WP

Egy példa a nagyon sokból – épp ez volt aktuális. Öregasszony a szomszédban kicsit felgyújtotta a konyháját, valamit a tűzhelyen felejtett, és kormos lett a fal – és jött kölcsönkérni a festéshez az alumínium szobai létrát, mert az nekünk van. Anyám persze odaadta, mert jó marha. Apám meg már le se szarja őket, és neki van igaza. Hogy miért? Megyek a visszaadott létráért a másik szobába, mert a szekrény tetején kell kutakodnom éppen; fogom meg, viszem – és látom, hogy az egész létra koszos, poros, és falmaradványok potyognak le róla. A parasztja visszaadta koszosan. Ha már kölcsönadtuk, takarítsunk is utána. Ilyenek az MSZP szavazók. (tovább…)

Május 12, és szuper jó idő; ilyenkor nem szabad a falak között üldögélni – póló, rövidnadrág, és irány a Margitsziget. Első „élmény”, a lomtalanítás a ház előtt, cigányok guberálnak, a kihordott lomokat széttúrva… El innen, ennél csak jobb helyek vannak.
A Margitszigeten annyi ember, mintha valami rendezvény lett volna; pedig nem volt, „csak” pünkösdhétfő, amint ezt ott megtudtam. Aztán egy cigánycsalád egyik nőtagjától azt, hogy június 7.-ig van suli. Visszafelé a focipálya mellett üldögélő helyi két lánytól pedig azt, hogy szerintük június 13-ig van suli. (tovább…)

Nincs összefüggés a kettő között, csak arra jártam, és ezeket láttam.
A Jobbik könyvtára a Ferenciek terénél, Buda felé haladva a bal oldalon van, a Curia utca (az első keresztutca) sarkától pár lépésnyire; aztán be az ajtón, fel a lépcsőn a tükrök között, és ott van a helyiség, ahová úgy tízen még gond nélkül beférnek. Már vannak könyvek, videók, Novák Előd és barátnője épp csomagolták ki őket. Jó kis nyugis hely…
Könyvtárat alapít a Jobbik

Ezután elmentem a Filozófusok kertjébe, mert olyan szépen sütött a Nap, hogy kár lett volna kihagyni a napozást, és egyébként is jöttek leolvasni a radiátorokon a fogyasztásmérőket, és ilyenkor jobb ha nem vagyok otthon. Apám már reggeltől ott ült fekete nadrágban, fehér ingben, meg persze volt némi takarítás is… Nagy „ünnep”, de már tudom, hogy mikor kell elmenni. (tovább…)

…a munkásosztály nagy ünnepe. Mióta nincs nagy munkásosztály, azóta nincs nagy ünnep sem. Van viszont visszaemlékezés. Hallgatva a Kádár-beszédeket a Kossuthon – aki nem élte át azt a korszakot, az csodálkozhat, hogy egy ilyen vén trotty, akinek a frázishalmazokból álló, és borízű hangon, nyammogósan elmondott szövegére ma már leginkább azt mondanák, „menj már a fenébe öreg a hülyeségeiddel, be vagy baszva?”, hogyan lehetett a rendszer első embere? Úgy, hogy akkor nem volt valódi politikai élet, csak egy párt volt, és annak az élén Kádár volt a vezető színpadi bábfigura. A lényeget a szovjet és zsidó tanácsadók és pártfunkcik határozták meg; Kádár volt ehhez a nyilvános verkli, a dumagép, és papagáj, munkásmozgalmi dalokkal aláfestve, amely dalok lényege az volt, hogy lendületesen előre, a semmibe. Akkor ilyen volt a kórus, és sokan adták hozzá a hangjukat, a rendszer megélhetési kiszolgálói.
Egy bizonyos módon életidegen és hamis volt az egész –, és most is az lenne, ha még mindig ez lenne.
Írom mindezt abból az alkalomból, hogy ma nem vonultam sehová – pontosabban, kivonultam a társadalomból. Most erre volt szükségem, mert úgy találtam, hogy túl zajos emberek túl sok felesleges dolgot művelnek, úgyhogy a hangos és sok emberi beszédet halk madárcsivitelése cseréltem. (tovább…)