Hogyan veszítsük el az emailjeinket?
Egyszerű; használjunk Windowst. Végül több lesz a kár, mint haszon; ez egy judaista zsidó alaptulajdonság; gyári kivitelezőnek pedig ott van hozzá a kártékony Micro$oft, amely már mamutszar méretűre nőtt.
A konkrét baleset: feltelepítettem a Windows Live Mail-t, aminek az a reklámja, hogy az összes postafiók egy helyen. Nézzük, mennyivel jobb ez, mint az Outlook Express. Telepítés után a Live Mail feldobott egy üzenődobozt, hogy át fogja vinni a postafiókokat. Kellenek a postafiók-adatok, nyilván – gondoltam. De ehhez képest nem csak a postafiókokat vitte (volna) át, hanem mindent, a fiókokat az összes emaillel együtt. Erről persze egy árva figyelmeztetés nem volt. A művelethez nem volt elég az 500+ MB szabad hely – és persze a szabad helyet sem ellenőrizte le előtte a program, hogy elegendő lesz-e – és a vírusirtó email scan is bekavart, ami azért van fenn, mert különben a Winfos ismétlődően ikont és buborék-üzenetet dob fel a tálcára, hogy telepítsen vírusirtót (amennyiben ezeket a hülye üzeneteket el akarod kerülni).
A művelet eredménye az lett, hogy ennyi szabad helyből átvitt a program 1380 emailt a beérkezettek közül, a 6000 körüliből, az elküldött üzenetek pedig szőrén-szálán eltűntek, egyik Microfos programban sem voltak láthatók. Bravó. A „Live Mail” igen gyorsan halott maileket csinált az addig élőkből.
Vajon nyom nélkül tűnt el a hulla, vagy megvan valamelyik szekrényben, azaz mappában? A legeldugottabb helyen ( Documents and Settings\UserName\Local Settings\Application Data\Identities\{805C7D20-A8DD-4CCA-9F71-792DDB794A1B}\Microsoft\Outlook Express\Elküldött elemek.dbx ) aztán rátaláltam a holttestre, amelynek sérülése az élettel, vagyis az Elküldött elemek mappában való láthatósággal és olvashatósággal már nem volt összeegyeztethető.
Mindezek alapján levonhattam a következtetést:
A Microfos is olyan, mint az alkohol és a kábítószer: butít, nyomorba dönt, és öl.
Butít: pl. azt hiteti el, hogy Live Mail valami más, és jobb, mint az eddigi levelezőprogramok. Ehhez képest csak annyiban más, hogy néhány újabb, és felesleges csilivilivel több van benne, de egyébként ugyanolyan. Az OE-ben is így vannak „egy helyen” a postafiókok, és a néhány további, de lényegtelen dologért nem érdemes feltenni a Live Mail-t.
Öl: megölte a leveleimet.
Nyomorba dönt: aktuális epizódként, a hulla megtalálása után következett a „dbx repair” program keresés. Van; de kivétel nélkül mind fizetős shareware. Nem ám az van, hogy a Microfos közzétesz egy ingyenes dbx javító programot a miattuk elszenvedett kár enyhítésére, de nem ám.
A Microfos ingyen megöli a leveleidet, viszont a feltámasztásukért már fizetni kell. Ilyenek a judaista zsidók, és így (nem) érdemes vásárolni tőlük.
De ebben a rosszban is volt valami jó: végleg beláttam, hogy mennyi mindennel foglalkoztam eddig, és hogy ezáltal szétszórtam magam – aminek még ha esetleg látszatja van is, eredménye viszont nem sok.
A lényeggel kell foglalkozni, ahogy már előzőleg is leírtam.
Mi a lényeg? Számomra, és általános, avagy egyetemes vonatkozásban is, az élet-univerzalizmus; és ehhez még szükségszerűen kell kapcsolódnia egy jól behatárolható tevékenységi körnek.
A vallásalapítók mindegyike azért lehetett sikeres, mert foglalkozásszerűen, monomán és szenvedélyes módon rákoncentrált az általa közvetített vallásra. Mellékesen nem lehet vallást alapítani, mert teljes embert kíván. De még vallást gyakorolni sem lehet mellékesen, mert akkor olyan lesz, mint a megízetlenült, egyre hatástalanabbá váló, és kidobásra ítélt só.
Általános igazság, hogy a választott, társadalmilag jó és hasznos témában, életcélban a maximumot kell nyújtani.
Ehhez portfoliót kell tisztítanom, és úgy körülhatárolnom a tevékenységeket, ahogy régen a városfalak a városokat; valamint ahogy csak szilárd anyagból lehet várat építeni, nem pedig szétterülő folyékonyból. Folyékony dolgokra is szükség van, illetve lehet, de ez most nem ez az eset.
A továbbiakban a tevékenységek:
1. Létfenntartás, mert ez az alap, ami nélkül nincs a többi sem.
2. Az élet-univerzalista rendszer fejlesztése, elméletben és gyakorlatban.
3. Sci-fi meseregény megírása, az élet-univerzalizmus tanai könnyebben felfogható formában.
4. 1 db webhely fejlesztése, a lényegre koncentrálva.
5. Időnként az egyesítő elmélet természetfilozófiai vázlatával való foglalkozás
A többi dolog esetleges, bár fontossá válhat, a legkülönbözőbb okokból; ezek között van a párt is – ami szintén egész embert kívánna; és ez így már 2 egész ember lenne; és mivel a két egész emberes feladat közül a párt a kevésbé alapvető, azt hanyagolom.
Mi következik ebből? Például az, hogy aktuálpolitika már csak mellékesen, és korlátozott mértékben fordul nálam elő; így közelebb kerülök a normális élethez, miközben tudom, hogy mi zajlik a másik, abnormális világban.
A lényegre így remélhetőleg kellő mennyiségű idő és energia szabadul fel. Vannak elegen, akik végzik az aktuálpolitikát, akciók és reakciók formájában, viszont ezt a részt ezidő szerint nem tudja csinálni helyettem senki…
Mindent, ami nem célirányos, lehet hanyagolni. Szórakozásnak ott vannak a logikai játékok, a mahjongg és a sakk; ha már kifacsartam magam a lényegben, és besokalltam, ezekkel lehet lazítani, és a koncentrálóképességet javítani. Utána pedig alvás, és folytatódik az építkezés.
A világban lévő, illetve mesterségesen beletett nagyon sok dologról mondhatom, hogy nem eléggé fontos, és hogy arra már nincs idő, se energia. Ez pedig azt jelenti, hogy állandóan mérlegelnem és súlyoznom kell fontosság szerint; és a tevékenységi körben csak a legfontosabbak maradhatnak: mindig meg kell vonnom a határt, hogy mi az, ami ebbe a körbe tartozik, és mi az, ami már nem.
Az információözön, és a nagyon sok dolog megléte abban az irányban hat, hogy szétcincálja az embert, és ennek ellent kell állni, sokkal jobban, mint a múltban, amikor se információözön, se ennyi materiális és szolgáltatói bizbasz és firlefranc nem volt.
Beígértem, hogy nem lesz blog, mert nem eléggé fontos; és az eddig formájában már nem is lesz. Viszont az továbbra is előfordulhat, hogy írásban gondolkodok, és így legalább nyomon követhető a folyamatot, és tudható, hogy mit miért teszek, vagy nem teszek.
Pl. holnap, március 9.-én elmegyek szavazni, igen, igen, igen.
Ma pedig nőnap van, és kampánycsend, mert az egyesek, meg a kettesek ezt találták ki; és bár valószínű, hogy kisebbségben voltak az ötletükkel, de rányomták az akaratukat a többségre, mert nem tiltakoztak ellene eléggé.
Akkor nem kampányolok; nőm pedig ezidő szerint nincs, és fogságban egyébként sem szaporodok – úgyhogy éldöglődök addig is, amíg el nem megyek a judeonáci rendszerből. Túl sokáig voltam benne, semmi kétség.
Betöltés ...