Megölnétek Krisztust is, mert zsidó?!
Ez a nap szomorú kérdése, és a konklúziója.
Az anti-nemzeti oldallal szemben szépen kivirágzott a nemzeti oldali hülyeség is. Ennyire elrontott időkben nehéz normálisnak lenni; de nem kellene, hogy a lehetetlen kategóriájába tartozzon.
Akik megölnék Krisztust is, mert zsidó, azok nem különbek, mint a judaisták; egyszerűen csak a másik oldalon állnak, és a két szélsőség ebben az álláspontban egymásra talál: verjük meg a nyulat: ha van rajta sapka, akkor azért, ha pedig nincs rajta, akkor azért.
Így legyél jó, nyuszika. Halálos bűnöd van, születtél valaminek, és ennyi elég is.
Van némi tapasztalatom Rékácskáról, váltottunk pár emailt, a nézeteink fenntartása mellett, és párszor láttam is: tudom, hogy ő nem anarchobuzizsidó, hanem egy saját identitású zsidó. Le is írtam a kurucoknak, de nem adták tovább. Oka is van, nyilván: az, hogy elrontotta volna a fekete-fehér, és „négy láb jó, két láb rossz” sematikus képet.
Hogy miért nem tudják itt sokan a helyükön kezelni a dolgokat, és miért kellett őket a célkeresztbe állítani, mintha főgazemberek lennének, amikor nem azok?
Két normális reakció lett volna a tér takarítására és a porszívózásra: vagy az, hogy nem törődnek velük, vagy az, hogy kinevetik őket.
Ehelyett a harmadik eset történt, az ordenáré veszekedés.
Most sikerült elérni nekik, önerőből, hogy a kurucok alulmaradtak egy zsidóval szemben igazságosság dolgában; és ha nincs náluk az igazság, akkor be is fejezhetik a ténykedésüket.
Vonáék pedig – eddig – Hitler útját követik:
Vona a “flashmobozó” félnótásokhoz: szeretettel várják őket máskor is
„Ahogy az lenni szokott, ismét akadt hat-nyolc identitászavaros, szánni való személy, akik megkísérelték elrontani az ünnepünket. A be nem jelentett, kelekótya rendezvényük még bohózatnak is gyenge volt, de annyit mégis elértek, hogy a médiában újra számtalan hazugság jelenhetett meg a Magyar Gárdával kapcsolatban.”
„A Magyar Gárda továbbra is várja rendezvényeire a hasonló csőcseléket, mert rendzavarásaikkal újra és újra lehetőséget adnak arra, hogy az ország minden pontjára eljusson dinamikus fejlődésünk híre.”
A. H.:
„Amit mi beszéltünk, az nem a polgári “előadó” erőtlen fecsegése volt, hanem hangjánál és tartalmánál fogva alkalmas arra, hogy az ellenfelet kihívja. Márpedig ellenfelek voltak a mi gyűléseinken! Milyen gyakran jöttek be tömött sorokban, köztük egyes lázítókkal, arcukon a belső meggyőződéssel: “Ma végzünk veletek!” Óh igen!”
„Annak idején az volt az álláspontom, hogy tökéletesen mindegy, hogy ellenfeleink nevetnek rajtunk, vagy rágalmaznak bennünket, paprikajancsinak vagy gazembernek neveznek, a fontos, hogy megemlékezzenek rólunk, ismételten foglalkozzanak velünk, úgy, hogy lassanként a munkások szemében olyan hatalomként tűnjünk fel, amellyel egyedül kell majd leszámolniuk. Egy szép napon úgyis meg fogjuk mutatni a zsidó sajtóbanditáknak, hogy mi valójában mit akarunk, és a valóságban kik vagyunk.”
Persze a judeonáci média hazugság-sablonszövege sem maradt el a már ismert koreográfiából, amire aztán lehetett reagálni.
„Tegnap este több médium is arról adott hírt, hogy az illető személyeket gárdisták rugdosták meg és köpdösték le. Az ormótlan hazugságot az éj leple alatt a legtöbb orgánum csendben javította, persze helyesbítést nem közöltek.”
A magyart csak be kell helyettesíteni a zsidóval alant, és megszűnik a különbség a két eset között.
„Én egyébként nagyon magyarellenes vagyok. Nevezhető ez már rasszizmusnak is. Szerintem a magyar az egy alacsonyabbrendű faj. Ígérem, hogy ahol csak tehetem, életem minden területén ártani fogok és akarok Önöknek.” /Regős Péter/
„Ezek a tanok megtámadják a tulajdon szentségét, a személy és vagyon alapelvét. Ezen tanok a nemzsidó honpolgárok vagyona, becsülete, élete ellen intézett merényletekre buzdítanak. Ezen tanok a nemzsidó honpolgárok ellen féktelen türelmetlenséget, fajgyűlöletet, sőt ellenükben egyenesen társadalmi pusztító háborút hirdetnek. E tanok még a polgári jogegyenlőség elvét is nyíltan megtagadják, a zsidókat, mint privilegizált felsőbb lényeket, bennünket nemzsidókat pedig, mint jognélküli állatcsordát tekintenek.” / Marschalkó Lajos: Országhódítók /
Itt is csak a zsidó-t és a nemzsidó-t kell felcserélni.
A kurucok már eljutottak arra a tükörkép-szintre, ahová előttük Regős Péter is – aki utóbbit a judaisták szívesen letagadnának az internetről (Regős Péter csak egy kitalált figura, akit a szélsőjobb talált ki, hogy aztán legyen kire hivatkozni), de nem jött nekik össze.
Szintén a Szombat fórumról:
„Hogy lehet feljelenteni vki-t gyűlöletbeszédért? Az egyik szónok, nem tudom a nevét, a zsidó pszichéről beszélt, ami sztem kimeríti a gyűlöletbeszéd fogalmát.”
Aki azt meri állítani, hogy a zsidóknak lelke van, az már gyűlöletbeszél? Ez már valami. Leginkább a judeonáci degeneráltság.
„Egy, vagyis egy hozzászólás kellett a köztársasági elnök lenácizásához. Ha esetleg ezen valaki túl tud lépni, akkor kérem segítsen: hogyan a túróban lehetne feloldani a szólászsabadság jogos igénye és a gyűlöletbeszéd szankcionálásának jogos igénye közti ellentétet?”
„Azzal érhetjük el, hogy lepereljük róluk a gatyát, és elárvereztetjük a házat a fejük fölül. Hidd el, ennél hatékonyabb dolog nincs. Akit bezárnak és agyonvernek, az hős. Akinek elveszik a pénzét, az egy senki.”
Most már értem, hogy Tomcat minek pereskedik annyit…
Még egy jellemző példa:
„A damaszkuszi út volt a korabeli heroinútvonal, Pál apostol pedig az egyik legnagyobb csempészhálózatot üzemeltette az akkori Afganisztán, valamint a Bekaa-völgy és a Római Birodalom között. Árujának ő maga volt a legnagyobb fogyasztója, innen a látomásai, amit a jobb sorsra érdemes világ kereszténység címszó alatt ismerhetett meg.”
Ehhez képest: „A heroin (C21H23NO5) (diacetil-morfin) egy veszélyes kábítószer, amit általában intravénásan alkalmaznak.
Az ópiátok családjába tartozik, tehát az ópium finomított és módosított változata. 1874-ben állították elő először.”
Ennyit a judeonácik szavahihetőségéről.
Csakhogy, nem minden zsidó judeonáci, nem minden zsidó judaista, és nem minden zsidó keresztény. Mindenféle népek között mindenféle emberek vannak. Az igazság ez, de vannak, akiknek ez már túl komplikált, és maradnak az igazságtalanságnál – ami nem oldja meg a problémát, és csak történelemismétlést jelent.
Én nem ismétlek történelmet, mert megtanultam – úgyhogy itt szétválnak az útjaink; más a nézetem jóról és rosszról, és a problémák megoldásáról.
Hogy a judeonáci út vállalhatatlan, mert bűn rossz, azt már mondanom sem kell; viszont a tükörképére is ugyanez vonatkozik.
Amikor pedig a másik oldalról hallom vissza a judeonáci típusú mocskolódást, akkor ott véget ér a szimpátia, és ott már csak két rossz ügy van.
Milyen Rékácska? Vele együtt lehet élni, és minden normális ember lelkivilágába bele kell hogy férjen. Nem gonosz, és nem is ártalmas, csak teszi, amiben hisz. Hogy sok hülyeségben is hisz, az igaz, de sokan mások is vannak így ezzel.
Az vessen rá követ, aki bűntelen. Az meg úgysem tesz ilyet, tehát…
Rékácska ilyen:
„Mint a Népszabadság Online gyakornoka voltam jelen az eseményen hogy videót készítsek róla.
Egyelőre maradok itthon, mert így is, úgy is megölnek, ha megölnek, itt meg legalább szeretem a kosztot.”
Ő már az az eset, amikor zsidópárti vagyok, mert nem vagyok igazságtalan.
Gondoltam, hogy végeredményben se a judeonáciknak, se a náciknak nem leszek jó, és akik egyébként is azt szeretnék, hogy a két életellenes szélsőség között ne legyen semmi és senki, csak két tábor legyen, aztán győzzön az egyik. Én pedig ezt nem szeretem, mert eddig arról szólt az általuk elrontott életem, hogy akaratom ellenére ebben az állapotban vagyok benne, jelenleg a judeonáci uralmi rendszerben. Szándékomban áll kikerülni a csöbörből, de nem a vödörbe.
Magyarország pedig még mindig ilyen csöbör-vödör ország.
Majd szóljon a többség, ha ezt már megunta, és akkor megbeszélhetjük, hogy valójában mi a helyes.
Betöltés ...