökké lózung; Magyarország örökké elvontfogalom. Mint a „Népszabadság”.
Ehhez képest a Cion bölcseiben ott van, hogy a „szabadság” fogalma mire jó valójában:
„A jog az erőben rejlik. Szabadság – csak egy eszme
“Szabadság, egyenlőség, testvériség:”
A “szabadság” elvont fogalma.
Gazdasági rabszolgaság. “Népszabadságjogok.”
A titkos szabadkőműves ügynökök szerepe. Szabadság.
Szabadság és hit. Nemzetközi ipari verseny.
A “szabadság” fogalmának szabadkőműves értelmezése.”

„A politikai szabadság gondolat, nem pedig tény. Ezt a gondolatot csalétekül kell tudni használni, valahányszor szükségesnek mutatkozik a tömegeket saját pártunkra állítani annak megsemmisítésére, aki a hatalmat birtokolja.”

„A szabadság gondolatát ma lehetetlen megvalósítani, mert senki sem tudja, miként használja mérséklettel. Elegendő egy népet bizonyos időre önkormányzatnak átengedni, hogy szervezetlen csőcselékké változzék. Ettől a pillanattól kezdve belső egyenetlenség keletkezik, ez csakhamar osztályharccá fejlődik, minek következtében az államok romba dőlnek és hatalmuk többé nem nagyobb, mint egy rakás hamué.”

„A tömeg barbár, és ezt a barbárságot minden alkalommal kimutatja. Abban a pillanatban, amikor a tömeg kezébe kaparintja a szabadságot, az azonnal anarchiává változik, mely a legmagasabb fokú barbárság. Nézzük csak ezeket az alkoholizált, az italoktól megmámorosodott állatokat – az italok mértéktelen élvezetéhez való jog együtt jár a szabadsággal.”

„A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a jelszavakat: “szabadság, egyenlőség, testvériség”, s ezeket a szavakat azóta is sokszor megismételték ostoba papagájok; melyek mindenfelől leszálltak erre a csalétekre. Vele együtt elvitték a világ jólétét, az egyén igazi szabadságát, mely azelőtt oly jól meg volt védve a tömeg nyomásával szemben. Az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét épp oly változtathatatlanul, mint az alárendelést a maga törvényei alá. Nem gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok az újgazdagok, akiket a tömeg kiválasztott maga közül a kormányzás gyakorlására, a politika tekintetében épp oly vakok, mint maga a tömeg, hogy a beavatott, még ha bolond is, mégis tud kormányozni, míg a be nem avatott, még ha lángész is lenne, semmit sem ért a politikához – mindezeket a dolgokat a gójok nem veszik figyelembe.”

„Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a “szabadság, egyenlőség, testvériség” szavak a világ minden részén egész légiókat állítottak a mi sorainkba, akik lelkesedéssel hordták zászlóinkat. Pedig ezek a szavak mindenkor féregként működtek, kikezdték a gójok jólétét, aláásták mindenütt a békét, nyugalmat, egységet és elpusztították a gójok államainak összes alapját.”

„A szabadság elvont fogalma lehetővé tette számunkra, hogy valamennyi országban elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb, mint szolgája a népnek, amely tulajdonosa az országnak, és hogy ezt a szolgát úgy lehet mással helyettesíteni, mint egy elhordott kesztyűt.”

„Az alkotmányokba olyan jogokat foglaltunk bele, melyeknek a tömegek jelentőséget tulajdonítanak, nem pedig tényleges jogokat. Mindezek az úgynevezett “népszabadságjogok” csak gondolatban lehetnek meg, a gyakorlati életben sohasem valósíthatók meg.”
 
„A “szabadság” szó arra indítja az embereket, hogy szembeforduljanak mindenfajta hatalommal, mindenfajta tekintéllyel, még Istennel és a természet törvényeivel is.”

„Mihelyt felállítottuk a mi királyságunkat, a liberális jelszavakat, melyek valójában a mi szabadkőműves jelszavaink, nevezetesen a “szabadság, egyenlőség, testvériség” szavakat úgy fogjuk módosítani, hogy azok nem lesznek többé jelszavak, hanem csupán egy eszme kifejezői, nevezetesen: “a szabadsághoz való jog, az egyenlőség kötelessége, a testvériség eszményképe”. Ezt az értelmet fogjuk adni a szavaknak, és így a szarvánál fogjuk megragadni a bikát…”

„Hogy a gójok intézményeit ne semmisítsük meg idő előtt, nagyon óvatosan nyúlunk hozzájuk és egyelőre csak az azok mechanizmusát mozgató rugók végeit ragadtuk meg. Ezek a rugók szigorú, de igazságos rendérzékben testesültek meg, mi a liberalizmus kaotikus féktelenségével helyettesítettük őket. Kezünk benne van a törvényhozásban, a választások lebonyolításában, a sajtóban, az egyén szabadságában, mindenekfelett azonban a nevelésben és a közoktatásban, mivel ezek az igazi szabadság sarokpillérei. Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nemzsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk. Nagyszerű eredményeket értünk el azzal, hogy a törvényeket – lényegileg nem módosítva őket – ellentmondó értelmezésekkel kiforgattuk valódi értelmükből. Ez azzal az eredménnyel járt, hogy ezek a törvénymagyarázatok először elhomályosították, majd érthetetlenné tették a törvényeket olyannyira, hogy a törvényhozás összekuszált szövevényében még maguk a kormányok sem tudnak eligazodni.”

„A “szabadság”, melyet különbözőképpen lehet értelmezni, mi így határozzuk meg:
A szabadság azt jelenti, hogy jogunk van azt tenni, amit a törvény megenged. A szónak ez az értelmezése a kellő időben szolgálatunkra lesz, minden szabadság ugyanis a mi kezünkben lesz, minthogy a törvények csak azt fogják eltörölni vagy kimondani, ami az előbb vázolt program értelmében kívánatos számunkra.”

„Ki nem tudná közülünk, hogy ezek a képzelt áldások egyenes úton elvezetnek azokhoz az ostoba elképzelésekhez, melyek az emberek egymás közötti és a hatóságokkal való kapcsolataiban anarchista viszonyokat teremtenek, minthogy a haladás, vagy inkább a haladás gondolata bevezette mindenfajta emancipáció fogalmát, de elmulasztotta megállapítani annak határait… Minden úgynevezett liberális anarchista, ha nem is tettben, de mindenesetre gondolatban. Mindegyikük a szabadság valamely árnyképét keresgeti és kivétel nélkül féktelenségbe esik, vagyis az ellentmondás anarchiájába csupán az ellentmondás kedvéért…”

„A gój kormányok által elkövetett hibákat a legélénkebb színekkel fogjuk ecsetelni. Ezeket a kormányokat annyira meg fogjuk utáltatni a népekkel, hogy szívesebben veszik majd a nyugalmat a szolgaság állapotában, mint azokat a magasztalt szabadságjogokat, amelyek meggyötörték az emberiséget és kikezdték magának az emberi létnek a forrásait is, amely forrásokat aljas kalandorok csőcseléke használt ki, akik nem tudják, mit cselekszenek… Addigra a kormányformák haszontalan megváltoztatásai, amelyekre rávettük a gójokat, amikor aláaknáztuk államszerkezeteiket, annyira kifárasztották majd a népeket, hogy inkább el fognak szenvedni bármit is mi alattunk, semhogy megkockáztassák, hogy újra el kelljen viselniük mindazokat a megrázkódtatásokat és nyomorúságokat, amelyeken keresztülmentek.”

„Egyúttal mindenki előtt világossá fogjuk tenni, hogy a szabadság éppúgy nem áll a kicsapongásra és nem jogcím féktelen szabadosságra, mint ahogy az ember méltóságát és erejét sem az a jog teszi, hogy romboló elveket hirdessen, amilyenek a lelkiismereti szabadság, az egyenlőség és hasonlók.

Továbbá, hogy az egyén szabadsága egyáltalán nem jelenti azt, hogy joga van saját magát és másokat összecsődült tömegekhez intézett uszító beszédekkel felizgatni; hogy az igazi szabadság az egyén sérthetetlenségében áll, feltéve, hogy ez az egyén becsületesen és szigorúan betartja a közösségi élet összes törvényét, valamint azt, hogy az ember méltósága megköveteli, hogy tudatában legyen annak, kinek mihez van és mihez nincs joga, s egyáltalában nem az ember énje körül forgó fantasztikus elképzelések az emberi méltóság ismérvei.

A mi uralmunk dicsőséges lesz, mert mindenható lesz, kormányozni és irányítani fog, s nem fog vezetők és szónokok után futkosni, akik rekedtre ordítják magukat értelmetlen szólamokkal, amelyekről azt mondják, hogy nagy eszmék, amikor pedig – őszintén szólva – semmi egyebek, mint utópiák.…”

„A mostani uralkodók csak nagy nehezen tartják magukat az általunk lezüllesztett társadalmakban, melyek még Isten hatalmát is tagadják, s amelyekből mindenfelé kicsap az anarchia tüze. A legfőbb uralkodónak, aki valamennyi mostani uralkodó helyébe fog lépni, mindenekelőtt ezt a mindent elnyelő tüzet kell majd eloltania. Ezért kötelessége lesz ezeket a társadalmakat megsemmisíteni, még ha saját vérükbe is kell fojtania őket, hogy azután újra feltámaszthassa őket jól megszervezett csapatok formájában, amelyek tudatosan felveszik a harcot mindenféle fertőzés ellen, amely fekélyekkel boríthatná el az állam testét.

Ez az Isten által kiválasztott hivatott arra, hogy megtörje azokat az értelmetlen erőket, amelyeket csak állati ösztönök vezetnek és nem az emberi ész. Ezek az erők most diadalmaskodnak, amennyiben a szabadság és jog álarcában rablásokat és mindenféle erőszakoskodást követnek el. Ledöntötték a társadalmi rend minden formáját, hogy annak romjain felállítsák a zsidók királyának trónját. De abban a pillanatban eljátszották szerepüket, amikor ő elfoglalja királyságát. Akkor majd el kell söpörni őket útjából, hogy a legkisebb akadály se maradjon.”

Világos, hogy a „szabadság” elvont fogalma ki lesz forgatva, illetve értelmezve lesz, másként a judeovírusoknál, és másként Halásznál, kinek-kinek a céljai szerint – és alakul a káosz… amiben én nem veszek részt.
Aki mindezt tudja, és mégis ilyen alkotmányt ír, az jó ember nem lehet; ha pedig nem tudja, akkor olyan mértékben tudatlan, hogy esélytelen, és reménytelen a valódi rendszerváltáshoz.
A Cion bölcseiben kb. 10x annyi tudás van, mint H. J. egész tevékenységében. Akkor hogyan fog győzni, és rendszert váltani, ő, és a hívei? Esetleg lehet belőle olyan szintű társaság, mint pl. az Élőlánc; egy a „csipet-csapatok” közül. Akinek ez kell valamiért – mert pl. a hajlamai és a tudása szerint ez megfelel neki – annak ott van.
Ami pedig az összefogást illeti: már nem beszélni kell róla, hanem vagy be kell lépni valamelyik létező csapatba, vagy ha egyik sem megfelelő valamiért, akkor újat kell alapítani. Aki ezt nem képes felfogni, az száz év múlva is csak annál a szólamnál fog tartani, hogy „össze kellene fognunk” – és éppen ő az, akivel nem lehet, mert olyan, mint egy elakadt gramofonlemez, az első lépésnél leragadva; ehelyett tessék tovább haladni, és eljutni a kinyilvánított végcélig.
Ami pedig az együttműködés kérdését illeti, az leginkább a közös értékek, a közös érdekek, a közös cél, a kockázati- és időfaktor, és az eredményesség alapján dől el.

A bejegyzés kelte: 2008. október 14., kedd - 17:03, kategóriája: Gondolkodom, tehát itt van.