Már több mint 10 éve szó van róla, hogy a magyar egyháztörvény túlságosan tágan értelmezi az egyház fogalmát, és szigorítani kellene rajta, mert vannak arra utaló jelek, miszerint „...számos olyan egyházként nyilvántartott szekta működik, amelyek gazdasági előnyök, adókedvezmények miatt szerzik meg az egyházi státuszt...”

1999:
Szigorított egyházalapítás
http://www.origo.hu/itthon/19990705szigoritott.html
„Legalább százéves őshonossághoz vagy legalább tízezer támogatóhoz kötné a kormány az egyházalapítást. Az egyház-alapítási törvényjavaslat előkészítői szerint a társadalomnak jogában áll fellépni a destruktív szektákkal szemben. A kisebb egyházi közösségek vezetői a vallásszabadság csorbítását látják a kormányzat elképzelésében.”

2001:
Újabb javaslat az egyháztörvény szigorítására
http://www.origo.hu/itthon/20011120mdfes.html
„Két MDF-es képviselő önálló indítványként újra benyújtotta a kormány egyszer már elbukott egyházi törvénymódosítását. Annyival egészítették ki, hogy 10 ezer tag alatt nem lehetne egyházat bejegyezni.”

2010:
Kirostálná a tízezer tag alatti egyházakat a kormány
http://www.origo.hu/itthon/20100929-szaszfalvi-laszlo-egyhazugyi-allamtitkar-az-egyhazakrol-szolo-torveny-modositasarol.html
„Úgy módosítanák az egyházakról szóló törvényt, hogy megakadályozzák a nem hiteles hitéletet folytató, csak az adóforintok megszerzését célzó egyházak alapítását. Erről Szászfalvi László egyházakért is felelős államtitkár beszélt az MTV Ma reggel című műsorában. Csak a történelmi vagy a legalább 10 ezer tagot számláló egyházakat jegyeznék be.”

Mivel az eddigi hírekből az derül ki, hogy valamely egyház (újra) bejegyzésének két fő kritériuma az lenne, hogy vagy történelmi egyház legyen, vagy tízezer fős létszámú legyen, ebből az következik, hogy az új egyházak alapítását hátráltató törvényről van szó, mert azok egyházként való bejegyzéséhez így alapkövetelmény lenne a tízezer fős létszám.
Ehhez képest a ma már történelminek számító egyházak is kis létszámmal kezdték a működésüket; pl. a kereszténység legfontosabb szakaszában Jézusnak csak 12 apostola volt, és az állandónak mondható követőinek száma sem érte el a százat.
„Jézus életének és tanításainak legfőbb tanúi az ő elhívatott tizenkét tanítványa, az apostolok voltak, bár a korai egyházi emlékek megneveznek mintegy 70 másik tanítványt is, akik szintén követték Jézust utazásai során és tanúi voltak mind csodatételeinek, mind pedig tanításainak.”
Forrás: A kereszténység története
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_kereszt%C3%A9nys%C3%A9g_t%C3%B6rt%C3%A9nete
Úgyszintén érdekes dolgok derülnének ki annak vizsgálatakor, hogy a jelenlegi nagy történelmi egyházak hány év alatt, és milyen módon érték el a tízezer fős létszámot egy országon belül.

Általános érvényű elv, hogy a jó törvény minden érintettel szemben egyforma mércével mér. Ezzel szemben, ha valahol és valamiben egyenlők és a még egyenlőbbek vannak, akkor az kettős mércés, igazságtalan, és rossz törvény.
Az álláspontom ennek alapján az, hogy sem a történelmiségnek, sem a létszámnak nem kellene kötelező kritériumnak lennie, hanem a hitelveket, a hitéleti tevékenységet, a gazdasági tevékenységet, a támogatókat és a támogatottak körét kell alaposan megnézni, hogy ezek megfelelnek-e a valódi vallás követelményének – hiszen amikor gyanúra okot adó dolgokat észleltek, akkor az is ilyen összehasonlító alapon történt, és így derültek ki a visszásságok.
A minőséggel kapcsolatos problémákat a történelmiséggel, illetve a mennyiségi elvárás magasra emelésével nem igazán lehet orvosolni, mert sem a történelmiség, sem a tízezer fős létszám nem szüntetné meg a visszaéléseket, hanem csak nehezebbé tenné.
Nem az érdekeink – úgymint igazságos és jól működő világ – ellen való a mammon-istenűek, és az egyéb nem igazán vallási kategóriák és esetek kiszűrése; viszont a történelmi egyházakkal való kivételezés és a kötelezően elérendő létszám a fent említett érdekeink ellen való.

Bár adott a lehetőség, hogy gyorsan összeszedjünk 100 tagot, még az új törvény életbe lépése előtt, csak hogy meglegyen az egyházként való bejegyzés; viszont ha ez történne, az az élet-univerzalista hitelvek meghazudtolását jelentené, amely szerint a minőség az első számú prioritás, és a mennyiség csak ez után következik.
Ezért inkább vesszen el néhány millió forintnyi támogatás, és vesszenek el a nem igazán megfelelő hívek, minthogy a hitelvek meghazudtolása történjen, és ezt az első megmérettetésnek tekintem a hitelvek megtartásából és a nem legfontosabb dolgokról való lemondásból.
Az élet-univerzalizmus a kedvezőtlen külső körülmények ellenére is halad az útján, és akkor ér el valamely létszámot, amikor az a természetes fejlődéséből következik, ezen nem gyorsítva, és nem lassítva.
Mindeközben természetesen hátráltató lépésnek tekintjük a hátráltató lépést, ha ez fordul elő.
A nép, avagy az alattvalók fölött „Damoklész kardjaként” lebegtetett 2011-es új törvény általi bizonytalanságban tartás már önmagában véve is ilyen, mert széles skálán növeli a kiszámíthatatlansági faktort az életben. Hol a kiszámíthatóság, hol a biztonság? Vagy polgárháború előtti állapot, hideg polgárháború van helyette?
Ez ellen némi védelmet ad az egészséges önbizalom, miszerint minden „ha-akkor” feltétel esetén tudok megfelelőt lépni; csak éppen még több stresszt és terhelést jelent ez az egész, és nem ez a vágy, és nem ez az öröm.

Az álláspontom szerint rossz elgondolás mennyiségi kötelező kritériumot támasztani a valóban szükséges minőségi helyett, és hogy a történelmiség, illetve a létszám szükségessé tétele már kívül van a jó törvényen, és a jó erkölcsön is, ha egyforma elbírálás helyett megkülönböztetés van, egyesek előnyös, mások hátrányos helyzetbe hozásával a létszámuk és a létrejöttük időpontja alapján.
Világos, egyértelmű, és igazságos törvények kellenek. Vagy minden érintett kapjon egyformán állami támogatást – jogilag, és per fő –, vagy senki ne kapjon semmilyet (nem értve ebbe bele a valamely állami szerep átvállalásáért kapott ellentételezést, lévén hogy az másik eset).
Ezzel szemben, ha kivételező és megkülönböztető szempontok alapján a nagy egyházakat támogatják – miközben valójában a kisebbek vannak nehezebb helyzetben, mert fejlődés nehezebb, mint a szinten tartás – annak már nem az igazsághoz és az igazságossághoz van köze.
Ehhez kapcsolódóan az álláspontom az, hogy az egyházakat a híveik tartsák fenn. Az az egyház, amelyik csak állami támogatással tud fennmaradni, nem jó egyház, és az lenne a jobb, ha ilyen nem lenne. Egyetlenegy egyházat sem érdemes mesterségesen, kívülről belepumpált pénzből fenntartani, pl. az ateista adófizetők pénzéből. Ha ez történik, annak a korrupcióhoz van köze, pl. úgy, hogy szavazatokat kap valamely párt az állami támogatásért cserébe.

Szászfalvi László: „A valóban hitéleti tevékenységre létrejött egyházakat szeretnék segíteni és megerősíteni, és azokat a másfajta szervezeteket, amelyek más céllal jöttek, vagy jönnek létre, ezeket szeretnék kiszűrni a rendszerből – ez a kormányzati szándék alapelve”.
A korrekten megfogalmazott cél után lesz-e „járulékos veszteségek” nélküli korrekt törvény?

Az általános elvekről a konkrét problémára térve, az álláspontom szerint a cél jó, de fent említett két módszer nem az, mert a kis létszámú valódi egyházaknak és az újonnan alakultaknak jelentős hátrányt és érdeksérelmet okoz, tekintve hogy azokat is korlátozza és hátráltatja, akiket nem kellene.
A probléma az, hogy olyan szervezetek is bekerültek a vallás körébe, akiknek nem ott a helyük; pl. jó cél az állatmenhely, csak nem a vallás körébe való; és úgyszintén nem oda valók a mammon-isten hívei, és az „isteni haszon egyházai” sem.
Néhányan „ami nem tilos, azt szabad” alapon kihasználták a szabályozás hibáját, a „tág kaput” – azt a joghézagot az 1990. évi IV. törvényben, amely szerint nincs pontosan meghatározva, hogy mi tekinthető vallásnak és egyháznak, és mi nem – amint ezt az alábbi vallásparódia is mutatja:

Egyházi tagtoborzó
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9023118&go=17327062
Kedves Kartácsak
Egyházat alapítok abból a célból, hogy a törvényes keretek között kihasználjuk az egyházakra vonatkozó adókedvezményeket.
Az egyház elnevezése: Hiszek a Napfaló Kockás Krokodilban
Az egyház célja: Hitéleti tevékenység, mellyel a hívők gazdasági tevékenységének hatékonysága ugrásszerűen megnő, személyiségének vonzereje, gondolatvilágának szíriuszi csavarodásai soha nem látott magasságokba emelkednek, és egy kanyi adót, meg közterhet sem kell fizetniük.
Hitéleti tevékenység: Imádkozunk a Napfaló Kockás Krokodilhoz, hogy az APEH meg ne buktasson minket, továbbá óvjuk a világot az Alávaló Skarabeusz eljövetelétől.
Kérem a Kartácsak jelentkezését, kellő létszám esetén elkészítem az alapító okiratot és bejegyeztetem az egyházat.
Punktum! (Ez a hívők köszöntése)
10telettel:
A Dagotta, a lapító atya

Véleményem szerint létszám- és időbeli korlát nélkül is kiszűrhetők a valójában nem az egyház kategóriájába tartozók, a következő, 3 szűrős módon:

1. szűrő: az egyháztörvényben meg kell határozni, hogy mi tartozik a vallás és az egyház körébe, és mi nem.
Az eddigi változatnál ez kb. az alábbi szemponttal lett elrontva, teret engedve a szabadosságnak, a kijátszásnak és a kihasználásnak – már amennyiben nem szándékosan tették ilyenné: „Világnézeti szűrés tilalma”
Forrás: A lelkiismereti és vallásszabadságról
http://www.gondola.hu/cikkek/5078-A_lelkiismereti_es_vallasszabadsagrol.html
Nem szűrtek ott, ahol pedig kellett volna, hiszen a világnézet az egy igen tág kategória.

2. szűrő: a törvény betűje és szelleme, és a józan ész szerint eljáró bejegyző bíróság.
Az egyesületek esetében a bírói szűrés jól működik, és általános tapasztalat, hogy az első körben nem fogadják el a beadott egyesületi alapszabályokat, hanem hiánypótlást vagy módosítást kérnek.
Mivel nincs nagyon sok egyház – közel sem annyi, mint ahány egyesület van –, célszerű, hogy egy központi helyen legyen a bejegyzésük az erre is specializálódott bírók által, aminek feltétele a független, pártatlan és korrekt bíróság, jogorvoslati lehetőséggel, fellebbezéssel, hogy ne egy személy szimpátiáján vagy antipátiáján, aktuális napi hangulatán, vagy éppenséggel a megvesztegethetőségén álljon vagy bukjon az egyház bejegyzése.
Az eddigi törvény-változatnál a bírósági szűrő itt és így lett hatályon kívül helyezve: „A nyilvántartásba vétel iránti kérelem elbírálásakor a bíróság mérlegelési joggal nem rendelkezhet, kizárólag a törvényes kellékek meglétét vizsgálhatja.”
Forrás: A lelkiismereti és vallásszabadságról
http://www.gondola.hu/cikkek/5078-A_lelkiismereti_es_vallasszabadsagrol.html

3. szűrő:
A felügyeleti szerv, az ügyészség. Jobb ha nincs olyan, mint a rossz emlékű Állami Egyházügyi Hivatal, és az állam továbbra sem hoz létre külön felügyeleti szervet az egyházak irányítására.
A gond az szokott lenni az ügyészséggel, hogy nem jár el, mert nincs hozzá jogszabály. Tehát nem csak hogy legyen hozzá jogszabály, hanem olyan legyen, hogy az ügyészség köteles legyen eljárni a törvénysértő tevékenység gyanújára okot adó esetekben.
Ehhez először is törvényben meg kell határozni, hogy a vallás és egyház kategóriájába mi fér bele, és mi nem; és ha már megvan a törvénnyel való körbebástyázás, ezen belül pedig a bíró józan eszére lehet bízni a megítélést; és ha mindezek ellenére mégis átcsúszott valamely egyház, amelyik nem a leírtaknak megfelelő tevékenységet végez, akkor járjon el az ügyészség, az ehhez szükséges jogszabályi háttér, és kötelező érvényű felhatalmazás birtokában.
Véleményem szerint a jó és korrekt működéshez pontosan ennyi kell, se több, se kevesebb – se a „túl nagy kapu”, se az alulszabályozás, se a túlszabályozás nem jó –, és így a tényleges problémára koncentrálva „járulékos veszteségek” nélkül megoldható a helyzet.
Az kell, hogy a bűnben találékonyak anyagi haszon elvű „vallásai”, és a vallásparódiák fennakadjanak a törvényi, bírósági, és felügyeleti szűrőn, és ezt el is lehet érni, ha jók a szűrők.
Tehát a megfogalmazott cél elérését kívánom, pontosan, nem korlátozva ott, ahol az nem jó, és a valóban jó módszer esetén nem is kell.
Mindezt annak alapján mondom és írom, hogy a saját érdek, a csoportérdek, és a legnagyobb csoportérdek, a közjó harmonikus egysége is egy elérendő cél.

Üdvözlettel,
  Ungvári Béla

Frissítés:
Ezt a szöveget „Álláspont új egyháztörvény-ügyben” címmel 2010. november 30-án elküldtem a szaszfalvi.hu honlapon megadott „Egyházi, nemzetiségi és civil ügyek” kapcsolati email címre.
A címzett(ek) részéről – országgyűlési képviselő, egyházi, civil és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár, és munkatársai – válasz nélkül maradt 2010-ben, és továbbra is az egyoldalú „kommunikáció” a valószínű.