Játék

Van néhány számítógépes játék, amivel azt lehet gyakorolni, hogyan legyünk jó diktátorok, illetve jó országos szintű döntéshozók. A „hogyan nyerjünk választást demokratikusan, és utána hogyan kormányozzunk” szimulátor még nem ihlette meg a játékkészítőket; pedig tanulságos lenne az is… és talán nem is lenne nagyon nehéz modellezni: a jog az erőben rejlik; és ahol az erő, ott a hatalom. – és ezt lehet ragozni tovább; a lényeg viszont ez.

Dictator
Az első ilyen program, amivel az 1980-as években találkoztam, a ZX Spectrumra és Commodore 64-re Basic programnyelven írt Dictator című játék, amit aztán átírtak Enterprise-re, és utána PC-re is, úgyhogy halhatatlan –, és nem véletlenül, mert jó vezetői-döntéshozói szimulátor, ahol a különböző érdekcsoportok elégedettségi és erő-egyensúlyát kell elérni, és ha ez nem sikerül eléggé, akkor következik a forradalom, a merénylet… és sikeres forradalom vagy sikeres merénylet esetén vége a játéknak; gém óver, ahogy manapság szokás mondani.
Két fő érdekcsoport van a játékban, mi, és a forradalmi erők. Forradalom esetén, ha a forradalmi erők összes ereje nagyobb, mint a mi összes erőnk, akkor bukásra számíthatunk.
A játékban a legerősebb és legelégedetlenebb két érdekcsoport fog össze ellenünk, és nekünk is össze kell fognunk a legerősebb és legelégedettebb érdekcsoporttal, hogy továbbra is hatalmon maradhassunk; a többi pedig az erőviszonyok kérdése. Mindeközben a költségvetést is menedzselni kell. A játékban ez mindig deficites, több a kiadás, mint a bevétel, úgyhogy biztos léptekkel haladunk az államcsőd felé, a kérdés csak az, hogy ez mikor következik be, és onnantól még meddig húzzuk. Ajánlott tudnivaló az is, hogy sem a játék sikeres teljesítéséhez, sem a sikeres túlélésünkhöz nem feltétel, és pláne nem kötelező az állami vagyon ellopása, bár ez a kleptokratikus opció is benne van a szimulátorban.
Az érdekcsoportok:
a hadsereg;
a parasztok;
a földesurak;
a gerillák;
a leftotóiak;
a rendőrség (titkosrendőrség);
az oroszok;
az amerikaiak.

A magyar nyelvű változattal érdemes kezdeni az ismerkedést – amit sajnos PC-re még nem írt át senki, viszont pl. Enterprise emulátoron játszható.
Enterprise emulátorból kétféle van, az EP32 és az EP128Emu.
Itt most ez utóbbiról lesz szó. Telepítés után, ha az OpenGL-es változat nem működik megfelelően – erre van esély – akkor a software módot kell használni. A jelenlegi PC-k (pl. kétmagos, 2 GHz-s) gyorsasága így is bőven elegendő a futtatáshoz.
A Diktátor BASIC program letölthető pl. innen, a d.zipből ki kell másolni a DIKTATOR.BAS-t, alapértelmezett emulátor-telepítésnél a Program Files\ep128emu2\files mappába.
Utána el kell végezni az itt leírt műveleteket: Enterprise programok betöltése az emulátorba – EPFileIO.rom.
Ha ez mind sikeresen megvan, akkor az emulált Basic képernyőn be kell írni: load “file:diktator.bas”
Kis idő múlva megjelenik az „ok” szöveg, jelezve, hogy a program be van töltve – és már csak futtatni kell az F1 gombbal, amikor megjelenik a „START” felirat, és hamarosan elindul a játék, és „diktátor leszel Ritimba köztársaságban”.
Ha nem ezt a .bas fájlt, hanem .img fájlt használunk, akkor a „File/Configuration/Load from ASCII file” menüben valamelyik EXDOS beállítást válasszuk, és az „Options/Disk/Configure” menüben az „A” floppyhoz állítsuk be az .img fájlt, és így az F1 (start) hatására, vagy pedig egyből betöltődik a „Program loader”, ami kilistázza a lemez tartalmát. A .com kiterjesztésű fájlok Enter-re elindulnak, a .bas-nál viszont az Enter után kell a load “filenev.bas” általi betöltés is, aztán F1, vagy “run”.
Kétségkívül az emulátorban a programok betöltése és elindítása a legbonyolultabb művelet…
Megjegyzésként: az itt említett .DIKTATOR.BAS Diktátor-változat a 24-ik hónapnál kiakad ezzel a hibával: „A sorszám nem létezik 2680 GOTO 2580”. A lemezes „DICT_HSC.BAS” tűnik a legjobb változatnak, amivel a pontszámot is el lehet menteni.
Ha már magyar nyelven megvolt az ismerkedés és gyakorlás a programmal, következhet az angol nyelvű PC-s változat, ami innen letölthető: Remaky (Remake).
A program DOS-ablakban fut, amit pl. XP-ben a fejléc-sávra jobb egérgombbal kattintva lehet teljes méretűvé tenni a „Tulajdonságok/Beállítások/Megjelenítési beállítások/Teljes képernyőn” menüpontban. A hangot az S billentyűvel lehet ki-be kapcsolni. Kilépni a Ctrl+Q-val lehet. A program az elért pontszámnak is készít egy HISCORE.DAT fájlt.

Azért fontos ilyen játékokkal játszani, mert ha pl. Indira Gandhi játszott volna ezzel az
1983-ban Commodore 64-re és ZX Spectrumra kiadott játékkal, akkor valószínűleg szerencsésebb módon alakult volna a történelem, mert nem követ el akkora hibát, hogy lövesse a szikhek Aranytemplomát, ahol több mint ötszázan haltak meg, és akkor nem követ el ellene merényletet két szikh testőre, ami az életébe került – ami után több mint ötezren haltak meg a szikhek ellen szervezett támadások során.
2011-ben az arab világ diktátorai is hasznát vették volna a játéknak, a jobb kormányzás, és a jobb forradalmi lezajlás terén.
A magyar politikai viszonyokat illetően is aktuális a program, mert a jelenlegi kormány és legnagyobb párt is arrogánsan és magabiztosan sérti a Fidesz-KDNP körein kívül szinte mindenkinek a jogait és érdekeit – nem úgy, mint az elefánt a porcelánboltban, hanem úgy, mint a dinoszaurusz a porcelánboltban – amint ezt az elkezdődött tüntetés-sorozat is mutatja.

Ahogy a pilótáknál és a gépkocsivezetőknél is van vezetés-szimulátor, ugyanúgy a politikusoknál is kellene, mert itt is élet-halál kérdése, hogy az illetők tudnak-e vezetni, és hogyan.
Amíg ilyen pályaalkalmassági vizsgálat nincs, addig is igen ajánlott a Diktátor című játékkal játszani – és az ne legyen vezető politikus, aki még ennyit sem tud teljesíteni.

Tropico 3
„Ezt ugyan nem tanítják a diktátorképzőben, de a hatalom nagy halom aktából, és a fegyver csövéből ered.”

Teljhatalmú elnök leszel a konstrukciós és miniország-menedzselő játékban, ahol nem csak neked, hanem minden szigetlakónak van neve, életkora, egyénileg jellemző tulajdonságai, igényei és „vágyai”.

Egy önálló közigazgatással rendelkező, és nem túl nagy lakosságú sziget ideális helyszín a társadalom- és gazdaság-szimulációhoz, mert a méretek kezelhetők; de ne lepődj meg, hogy így is mennyi minden, és mennyi pénz kell egy kis sziget gazdaságilag és társadalmilag összkomfortossá tételéhez…
Az európai miniállamok már készek (lásd. pl.: Európa törpeállamainak turizmusa), keressünk új helyszíneket.

A főbb szempontok (információk a játékról internetes leírások és saját tapasztalat alapján):

1. A feladat:
Elnökként akkora hatalmad van, hogy szinte mindennel neked kell foglalkoznod: a pénzügyek, az építés, a közellátás… a polgármester és a főépítész is te vagy, és az a feladatod, hogy a szigetlakók gondját viseld, hogy javuljanak a közérzeti és gazdasági mutatók, és a soron következő választáson is több szavazatot kapj, mint a rivális induló – miközben könnyű mínuszba menni a költségvetéssel. Ez az egyetlen könnyű a játékban, a többi az „ezer apró részlet” miatt, amelyeknek mind rendben kell lenniük, nem könnyű.
Leginkább úgy lehet célszerűen játszani a játékkal, hogy először is végigcsinálni a bemutató módot, akár többször is; utána az új játéknál „szünet” módba kapcsolva alaposan végignézni a szigetet, hogy milyenek az adottságai, mik vannak már telepítve rajta, mennyi a pénz, mennyi a munka- és lakás nélküliek száma, mekkora az elégedettség-szint; végignézni az évkönyvet… aztán fejben eltervezni, hogy első körben miket akarunk telepíteni (lehetőleg pénzt hozó dolgokat), és milyen lesz az úthálózat. Még a telepítendő épületet is meg kell nézni, mielőtt letennénk, pl. hogy merre van rajta a ki-bejárat, mert ha nem az út felé néz, az kellemetlen lehet, bár jobb esetben egy bekötőúttal áthidalható a probléma – illetve még az építés elkezdése előtt „mégse”-vel törölni, aztán letenni újból, de most már jól, és így pénzt sem veszítünk rajta (a játék beépített logikája szerint).

2. A lakosság:
A népesség (legalábbis St. Helen „gyári” szigeten:) 50 főről indul, és lassan, de biztosan növekszik, a pozitív népszaporulat és a bevándorlók révén, és 500 fölé is mehet.
Minden szigetlakónak 5 alapvető szükséglete van: élelem, pihenés, hit, szórakozás, és egészség. Élelmet, munkát és munkabért, lakást, szórakozást, imahelyet és egészséget kell biztosítanod a szigetlakóknak – mindenkinek –, és úgy, hogy pénzügyileg nem kerülsz mínuszba (bár néhány ezer dolláros deficitet kiegyensúlyoz valamelyik nagyhatalom segélye, és igazából a beépített, kulcsszavas csalásokat sem kell igénybe venni – amely trükköknek persze nyoma van az évkönyvben, pl. hogy hirtelen megnőtt az államkincstári vagyon valahogy, valamiért).
A jó hír az, hogy nincsenek a szigeten hajléktalanok; a rossz hír az, hogy a szegények borzalmas kinézetű viskókban laknak… és elégedetlenek a lakáskörülményeikkel. Viszont ha nincs munkájuk, akkor a bérlakás bérét nem tudják kifizetni, és maradnak a viskókban, és továbbra is elégedetlenek.
A lényeg: mindenkinek munkát, megfelelő fizetést, (bér)lakást, szórakozást, egészségügyi ellátást, a vallásgyakorláshoz templomot kell biztosítanod, mert különben elégedetlenek lesznek, és fellázadnak…

3. Közlekedés (úgy is mint útkialakítás és épületelrendezés):
Az útépítés olcsó, az autó, és a fenntartása pedig ingyen van, és a szigetlakók az autóikat mindig garázsban tartják, nem parkolnak sem az úton, sem mellette. (Micsoda közellátás, megvalósult az amerikai álom.
Ehhez kapcsolódik, hogy a sok autó miatt, illetve az esetlegesen nem optimális útkialakítás (ez is a te dolgod) miatt forgalmi dugók szoktak kialakulni, és akkor a szigetlakók kevesebbet tudnak dolgozni, vagy pihenni, és növekszik az elégedetlenség.
Az utak kialakításának forgalmi szempontból legjobb módja állítólag az ellipszis-körgyűrű, főúttal átszelve; a „kávészem” elrendezés, ahol a körgyűrű egyik végén van az ipari zóna a dokkal, halfeldolgozóval és az erőművel, a másik végén a turistazóna a turistakikötővel, a motelekkel és hotelekkel. A körgyűrűt átszelő főút mentén, az egyik oldalon az alapvető szolgáltatások, és itt és a körgyűrű között a felső- és középosztály lakhelye, szórakoztató központ és a piac (ezek a területhez kötött munkák) és a lakóhelyi belső utak; a főút másik oldalán pedig a szállítók, az oktatás, az építési részleg (ebből 2-nél több nem kell), a munkásosztály lakhelye, az olcsó szórakozás, az élelem és a nyersanyagtermelés a főút és a külső körgyűrű között. Szállítási központok szükség szerint (max. 3), és 10 db garázs, 8 a körgyűrűn a munkahelyeknél, 2 a lakónegyedekhez tartozóan, a főútnál vagy a közelében. Katonai őrhelyek és rendőrőrsök szükség szerint; pl. ha van turizmus, a turistaközpontba ajánlott egy rendőrörs.
Az a jó, ha a sziget általános forgalma elkerüli az ipari zónát, ahol csak az oda munkába járók, és az áruszállítók közlekednek, és hogy a különböző társadalmi osztályok közel legyenek a munkahelyükhöz, így lesz a legkevesebb forgalmi dugó – bár a terület földrajzi-domborzati adottságai meg tudják nehezíteni ezen elvek érvényesítését.
Az egyes helyeken kialakuló nagy népsűrűség, a túlzsúfoltság negatív hatású lehet a forgalmi dugók miatt, hiába a legjobb az útkialakítás. Ezért jobb széttelepíteni a népességet „falvakba”, ide értve a szórakoztató központokat is; például egy sportközpontnak a szórakoztató negyedbe telepítése már forgalmi dugókat okozhat, az időnkénti koncentrált tömegáramlás miatt.
Ha sikerült kialakítanod egy olyan szigeti körforgalmat, ahol az egyik irányba több autó megy, mint a másikba, akkor a garázsok az útnak azon az oldalán legyenek, ahol több az autó.

4. Lakóhelyek:
A lakásnélküliek által felhúzott kunyhók közel vannak a munkahelyhez (ha van nekik olyan), és közlekedési szempontból is a kunyhók helyére érdemes lakóépületet tenni, főleg akkor, ha a közelben végzett munka nem környezetszennyező.
Hogy milyen lakhelyet választanak a szigetlakók, ha var rá pénzük, arról eltérnek a vélemények (a mesterséges intelligencia eléggé jól meg van csinálva ahhoz, hogy ne lehessen felállítani mindenkire vonatkozó szabályt ezügyben). Általában a munkahelyükhöz legközelebb levő épületet választják, és nem a legdrágábbat, amit még megengedhetnének maguknak. Ha egy épületben már telt ház van, akkor megy a másik legközelebbi épülethez a lakáskereső, ha a lakbérét ki tudja fizetni.
Ha viszont egy üzem, gyár túl messze van az úttól, akkor a munkás, függetlenül a pénzügyi helyzetétől, inkább felhúz egy kunyhót, és ott lakik. Ezek a munkások nem akarnak sokáig gyalogolni és utazni… Ezért legalább (szabad férőhelyű) garázsnak és útnak lennie kell a munkahelynél. Ha ezt sikerül elérni, akkor hajlandóak autózni, és (nem túl távoli) drágább lakhelyet választani.
Pl. fel lehet építeni egy különálló falut egy szép helyen, ahol a szolgáltatásokat csak a leggazdagabb szigetlakók tudják megfizetni, magas lakbérekkel, és ha jó az úthálózat, és az indulás és a lehetséges célok helyén garázsok vannak, akkor ezt a helyet fogják választani.
Fontos tudni azt is, hogy az egyének és a családok a fizetésük legfeljebb egyharmadát költik lakbérre. Ha egy egyedülálló 7 dollárt keres, akkor 2 dollárt költ lakbérre; ha egy családban ketten dolgoznak és mindketten 9 dollárt keresnek, akkor lakbérre 6 dollárt költenek, a 18 dollár egyharmadát. Ennek alapján a fizetéseket és a lakbéreket érdemes összehangolni az egyharmados szabály szerint.

5. Egészségügy:
Ha nincs képzett orvosunk (ez a valószínű) akkor külföldről kell importálnunk nem kis összegért, ráadásul, ha a továbbiakban nincs rendesen megfizetve, akkor el is megy…
Összehasonlításként, a Kis-Antillák egyik szigetén, Saint Lucián (620 km² terület, kb. 160-170 ezer lakossal) egy nyilvános kórház, és egy magánkórház van. Volt egy második is, de 2009. szeptember 9-én a kora hajnali órákban leégett (bizonyára „véletlenül” történt ez a konkurenciával).

6. Média:
Összehasonlításul, Saint Lucia szigetén ez a médiakínálat:
Radio St. Lucia – állami rádió
The Wave – magánrádió
Helen Television Service
The Voice – újság
The Star – újság
Az 50 – 500 fős szigetünkön sem kell a médiát túlzásba vinni…

7. Oktatás:
Minden gyárban szükség van gyári munkásokra, amely munkahelyekhez középiskolai végzettség szükséges. Alapítson egy középiskolát, mielőtt felépítené első gyárát.
A következő gyárak, üzemek közül lehet választani:
Konzervgyár
Fűrészmalom
Aranyműves
Rumlepárló
Szivargyár
(A Tropico 1 kézikönyv nyomán)
Összehasonlításul, Saint Lucián az oktatási törvény szerint ingyenes és kötelező az oktatás 5 éves kortól 15 éves korig. A szigeten egy egyetem van, a Nyugat-Indiák Nyitott Egyetemterület Egyeteme (University of the West Indies Open Campus), és néhány orvosi iskola, a legrégebbi a Spártai egészségtudomány-egyetem (Spartan Health Sciences University), és az oktatásra a GDP 5,8%-át költötték 2002 – 2005-ben (évente, vagy 3 év alatt összesen, ez nem világos).

8. A gazdaság:
Mivel ez egy alapvetően fontos rész a játékban, egy kis történelmi áttekintéssel kezdem.
A pattintott kőeszközök, a gyűjtögetés, halászat, vadászat indián életmódja, és a földművelés, kézműipar után az 1950-es évekre (amikor a játék kezdődik) a civilizáció harmadik szintje jött el, az ipari forradalom, a gyáripar, és a fejlett technikai eszközök – és egy adott helyen egyszerre csak egy társadalmi-gazdasági forma van jelen, mert ezek egymással nem kompatibilisek, sőt, összeférhetetlenek, az egyik kizárja a másikat. A benépesüléssel (túlnépesedés nem is kell hozzá) már minden föld, materiális dolog, ingó- és ingatlanvagyon valakinek a tulajdonában és kezelésében van (állami, vagy magán) – és az állami és magántulajdon megjelenésével és kiteljesedésével a szabad vadászat, halászat, és a gyűjtögetés, mint a megélhetés életformája, megszűnt létezni. Ellenben nem szűnt meg a munkanélküli fogalma, és ott van az a nagy gond, hogy mégis miből tartsa fenn magát… Hogy ez ne legyen gond, az elnöknek a beruházások által annyi munkahelyet kell teremtenie, hogy mindenkinek jusson.
A gazdaság a játékban erősen exportfüggő, ez pedig időszakos áruelszállítást és időszakos pénzbevételt jelent, ezért a pénzt minél hamarabb a pénztermelő gazdaságba kell fektetni. El lehet jutni pl. 20 kávéfarmig és 8 konzervgyárig is az idők folyamán, ha alkalmas rá a terület – és akkor az export értéke hajórakományonként felmehet 150000 dollár fölé is, aminek egy részét a pénzt fogyasztó állami és népjóléti kiadásokra lehet költeni, anélkül hogy mínuszos lenne az állami költségvetés.
Az árutermelő (pénztermelő) részbe kell először befektetni, aztán jöhetnek a szociális-népjóléti kiadások, hogy elégedett legyen a nép, és mindenki jól érezze magát.
A gazdaságot összehangoltan kell fejleszteni; például újabb szállítórészleg felállítása csak akkor szükséges, amikor már olyan sok a kikötőbe szállítandó árumennyiség, hogy egy szállítórészleg már nem győzi. Egy részleghez hat fuvaros (teherautós) tartozik; és ha nincs meg a teljes létszám, viszont sok a munka, akkor emelni kell a bérüket. A garázsokhoz garázsonként két munkás tartozik, stb., és a létszámot, a fenntartási költséget, a bevételt és kiadást eszerint kell számolni.
Újabb szállítórészleg felállítása előtt meg kell nézni a termelő helyeket (farmok, műhelyek), hogy mennyi áru van raktáron, aztán megnézni, hogy a meglévő fuvarozóknál teljes-e a létszám – és ha teljes a létszám, és viszonylag sok áru van a raktárakban, akkor következhet az újabb szállítórészleg felállítása, amivel jobb lesz a működés, csökken a munkanélküliség, és növekszik a jólét…
A dolgozók munkabérét és a szolgáltatásokért fizetendő díjakat is minél hamarabb érdemes összehangolni. A tanulatlan-képzetlen munkások bére alapértelmezésben, induláskor 5 dollár, ezt érdemes 6 dollárra emelni, és a legolcsóbb lakásbéreket is 2 dollárra emelni, az egyharmados szabály szerint. Arról már nem is szólva, hogy van az évkönyvben „karibi átlagfizetés” rovat is, és ha alatta maradunk, nő az elégedetlenek és a disszidensek száma. Másrészt az sem jó, ha képzetlen és vagyontalan bevándorlók özönlik el a szigetet a magas fizetés reményében…
Ajánlott nyitni egy éttermet is, 6 dolláros árral, ahol a legalacsonyabb fizetésűek elkölthetik a maradék pénzüket – dolgoznak, laknak, és esznek valahol; és ha ez rendben van, akkor következhet a többi dolog, az egészség, vallás, oktatás, ami az által valósul meg, hogy a szigetlakók a munkájuk által pénzt táplálnak vissza a rendszerbe.
(Ugyanígy, ha 9 dollárt keresnek az iskolázatlanok, akkor a legolcsóbb lakásbérlet 3 dollár, az éttermi szolgáltatásé pedig 6 – dolgozik az infláció, amihez ajánlott igazodni, a karibi átlagbérek miatt.)
A jól működő gazdaságot mezőgazdasági terménnyel lehet megalapozni; meg kell nézni, hogy milyen terület minek a termesztésére alkalmas, és 2-3 farmot felállítani; aztán türelmesen várni 1 évet, amíg terményt és pénzt kezdenek termelni (a teljes volumenű termelés 3 évnyi idő). Közben valamilyen gyorsabban jövedelmet hozó forrás is kell, pl. bányászat (viszont pl. az aranybányászat mellé kell az ékszergyártó rész is), és ehhez kell az út, és a garázs is. Bányászat helyett pl. lehet állattenyésztő farm, ami biztosítja a táplálékot a szigetlakóknak, és viszonylag gyorsan, bár csak kis mértékben jövedelmező. Az olajkutak működtetéséhez feltételként viszont pl. főiskolai végzettség is kell, és ha 2-3 főnél nagyobb számban szükséges ilyen képzettségű munkaerő (akiket külföldről lehet hívni, nem kis pénzért), akkor ajánlott középiskolát és főiskolát nyitni. Viszont ilyen iskolába csak akkor mennek a diákok, ha vannak ilyen képesítést igénylő állások is, mert feleslegesen nem képzik magukat túl.
A lényeg, hogy először a jövedelemtermelő dolgok legyenek meg, aztán jöhetnek a szociális kiadások. Ha ez az egész jól van elrendezve és időzítve, akkor a szociális kiadások a választás idején történnek, ami nagyban növeli a jelenlegi hatalmon lévő személy választási esélyeit (vagyis a tiédet). Persze ez sem garancia a gondtalanságra a következő választásig – főleg ha mínuszba került a költségvetés –, mert lehet közben tüntetés, lázadás, puccs… és fuccs.
Amíg van stabil jövedelemforrás, amit nem érint a külső tényezők hatása, addig pluszban lehet a költségvetés, és a játékoson múlik, hogy ne költsön túl sokat.
Pénzügyileg egy határig el lehet menni mínuszba, és szovjet vagy amerikai nagyhatalmi segítségre lehet számítani, ha nem lett megsértve velük a kapcsolat valamely szerződés által.
A gazdaság részben egymásra épül: először a nyersanyagok (farm, fakitermelés, stb.), aztán a feldolgozásuk (bútor, ékszerek, stb.) és közben a szállításuk is, aztán a szolgáltatások (étterem, stb.), aztán a szociális kiadások (templom, rendelő stb.), és az államgépezet (hadsereg, rendőrség), amely utóbbiak csak viszik a pénzt. Ha valaki a telepítésben átugorja az egymásra épülés lépcsőfokait, akkor pénzügyileg mínuszba fog kerülni… és ha nem sikerül kikerülni ebből, akkor elveszíti a választást is, mert rosszul gazdálkodott.
Viszont ha jól van felépítve a gazdaság, akkor egyre több lesz a pénz.
Ez azt jelenti, hogy több pénztermelő egység kell, mint olyan, amelyik csak viszi a pénzt; a farmok és a fakitermelés hozza a pénzt, a templom, a kórház, az állami adminisztráció viszi. Tehát először legyen elegendő termelőipar, hogy abból már lehessen fedezni a pénzt vivő szolgáltatásokat.
Hozzászólások a témában az összefüggésekről (Fórum » Hobbi, szabadidő » Gamez » Tropico):
„A fizetéseknél mégtöbb dolgot kell mérlegelni. Nincs rá univerzális módszer. Ha a kommunisták támogatása kell, akkor érdemes nem túl magas jövedelmi különbségeket kialakítani. Ha a kapitalistákét, akkor pont ellenkezőleg, legyen kiváltságos osztály.
Plusz nem elég, ha relatíve magasak a bérek. Ha a képzettebb emberek nem kapnak szignifikánsan többet, mint a képzetlenek, az emberek nem fognak tanulni, a képzettek meg emigrálnak.”
„Sőt, a képzettek annak sem fognak örülni, ha nem kapnak a képzettségüknek megfelelő munkát – ha betelnek ezek az állások, nem is lesz jelentkező az iskolában, hiába van teljesen feltöltve oktatókkal.”
„Én kétszerannyi pénzt szoktam kínálni annyiért a képzettebbek simán otthagyjak az addigi munkahelyüket.
De még akkor is kell idő, ha nincs elég érettségizett, és csak akkor jut eszükbe az embereknek, hogy megéri tanulni, és beülnek az iskolába.”
A játék optimuma: a rendelkezésre álló készlet, az emberi és anyagi erőforrások használatával (vagy felhasználásával) 50 év (vagy más beállított idő) alatt egyenletes jó fejlődést elérni, jó közérzet, elégedettség, teljes foglalkoztatottság, jó lakásviszonyok és alacsony bűnözés mellett.
Az elmélet és a gyakorlat (ami itt a gyakorlás) váltogatásával érhető el a fejlődés a sziget civilizációjának menedzselésében.
De mi van akkor, ha valakinek más koncepciója van a jó életről? Például az, hogy nem kell a sok mezőgazdaság és ipar, a sok épület, és a sok munka és a környezetszennyezés; éljünk a szükséges minimumon, harmóniában a természettel… Az van, hogy akinek ilyen a felfogása, azt nem választja meg a többség elnöknek – mert végül is a többség dönt; talán a zöldek szavazatát megkapja, csak az nem lesz elegendő a győzelemhez. Ilyen az élet…

9. Turizmus (mint a gazdasághoz tartozó rovat):
Hozzászólások az Index fórumán (Tropico 1): „A turizmus jól termel, s ha rendesen felfut, a szórakozóhelyek is nyereségesek lesznek (kocsma, étterem, stb.).
Amennyire észrevettem, leginkább azt kell eldönteni, hogy milyen turistákra hajtasz. A kispénzűeknek jó bármi, olcsó hotel, akármilyen körülmények, jönnek dögivel, s nem igényelnek semmiféle különösebb beruházást. Csak pénzt sem sokat hoznak.
A jól fizető turistákkal viszont sok a gond. Normális hotel kell nekik, s azt is szép környezetbe kell felépíteni. Ami viszont azt jelenti, hogy a várostól távol, tiszta, szennyezetlen partszakaszon. Emiatt nehezen épül, s ha el is készül, a munkások is nehezen mennek oda dolgozni. Csak ha nincs más, vagy ha nagyon jól meg vannak fizetve.
Erdőtelepítéssel elég sokat lehet javítani a környezeten.”
„Most kezdtem egy újat, méghozzá a figura megalkotásánál a ‘corporate buyout’ hatalomra jutást választottam.
Ezzel kapsz kezdéskor egy közepes szállodát (nem cheap és nem luxury) ingyen.
Kipróbáltam, letettem, építettem mellé a kezdő pénzből egy scenic outlook-ot, egy beach stie-ot, meg a colonial fort-ot átalakítottam ásatássá.
Ezzel a három dologgal meg vannak elégedve a turisták, évente 3-4000 jön fixen csak az alap szórakozási lehetőségekből.
Kb. annyit termel 5 munkással (3 szállodás, 1 a tengerparton, 1 a kilátóban, 1 a múzeumban), mint 3, munkásokkal tele lévő favágótelep.
És megvan még az a haszna, hogy nem hullámokban kapod a pénzt, hanem minden évben rendszeresen.
Sokkal jobb a turizmus, mint a többi pénzkereseti lehetőség…”

10. Államgépezet (az erőszakszervek és a bürokrácia):
Ha közmegelégedésre csináljuk a dolgokat, akkor ezt a részt a fejlesztés végére hagyhatjuk, amikor már tele vagyunk pénzzel.
A legszűkebben vett államgépezet: belügy, külügy, hadügy (a népjóléti dolgokon, mint pl. kórház, templom, ilyenkorra már lehetőleg túl kell lennünk). A belügy a rendfenntartáshoz kell (a bűnözés csökkentése), a külügy a jó külkapcsolatokhoz (így pl. több segélyt kaphatunk), a hadügy pedig a játékban leginkább saját hatalmi pozíciónk megvédéséhez, mert nagyhatalmi, hadihajós invázió esetén igen kevés a seregünk; és persze fennáll az az esély is, hogy éppen a katonák puccsolnak meg bennünket, ha valamivel elégedetlenek.
Itt felmerülhet a kérdés: mekkora az optimális méretű államgépezet? Amekkora az optimális társadalmi-gazdasági működéshez szükséges. A következő kérdés az, hogy mihez képest optimális? Egyrészt, ahhoz képest, hogy mekkora méretű államgépezetet visel el a gazdaság anélkül, hogy mínuszba menne emiatt a költségvetés, másrészt pedig, hogy mekkora méretű szabályozó-elnyomó erőszakszerv kell az adott nép mentalitásához, hogy a hatalmon lévők továbbra is hatalmon tudjanak maradni…
Egy hozzászólás az Index fórumon: „Fura módon a katonai elnyomással nem boldogulok…
(= tudatosan építek fel egy elnyomó hatalmat, már a karaktergenerálástól)
Egy csomó jól fizetett katonát kell fenntartani, és közben nyilvánvaló, hogy ha a rájuk fordított pénzt a jóléti építkezésekbe fektetném mindenki boldog lenne.”
Élni a hatalommal, hogy mindenkinek jó legyen, vagy visszaélni a hatalommal, hogy a hatalmat birtoklók körének legyen jó, a többiek rovására; ez a nagy különbség a jó és rossz kormányzás között.
A játékban a folyamatos fejlődés után elérkezik egy „telítési pont”, ahol már nem igazán van hová fejlődni, mert a sziget „megtelt”, a terület-elfoglalásban és a létesítményekben. Ekkorra már kell a kiépített államgépezet, pl. a bevándorlási hivatal a bevándorlás csökkentéséhez. A fejlődés a nem korlátlan méret és a létesítményrendszer elkészülte miatt le fog állni – nincs végtelen fejlődési növekedés; ezt csak az újabb találmányok, és az újabb fogyasztói termékek forgalmazása biztosítaná, ha lennének ilyenek; viszont a népesség a fix méretű terület miatt így is korlátozott (eltartóképesség, ökológiai lábnyom, stb. miatt). Ilyenkor van az, hogy a fejlődés leállása miatt növekvő elégedetlenségre számíthatunk, mert az emberek mindig többet akarnak – és ilyenkor kell az államgépezet az elégedetlenek leveréséhez – és így jutunk el a diktátorhoz és a rendőrállamhoz. Ezért nem nagyon érdemes folytatni a játékot a lehetőségek elfogyása után; bár állítólag 100 évet is ki lehet húzni anélkül, hogy megdöntenének.

Magyar nyelvű változat is van a játékból, ahol a szövegek magyarra vannak fordítva, és van bemutató mód is, amely a kezdeti lépéseket mutatja be (és ami kapásból korrupcióra tanít: hogyan adjunk ki „különleges” építési engedélyt, ahol az építési költség 10%-a az elnöki magán-bankszámlán landol); aztán neki lehet látni az összesen 15 küldetésnek. Kellő tapasztalatot és rutint szerezni utánaolvasással, és néhány hónapnyi gyakorlással lehet.

„A politikai hatalom a fegyver csövéből ered.” /Mao Ce Tung/

A magyar nyelvű demó letölthető pl. innen: (www.szoftverbazis.hu)
(Nem biztos, hogy az origo megőrzi a régebbi változat demóját, a Tropico 4 pedig 2011 nyarán megjelenik az ígéretek szerint; a gépigénye még nem ismert, de a bemutató-videó alapján valószínű, hogy eléggé magas lesz.)

A Google segít megtalálni a fizetős változatot (Tropico 3, Mega Games kiadás: 576kbyte.hu, cdgalaxis.hu, pcdome.hu, cdprojekt.hu, szupermarketek turkálója…); ez idő szerint (2011 tavasza) elviselhető áron, ezer Ft-ért és alatta, be lehet szerezni.

Minimum rendszerkövetelmények:
* CPU: 2,4 GHz, egymagos
* RAM: 512 MB rendszer RAM
* Videokártya: 256MB DirectX9c, Shader Model 3.0 (Geforce 6-os sorozat vagy magasabb, AMD/ATI X1300 vagy magasabb)
* HDD: 4-5 GB szabad hely
* Hangkártya: DirectX9-kompatibilis
* Windows XP/Vista/Windows 7
* Az online funkcióhoz szükséges az internet-kapcsolat

A telepítés után nekem az volt a kellemetlen meglepetés, hogy az alkalmazott teljes képernyős módban nem látszott a játéktér jobb oldalából és az aljából egy rész – márpedig van, amikor ott vannak a vezérlő gombok, és ez így láthatatlanul és hozzáférhetetlenül maradt. Aztán csak rájöttem, hogy mi a gond; az, hogy én 800×600-as felbontásban használom a monitort, a játékban pedig a legkisebb felbontás az 1024×768-as – és „szó nélkül” kitette a játékot ebben a módban a 800×600-as képernyőre, és így persze hogy hiányzott belőle egy rész.
Az én problémám az előzetesen 1024-es módba állítással megoldódott. Akinek esetleg még így sem, az megpróbálhatja a játékot a teljes képernyő-mód helyett Windows ablak-módba állítani – bár az ablakot így sem lehet odébb húzni az egérrel, mert vagy a játékon belül van a játékkurzor, vagy a Windowsban van a windows-kurzor, de az ablak-fejlécre kattintva nem engedi húzni magát.
Az ablak-módra váltáshoz itt van a program és a leírás angol nyelven: Tropico 3 Decompress Config (www.techpowerup.com).

Ha háromszor ennyit írnék erról a játékról, akkor sem érnék a végére. Tehát…
Fedezd fel!

Információk angol nyelven: kalypso media: forum / Games / Tropico 3

Tropico 3 kézikönyv (angol, német, francia, spanyol, olasz)

Tropico 1 magyar nyelvű kézikönyv (kb. 90%-ban használható, jó szövegek; live.com)

Tropico 3 magyar nyelvű kézikönyv (cdprojekt.hu)

Államirányítás-szimulátor játékok címeinek és linkjeinek gyűjteménye a Wikipedián angol nyelven: Government simulation game
(44 db. offline és online politikai szimulátor-program van felsorolva a lap alján, 2011 májusában.)

Ez a címszó is kapcsolódik: Serious game (komoly játékok)

Ungvári Béla