WP

A buzifelvonulás, mint társadalmi csapás után megérkezett a természeti csapás is, egyhetesnek ígérkező hőhullám formájában.

Origo időjárásjelentés:

“Fokozódik a hőség. Az éjszakák is egyre fülledtebbé válnak, napközben pedig a 40 fokot is elérő, kibírhatatlan forróság várható a hét közepétől. A legmegterhelőbb a nagyon magas, közel 30 fokos napi középhőmérséklet.”

“Kibírhatatlan forróság”; nem kellemetlen, kibírhatatlan. Úgy döntöttem, hogy kibírom.

Amíg hideg víz folyik a csapból, addig van menekvés a hőguta elől. Ha már tényleg nagyon meleg van, jöhet a hideg vizes zuhany, és a hideg vizes borogatás a tarkóra, úgy óránként; éjjelre pedig takarónak egy vékony lepedő, vagy a semmi. És az is igaz, hogy egyre nagyobb létjogosultsága van a légkondicionálóknak, ha már így sikerült a mediterrán országok sorába kerülnünk.

Emlékszem még a telekre és nyarakra az 1970-es évekből; télen normális nagyságú hó, 10-20 centi, fél méter, elég sokszor és elég tartósan, nyáron pedig ritkán, pár napig 32-33 fok, és hogy erre mondtuk, “hű de meleg van”.

Azóta két dolog változott meg jelentősen, és világviszonylatban: egyrészt a gépkocsik száma: jóval több üvegházgáz kerül így a levegőbe, és még több lett fűtés – másrészt pedig az emberiség létszáma. Lehetséges, hogy az emberi tevékenység ennyit számít? De ha nem, akkor ugyan mi változott meg?

Az eléggé nyilvánvaló, hogy a legfőbb klimatényező az óceánok vízhőmérséklete; ha a nagy vizek melegszenek 1-2 fokkal, az a szárazföldön sokszoros nagyságú hőmérséklet-eltéréseket fog okozni.

Joggal feltételezve, hogy eddig is jött dél felől, Afrika felől meleg levegő, így már csak az a lehetőség maradt, hogy időközben még melegebb levegő érkezik onnan, és hogy kevesebb lett útközben a hűtőhatás; a végső következtetés az, hogy a globális felmelegedés igaz; valamint hogy Bush és bandája a legnagyobb hazudozók a Földön.

Ez volt egy kör, vagy ha úgy tetszik, “mantra”, az anyázós változatból.

Végül még egy általános érvényű természettudományos megállapítás: a meleggel arányosan csökken a munkakedv
Én kevesebbet fogok írni, mások pedig kevesebbet fognak olvasni; de lehet, hogy ez nem baj.

Nem a mennyiség a lényeg: nem sokat kell tenni, hanem értelmeset; Keep It Simple and Short, KISS.

Mivel a kéretlen küldemények forrása lehet az, hogy a spamrobotok az általánosan használt szövegek alapján beazonosítják a „céltárgyat”, érdemes elrejteni ezeket a szövegeket; de hogyan lehet elérni, hogy a robotok elől el legyen rejtve, de viszont az emberi szem számára látható legyen?
Engem nem zavar, ha ott van a „powered by…” ha viszont ennek alapján jön a spam, az már zavar.

A szöveg helye:
Az aktuálisan használt felszín (theme): footer.php-jában

Lássuk a „lehetetlennel” való próbálkozást: az első számú akadály, hogy a lokalizált, vagyis az angol helyett más nyelvet használó programokban ez a szöveg a nyelvi fájlban van, tehát azt is át kellene írni, nem csak az alap php fájlt. Erre egy megoldás, hogy a footer.php-nél ne a lokalizált változatot használjuk, hanem az eredetit, és kézzel olyan egynyelvű szöveget írunk be, amilyet akarunk; ezzel viszont az átváltható többnyelvűség lehetősége meg is szűnik…
Van itt két módszer – viszont akármilyen megoldást választ is valaki, mindenképpen „hackelnie” kell a szöveget; ez idő szerint nem lehet megúszni a kézimunkát. A standard használatú magyar szöveg egyébként ez: (XYZ) blogját a kiváló WordPress motor hajtja

1. módszer:
Mivel a robotok feltételezhetően a kapott HTML forráskódot elemzik, és nem magát a HTML kód nélküli szöveget, itt szét lehet választani a két esetet HTML megjegyzések általi széttagolással, és a megjegyzésekbe egyéb szövegek írásával, amelyek a mutatott szövegben nem látszanak.
Ez lehet pl. ilyen:

i<!– ostoba –>s p<!– kereső –>rou<!– ne is pró –>dly<!– bálkozz –> p<!– úgysem –>ow<!– fog –>er<!– sikerülni –>ed by <a href="http://wordpress.org/">W<!– nesze –>or<!– neked –>dP<!– még –>re<!– egy –>s<!– szer –>s</a>

2. módszer:
Lehet html-entitásokat és normál karaktereket vegyesen megadni – és kombinálni a két módszert.

&#119;ord&#112;r&#101;s%&#55;3%2Eo&#37;7&#50;g’>wo&#114;dpre&#115;&#115;&#46;o&#114;g

Annyit kétségtelenül sikerült elérni, hogy a forráskód emberi szemnek már egészen olvashatatlan lett…

Eddig az elmélet: a gyakorlatban a footer.php fájlt csak UTF-8 formátumban, (BOM-mal (Byte Order Mark) vagy anélkül) érdemes elmenteni; máskülönben nem látni az ékezetes karaktereket, és összekuszálódik az egész szöveg; és ez még a HTML megjegyzés karaktereire is vonatkozik, úgyhogy ezeket ne innen másold.

Matt után én is továbbadom a Guardian cikkét, röviden, és a saját tálalásomban, hogy miről van szó:
Az eredeti cikk (angolul): Why Google is the service of choice for sploggers
A sploggerek azok a spam-bloggerek, akik csak azért telepítenek nagy számban blogokat szerte az interneten, hogy a reklámmal (főleg a Google Adsense) teletömött blogjaikból pénzhez jussanak az odatévedtek által a reklámokra történő rákattintások révén.
Az ilyen blogoknak vagy nincs tényleges tartalma, vagy pedig gépi úton mindenhonnan összelopkodott tartalma van; és persze előkelő helyen vannak a Google keresésekben is. A felhasználó pedig valódi tartalmat keresne, de nem azt talál – hanem a pénzgyártás egy újabb módját. Azon sem lennék meglepve, ha a magyarok (vagy legalábbis a Magyarországon élők) is kivennék ebből a részüket (Akarsz pénzt keresni az interneten? Otthonról végezhető, internetes munka.)
Tehát kellemetlenségnek eddig már van email spam, blogkomment-spam, és blog-spam. Utóbbiról a számok: a Technorati, amely 86 millió blogot figyel, 3,000 és 7,000 közötti splogot számlál naponta, 11,000-es csúccsal 2006 decemberében. Az egyszemélyes splog-rekord pedig 265,000 darab volt, egy spogger-vadász szerint. Ha csak 1 dollárt hoz 1 webhely évente, mennyi is az? Ugye, ugye… egyszerű matematika, és már megvan az ok, hogy ki, mit, miért csinál. És még mindig működik ez a piszkos biznisz, mert…
A pénz útja a splogok esetében: a hirdetők fizetnek a Google-nak, a Google fizet az AdSense-t felrakóknak – az utóbbiak közül pedig néhányan vagy maguk gyártanak splogokat, vagy pedig fizetnek profi sploggereknek, hogy helyettük megtegyék.
Az is meg van említve a cikkben, hogy a WordPress.com, és a M$ Seach (!) is küzdenek a spamblogok ellen; viszont a Google szerint lényegében minden jól van úgy, ahogy van.
Én pedig megemlítem, lehet hogy lesz ezen a webhelyen reklám, hogy ne csak kiadás legyen, hanem bevétel is – de az nem a főoldalon lesz, és nem is Google lesz. Elszállt a Google csapat a pénzszerzés irányába – és volt is egy olyan sejtésem, hogy így lesz, és nem fognak ellenállni a kísértésnek – és hogy innentől lehet számítani a Google hanyatlását, bár biztos, hogy tovább fognak növekedni még egy darabig; de már kimerítik az etikátlanság fogalmát; az pedig, hogy hagyják teleszemetelni a találati eredményeiket sploggal, mindenki számára hátrány, aki nincs benne a piszkos üzletben; ez pedig már túl van a megbocsáthatón, a nézetem szerint; és valószínűnek tartom, hogy nem is vagyok egyedül ezzel.

Komolyan el kellett gondolkodnom ezen a kérdésen az utóbbi időben. Az igaz, hogy van annak némi előnye, ha valakinek fiatalon széles körű az érdeklődése, mert így többet megismer, és megért a világból, azokhoz képest, akik gyorsan specializálódnak valamely szakterületre – és így gyorsan távol kerülnek a polihisztorságtól is, amely ügy egyébként ma már egészen reménytelen vállalkozás – lenne, ha valaki megpróbálná –, tekintve hogy a létező információ mennyisége már bőven meghaladja a felfoghatót; éppen ezért válogatni kell belőle; alapszinten mindenkinek érdemes tudnia az optimális életéhez fontosakat, a többi pedig már az a specializálódás, ami a konkrét megélhetési foglalkozás szerint történik.
A mondás szerint a jó pap holtig tanul; csakhogy, ha annak a sok tanulásnak nincs meg a figyelemreméltó produktuma, akkor a sok ismeretgyűjtés öncélú, és hiábavaló dolog volt. Magával viszi a nagy tudását a sírba, volt, nincs, kész; mintha nem is lett volna.
Ez így pedig nem az értelmes élet, legfeljebb annak a kezdeti része.
Én most jutottam el addig a felismerésig, hogy elegendő mennyiséget tanultam, és elegendő dologban vettem már részt, úgyhogy a produktumnak kell következnie, amit le lehet tenni az asztalra, azzal, hogy ez volt az előzmények értelme. Volt már egy produktum a részemről, “Az egyesítő elmélet természetfilozófiai vázlata”, ami kezdetnek jó, és ez az élet-univerzalizmus természetfilozófiai világnézeti alapját jelenti a legkisebbtől a legnagyobbig az anyagi világban. De hol van ez még attól a vallási és társadalmi rendszertől, amit látni szeretnék, és amire már igény, és szükség van? Rengeteg munka kell még ehhez, és ha napi 16 órában művelem, akkor talán el tudok jutni vele a megfelelő, és különösebb aggodalom nélkül az utódoknak átadható szintig.
A legjobb logikai, ismereti, és világnézeti rendszer az, amely integrálni tudja a már meglévő természettudományos ismereteket; ezekből az ismeretekből pedig sok van, úgyhogy nagy a feladat; a sok ismeretet elemezni kell, és le kell tudni belőle szűrni a lényeget – és úgy, hogy ezáltal további haladás is történjen az ismeretekben.
Ebben a munkában a rákoncentrálás hiánya olyan luxus, amit nem engedhetek meg magamnak; teljes mértékben célirányosnak, “egy ügyűnek” kell lennem. Szórakozzanak a lottó ötös nyertesei, ha nincs annál jobb dolguk.
Időnként persze kimerül a nagy célirányosságban az ember, és akkor jobb váltani, mintsem a képernyő előtt ülni, és ébren aludni üres aggyal. A váltás rendben van, ha beosztva, és megfelelő arányban történik. Csakhogy, eddig nem ez történt. Most már eljött az ideje, hogy így legyen, és így is maradjon. Az életnek ezt a tanítását is megértem, és megértettem.
A világot nem akarom már bejárni; egy részét bejártam fizikailag, még több részét virtuálisan, és ennyi elegendő. Csatlakozni sem fogok már senkihez, pontosan azért nem, hogy minél előbb eljöjjön az az idő, hogy a kellően kész élet-univerzalista rendszerhez lehet csatlakozni. Ez így jó; és nincs is ennél jobb variáció – csak rosszabb, az pedig nem az optimum; nekem pedig nem áll szándékomban meghazudtolni az élet-univ elveimet, amiben ott van az optimumkeresés is az elérendő célok, és a kívánatos állapotok között.
Mi a változás a részemről? Az, hogy több élet-univerzalizmus, és kevesebb minden egyéb; 2007 szeptember 1-ig el kell jutnom ezzel a 0% szórakozás és hobby, 100% feladat szintjéig; és ennek az lesz az egyik következménye, hogy nem érek rá, erre sem, meg arra sem; én már lehetőleg csak egy irányba haladok, az általam választott, és legjobbnak tartott irányba. Aki pedig ezt nálam “jobban tudja”, az kísérletezzen csak a saját életével; a befolyásolásommal való próbálkozással csak a kudarcélményei számát fogja gyarapítani.
Végül egy fontos megjegyzés: a mennyország és a pokol között igazából csak az tud mindig helyesen választani, aki már teljes biztonsággal tud jó és rossz között választani. A pokol rossz hely – éppen ezért, mindig jó lesz a reklámja: trükkökre, manipulálásra, becsalizásra, megtévesztésre, átverésre lehet számítani, ezt ne felejtsétek el; és azt sem, hogy a mennyországot illetően mindezekre nem lehet számítani, csak a korrekt tájékoztatásra. Senki nem lesz az alantas ösztöneinél, farkánál, zsebénél, torkánál fogva becsábítva a mennyországba, mert az ilyen módszerek a hellyel nem összeegyeztethetők; a mennyország az a hely, ahol a cél nem szentesíti az eszközt; ahol a cél szentesíti az eszközt, az a pokol.

Matt, a WP vezéralakja a blogján feldobta a filozófiai magas labdát, én pedig lecsaptam, hogy ne maradjon úgy, és ne szálljon el.

"Paul Davies: az ember nem egy kozmikus véletlen eredménye, hanem az Univerzum azon törvényeié, amelyek megadják életünk értelmét és célját."

Marslakó
Tudsz tovább menni?
Az Univerzum törvényei biztosítják a kozmikus véletleneket, kicsiben és nagyban: és az eredmény az, hogy minden megtörténik, ami megtörténhet a végtelen időben "véletlenül".
Más szóval, a természettörvény garantálja a biztos véletleneket.
"És a többi már történelem."
Mi az élet értelme? A te nézőpontodból az, amit adsz neki. És ez igaz mindenki nézőpontjából. A végső értelme lehet Isten szintjének elérése – de természetesen ez nem kötelező, csak érdemes.
(És ezt hívják élet-unverzalizmusnak.)

Ahogy visszatértem a nyitólapomra, ez az idézet fogadott, abból a néhányból, amit oda feltettem: "Egy csepp tinta gondolkodásra késztethet milliókat." Igen, talán most. A tintán már túl vagyunk, az újra hasznosítható billentyűzet van helyette kommunikációs eszközként, de a lényeg maradt ugyanaz: a gondolat átvitel.

Nem akárkivel álltam ma szóba nyilvánosan: olyan vakakivel, aki számít; nekem legalábbis. Szóba álltam már ún. nagyemberekkel is – de valahogy a társadalmi piramis csúcsán lévő nagyhatalmúak nyomnak kevesebbet a latban, és nem véletlenül: presztízsben ugyanis egyáltalán nem állnak jól.

Egyébként erről a könyvismertetőről van szó:

És hogy ne legyen minden tökéletes, Matt honlapja az oldal-oldalsávon 0-val jelezte az 1 kommentáromat. Vagy talán az csak nekem volt látható? Na, ebbe már nem megyek bele…

––-

Időközben rájöttem, hogy a kommentárok előzetes felügyelet alatt vannak nála; ha az admin engedélyezi, akkor látszik csak – ez eléggé logikus; az előzetes szűrés jelenti az optimumot nála.

Utánanéztem egy kicsit Paul Davies könyveinek is: hasonló témákban írt sok mindent, mint ami engem is érdekel.

Paul Davies

The FIFTH MIRACLE: The Search for the Origin and Meaning of Life

Cosmic Jackpot: Why Our Universe Is Just Right for Life

Ezen a tájon még nem igazán ismert szerző; valaki vehetné a fáradságot, hogy lefordítsa; nem hiszem, hogy csak a tengerentúlon eladhatók a könyvei, a “szellemileg elmaradott” amerikaiaknak.

Én viszont az élet-univerzalizmuson kívül már egyre kevésbé érek rá bármire is, úgyhogy egyre több minden megy a “kihagyom” listájára.

Mivel nem akartam nyitva hagyni Matt oldalán a témát a magam részéről, ennyit írtam még kommentárnak:
“Érdekes, amikor olyan emberek, akik nem ismerik egymást, sem személyesen, sem az írásaikból, különböző megközelítésből ugyanolyan, vagy hasonló következtetésekre jutnak az élet nagy kérdéseiben.
Köszönet az említéséért. Esetleg egy új kapcsolat… Majd meglátjuk.”

De jó lenne, ha nem angolul kellene írnom… Mindig arra jövök rá ezügyben, hogy még írásban is “akcentusom” van.

Ezt a kérdést tegnap tettem fel; persze senki nem tudott semmiről ezügyben. Miért van füstszag a szobában? Szerencsére nem túl erős – de a füstszag, és az füstöt jelent, és annak valami oka van – leginkább az, hogy valami ég. Tehát lehet oknyomozásba kezdeni. De gyorsan…
  Kívülről jön a füstszag? Körbeszimatoltam a lakásban kifelé – nem, kívül nem éreztem semmit. Akkor nézzünk körül beljebb. Régóta hallottam már sercegést az egyik konnektor felől, amelyikre a számítógép is rá van kötve; viszont abban a hitben éltem, hogy a konnektorba dugott régi T-dugó, és az abba beledugott vezeték között vannak áthúzások; bakelit és fém van ott, huzigasson csak, amíg meg nem unom… Ezt a hosszabbítást nem én csináltam, úgyhogy ez volt rá a tippem. De hogy már füstszag is van… Ez így nem stimmelt. Márpedig a füstszag onnan jött, és meleg is volt a T-dugó, és az egész konnektor; tehát következett a villanyszerelés, apám segítségével. Az pedig csak természetes – Murphy törvény – hogy az ilyen esetek a nehezen megközelíthető helyen fordulnak elő; bekúszás az asztal alá, a drót többi része pedig a szekrények mögött… A régi T-dugóból a mozdítható elemek kiszedése után sem jött ki a vezeték – biztos bele van égve, vezeték levág. A T-dugó tüzetesebb vizsgálata után derült ki, hogy a legszabályosabban bele volt forrasztva a vezeték, olyan nagy érintkezési felületen, hogy 20 amperek gond nélkül átfolyhattak rajta. Maradt még hibaforrásnak a konnektor: műanyag előlap leszed, helyzetet szemrevételez. És igen, a baloldali drótot rögzítő csavarnak furcsa szürke színe van, a jobboldali párja pedig fényes. Még jobban szemrevételezve a konnektort, meg is olvadt egy kicsit a baloldali csavarnál a műanyag – de egyébként minden teljesen szabályosnak látszott. Akkor, kipróba, leszedett előlappal: számítógép bekapcs. – és igen, a vezeték és a csavar között kékes fénnyel és sűrűn áthúzott a feszkó.
  A hiba oka így megvolt – de mit lehet vele csinálni? Biztosíték kicsavar, aztán a baloldali konnektorcsavar is kicsavar – és ekkor derült ki, hogy a csavar belső lapja az egyik oldalon már félig hiányzott, mert elégett. Apám nekilátott csavart keresni a sok limlomja között: azonos átmérőjűt talált, de azonos menetemelkedésűt nem. Konnektorba csakis a kis menetemelkedésű konnektorcsavar való, nem ám mindenféle szabványos “mezei” csavarok. Csavarcsere így nem lett – csak másképpen: felcseréltem a bal és jobb oldali csavarokat, aztán alájuk dugdostam az alumíniumdrótot. Hogy rézre miért nem tellett a ’70-es években épült lakásban? Biztos azért nem, mert Rákosi szelleme még mindig kísért, és a vas és alumínium országa vagyunk, még ha az alumínium rosszabbul vezeti is az áramot, és könnyebben törik.
  Bevált a csavarcsere, és mellé a drót és a csavar által elhajlított tartófül ismét derékszögűre állítása. A hosszabbító pedig kapott egy új, szabványos fejet.
  Most már nincs áthúzás, nincs füstszag, és minden úgy működik, ahogy kell. Már csak az a kérdés, hogy meddig… és hogy hogyan juthat el valami idáig, a füstszagig?
  Nyilván úgy, hogy eleve kicsi volt az érintkezési felület a beszereléskor, és ez egy kis fogyasztónál lehet, hogy soha nem is okozott volna gondot; csakhogy a számítógépnél a tápegységében lévő nagykapacitású kondenzátorok miatt úgy fél másodpercig nagy áramlökések vannak be- és kikapcsoláskor. Ezek az áramlökések aztán nem megolvasztják a kis felületen érintkező fémet, hanem elégetik, mint a szikraforgácsolás; és ahol már egyszer elégett a fém, ott csak növekedni fog a hézag. Eleve, a környezeténél melegebb konnektor már azt jelzi, hogy ott valahol keskeny keresztmetszet, és nagy ellenállás van, azért melegszik. Persze ezek után megtapogattam a konnektort bekapcsolás után némi idő elteltével; hideg, tehát minden rendben van. Lakástűz megelőzve, hiba elhárítva, hurrá, hurrá…
  Az ország viszont eléggé tele lehet alumíniumvezetékekkel, és nem igazán gondosan összeszerelt konnektorokkal; és lehet, hogy elsőre minden rendben lévőnek látszik – egészen addig, amíg egy Pentium IV-es, vagy valamilyen nagyobb fogyasztó elő nem hozza hibát – és akkor lőn melegedés, szikrázás, és füstszag…
  Ha egy konnektor egy számítógéptől is melegszik, akkor a többi jelenséget már nem is kell megvárni; ott valami gond van – és hamarosan még nagyobb lesz, ha így marad.