Amikor a káoszból kialakul a rendszer, és a rend
Néha vannak éber álmaim – amikor szituációkat vizualizálok. Szoba, kisebb táncterem méretű, fehér falak, normálméretű ablakok, barna parketta, barna ajtó. Egyedül állok, középen. A magányt megunva, az eldöntendő kérdés az, ki jöjjön be az ajtón? Csak egy valaki? Ki lenne az? Többen? Ha igen, kik? Ajánlom mindenkinek, hogy vizualizálja, és gondolja végig ezt az eldöntendő kérdést, aminek a lényege, hogy kiket és miért engedek be az életembe, és ők is az övékébe, kölcsönösen.
Az én döntésem, ami nekem, és szerintem a legjobb: jöjjenek be többen, a megfelelő emberek, mert van mondanivalóm a számukra, aztán majd leszűrődik, hogy kivel vagyunk egymásnak a legszimpatikusabbak; és akkor elvonulhatunk egy csendes helyre… Megjegyzem, én csak nőre gondoltam ezügyben.
Nem lenne-e jó, ha lenne ilyen csoport több is, és ott is lehetne lenni, megnézni, hogy ők mit tudnak, és milyenek? Szerintem igen.
Akkor most vonatkoztassunk el a falaktól, mert ugyanezt meg lehet tenni szabad téren is, és így nincs a falak előállításának és fenntartásának költségvonzata, tehát így könnyebb – úgy is mondhatom, hogy ez jobban adott. A lényeg itt is ugyanaz, csak „nagyobb a terem”, és – általában – képletes az ajtó.
Bár mindez hasonlít a házibulira, de tartalmatlan házibulikra biztos, hogy nem megyek el, ahol csak arról szól a történet, hogy együtt legyünk – kivéve, ha rég nem látott, szeretett ismerősökről van szó – akkor oknak elegendő ennyi.
Mi változott a már eddig is meglévő dolgokhoz képest? A szemlélet: a zárt és szabad téri egyén- és csoportkeresés, és szervezés. Ez már nem az az eset, amikor valaki csak úgy lődörög bele a világba, és sodródik.
Szerintem, megéri céltudatosnak lenni, és rendszert vinni „a molekulák Brown-féle mozgásába”, hogy az alapanyagból, „az őslevesből” kialakuljon a rendszer, és a jól működő társadalom, a harmónia, és az érzése. Persze vannak ellenérdekűek is, akik rombolnak. Nekik „kívül tágasabb”, és maradjanak az ajtó másik felén, mert mindenki így jár jobban. Tény, hogy nem illik mindenki mindenkihez, az erkölcsösek az erkölcstelenekhez… tehát ilyenkor vagy szétválás lesz, vagy harc. Az előbbi jobb.
Ajánlom mindenkinek mindezeket átgondolásra, hogy értelmes életet tudjon élni – és minél többen vannak ilyenek, annál jobb lesz az egész, közérzetben, működésben, és mindenben. Tévedni és hibázni viszont nem szabad. Tehát, ugrás az elejére: kit, vagy kiket, és miért engedsz be a materializált, és a képletes ajtón? És biztos, hogy ahogy most csinálod, úgy a legjobb? Ha viszont nem, akkor változtass rajta. Aki mer, és jól csinálja, az nyer. Ha pedig rosszul csinálja, akkor is nyer valamit: tapasztalatot, aminek alapján tovább tud fejlődni úgy, hogy az életében kevesebb legyen a hiba.
Apropó, ezt ne kommentálni akard, hanem megvalósítani.
Van kérdésed? Fontos? Akkor ne mondd, hogy nem tudsz elérni…
Betöltés ...