WP

A buzifelvonulás, mint társadalmi csapás után megérkezett a természeti csapás is, egyhetesnek ígérkező hőhullám formájában.

Origo időjárásjelentés:

“Fokozódik a hőség. Az éjszakák is egyre fülledtebbé válnak, napközben pedig a 40 fokot is elérő, kibírhatatlan forróság várható a hét közepétől. A legmegterhelőbb a nagyon magas, közel 30 fokos napi középhőmérséklet.”

“Kibírhatatlan forróság”; nem kellemetlen, kibírhatatlan. Úgy döntöttem, hogy kibírom.

Amíg hideg víz folyik a csapból, addig van menekvés a hőguta elől. Ha már tényleg nagyon meleg van, jöhet a hideg vizes zuhany, és a hideg vizes borogatás a tarkóra, úgy óránként; éjjelre pedig takarónak egy vékony lepedő, vagy a semmi. És az is igaz, hogy egyre nagyobb létjogosultsága van a légkondicionálóknak, ha már így sikerült a mediterrán országok sorába kerülnünk.

Emlékszem még a telekre és nyarakra az 1970-es évekből; télen normális nagyságú hó, 10-20 centi, fél méter, elég sokszor és elég tartósan, nyáron pedig ritkán, pár napig 32-33 fok, és hogy erre mondtuk, “hű de meleg van”.

Azóta két dolog változott meg jelentősen, és világviszonylatban: egyrészt a gépkocsik száma: jóval több üvegházgáz kerül így a levegőbe, és még több lett fűtés – másrészt pedig az emberiség létszáma. Lehetséges, hogy az emberi tevékenység ennyit számít? De ha nem, akkor ugyan mi változott meg?

Az eléggé nyilvánvaló, hogy a legfőbb klimatényező az óceánok vízhőmérséklete; ha a nagy vizek melegszenek 1-2 fokkal, az a szárazföldön sokszoros nagyságú hőmérséklet-eltéréseket fog okozni.

Joggal feltételezve, hogy eddig is jött dél felől, Afrika felől meleg levegő, így már csak az a lehetőség maradt, hogy időközben még melegebb levegő érkezik onnan, és hogy kevesebb lett útközben a hűtőhatás; a végső következtetés az, hogy a globális felmelegedés igaz; valamint hogy Bush és bandája a legnagyobb hazudozók a Földön.

Ez volt egy kör, vagy ha úgy tetszik, “mantra”, az anyázós változatból.

Végül még egy általános érvényű természettudományos megállapítás: a meleggel arányosan csökken a munkakedv
Én kevesebbet fogok írni, mások pedig kevesebbet fognak olvasni; de lehet, hogy ez nem baj.

Nem a mennyiség a lényeg: nem sokat kell tenni, hanem értelmeset; Keep It Simple and Short, KISS.

A bejegyzés kelte: 2007. július 17., kedd - 17:44, kategóriája: Valami mindig történik....