WP

Nyílt levél a parlamenti gazemberekhez
 
Minden pohár betelik egyszer, amit gyorsabban töltögetnek annál, mint ahogy a tartalma elpárolog – és nálam is sikerült már idáig eljutni, a legutóbbi két kövér cseppel, az egészségügy elprivatizálása törvénnyel, és a gyűlölettörvénnyel, és a megindoklásukkal.
Morvai Krisztina, a Szociális Kerekasztal, a NEK, és legutóbb Techet Péter joghallgató is leírták, hogy miért, és milyen jogi alapon nem kellene aláírni Sólyomnak. De ő aláír, nyilván, mert nem akar szembeszállni a fehérgalléros bűnszövetkezettel; de még egy pofátlan judeonáci hablatyot is mellékeltek hozzá indoklásként – Bitskey Botond ügyeletes mindentmegmagyarázó megmagyarázta, hogy az nem úgy van, ahogy; persze nem cáfolja meg tételesen Techet Péter állításait, hanem mellébeszél, célozgat, és maszatol. Látszik, hogy nem is a szöveg itt a lényeg, hanem az, hogy „a legnagyobb demokratáknak” mindig igaza van, és ahol az utolsó érv úgyis az, hogy ha nem tetszik, akkor pl. el lehet menni a demokratikuss Magyarországról.
Olyan nincs, hogy az „elit” bármi aljasságot ne tudna megmagyarázni, hogy az miért jó és helyes. Biztos, hogy meg tudnák indokolni a rabszolgatartást is, mint ahogy meg tudták magyarázni azt is, hogy a késelő cigánygyerek az áldozat, és nem az, akit megkéselt. Ha a cigány késel, akkor azért áldozat, ha pedig őt késelik, akkor azért, és mindkét esetben tessék együttérezni vele.
A judeonáci kimagyarázás aktuális „gyöngyszemei”: „A rendszerváltozás lényegét azonban pontosan az adta, hogy a jog uralma váltotta fel az önkényességet.”
Felmerül viszont néhány kérdés ezzel kapcsolatban. Milyen jog uralma? A szemkilövés joga? A szemkilövő megnemtalálásának joga? Egyébként is, milyen rendszerváltásról van szó, amikor csak a régi, országrontó szereplők módszerváltása tapasztalható?
„Erről a joguralomról ír lekicsinylően Techet Péter, aki lényegében mintha nem tenne mást, mint visszaemelné a forradalmi jogtudatot régi rangjába, a szovjet jogtudomány és joggyakorlat nagy dicsőségére, hogy akkor még a weimari Németország végnapjaiból ne is hozzunk ide példákat.”
Bizony, a jelenlegi judeonáci jogtudománnyal szemben a forradalmi jogtudat található, használhatóbb nem lévén, és tudván azt is, hogy az „elit” az összes aljasságát mindig „meg tudja magyarázni”; de végül oda jutnak a jogtudományukkal, mint a Ceausescu házaspár: hogy már nincs több kérdés.
Addig is jogalapként arra a szovjet mintájú, és egypártrendszert alapul vevő alkotmányra hivatkoznak, amiben akkora joghézag van, hogy Gyurcsány és bandája tokkal-vonóval elfér benne, pedig nyilvánvaló, hogy a hazug ígéreteikkel megtévesztették a választók többségét, akik rájuk szavaztak, és ez pontosan ugyanaz az eset, mint bármelyik pitiáner csalóé, csak ők nagy tételben csinálják, különösen nagy kárt okozva – de nincs az a bíró, aki el merné ítélni őket, pedig erkölcs, igazság, és BTK szerint ezt kellene tenni. De, ezidő szerint a gyakorlatban a büntethetőséget kizáró okok közé tartozok a magas hatalmi pozíció is. Ennyit a jogról, és az ő érvényesüléséről.
Ami pedig a lekicsinylést illeti, a közjogi méltóságok 2006 ősze óta már eljátszották a becsületüket; kurvaországban csak méltóseggek vannak, minden vonatkozásban – akik ráadásul öles léptekkel haladnak a rákosista-kádárista „jogállam” felé, ahol a hatalmon lévők megmondták, hogy mi legyen a vád, és azt is, hogy mi legyen az ítélet.
A tekintélyüket már eljátszották, de hatalmuk még van; és ezek a közrosszért dolgozó méltóseggek hoztak most egy másik, gyűlölettörvény néven ismert „jogot” is.
6 MSZP-s kitalálta, hogy legyen gyűlöletbeszéd-törvény, aztán 173 MSZP-s, és 1 független (volt MSZMP-s) megszavazták, mint parlamenti többség – és innentől kezdve következik az utolsó fázis, amelyben rányomják a törvényüket, és az akaratukat a lakosságra.
Mindez azért „jó”, mert ha pl. azt találják ki – a szokásos szofisztikus módon megindokolva – hogy négykézláb járni helyes, mert négy láb jó, két láb rossz, valamint így nehezebb elkövetni a testmozdulattal történő gyalázkodást is, akkor az lesz a törvény, és aki nem jár négykézláb, az 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Bár a példa abszurd, de azok a törvények, amelyeket hoznak, igen közel állnak hozzá; és 174 többségi hatalomgyakorló most is megmutatta, hogy egységben a sötétség.
Azt viszont már Gandhi mondta, jóval előttük – aki ügyvéd volt, és kijárta a jogi iskolát – hogy a rossz törvényeket nem kell betartani.
A most hozott törvény sem nélkülözi persze a korrektség látszatát – ezt mindig is így csinálták – de valójában mit csomagoltak be a cukrospapírba?
Az indoklásban, és a törvényre emelt szövegben végig gyalázkodás van említve, a törvény pedig egyetlen dolgot nem határoz meg konkrétan: pont a lényeget, azt, hogy mi a gyűlöletbeszéd. Ki fogja ezt meghatározni, és minek az alapján? Van egy sejtésem: meglesz az, rugalmasan, szubjektívan, és kettősmércésen.
Van hozzá pl. egy olyan gumibugyi indoklás a 13 oldalas irományban, ami teljes mértékben relativizálja a törvény fogalmát, aminek alapján bármi alól fel lehet valakit menteni, illetve bármiért el lehet ítélni, valamint burkoltan kinyilvánítja azt is, hogy az aktuális BTK az erőviszonyoktól függ, és hogy eszerint a jog nem több, mint az erő legalizálása.
„A Büntető Törvénykönyv tükrözi egy adott kor adott társadalmának állapotát, felfogását, így lehet, hogy egyes cselekményeket más-más korokban, vagy más-más társadalmakban másként és máshol kell értékelni, esetleg értékelni sem kell.”
„… a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozásakor is figyelemmel kell lenni a történelmi körülményekre, melyre tekintettel általában megengedhető a véleménynyilvánítás szabadságának erőteljesebb korlátozása is…”
Vagyis, minél nagyobb gazemberségek történnek a hatalmon lévők részéről, annál jobban be kell fogni az emberek száját. Talán nem ez volt az „emberközpontú” szocialista diktatúrában? Vagy Hitler nem ezt csinálta?
Mit lehet erre mondani? Gyűlölöm, mert aljas, gonosz, életre ártalmas, és ez egy ténymegállapítás indoklással a részemről.
A másik, hogy egy internetes újság sem hozta le, hogy konkrétan mi a szövege ennek a törvénynek, és a szerencsétlen állampolgároknak így nem sok fogalmuk van arról, hogy aktuálisan milyen rájuk vonatkozó törvények vannak éppen, mert azok el vannak dugva, és hosszas utánjárás és guberálás kell a megtalálásukhoz.
Magyarországon olyan állam van, amelyik eldugja a polgárok elől a törvényeit. Igaz, hogy van benne mit szégyellni, de mivel – elvileg –mindenkire vonatkoznak, igazság szerint széles nyilvánosságot kellene, hogy kapjanak.
Az új törvényt némi guberálás után meg lehet találni a parlament.hu honlapján, úgyhogy azt nem lehet mondani, hogy nincs közzétéve, de azt igen, hogy el van dugva.
http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_adat?p_ckl=38&p_izon=2785
Viszont felmerül itt az a kérdés is, hogy az államnak nem kellene-e ingyenesen hozzáférhetővé tenni a törvényeit? Vagy ha az állampolgár meg akarja tudni, hogy mi is a rá vonatkozó törvényhalmaz, akkor fizessen? Rabszolgatartó típusú dolog ez így, ahol nem érdeke a rabszolgatartónak, hogy a rabszolgának jogi ismeretei legyenek.
Ami az új törvényt illeti, ezidáig még nagyjából arról szólt az áldemokrácia, hogy nem az történik ugyan, amit akarsz, de legalább beszélhetsz róla. Most már nyirbálják a szólásszabadságot is, és nyomulnak tovább a diktátorok, a szokásuk szerint arra hivatkozva, hogy ők ezt a közjó érdekében teszik.
Mindeközben pedig napnál is világosabb, hogy nem a népakaratot képviselik, hanem azzal szemben hozzák a döntéseiket, hiszen pl. a TB privatizálás ellen a csendes többségből, a passzív népből sok ezren vették már a nem kevés fáradságot, és tüntettek, aláírtak, aláírást gyűjtöttek. Látszik, hogy mi a népi szándék, és meg is valósul, ha a bűnszövetkezet el nem csalja a szavazást, és ha ki nem trükközi jogi csűrcsavarokkal, amire már most is látszik a szándék (vö. trükkök százai). Hogy akkor mi lesz? Nekem már túl sok lenne, egyébként pedig egyre többeknél telik be a pohár.
Az is látszik, hogy a történet a fosztogatásról, az osztogatásról, és Magyarország teljes lezüllesztéséről szól, hogy aztán mások minél könnyebben elfoglalhassák.
Ne feledjük el azt sem, hogy amit Hitler tett Németországban, az éppen olyan legális, azaz legalizált volt, mint amit most a judeonácik és bérenceik tesznek Magyarországon.
Ők eldöntötték egymás között, a népakarat ellenében, hogy innentől ez és ez a törvény, és punktum, és be fogják tartatni, erővel. Akkor viszont ne beszéljünk jogról, erkölcsről és igazságról, hanem beszéljünk az erőviszonyokról, és hogy a jog az erőben rejlik; annak van igaza, aki nagyobbat tud ütni. Neve is van ennek már régóta, ököljog. Ehhez hozzátehetjük még azt a melléknevet is, hogy rendőri; és akkor már csak azt a még fontosabb dolgot kell hozzátenni, hogy az erőviszonyok nem maradnak változatlanul, hanem változnak.
Addig is törvényt hoznak az aljasok, hogy az legyen, amit ők akarnak. De mégis mit gondolnak, mi lesz abból a jogászkodásból, amivel minden aljasságot meg lehet indokolni, és törvényesíteni?
Töltögetik a cseppeket a pohárba, és azt hiszik, hogy nem telik be soha; pedig nem Orbán Viktor kifogyhatatlan pohárkészletéről van szó.
Ma Magyarországon van egy valódi világnézeti barikád, amelynek két oldalán az országot kiárusítók, és az országot megtartani akarók vannak.
Az országkiárusító oldalon lévő magyarországi politikai „elit” pedig olyan, mint egy súlyos rákos daganat, amit gyógykezelni kell, ahogy lehet. A rákos daganatért nem kár, mert bár a szervezet részét képezi, annak romlását és halálát okozza, kártékony, életellenes.
Mindezekkel összefüggésben, van itt egy fontos kérdés: akinek nem tetszik az, ami van, és nagyon nem tetszik, az mit tehet?
Vagy másképpen mondva, aki nem ért egyet velük, az mit tegyen? Mit tegyen az, akinek végleg elege van a hatalmon lévőkből, akik lopnak, csalnak, hazudnak, ellehetetlenítenek, és közvetetten ölnek is?
Marad Antall síron túli üzenete, hogy tetszettünk volna forradalmat csinálni?
Vagy el lehet menni? Tényleg? Hová? Talán nem minden ország politikája az, hogy nem kérnek a menekültekből?
A mindent eltűrés, az exodus, és a háború között lehet választani, mint a náci Németországban?
Én azt a választ tudom erre, hogy három dolgot lehet tenni: vagy mindent eltűrni a végtelenségig, illetve a korai halálig, vagy elmenni, vagy szembeszállni, amelynek több módja is van, és ezekből legalább egyet választva.
Rám vonatkoztatva, az eltűrés nem az én esetem, és ha a második lehetőség nem megy, akkor marad a végső megoldás, akár a tömeggyilkosságig, amit hívhatunk ugyan a mennyiségtől függően terrorizmusnak, vagy polgárháborúnak is, de ez a lényegen nem változtat.
Az is kétségtelen, hogy dühös vagyok, és nem kicsit, nagyon. Az elkúrók most már kúrják el a saját életüket, ne a másét. Egyszerre dühítő és undorító az, amit csinálnak.
A kél káromkodni kedvén már túl vagyok; következhet a tiszta szívvel?
Egyébként pedig, persze hogy jobb dolgokkal kellene foglalkozni, de nem lehet, mert itt ilyenek az „elit” által törvényekkel is generált történések; és ha úgy gondolják, hogy mindez túlmegy a véleménynyilvánítás szabadságán, akkor tekintsék lázadásnak. Jó okom van rá, hogy ezt tegyem, tudva, hogy a hatalmon lévők közveszély-okozása, népirtása, és hazaárulása (úgy is, mint haza-kiárusítás) miatt veszélyben van a lakosság, és az ország.
Leszámítva minden nézetet és véleményt, fennmarad egy kérdés: mit tegyenek azok, akik, bármi okból, és módon, bele vannak kényszerítve a jelenlegi helyzetbe, és nem akarják?
Ők is írjanak alá?
Mit?
Állampolgárságról lemondó nyilatkozatot?
És attól mi lesz jobb?
Én egyet tudok mondani erre az egészre: azt, hogy a parlamenti gazemberek demokráciája csődbe jutott, még ha még nincsenek is tömegesen ex-lex állapotok; van viszont már tízmilliós vérdíj a Molotov-koktélok által nevelő hazafiakra. Holnap mi lesz? És holnapután? Az eddigi pályából ítélve, ugyanez lesz a köbön, még komolyabb akciók, és még komolyabb vérdíjak, és a polgárháború.
 
Végezetül:
Nem kívánok sem cigány, sem zsidó, sem náci, sem judeonáci országban élni.
Szégyellem, hogy egy judeonácik által uralt országnak vagyok az állampolgára. Nem Magyarországot szégyellem általában, hanem azt az állapotot, ami a kormány és a parlamenti pártok vezetésével jelenleg van.
Rám ne számítsanak, mert se szenvedő alanya, se semmije nem akarok lenni a jelenlegi, és a soron következő aljasságaiknak, és nem is leszek.
 
Ungvári Béla
  munkanélküli segédmunkás, karrierje csúcsán gépkocsivezető

Elküldve: Köztársasági Elnöki Hivatal (ügyfélkapu)
Miniszterelnöki Hivatal (ügyfélszolgálat)
magyarhirlap.hu
kuruc.info
bombagyar.hu
egyéb privát email

A bejegyzés kelte: 2008. február 20., szerda - 21:01, kategóriája: 3xP Világosság.